Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-05-13 / 39. szám
39. szám Szerkesztőségi iroda: Bransai utcza 00. sz alatt, hov a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Posák Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége Budapesten Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1876. május 13. NEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. VI. évfolyam, megjelenik ezen lap hetenkint kétsszer, szerdán és szombaton Előfizetési feltételek, helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 0 ft. — kr. Fél év ... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért is kr. Bélyegdij külün 30 kr. Nyiktór sora 15 kr. Nemzetgazdaságunk és az uj szerződés. 1. (S. A.) A koczka el van vetve : az Ausztriával kötendő uj kereskedelmi- és vámszerződést, melynek elvi pontozatait kormányunk f. hó 2-án aláírta, befejezett ténynek tekinthetjük. Ez pedig nemcsak azért, mert még képzelni se tudunk olyan esélyeket, melyek a Tisza-kabinetet támogató óriás többséget szétrobbanthatnák, avagy oly minoritásra törpíthetnék le, melylyel lehetetlen lenne a kormánynak javaslatait törvényhozásilag keresztülvinnie ; de főkép azért kell bevégzett ténynek tekintenünk az új szerződést, mert ha valaha kényszerhelyzettel állottunk szemben , úgy a fenforgó pénzügyi és nemzetgazdasági kérdések tekintetében a szó valódi értelmében kényszerhelyzetben vagyunk Ausztriával szemben. Aki tudja, hogy miről van szó, s tudja, hogy mekkora jelentőségűek és horderejűek azok az ügyek, melyeket ez új vám- és kereskedelmi paktummal meg kellett oldanunk, az fel tudja fogni — és csakis az tudja — hogy e kérdésekben Magyarország és Ausztria között olyan financziális és oeconomiai érdekellentétről volt szó, melyet egyoldalú és hajthatatlan „non possumus“-sal sem az egyik, sem a másik fél részéről nem lehetett megoldani, hanem csak kölcsönös engedékenység, sőt talán áldozatok árán. Már most tehát csak az a kérdés, hogy melyik fél, mi Magyarország avagy Ausztria hozott-e nagyobb áldozatot, mert hogy ezt mindkét félnek meg kellett tennie; s hogy akkor, mikor két ország, úgyszólva összes nemzetgazdasági és pénzügyi érdekei állanak egymással szemben, melyeknek multjuknál magasb politikai érdekeknél és államjogi szervezeteknél fogva egymással szövetségben kell élniök, — ismételjük, hogy ilyen körülmények között mindkét szerződő félnek fel kell áldoznia egyet-mást érdekeiből; ez oly igazság, annyira a dolog természetéből foly, hogy csak a szakértelmetlenség, részakarat vagy fanatismus tagadhatja. Az erő mindig suprematiát gyakorol a gyengeség fölött, s legyen bár a suprematia jogos vagy jogtalan , a jogtalanul elnyomott gyönge panaszkodhatik ugyan, de ez a recriminatió üres érdekével bir, azonban mit sem változtathat az örök törvényen. S az erőnek e jogtalan joga épen úgy érvényt szerez magának az anyagi téren, mint az egyesek és nemzetek szellemi életében. A jog a politikában csak írott malaszt, melynek nincs gyakorlati értéke, ha nem tudjuk érvényesíteni is jogunkat. Magyarország százados hátramaradottságánál, ipari, kereskedelmi és forgalmi fejletlenségénél és száz meg száz más körülményeknél fogva az osztrák szövetséges társával szemben nem igen apellálhat az erősebb ama jogára. Ez ismét tény, mégpedig olyan tény, melyért desriminálhatunk, panaszkodhatunk, felelőssé tehetjük a múltat, a végzetet, geographiai, politikai és oeconomiai helyzetünket, egyszóval: vádolhatunk mindent és