Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-01-02 / 1. szám

1-ső szám. Szerkesztőségi iroda: Fupincz, Darabos Ferencz­­féle k­Az, hová a lap szel­lemi részét illető közlemé­nyek küldendők. Kiadó­hivatal: Pollik Mór könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­tesen intézendők. o.-­Szt.-(Gyorgy Szombat, * O I­I/. hom.) Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap.­ ^ V Jui y ttin Megjelenik e/. ,1 lap heten kint kétszer szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek -h­e­lybenházhozhordva vagy vidékre postán kilhlac Egész év . 0 ft. _ kr. Félévre . 3 ft. O kr. Negyedévre 1 ft 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 0 kr. Bélyegdij kü­lön 30 kr. Nyílt tér sora 16 kr.­ ­ Előfizetési felhívás a 6 . eziini politikai, társadalmi és közgazdászati lap V. évfolyamára. A „Nemere“ 1875. jan. 1-én ötödik évfolya­mába lép s közvetlen feladatának ismeri Három­szék és a székelység minden lehető érdekeit a legteljesebben képviselni. A brassói és barcza­­sági magyarság érdekeit szivünkön hordozzuk ezután is s mindig védelmére fogunk kelni a megsértett, jog és nemzeti érzületnek. A „Nemere“ kiadott programmjától nem tér el. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani — miután felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A „Nemere“ szerkesztősége. Előfizetési feltételek : 6 írt — ki. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó­­hivatalának Sepsi Szent-Györgyön, Csíki utcza el­. sz. a. küldendők. Január—decz. Január—június . Január— márczius Külföldre . . . . «Î írt — kr. . 1 Irt 50 kr. 8 trt. Abis..Nemere“ kiadó]?Hivat­ala. A „Nemere“ t. olvasó közönségét ér­tesíteni kívánom, h­ogy a ,, Nemere“ felelős szerkesztését azonkívül, hogy e lap eddigi iránya és tartalmára vonat­kozó befolyásomról a legcsekélyebb részben is lemondanék — árvaszéki elnöki tömeges teen­dőim és az azokkal járó súlyos felelősség miatt — eddigi segédszerkesztő Vecsey Róbert úrra ruháztam át, azonban ezentúl is mint főmun­katárs a „Nemerére“ vonatkozó eddigi befolyá­somat és felügyeleti jogomat egészben fenn­tartom s biztosítom a t. olvasó közönséget, hogy a „Nemerében“ irányát és tartalmát illetőleg a legcsekélyebb változás sem fog történni s köz­vetlen feladatomnak ismerendőm ezentúl is a „Nemere“, mint lap, érdekében minden lehetőt megtenni. Viddl Dániel, Vida Dániel eddigi felelős szerkesztő nyi­latkozata folytán kijelentem, hogy a „Nemerét“ mint annak ezutáni felelős szerkesztője az eddigi irányban a volt, felelős szerkesztővel a legjobb egyetértésben tartom fenn s minden lehetőt el fogok követni, hogy a „Nemere“, mint lap, to­vábbra is a tisztelt olvasóközönség becses párt­fogására méltó legyen Vecsey Róbert, a „Nemere“ felelős szerkesztője. 1875. Budapest, decz. hó végén. A bizonytalanság kétes értelmével megyünk ez év elé. A remény csak dereng előttünk, hogy hazánk léte, alkotmányossága nem veszhet el Bizodalmunkat, önállóságunk fentartásában csak optimism­usunk tarthatja fenn.­ A végzetes jövő, melynek előfutára lesz már a bekövetkező 1875. év egy nemzet sorsát fogja elhatározni. Váljon félhetünk e e jövőtől? A politikai láthatár ködös, homályos jelle­gei kevésbé biztatók reánk nézve, úgy minden nemzetre, mely konszolidálva nincs. Szabad e azonban a fek­etéket tornyulni hagyni; az ele­­­­meket fejünk felett dulakodni engedni a nélkül,­­ hogy megtenné­k a kellő óvintézkedéseket? Bizonyára nem mély belátás kell ahoz, határozott anemz-et kimondjuk e kér­ésre, mégis e nemzet, mely ezredes életét oly csodás módon tartotta fenn a pusztító viha­rok közepette — kevéssé gondol komolyan az orvoslásra. 