Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-01-02 / 1. szám

itt egy rand köntösre való, a legújabb divat a kisasz­­szonynak nagyon fog tetszeni, szőkének kék, elragadó szép! Ez album elefáncsont boritékával e garnitur­á­­latos rózsafából kérem a fiatal tovisasszonyt­ak ele­gáns, Julisnak egy karinczára s egy vizitkára való uj divatu karton. . . . Csak 32 frt. A krajczárok elma­radnak Tetszik kérem?“ Mindez egy szuszra monda­tott el. Az ár kifizettetett. Ajánlom magamat! Míg e kicsinység pár percz alatt megtörténik, a bolt zsufo­lásig telik. Sip, dob, tej, sajt, alma, virág, kalap, czipp szilva mindennek akad vevője, talán még az eladó leánynak is. A nap leszáll. . . . Meggyűlnek a lámpák, ra­­gyogó fényre lobbannak a karácsonyák, kezdődik a gyermekek örömnapja, a család boldog órája. Apraja nagyja ártatlan örömmel csüng az eldoradon, a bőség szaruján, melyből mindenkinek valami meglepő, gyer­meknek manna buli. Mily öröm . . . mily boldogság! ... Ti szegények, ti árvák — nektek nincs fogal­matok a városi kortársak karácsony estjéről. . . . Most neki rohan az ártatlan nép, az arany gyümölcsök a ruhadarabok leszedetnek s a karácsonyfa pár percz múlva tarolt lesz. Végre a gyertyák ki — az embe­rek italusznak. Jó éjt! . . . A nap felkel. . . . Karácsony-napja van. Az em­beriség megváltójának születésnapja, a keresztény­világnak örömünnepe. Épen ezernyolczszázhetvenne­­gyed­e. Sok idő, de azért szokatlan, mert ki e nap született, örökre élni fog! . . . A brassói magyar dalárda is uj­a született. Med­dig fog élni? ..... Alapszabályai egész alapjában újra módosíttattak. Tagjai nemcsak az iparos osztály­ból, hanem az intelligens körből is egy zászló alá sorakoztak. Lesz szakértő karmester, szakavatott mű­ködő tagok, zongora, zászló s nem kevesebb, mint az a remény él, hogy a közelebbi Szegeden tartandó orsz. dalárünnepélyen a brassói magyar dalárda is szerepelhet, úgy legyen! . . . F. hó 26-án a polgári körben összejövetel r estély volt, ezúttal a kilencedik. Fesztelen házi mulatság, szellemi élvezet. A dalárda öszhangzó, a magánkar kellemes énekével, a szavalók ügyesen alakított előa­dásukkal teljesen kielégítik a szép számmal össze­gyűlt polgárság m­űérzékét. A kör célját, a polgárok társasulását, szellemi, anyagi érdekeinek előmozdítá­sát szakemberek előadásainak meghallgatása által, nyilvános felolvasások stb. tartása által­ vélte elérni. A kör u­raztratósáerán­ak­ ,a rendezők­nak s nehány ügy barát közreműködésének köszönhető hogy eme nemes cél napról-napra el lesz érve. Az összejöveteli estélyek célhoz vezető eszközök. S ki közelebbről, tehát ré­m szemüvegen, min­t a Nemere 95. számában tudósitója nézi ezen estélyeket s szivén hordja a nép nemes fejlődését, be kell vallania, hogy ennek ily nemű intézmények adhatnak életet s „való­ban adnak is, s hogy ily után hatva, alkotva, a haza fényre derül. Szóval: az idegen elemek közé ékelt brassói magyar polgárságnak az összejöveteli estélyekre nagy szüksége van. Az ok a célban van, melyh­ez mint eszköz szolgálnak, s melyet fenn emlitek. Mellékesen megemlítem, hogy a múlt hó 2- án tartott imént nevezett tudósító szerint zűrjei között (jól) rendezett összejöveteli estély tiszta jövedelméből 5 frt, tavalyi deficitet fizetek ki Pollák nyomdász ur­nak, elkészített nyomtatványokért s a f.­lió 26 án tartott estély tiszta jövedelmét, 14 frtot a kör pénz­­tárnokának átadták, mely körülmény legilletékesebb bírálója a rendező bizottmánynak. Újévi viszontlátásra! J . Vári­­mádok úgy ismerjük a magyarokat, mint hölgyrab­lókat s ezért egészen gyűlöli népünk őket... . Sz.