Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-02-25 / 16. szám
kik e koncztól elesnek, de e kiabálást túl fogja hangzani a királyföldi nép óriási többségének hálanyilatkozata, ha megszabadítjuk őket az egyetem lidércznyomásától és mindenkit kizáró gazdálkodásától. Nehezen fog esni egy pár patrícius-ivadéknak, sőt meglehet, hogy ezek a végelkeseredéssel is ijesztgetni fognak; de midőn arról van szó, hogy ezeket veszítsük-e el, akikkel különben semmit sem vesztünk, vagy azt a 230 ezeren felül menő oláh, magyar s más ajkunkat és még a 150 ezer szász ajkukból is legalább 100 ezeret nyerjünk-e meg? én azt hiszem, helyesebb lenne ez utolsó választás. A királyföldi, hatóságok közös vagyonát tisztázni, s abból az államét az államnak, a hatóságokét a hatóságoknak kiadni kell. Az universitást pedig végleg meg kell szüntetni. Legyünk nyíltak: az államnak nem áll érdekében, hogy egy hazaellenes fészket minden indokolás nélkül dédelgessen s annyival inkább nem áll érdekében az, hogy egy ily fészekben azoknak a jó madaraknak még anyagi táplálékot is engedjen, kik, mihelyt alkalmuk van rá, mindjárt liées körül repkednek és búgnak. Ez anyagi táplálék ama százezreket illeti, akiket az államnak számításon kívül hagyni nem lehet azokért, kik és oly édesepedve tudtak sugdozni Stadionnak, Bachnak és Schmerlingnek a saját önző érdekeikért fülökbe, mint akár a mai magyar államférfiaknak. Még egyszer gondolja meg a minisztertanács a Királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslatot, s gondolja meg azt, hogy bármi czinnen hagyja meg a szász universitást, annak komoly következményei lesznek a királyföldön és úgy, mint az egész hazában; sokkal komolyabb, mint ha megszünteti. Vidék. Krizbai papválasztás. Városunk és vidékünk magyar értelmiségét nagy mérvben foglalkoztatja jelenleg a krizbai papi választás. Ez a minden jóra fogékony és kész vidéki falunk már több egy pár tized óta, intriguált szerencsétlen papi választás miatt szinte minden izében jéggé dermesztetett. S most mégis úgy látszik, hogy a fátum második kiadásban készül ezt a csapást azon szegény nép fejére zúdítani. Csudás játéka az eseményeknek, akkor is szinte oly kezek figuráltak, mint most, akkor is oly galád eljárások szedték le a papi babérokat, mint amilyek most kinyúltak, s akkor is akadtak tekintélyesegyéniségek akik elősegítek ásni a nép sírgödrét. Púsz év óta sokat változtak a körülmények, ország világszerte, csak ezen vidéki magyar nép nem tud egyszer már a testi, lelki élet erére törő, halálos tértől megszabadulni. Az említett községben a közelmúlt vasárnap volt kiszórva a választást végrehajtó bizottmány, s mily eredményt nyert? azt hogy tizenegy pályázó közül az érdem mérlege, vagy hihetőbben az okos számítás, csak hármat talált méltónak, a mások kétségkívül a sokkal érdemesebbek mind nullifikáltattak. Ennek következtében mintegy másfél száz jogosult választó közül száznál több nyíltan tiltakozott a választás, de legkiváltkép a candidálás ellen , a más rész felében neutralizált s felében választott. Vájjon mi lesz már ebből? tudni való, hogy a nms. V. tanács elvéhez kit marad, de hihető, hogy a nép is elfoglalt helyét utolsó csatáig bűn meg fogja állani. — Azért legjobb, legczélszerűbb