Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-05-23 / 41. szám

Brassó, 1873. Harmad évi tollam 41. szám. Fentek, május 23. Megjelenik ez alapheten­­kint kétszer, kedden­ és pénteken. Ara.. Egész évre . , 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 кг. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy­obb hirdetéseknél alku szerint.—Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap.­ ­. A bécsi világkiállítás. (Saját közkiállitási tudósítónktól.) (Folytatás és vége.) .. Bécs és a világkiállitás. Mint minden nagyszerű intézmény, úgy a bécsi világkiállítás is ezrével számlálja áldozatait; már a ki­állítási palota telepítésénél több száz ember veszté el életét; mily nagy azonban azok száma, kik a városunk­­ban uralkodó nagy drágaság miatt kényszerülve valá­­nak életmódukat a legnélkülözhetlenebbre szorítani — s ha legalább igy kijönnének!? A lakosság másik, tehetősebb része a legnagyobb érdekkel kiséri a dolgok folyamát, s mig a pénzaristo­­kratia polyvaként szórja a pénzt, addig az iparos em­ber azon töri fejét, miután módon sikerülendne az ide­geneket legkönnyebben teljesen kizsebelni. így állnak a dolgok? A bécsiek minden alkalmat megragadnak, hol könnyű módon pénz szerezhető ; nem csoda tehát, ha a drágaság napról napra növekszik. A város­tanács mindent elkövet, mi e túlzott kö­vetelésekre gátat vet, azonban a tanácsi kar lazasága az ellenfél makacssága irányában nem képes e bajon segíteni. Ki a fővárosi életet nem ismeri, nincs fogalma azon fény és pompáról, melylyel a coquette Vindo­bona vendégeit vonzani igyekszik. Bées toilettát csinál ! ! ! S ha mindjárt a naiv szemlélő meglepetve érzi magát a fény és pompa felett , úgy az elfogulatlan vizs­gáló rövid bírálat múlva csakhamar átlátja, mily gyarló az emberi erő rövid idő alatt egy világvárost felcico-s mázni. „les extremes se touchent“ itt a legrikítóbb I módon nyilatkozik. Hol egy év előtt a gázolhatlan tócsák és szemét I halmok rengetegében, a rongy­ zsidón kívül, semmi em­­­­beri lény nem mutatkozék ; ma tündér paloták emelked-­­ nek, aranynyal rojtozott bársony nadrágú komornyikok­­ sürögnek-forognak : a marquise rejtélyes bondok­jától pár lépésnyire rongyba burkolt alakok turkálnak a hul­ladékokban: palota, tócsa, színház, szemétdomb barát­ságosan osztoznak a helyben. A világ kétes figyelemmel bámulja az óriási mű­vet és seregük tengereken keresztül a fővárosba ; ki a föld valamennyi nemzeteit önszemével látni kívánja, itt van alkalma; főleg japán küldé százával alattvalóit, kik fölünk a kaukázusi faj gyermekeitől, csak is fakó­­szinü arcok és charakteristikus szempillájok által kü­lönböznek; ruházatokra nézve azonban Bécs valamennyi dandjaival versenyeznek. Ha már maga a város ily festői érdekes képet nyújt, mily megragadó látvány tárul fel szemeink előtt, s ha a világkiállítás palotájának belsejét először szemlél­jük meg, önkénytelenül a bábéi tornya mesés története jut eszünkbe; itt egy német munkás anyanyelvén akar közlekedni hollandi szomszédjával, mi többnyire sikerül nem úgy azonban, ha egy franczia vagy angol munkás ide vetődik; a diseurs elnémul s kiki dolga után lát. Kimondhhatlan érzülettel ballagék a rotunde óriási termébe. Mi távolról mint a méhek csendes zummogása hallatszott, közelről mint az Aetna gyomrában kovácsoló cyklopsok földrenditő kalapácsolása üti meg fülemet — még egy lépés és én beavalók, előttem egy világ műve, egy világ nemzete. Ш. Mielőtt ez óriási csarnok küszöbét átlépem, elha­­tározom magamban az egészet higgadtan megszemlélni ; most azonban, a mint­ben vagyok úgy cselekszem mint azon született vak, kinek szeméről a hályogot leveszik, mindent látok ; azonban az egésznek csak elmosott kör­rajzát vagyok képes észrevenni; — a nagy fény, a nagy zaj, a látandók számlálhatlan sokasága elkábít. Ilyen volt az első benyomás hatása. Azonban nem sokára ismét kijózanodok és rövid habozás után megkezdem körutamat a rotunde körül, vagy a­mi egy — a világ körül. Mindenek előtt a rotunde belsejét szemlélem­ meg­; az egésznek nagy hasonlósága van egy óriási ütőnélküli haranghoz, fenn a kupola tetején óriási ablakok eresz­­tetik be a nap sugarait, lejebb, a meglehetős távolban egymástól két ráczozott karzat vonja a rotunde belse­jének felső részét át, a fal szürkés színét óriási ko­szorús angyalok díszítik, a terem közepén egy óriási szökőkút, nagy terjedelmű bassins-jével, melyből fan­­tastikus mythologiai tengeri nyymphák és szörnyek emel­kednek — az egésznek megragadó szint kölcsönöz. Még egy világkiállítás sem volt kész a meghatá­rozott napon . II. Napóleon hordók és csomagok köze- s pette tartó megnyitó beszédét ; —­ a bécsi kiállítás ám­bár e hó elseje óta megnyitva, alig lesz e hóban kész, s ki nem csak a rotunde-ot hanem a gallériákat is látni kívánja, számos kellemetlenségeknek van kitéve.­­Én azonban vissza nem ijedék és szemlémet meg­kezdém. Mi a rotunde-ban figyelmemet magára vonó azon számos buffettek voltak, hol a gazdag ember mesés összegért a legkiválogatottabb csemegékkel tradtáltat­­hatik, továbbá számos fiatal nők, kik mindennemű új­ságokat és kiállítási katalógusokat árulnak. A rotunde-ban még nagyban dolgoznak , az eddig kiállítottak között legérdekesebbek : „Sarg“ bécsi gyá­rosnak milly-gyertyából emelt nagy statuája; egy lip­csei szűcsnek kiállított művei, egy franczia vas- és sp­a­ssasan! Előfizetési felhívás a cziny­i politikai, közgazdászati és tár­sadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Május—deczember . 4fzt. —kr Május —szeptember . 2­0­50 T) Május—junius . . . 1 V) V) Egy hóra . . . . ----3 СЛо n A „Nemere“ egész tiszta jöv­edel­me a „székely nemzeti történet“ meg­írása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. gy"1 ............... - ' "-"-I*-1 1 " 'L ■ L---L-II . Hétfalusi magyar és román bajok. Ш. Mielőtt Brassó városa a kutyaadóra gondolt volna, szemeit azon sudár fenyőfákra veté, me­lyek Hétfalu bérczein és völgyein oly szépen és gyorsan nőnek mint Libanon czédrusai. Ha minden tőkére csak egy félhuszast vetek s az­ eddigi szabad épületfa­vágást betiltom — gon-­­dolá magában Brassó — ezerszerte több jöve­delmen lesz, mint mennyit az a tenyeremnyi „Malomdomb“ hajthatott volna, különben ahoz­­ úgy is igényt tartok, mert idők múltával az épületrom alatt megtaláljuk az alapba betett em­lékkövet, mely a birtokos részére fog tanús­kodni. — A mi nem sikerül egyszer, megpró­báljuk tizszer, főleg ha Sc­hmerling-Nádasdy-­­ Manger kormány viszi a főszerepet Szent István birodalmában. Szegény Hétfalu ! nem elég, hogy lisztedet, italodat megvámolja Brassó, most szabad épü­­letfádra kerül a sor. Uj perlekedés, uj költség, uj keserűség, uj küzdelem ! Könnyen érthetjük, hogy Brassóban nincs orvosság. Ismét a derék Gödri János vette oltalmába a segélykeresőket. Történt az is, hogy némely