Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-08-04 / 62. szám

62. szám. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, J­akots Áron fele lift­, hová :­ lap szel­lemi részét illető közlemé­nyek küldendők. Kiadó-hivatal: P­o 11­á k M 6 r könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­tesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, Szerda, 1875. augusztus 4.________Ötödik évfolyam. Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer, szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre ponton kü­ldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdíj külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. Politikai,társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Kolozsvár, augusztus 2-dikán. Az uj képviselőhöz augusztus végén össze­ül. Érdekes lesz a parlament kiüsd képe is. Hisszük azonban, hogy belső értéke sokkal több fog lenni, mint elődéé. Az uj arczok, az uj emberek nem egy ki­váncsi embert fognak eleinte a parlamentbe hozni és nem egy uj képviselő hiúságát fogja az ápolni és nevelni, hogy a karzati publikum látcsö­­vezi őt. Nagyon fesz vért szülne azonban bennünk és a nemzetben az, ha azt kellene tapasztalnunk, hogy a parlament csak külsőleg változott meg, talán fiatal, friss és egésséges arczok tűntek föl a parlamentben, melyeken a látcsővezők mege­légedéssel „legeltetik szemeiket­*. Tréfának igen keserű volna. Nekünk különösen értelmes tenni akaró és tudó embereket kell keresnünk a parlamentben. Azon számos új ember közül, kiket a vá­lasztók bizalma a képviselői állás fontos m­issió­­jával megbízott , a legnagyobb rész isme­retlen. Ezekről tehát sejdítve reménykedhetünk, nem tudhatjuk, hogy mi lappang alattuk. Mi nagyon óhajtanék, ha egy-egy új zseni, egy-egy nagy politikai kapac­itás is kikerülne közülök — de kétségtelenül megelégednénk az­zal is, ha értelmes, derék, becsületes képviselők lesznek, kik tudják megítélni a politikai helyze­tet, felfogják feladatuk fontosságát, ítélni és íté­letet alkotni tudnak a felmerülő kérdésekben jó­­zanan és becsületesen. Örülni fogunk annak, h­a olyan emberek lesznek legalább, hogy szószátyársággal nem fogják a parlament cselekvésre szánt idejét el­rabolni— nem fognak annak működésében aka­dályokat csinálni. A régi emberek közt van még elég zseni­ális fő az uj parlamentben, kik akarnak és tud­nak is irányt szabni és mutatni, kik fognak is vezérszerepet játszani. Az uj emberek feladata lesz e vezérek jó intenczióit felfogni és támo­gatni — a netáni eltévedést felismerni és nem gyámolítani, de ellene határozottan kikelni és azzal becsülettel szembeszállni. Az új képviselők feladata lesz az is, hogy tehetetlen mamelukok, vakon engedelmes szolgák ne legyenek, amiben ahol veszélyt és bajt lát­nak öntudatuk és férfias érzésük egész erejével , abban és ott nyíltan és bátran ellenzéket képezzenek, így kell annak lenni, ha a parlament és képviselők feladatuknak meg akarnak felelni. Ebben nem rejlik semmi rész, ez nem lesz konkolyhintés és pártviszályterjesztés a pártban, mert öntudatos és nyílt emberek nem fognak soha alattomos utakon egy párt megsatnyítására törni. Már­pedig ha ilyenek lesznek az új képvi­selők, ha tiszta szándékában, lelkiismeretesen, ha jó intenczióiban hűségesen követik a kormányt, mely a pártnak kebeléből került ki , akkor az ilyen embereket józan ítélettel, politikai ko­molysággal és emberi értelemmel pártszakadá­­roknak tartani nem lehet. A kormány sokkal okosabb és őszintébb, semhogy a pártjához tartozó képviselőktől föl­­tétlen engedelmességet és parancsszó szerinti mamelukságot, követelhetne­k a képviselők pe­dig legyenek önérzetesek lelkiismeretesen támo­gatni a kormányt mindenben — ami felfogásuk szerint helyes és jó, ellene szólni ott, hol látják, hogy rész útra tér. De erre nem hisszük, hogy szükség lenne. Csak így lehet a parlament