Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-08-02 / 62. szám

62. szám Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1876. augusztus 2­­I. évfolyam. Kiadó-hivatal: Bellák Mór könyvnyom­­álása, hová a hirdetésért és előfizetési pénzek bérmen­­t­esen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, és a háromszéki „Háziipar-egylet“ hivatalos közlönye. Szerkesztőségi iroda: Braissai utcza 00. sss. alatt, hová a lap szellmi részét illető közrem/* nyek h­ílMon­'K'1 . megjelenik ezen lap heten kint két.'iR/er: szerdán éh szom­baton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 0 ft. —kr Fél év . . . .i ft. — kr Negyed év . . t ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 0 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyikttór sora 15 kr. Sepsi-Szentgyörgy, julius 31 A keleti események izgatottságban tartják Európa államait. Mindenik állam megteszi a szükségesnek vélt előintézkedéseket a keleti eseményekkel szemben s Románia-, Bajor-, Olasz-, Franczia- és Angolország parlamentjeiben a képviselők követelik kormányuk­tól, hogy nyilatkozzék, minő álláspontot foglal el a Balkán félszigeten dúló háborúval szemben. Egyedül Ausztria - Magyarországban, melyet a szomszédban dúló fanatikus öldöklő háború a legkö­zelebbről érdekel, s melynek létérdekei lehetnek a bizonytalan kimenetelű háború által megtámadva — nem történik semmi a közvélemény megnyugtatására. Ausztria-Magyarország, mint ki dolgát jól végezte, a szigorú semlegesség (?) köpenyébe burkolózva — tá­volról közönyösen szemléli a keleti eseményeket, óv­intézkedéseit a határszéleken megtette ugyan, de a közvélemény megnyugtatására a parlamentek összehí­vása által — nem akar tenni semmit. Magyarországon úgy a sajtó, mint a közvéle­mény a szigorú semlegességet követelte igen helyesen a keleti eseményekkel szemben. Ausztria udvari és döntőkörei hajlandónak mutatkoznak Oroszország osztoz­kodási és feldarabolási politikáját pártolni s monar­chiánk területi nagyobbodásáért kitenni monarchiánkat — a tényleges aktióba lépés által a végveszélynek is. A vészthozó politikával szemben Magyarország nyomatékosan hangsúlyozza, hogy semmi kedve a külügyekbe való szólás jogáról lemondani s határo­zottan követeli a szigorú se­mlegesség megtartását. Magyarország olyan politikát követ, melyet ér­dekei s jövőjére legjobbnak tart, mert tudja, hogy a szigorú semlegesség megtörése egy jelentőségű lenne monarchiánk végromlásával. A keleti eseményekbe tényleges beavatkozásunk igen nagy veszélyekkel lenne összekötve, mert míg egyfelől elvesztenék Európa rokonszenvét, addig más­felől államunk léte koc­kára tétele mellett csak Orosz­ország részére kaparnék a sült gesztenyét ki, mely a török leveretésével s Törökország felosztása után bi­zonyára nem fogná tűrni, hogy a nyelv és vallásra ro­kon balkán-félszigeti elemeken rajta kívül más is uralkodjék. Ausztria-Magyarország mostani kedvezőtlen vi­szonyai mellett kiterjeszkedési politikát nem­ezhet, területi nagyobbodásra semmi szüksége, elég, ha te­rületi épségét, önállóságát a lehető kültámadásokkal szemben biztosítani tudja. Egy szláv tartomány annektálása beléletün­k biz­tosságát tenné veszélynek ki, akadályozná a polgárok békés egyetértését s nevelné azon elemet, mely fajro­konaival való tömörülésének mindig kész Magyaror­szágot s a magyar elemet föláldozni. Magyarország rokonszenvével nem találkozik és sohse fog találkozni Oroszország feldarabolási politi­kája s Ausztria az orosz politika elfogadása esetében nem számíthat Magyarország önzetlen támogatására. Kormányférfiainknak, ha már a lajthán túli irány­adó egyének monarchiánk jövője, érdekeivel nem akar­nak gondolni s ha a kamarilla titkos ezélzata a retro­grad törekvéseiért föláldozni akarják úgy Ausztria, mint Magyarország alkotmányát, lételét, kötelességük ez áramlatnak gátat, vetni s a monarchia érdekeit a szigorú semlegesség megtartására figyelmeztetés által megvédeni. Ezt várjuk kormányaink leghazafiasabb egyénei Andrássy gróf és Tisza Kálmántól. * A konstantinápolyi osztrák magyar nagykövet Zichy gróf e napokban figyelmeztette — mint a „K. N.