Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-07-10 / 55. szám

55. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1875. július 10. Ötödik évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jakots Áron­­léle K­öz, hová a lap szel­lemi részét illető kö­zlemé­­nyek küldendők. Kiadó-hivatal: Pollik M­ó­r könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérr­en­tesen intézendők.NEM­RE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és­ közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap heten­ként­ kétszeri szerdán és szombaton. Előfizetési fel­tételek: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petits­orért, vagy annak helyéért 6 kr. Pélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. Előfizetési felhívás a czinni politikai, társadalmi és közgazdászai lap II. félévi folyam­ára. Előfizetési feltételek : Julius— dtcz ... 3 Irt — kr. Julius—szopt. ... 1 fit 50 kr. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó­hi­vatalának Doll­ik Mór könyvnyomdája Sepsi- Szentgyörgyön küldendők. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésü­­ket megnyitani — miután feleslegag:példányokat nem nyomattathatunk. JH A „Nemere‘j kiadóhivatala. ^■Budapest, junius 29. Mire e sorok napviágot látnak, az alkudo­­zások az osztrák és magyar kormány között a vám és kereskedelmi szerződés és a bank kér­désre nézve már h­alpozottabb formátumot öl­tenek magukra.­­ Egy nagyfontosságú dologról van itt szó. Oly dologról, meg elhanyagolt nemzetgazda­sági, ipari és ker­kedelmi ügyeinket lesz hi­vatva biztosabb évire vezetni. És ideje is van már annak, hogy a borzasztó anomália, mely­ben e tekintetben a rajtán tuli tartományokkal á flottunk, végre megszüntettessék s nekünk e kérdésben a biztosíték megadassák. Nem képzelünk a mostani adott viszonyok közt hazánk közgazdasági fejlődésére fontosabb és jótékonyabb befolyású tényezőt, mint ha ezen kereskedelmi és vámszerződés a méltányosság és igazság szempontjából a két kormány közt kiegyöttetik s a szövetség létesíttetik. Pénzügyi viszonyaink ziláltsága és komoly veszedelme kétségtelenül az első sorban elintézendő gondok közé utalja a bank­kérdést is És mi örömmel fogadnék, ha e kérdés is egyszerre határozottan oldatnék meg. A magyar kormány a napokban mind a vám és kereskedelmi szövetségre, mind a bank­­kérdésre vonatkozólag egy terjedelmes operátu­mot küldött át az osztrák minisztériumhoz. Eb­ben határozottan formulázva vannak a magyar kormány óhajtásai s végül ultimátumszerű mo­dorban ki van jelentve az is, hogy mit teend a magyar kormány akkor, ha kívánságai s illetve javaslatai osztrák­ részről el nem fogadtatnának. Örömmel vesszük tudomásul e bátor és erélyes lépést. A magyar kormánynak egy tapodtat sem kell engedni az osztrákoknak, mert ezek a legcseké­lyebb engedékenységet azonnal busásan kizsák­mányolják. Nekünk férfias elhatározással, meg ingathatlan bátorsággal kell viselnünk magunkat e tárgyalások alatt. Vagy át­látja az osztrák kormány kívánságunk és javaslatunk igazságos­ságát és méltányosságát -­ s ezt át kell látnia — s ekkor mindenesetre lesz annyi tapintata, hogy a kölcsönös érdekek és a két ország és annak kormánya közti jó viszony és barátság fentartása czéljából engednie kell; vagy nem fogja akarni átlátni óhajtásunk jogosságát s ekkor nem marad egyéb hátra, mint egysze­rűen, de határozottan az osztrák kormánynyal szakítani. Módunkban lesz nekünk sanyarú hely­zetben levő iparunk és kereskedelmünk, veszé­lyes és nyomasztó pénzviszonyainkon m­á­s esz­közökkel is segíteni. Nem tudjuk, hogy azután ki fogja megbánni e lépést, ki fogja meginni a tevét. Óhajtanék azonban, hogy az egyezkedés Sepsi-Szentgyörgy jul. 9. A bankkérdés megoldása az a "kérdés, mely az 1869-diki pénzválság óta állandóan napi­renden van, s