eljárás lenne, ha a tisztelt atyák szivekre téve kezeket, ne engednék az ügyet végletekig mérgesedni. Különben is azt hisszük, hogy a különben igen tisztelt ajánló urak, ha kegyenczeket saját maguknak kéne választani, akkor bizony eszükbe jutna a múlt, hanem hagyjuk most a múltat! A távol és közeli igen bőkezű illetőket pedig figyelmeztetjük, hogy csendesebben dinom-danomoljanak, mert utóvégre kurjongatásuk felhaltszik még a nms. conzistorium gyártelmébe is, s roszvért szülhet ; de figyelmeztetjük arra is, hogy az enyhe napok hidegre fordulnak, s könnyen megeshetik, hogy az a sok elfolyt drága bor megfagyván, ha egyébként nem, becsületileg könnyen esést okoz. Videant consules ! X. Y. Z. Nyilvános köszönet. A négyfalusi egyesült három nemzetiségi „Polgári Casino“ által, folyó év február hó 15-én a csernátfalusi ev.luth. iskola helyiségeiben megtartott tánczvigalom szives felkarolóinak, casinoi ügyünk hazafias előmozdiditásáért a Brassó városi és vidéki résztvevő honle.á 62 nyokc s honfiaknak : őszinte elismerésünket s köszöne- t tünket fejezzük ki. Nemkülönben méltó elismerést és hálás köszönetet nyilvánítunk azon áldozatkész honfiaknak, kik becses részvétükön kívül még a casinoi bálra s az egylet tulajdonául 2 uj zászlót és 40 darab csinos fali gyertyatartót adományozni szíveskedtek. Kedves kötelességünk köszönetet mondani továbbá azon ügybuzgó egyéneknek, kik a bál minél inkábbis sikerülését, fényét részint diszítményi tárgyak átenge- | désével, részint pedig fáradhatlan munkásságuk által is előmozdítani törekedtek. Végre pedig köztudomásra hozzuk azt is, hogy a tánczvigalom összes bevétele 158 frt és 18 kr. volt, — . Ia kiadás tett 118 frt. 92 kr. s igy maradt tehát tisztás jövedelem 39 fr. 26 kr., mely összeg a casino-pénztár gyarapítására fordittatott, llosszufalu, 1873. február 21. A „ Polgári Casino“ nevében Török Károly, Fejér Gyula, casinoi elnök, casinói jegyző. Hétfalusi különfélék. Csernátfaluban egy divatlanná vált idegen nyelvű pecsétnyomó, melyet csak a szász jegyzők használtak örömest, jutányos áron eladandó. A ki a Bachemlékeknek kedvelője, egy kedves darabbal szaporít- hatja múzeumi tárát. Egy hosszufalusi magyar és egy csernátfalusi román megpillantják a német, magyar és román feliratú czímtáblát a hosszufalusi járási törvényszék épülete kapuja fölött. „Miféle dolog azt kérdi a magyar a romántól — hogy Hótfaluban most is a szász az első, holott itt csak ti és mi lakunk?“ „Úgy van — mond a román — de ne feledd, ezt a táblát az ifjú szászok Földváron szegezték ki, hogy mi oda menjünk törvény-kezni a szászok közé; akkor írták oda azokat a szász betűket. Tudod, két követet küldöttünk volt Pestre a magyar minisztériumhoz, hogy ezt a táblát elpereljék Földvártól, s azt meg is nyerték, de oly feltétellel, hogy a szászoknak is maradjon valami, így hagyták meg ott elöl a szász betűket, ugye ez igazságos?!“ — „Igen jól van, román barátom, egyszerre nem nyerhetünk meg mindent, lám, mióta a világ fenn áll, még Mózes idejében is a szászok voltak az elsők, s ha most egyebütt nem, legalább itt a táblán legyenek az elsők.