Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-07-18 / 57. szám

Jut Németországnak hasonló eljárást követni a mi gab­­nakivitelünkkel szemben? Ez óriás csapás lenne gab­­oakereskedésünkre. De hátrányosnak tartja a szabá­lyozást e táron, azért is, mert az ország nem földbirto­kos lakosai joggal megkívánhatják, hogy ne tegyük drágává reájuk nézve a gabonát s ki ne zárjuk pia­­czainkról a talán olcsóbb idegen terményeket. Másrészt úgy hiszi, hogy a román gabna konkurencáje arra fogja indítani a magyar gazdákat, a­mire indította az angolokat a gabnaválli eltörlése után, hogy lényegesen javítani fogják gazdasági rendszerüket. Kéri a javaslat elfogadását. (­Hosszan tartó éljenzés.) Orbán Balázs kétségbe vonja hogy itt az át­alá­­nos hazai érdek kívánná a csatlakozást, s szerinte ez nem követeli más mint Brassó város világpiaczcvá té­tele s a Királyföld felvirágoztatása másrészt az állami vasút és ezzel karöltva Bécs partikuláris érdeke. Konststálja, hogy éveken keresztül úgy államfér­­fiaink, mint szakembereink politikai, világforadalm­i és stratégiai szempontokból egyedül az ojtozi szorost han­goztatták, ezt követelte továbbá a román közvélemény a román sajtó is. — Megengedi, hogy rövidebb a tö­­mösi csatlakozás, de míg Ojtozhoz mindenütt síkságon mehet a vonat, addig a két sziklafal közzé szorított s egy rakonczátlan folyó által szelt szűk tömösi szoroson át csak a simmering­két hasonló óriási költséggel lehet kiépíteni a csatlakozást. — Pártolja Pap Lajos indít­ványát. Ráday Gedeon e nem fogadhatja a­­javaslatot­ Hosszabban szól ezután az orsova-aradi vonal előnyé­­ről az orsova-teruesván vonal fölött. Ülés vége 2 órakor. Külföld. Rochefort „Laterne“-jének m­ásodik füzete most jelent meg Brüsselben s ez kizárólag a bonapar­­tistákkal foglalkozik. Rövid ismertetését a következők­ben adjuk: „A­mi a saarbrücki hőst (Lulut) illeti, ki most Woolwichban tanulja a művészetet, hogyan adhat újabb öt milliárdot Poroszországnak, n­ehez csábítói most körülbelül épugy ragaszkodnak mint az iszákos a sörös kancsóhoz. Ha holnap egy jobb hazába köl­tözne Angliából s egy viasz szobor által helyettesittet­nék, imádói közül egy sem fogja észrevenni az átala­kulást. Mutathat ezeknek az ember bármit mondván: ime ez a császári trón örököse s ők késznek nyilat­koznak megh­alni érette. A magyarázat nagyon egy­szerű: egyetlen egy nincs közülök, ki előre ki nem al­kudta mindezért magának az árt. Némelyek, a­int Rou­­cer, Daru, Hugelman urak évszámra bérelték fel, má­sok darabszámára dolgoznak mások ismét napra szerződ­tek, vagy épen egyes ceremóniákra“­­— Azt állítja to­vábbá Rochefort, hogy tekintélyes névsora van nála azon franczia lapoknak, melyek a bonapartismus zsold­jában állanak. „Oly uralkodónénál, ki alig rendelkezik 3 millió tőkével, nem dolgoznak a holt kézért. Ha a dynastia ily fizetéseket be nem szüntet, tönkre fog jutni.“­­ Végül az angol lapok tagadásaival szemben ismétli Rochefort állításait az újkaledoniai foglyok em­bertelen kínzásáról s a szállítás alatt kiállott szenve­déseikről. Dorregaray, Don Carlos bandáinak törzskari főnöke manifestumot intézett Európa összes művelt nemzeteihez, melyben azon vad kegyetlenséget, a­me­lyet, mint mi is említettük, a karlisták a fogoly spa­nyol katonákon elkövettek, azzal akarja indokolni, mi­szerint e lépésre a spanyol katonaság kegyetlensége bírta a karlistákat. A manifestum tartalma a következő: „Hasztalan tartottuk magunkat az emberség pa­rancsolta