napi­renden lesz mindaddig, ruig egy önálló magyar nemzeti bankban, mely tényleg megalakul, hússá s vérré nem válik. Egészen a fusioig az volt a balközép álláspontja, hogy­ a Deák-párt létrehozhatta volna az önálló ma­gyar nemzeti bankot, s vádolta a Deák-pártot hogy létre­­ nem hozta azt. Ez az álláspont a fusió óta megváltozott. A balközép a kormányra került, s most ő is maga előtt látja azon nehézségeket, melyek e kérdésben a Deák-párt előtt álltak­. Miről tovább fog késni az egyesült szabadelvű párt a bankkérdés meg­oldásával, annál biztosabban fogja erősíteni a szélső­­elemeket úgy jobbra mint balra De bárha a szabad elvű pártnak a bankkérdés megoldásával késnie nem, de azzal hirtelenkedni sem szabad. Nem szabad azért, mert a hirtelenkedés oly esz­mékre­­ragadhatja a kormányt, mely az egész kérdés megoldását illusóriussá teheti. A volt balközép egy szót sem akart hallani arról, hogy a magyar nemzeti bankot a bécsi nemzeti bank által állíttassuk föl ön­álló magyar direktóriummal, de a dualismus alapján, s most mégis a volt balközép egyik első rangú pénz­­ügyi kapacitása Móricz Pál szájából azt halljuk, hogy a bankkérdés megoldása az osztrák bank hozzá­járulása nélkül nem eszközölhető. Elvileg ez ellen a priori kifogást tenni nem lehet. Mert miért ne lehetne a bécsi nemzeti bank éretalapjával egészen czélszerű magyar bankot felállítani, az esetben ha a bécsi nem­zeti bank áldozni akar a magyar érdekeknek? De hogy akar-e? ez a nagy kérdés. És épen azért kell nagyon szigorúan megvizsgálni minden tervet, minden részletet, mely egy ilyen dualiti­kus bank felállításának czélja felé irányul. Megvizsgálni azért, mert az az eszme, hogy a magyar bank a bécsi bank közreműködésével állíttas­sék föl, már a deák-párti kormányok előtt sem volt idegen. De kényes volt azt nyilvános discussióba hozni, először azért, mert a balközép tudni sem akart róla, másodszor azért, mert oly érdekek voltak hozzá fű­ződve az osztrák kormány részéről, melyek elvi aka­dályt képeztek akkor is, és képeznek ma is. Ilyen akadály a 80 millió bankadósság kérdése, melyre nézve az osztrák kormány 7 éve sürget min­ket, hogy ismerjük el azt közös államadósságnak. Lónyay mint pénzügyminiszter kimutatta, hogy ez nem lehet közös államadósság, azóta, ebből az álláspont­ból nem engedtünk. De mihelyt azt akarjuk, hogy a bécsi nemzeti bank nekünk csináljon magyar bankot, ebből az álláspontból vagy engednünk kell, vagy a bécsi bankkal nem mehetünk semmire. Mert a bécsi bank azért nem fizet teljes érték­ben érezpénzzel, mivel 80 millió kényszer bankjegy­gyel túl van terhelve érezfedezete. Ha ezt az érezfe­­dezetet megosztani akarja, azon arányban kell nekünk elvállalnunk a 80 milliónak rá eső részét, amely arányban az érezfedezetben részesülni akarunk. Ha megtagadjuk békés után a kölcsönös megegyezés folytán jöj­jön létre, de föltétlenül kívánjuk a magyar kor­mánytól, hogy a tárgyalásokban határozott és erélyes legyen. * Ausztria nem enged. A „Montags-Revue“ pesti levelezője írja, hogy a magyar minisztereknek a fogyasztási adó kérdésében semmi engedményt nem sikerült az osztrákoktól nyernie. De Petris, levelező szerint, kijelentette volna, hogy Ausztria, amíg Ma­gyarországgal szerződésben áll, nem fog annak módo­sításába beleegyezni, mondják fel a magyarok, ha úgy tetszik, a szerződést, akkor mindkét fél teljes cselekvési szabadságot nyer. * A nemzetközi gabnavásár az idén is meg fog tartatni­ Budapesten. A vásár programmját és a hiva­talos felhívást a tőzsde bizottsága már megállapította. A vásár az idén is az „újvilágiban fog megtartatni s a malomipar terményei, valamint a gazdasági gépek is kiállíthatók lesznek­ a hozzájárulást a 80 millió bankadósság vissza-fizetéséh­ez, s az osztrák kormány nem menti fel a nemzeti ban­kot e 80 millió okozta