Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-09-18 / 75. szám
bölcsesége ki is jelölte azon irányt, amelyben haladnunk kell, ha a bajt gyökerében orvosolni akarjuk. Halasztást nem tűrő, első és legfőbb teendőnknek tartjuk mi is a pénzügyeink rendezését s az államháztartásban a súlyegyen mielőbbi helyreállítását. Azt hisszük mi is, hogy a magyar állam tekintélye, hiteles állami létének biztosítása egyaránt követeli, parancsolja ezt. Ismerjük mi is a rendezés nagy nehézségeit. Tudjuk, hogy e nehézségektől visszariadnunk nem szabad, tudjuk, hogy el kell mennünk a takarékosság azon legvégső határáig, ameddig az állam fentartása s fejlődése veszélyeztetése nélkül elmehetünk ; tudjuk, hogy a szükség úgy hozván magával, készen kell lennünk a legnagyobb áldozatokra. Meg vagyunk győződve arról is, hogy egyoldalú, csupán pénzügyi intézkedések és rendszabályok a bajt gyökeresen nem orvosolhatják. Rendezni kell a hitel-, közgazdasági és közlekedési viszonyokat, gondoskodni kell az adóképesség emeléséről, a termelés, kereskedelem és ipar fejlesztése által javító kezekre, összhangzatos reformokra van szükség, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közoktatás terén, szóval az ál-I lámáiét csaknem minden ágában. És mert a bajt egész nagyságában érezzük s an- I nak orvoslását törvényhozói állásunkból folyó elutasít-' ?1 hatlan kötelességünknek tartjuk, teljes odaadással vár■ juk és veendjük tárgyalás alá mindazon javaslatokat, amelyeket Felséged királyi kormánya elé terjesz-t teni fog. Örömmel értesültünk Felséged fejedelmi nyilatkozatából, hogy a kormány a bankkérdés megoldására egész buzgalommal törekszik. Teljes készséggel fogjuk e törekvést támogatni, mert a bankkérdés jog- és czélszerű megoldása hitelviszonyaink javulásának egyik elengedhetlen alapfeltétele. Nagy fontossággal birnak azon tárgyalások is, amelyek az 1867. XVI. t. czikk némely szabványainak módosítása iránt folyamatban vannak. Bizonyára nem rajtunk fog múlni, hogy azok mielőbb megnyugtató eredményre vezessenek. Ami pedig az 1867. és 1868-ban tíz évre kötött, s a jelen országgyűlés alatt tárgyalás alá veendő egyezményeket illeti, biztosíthatjuk Felségedet, hogy ide vonatkozó elhatározásainkban a Felséged iránti őszinte ragaszkodás, szeretett hazánk java és a méltányosság tekintetei lesznek irányadók. Mi is a méltányosság kölcsönösségében látjuk a megnyugtató megoldás legnagyobb biztosítékát. Élénk örömmel tölti el szívünket Felséged azon biztató reménye, hogy a béke, a legújabban felmerült események daczára sem fog megzavartatni. Felséged hű népei boldogságában keresi és találja fel a trón és az állam erejét. E boldogság egyik feltétele az állandó béke. Hisszük, reméljük, hogy Felségednek sikerülni fog azt minden lehető bonyodalommal szemben állandóan fentartani. . Azok után, amik a határőrvidéki polgárosítás érdekében, Felséged saját kezdeményezése folytán a közelebbi időben történtek, nem kell ismételnünk azokat, amik a magyar szentkorona területi épségének teljes helyreállítására nézve a közelebbi országgyűlések válaszfelirataiban foglaltatnak. Ezúttal csa°k azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy Felséged ! ismert bölcsessége kellő időben és alkalommal bizonyosan meg fogja találni azon módokat, amelyek az e tekintetben fenforgó, általunk is jól ismert, nehézségek elhárítására szükségesek’ , Felséges úr! Mi a lefolyt évek során a fejedelmi bölcseség még megújuló jelenségeivel találkozunk. Engedje meg f leséged, hogy az ország jelen komoly helyzetében is egész bizalommal oda fordulhassunk, ahol válságos pillanataiban a nemzet vigaszt és segélyt talált; feséged atyai jó szivéhez, alkotmányos érzületéhez és emelkedett lelkéhez. , , Kik máskülönben mély tisztelettel vagyunk. Császári és apostoli királyi Felségednek Budapesten, legalázatosabb szolgái Magyar-, Morvát-,és Szlavonországoknak országgyülésileg egybegyült képviselői. A fekete koldus. — Regény. — Irta: Feral Pál. Fordította: Körössy László. (Folytatás.) Ugye, akkor már nem térhetnék többé vissza a Rumbrye kastélyba? — Hogyne, édesem . . . Hisz szivesen látnak azok, kivált ha már három tánczot ... ne csak ne komorodjál úgy el. Nem folytatom tovább No, ami a játékot