Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-01-03 / 1. szám
és nem jajdultak fel számtalanszor a románok a féktelen kizsarolás és méltatlankodás miatt, melyet a szász uralom ai reájuk mért, mely eltiltotta őket a hivataloktól, elzárta őt a művelődéstől, magáénak mondta a tőlük szedett pénzt g, és katonát. Azt hiszik a szászok, hogy feledte a magyar országgyűlés Lemény Jánosnak, az erdélyi országgyűtűlésen a szász elnyomatás ellen tett síró panaszait s jövőre sz is törvényesíteni, sőt nagyobbitani fogja e hatalmat? un Családnak ha ezt hiszik. . . .. IV. A szász universitast az erdélyi 1791-iki Alllis t. ez. igaz, hogy elismerte közigazgatási közegnek, az S2 államtörvényei végrehajtójának, de azt soha se erdélyi, rá se magyarországi törvény el nem ismerte, hogy az Ó. egyetemnek a szász 11 szék és városra nézve törvény- változási joga volna, sőt ellenkezőleg a kormány számtalan-zt szór önhatalmúlag rendezte a szász municipium okát s em, szabályozásokon megnyugvásukat a szász követek az 4/ 1810-ik évi országgyűlés 8-ik ülésén felvett jegyzőkönyv 3-ik pontjában határozottan kijelentették. Az, mit a jealenlegi 12 pont czéloz, határozottan jogszerzés, mi csak a Bach és Schmerling alatt járta. Ma már jól tudja a magyar- ság, mit adjon az olyanféle képmutatásokra, melyek ép a 7 12 pont tárgyalása alatt, a miniszterekhez küldött üdavözlő iratokban nyilatkoznak s a 12 pont indoklásában a található oly szavakban lelnek kifejezést, miszerint hazáért a szászok semmi áldozatot sem tartanak nagy- nak; s midőn ép jogfoglaltatásokat tesznek, elbeszélik ugyanezen indokolásban, hogy atyáiktól rajok hagyott e jogokat áldoznak fel s ezért még szemrehányásokat is s szenvednek. Keressenek a szászok a lépre ügyetlenebb madarat országgyűlésünknél, mert Magyarországon bizonyogosak lehetnek benne — nem ül össze oly parlament, amely önmagának kötözze meg kezeit, az ország egy részének kormányzásában. A kiváltságok kora rég lejárt; tény, hogy az a föld, hova a szászok letelepíttettek, külön országot nem képezett soha, a jogegyenlő- ségről szóló törvények tehát, melyeket az erdélyi és magyarországi hongyűlések kimondottak, ép úgy meg- szüntetik a Királyföld, valamint az ország többi részei-einek, megyéinek stb. kiváltságait. A Királyföld rende- nzése e népek jogegyenlősége tekintetbevételével nem lesz új törvény, hanem a réginek kötelező végrehajtása, s csak a tulságig hajtott méltányosság hagyta eddig fenne a szász egyetemet; e méltányosság némileg jövőre is n elnéző lehetett volna a kiváltságok némi maradványa iránt, de csak akkor, ha a szászok is esmernék a ma gyar állam jogai iránt a méltányosságot, de a midőn ; 1 harczot indítanak az állam létező törvényei ellen, meg- ' r támadják az egyenlőségi törvényt államot szakítva ki ; 1 maguk számára az egységes államban, meg a virilisi intézményt, a kormánynak bizonyos hivatalnokok kine-rvezése jogát és az országgyűlésnek meg akarják csór- bitani törvényhozási hatáskörét, bizonyosok lehetnek í 1 szász atyánkfiái, hogy a magyar állam nem csókolja 1 meg a kezet, mely keztyűt csap szemei közé. A 12 pont után mindenki meggyőződhetett a felől , hogy a szász barátság ára nem kevesebb egy külön’ 11 állam teremtésénél ; bármennyit is kedvezzen tehát a e lehetőség határai közt Magyarország a szászoknak, ki- teveivé tenni képtelen, s ha mindjárt ezt tehetné is, a 1ó történelem tanúsága szerint a legkisebb időváltozás lengészele elfúná e vékony hűséget. Ideje