korlátokon belül, hasztalan tiltottuk meg minden kivégzést, hasztalan szorítkoztuk arra, hogy nagy számú folyainkat csak lefegyvereztük és ismét szabadon bocsáttattuk, a katonákat föltétlenül, a tisz­teket azon soha meg nem tartott becsületbeli ígéret mellett, hogy nem fognak ellenünk szolgálni; haszta­lan ápoltuk sebesültjeiket ép oly gonddal, mint a ma­gunkéit, a mint teszszük az utóbbi csata színhelyén ta­lált 400 sebesülttel; — mindez hasztalan volt, ellen­feleink legyilkolják a foglyokat, vagy Cubába küldik őket oly bánásmóddal, hogy haláluk annyi, mint bi­zonyos. A madridi kormány és az ellenünk küldött tábor­nokok sohasem váltották be szavukat, sohasem t ártot­tál a velünk kötött szerződéseket tiszteletben. M­eg­sza­kítottuk a vasúti és távirdai vonalakat, a­mit hada­kozó fél mindig megtehet, mert azok fontos eszközök a hadviselésre, ezért becsmérlő szemrehányásokkal il­lettek. Semlegességi szerződést kötöttünk tehát az el­­lenségge­l a közforgalom érdeké­bn ; a szerződés meg­kötését követő napon az ellenség hadvezére e vasuta­kon hadiszereket, katonákat és egyébb eszközöket szál­­ltott, bár ezek sz ■rződósilcg a forgalomból ki voltak ■ zárva. Fogolycserét ajánlottak, mi ráállottunk, de majd ■ mindig rászedtek, mert az elfogott carlisták közül rit ■­kán jön valaki vissza. ■ Ennyi iszonyt türelmesen nem lehetett elviselni repressáliókat kellett gyakorolni, hogy az ellenség jö­vőre más eljárást kövessen. Edig a foglyoknak egy ti­zedét lőttük agyon, ezentúl valamennyi ily sorban ré­­szesü­l; ezentúl nem lesz kegyelem részünkről a vad­állatok, gyújtogatók, gyilkosok és nőgyalázók iránt. Ellenségeink jól értsék meg, mit teszünk; nem derék katonák ellen gyakorlunk repressáliókat, mi csak a gyujtogatókat, tolvajokat és zsiványokat lőjjük agyon; mindazokat kik eljönnek leányainkat megbecsteleníteni, Spanyolországot rombolni és meggyalázni. De kijelent­jük, hogy visszatérünk előbbi eljárásunkhoz, mihelyt ez az ellenség részéről is megtörténik. A király isten segedelmével az útját álló akadályok daczára is el fogja a trónt foglalni A királyi hadsereg, mely útját egyen­geti, az ellenséggel szokott nemeslelkűséggel fog bánni amíg a bűnt nem követ el, de ha nyomorultak és el­vetemültekre talál, szigorú igazságot fog ellenük gya­­korolni.“ Ehhez járul, hogy ahol csak az ellenség be­nyomult, lopás, gyilkolás, nők és gyermekek meggya­­lázása, gyújtogatás járta, bármi nyugodt is volt a la­kosság. A dicső vellabuelai csatánál Loma és Morione majdnem egész Oyarzuni és­­lo­osa körül 50 posta­nyit gyújtottak fel. Asteazában és egyéb helyeken an­nyira vitték a gyalázatosságot, hogy a helységekbe­ összekergetett nőkből majdnem hivatalosan juttattak minden csapatnak egyet-egyet. Bilbao körül ép ugy járt el az ú. n. felszabadító hadsereg, és mikor már minden fel volt gyújtva és meggyalázva, akkor bocsá ki a hadvezér napiparancsot, mely megtiltja az ily tet­teket; a tilalom daczára e gyalázatos tettek Villareal­­ban ismétlődtek. Mikor Concha Estella ellen készült a lodosai hatóság és papság előtt rövid, büszke beszé­det mondott, melyben kijelenti, hogy irtóháborút akar viselni slavariában, nem csupán a királyi hadsereget, de a tartományt is meg akarja semmisíteni, a­melyben az tany­ázik. És valóban, alig hogy a csata megkezdő­dött, Concha katonái fel kezdték a házakat gyújtani, és oly tetteket vittek végbe, melyek még az afrikai és ausztráliai vadaknak is szégyenére válnának.