Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-09-11 / 73. szám
hogy Kézdi-Vásárhely ipara nem megvetendő emelkedést mutat fel időről-időre. 10 órakor köztlés tartatott a nagy és szép ref. templomban nagyszámú közönség jelenléte mellett. Itt Székely János ref. lelkész úr üdvözölte a város nevében a tudós társaságot, mely után Dux Adolf felolvasást tartott „a világ mechanismusáról“. Ez határozott pantheistikus világnézeten alapszik és tagadja létét egy szervező princzipiumnak az alkotmányban. •• Ezen princzipium azon alapszik, hogy a cosmicus behatások, amelyek által a szerves anyag magát szervezni kezdé, a föld egyenlőtlensége következtében a földfelület különböző pontjain különböző fokban hatottak be, úgy hogy az első sejtek különböző fokban lettek ellátva fejlődési képességgel. A fejlődési foknaklönböző fokain alapszik a lét. Az alakzatok, az alak és a sejtek, melyek ős eredetileg kedvező körülmények között jöttek létre minden fajjellegen keresztül mentek, míg a legmagasabb fejlődési fokra érkezve, emberré fejlődtek. Ezt a jelentések követték a szakosztályok részéről, melyek után ebédelni mentünk. Délután 2 óra után indultunk Kovászna felé. Útközben megtekintettük özv. Cserei Jánosné valóban értékes régiséggyüjteményét s azon 400 éves hullát, mely állítólag egy veres barát hüvelye lett volna. Fogadja az áldozatkész s hazafias Cserei család mindnyájunk köszönetét a szives látásért! Innen Zabolára mentünk, hol ismét — és ismét páratlan fogadtatásban s valódi székely főúri vendégszeretetben részesültünk. A nemeslelkü gróf Mikes család általi fogadtatásunk örökre fenmarad természettudósaink emlékében. Éljenek e család tagjai sokáig a haza javára! Estefelé elérkeztünk Kovásznára, hol eső vert meg, bár nem nagyon. Azonban ezáltal nem gátoltattunk meg abban, hogy a „Pokolsár“ valóban páratlan fürdőt még e napon meg ne tekintsük. A „Fojtógőz“ s vajnafalvi fürdő megtekintése szept. 4-kén történt. Még e nap este orvosi és államorvosi szakgyűlés is tartatott, melynek folyamából említésre méltónak tartom, a „böjtről“ tartott értekezést. Szomorú színben tünteti fel az oláhok állapotát, kik az év nagy részén vagy böjtölnek, midőn pálinkaivás által vélik pótolni a megtiltott ételeket, vagy ünnepelnek, midőn dobzódnak sat. Általában e népnél is a böjt lévén okozója a mértéken tuli pálinkaivásnak s mértékletlenségnek, rosz táplálkozásnak, káros következményeiben az államra nézve is. Statistikai uton lettkimutatva, hogy a végzett munkához képest — böjtben is dolgozván — aránytalanul kevés táplálékot élvező s egy néhány katonaköteles oláh közül, csak kettő volt alkalmas. E nagy differenczia némileg apad azon időben, midőn a böjti napok kevesebbek. Ez okból határoztatik Dr. Barabás indítványára, hogy e körülményre a belügyminisztérium figyelmeztessék az értekezés másolatban való átküldése által. Evés után mindenki — azt hiszem kevés kivétellel — otthon terített asztalra talált. A kovásznaiak sem maradtak távol a már fentebb említettek vendégszeretétől. E környéken mondta egyik tudós szomszédom mellette ülő barátjának: „egyél, mert ily jó szívvel adottat soha sem ettél“. Vill&C&Il. A fekete koldus. — Regény. — Irta: