Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-02-14 / 13. szám
Aesopus meséje a maguknak királyt kért békákról beteljesedjék rajtuk. Végül a magyar kormány figyelmébe ajánljuk a „Siebenbürgisch deutsches Tageblatt“ czímű napilapot, melynek minden száma hemzseg az államellenes bűnöktől. Ha a hazafias indokból hibázó hazafiak ellen hacsak a bűntény látszata is forog fenn tud a legszigorúbban eljárni, sokkal inkább kötelessége az e garazna s még a legközönségesebb élet fogalmai szerénti loyalitással sem biró lap iránt. — Mi ezentúl többet foglalkozunk vele.'*) Videant consules. — Hatását, elérkezettnek találta az időt arra, hogy összes lovasságával, sergünk zömére vesse magát— a terv sikerült, az ige testé vált, és a lovasság rohama más fordulatot adott a nagy küzdelemnek. A hely fekvése az ellenség lovasságának nem engedvén szárnycsapások avagy tulszárnyalatokat — már e természeti jelenség által arra lettek utalva, hogy minden erejükkel a középén mozogjanak. Grottenhjelm tehát összes lovas erejét Jáád és Huss között az utóbbi helység közvetlen közelében concentrálván, onnan rendelte ostromra. A 83-ik zászlóaljt a válság pillanatra épen ágyúfedezeten találta, s bár ébren ugyan, de mégis meglepetve, mert őszgabonában állván, egyfelől a magas gabona által zárva volt előttünk a láttér. Bem az ágyuk élén állván, a csapást azok hatásai által vélte parérozhatni, de mert e roham a csata netovábbja volt, egy csalódással gazdagodott. E nagy áramlattal szembe táborunk lovasai is a síkon álltak, de mind ők, mint pedig mi mindnyájan a nagy özön által elboríttattunk. Agyúink elnémulván Goyer parancsnok vezénylete alatt csodálatos módon meghátráltak, Bem pedig az utolsó pillanatban egy folyó patak árkán átugratva, oltalmunk alá dobta magát. Az ellenség lovassága mind a 83., mint pedig a velünk párhuzamban álló 12-ik honvédzászlóalj által élénk tüzeléssel fogadtatott, mindez azonban nem volt többé elegendő arra, hogy visszavetett ágyúink sorakozván, az együttes működés tovább folytattathassék. A Don és ukránai kozák csordák megfogyva bár, de törve nem, csatavonalunkat több meg több helyt át száguldozták, s gyönge fegyverzetű tartalékunkat bomlásnak indították. A csata ilyetén magaslatán, ránk tört még a természet is, vihareső és füstöt vegyülve, annyira elboritotta a láthatárt, hogy biztos irányban nem lehetett mozogni. Azon perezben midőn seregünk zöme a láthalhatatlan döfést kapta, az ellenség két szárnya, Rusz mögé volt hátra vetve, mieink pedig minden födött positiónak, és még az ellenség balszárnyán, néhány mozdithatatlan ágyúnak birtokában. Daczára ez előnynek a csatatér fel lett adva, és a visszavonulás az egész vonalon csaknem egy időben megkezdetett. .. Bem a megingatott centrummal 'Táádnak tartott, mielőtt azonban a faluba beérkeztünk legyen sikerült az ellenségnek a déli részét felgyújtani, és ez ismét , egy második ellenakadály lett, mennyiben a tábori szerekkel a tűz között kellett elvonulni, de boszantóbb volt ennél még azon eset, hogy csaknem éppen a legszorosabb helyt egy lőszerkocsinak tengelye letörött, s az általa visszavonulás megakadt, a gyalogság ugyan nehezen mehetett, de ágyuk kocsik és lovasság, fel lett tartóztatva. (Folytatás» következik.) — 50 — A ki többé nem akar szeretni. (Beszély.) Irta: E. Zudali Gyula. (Folytatás.) Eddig a napló. Váljon igazak voltak-e szavai, érzelmei? Érzé az alig 19 éves hölgy hogy van szivében megy úr, mit a világ be nem tölthet, megrezdült-e keblében egy has, melynek lételét addig meg nem ismerő, vagy csak az elkényeztetett divathölgy megsértett büszkesége szólalt föl a mellőztetés, az észre nem vevés miatt? Ki tudja? Ki láthat át az éjszakán, s a nőszivek rejtélyein. Elég az hozzá, hogy Clementinében csakugyan óriási változás történt, mi Gellértit csaknem magánkívül ragadta örömében. ő csak azt hitte eddig, hogy neje senkit sem szeret csak ő magát, hogy semmi sem érdekli őt, csak a külsőségek, a fölületesség — és tudta őt azért menteni. Hisz ki ismertette volna meg őt a szív nemesebb