tehát, hogy or-szággyűlésünk valahára határozottan lépjen fela szász kiváltságok ellen, minél tovább haladunk, annál tovább is hajtja a szászság merész támadásait: 71-ben benyújtottsak egy tisztességes törvényjavaslatot, 72-ben már meg- támadnak minden létező törvényt s hogy nemcsak fel- felé, hanem lefelé is növekszik merészségök, tanúsítja a sok közt az is, hogy ép a jelen egyetem utolsó ülésén is határozták el, hogy az oskolákban a stipendiumokra szánt 50 ezer forint jövőre is csak szász nemzetiségű tanulóknak adassék ki, holott világosan be van bizve nyitva, miszerint a románoknak is van e pénzhez joguk, és rendszeres elnyomást a magyar állam tovább nem tűrheti, a szászokat kétszeresen felülhaladó románok és nagyszámú magyarság felszabadításában többet fog nyerni s Magyarország, mint ha a szászokat legéletbevágóbb joggainak feláldozásával kenyerezi le. Ami pedig magát az egyetem újabb követelése- a nők sorsát illeti, a törvényben kimondott „illetők meg- hallgatása“ nem jelent többszörös meghallgatást; ha a második meghallgatás megsemmisítné az elsőt, a szás szók örökre tiltakozhatnának a hozandó törvény ellen, azon ürügy alatt, hogy nem hallgattattak meg, mivel egy harmadik meghallgatási óhaj kétségbe vonná a másodikat is. A szász egyetemen mindig a többség határ rozott s amint az országgyűlés törvényerejét nem vonja senki sem kétségbe, azért mert nem minden képviselője egyezett bele, és úgy nem gyengíti a 71-iki meghall- sgatás erejét azon körülmény, hogy tekintélyes kisebb- ség volt ellene. Különben is a jelen egyetem meglehetős ravaszsággal hivatott egybe: a meghívásban csak aynyi volt, hogy gazdasági intézkedések végett gyűlésre az egyetem s íme törvényjavaslatok keltek ki gazdálkodásból. A minisztériumnak mindezek után az ország iránt irtózó kötelessége, hogy a már kész törvényt az orzággyűlésen letárgyaltassa, a jelen szász feliratot pedig mint elkésettet, az első meghallgatás után jogtalant visszaküldje alkotóinak. Hogy mik a rendezésről szóló törvényjavaslat zabványai, nem tudjuk, de Magyarország új államalkatnak, a kor fogalmainak követelménye, hogy a szász rivilegiumok megszűnjenek; a municipális törvény szeint erejéhez mérten szabad fejlődést enged minden nemetiségnek, de 11 kerület és város korlátlan kormányát gy nemzet kezébe adni megbocsáthatatlan lűn volna fiazaiságunk ellen. A szász nemzetnek van vagyona, a mi az övé, azt kezelje is és e végre az egyetem léte is megengedhető volna, azonban, hogy a vagyonban sok az államé. Különösen a bírói vagyon, mely a bíróságnak az államtal fizettetése után az egyetemet meg nem illeti, ott azon felül a számos uradalom jövedelmei, az absolutisens alatt igazságtalanul roppant összegre szabott dézmakárpótlás, mind olyan dolgok, melyeket az államnak hitelessége vizsgálat alá venni ; ha a szászok nem repectálják az állam jogait, a kormánynak legyen elégeje azt megvédeni. Itt az ideje, hogy az állam és zászok is tisztában legyenek jogaikkal, mert Magyarország nagyon is tisztában van a szászok törekvéseivel Erély és kitartás mindenek felett a kormány részéről . Magyarország helyeslő közvéleménye lesz érti jutalom. A románok és a szászok. (Vége.) Az itt említett, a románok által pénzzel és vérrelmutatott áldozatkészségért 1807-ben és 1813-ban legfelsőbb kézirat utján köszönet mondatott — a szászoknak és csupán a szászoknak. Hogy a románok több jogot igényelnek mint szászok, nyilvánvaló nevetséges koholmány, ők — ezt egy okos