Feval Pál. Fordította: Körössy László. (Folytatás.) Ő is fényesen lépne föl, őt is megirigyelnék, de még csak huszonkét éves. És mindezen gondolatok után így sóhajtott föl: — Vajha én is olyan gazdag lehetnék, mint ő! És most belátta a közte és Alfréd között tátongó roppant űrt. Ha pedig gazdag lett volna, úgy bizonyára így sóhajt föl: — Bárcsak előkelő volnék! Ha gazdag és előkelő lett volna, úgy bizonyára ő nyerné meg Heléna kezét. Midőn így gondolkozott, Lefebre des Ballées Alfréd ment el előtte. Egy fiatal angollal sétált, kinek a nyakkendője épen hat hüvelyk magas volt. — Nos my dear, mily szerencséje volt ebben az évben? — kérdé az angol uracs. — Higgje el Lautenacur — válaszold Ballées Alfréd — az utolsó betétei alkalmával csak ötszáz luis’dort nyertem összesen. — Tízezer franc! . . . gondold Xavér egészen elkábultan. — Csekélység mondotta az angol — it is very. — Becsületemre mondom, hogy ezt a két szavat sohasem hallottam Angliában — veté közbe Alfréd. — Meglehet ... ez a két szó csak Izlandban fordul elő. — Jól van Laurenac. De, hogy a játékra visszatérjünk, kijelentem, hogy az a kis púpos Imbert de Presme . . . tán csak ismeri Imbert de Presme urat ? — Nagyon jól ismerem. Mi baja van vele? — Gondolja csak Lautenac. . . , Becsületemre ilyen óriási szerencsét sohse láttam. Képzelje csak, Sydney lordtól tízezer font sterlinget nyert. — Pompás vágás! Ezzel a két dandy tovább ment. — Tízezer font! — mondá magában Xavér — kétszázezer frank! — Azt gondolod barátom, hogy milliomos vagy — kérdé Carral, midőn az ábrándozó fiatalember elé került. Xavér elpirult. — Dőreség az egész ! — mondá ő, azután hozzátette — hát volt-e neked szerencséd? Mond csak el kérlek. Carral homloka ránczba borult. — Drága barátom, ne is emlékeztess reá. Jer, inkább sétáljunk egyet. Xavér fölkelt és a mulat karját vette. Hallgatva mentek végig több termen. Carralnak a szívén feküdt valamije, de nem merte kimondani. Végre Xavér akaratlanul is ezekre a szavakra fakadt: — Kétszázötvenezer frank ! — Mit mondasz ? — kérdé Carral. — Sohasem játszottam , — mondá Xavér — igaz-e, hogy egy estén 250,000 francot lehet nyerni? A mulat arczán az öröm sugára fénylett végig. — Kétszer, háromszor, tizszer is annyit — mondá Carral fokozódott hangsulylyal. — Csodálatos ! . . . — mormolá Xavér. Ha tehát a játékhoz koldusként ülünk, úgy mint dúsgazdag ember kelhetünk fel onnét? — Úgy van, mint három- négy milliomos ember. Naponként van erre példánk. — Csodálatos! — suttogó Xavér, ki újra ábrándjaiba sülyedt. Carral ragadozó madárként tekinte Xavérra. — Szegény barátom, — gondolá magában Carral — tudom, hogy valami baja van. Hah ! de szeretném azt a szép ördögöt megbeszulni ! Hisz ezt a gyermeket nagyon könyü dolog lesz megrontanom . . . Máris utamba lép. . . Xavér magával vonta Carralt. — Játszunk! — mondá ő gyermekies kíváncsisággal. — Játszani akarsz? — kérdé Carral szigorú mentori arczcal — hová tetted az eszedet? — És miért? Tán nem szabad játszanom? Miért állnál te az én utamba? — Tulajdonképen minden ember játszhatik, de . .. Micsoda de ? . . . — kérdé türelmetlenül Xavér. — De a te helyzetedben sohasem játszanám itten — mondotta