érzelmeivel? Ki szólt volna hozzá a hideg családi körben valódi szeretet, őszinte bizalom hangján? És most csak azt látta, hogy neje egészen megváltozott. Hogy háziasabb, nőiesebb, angyaliabb. Hangjaiban az érzelem reszketegsége, kezei delejszerű forrósága, szemeiben a reménykedő epedés mind azt sugák Gellértinek, hogy Clementin szeret, hogy a leghatalmasabb Istenség az ő szivéhez is megtalálta az utat. Csoda-e, ha a nők közül merőben tapasztalatlan férfi, ki nején kivül más nővel 10 perczig sem beszélt, nem is gondolhatott egyebet, minthogy ha ez érzéketlen szívben is megszületik a szerelem eszméje annak tárgya nem is lehet más, mint ő, férje az Isten és világ előtt a férj, ki életét is örömmel adná oda nejének egy szerelmes mosolyáén. — Természetes, hogy ez a kis remény aztán, azt a csekély nyugalmát is elvéve, mit a reménytelenség még keblében meghagyott. — A szép asszony magaviselete Repkényi figyelmét sem kerülheté el. Ő is felismerte Clementinben az érzelmek hullámzását, de hogy azok Gellértiért égnének, perczig sem gondolá. Legfölebb azt hivé, hogy a szép nő ellenállhatlannak hitt kaczér haditervei, valami nem mindennapi ellenállásra akadtak ez egyszer s ez a lázas kedély csak * A hierarchia és társadalmi viszonyaink. Az emberi nem egyes osztályai, egyes egyénei vallásos érzülete, az ellenkező nézetek, természetszerű alapokon nyugvó vagy reátukmált meggyőződésszerű elvek — hála a haladás, mivettség halhatatlan zászlóvivőinek — nem idéznek többé az ó vagy középkor véres és hajmeresztő drámáihoz hasonló jeleneteket elő. — Az emberi nem élete folyamában a Szent-Bertalan éjek bizonyára nem ismétlődnek többé s nem lesznek a fanatismus átkos iskolájából kikerült s jesuitice dressirozott Arbues Péterek és Torquemada-k, kik Isten legnagyobb dicsőségére autodafe-ket rendeztek, s az ártatlanul elitéltek kínaiban ördögi természetükkel megegyezőig és úgy gyönyörködni tudtak, mint Moloch - isten bálványimádó papjai az áttüzesített bálvány-isten gyomrába vetett ártatlan kisded sajjaiban. — A világ az emberinera sokat, igen sokat köszönhet a vallás és Isten czége alatt az emberi nem testén éledő polgpoknak; mert ők teremtői mindazon intézményeknek s a kijelentett vallás, erkölcs elvei közé becsusztatott erkölcstelenségi dogmáknak, melyek az emberi nem előhaladását századokon keresztül akadályozák, mely ha e szoknyás zsarnokok nincsenek bizonyára a társadalmi élet minden irányában a képzettségnek százszorta magasabb fokán áll. Századunk fejlettebb társadalmi viszonyai, az ember egyéniségének nagyobb mérvben kialakultak az általános mivettség nagyobb foka mellett egy egyénnek is, ki a miveit névre legkisebb igényt tarthat — a különböző felekezetek dogmáiról nem lehet, nem szabad kicsinylőleg vagy elitélőleg nyilatkozni, hanem bármely vallást, a vallásos meggyőződést minden egyes egyén szent és sérthetlen tulajdonának kell tekintenie, mely tulajdont nem szabad avatatlan vagy szennyes kerekkkel érinteni. Minden egyes egyénnek jogában, szabadságában áll a lelki üdvet — vigaszt azon vallás elveiben keresni — melyben épen tetszik. A vallás szent és sérthetlen tulajdona minden egyénnek, csak annak külképviselői, társadalmunknak e Dei gloria privilegizált osztálya vonhat magára túlkapásai, kapzsisága, a vallás, a moral elveivel ellenkező eljárásai által élesebb vagy enyhébb kritikát. Azon egyének, kik a mentis restrictio neve alatt erkölcstanná emelik a csalást, az amphiboogia tanában szentesítik a hazugságot, — a directio intentionis segélyével büntelenné tesznek minden bűnt s a probabilismusban korlátlan szabadságot engednek az ember erkölcsi nézetében, s minden czélt az eszközök szentesitőjévé tesznek — s az erkölcstant tetteink örök és változhatlan irányadóját és biráját orgazdává, keritővé, szatocscsá aljasitják, kiknek istenek az érdek és Iaszón, kik a „vétkezzél bár mennyit, csak gyónj meg és áldozzál“ — „a czél határozza meg valamely cselekedet erkölcsiségét“ s a „czél szentesíti az eszközöket“ elveket zsebek megtöltésére s hatalmak