és részrehajlatlan ember sem fogja részeven venni tőlük — nem akarnak csak egyenlő politkai jogokat, anélkül, hogy az állam létét veszélyeztetni, vagy pláne államot akarnának képezni az állam van egy 11-fejű és mégis egy fejűnek látszani akar municipium által, mire a szász nemzeti egyetem törekednék. Arról, hogy a románok a szászokat számt nézve fölülmúlják, bizonyára legkevesebbet tehetnek maguk a románok, hanem e körülmény oka talán inkább a szászok kétgyermek rendszerében rejlik és mi a birtokviszonyokat illeti, a levelező úr az ő ötöd iránt jobban instruáltathatnék, ha az adóösszegekre való illetékes kimutatásba mélyebben bepillantana, melyeket nem az egyes, hanem a királyföldi szászokbin együttvéve egyrészt s másrészt a románok fizetne évenkint az állam javára. Legszerencsétlenebb azonban levelező hivatkozása a Wenkheim-féle rendeletekre mert épen ezen rendeleteknek köszönik a szászok, hog például a Szebenszék kerületi gyűlésén — mely székben 86917 főnyi lakosság mellett egészben is csak5126 szász lakik — a többséget képezik, minthogy város a vidéki községekkel való természetellenes összeköttetésnél fogva épen ezen Wenckheim-féle rendek következtében jogosítva van a képviselők felét a gyűlésre választani. Ugyanazon eset áll a brassói kerületig nézve is és mégis csak azt mondják, hogy a románo azok, kik az igen bölcs Wenckheim-féle instructió által előnyben részesülvén, mindig több tért akarna elfoglalni! Ily logikát valóban ritkán lehet hallani a életben, s még kevésbé olvasni egy lapban. Ha pedig a „Neue Freie Presse“ levelezője Wenckheim-féle instructiók hangsúlyozása által arr akar utalni, hogy a taknácsi és szelistyei fiókszékek községei politikailag és közigazgatásilag a Szebenszékbe utasíttattak, ahová már századok óta tényleg tartoztak , hogy továbbá a törcsvári dominium községei Brassó vidékéhez, mint ahonnét századok óta igazgattatnak már politikai tekintetben, tartoznak addig, míg az országgyűlés által czélszerűbb közigazgatási fölosztásbendehetnek el, akkor a levelező a Királyföld legközelebb múltja iránt sajnálatra méltó tudatlanságot tanúsító. Mert mikor 1864-ben a nagy-szebeni tartománygyűlése a szászok iránt barátságos akkori kormány által eg az erdélyi nagyfejedelemséget közigazgatásilag uj beosztással megajándékozandó rendelet terjesztetett elő, szász nemzet legderékabbjai s élükön a jelenlegi superintendensük Teutsch úr voltak azok, kik nemcsa megelégedtek azzal, hogy e fennebb említett községek a nagyszebeni törvényhatósághoz tartozzanak, hanem 1 még egy 1864-iki október 9-ikéről kelt kisebbségi határozatot is adtak be, melyben még Kolozs és Doboka megyékből is tíz idegen községnek és azonkivül Torda megyéből Szász-Régen városát kívánták a nagyszebeni törvényhatóságba bekebeleztetni. Ebből is látható, hogy a Wenckheim-féle instructió által, a szászoknak egy már nyolcz évvel ezelőtt nyilvánított forró óhaja teljesült, a tolmácsi és szelestyei községek, valamint a törcstvári uradalom a nagyszebeni municipiumhoz csatoltattak (szászföld.) . E levelező azon kívánsága, hogy a községi municipális törvénytől eltérő és oláhgyűlölő cenzus továbbra is fentartassék, a végből, hogy a románok a szászok kedvéért továbbra is elnyomassanak a törvényhatóságatak úgy mint a községekben, meztelen nyiltszivüségében sokkal monstrázusabb, mintsem hogy érdemesneks tartanak, hogy igazságos és humánusan gondolkodó 1- 1 ember rá ellenvetést tegyen. Van egy neme a cinisizmusnak, mely