“ Königsberg, júl. 13. Az innen nem messze esti Cranz tengeri fürdőben népzavargás tört ki, s a ren­det katonaságának kellett fentartani. Négy főczinkos elfogatott. München, jul. 13. Vilmos császár a király kísé­retében ide érkezett, s az indóházban a főh­erczeg, a miniszterek s az udvari méltóságok által fogadtatott. Másfél órai időzés után a magas vendég a király kisé­­rtében tova utazott. Vegyes. — Postarablás. A főposta igazgatósághoz érke­zett távirati tudósítás szerint Pakó és Tétény közt, is­meretlen tettesek a kocsipostát kirabolták, 80 ezer irtót elvittek, a kocsist pedig agyonlőtték. Nagy gondatlanság is, és a pénzküldem­ényeket fegyveres őrizet nélkül eresz­teni. Ha már a német pénzt nem kímélik is, lévén az nagyon sok, kíméljék legalább a magyar ember életét.­­ Az osztrák éjszaki sark-expeditioról hírt hozandó, a londoni földtani társulat elhatározta „Wi­­gins“ nevű hajó kiküldetését. Székelyföldön a mostani üstökös feltűnése sok jóslatra ad alkalmat, vannak kik babonás szokás sze­­rint háborútól félnek, mások meg éhségtől, döghalál­tól rettegnek, sokan pedig, egy Tisza-Szennyei vegyes kormány létesülését várják, mely a jelenleg tárgyalás álló követválasztási­­javaslatnak épen Tisza Kálmán segélyével remélt vagy is inkább rettegett keresztül­vitele jutalmául következnék be, ki akkor hivatva lenne az elvtagadást or­szágszerte érvényesíttetni, és ez által a közös ügyes állapotot megörökíttetni. Vigyázzunk! Lám az esztergomiak nem hiába diadalkapus­­kodtak, Simor prímás ugyanis közczélokra 20.000 fo­rintot adott a városnak — kölcsön. — Az ország legrégibb háza, mint ifják a szász­földön van, egy Nagy-Szeben melletti faluban, melyet lakói „Grossau“-nak h­ivnak. A bánáti országútnál, jobb kézre, az evangélikusok temploma mellett egy zugban áll ez épület, előfalán az 1030 diki évszámmal. No de tudjuk, hogy a régiségeken a numerusok sokszor meg­csalják a laikust, megismerjük azt az anekdotát is, mely szerint az egyszeri ember az az árvíz magasságát jelző táblát az eresz alá vakoltatta, miután alacsonyabb he­lyen bántották. Az emlitett régi házzal az a hagyo­mány is van kapcsolatban, hogy azt az első szász be­vándorlók építették volna. Ny. Fóliák Mór Brassóban. — A f. év junius 25-én eltemetett Tmecs I.­­munkás életéröl elesmerőleg k­­örösdi tudóaitónkat néhai tudósító szerint 27 évig volt politikai hivatali,, jó családatya — fáradhatatlan gazda, ki a kertész,­,' főkép annak egyik ága a gyümölcs tenyésztéssel Sz­­­vedélylyel foglalkozott. Imecs János az 50-es éves­­Orbai-szék dulója volt — később cs. k. albiztossá veztetett ki Erdővidék, Udvarhely és Csikszék — a 60-as években F.-Fehérmegye szolgabirája , s 67-ben nyugalomba lépett. Imecs János köszöni, Erősd utait, az Olt folyamra épitett hidat, az isz.a magtárt. Imecs János életében a község s annak­­„i­­sak­a javára a legnemesebben dolgozott, s Erősd­ej­­sége benne egyik fáradhatatlan fiát vesztette el. U' — A hosszufalusi két osztályú iparirányu nyalu királyi állami felső népiskolában a vizsga folyó év ju hó 22. és 23-án tartatik meg az iskola helyiségébe melyre az ü­gybarátok tisztelettel raeghivatnak. Felhívás. A brassói magyar kereskedelmi fiatalság vali mint városunk magyar fiatal hivatalnokai tisztele­ti köretnek folyó hó 19-én délutáni 3 órakor ,magyar olvasó kör­ (kaszinó) helyiségében a „bra­ói magyar dalárda“ fenállhatása és felvirágoztató körülményei felett tanácskozás végett minél szí­vosabban jelentkezni. I A .Nemere“ szerkesztősége Helyi