minél nagyobb körben kiterjesztésére megalapiták, kik a telivér jesuitismusban a család szentélyét, a jog, a létezhetés, a moral, a vallást támadják meg, minden egyes államban, mely államiságának legkisebb öntudatára ébredt a megvetés — utálat s az államilag üldözés tárgyai voltak. Spanyolország a világ legkatholikusabb országa ellenök nyilatkozott, s a világ legkatholikusabb és legtekintélyesebb intézete a „Sorbonne“ kimondta felettük a halálos ítéletet. A „kényelmes moral“ lovagjai, az emberinem felvilágosultsága, Isten országa terjedése ellenségeivel a miveit világrész minden egyes állama harczban áll, s menekülni igyekszik a hierarchia nyomasztó hatalmától, mely századokon keresztül intézményei védsánczai mögé rejtődzve az emberiség magasabb érdekeivel semmit sem gondolt, sőt annak hiszékenységét isteni hivatásával ellenkezésben előnyére kizsákmányolni törekedett s a felvilágosultság ellensége volt mindig. Igen ! mert igen jól tudta, hogy a hol ennek országa kezdődik — ott semmisül saját hatalma meg. — Németország vette fel s folytat a hierarchia önző uralma ellen legerősebb harczot, Schweiz követi, s az államhatalmat az állami élet minden irányában parancsoló hatalommá igyekszik tenni. A küzdelem általános physikai mint morális fegyverrel. A Magyar állam erkölcsi hatalmát veti a demoralisatió megátalkodott apostolaival semben mérlegbe csak: tettleges küzdelemre sem erő, sem tér nincs s az idő még nem jött el. Állami életünk minden irányban megrázkódásoknak van kitéve — a létfenntartási küzdelmek akasztják meg ereinkben a vért és igy nem kívánatos a társadalmi bajok tetőzése. Magyar papságunk a világ leghazafiasabb papsága volt, mely a hazafias érdekekért sok esetben élni-halni kész volt, és igy a tanusított érdemek előtt meghajolnunk kell. Hogy ne az önző testületi, egyéni érdek vezette hierarchiánkat is még a magasztalt, de többnyire csak látszólagos hazafias tettekben is túlnyomólag — tagadhatatlan ; de lett légyen az indok bár minő az objectivitás előtt meghajolnunk kell, s óhajtanunk, hogy papságunk ne tagadja meg múltját, s legyen továbbra is hazafi és jó honpolgár Államunkban kezdettől a legnagyobb vallástürelem uralkodott, s honpolgáraink sok esetben vallás, külömbség nélkül egyesülten állottak passiv és activ épen azon erő elnyomó hatalmának ellent, mel egyik rész vallását mint államvallást az állam minden kegyeivel protegálá s együtt — lobogtaták a „pro patria et libertate“ zászlóját. A békés egyetértés lánczolata csak néha-néha szakasztatott meg, s akkor is a germanizáló — nemzetiségünket megsemmisíteni törekvő egyes monarchák által, kiknek egy Kolonics s egy nagy Pázmány fanatikus meggyőződésből vak — eszközei voltak. Állami életünk minden irányban óriási megrázkódásoknak van kitéve — az anyaföld nyög a rettenetes fájdalmak alatt, s az elpártolt gyermekek kaján örömmel dobzódnak fájdalmai felett. Ne tetézzük bajainkat, tiszteljük egymás meggyőződését, keressük az emberben csak egyedül az embert, bízzuk erősebb keléletü államokra a harczot, hadd egyengessék számunkra is az utat. Az óra ütni fog nálunk is, melyben a bíboros asszony szolganépe hatalma az általános érvényű erkölcsi elvek parancsoló szava előtt megtörik. Addig az egyedüli czél a szent haza java s a közérdek legyen. Figyelő. *) E szász circumspectussággal irt czikksorozatot valamelyik jóakaró szász atyánkfia küldötte (Heinrich Ballmann) a „Frankfurter Journal“ 32. számába be, s miután e lap idézett száma megjelent prudens és circumspectus urasága egy számot egyes betűket tiszta vonásokkal jelölten szerkesztőségünknek küldött meg. Mi az egyes betűket szavakká öntöttük azok sorrendje szerint, s következő tétel állott azokból elő: „Wer soll euch Magyaren denn vom Bankrott retten als Deutschland ? Wenn ihr so wathet gegen uns Brüder, lassen wir auch euch umkommen.“ (Szerk.) Brassó, 1874. febr. 6-án. A brassói gőzfürdő csaknem három évi szünetelés után czélszerüen berendezve e hó 3-án újra megnyílt és ezzel városi és vidéki közönségünknek egyik főohaja