Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-07-10 / 55. szám
55. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1875. július 10. Ötödik évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jakots Áronléle Köz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Pollik Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérrentesen intézendők.NEMRE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap hetenként kétszeri szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Pélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. Előfizetési felhívás a czinni politikai, társadalmi és közgazdászai lap II. félévi folyamára. Előfizetési feltételek : Julius— dtcz ... 3 Irt — kr. Julius—szopt. ... 1 fit 50 kr. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadóhivatalának Dollik Mór könyvnyomdája Sepsi- Szentgyörgyön küldendők. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megnyitani — miután feleslegag:példányokat nem nyomattathatunk. JH A „Nemere‘j kiadóhivatala. ^■Budapest, junius 29. Mire e sorok napviágot látnak, az alkudozások az osztrák és magyar kormány között a vám és kereskedelmi szerződés és a bank kérdésre nézve már halpozottabb formátumot öltenek magukra. Egy nagyfontosságú dologról van itt szó. Oly dologról, meg elhanyagolt nemzetgazdasági, ipari és kerkedelmi ügyeinket lesz hivatva biztosabb évire vezetni. És ideje is van már annak, hogy a borzasztó anomália, melyben e tekintetben a rajtán tuli tartományokkal á flottunk, végre megszüntettessék s nekünk e kérdésben a biztosíték megadassák. Nem képzelünk a mostani adott viszonyok közt hazánk közgazdasági fejlődésére fontosabb és jótékonyabb befolyású tényezőt, mint ha ezen kereskedelmi és vámszerződés a méltányosság és igazság szempontjából a két kormány közt kiegyöttetik s a szövetség létesíttetik. Pénzügyi viszonyaink ziláltsága és komoly veszedelme kétségtelenül az első sorban elintézendő gondok közé utalja a bankkérdést is És mi örömmel fogadnék, ha e kérdés is egyszerre határozottan oldatnék meg. A magyar kormány a napokban mind a vám és kereskedelmi szövetségre, mind a bankkérdésre vonatkozólag egy terjedelmes operátumot küldött át az osztrák minisztériumhoz. Ebben határozottan formulázva vannak a magyar kormány óhajtásai s végül ultimátumszerű modorban ki van jelentve az is, hogy mit teend a magyar kormány akkor, ha kívánságai s illetve javaslatai osztrák részről el nem fogadtatnának. Örömmel vesszük tudomásul e bátor és erélyes lépést. A magyar kormánynak egy tapodtat sem kell engedni az osztrákoknak, mert ezek a legcsekélyebb engedékenységet azonnal busásan kizsákmányolják. Nekünk férfias elhatározással, meg ingathatlan bátorsággal kell viselnünk magunkat e tárgyalások alatt. Vagy átlátja az osztrák kormány kívánságunk és javaslatunk igazságosságát és méltányosságát - s ezt át kell látnia — s ekkor mindenesetre lesz annyi tapintata, hogy a kölcsönös érdekek és a két ország és annak kormánya közti jó viszony és barátság fentartása czéljából engednie kell; vagy nem fogja akarni átlátni óhajtásunk jogosságát s ekkor nem marad egyéb hátra, mint egyszerűen, de határozottan az osztrák kormánynyal szakítani. Módunkban lesz nekünk sanyarú helyzetben levő iparunk és kereskedelmünk, veszélyes és nyomasztó pénzviszonyainkon más eszközökkel is segíteni. Nem tudjuk, hogy azután ki fogja megbánni e lépést, ki fogja meginni a tevét. Óhajtanék azonban, hogy az egyezkedés Sepsi-Szentgyörgy jul. 9. A bankkérdés megoldása az a "kérdés, mely az 1869-diki pénzválság óta állandóan napirenden van, s napirenden lesz mindaddig, ruig egy önálló magyar nemzeti bankban, mely tényleg megalakul, hússá s vérré nem válik. Egészen a