illeti . . . — Már nem akarok játszani. — Úgy, úgy . — kérdé nyugtalanul Carral. No, tégy úgy, ahogy tetszik. Xavér hallgatott. Csapongó phantasiája végre megpihent. De mintha a véletlen is Xavér megromlására szerepelt volna, ebben a pillanatban Alfréd lépett feléjük Kerambles úr karján. Talán már tizedszer mondja el az este nagy szerencséjét. — Becsületemre, Karambles úr — mondá ő — ez az Imbert de Presme . . . tán csak ismeri Imbert de Presme urat ? Büntessen meg az isten, ha Sydney lordtól tízezer fontot nem nyert! — Milyen után léphetnénk hát föl ? — Hisz te már nem akarsz játszani. — Igazad van. De mégis, mondd csak el hogy miképen lehetne mégis föllépnem.— Szegény fiatalt — mondotta szánakozva a mulatt. Xavér félrevonta őt. — Én játékos vagyok! — mondá halkan Carral. Hallod-e, Xavér , játékos vagyok. . . Épen azért nem akarom, hogy te is azzá légy. Iszonyú szenvedély ez. . . Carral őszintén beszélt. Minden szavát a szivéből vette. Lelkesülten, csaknem tragikusan ,szónokolt. — De játszál egyetlen egyszer, — folytatá, — mert első ízben rendesen nyerni szoktunk. He törd meg beszédemet, hallgass tovább. Amit mondok, az igaz : akinek szerencséje van, az mindig nyerhet . . . Meglehet, hogy neked lesz szerencséd. . . Figyelj ! Ne salonban játszál, mert akkor kész a botrány. Sem a nyilvános játékházban, mert ott is meglátnának, hanem másutt. . . Én tudok egy titkos helyet. . . Játékbarlangot ugye ? — tőré meg undorral Xavér. - Mi közünk van nevéhez? Jeles emberek fordulnak meg ottan — de nem szabad megneveznem őket. Ez a fő. — Nem, oda nem megyek!- mondá Xavér. Ekkor távolról megint Alfréd szavait hallotta: • • • Vigyen el az ördög, ha nem nyert fia ezer fontot. . . Elmegyek! Igen elmegyek, mégpedig volna. Majd együtt megyünk — mondá a mulatt, diadalmazó mosolyát elrejtve. A termek megürültek. Xavér és Carral távozni akartak. Midőn Xavér elbúcsúzott, Rumbrye úr a közé nyujtá neki és igy szólott: — E napokban falura megyünk, hoggy a hó utolsó napjait ott élvezhessük. Remélem fiatal barátom, hogy ön is meg fog engem tisztelni meglátogatásával. Ez a véletlen meghívás nagy befolyással voln a vér jövő sorsára nézve, kívül már hajnalodni kezdett. A hintók hosszú sorban még mindig a vendégeket várták. A kocsisok nagy részt aludtak. A Rumbrye kastélyban lassan-lassan mély csönd kezdett uralkodni. A fény kialudt ablakaiból. A lépcsőkről lemenő hölgyek elrejtették arczukat, mert azok nappal rendesen sápadtak voltak. Most csupán csak a hintók zaját és a szolgák kiáltásait hallhattuk. Xavér és Carral nagy nehezen végre mégis találtak egy bérkocsit, mely őket Saint-Germain-des Prés terére vitte. — Tehát elmegyünk oda holnap ? — kérdé Carral, mielőtt nyugodni tért volna. — Mindenesetre! — válaszold Xavér. VI. A servandoni után. Midőn másnap a mi két barátunk fölébredt, már del ideje is elmúlt. Carral gyorsan kiugrott ágyából és a toilette-hez ült. Xavér lassúbb volt. Azt álmodta, hogy megint a Rumbrye kastélyban volt, lát Helénát, de közéje és kedvese közé Lefobre des Ballées Alfréd állott, ki mindig ilyen szavakra emelte csábító ajkait: — Becsületemre! Tízezer font sterling! Midőn Xavér is öltözött, még mindig kétkedésben volt, hogy várjon elmenjen-e, vagy pedig maradjon. De azután eszébe jutottak azok a szavak, miket Carral mondott: — Hisz először mindig nyerünk ! . . . — Csak egyszer megyek oda — moha magában az ifjú. Jó ha tapasztalunk, jobb, ha mindent személyesen is megismerünk. Mikor Xavér Carral szobájába ment, barátját az íróasztal előtt találta. Kolozsvár, 1875. szept. 8-kán. Tekintés szerkesztő úri A kolozsvári tűzoltó-egylet működéséről kívánom az olvasóközönséget, pontosan értesíteni, amely minden bizonynyal figyelmet érdemel. A tűzoltó-egylet f. hó 5-kép délután 5 órakor tartá 5 évi fenállásának évfordulóját. Midőn az egylet tagjai mindnyájan a tűzoltó-egylet udvarán egyen díszruhában jelentek meg, katonásan rendbe állva, Kőszegvári Gyula főparancsnokuk fényes üdvözlő beszédet intézett hozzájuk, kitartásra s az egylet iránti tiszteletre buzdítván mindnyájukat. Ezután megkezdődtek a külömbféle mászási gyakorlatok, fel a harmadik emeletig és onnan vissza külömbféle mászási létrákon. A mászásokat mindnyájan nagyon csinosan és szabályszerűen vitték véghez. Ennek végeztével elmentek sétálni a Széchenyitérre. Rövid idő múlva tűzriadó volt hallható, mikor minden tűzoltó nagy gyorsasággal futott a tűzoltó-egylet udvarára, hogy a maga jelzett kötelességét ponton végezhesse. Ez egy nagyszerű tűzeset történetét jelképezte. 