mindenkit, de azért a tényt nem tagadhatjuk. E szempontokból tekintjük és mérlegeljük mi az új kiegyezést. Az államjogi kapcsolat, melyet 1867 teremtett, mégpedig épen úgy Magyarországnak, mint Ausztriának jól felfogott érdekében, ez a politikai kapcsolat arra kényszerít, hogy közgazdasági és pénzügyi érdekeinket s viszonyunkat Ausztriával szerződésileg szabályozzuk, hacsak nem akarunk a minden tekintetben erősebb, gazdagabb, fejlettebb szövetségekkel egy már önmagában is beláthatlan horderejű nemzetgazdasági nyílt harcot kezdeni, mely azonfelül még alkotmányunkat, államjogi szervezetünket, a paritáson nyugvó dualizmust s mindezekkel együtt még talán nemzeti tételünket is beláthatlan bonyodalmaknak, sőt végső eredményeiben még talán a megsemmisülésnek is kitenné. Szerződnünk tehát kellett. Ez olyan parancsoló szükségesség volt, melyet kormányunknak lehetetlen volt ignorálnia, ha nem akarta annak meg nem kötésével alkotmányválság elé vezetni a nemzetet. A borniri kávéházi politikusnak, vagy a bús magyarok elkeseredésében fanatizált hon-hazafiságnak könnyű az „önálló vámterület“, „önálló nemzeti bank, stb. hangzatos és kívánatos parázisaiba burkolózva, a hazaárulás és tehetetlenség vádját dobni Tiszára, aki lépésről lépésre harczolva s egész múltját, jelen népszerűségét, sőt talán jövőjét is koczkára vetve, csak akkor fogadta el az uj Sybilla-könyvet, mikor háromszori lemondás után meggyőződött, hogy az egyezkedő féltől s a többi döntő tényezőktől többet ez idő szerint lehetetlen kicsikarni. Ismételjük, könnyű s kényelmes, sőt a nagy tömeg előtt habár népszerű dolog, anathemát kiáltani kormányférfiainkra, hogy miért egyezkedtek úgy, ahogy egyezkedtek s miért nem tudtak többet kivivni. Éhez nem kell több, mint éretlen kiabálás és fanatikus vakság vagy pedig a tehetetlenség szánandó nyöszörgése és gyanúsítása De aki elfogulatlanul és hideg objectivitással meggondolja, hogy mennyi és mekkora akadályokkal, az ellenfél részén mennyi furfanggal és üzletvilági lelkiismeretlenséggel küzdhetett meg kormányunk , aki kellően tudja méltányolni azt a tényt, hogy Tisza és társai tulajdonkép nem annyira az osztrák kormánynyal, hanem az annak „arriere-garde“-ját képező osztrák nemzeti bankkal és azokkal az osztrák pénzhatalmasságokkal állottak szemben, kik roppant pénz- és vagyoni eszközeikkel a magyar ipar, kereskedelem és forgalom millió meg millió szálainál fogva hazánknak ugyszólva egész közgazdaságát és financziális jövőjét markukban tartják , s aki fel tudja fogni, hogy ha kormányunk Magyarország tiszta jogára támaszkodva elszánta volna is magát, a szerződés meg nem kötésével egy irtózatos közgazdasági harcz kockáját dobja el; még ez esetben is számolnia kellett, épen Magyarország vitális érdekében nemcsak a keleti bonyodalmakkal s a monarchia és egész Kelet Európa jelen válságos helyzetével, hanem számolnia kelle Magyarország törvényhozásának másik factorával , a korona votumával is, melynek előleges sanctioja előtt legalább is őrültség lesz vala az Ausztriától való közgazdasági elszakadást, vagyis a külön vámterületet és önálló magyar bankot proklamálnia . — aki, mondjuk, mindezt komolyan fontolóra veszi, az kétszer is meggondolja magát, mielőtt anathemát kiáltana az új egyezményre. Kétségtelen már az eddig ismert részleteiből a kiegyezésnek, hogy az eredmény messze hátramaradt vágyaink, reményeink, sőt jogos követeléseink mögött is. Tovább megyünk hazánk közgazdasági érdekei