Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-05-23 / 41. szám
Brassó, 1873. Harmad évi tollam 41. szám. Fentek, május 23. Megjelenik ez alaphetenkint kétszer, kedden és pénteken. Ara.. Egész évre . , 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 кг. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.—Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. . A bécsi világkiállítás. (Saját közkiállitási tudósítónktól.) (Folytatás és vége.) .. Bécs és a világkiállitás. Mint minden nagyszerű intézmény, úgy a bécsi világkiállítás is ezrével számlálja áldozatait; már a kiállítási palota telepítésénél több száz ember veszté el életét; mily nagy azonban azok száma, kik a városunkban uralkodó nagy drágaság miatt kényszerülve valának életmódukat a legnélkülözhetlenebbre szorítani — s ha legalább igy kijönnének!? A lakosság másik, tehetősebb része a legnagyobb érdekkel kiséri a dolgok folyamát, s mig a pénzaristokratia polyvaként szórja a pénzt, addig az iparos ember azon töri fejét, miután módon sikerülendne az idegeneket legkönnyebben teljesen kizsebelni. így állnak a dolgok? A bécsiek minden alkalmat megragadnak, hol könnyű módon pénz szerezhető ; nem csoda tehát, ha a drágaság napról napra növekszik. A várostanács mindent elkövet, mi e túlzott követelésekre gátat vet, azonban a tanácsi kar lazasága az ellenfél makacssága irányában nem képes e bajon segíteni. Ki a fővárosi életet nem ismeri, nincs fogalma azon fény és pompáról, melylyel a coquette Vindobona vendégeit vonzani igyekszik. Bées toilettát csinál ! ! ! S ha mindjárt a naiv szemlélő meglepetve érzi magát a fény és pompa felett , úgy az elfogulatlan vizsgáló rövid bírálat múlva csakhamar átlátja, mily gyarló az emberi erő rövid idő alatt egy világvárost felcico-s mázni. „les extremes se touchent“ itt a legrikítóbb I módon nyilatkozik. Hol egy év előtt a gázolhatlan tócsák és szemét I halmok rengetegében, a rongy zsidón kívül, semmi emberi lény nem mutatkozék ; ma tündér paloták emelked- nek, aranynyal rojtozott bársony nadrágú komornyikok sürögnek-forognak : a marquise rejtélyes bondokjától pár lépésnyire rongyba burkolt alakok turkálnak a hulladékokban: palota, tócsa, színház, szemétdomb barátságosan osztoznak a helyben. A világ kétes figyelemmel bámulja az óriási művet és seregük tengereken keresztül a fővárosba ; ki a föld valamennyi nemzeteit önszemével látni kívánja, itt van alkalma; főleg japán küldé százával alattvalóit, kik fölünk a kaukázusi faj gyermekeitől, csak is fakószinü arcok és charakteristikus szempillájok által különböznek; ruházatokra nézve azonban Bécs valamennyi dandjaival versenyeznek. Ha már maga a város ily festői érdekes képet nyújt, mily megragadó látvány tárul fel szemeink előtt, s ha a világkiállítás palotájának belsejét először szemléljük meg, önkénytelenül a bábéi tornya mesés története jut eszünkbe; itt egy német munkás anyanyelvén akar közlekedni hollandi szomszédjával, mi többnyire sikerül nem úgy azonban, ha egy franczia vagy angol munkás ide vetődik; a diseurs elnémul s kiki dolga után lát. Kimondhhatlan érzülettel ballagék a rotunde óriási termébe. Mi távolról mint a méhek csendes zummogása hallatszott, közelről mint az Aetna gyomrában kovácsoló cyklopsok földrenditő kalapácsolása üti meg fülemet — még egy lépés és én beavalók, előttem egy világ műve, egy világ nemzete. Ш. Mielőtt ez óriási csarnok küszöbét átlépem, elhatározom magamban az egészet higgadtan megszemlélni ; most azonban, a mintben vagyok úgy cselekszem mint azon született vak, kinek szeméről a hályogot leveszik, mindent látok ; azonban az egésznek csak elmosott körrajzát vagyok képes észrevenni; — a nagy fény, a nagy zaj, a látandók számlálhatlan sokasága elkábít. Ilyen volt az első benyomás hatása. Azonban nem sokára ismét kijózanodok és rövid habozás után megkezdem körutamat a rotunde körül, vagy ami egy — a világ körül. Mindenek előtt a rotunde belsejét szemlélem meg; az egésznek nagy hasonlósága van egy óriási ütőnélküli haranghoz, fenn a kupola tetején óriási ablakok eresztetik be a nap sugarait, lejebb, a meglehetős távolban egymástól két ráczozott karzat vonja a rotunde belsejének felső részét át, a fal szürkés színét óriási koszorús angyalok díszítik, a terem közepén egy óriási szökőkút, nagy terjedelmű bassins-jével, melyből fantastikus mythologiai tengeri nyymphák és szörnyek emelkednek — az egésznek megragadó szint kölcsönöz. Még egy világkiállítás sem volt kész a meghatározott napon . II. Napóleon hordók és csomagok köze- s pette tartó megnyitó beszédét ; — a bécsi kiállítás ámbár e hó elseje óta megnyitva, alig lesz e hóban kész, s ki nem csak a rotunde-ot hanem a gallériákat is látni kívánja, számos kellemetlenségeknek van kitéve.