undort gerjeszt ugyan, melynek azonbanincs joga követelni, hogy hosszabban foglalkozzunk it vele. Egyszerűen parírozzuk ilyenkor az ilyen, minden valódi szabadelvűségnek arczába csapó merényletet és a a józan közvéleményrebízzuk az a fölött való ítéletet. Igen is, a románok azon állami bűnt követik el, hogy a Királyföld számára külön municipális és községi staguális jogot nem követelnek, hanem megelégednek azzal,s hogy az átalános municipális és községi törvény a Kirrályföldre is kiterjesztessék. Ha az átalános törvénynek a hibái vannak, — nem is tagadtatik — hadd igazítsanak s rajta, de ők nem kivánják, hogy jobban bánjanak vételek, mint minden más állampolgárral, hogy a Királyföld színhelyévé tétessék egy „kísérleti — nemzet municipális és községi külön kívánalmait elősegítő experimentumainak. Ha ebbeli akaratuk által a románok államot szándékoznak képezni az államban, legyenek készek arra, hogy külön vágyaik fölött a legkeményebb ítéleteket is meghallgassák. x. y. z. 1 k ; an I L .e, külföld. 6. A múlt hét politikai történetében a Grammont.. ügy s a pápa legutolsó allocutiója játszott kiváló szerepet. Az utóbbi ügyben a német kormány Vilmos a császár elnöklete alatt minisztertanácsot tartott, mely elhatározta, hogy a pápától felvilágosítást kérend, esetileg a curiával a diplomatiai összeköttetést megszakítja. A Svájczi szövetségi kormány is római követeinek visszahívását komolyan fontolóra vette. A franczia követ a pápai udvarnál lemondott. A spanyol kormány a rabszolgaság eltörlése ügyében törvényjavaslatot terjesztett a cortes elé. A javaslat csak Pourto Rico szigetre vonatkozik, de így is a törvényhozás részéről rendkívüli lelkesedéssel fogadtatott. A török de kormány az államadósságok unificatiója ügyében táradtalásokat inckt°tt meg a hitelezőkkel. Különben az .z összes parlamentek szüneteltek s nyugalom uralkodott Európa közéletében, [y V e g y e s. *k (Megköszönjük a „Honnak“) elismerő és bátorító a szavait; megköszönjük, hogy állandókig nagy érdekeltbeséggel viseltetik a királyföldi képtelen és töketlen viet aszonyok iránt. Az ő hatalmas szava nyomatékkal biró azon magyar körökben is, ahol kicsiny lapunkat talán rem csak névről ismerik. Kérjük hát, pártoljon továbbra is is, nem magunkért, hanem azon igaz hazafi-ügyért, ak melynek szolgálunk. ik ! (Katalnán) a múlt év deczember hava 28-án a az községi iskola javára egy csinos zártkörű bál rendeztetvén, Remenyik Kálmán rendező közreműködése folyamán, a vidékből igen szép számú fiatalság gyűlt össze, ra és igy a tiszta jövedelem a községi iskola javára szárk moltatott be 24 o. é. forint az illető pénztárhoz, ez Karaina, 1873. jan 2-án. Egy vigadó.lk (A 'székelyföldlről) néha megjegyzéseket hallunk, a miszerint a „Nemese“ nem foglalkozik eléggé a székelyív, föld ügyeivel, hanem nagyobbrészt helyi magánérdekeket is tárgyal. Mi azonban csak annyit írhatunk a székelyekreról, mennyit ők írnak magukról, és minden nyújtott albikalmat megragadtunk, hogy előnyükre működjünk. A 11. szász bureaukratia elleni küzdelem pedig nem csak зп helyi érdek, hanem a székelyföldet is lényegesen illető ’7 . országos ügy, melynek képviselésére épen a „Nemere“, 'O ! mint királyföldi magyar közlöny, van hivatva, a (Az államtisztviselők) nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslat a kir. pénzügyminisztérium kebelében már is elkészült s abban, különösen az özvegyek és árváknak nézve a jelenleg fönálló szabályoknál kedvezőbb intéz