7—8 perc alatt a harmadik emelet tetején voltak láthatók a csővezetők. Megjegyzendő, hogy ezen idő alatt állíttattak össze a mászó létrák is Bámulatos gyorsaságot fejtettek ki, nem csak a mászók és csővezeték, hanem egyszersmind a szivattyú is, mert amint a csővezeték a fedélzeten voltak, már a víz készen állott a fecskendésre. Különben bámulatos gyorsasággal lehet a vizet szivattyú segítségével a helyszínére teremteni, ha a viz 3 hectaméter távolságra esik is a tűztől, csak tömlő legyen elég, képesek bármely távoli kút vagy folyóból a legbővebb vizet a helyszínére szolgáltatni, csak tömlő legyen elég, mely által hoszabbittassék Ezen eljárással képesek a legnagyobb tűznek is rövid idő alatt véget vetni. Következtek a leereszkedő és leugró gyakorlatok a harmadik emeletről, mely 18 méter magasságban van. A leereszkedéshez szükséges még az emeletnél hosszabb búvózsák, amelyben egy ember elférhessen. A zsák felső vége erősíttessék az emeleti ablakba, alól a más száda fogatik a föld szinén rézsutason, hogy a leereszkedés gyorsan ne történjék. A felső emeleten a zsákba búnak és kevés idő múlva a földszinén vannak minden sértelem nélkül. Az ugrási gyakorlatok szintén a harmadik emeletről történtek, amelyeket csak bámulni lehet és bajosan hiszi el, ki nem látta, hogy mikép lehet a harmadik emeletről minden sérelem nélkül leugrani. Ez forgó lepedő segítségével történik. A földszinti forgó-lepedőt terjesztenek ki, amely fogakkal van ellátva, ez egy néhány egyén által fogatik, és az ugró az emeletről a lepedőbe ugrik, hogy miképen kell ugrani, oda gyakorlat és hidegvér kell. A gyakorlat végezte után a város polgármestere Simon Elek úr beszédet intézett az egylet tagjaihoz, amelyben önfeláldozó fáradozásukért, a város nevében köszönetét fejezte ki, továbbá kitartásra s lankadatlan buzgalomra buzdítá az egyleti tagokat—,feltetté, hogy a három évi működésnek mily fényes eredményét mutatá fel a jelen alkalommal. Végül kijelenti,hogy"akik három évtől fogva tagjai az egyletnek, kitüntetési jelvénynyel fognak megjutalmaztatni, amelyeket Kőszegvári Gyula főparancsnok tűzött személyesen mindenik mellére. Simon Elek úr az egylet tagjait közös vacsorára szólta fel. Hogy itt miképen mentek végbe a pohárköszöntők, azt nem tudom, mert a vacsorán nem volt szerencsém jelen lehetni. Ami a kolozsvári tűzoltó-egyletet illeti, erről is el lehet mondani. Amint Kolozsvár Erdély fővárosa, tűzoltói az első helyet foglalják el. A tűzoló-egylet működését azért tartom megemlítésre méltónak,hogy a többi városok is, hol még szervezve nincs, ébredezni kezdenének. S még faluhelyiségen is kár, nem szervezni bármely kevés mértékben is. Mivel sokszor lehet tapasztalni, hogy egy kevés tűz kiütése alkalmával, amely rendszeresen elfojtható lett volna, Ibily töméntelen károk okoztatnak. Azon intézkedés, mely azért történik, hogy ezáltal a megtörténhető szerencsétlenség elháríttassék, nagy horderejű. Fel azért, szervezni kell a tűzoltászatot! Maksai Lázár, tanító. Ifjabb jelenségek a brassóvidéki VII magyar faluk pereit illetőleg. (Folytatás.) Ezeknek egyike sem megállható, mert ugyanis a tisztelt bíróság a tanuvallatás tanulmányozásánál bírói teljes meggyőződést szerzene magának a felől, hogy a tanuk igenis határozottan tudnak és vallanak minden kérdésekre, és igen aprólékosan tudnak mindent; különben meg kell jegyeznünk, hogy alperes perrendtartásszerűen a tanuvallatásokra észrevételeit megtenni felszólítatott, a jegyzőkönyv tanúsíítása szerint határozottan nyilvánító, „hogy a tanúvallatásra észrevételei nincsenek.“ Törvényes következés tehát, hogy többé ezek ellen semmi kifogást nem érvényesíthet, ha feltéve, de meg nem engedve csekély okai lennének is. Ami a visszahelyezési időtartamot az illeti, arra megjegyezzük csak azt, hogy a fennebb idézett törvény és rendeletek által az 1848. évi birtokállapot fenntartása biztosíttatott, ebből folyólag mindaddig.