ávántuli testvéreink. Ha a magyarok úgy nyomnak, hogy többé nem tűrhetitek, hívjatok rögtön segítségül minket. Mi szomszédok, mint egy ember védelmezőkre fogunk kelni, elpusztítjuk ama zsivány fészket, kiüldözünk, kiirtunk mindent — a mi magyar! r£AM€EA, A börönd-tolvaj. •*— Életkép. — Fordította : Sándor Kálmán. (Vége.) — Jó tehát — felesém­ kissé nyugodtabban és Narquois tekintetéből is azt olvastam ki, hogy azon szándékomban, miszerint bőröndöm tartalmából csakis az elkerülhetetlenül szükségeseket nevezem meg, meg­­erősíteni akart. — Négy ingem van ott, kezdem számítani, — különböző gallérok és kézelők, egy pár kefe, fésű és igy tovább : „Julius Caesar élete“ és több más könyv .. . — Nagyon jól van ! — mond a hivatalnok fej biczczenléssel -- urasága bőröndje könnyen azonosit­­tatni fog. Hányadik szobába vitte a hordár a bőrön­döt? Én megmondtam a kívánt számot, de megje­gyeztem, hogy csupán idővesztegetés lesz, ha valakit a szállodába küldenek , mert mindketten, én és bará­tom a letartóztatott Jean Duvalt, a bőrönddel kezé­ben az utczán láttuk átmenni. —• Mindegy ! — felelt az udvarias rendőr — de mi mindjárt az elején akarjuk kezdeni. — e köz­ben két emberének parancsot adott, hogy először szállodai szobámba nézzenek a bőrönd után, egy rövid negyed óra alatt már visszatér­tek, és pedig mit látok ? bőröndömet is magukkal hozva. Egész meglepetéssel ugrottam fel a székről. De ki írja le bámulásomat, a midőn elmondják, hogy a bőröndöt egész nyugalmasan a szobámban talál­ták meg ! — „Magáénak ismeri-e a bőröndöt ? — kérdd a rendőrfőnök. És lesz szíves önmaga felnyitni azt, hogy a benne lévő tárgyak a mondottakkal azonosíttassa­­nak.“ Én felnyitottam a bőröndöt, és örültem, hogy a tartalmát én szedhettem ki, a kevés ruha és fehér­neműt, „Julius Caesar“ életét néhány kefét és egy pár könyvet emeltem ki abból. De ha én a tartalom többi részét a rendőrségtől elrejteni akartam, — —­e fáradságtól meg is kímélhettem volna magamat, mert ott semmi egyéb nem volt . . . — „Urasága mindent pontosan megkapott. Ezek valóban azon tárgyak, melyeket előbb említett. De nekem úgy tetszik, mintha még­se érezné magát tel­jesen megelégedettnek És pedig ez határozottan az ön bőröndje, nemde? és a tartalom is ugyanaz ?“ . . . Engedélyt kértem, barátom Charles Narquoisval egy pár szót váltani. Azt tanácsla nekem, hogy ily körülmények között jobb a megelégedettet szintem­, és én is jobbnak látva, így is tettem. Csak most jöttem rá, hogy az egész esemény nem mint idáig gondoltam tolvajlás, hanem­ csak rendörcsíny volt, hogy engem a „Lanternes“ laptól megszabadítsanak, még­pedig oly gyöngéden, amint csak lehetséges. Bőröndömmel hagytam el a rendőr­séget a nélkül, hogy az utczán mellettünk elhaladó Jean Duvallal szóba is ereszkedtem volna. Narquois és én ismét visszatértünk a szálloda éttermébe s a félig kiürített üveget egészen kiittuk. Mindkettőnk véleménye találkozott abban, hogy a rendőrség tiltott portéka vásárlásomról későbben értesült, mintsem más módot, mint e cselszövényest alkalmazta volna , a­mi nekem oly bámulást és haragot okozott. — Ez a semmirekellő valószínűleg csak akkor fürkészett ki, mikor már a hajó induló­félben volt , mondom én. Csak tíz perczig ne jött volna még, úgy én most „Lanternes" lapjaimmal együtt szerencsésen Angliába érkeztem volna. — — „Egészen az én véleményem" válaszolt Charles Narquois. „De akkor e kellemes estét nem tölthettük volna együtt el." A midőn más­nap bőröndömmel kezemben, a Dover-gőzhajó kikötő hídjára lépek, a híd karfájára támaszkodva egy rendőrt pillantok meg. Én tovább haladtam épen arra felé, és midőn a kezét katonás üdvözletül sapkájához emeli és ama bánattelt arctot akarja újra elővenni, a­mellyel engem tegnap oly sze­rencsésen rászedett, megismertem az általam letartózt­­atva volt Jean Duvalt. — Kérem, kérem semmi mentegetődzés ! szabn­­­ám félbe bőbeszédű védekezését, hogy a sok üres szónak elejét vegyem. Ha nem mondja el inkább ne­kem, hogy történt ez az eset ? Most már nem árthat önnek semmit, ha az iskola illetőleg bourean titkokat ki is fecsegi és mondja meg, hogy jött rá, hogy bő­röndömben „La Latentes“ is ott van. Mint tudja is ön, én idegen vagyok azonnal elindulok innen, és 'i Román lapszemle. A román ellenzéki lapok már megkezdték az izgatást úgy a hatósági, mint a bekövetkező választá­sok tekintetében. A „Gazeta Tr.