egésséges. e cernecsani-i keresztények ellen támadást készültek intézni, 200 keresztény által váratván be azonban, Ljubuskába visszavonultak. Jul. 22. A krupljaniak át­­h­ajózván Neretvát, a gabeljániakkal szövetkeztek, s a törököket Gabelából kiűzték. A krupeljaniak s a ga­­beljániak a törököket megtámadván, véres összeütkö­zés történt. Hassan basa ismét megkísérte a neveszi­­nyiek kibékítését, de siker nélkül. A zárai dalmát „N­á r­o­d n­i Liszt“ ez ügy­ben Metkovicsról a következőket jelenti: Reggel óta Struga mellett véres harcz foly. A törökök bezárt há­zakból védik magukat. Tömérdek család költözik át Dalmácziába. A keresztények állapota fegyver és se­gély hiánya miatt nyomorúságos. Segítsetek ! Az „Obsor“ szerint a horvát nemzeti párt köz­­ponti bizottságának kezdeményezése folytán Zágrábban bizottmány alakult, mely a herczegovinaiak részére adományokat fog gyűjteni. Az újvidéki „S z r b s z k i N­á­r­o­d“ szerint a kulpini kerületben a szabadelvű párt Dimitrijovics Miles kir. tanácsost és volt kulpini képviselőt léptette fel. Az ellenjelölt Mudrony pozsonyi ügyvéd. A csaj­­kások kerületében Nádasdy és Miletics jelölteken kí­­vül egy harmadik jelölt is van: Sztratimirovics György tábornok, ki nemzetiségi programmal lépett fel. Ő Be­csén dr. Kosztics Lázár a nemzetiségi jelölt. A vukovári választó­kerületben Zsivkovi­cs János horvát osztályfőnök ellenében — a „Szrbsz. Nár.“ értesülése szerint — Kusevics Szvetozár volt főispán megválasztatása bizonyos. Szláv lapszemle A zárai Halmát „Z­emlj­ák“ a herczegovinai határszélről a következő táviratot közli: A törökök Csik-Szereda, július 31-dikén. A hadügyminiszter ép úgy, mint Molocsi bál­ványa telhetetlen. Nem lehet soha eléggé meg­­tömni gyomrát. Nincs semmi érzéke a nemzet bajai, a nép nyomora iránt. Fő és egyedüli gondja, hogy minél több pénzt követeljen a nemzettől a hadseregre , minél inkább megfeszítse az úgyis­­kifeszült búrt és minél kegyetlenebből éreztesse a nemzettel, hogy mily nehéz teher annak vállain a hadsereg. Egy óriási em­bertömeg ételért, ruháért és fegyverért, felszerelésért, szervezésért minden évben elő­áll, hogy kikövetelje a maga léningját. És hagyján volna ez, ha csak egyenlő volna is a követelés minden évben. De nem így van. A Moloch minden évben több áldozatot kö­vetel. Nem néz sem jobbra, sem balra, nem hallgat sem ide, sem­­ az állam veszélyes pénzügyi helyzete, a nemzet közös betegsége, a nép nyomora és szegény­­sége ő­re a legkevésbbé sincsenek befolyással; a jaj­gatások, a panaszok, melyek a nemzet szájából e túl­ságos megterheltetések miatt fölhangzanak általa Uly­­szesként bedugott fülekkel fogadtatnak. Lehetetlen, hogy érzéke legyen a hadügyminiszternek a nemzet, közhangulat és az állam szomorú pénzügyi viszonyai iránt , mert különben ily lázító követelésekkel föl nem lépett volna. A hadügyminiszter az idén a delegáczióval újból többet akar megszavaztatni, mint előbb. A hadsereg kiadásait újabb nagyobb mérvű tétellel akarja kitágítani. Akarja akkor, midőn nem tudjuk, hogy hogyan élünk meg holnap, midőn nem tudjuk, hogy hova legyünk az adósságoktól, akarja akkor, midőn csapás csapást követetett a megélhetési tényezők lepusztítá­sában, akarja akkor, midőn a nép nem tud mit tenni a felcsigázott adók miatt, akarja akkor, midőn az or­szág több részében a nép inség, nyomor és pusztu­lásnak néz elébe! És mire akarja ez újabb tételt megszavaztatni? Ágyukat, új ágyukat kell csináltatni! Ez igaz. Ezt nem tagadjuk. Ágyúink nincsenek, mert a­milyenek vannak, azokkal az első csatában megszalasztanak. Tehát legyenek új ágyuk. Hanem tesssék ezekre az ágyukra a közös hadsereg más fölös­leges, épen nem szükséges tételeiből pénzt előterem­teni, tessék nagyobb mérvű reductiókat és megtakarí­tásokat eszközölni azon hallatlan magas és pazar bő­kezűséggel megszavazott tételekből, melyek