Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-08-02 / 62. szám
62. szám Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1876. augusztus 2I. évfolyam. Kiadó-hivatal: Bellák Mór könyvnyomálása, hová a hirdetésért és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, és a háromszéki „Háziipar-egylet“ hivatalos közlönye. Szerkesztőségi iroda: Braissai utcza 00. sss. alatt, hová a lap szellmi részét illető közrem/* nyek hílMon'K'1 . megjelenik ezen lap heten kint két.'iR/er: szerdán éh szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 0 ft. —kr Fél év . . . .i ft. — kr Negyed év . . t ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 0 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyikttór sora 15 kr. Sepsi-Szentgyörgy, julius 31 A keleti események izgatottságban tartják Európa államait. Mindenik állam megteszi a szükségesnek vélt előintézkedéseket a keleti eseményekkel szemben s Románia-, Bajor-, Olasz-, Franczia- és Angolország parlamentjeiben a képviselők követelik kormányuktól, hogy nyilatkozzék, minő álláspontot foglal el a Balkán félszigeten dúló háborúval szemben. Egyedül Ausztria - Magyarországban, melyet a szomszédban dúló fanatikus öldöklő háború a legközelebbről érdekel, s melynek létérdekei lehetnek a bizonytalan kimenetelű háború által megtámadva — nem történik semmi a közvélemény megnyugtatására. Ausztria-Magyarország, mint ki dolgát jól végezte, a szigorú semlegesség (?) köpenyébe burkolózva — távolról közönyösen szemléli a keleti eseményeket, óvintézkedéseit a határszéleken megtette ugyan, de a közvélemény megnyugtatására a parlamentek összehívása által — nem akar tenni semmit. Magyarországon úgy a sajtó, mint a közvélemény a szigorú semlegességet követelte igen helyesen a keleti eseményekkel szemben. Ausztria udvari és döntőkörei hajlandónak mutatkoznak Oroszország osztozkodási és feldarabolási politikáját pártolni s monarchiánk területi nagyobbodásáért kitenni monarchiánkat — a tényleges aktióba lépés által a végveszélynek is. A vészthozó politikával szemben Magyarország nyomatékosan hangsúlyozza, hogy semmi kedve a külügyekbe való szólás jogáról lemondani s határozottan követeli a szigorú semlegesség megtartását. Magyarország olyan politikát követ, melyet érdekei s jövőjére legjobbnak tart, mert tudja, hogy a szigorú semlegesség megtörése egy jelentőségű lenne monarchiánk végromlásával. A keleti eseményekbe tényleges beavatkozásunk igen nagy veszélyekkel lenne összekötve, mert míg egyfelől elvesztenék Európa rokonszenvét, addig másfelől államunk léte kockára tétele mellett csak Oroszország részére kaparnék a sült gesztenyét ki, mely a török leveretésével s Törökország felosztása után bizonyára nem fogná tűrni, hogy a nyelv és vallásra rokon balkán-félszigeti elemeken rajta kívül más is uralkodjék. Ausztria-Magyarország mostani kedvezőtlen viszonyai mellett kiterjeszkedési politikát nemezhet, területi nagyobbodásra semmi szüksége, elég, ha területi épségét, önállóságát a lehető kültámadásokkal szemben biztosítani tudja. Egy szláv tartomány annektálása beléletünk biztosságát tenné veszélynek ki, akadályozná a polgárok békés egyetértését s nevelné azon elemet, mely fajrokonaival való tömörülésének mindig kész Magyarországot s a magyar elemet föláldozni. Magyarország rokonszenvével nem találkozik és sohse fog találkozni Oroszország feldarabolási politikája s Ausztria az orosz politika elfogadása esetében nem számíthat Magyarország önzetlen