hidegen Carral, miközben az utolsó szót jól kiemelte. És midőn Xavér kérdőleg tekinte reá igy szóla: — Kedves barátom, te még egészen újoncz vagy azon a téren. Nem hallottad e aztán, hogy miként rágalmazzák a játszókat? — Igen, igen, de hát . . . — Tudom mit akarsz mondani. Lautenac is játszik nemde ? Sydney lord is játszik, aztán meg hány tekintélyes ember ? Ez mind igaz. De Laurenac chevalliernak, mint mondjuk nagy örökségre van kilátása . Sidney lord angol, ha ő nem játszanék, úgy nemzetiségét tagadná meg. Saint Didier orvos, alsó bretagin már végkép tönkre van téve. Ez az úriember tehát egyedül csak a játszásra van utalva. De te ? Ha nem is bírunk egyebet tiszta, becsületes hírnévnél — ami különben is sovány jószág — úgy legalább meg kell azt altakmnaznunk, különben veszélybe rohanunk. . . — Értek, mindent értek ... — mondá Xavér szomorúan. (Folytatása következik.) 294 Szept. 4-kén mozsarak durrogása ébresztette fel tudósainkat. A szekerek már indulásra készen álltak. 8 óra felé indultunk Prázsmárra s a barczasági csángó testvéreinkhez. Prázsmáron a haltenyésztő s a régiségekben gazdag templom szolgált vizsgálódásunk tárgyául. Mindkét helyen bőven kaptunk felvilágosítást mindenről. Prázsmári testvéreink alkalmilag bebizonyiták, hogy hazánk művelődése kérdésénél nemzetiségi kérdések nem tolhatók előtérbe s hozzájuk illő, elismerést érdemlő vendéglátásban részesitenek. Fogadják ők is köszönetünket! Még csak az utolsó kirándulási hely: Zajzon volt programmunk szerint, a nagygyűlés végpontjáig Brassóig megtekintendő. Ide is eljutottunk kevés idő múlva, eső verten s ahogy lehetett. Útközben tapasztalhatta mindenki a szászok vetélkedését folytonos kerülgetésben.Zajzon bájos vidékének s kincseinek megszemlélése után s midőn az utoljára annyira unalmassá lett közekednek itt is vége lett, újra kocsijára ült mindenki, s haladtunk a végpont felé Brassóba. Ide megérkeztünk — némelyek meglátogatván útközben Hétfalut is — 5—8 óra között. Brassó nagysága mellett elég alkalmas volt arra, hogy mindenkit kényelmesen szállásolhasanak el, melyre talán a hosszú utazás után soknak vala szüksége. : 1 . ■ Itt este a „Hotel Nr. l.“-ben ismerkedési estély volt, melyen Kerekes Samu, az alkalomszerüleg oly szerencsés rögtönző rimes sorokban emelt poharat Brassó város polgárságáért. Ugyanekkor a lövölde kivilágítva. A Czenken sat. őrtüzek égtek. 5-kén reggel a nagyszerű goth templomban az ehez oly méltó orgona hangjaiban gyönyörködtünk egészen 10 óráig, midőn az utolsó vagyis III-ik közgyűlésre siettünk. A lövölde, mely elég díszes épület, az Ünnepéyes czélra csinosan fel volt díszítve nemzeti és nemzetiségi lobogók s jelvényekkel. Ez utolsó közgyűlésről említést érdemelnek ezek : Knöpfler V. elnök rövid visszapillantást vetvén a már lefolyt kirándulásokra az ülést megnyitja. Ezután Brassó város üdvözletét tolmácsoltatja s köszönetét fejezteti ki a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének azon megtisztelésért, melyben részesiték nevezett várost megjelenésük által. Dr. Arányi Lajos hosszas indokolás után a vajdahunyadi vár restaurálhatása czéljából egy társulatot kíván alkottatni 10 évre. A tagok évi tagdija