különfélék * Alsó sétatérünk holdnapok óta tökéletese használhatatlan. E kilátás kecsegtet a „Cenk“ alatti sí­tatért illetőleg is. Helyesen teszi tanácsunk, rendőrségünk ha szo­kott élvezeteitől elvonja városunk közönségét s mire is való a sétatér, ha­nem azért hogy csak meszire gyönyörködjünk benne, s elfojtsuk magunkban a rí­gyat az árnyékos helyek után. Nem felséges valami, ha az ember a sétatér, nyakig jár a fövenyben s m­ig egyszer keresztül megy rajta halálra izzadja magát a rendkívüli élvezet után. * A brassói magyar dalárda aug. 1 én tartja rendes estvélyét meg. Felhívjuk polgártársainkat ez életképes magyar intézmény minél nagyobb mérvben pártolásába. Mi részünkről nagyon szeretnék, ha a rettentő hőség miatt ne zárt teremben, hanem valamelyik m­í-­l­lató kertben tartatnék az estvély meg. A nagy meleg sok, külömben résztvenni akarót­t visszaijeszt a résztvételtől. Reméljük dalárdánk irányadó tagjai figyelmükk­l méltatják e körülményt. * Honterus ünnepély. E hó 18-án tartatik a Hon-I­terus emlékének szentelt úgynevezett „Honterus ün-­ nepély“ a „Honterus kutnál meg. Mint tudjuk ez ünnepély nem anyira nemzetiségi mint vallásos színezetű volt mindig. Utóbbi időben aligha nem fog ez is a szászok utopisticus törekvései és agitálásai miatt specialis szász ünnepélyé fajulni. * Románia fejedelme e hó 14-én városunkba ér­kezett s útját azonnal, Bécsnek vette az induló vonaton. Az indóháznál Ő fennségét a katonai zenekar­i dietszázad fogadta. Tisztelgő küldöttség is menesztetett Őfennsége elé a jó Gött Jánossal élén. Szegény Gritt­ó a „szükséges rész“ szerepére van kárhoztatva. * Sétaterünkön ha csak a gondviselés nem gyújt t­ja égi­ lámpáját meg a lámpák körüli csekély terü­leteket ki éve — pokoli sötétség uralkodik. Mozgó tö­meget, mozgó alakokat láthatni, de az egyeseket fel­ismerni hacsak hiúz szemmel nem bir az ember — a képtelenség. Nem ártana ha rendőrségünk e körülményt is be­cses figyelmére méltatná s igyekezne megszüntetni a­­ méltán nyilvánuló nehezteléseket. * A szász dalárdák annyira gyengék, hogy alig mernek a cuk­úrvolkra háramolható szégyentől félre a­­ versenytérre l­épni. Ott van például a brassói dalárda, mely pedig a „pac exellens“ e nemben. E dalárda is oly gyenge, hogy a­mint nagyon jellemzőleg megjegyeztetni hal­lottuk ,ha egy pár idegen mérnök nem volna benne, még a kutya is ugatná. Bécsi tőzsde és pénzek Brassóban július 17-én. 6°/0 metalliques....................................................... 70.35 I 5°/0 nemzeti kölcsön...................... . 75.55 I8ti0-iki államkölcsön................................................................­­­. Milíl­is Bankrészvények.....................................................................1 . 979.­" Hitelrészvények.................................................................... 230,75 London................................................................ .*111­­5 Magyar földtehermentesitési kötvény ................................ . 77.2" Temesvári földtehermentesitási kötvény ........ 75.50 Erdélyi földteh­ermentesítési kötvény............................. . 73.50­­ Horváth-Slavon földteherm­entesítési kötvény................... 79." Ezüst .................................... 104./5 I Cs. kir. arany................................................................................... Napoleon d'or................................................... * 9. Fel.­szerkesztő : E. Indali Gyula. Kiadó Pollák Mór.

Next