agró ingadozás alól az­ál­­tal, hogy ezt a kényszer adósságot fedezi, — akkor mi a nemzeti bank érczkészletére nem számíthatunk. Ismételjük tehát, hogy kényes kérdés az, hogy a magyar bankot a bécsi bank által állítsuk föl, — először a 80 millió adósság miatt, mely e terv mellett azonnal megjelenik, — másodszor a lebegő államadós­ság miatt, mely a bankkérdés megoldásából ki nem rekeszthető. De bármilyen kényes legyen is a bankkérdés megoldása, — azt meg kell oldani, mert lehetetlenség elvégre nincs benne, mindenesetre ész kell hozzá és ügyesség a kormány — s támogatás a parlament ré­széről. Meg kell oldani e kérdést, mert különben ke­reskedelmünk és iparunk, sőt földmivelésünk is száraz betegségbe esik, s lassú sorvadásban vész el. A nő-emancipatió kérdéséhez. (Folytatás.) Mi a kaczérság, mi a szeszélyes öltözködés, mi a fitogtatás s mutogatás?­­• Nem egyéb, mint ez erény lábbal tapadása. Valóban, ha a mai nőket em­lítjük, el kell iszonyokénak a pikáns ízlés s romlott­ság felett, mely külsejében lényege belső jelentőségét is oly pregnáns mérvben elénkbe tolja. A túlságosan bő, vagy a túlságosan szűk — avagy a túlságosan szeszélyes ránczokba szedett öltözék — b­átran ál­lítjuk a tiszta erkölcs megmaszlagozását mutatja fel s igy igaz amaz aesthhetikus mondása: a nők öltözete az erkölcsiség mérlege. Nem hiszek nőt, ki az erkölcsi­­ség tiszta tudatára fel van emelkedve, hogy az (úgy­nevezett) „kikirikit“ viseljen. A krinolinnak gyaláza­tos voltát ma már átlátta a társadalom (s talán nagy részt a divat), de a tunikák s isten tudja: minő frivol erkölcs- s aesthetis-ellenes öltözéknemek ma élik vilá­gukat. Ezek diktálják, mikép tartsa a nő magát; ezek adják meg a magaviselet alakját s láttatják azt, hogy ha van is külsőleg valami, de a belső a tiszta erkölcsség fogalmától, az öntudat erejétől teljesen üres Emancipáljuk a nőket az öntudatra nézve. A szüzesség erénye adja meg az szerénységet. Már pedig ha a szerénység sárba van dobva : — — — az ellenkező lép a nyilvánosság színpadára. A nő a társadalom lénye, tiszteleténél fogva mindig köz­pont s igy aztán a társalgásban nem ritkán láthatjuk ma az udvarias bókok szemérmetlen tárgyát. Beszél­nek Kock Pál regényeiről, elemezgetik Dumas (ifj.) színdarabjainak czélzatait s mindezt egész melegvérű­­séggel, hogy pofon üssék a moralitás lényegét. Gyö­nyörűséges esprit — mondhatom, de aki az ily tár­salgási módot nyilván meg szokta róni, vagy megve­tés tárgya lenne, vagy azon jóakaratu útbaigazítást kapná, hogy menjen papnak. Hiába! Egyik ellen­tét farkasszemet néz a másikkal s szerencsés a mai világban az, ki ez áramlattal együtt uszhatik. Mi azon­ban nemcsak nem kérünk ez áramlatból s nem kér minden valódi ember, ki tudja e név jelentését, sőt határozott undorral fordulunk el attól letépve a haszon­talanokról a bűn álarczását s szétszaggatott foszlányait markába nyomva, hogy nyílt homlokán mindenki lát­hassa a bűn rásütött bélyegét s legyen megvetés a ke­nyér, mit számára az adakozók nyújthatnak. Egy er­kölcsi koldustarisznyát kell az ilyennek nyakába akasz­tani, hogy a „nincs s lehetett volna“ fogal­mával s érzetével induljon meg az erénykeresés gö­röngyös utain s élte végén majd a más világ kárpót­lása öntudatával száljon sirba, hol már végkép a fele­dés országában van mind az emberek, mind az isten előtt. Erélylyel kell megkezdeni az emancipation — mert már is maholnap kivesz a társadalom köréből az éltető erő s pusztulásnak néz elébe „isten erkölcsi országa“. Láthatjuk s láthatják olvasóink a feladatot! De mindenekelőtt és fölött legelső kellék a nő­ben s feladatukban a valódi illem felébresztése — — és pedig az öntudat alapján. E szóról (illem) bizo­nyára mindenikünk bir tudomással s azt is tudja, hogy az i 1 i k-ből veszi jelentésének eredetét. Csak

Next