szempontjából alig szólhatni csak valamely vívmányról is. .. Azonban mindezzel szemben az is bizonyos, hogy az új kiegyezés azzal a status-quoval szemben, melyet az 1867. XVI. tvczikk teremtett volt meg, haladást s különösen állami pénzügyeink tekintetében egy-két millióért nyereséget jelez. Ez tény, melyet a legelkeseredettebbnek, a legsötétebb pessimismusnak is el kell ismernie, hogyan ért a fenforgó kérdésekhez. Hogy azonban biztos ítéletet mondhassunk az új egyezmény fölött: sok függ a részletektől, melyekből még eddig keveset ismerünk ugyan , de az eddigiekből is meríthetünk magunknak elég erő támpontokat, melyekből megközelíthetőleg közétkeztetétést vonhatunk az uj kiegyezésnek összes pénzügyeinkre és nemzetgazdaságunkra gyakorlandó jövő befolyásáról. Jövő czikkeinkben erre fogunk részletesebben kiterjeszkedni. Szemlénkben röviden birálat alá fogjuk venni azt a vám-- és kereskedelmi szerződést, melyet az 1867-ki XVI tvezikk, szentesített volt; s az ez által teremtett és a jelen évben még fenálló statusquot összehasonlitandjuk azokkal a kilátásokkal, melyeket az uj kiegyezkedés fog Magyarország jövő közgazda- és pénzügyi helyzetére nyújtani. * A delegátió összehívására, vonatkozólag ő felsége gr. Andrássy, Tisza K. és hg. Auersperg miniszterekhez, május 3 iki kelettel azon királyi leiratokat intézte, melyek szerint az 1876 évre kiküldendő közösügyi bizottságokat, f. évi május hó 15 ik napjára Budapestre összehívja. * A szabadelvű pártnak f. hó 9. és 10-én tartott értekezletén a kiegyezés felett heves harcz után megtörtént a szavazás következő eredménynyel: Tisza válaszát tudomásul veszi 181, elvett 69 klubtag, távol volt 94. Hatvannyolc képviselő köztök, Csernátony, Paczolay, bejelentik kilépésüket a szabadelvű pártból. — 11-én értekezletet tartottak Paczolay elnöklete alatt s külön párttá alakult Az elégedetlen képviselők egy része maradni fog, a másik ragaszkodik a kilépéshez. Az országház nagy népözöntől van körülvéve. Az elégedetlen képviselők délután conferentiát tartanak. horvátok, szászok és a conservativok a kormánynyal fognak szavazni. Tisza il-én délben hosszasan válaszolt Ürményi és Paczolay interpellatioira; a ház szavazás nélkül egyszerűen tudomásul vette Tisza válaszát. * Koller báró, közös hadügyminiszter — mint a bécsi „Fremdenblatt“ jelenti, — orvosainak sürgős tanácsára, egészsége helyreállítása végett nemsokára hosszabb szabadságidőre fog távozni. A delegációk előtt Benedek altábornagy fogja helyettesíteni. * A közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságba legtöbb szavazatot nyertek . Rendes tagok : Éber Nándor, Szlávy József, Várady Gábor, Wahrnman Mór, Zsedényi Ede, Mrazovics Mátyás, Dániel Ernő, Peretti Alajos, Prónay József, Kj. gr- Ráday Gedeon, gr. Zichy Nándor, Králjevica, Miroszlav, gr. Pejacsevich László, Bittó István, Ernuszt Kelemen, Harkány Frigyes, Házmán Ferencz, Kaik Miksa, Jókai Mór, Kövér Károly, báró Kemény Kálmán, Márkus István, Szilágyi Dezső, Tisza Lajos, Horváth Gyula, Ürményi Miksa, báró Rudics József, Szeniczey Ödön, Vocsina Iván, Missies János, b. Wodianer Albert, Boér Antal, Bernát Dezső, Nagy György, Boros Bálint, Plachy Bertalan, Emmer Kornél, Fabriczius Károly, Prileszky Tádé. Póttagok: Végh Aurél, Kukulyevics Iván, Máriássy Kálmán, Pogány Károly, Pogonyi Dénes, Csávosy Béla, Farkas Elek (bihari), Bakcsi Ferencz, Ugrón Ákos, Gidófalvi Albert, Antonescu István. A felsőházból. A főrendek 11-iki ülésükben a