“-nek Bécsből írják — a török nagyvezért, hogy a czél nélküli vérontás által csak napról-napra bonyoló­­dottabbá lesznek a török viszonyok. Hozzá­tette ehhez Zichy gróf, hogy a portának legjobb barátjai csak azt tanácsolhatják, hogy szedje össze minden erejét, hogy döntő csapás által véget vessen a háborúnak. Az oz­­trák-magyar­ nagykövet ezen felszólalása következtében történt, hogy az államtanács határozatából ráparancsol­ták a török hadvezérekre az offensiva haladéktalan megkezdését. * Nándorfehérvárott jul. 29-én éjjel Karagy­or­­gyevics Péternek egy proklamatióját ragasztottak a falra, melyben azt jelenti ki a szerb népnek, hogy ő nem jön mint fejedelem, hanem mint hazafi, mert Milánt meg kell buktatni. A harertéren — mondja a proklamátió — árulás és a kormányben intrigák vannak. A hazát csak a Karagyorgyevicsek menthetik meg. A procla­­mátiót a rendőrség reggel jókor letépte az utczaszög­­letekről. — * A török trónválságról egy félhivatalos török forrás ezeket jelenti a „Pressernek: A trónváltozás, ha eddig nem történt meg, már a legközelebbi na­pokban megtörténik, mert igen szükségesnek bizonyult. A szultán egyébiránt már veszélyes megbetegedése előtt kijelente minisztereinek, hogy minél előbb le akarja tenni a koronát s Abdul Hamid testvérének adja azt át. A miniszterek azonban kérték, hogy legalább a háború befejeztéig maradjon a trónon, s Murad az állam s családja érdekében eleget tett e kérésnek. Most azonban, midőn physikai állapota is arra készüi, hogy a trónt odahagyja, Abdul Hamidnak az Osman birodalom urává leendő ünnepélyes proklamáltatása néhány nap alatt meg fog történni. Ugyancsak a trónváltozás tárgyában Konstanti­nápolyból táviratilag jelentik a „P. C.“-nak : Egy új súlyos válság előtt állunk. Egy idegen követségnél ar­ról értesültem, hogy legfeljebb nyolc­ nap alatt új trónváltozás fog bekövetkezni. Murad szultán, ki már trónralépte előtt nagyon betegeskedett, az utolsó két­­h­ó eseményei által oly sokat szenvedett egészségében, hogy már három hét óta súlyos agybántalom jelei mu­tatkoznak nála. Napokig tartó eltompultság gyakori görcsrohamokkal a katastrófa közeledtét sejtetik. Ed­dig a titkot a portánál oly jól megőrizték, hogy a fő­városi lakosságnak a készülő dologról sejtelme sem volt. Csak néhány követség tudta, minő állapotban van a szultán, kit valószínűleg még halála előtt a fivére, Abdul-Hamid érdekében leendő resignatióra fognak rávenni. A „P. Lloydsnak azt jelentik, hogy a trónválto­zás közeli bekövetkezését, bizalmasan notifikálták Bécs­ben azon hozzáadással, hogy a porta politikája nem fog e miatt változni. A bécsi török nagykövetségektől nyert értesülések szerint V. Murad szultán már alá­írta az eléje terjesztett lemondási okmányt és Abdul- Hamid lesz utódja. * Konstantinápolyból írja egy hazánkfia a ,Hon,­­nak:.„A kedélyek itt nagyon meg vannak nyugtatva, mert az elesettek névsora minden ütközetben azonnal közzé van téve a ,Cseridei Aszkena (Katonai Újság) ez inai lapban. Az elesettek között van eddigelé egy magyar születésű őrnagy Ahmed boy is. Különben a magyarok, mint az emigránsokból török szolgálatba lépett egyének száma igen nagy. A budapesti török konzulátus részéről érkezett egy távsürgöny, mely sze­­rint a magyarok nagy számmal kérik a török hadse­regbe való felvételüket, de eddigelé egyet sem vettek föl. A kormány részéről ez eljárást helyeselték és szi­gorúan meghagyták a consulatusnak, hogy semmi szín alatt egyetlen egy embert se vegyenek föl. Milyen to­­gálisan jár el a török kormány akkor, midőn a szer­­bekhez naponkint százával mennek át magyar földről az önkéntesek. Külföldi lapok tele vannak az ilyen átszökésről szóló hírekkel és mégis azt mondják, hogy határunkat jól elzártuk.