támogatására. Kormányférfiainknak, ha már a lajthán túli irányadó egyének monarchiánk jövője, érdekeivel nem akarnak gondolni s ha a kamarilla titkos ezélzata a retrograd törekvéseiért föláldozni akarják úgy Ausztria, mint Magyarország alkotmányát, lételét, kötelességük ez áramlatnak gátat, vetni s a monarchia érdekeit a szigorú semlegesség megtartására figyelmeztetés által megvédeni. Ezt várjuk kormányaink leghazafiasabb egyénei Andrássy gróf és Tisza Kálmántól. * A konstantinápolyi osztrák magyar nagykövet Zichy gróf e napokban figyelmeztette — mint a „K. N.“-nek Bécsből írják — a török nagyvezért, hogy a czél nélküli vérontás által csak napról-napra bonyolódottabbá lesznek a török viszonyok. Hozzátette ehhez Zichy gróf, hogy a portának legjobb barátjai csak azt tanácsolhatják, hogy szedje össze minden erejét, hogy döntő csapás által véget vessen a háborúnak. Az oztrák-magyar nagykövet ezen felszólalása következtében történt, hogy az államtanács határozatából ráparancsolták a török hadvezérekre az offensiva haladéktalan megkezdését. * Nándorfehérvárott jul. 29-én éjjel Karagyorgyevics Péternek egy proklamatióját ragasztottak a falra, melyben azt jelenti ki a szerb népnek, hogy ő nem jön mint fejedelem, hanem mint hazafi, mert Milánt meg kell buktatni. A harertéren — mondja a proklamátió — árulás és a kormányben intrigák vannak. A hazát csak a Karagyorgyevicsek menthetik meg. A proclamátiót a rendőrség reggel jókor letépte az utczaszögletekről. — * A török trónválságról egy félhivatalos török forrás ezeket jelenti a „Pressernek: A trónváltozás, ha eddig nem történt meg, már a legközelebbi napokban megtörténik, mert igen szükségesnek bizonyult. A szultán egyébiránt már veszélyes megbetegedése előtt kijelente minisztereinek, hogy minél előbb le akarja tenni a koronát s Abdul Hamid testvérének adja azt át. A miniszterek azonban kérték, hogy legalább a háború befejeztéig maradjon a trónon, s Murad az állam s családja érdekében eleget tett e kérésnek. Most azonban, midőn physikai állapota is arra készüi, hogy a trónt odahagyja, Abdul Hamidnak az Osman birodalom urává leendő ünnepélyes proklamáltatása néhány nap alatt meg fog történni. Ugyancsak a trónváltozás tárgyában Konstantinápolyból táviratilag jelentik a „P. C.“-nak : Egy új súlyos válság előtt állunk. Egy idegen követségnél arról értesültem, hogy legfeljebb nyolc nap alatt új trónváltozás fog bekövetkezni. Murad szultán, ki már trónralépte előtt nagyon betegeskedett, az utolsó kéthó eseményei által oly sokat szenvedett egészségében, hogy már három hét óta súlyos agybántalom jelei mutatkoznak nála. Napokig tartó eltompultság gyakori görcsrohamokkal a katastrófa közeledtét sejtetik. Eddig a titkot a portánál oly jól megőrizték, hogy a fővárosi lakosságnak a készülő dologról sejtelme sem volt. Csak néhány követség tudta, minő állapotban van a szultán, kit valószínűleg még halála előtt a fivére, Abdul-Hamid érdekében leendő resignatióra fognak rávenni. A „P. Lloydsnak azt jelentik, hogy a trónváltozás közeli bekövetkezését, bizalmasan notifikálták Bécsben azon hozzáadással, hogy a porta politikája nem fog e miatt változni. A bécsi török nagykövetségektől nyert értesülések szerint V. Murad szultán már aláírta az eléje terjesztett lemondási okmányt és Abdul- Hamid lesz utódja. * Konstantinápolyból írja egy hazánkfia a ,Hon,nak:.