1 an bízik a láthatóm hatalmak bél­yös kezében, mely a végveszély­ perezében m­i fogja tétlenül hagyni szabadító kezét? Tán' reményű, hogy a gyógyszerek alkalmazása nél­­­­kü­l, hogy gondos utánlátás nélkül is kimeneked­­hetik­ a bajból? Tán nem is akar élni? Bo­rongó képzelettel vetjük e föltevéseket kérdés alá, e­e hol találjuk föl az okot — mely azon tétlen közöny felismerésére vezet, mely a nem­zetben saját léte iránt nyilvánul. De nem, mégis kell, hogy e nemzetben fogékonyság legyen hazája, szabadsága, alkot­mánya iránt Mégis kell, hogy létezzen a lel­­­kesedés, az önfeláldozás, a haza megmentésének eszméje iránt! Nem léphetünk át az ó-év küszöbén az új-­­ ban a nélkül, hogy a bizonytalanság érzete írai­­lett, a remény éltető sugarát is ne vinnő­k magunk­kal. A nélkül, hogy a nem énen indokolatlan pes­­simismust nemes optimismuss­al egyensúlyozzuk. Vajmi vészthozó lehetne ránk nézve ez új év, ha elcsüggedve és­­venkén lemondva lép­nénk be abba csupán csak, azért, hogy lát­hassuk végpuszt­ulásunkat. Önbizalommal, ni­elé'’ lelkes munka és t­ettváp rövid csahul Pufi'oj'*i|i­llat a küszöbre, m ly tan hivatva' lehet­ itat­us éj " pirkadó hajnal szelíd fényébe vezetni minket. Hogy mit hoz az újév,­ azt senki előre meg nem mondhatja, de hogy ha a nemzetben a lelkesedés, az önbizalom, a tevékenység és áldozatkészség kihal , akkor a jövőt előre jó­solhatjuk. Kétségtelen az, hogy nagy eseményein­k, nagy változásoknak nézünk elébe. A pénzügyi javaslatok, a budget új prog­ramjunkra nyújt kilátást. A választások új élet­képesebb párt­alakulásokkal kecsegtetnek. A Helyzet nyomasztó és tarthatatlan volta egy erősebb, egy intenzívebb lélekzetre fogja kész­tetni a nemzetet, mellyel lelkesedésre késztető, tettre serkentő­séget fog e nemzet beszivni. Hozzon 1875 új eszméket, ifjú erőt, erős par­lamentet és életképes, tenni tudó kormányt! Ha ez meg lesz, a haza, az alkotmány, a szabadság nem vesz el, mert nem veszhet ed ! Molnár Lajos: A Feketeügy mellől, decz. 30. 1874. „Ebri estate et vigilater“ hangzik fel az Olt mel­lül a „Nemere“ 102. számában. Én is azt hangozta­tom itt a Feketeügy mentén „legyünk ébren és vi­gyázunk“ de nem abban az értelemben, a­milyenben a „Prager Politik“ emberének tetszett a felhívást tenni, hanem abban, hogy legyünk óvatosak, nehogy a „pártoskodá­s“ terére sodortassunk. Magában ártatlan és tréfás a közlemény, s az egészről el lehet mondani, hogy N. . . . úr hihetőleg unalmában egy kis tréfát akart csinálni, hanem hát a sajtóval mégis csak csínján kell bánni. Mindenki tudja, hogy egy olyan ellenzék, mely a közösügyi törvényeket, amúgy „hitbele balázs“ módjára akarná­­megsemmisíteni, nem létezik. Itten sem­­nyíltan, sem lappangva nem működik, miért kellett tollát erre a Deák-párt figyelmét felhívni, elővigyázatra inteni ! Mit akar ezen nem létező hírbele­ balázs ellenzékkel szemben a Deák-párt által tárgyaltatni és megsemm­i­­síttetni? miféle kérdések azok, melyeket a Deák párt ideig-óráig elodáz? és kik legyenek azok a jóakarók, a­kik a Deák párt által „i­n merit­o“ tárgyalni, e mulasztott kérdésekből politikai tőkét faragni akarná­nak ? ha csaknem az a kérdés, mely nem­régiben felmerült, hogy egy szerencsétlen polgártársunk itt köztünk az Isten képében megp­ont s a közösügyi