elöljáró más után fogott a dologhoz, mint ő tanácsolta s ismét jöttek a panaszok, hogy a város bölcs circum­­spectusságán s kémkedésén megtört az üdvös kezdet, akkor a nemes férfiú haragra lobbanva galléron ragadta az ügyetlen bírót s mint Luther kalamárisát az ördög felé, úgy löké le szegény, ügyetlent, szász inspector kegye és községe jó­léte közt ingadozót a meredek lépcsőkön. Kár hogy Hétfalunak kenyerét evő de jogait pusztí­tó idegen jegyzői nem juthattak a lelökött biró sorsára, mert arra ők mint Brassó kedvenczei százszorta érdemesebbek voltak. Ha Brassó városa határozattá emelhette volna, hogy minden fenyőtőkére 25 váltó kraj­­czárt vessen, ismét bebizonyítható, hogy ő föl­desül­, mert szabadon, kénye kedve szerint in­tézkedik e nép birtokában és szabad használa­tában levő erdőkkel. De a szándékával most legalább nagy ku­­darczot vallott. Gödri megnyerte a pert Grüner, brassóvidéki elnök hivataloskodása alatt. Brassó visszautasittatott és Hétfalu győzött, ismét mint az előtt szabadon használta gazdag erdeit. Eljött 1852/3. Most vagy soha, gondola magában Hamari Péter barczavizi korcsómájá­­ban a sörös krügli mellett s a mit ő gondolt,­­azt a város gondolta. A határfelméréskor kirán­dul egy brassói bizottmány Tömös völgyébe, hol a hasonnevű Tömös folyó választja el Tür­­kös és Bácsfalu erdő és legelő területét a bras­sóitól. A két község képviselői békésen halad­nak az Alsó-Száraztömös völgyéig, itt hirtelen megállapodnak a szász urak és fegyveres erővel kényszerítik a falusi bizottmányt a Tömös jobb oldalára átcsapni és Alsó Száraztömös vizét Bras­só határául elismerni, a városnak hagyván millió­kat érő Száraztömös, Szuszáj és Csaplya erdő, leg­elő és kaszáló helyeket. Rég vágyott erre Brassó joga, de dicséretére legyen mondva a két köz­ségnek, itt a bölcs urak terve mindig megtört a derék elöljárók és ősei birtokát el nem áruló nép éber vigyázásán, meg nem ingatható hűsé­gén. A két község bizottmánya ünnepélyesen óvást tesz e hallhatlan, szemtelen fellépés és kö­vetelés ellen. És Brassó városa nem rettegve Isten büntető igazságától, nem lelkiismerete fur­­dalásától, nem egy későbbi kor kárhoztató íté­letétől, határához kapcsolja nevezett területet s máig is magáénak mondja, de ezer szerencse nem használja, mert jaj annak, a­ki lábát és fejszéjét oda vinné, mert e helyek többet érnek mint az universités minden kincsei, akkor meg­szakadna az egyvallásuság alapján kifejlett egyet­értés, egyetértés, mely már­is mindinkább fogy és hidegül a szász politika folytán. Mit ér a szép hit, ha nincsen kenyér, emeld föl Anteust a földről s elvesztette minden erejét. Jakó, War­­ton, N. N., Hincz ügyvédek álltak a két község élére. Birkózott a két szegény község köröm­­szakadtig a hatalmas, pénzes Brassóval, mely most a favágást is betiltotta az elvett erdőrészekben; száz meg száz ölfa rothadt ott, mert a kitűzött terminusig nem bírták hazatakarítani a szegény emberek. És miért tehette ezt a város, könnyen megérthetjük, nehogy valamely megkért bizott­mány későbbi időkben az ott levő vágott ölfákról a községek részére tanúskodjék. Ez erdőrészek le­zárása által főjövedelmétől foszta meg a város a bácsfalvi és türkösi magyarokat. A románok csak annyiban érezték a megszorítást, hogy drá­gábban kellett a szükséges tűzifát beszerezniük. Felemlítésre méltó Brassó városának, illető­leg tanácsának a sok panaszra kiadott egy vá­

Next