a hadügy­miniszteri budget majd minden lapján látszólag szere­pelnek. És mit akar a hadügyminiszter? A századosoknak lovakat akar adatni, azokra is pénzt akar megszavaztatni! Hallatlan merészség kell bizony ily köve­telésekkel lépni föl akkor, midőn a baj oly nagy mérv­ben nehezedik vállainkra, a nyomor oly veszélyesen fonódik nyakunk körül, hogy nem tudjuk, ha meg­­menekedhetünk a megfuladástól. Hisszük, hogy e­mer­­­ész követelések a hadügyminisztertől, a delegácziók által elég erélylyel fognak visszautasítatni. Rablók Gyergyóban, C­sík-Szereda, augusztus 1-jén. Csikszék már egy-két hó óta valóságos lázas iz­galomban van azon hírek folytán, melyek a keleti ha­vasok közt s különösen Borszék környékén előforduló rablásokról ideszárnyaltak. Mi sem természetesebb, minthogy e hírek azután mind nagyobb és nagyobb színben tüntetik föl a veszedelmet, az emberi fantázia mind hajmeresztőbb és hajmeresztőbb dolgokat alkot magának e garázda pusztításokról és rablásokról —­ és azután szélnek eresztvén azt — nemsokára meg­győződéssé válik, hogy Borszék felé utazni több mint bizonyos halál. Ily módon meseszerűbbnél­ meseszerűbb hírek terjedtek el a rablókról, a sűz elszárnyalt mindenfelé és bizony igen sokan, akik Borszékbe készültek a he­gyek alól szép csendesen visszatértek. Azonban a szél soha sem fúj ok nélkül. És így tény az is, hogy Borszék környékén a sűrü fenyves erdőkben és havasokon rablók tanyáztak, mégpedig eléggé kvalifikált és rontrai­ozott rablók. Tény az is hogy több sikeres rablást hajtottak végre. Tény, hogy oly merészséggel, bátorsággal és Ügyességgel garázdál­kodtak e vidéken, mely tulajdonságok őket, határo­zottan képzett rablóknak tünteti föl. E rablók pedig nem most ütik föl először fejü­ket e vidéken. Moldvából veszik erecsetliket, hol hal­lomás szerint szintén a leggarázdább módon pusztítot­tak, de honnan végre az erélyes üldözés kiszorította őket a határhegyekre. E havasokon már évek óta űzték a rablást. 1872-től kezdve minden évben újabb és újabb na­gyobb mérvű rablásokat vittek véghez. Nevezetesen nagy mennyiségű marhacsordát, juh­­nyájat hajtottak el és több pénzes kereskedőt fosztot­tak ki. Vakmerőségük annyira ment, hogy egyes köz­ségekbe berontottak és hol pénzt reméltek, azt a házat megtámadták, kifosztották a benne levőket, vagy elverték, vagy ha úgy hozta magával a szükség, meg is ölték. E rabló­csapat családi fája tehát a régebbi idők­ben datálódik. Most újabban egyenesen a borszéki fürdő kör­nyékét lepték el és az utasokat kegyetlen módon kezdték fosztogatni. Hír szerint 13-an volnának, kitűnőleg fölfegyver­­kezve és igen ügyesen begyakorolva az elbánásmódban. Legközelebb Csikszék főispánját Mikó Mihályt is megtámadták, ki épen a megyei közgyűlésre jött ki Borszékből. A főispán négy lóval volt. A rablók egy sorüs helyen az erdőből kiugrottak; egyik közülök megra­gadta az elő ló kantárát, ez azonban annyira megijedt, hogy magasra ugorva, a rablót magától ellökte, erre a lovak iszonyú sebességgel megfordították a kocsit és nyílként röpítették vissza­felé Borszékbe a kocsit s benne a főispánt. A rablók utána lőttek kilenczszer, de szerencsé­re egyik sem talált. Ily véletlenül menekedett meg a főispán a veszélyből. Utána nemsokára jött egy gyergyói kereskedő — a rablók az út közepébe tettek egy kardot azon taktikával élve, hogy aki jön, az megáll és fölveszi s nekik addig idejük lesz az erdőből előrontani. A terv sikerült is. A szerencsétlen kereskedő a kardot az út közepén meglátva megállította szekerét és fölvette, erre a rablók kirontottak, a kereskedőt bevitték az erdőbe, ott levetkőztették, minden pénzét elvették s még azután szépen segítettek, neki a felöltö­­zésnél, felültették a szekérre és szépen elutasították Bor­székbe. Hir szerint a Nagy Mihály társulati­ is meg­támadták s miután náluk csak 35 kit kaptak, a szinét

Next