„A kedélyek itt nagyon meg vannak nyugtatva, mert az elesettek névsora minden ütközetben azonnal közzé van téve a ,Cseridei Aszkena (Katonai Újság) ez inai lapban. Az elesettek között van eddigelé egy magyar születésű őrnagy Ahmed boy is. Különben a magyarok, mint az emigránsokból török szolgálatba lépett egyének száma igen nagy. A budapesti török konzulátus részéről érkezett egy távsürgöny, mely szerint a magyarok nagy számmal kérik a török hadseregbe való felvételüket, de eddigelé egyet sem vettek föl. A kormány részéről ez eljárást helyeselték és szigorúan meghagyták a consulatusnak, hogy semmi szín alatt egyetlen egy embert se vegyenek föl. Milyen togálisan jár el a török kormány akkor, midőn a szerbekhez naponkint százával mennek át magyar földről az önkéntesek. Külföldi lapok tele vannak az ilyen átszökésről szóló hírekkel és mégis azt mondják, hogy határunkat jól elzártuk.ről jelentés még nem érkezett. Délen azonban a törökök győzelmesen elfoglalták a Jankova-Klissurai hegyszorost. E szoros a török területről a Krusovacz, s illetőleg Paracsin felé vezető utat a szerb határon elzárja. Mustafa ezredes e jelentékeny tényért, mely ezen utat megnyitotta a törököknek, azonnal tábornokká neveztetett ki. Zágrábból azon távirati hír érkezik, hogy a Nikica által vezényelt montenegróiak Vrbizánál győzelmes csatát vívtak a Mouktar pasa parancsnoksága alatti török sereggel, ez alkalommal Osman pasa és sok török elfogattak. A nap folyamában még következő táviratok érkeztek: Konstantinápoly, júl. 28. (Hivatalos.) A szerbek f. hó 28-án ismét átlépték a Timokot, de ötven embernyi veszteséggel visszaüzettek. A szerb kormány — mint a „Kelet Népé“-nek Bécsből távírják — fegyverszünetet kért. Nándorfehérvárit, az onnan újabban érkezett hírek szerint, a szerbek által hirdetett újabb győzelmek daczára is rendkívül nyomott a hangulat. A szerbek már nyíltan árulásról beszélnek így azt állítják, hogy Veliki Izvor sánczait árulás juttatta a törökök kezére. A sebesült önkéntesek, kik Nándorfehérvárba érkeztek, rettenetes dolgokat beszélnek a csatatéren történtekről. Aroszul felfegyvezett önkénteseket mindenütt az első sorba állítják. Hidak és hajóhíd készletek majd minden dandárnál hiányzanak. Ha folyón vagy patakokon kell átmenni, azt át kell a katonáknak gázolniok ; ennek következtében a lőkészlet nedves és hasznavehetlenné lesz. A 161 felfegyverzett militia nem képes erősebb támadást kiállani, az első sortűzre megfutamodik, miáltal az egész csataterv meghiúsíttatik. Visszavonulás esetében a sebesülteknek is futniok, vagy folyamokat kell gázolniok. Sebesülthordó készletekről szó sincs. A kormány tagjai nyíltan kezdenek panaszkodni a fölött, hogy a csatatérről nem kapnak megbízható híreket. Ebből Nándorfehérvártt azt következtetik, hogy a főhadiszállás és a kormány között igen benső a viszony. Újabban hire jár, hogy a belügyminiszter felszólította a városi és községi elöljárókat, hogy küldjenek neki a környékekben csatákról hiteles tudósításokat. Athén, jul. 29. A Törökországgal való háború eshetősége aggasztó jelleget öltött. A kormány erre vonatkozólag a végleges határozatot már meg is hozta. Nándorfehérvár, jul. 29. Risztics elutazása nagy feltűnést keltett, s különbözőleg értelmeztetik. Igen valószínű, hogy maga Milán kívánta Riszticsnek hozzáutazását. Távollétében Milajkovics miniszter helyettesíti őt. Az itteni lapok elismerik, hogy a szerb hadsereg a védelembe ment át, de dicsérik a vezérek s csapatok magatartását. Jaromir Sándor a 2-ik nándorfehérvári ezred parancsnoka Zajiczárnál elesett. Konstantinápoly, júl. 29. A Kaukázusban nagy felkelés