fusioig az volt a balközép álláspontja, hogy a Deák-párt létrehozhatta volna az önálló magyar nemzeti bankot, s vádolta a Deák-pártot hogy létre nem hozta azt. Ez az álláspont a fusió óta megváltozott. A balközép a kormányra került, s most ő is maga előtt látja azon nehézségeket, melyek e kérdésben a Deák-párt előtt álltak. Miről tovább fog késni az egyesült szabadelvű párt a bankkérdés megoldásával, annál biztosabban fogja erősíteni a szélsőelemeket úgy jobbra mint balra De bárha a szabad elvű pártnak a bankkérdés megoldásával késnie nem, de azzal hirtelenkedni sem szabad. Nem szabad azért, mert a hirtelenkedés oly eszmékreragadhatja a kormányt, mely az egész kérdés megoldását illusóriussá teheti. A volt balközép egy szót sem akart hallani arról, hogy a magyar nemzeti bankot a bécsi nemzeti bank által állíttassuk föl önálló magyar direktóriummal, de a dualismus alapján, s most mégis a volt balközép egyik első rangú pénzügyi kapacitása Móricz Pál szájából azt halljuk, hogy a bankkérdés megoldása az osztrák bank hozzájárulása nélkül nem eszközölhető. Elvileg ez ellen a priori kifogást tenni nem lehet. Mert miért ne lehetne a bécsi nemzeti bank éretalapjával egészen czélszerű magyar bankot felállítani, az esetben ha a bécsi nemzeti bank áldozni akar a magyar érdekeknek? De hogy akar-e? ez a nagy kérdés. És épen azért kell nagyon szigorúan megvizsgálni minden tervet, minden részletet, mely egy ilyen dualitikus bank felállításának czélja felé irányul. Megvizsgálni azért, mert az az eszme, hogy a magyar bank a bécsi bank közreműködésével állíttassék föl, már a deák-párti kormányok előtt sem volt idegen. De kényes volt azt nyilvános discussióba hozni, először azért, mert a balközép tudni sem akart róla, másodszor azért, mert oly érdekek voltak hozzá fűződve az osztrák kormány részéről, melyek elvi akadályt képeztek akkor is, és képeznek ma is. Ilyen akadály a 80 millió bankadósság kérdése, melyre nézve az osztrák kormány 7 éve sürget minket, hogy ismerjük el azt közös államadósságnak. Lónyay mint pénzügyminiszter kimutatta, hogy ez nem lehet közös államadósság, azóta, ebből az álláspontból nem engedtünk. De mihelyt azt akarjuk, hogy a bécsi nemzeti bank nekünk csináljon magyar bankot, ebből az álláspontból vagy engednünk kell, vagy a bécsi bankkal nem mehetünk semmire. Mert a bécsi bank azért nem fizet teljes értékben érezpénzzel, mivel 80 millió kényszer bankjegygyel túl van terhelve érezfedezete. Ha ezt az érezfedezetet megosztani akarja, azon arányban kell nekünk elvállalnunk a 80 milliónak rá eső részét, amely arányban az érezfedezetben részesülni akarunk. Ha megtagadjuk békés után a kölcsönös megegyezés folytán jöjjön létre, de föltétlenül kívánjuk a magyar kormánytól, hogy a tárgyalásokban határozott és erélyes legyen. * Ausztria nem enged. A „Montags-Revue“ pesti levelezője írja, hogy a magyar minisztereknek a fogyasztási adó kérdésében semmi engedményt nem sikerült az osztrákoktól nyernie. De Petris, levelező szerint, kijelentette volna, hogy Ausztria, amíg Magyarországgal szerződésben áll, nem fog annak módosításába beleegyezni, mondják fel a magyarok, ha úgy tetszik, a szerződést, akkor mindkét fél teljes cselekvési szabadságot nyer. * A nemzetközi gabnavásár az idén is meg fog tartatni Budapesten. A vásár programmját és a hivatalos felhívást a tőzsde bizottsága már megállapította. A vásár az idén is az „újvilágiban fog megtartatni s a malomipar terményei, valamint a gazdasági gépek is kiállíthatók lesznek a hozzájárulást a 80 millió bankadósság vissza-fizetéséhez, s az osztrák kormány nem menti fel a nemzeti bankot e 80 millió okozta agró ingadozás alól azáltal, hogy ezt a kényszer adósságot