Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-01-01 / 1. szám
tornyosuló bajokkal szemben a kellő óvintézkedésekről gondoskodni kell, hogy komolyan kell gondolni az orvoslásra, ha az államunk életére nehezülő nyomasztó bajoktól menekülni akarunk. Nemzetünk fogékony hazája, szabadsága, alkotmánya iránt, és így a haza megmentésének eszméje lelkesíteni, önfeláldozásra buzdítani fogja. Ea a lelkesültség, az egyes honpolgárok áldozatkészségére szükségünk, igen nagy szükségünk lesz ez évben is. Nemzetünk újból egy epochális év küszöbét lépte át. Óriási munka, óriási teendők várnak reánk; államunk létérdekei, életképességünk felett kell határoznunk. A nagy felelősséggel járó feladatok, megoldása nagyrészben kormányunk és parlamentünk vállaira fog nehezedni, de nélkülözhetlenül szüksége lesz a hazának, a nemzetnek egyes polgárai áldozatkészsége, tevékenységére is. Az újév legnagyobb horderejű kérdése a váll- és bankkérdés, az elsőtől gazdasági önállóságunk, a másodiktól zilált pénzügyeink rendezése függ. E két kérdés kedvező s állami életünkre kedvező megoldása felett már régen folynak a monarchia másik felével az alkudozások, de szövetségestársunk perfid eljárása miatt eredményhez nem juthattunk. A bankügyét illetőleg a bécsi kormány még egy évig ránk akarja erőszakolni az osztrák bank-privilegiumot s a privilégium felmondandását megtagadta s igy a bankszabadság nem 1876, de 1877 végével fog felmondatni. A bécsi kormány minden lehetőt elkövet, hogy akabályokat gördítsen kormányunk tevékenysége elé s azon pontra juttatta a nemzetit, hogy az önállóan, hazánk, az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság érdekeinek megfelelően — oldja ekérdést meg. A vám és keskedelmi szerződés ügyében rég folynak az alkudozások , miután a laj fief Szegorinai felkelés mér talii a határőrvidéken, mely annyira agya..*. lenni, hogy a magyar kormány e jelenséget számbavéve, elhatározta, hogy kiterjedt felhatalmazással kir. biztost küld a határőrvidékbe. Ennek feladata a „M. fr. Pr.” szerint kellő rendszabályok megtétele által minden törvényellenes tüntetés megáldlása. Bukuresti levél. Deczember 19-én, 1875. Tisztelt szerkesztő ur! A „Bukuresti Magyar Társulat“ választmányának tudomására jutván e lapok hasábjairól „A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara véleményezése a székely kivándorlás ügyében“ , az abban foglalt s a székelykivándorlás meggátlására célzó többoldalú javaslatok felől teljes elismeréssel kell nyilatkoznunk. Kiváló örömmel olvastuk azon bizalom kifejezését is, amelyet e tekintetben eddigi szerény működésünk elismerése mellett a bukaresti magyar telepben helyez a t.er. kereskedelmi és iparkamara. De ezzel mi, kik az itteni viszonyokat közvetlen tapasztalatból ismerjük, nemcsak korábban nem voltunk, sőt jelenleg sem lehetünk megelégedve , mert nem elég a kivándorlás megakadályozásáról gondolkozni, hanem ezzel kapcsolatosan arra is utat s módot kellene találni, hogy a kivándorlottakat miként lehetne visszatérésre bírni ? Méltánylattal nyilvánítjuk, hogy az elől megnevezett véleményezésben a további kivándorlás megakadályozásának lehetséges eszközei jórészt ki vannak jelölve. De mi tovább mentünk már azelőtt és a kivándorlottak visszatéríthetésének útjairól is gondolkoztunk és úgy találtuk, hogy sokakra nézve a hazatérésnek legfőbb akadálya