“ Bácsfalu 10 darab ruhát, önkészített ingeket, rokolyákat, kendőket és abroszokat, fejkötőt és fejrevalót küldött fel Xantus Jánosnak a bécsi világkiállításra, tehát a hótfalusi viselet is képviselve lesz némileg. Feltűnő egy veresvirágú hímzett abrosz, melyet egy bácsfalusi alsó karok nélküli leány Kapitán Anna varrott jobb lábának két ujjával. Jobb lábával eszik, öltözködik, fésülködik, húst aprít, fönn ép úgy mint egy épkezű. E leányt inkább meg lehetne bámulni, mint azt a kihízott dámát a klastrom kapun belől. Hire jár, hogy jövő tavaszszal Z ajzónban magyar feliratokkal is ellátják a fürdői helyeket, sétatért, vendéglőt, forrásokat, ligeteket, bérczeket. Valahogy van, ezek a brassói szászok még csizmájuk talpára is német betűket varrattak eddig, csak hogy német nyomukat állandóvá tegyék ott, hol jártak keltek. Pedig jobb volna a tiszta, önzetlen német culturát terjeszteni, mely nem nyom el, hanem felemel. Zajzoni Rab István ifjú költő nevére elnevezhetnék a fökutat „Rab István forrásának.“ Ideje hogy itt is visszamagyarosodjunk. — Báró Orbán Balázs hazánkfia „Székelyföld“ cziműű műve 6dik kötete 1 frtos kiadásban is napvilágot lát május havában szegényebb sorsú gazdák számára. Utánzandó példaként felemlítjük, hogy Simon Péter bácsfalusi bíró 25 példányt rendelt meg a nép számára, tudván azt, hogy e nép csak úgy védheti jogát tántoríthatlanul, ha megismerkedik múltjával. Ezeken kívül még a 2 frt. 50 kr. értékű terjedtebb kötetnek 10 példányára fizettek elő a bácsfalusiak. Örömest hisszük, hogy a többi barczasági falvak is sietnek a fáradhatlan kiadó tetemes költségeit enyhíteni. A nép indul, csak legyenek buzgó szivül vezetői. Orbán Balázs érettünk sokat tett, ő a kevesek közt egyik erős osz I lopa Hétfalunak. Megemlítésre méltó, hogy midőn Orbán Balázs több hétfalusi magyart egy csoportban le akart fényképezni, azt kérdte egy férfi papjától : „Tiszteletes úr! hát ez az úr magyar-e, várjon nem árul el minket Brassónak?“ Egykor így szól a lengyelfalvi kocsija az Alsó- Száraztömös völgye előtt a báró úrral kirándult hétfalusi emberhez : „Ugyan bizony mi gyönyörűséget talál a báró úr ezeken a havasokon és kősziklákon, még megérem, hogy ló, kocsi itt marad s én őt betegen, mezítláb viszem haza hátomon Lengyelfalvára; hiszen már a csontja s a bőre maradt, mert az ő eledele legtöbbször csak kenyér és veres hagyma.“ . Báró Eötvös József oktatásügyér urnak Nét faluban jártát megörökíti Bácsfalu községe egy emléktáblával, mely a községi iskola falába illesztetik be. A buzgó adakozók szives adománya teszen 20 frtot. Még 1869-ben több buzgó magyar hazafi egy zárt gyűlésben afölött vitatkozott, vájjon az ifjú szászok szabadelvűeskedése őszinte-és ha a muszkák készek volnának újra berohanni e hazába, kerekednek-e kedvek azokkal ellenünk összeölelkezni? Elvégre is a többség fájdalom az ó szászokat pártolta, mert a nyílt ellenség mindig jobb a vésztforraló barátnál. Ily töprenkedések közt született az a gondolat, hogy Sükösd Sámuel, tönöcsi tábori papnak, ki egy kozák golyója által a hosszufalvi mezőn elesve a hosszufalvi magyarok temetőjében pihen, egyszerű emlékkő állíttassák még mindig jeltelen sírjára. Evégre összegyűlt 3 frt. 10 kr, s ha Erdélyben minden paptársa felekezet-különbség nélkül csak egy pierulát ád, megvalósul itt is a honfiúi szent akarat. Veszély fenyegeti a hazát. Az erdélyi