fedezné igy a szükséges kiadásokat évről-évre, mig a vár restaurálása befejezve nem lenne. A közgyűlés által elfogadtatik s az előleges lépések megtételére Hafstald Lajos k. érsek s Dr. Knöpfler Vilmos urak kéretnek fel. Ezután határozatilag kimondatott, hogy az orvosok és természetvizsgálók 19-ik nagygyűlése Máramaros-szigeten fog megtartatni. E gyűlés elnökéül váasztazik Váradi Gábor, alelnökéül: Fodor, Batizfalvi, titkárokul: Szilágyi Dulácska stb. Ezt követte a Trauschenfels felolvasása, mely után csakhamar a gyűlés berekesztetett. Ezzel az orvosok és természetvizsgálók ez idei nagygyűlése véget ért. Délután 2 órakor díszebéd volt, ezután díszlövészet és este fényesen sikerült hangverseny és bál. Ma volt a tudósok oszlása nagyon sok felé. . Legtöbben haza siettek, némelyek pedig még előbb megnézik a tömösi szorost s Borszéket s csak azután térnek haza. * * * Általános megjegyzések. .... 11. . Közebéd volt Előpatakon, Sepsi-Szentgyörgyön, Tusnádon, Kézdi-Vásárhelytt, Zajponban, Brassóban, tehát hat. Hogy czélszerű nem volt az ily banquet-féle, azt beláthatjuk most s jövőre intézkedni jó lenne másképen. Díszkapu „üdvözölt“ s. mozsarak dörgése Élőpatakon, á.-Szyörgyön, Tusnádon, Málnáson, Kézdivásárhely, Büdösnél, Prásmáron, Zajzonban és Brassóban. Virágcsokrokat szórtak a kocsikba Szt.-Katolnán, Pakokban, Czófalván s ,Laborfalván. Megvendégelték az egész tudós társaságot Málnáson, Impcsfalván, özv. Csereiné, Zabolán gróf Mikes Benedek s Prázsasár mezőváros. Edékkel elmondta itt minden érdekesebbet e 18- dik nagygyűlésből. Székelyföldünk szépsége és vendégszeretetre,azonban sokkal inkább meghatván mindenkit mintsem képes lehetnék ezek érzelmei tolmácsolására, hivatkozom azon számos maradandó, szép emlékekre, melyeket magával vitt tudós társaságunk. Baczoni Mátyás A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének egy töredéke Brassóból Csikszéken keresztül Borszékbe is elment. E töredéket nemes Csikszék közönsége a legfényesebben fogadta. Mindjárt a határnál a tusnádi fürdőnél kitűnt a szék vendégszeretete és szívessége. Ugyanis itt az érkezőket egy nagy és tekintélyes tagokból álló küldöttség fogadta. Tusnádon nagyszerű ebéd volt rendezve a tudósok tiszteletére, mely alatt a pohárköszöntések megindultak s először is Madár Imre a Szék jeles főjegyzője egy meleghangú szívélyes „isten háztá“-val üdvözölé a megérkezteket. Erre Dr. Dobránszky Péter műegyetemi tanár válaszolt s poharát a székely népért és a székely vendégszeretetért tírité. Volt még több pohárköszöntés, melyek mindannyi tanúságát képezték egyrészről a tudósok lelkesedésének a székelyek s a csíkiak iránt, másrészrőlpedig a csikszékiek barátságos és vendégszerető érzelmeinek a tudósok iránt. A lel,kesedés hevében Vadona János egyike a vándor tudósoknak gyűjtést indítványozott az ép e napokban égést szenvedett csik-csátószegiek részére. A gyűjtés szép eredményre vezetett. Tusnádról a csikszéki nemesség kényelmes kocsikon szállította tovább a tudósokat Csíkszeredába, hol egyszersmind meg is haltak. Csíkszereda városa szintén kitett magáért s noha későre volt az odaérkezés, mégis zenével és üdvlövésekkel fogadtattak. A szives házaknál el-