szer­ződésről amúgy „hű­bele balázs“ módjára kimondotta volt, hogy azt megszüntette — igen, de ez a kérdés már is merítő le lett tárgyalva azáltal, hogy áthe­lyeztetett Szebenbe — ebből tehát már bajosan lehet politikai tőkét faragni. Miféle kérdés az, mely a kasz­­tokra vonatkozhatnék ? ha csak nem az, mely szin­tén csak közelebbről merült volt fel a székely népnek felálló ét lehajtó teke galléra fölött - de ez is már le van tárgyalva. Miféle gyomor, sarat akar a­­Neme­­ré“-vel elfúvatni és felszárittatni ? hiszen a mi sár itt a Bzt.-györgyi piaczon van azt is mint tudom V Visiak doctor kitelhető szorgalommal fogja feltakaritatni. Neon létezik itt „hi­bele balázs“-ellenzék, nincs itt most készt kérdés, hát mi czélja lehet közleményé­nek? én eleget törtem rajta fejemet, de a fennebb elmondott ik­o.i ki­vilt kitalálni nem tudtam, ha csak még nem az, hogy csináljunk egy kis „izgágát.“ Az időben, hogy a rendkívü­li bizottsági gyűlés­ben a megyék rendezésének kérdése volt napiren­den, az egész bizottság pártkülönbség nélkül állapo­dott volt meg oly feliratban, hogy tiltakozzék Három­széknek a tervezett Brass­ó megyébe leendő beolvasz­tása ellen, most közelebbről pedig, midőn a gazda­sági iskola kérdése a bizottságban tárgyaltatott, e bizottságnak épen Deák-párti többsége volt az, mely a tervet egyelőre az iskola­tanácshoz utasította véle­ményadás végett. És ha igaz is, hogy a Deák-pártot a politikai swfinyelv­en elég helytelenül „német­­p­á­r­t­n­a­k“­ nev­ezik s onnan vehette N. . . . ur is a „o­ Ctu^a civi-n vonatkozólag tett czélzását, azért még­ mit se aggódjék annak meghonosítása iránt,­­ mert jó irányban fújt és fújjon mindig, valahányszor olyan s azokhoz hasonló kérdések szőnyegre kerülnek amúgy istenigazában. Lehet, hogy mindezt nem érti N. . . , ur, s sze­­rinte az a magasabb politikához tartozik, valamint mi nem­ értjük, hogy egyszer a Deák-párt figyelmét hívja fel s úgy tünteti fel m­agát, mintha őm­aga is Deák­párti lenne és azon párt érdekében kívánt felszólalni, azután alább ismét ugyanazon párttal gúnyolódik, ez valami amphibiális dolog, hanem ezt már talán maga is megérti, ha abbéli óhajomnak adnék kifejezést, hogy az „N.. . . ur „falusi politikáját“ a „Nemere“ okvetetlen fújja el. Ha egy gyenge tréfának nem volna tekintendő a kérdéseit közlemény és ahoz komolyan kellene hozzá szólani akkor elítélném N. . . . urat, hogy na­gyon is szerencsétlen időt választott a pártoskodásra izgatni, akár kérdéseket emlegetni és holmi czélzások­­kal és gúnyolódásokkal előállani, épen most, midőn „a haza m­­i­n­d­e­n e k e­l­ő­t­t“­zászló alatt egye­sülni és államháztartásunkat rendezni kellene, h­ogy hazánkat a vég­elpusztulás alól megmentsük, mert hát tudja meg jó uram, hogy még a falra sem jó az ördögöt festeni! Isten önnel N. . . . ur és hagyjon fel az efféle ,,v i c c z e l­ő d é s e k k e­l.“ *) C. . . . Brassó, 1874. decz 27. .... Elmúlt a megváltó születés­napja, vele egy év feküdt koporsójába; még csak a gyászlepel, az utolsó szertartás hátra — aztán sírba vele örökre. Egy év utolsó napjait éljük. Karácson-szombat van. A város élénk, zajos. Ember tömeg nyi­zig szanaszét. Utczák, boltok tömve, vevőkkel, adókkal. Díszes, pompás kirakatok csalják a vásárlókat be a pradicsomba, hol minden eladó. Nem tudni, mit végy Czilikének, mi illik a fiatal asz­­szonynak s mit szeret, legkivált Julis. „Kérem, ez *) Olt mellen­ barátunknak fent ártjuk a jogát notai áu ef Axion­­a.

Next