lutheránus magyar papok két pártra szakadtak. A zsombori pap átpártolt az universitás 12 pontja mellé, a hétfalusi papok pedig menydörgős óvást tettek az úrhatnámkodók szebeni rebellissége ellen. Székely leányárvaház. A kézdivásárhelyi leányárvaház javára február 8. rendezett bállal összekötött sorshúzásra nyereménytárgyakat ajándékoztak : Malcher Móricz úr (Brassóból) 1 varróeszközt, 1 illatszeres gyümölcskosarat, 1 dohánytartót, 2 virágtartó poharat, 1 hamutartót, 1 varrópárnát, 1 tejescsészét, 1 szivar és gyufatartót, 1 névjegytartót; Hosszú Ida 1 virágos pohár alá való tálezát; Popovits Mari 1 virágos pohár alá való tálezát; Molnár Róza 1 virágos pohár alá való tálezát; Tittel Mari 1 virágos pohár alá való tálezát; Popovics Emma 1 őrspárnát; Hankó Lászlóné 2 pár függöny összefogót; Hankó Gizella hímzett házisipkát; Hankó Irma 4 darab czukorbabát; Zayzon Lázárné 1 névjegytartót; Tóth Istvánné 1 gyöngy függő kosarat (luszter); Györbiró Lajosné 1 női tárcát; Fülöp Mari (Sámuelé) 1 kötéstartó kosarat; Nagy Róza (Józsefné) 1 névjegytartót; Tuzson Jánosné 2 varróeszközt, 1 porczellán tintatartót, 1 kapocs és gombtartót, 1 illatszeres skatulát, 1 képet; Nagy Lajosné 1 illatszeres skatulát; Szabó Mózesné 1 gyöngy függő kosarat; Jakab Istvánná id. 1 legyezőt; ifj. Jakab Istvánná 1 szivartartót; Szőcs Józsefné 1 varró párnát; Török Bálintné 1 pár gyertyatartót, 1 illatsz. gy. kosarat ; Csiszár Pálné 1 pergettyűt ; Csiszár Mihályné 1 bepecsételt pakkot; Erdélyi Erzsébet 1 órapárnát, 1 hímzett munkát, 2 fogpiszkálót, 6 db nemzeti kokárdát; Pócsa Flóra 1 lámpa alá való tálclát, 1 dohánytartót, 1 bepecsételt skatulát, 9 képet; Pócsa Szadiván-párnát; Balogh Sándorné 1 névjegytartót; polgárm. Nagy Dánielné 1 tál ezüst pénzt; Fülöp Vilma (Józsiáé) 2 virágos pohár alá való tálczát; Fülöp Mari (Józsiáé) 2 db gyertyatartóra való gyöngyöt; Gyárfás Lajosné 1 klárisos karpereczet, 2 vizes poharat, 1 findzsiát ; Zambler Lila 1 szivartárczát, 1 illatszeres skatulát; Dumbovics Josefin 1 czukortartót; Gencsi Istvánná 1 képet; Bányai Gerőné 1 porczellán gyertyatartót, 1 kosár szappantojást, 1 gyufatartót; Csiszár Amália 1 kesztyűtartót; Kölönte Mózesné 1 alma és burgonyahántó gépet; Szentiványi Ignáczné 1 kis női táskát, 1 porczellán czukortatót ; Szőcs Sára 1 varrott képet; Szentiványi Gizella 1 gyöngyfüggő kosarat ; Szőcs Samuné 2 lámpa alá való tálclát ; Pap Andrásné 1 mell és nyakravaló gallért ; Szőcs Mózesné 1 bepecsételt pakkot ; Steierlein Györgyné 1 névjegytartót; Tóth Dánielné 1 bepecsételt pakkot; Molnár Lina 1 bőség szarut ; Pap Mina két képet, 1 illatszeres gyüm.kosarat; Nagy Dénesné 1 faragványt; Fizus Mártonné czukortartót ; Fejér Mari 1 melltűt és 2 fülbevalót; Fejér Róza 1 kötéstartó táskát; Dobál Eliz 1 szentelt víz tartót; Dobál Pepi 1 gam, fülbevalót; Benedek Istvánná 1 órapárnát; Zathureczky Ferenczné 1 vizes poharat ; 9 képet ; Kovács Károlyné 1 üveg champagneit; Dávid Antal 1 bepecsételt csomagot; Málnási Kristófné 1 metszett kristályüvegtálat; Bene Albertné 1 üvegharmonikát; Benkő Dánielné 1 gyöngyből készült falikosarat; Cserei Jánosné 1 kötőkosarat, 1 levéltárcát, 1 nyomtatóval, 1 réztolltartó dobozt; ifj. Dobai János 1 hárász keszkenőt; Szász Páli 1 horgolt