ütött ki. — A montenegróiak állítólag megverték a törököket Medunnál, s ágyukat ejtették zsákmányul. Osman basa eltávozása a Timoktól stratégiai szempontból történt. Abdul Kerim ma folytatja a támadást. — Nándorfehérvár, júl. 29. Két orosz törzstiszt érkezett ide. Az egyik — Mitricsevics főhadnagy — Csernojeffhez csatlakozott, a másik, egy ezredes, a Drina-sereghez ment. Ifjabban ismét 11 távirdaállomást állítottak az országban, úgy hogy azok száma most 54-re megy. A határőrvidéken a szerb kormány költségén vörös bort vásárolnak, mert a vérhas nagyon uralkodik a hadseregnél. Galacz, jul. 29. Itt oly hírek keringenek, melyek szerint Oroszország akció képessége saját területén belől nagy akadályokba ütköznék. Határozottan állítják különösen azt, hogy a Kaukázusban forradalom ütött ki, 70,000 cserkesz fegyverben áll, s az orosz helyőrségeket elűzték. Bukarest, júl. 29. Néhány itteni lap, azon szándékból, hogy a kormányt a hadsereg mozgósításától, illetőleg az akciótól visszatartsa, a szerbek helyzetét igen kétségbeesettnek mondja, s kiemeli, hogy a szlávok megerősítése a Balkán félszigeten a románok pusztulását jelentené. Zimony, júl. 29. Tegnap innen egy török tábornok ment Widdinbe, ki magát a vendégek könyvébe Emupasának jegyezte be, de állítólag már előbb török szolgálatban állott Schwarzenberg herczeg. Két napig időzött itt, s hír szerint a berlini török követtől, Etem pasától azon felhívást kapta, hogy vegye át egy török hadosztály parancsnokságát. Slano, jul. 29. Nikica fejedelem megtámadta a törököket s azok kénytelenek voltak Kasaba ra viszszahuzódni. Szláv lapszemle. Az újvidéki „Zásztava“ a szerb török háborúról írván, a szerb fegyverek győzelmét bizonyosnak tartja. Panaszkodik az osztrák magyar kormány „magatartására“ mely szerinte a szerb hadsereg szabad „fejlődését“ a mostani háborúban mindenkép megnehezíti Mindezek daczára azonban, egy perczig sem foroghat fenn kétség aziránt, hogy a szerbek legyőzik a törököket, s az igazság, nemzeti szabadság elve megvalósul a szerb zászlók alatt s Szerbiai teljesítendi culturmissióját Európa délkeletén. Magánlevelek után közölvén, hogy Bjelinánál és Bácsánál a török seregben osztrák-magyar katonák is harczoltak a szerbek ellen, s a támadáskor az „Előre“ s a „Vorwärts“ szavak nagyon is hallhatók voltak, ezen „ lipitur, fertur, traditur“-t a következőkép commentálja: „Feljegyezzük ezt a történelem mellékletekép s a Tisza rendelet megvilágításául. A szerbeknek tiltatik, mit a nemzetközi jog s a hazai törvények szerint tiltani nem lehetne, ha már a szerb kiváltságokra nem is reflectálnak ; a török hadseregben pedig magyar s német vezényszó hallatszik azon állam hadai ellen, mely a zsidó lapok minden izgatásai dacára barátságban él Ausztria-Magyarországgal, így fogja fel Tisza a neutralitást. Egyébiránt sem Klapka, sem a honvédek nem segítnek már Törökországon, s nem ártanak a szerb, hanem csak saját ügyöknek és nevüknek. Újvidéken a szerb sebesültek segélyére női bizottság alakult, melynek habár négy nappal ezelőtt alakult csak meg, ma már száz műkködő tagja van. E bizottság már érintkezésbe tette magát a belgrádi s a cetinyei hason czélra alakult női bizottsággal. Az újvidéki „Szerbski Narod“ szerint a jelenleg Karlovitzon tanácskozó congressusi választmány a patriarchiával egyetértve, a szerb congressust az őszre egybehívni szándékszik. A Siarcztérről. Július 28. A csatatéren a helyzet csak keveset változott. A Zajiczár körül vívott csaták eredménye