delegátió tagjaiul következőket választották meg: gr. Almássy György, gr. Andrássy Aladár, b. Döry Lajos gr. Endrődy Istv., gr. Festetics György, b. Földváry Lajosi gr. Gyürky Ábrahám, Hajnald érsek, gr. Károlyi György, Lányai Menyhért, Olteanu püspök, Schlauch püspök, Smak Bertalan, gr. Szapáry Ant., gr. Szapáry Ist., Szögyényi László, gr. Zichy Bódog, gr. Zichy Manó, gr. Zichy Tivadar, gr. Zichy Ferraris Viktor. — Póttagokul következők választottak: gr. Kálnoky Pál, b. Vay Béla, B. Podmanicky Géza, gr. Festetics Pál, gr. Eszterházi Istv., gr. Nugent Arthur. A „háromszéki takarékpénztár“ megalakulása. (h. 1.) A „háromszéki takarékpéntár“ S.-Szentgyörgyön f. hellén végleg megalakult. Megalakult pedig az alapítók azon véleményének egyhangú elfogadása alapján, hogy az 1009 drb 100 frtos részvényekre tervezett alap, az aláírt 500 drb. részvénynyel fogja működését megkezdeni, a fennmaradt 500 drbnak kibocsátására fenntartva jogát. A kikészített alapszabályok elfogadtattak s annak értelmében titkos szavazás útján következő tisztviselők választottak meg: Elnök: Szentiványi Gyula, főkirálybíró, alelnök gr. Mikes Benedek, jogtanácsos és titkár Kelemen Lajos ügyvéd, a felügyelő bizottság tagjai: Kökösi Endre, Csutak Péter, Turóczy András, Öötvös Pál, Gyárfás István. 3 évre az alapítók által kinevezett igazgatók: Bogdán András (vezérigazgató) Seethal Ferencz, Pünkössi Lajos, Gyárfás Sámuel, Antal Zsigmond, Mélik Kristóf, Nagy Károly, ügyvéd, Kupferstich József Az alakuló közgyűlésen mutatkozott érdekeltség és az egyetértés által is emelkedett hangulat magában kezességet nyújt ezen intézet jövője iránt; mit csak fokozhat azon tudat, hogy annak élére oly férfiak állitottak, kiknek jellemük és hitelességük iránt teljes bizalommal van nemcsak Háromszék, hanem a kereskedői világ is nagy kiterjedésben. A részvények után járó második, azaz 20 frt. díjjnak befizetésére ezen hó vége van kitűzve, az utolsó 10 írtnak pedig június vége, de az intézet június hó közepén működését megkezdi, s az utolsó részlet már akkor fog befizettetni. Ezen jelentésünkkel hisszük, hogy örvendetes újdonságot mondunk olvasóinknak, s mindazoknak, kik hazafias érzéssel vannak a közügyek iránt, s így örülnek, hogy Háromszék a közgazdászati téren is egy lépéssel előbbre ment. Előbbre ment még pedig saját erején, mert az aláírt 500 részvény közül csakis 63 dre. nem íratott háromszéken alá, s ezen 63 drb közül is csak egy Magyarországon a többi Erdélyben. Nem kellet tehát Háromszéknek gazdag bankárokhoz folyamodni, hogy pénzét jó haszon fejében ide kölcsönözze, hanem össze tudta szedni filléreit, s mivel épen legcsekélyebbel birt — hitelét megteremteni Meg is vagyunk arról győződve, hogy ezt tudomásul fogja venni a pénzvilág, s tudomásul fogják venni mindazok, kik kétkedni merészeltek az itteni közszellemben, mely most oly szép tényben nyilatkozott. Köszönet ezért azon férfiaknak, kik a takarékpénztár eszméjének megpendítése óta, az eziránti érdekeltséget ébren tartották, s köszönet különösen jelenben azoknak, kik fáradhatlan buzgalommal létesítteni tudták azt, s azoknak kik közre működtek. Nem akarom az egyéneket megnevezni, ismeri és tudja őket mindenki, de föl kell a közreműködők között különösen S.Szentgyörgy kereskedőit emlittenem, kik oly nemes példával jártak előre, s ha fennállásukat a vidéknek köszönik, ez iránti testvériességet az által mutatta be, hogy ők is ott akarnak segíteni, hol arra legnagyobb szükség van.