Én azonban vissza nem ijedék és szemlémet megkezdém. Mi a rotunde-ban figyelmemet magára vonó azon számos buffettek voltak, hol a gazdag ember mesés összegért a legkiválogatottabb csemegékkel tradtáltathatik, továbbá számos fiatal nők, kik mindennemű újságokat és kiállítási katalógusokat árulnak. A rotunde-ban még nagyban dolgoznak , az eddig kiállítottak között legérdekesebbek : „Sarg“ bécsi gyárosnak milly-gyertyából emelt nagy statuája; egy lipcsei szűcsnek kiállított művei, egy franczia vas- és spassasan! Előfizetési felhívás a czinyi politikai, közgazdászati és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Május—deczember . 4fzt. —kr Május —szeptember . 2050 T) Május—junius . . . 1 V) V) Egy hóra . . . . ----3 СЛо n A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. gy"1 ............... - ' "-"-I*-1 1 " 'L ■ L---L-II . Hétfalusi magyar és román bajok. Ш. Mielőtt Brassó városa a kutyaadóra gondolt volna, szemeit azon sudár fenyőfákra veté, melyek Hétfalu bérczein és völgyein oly szépen és gyorsan nőnek mint Libanon czédrusai. Ha minden tőkére csak egy félhuszast vetek s az eddigi szabad épületfavágást betiltom — gon-dolá magában Brassó — ezerszerte több jövedelmen lesz, mint mennyit az a tenyeremnyi „Malomdomb“ hajthatott volna, különben ahoz úgy is igényt tartok, mert idők múltával az épületrom alatt megtaláljuk az alapba betett emlékkövet, mely a birtokos részére fog tanúskodni. — A mi nem sikerül egyszer, megpróbáljuk tizszer, főleg ha Schmerling-Nádasdy- Manger kormány viszi a főszerepet Szent István birodalmában. Szegény Hétfalu ! nem elég, hogy lisztedet, italodat megvámolja Brassó, most szabad épületfádra kerül a sor. Uj perlekedés, uj költség, uj keserűség, uj küzdelem ! Könnyen érthetjük, hogy Brassóban nincs orvosság. Ismét a derék Gödri János vette oltalmába a segélykeresőket. Történt az is, hogy némely elöljáró más után fogott a dologhoz, mint ő tanácsolta s ismét jöttek a panaszok, hogy a város bölcs circumspectusságán s kémkedésén megtört az üdvös kezdet, akkor a nemes férfiú haragra lobbanva galléron ragadta az ügyetlen bírót s mint Luther kalamárisát az ördög felé, úgy löké le szegény, ügyetlent, szász inspector kegye és községe jóléte közt ingadozót a meredek lépcsőkön. Kár hogy Hétfalunak kenyerét evő de jogait pusztító idegen jegyzői nem juthattak a lelökött biró sorsára, mert arra ők mint Brassó kedvenczei százszorta érdemesebbek voltak. Ha Brassó városa határozattá emelhette volna, hogy minden fenyőtőkére 25 váltó krajczárt vessen, ismét bebizonyítható, hogy ő földesül, mert szabadon, kénye kedve szerint intézkedik e nép birtokában és szabad használatában levő erdőkkel. De a szándékával most legalább nagy kudarczot vallott. Gödri megnyerte a pert Grüner, brassóvidéki elnök hivataloskodása alatt. Brassó visszautasittatott és Hétfalu győzött, ismét mint az előtt szabadon használta gazdag erdeit. Eljött 1852/3. Most vagy soha, gondola magában Hamari Péter barczavizi korcsómájában a sörös krügli mellett s a mit ő gondolt,azt a város gondolta. A határfelméréskor kirándul egy brassói bizottmány Tömös völgyébe, hol a hasonnevű Tömös folyó választja el Türkös és Bácsfalu erdő és legelő területét a brassóitól. A két község képviselői békésen haladnak az Alsó-Száraztömös völgyéig, itt hirtelen megállapodnak a szász urak és fegyveres erővel kényszerítik a falusi bizottmányt a Tömös jobb oldalára átcsapni és Alsó Száraztömös vizét Brassó határául elismerni, a városnak hagyván milliókat érő Száraztömös, Szuszáj és Csaplya erdő, legelő és kaszáló helyeket. Rég vágyott erre Brassó joga, de dicséretére legyen mondva a két községnek, itt a bölcs urak terve mindig megtört a derék elöljárók és ősei birtokát el nem áruló nép éber vigyázásán, meg nem ingatható hűségén. A két község bizottmánya ünnepélyesen óvást tesz e hallhatlan, szemtelen fellépés és követelés ellen. És Brassó városa nem rettegve Isten büntető igazságától, nem lelkiismerete furdalásától, nem egy későbbi kor kárhoztató ítéletétől, határához kapcsolja nevezett területet s máig is magáénak mondja, de ezer szerencse nem használja, mert jaj annak, aki lábát és fejszéjét oda vinné, mert e helyek többet érnek mint az universités minden kincsei, akkor megszakadna az egyvallásuság alapján kifejlett egyetértés, egyetértés, mely máris mindinkább fogy és hidegül a szász politika folytán. Mit ér a szép hit, ha nincsen kenyér, emeld föl Anteust a földről s elvesztette minden erejét. Jakó, Warton, N. N., Hincz ügyvédek álltak a két község élére. Birkózott a két szegény község körömszakadtig a hatalmas, pénzes Brassóval, mely most a favágást is betiltotta az elvett erdőrészekben; száz meg száz ölfa rothadt ott, mert a kitűzött terminusig nem bírták hazatakarítani a szegény emberek. És miért tehette ezt a város, könnyen megérthetjük, nehogy valamely megkért bizottmány későbbi időkben az ott levő vágott ölfákról a községek részére tanúskodjék. Ez erdőrészek lezárása által főjövedelmétől foszta meg a város a bácsfalvi és türkösi magyarokat. A románok csak annyiban érezték a megszorítást, hogy drágábban kellett a szükséges tűzifát beszerezniük. Felemlítésre méltó Brassó városának, illetőleg tanácsának a sok panaszra kiadott egy vá