azon körülményben rejlik, miszerint számosan vannak itt olyanok, akik vagy különböző balesetektől sulytott s itt jobb keresetmódott reménylett szüleikkel, vagy árvaságra jutva s más szomoritó családi viszonyoktól űzetve, magukra, mint kiskorúak mesterség-tanulás, vagy életmódjuknak szolgálat általi megszerzése végett a hazából ide kijöttek, vagy a szülők kivándorlása után itt születtek, és sokan életpályát is kezdettek, de az anyahonban mint annak polgárai, a katonakötelezettségnek soha eleget nem tettek. Az ilyeneket a hazatéréstől visszatartóztatja azon félelem, hogy — ámbár itt nősültek , a gondviseléstől többnyire gyermekekkel is megáldattak, mégis ha hazatérnének — tán otthona a katonakötelezettség alá vonáson kivül büntetéssel is Bujtatnának, és igy családjuktól elvonatván, amgyar alkotmányok vív.un«.* g, . wiad- ’ izi vándoroltak ki. Ezek egy-kettők .év«.—itt megnősültek, terméstesen visitándorolt székei’ nőket ,évén feleségül, s legtöb .. . ar több gyermeknek szülői, úgy, hogy "ezen teszei, ötven férj, akik mindnyájan önálló üzletet folytató becsületes mesteremberek, család több mint 100 székelyt képvisel. Márpedig tekintetbe veendő az, hogy az összeírtókon kívül segédekből s cselédekből, akik között hasonlólag számosan találtatnak nős és gyermekes emberek, három-négy akkora szám is kitelnek. De ezekre az összeírás a város kiterjedtsége, a gyanúsítás kikerülése és az illetők félénksége miatt nem terjedhetett ki. Hanem annyit bízvást állíthatunk, hogy egy ily amnestia csak Bukarestből legalább is ezer székely származású egyén hazatérésére nyitana utat, s hát még egész Romániából hány ezeret bátorítana hazatérésre ? Minthogy tehát nem elég csak a székely kivándorlás megakadályozásáról gondoskodni, hanem szükséges a kivándorlottak hazatérhetését is megkönnyíteni ; ennélfogva „Bukaresti Magyar Társulatunk választmánya mulaszthatlan kötelmények ismerte az ügy ezen ágára is fölhini a hazai közfigyelmet, s azt — a fennebbi tájékoztatás mellett — az. szerkesztő úr becses lapja által az ügy méltó felkarolására fölkérni. Egyszersmind bizalomteljesen kérjük föl e lap útján az összes magyar lapok, s különösen a „Hon“ nagyérdemű szerkesztőjét mint országgyűlési képviselő urakat, hogy vegyék ezen ügyet pártolásokba, s befolyásokkal működjenek arra, hogy a fennebb jelzettek részére eszközöltetnék ő cs. ap. kir. Felségétől egész Romániára kiterjedőleg, de csak az 1850 -1867- diki korszakban kivándoroltakra szorítkozólag általános amneszia vagyis büntetlen hazatérhetési engedély. Távol legyen azonban tőlünk, hogy ezt az egyéb okból, vagy más korszakban kivándorlottakra sőt tán az ezután kivándorlandókra is kiterjesztetni kívánnak. Ellenkezőleg azt óhajtjuk, hogy jövőre nézve az eddiginél szigorúbb őrködés vessen gátat minden kivándorlásnak. Szives indulatába ajánljuk a szőnyegre hozott ügyet és társulatunkat, lévén a tisztelt szerkesztő urnak alázatos szolgái : a „Bukaresti Magyar Társulat“ 1875. decz. 19 én tartott választmányi gyűléséből: Nagy István elnök, Szabó Albert alelnök, Baczoni Ádám titkár, Vizi Dénes és Teleki Sámuel pénztárnokok, Jurzsó Ferenc, Vitos Ferencz, Sándor József, Ábrahám István választmányi tagok. "tijes tüzetünk tuzulban van azzal, hogy a_ Áhra másként sí mihány hivatalnok vott, így?.. rítusára, míg a többiei töt bjofákekbfez osztatnának.