“ 90-ik számában állítja , hogy a románok passivitását csak a pesti kormánnyal szem­ben kell érteni, azt pedig soha sem tanácsolta , hogy otthon tűzhelyeikben (m­unicipium) s legnagyobb erélyt és tevékenységet ne fejtenék ki s a hatósági ügyek vezetésébe minél nagyobb befolyást ne kellene sze­rezni. Az „Albina" pedig külön lenyomatban a vá­lasztási törvényt árulja s felhívja a papokat, tanító­kat és jegyzőket, hogy azt a népnek magyarázzák meg, s oda működjenek, hogy választásoktól egy román se tartassék vissza. Az „Alb." egyszersmind egy újabb politikai hit­vallást tesz s a nélkül, hogy a véleményeket előhan­golni kívánná, nyilatkoztatja, hogy, ha a nemzet ér­telmisége a jelenlegi súlyos körülmények közt vala­mely újabb combinatióba bocsátkoznék s közm­egál­­lapodásra jutna annak elhatározásában, hogy a román nemzet minő magatartást kövessen a jövő országgyű­léssel szemben — ő az ,,Alb." kész e határozatnak magát alávetni s annak értelmében tesztel lélekkel szolgálni ! Annak jeléül pedig, hogy az uj szerb kormány a magyarok s illetőleg Magyarország irányában minő barátságos indulattal viseltetik — a brassói „Gazetta Tr.“ egy kivonatot közöl a kormányhoz közel álló „Glas Javnosti" felhivásából, melyet a Dunán inneni és túli szerbekhez intéz: „A magyar áll­­­ép úgy jár el a szerbek irányá­ul,­­ mint az utónál­­itasok ellen. Ők Q.j - ■hívj&k j— — HzjI iiciiizjtHí coi. gressust önkényes és,­ zsarnoki módon, mint feloszlatta a katonai végvidéket is a nélkül, hogy az érdekelt népet megkérdezte volna, ők kir. biztosokat külde­nek a nép nyakára, lábbal tiporj­ák a nép jogait, a szerb községekből saját uradalmakat faragnak s az iskolákból a szerb kézikönyveket kitiltják. A mi szam­ád­­atagánjaink — a mi igaz — most rozsdások, de mindamellett léteznek. S hiszik-e a magyarok, hogy mi segédkezet nyújtunk nekik, ha egy válságos helyzetbe jutunk? Istenünkre s hitünkre esküszünk, nem! sőt biztosítjuk, hogy, csak roszat és romlást készítünk számukra. Mi szu­­i háromszéki ,,Erzsébet-leány árvák tíz“ kezdő bi­zottmányának elsti évi működése 1873. október 12-étöl kezdve. (Vége.) Foglalkozott e tárgygyal a bizottmány s kivált­­képen annak gondos elnöke már az árvaházi munka kezdetétől fogva, de nagyja e munkának erre az évre esett. Az ideiglenes helyiség, hol az intézet élete kez­dődött, csak hat árvám is szüle lévén, a városi és a volt gyalog századosi lakot szerződés szerint megvette. Azonban e lak bérlője a bérletet félbeszakitni, s a lakot az intézetnek átadni hajlandó nem lévén, kelle­metlen összeütközések kikerülése tekintetéből az inté­zet más tágasabb és sokkal alkalmasabb ideiglenes helyiségbe szállásoltatok be. Ez a ház — az 18­18 előtt fennállott 2-ik székely gyalog ezre­db­éli őrnagyi lak — m­ind a tekintetben nagyon alkalmas és czél­­szerű­nek mutatkozván, akkorra is, ha az intézet több Árvával lesz megtöltve, egy szerencsés órában tett indítványra a bizottmány elhatározza, hogy az első szerződésről letérve, minden gondját ezen helyiségnek örök árom­ megvételére fordítsa. Körül­tekintő figyel­mes eljárás, maga helyén és idejében tett kérések, alkalmas egyéniségek pártfogásának megnyerése, fá­­radatlan gond és utánjárás megsegítek e munkában is a bizottmányt annyira, hogy m­a csaknem teljes bizo­nyossággal tekintheti az említett lakot a gondja alatti intézet állandó helyiségének, s örömmel vetheti fi­gyelmét annak, mely minden tekintetben kedvező és alkalmas, lehető legczélszerűbb berendezésére és kicsinositására. Mennyi idő, mily éber figyelmet és gondot, s minő odaadó munkásságot kívánt a három fő tárgy­nak biztos, visszaesés nélküli vezetése s elintézése azt könnyű elgondolni. És a lelkes bizottmánynál ebben semmi hiány nem volt, a­minek bizonyságául szolgáltat az, hogy mind a­­három ágában munkássá- 0.Z....!- jutalmazta buzgó fáradsé­­lt. E három fő tárgy mellett szám nélkülinek m­egtrt­­hatom azon mellékes dolgokat, melyeket még ez év folytán tett és végzett a derék bizottmány. A látogatásoknál részletes vizsgálat a bútorzatnak, a gyermekek ruhaneműjért, ételnek, rendnek, tiszta­ságnak, az árvaanya eljárásának, a gyermekek tanu­lásának , a pénzügyben : ívek begyűjtése, új adomá­nyok szedése, rendezése, a tőkék biztos elhelyezése, számadási könyvek helyes formájának megállítása, a pénz biztosítása, kikölcsönzés szabályainak megállí­tása stb. az árvák felvételénél , azok felkeresése, gon­dos megválasztása, szükséges okmányaik átvizsgálása.

Next