fedezi, — akkor mi a nemzeti bank érczkészletére nem számíthatunk. Ismételjük tehát, hogy kényes kérdés az, hogy a magyar bankot a bécsi bank által állítsuk föl, — először a 80 millió adósság miatt, mely e terv mellett azonnal megjelenik, — másodszor a lebegő államadósság miatt, mely a bankkérdés megoldásából ki nem rekeszthető. De bármilyen kényes legyen is a bankkérdés megoldása, — azt meg kell oldani, mert lehetetlenség elvégre nincs benne, mindenesetre ész kell hozzá és ügyesség a kormány — s támogatás a parlament részéről. Meg kell oldani e kérdést, mert különben kereskedelmünk és iparunk, sőt földmivelésünk is száraz betegségbe esik, s lassú sorvadásban vész el. A nő-emancipatió kérdéséhez. (Folytatás.) Mi a kaczérság, mi a szeszélyes öltözködés, mi a fitogtatás s mutogatás?• Nem egyéb, mint ez erény lábbal tapadása. Valóban, ha a mai nőket említjük, el kell iszonyokénak a pikáns ízlés s romlottság felett, mely külsejében lényege belső jelentőségét is oly pregnáns mérvben elénkbe tolja. A túlságosan bő, vagy a túlságosan szűk — avagy a túlságosan szeszélyes ránczokba szedett öltözék — bátran állítjuk a tiszta erkölcs megmaszlagozását mutatja fel s igy igaz amaz aesthhetikus mondása: a nők öltözete az erkölcsiség mérlege. Nem hiszek nőt, ki az erkölcsiség tiszta tudatára fel van emelkedve, hogy az (úgynevezett) „kikirikit“ viseljen. A krinolinnak gyalázatos voltát ma már átlátta a társadalom (s talán nagy részt a divat), de a tunikák s isten tudja: minő frivol erkölcs- s aesthetis-ellenes öltözéknemek ma élik világukat. Ezek diktálják, mikép tartsa a nő magát; ezek adják meg a magaviselet alakját s láttatják azt, hogy ha van is külsőleg valami, de a belső a tiszta erkölcsség fogalmától, az öntudat erejétől teljesen üres Emancipáljuk a nőket az öntudatra nézve. A szüzesség erénye adja meg az szerénységet. Már pedig ha a szerénység sárba van dobva : — — — az ellenkező lép a nyilvánosság színpadára. A nő a társadalom lénye, tiszteleténél fogva mindig központ s igy aztán a társalgásban nem ritkán láthatjuk ma az udvarias bókok szemérmetlen tárgyát. Beszélnek Kock Pál regényeiről, elemezgetik Dumas (ifj.) színdarabjainak czélzatait s mindezt egész melegvérűséggel, hogy pofon üssék a moralitás lényegét. Gyönyörűséges esprit — mondhatom, de aki az ily társalgási módot nyilván meg szokta róni, vagy megvetés tárgya lenne, vagy azon jóakaratu útbaigazítást kapná, hogy menjen papnak. Hiába! Egyik ellentét farkasszemet néz a másikkal s szerencsés a mai világban az, ki ez áramlattal együtt uszhatik. Mi azonban nemcsak nem kérünk ez áramlatból s nem kér minden valódi ember, ki tudja e név jelentését, sőt határozott undorral fordulunk el attól letépve a haszontalanokról a bűn álarczását s szétszaggatott foszlányait markába nyomva, hogy nyílt homlokán mindenki láthassa a bűn rásütött bélyegét s legyen megvetés a kenyér, mit számára az adakozók nyújthatnak. Egy erkölcsi koldustarisznyát kell az ilyennek nyakába akasztani, hogy a „nincs s lehetett volna“ fogalmával s érzetével induljon meg az erénykeresés göröngyös utain s élte végén majd a más világ kárpótlása öntudatával száljon sirba, hol már végkép a feledés országában van mind az emberek, mind az isten előtt. Erélylyel kell megkezdeni az emancipation — mert már is maholnap kivesz a társadalom köréből az éltető erő s pusztulásnak néz elébe „isten erkölcsi országa“. Láthatjuk s láthatják olvasóink a feladatot! De mindenekelőtt és fölött legelső kellék a nőben s feladatukban a valódi illem felébresztése — — és pedig az öntudat alapján. E szóról (illem) bizonyára mindenikünk bir tudomással s azt is tudja, hogy az i 1 i k-ből veszi jelentésének eredetét. Csak