­ről jelentés még nem érkezett. Délen azonban a tö­rökök győzelmesen elfoglalták a Jankova-Klissurai hegyszorost. E szoros a török területről a Krusovacz, s illetőleg Paracsin felé vezető utat a szerb határon elzárja. Mustafa ezredes e jelentékeny tényért, mely ezen utat megnyitotta a törököknek, azonnal tábor­nokká neveztetett ki. Zágrábból azon távirati hír érkezik, hogy a Ni­­kica által vezényelt montenegróiak Vrbizánál győzel­mes csatát vívtak a Mouktar pasa parancsnoksága alatti török sereggel, ez alkalommal Osman pasa és sok török elfogattak. A nap folyamában még következő táviratok érkeztek: Konstantinápoly, júl. 28. (Hivatalos.) A szerbek f. hó 28-án ismét átlépték a Timokot, de ötven em­­bernyi veszteséggel visszaüzettek. A szerb kormány — mint a „Kelet Népé“-nek Bécsből távírják — fegyverszünetet kért. Nándorfehérvárit, az onnan újabban érkezett hírek szerint, a szerbek által hirdetett újabb győzelmek da­czára is rendkívül nyomott a hangulat. A szerbek már nyíltan árulásról beszélnek így azt állítják, hogy Ve­­liki­ Izvor sánczait árulás juttatta a törökök kezére. A sebesült önkéntesek, kik Nándorfehérvárba érkeztek, rettenetes dolgokat beszélnek a csatatéren történtekről. A­roszul felfegyv­ezett önkénteseket min­denütt az első sorba állítják. Hidak és hajóhíd kész­letek majd minden dandárnál hiányzanak. Ha folyón vagy patakokon kell átmenni, azt át kell a katonák­nak gázolniok ; ennek következtében a lőkészlet ned­ves és hasznavehetlenné lesz. A 161 felfegyverzett mi­litia nem képes erősebb támadást kiállani, az első sortűzre megfutamodik, miáltal az egész csataterv meghiúsíttatik. Visszavonulás esetében a sebesülteknek is futniok, vagy folyamokat kell gázolniok. Sebesült­­hordó készletekről szó sincs. A kormány tagjai nyíltan ke­zdenek panaszkodni a fölött, hogy a csatatérről nem kapnak megbízható híreket. Ebből Nándorfehérvártt azt következtetik, hogy a főhadiszállás és a kormány között igen benső a viszony. Újabban hire jár, hogy a belügyminiszter felszólította a városi és községi elöljárókat, hogy küld­jenek neki a környékekben csatákról hiteles tudósí­tásokat. Athén, jul. 29. A Törökországgal való háború eshetősége aggasztó jelleget öltött. A kormány erre vonatkozólag a végleges határozatot m­ár meg is hozta. Nándorfehérvár, jul. 29. Risztics elutazása nagy feltűnést keltett, s különbözőleg értelmeztetik. Igen valószínű, hogy maga Milán kívánta Riszticsnek hoz­­záutazását. Távollétében Milajkovics miniszter helyet­tesíti őt. Az itteni lapok elismerik, hogy a szerb had­sereg a védelembe ment át, de dicsérik a vezérek s csapatok magatartását. Jaromir Sándor a 2-ik nándor­fehérvári ezred parancsnoka Zajiczárnál elesett. Konstantinápoly, júl. 29. A Kaukázusban nagy felkelés ütött ki. — A montenegróiak állítólag meg­verték a törököket Medunnál, s ágyukat ejtették zsák­mányul. Osman basa eltávozása a Timoktól stratégiai szempontból történt. Abdul Kerim ma folytatja a tá­madást. — Nándorfehérvár, júl. 29. Két orosz törzstiszt ér­kezett ide. Az egyik — Mitricsevics főhadnagy — Csernojeffhez csatlakozott, a másik, egy ezredes, a Drina-sereghez ment. Ifjabban ismét 11 távirdaállomást állítottak az országban, úgy hogy azok száma most 54-re megy. A határőrvidéken a szerb kormány költ­ségén vörös bort vásárolnak, mert a vérh­as nagyon uralkodik a hadseregnél. Galacz, jul. 29. Itt oly hírek keringenek, melyek szerint Oroszország akc­ió képessége saját területén belől nagy akadályokba ütköznék. Határozottan állít­ják különösen azt, hogy a Kaukázusban forradalom ütött ki, 70,000 cserkesz fegyverben áll, s az orosz helyőrségeket elűzték. Bukarest, júl. 29. Néhány itteni lap, azon szán­dékból, hogy a kormányt a hadsereg mozgósításától, illetőleg az akc­iótól visszatartsa, a szerbek helyzetét igen kétségbeesettnek mondja, s kiemeli, hogy a szlá­vok megerősítése a Balkán félszigeten a románok pusztulását jelentené. Zimony, júl. 29. Tegnap innen egy török tábornok ment Widdinbe, ki magát a vendégek könyvébe Emu­­pasának jegyezte be, de állítólag már előbb török szolgálatban állott Schwarzenberg herczeg. Két napig időzött itt, s hír szerint a berlini török követtől, Etem pasától azon felhívást kapta, hogy vegye át egy török hadosztály parancsnokságát. Slano, jul. 29. Nikica fejedelem megtámadta a törököket s azok kénytelenek voltak Kasaba­ ra visz­­szahuzódni. Szláv lapszemle. Az újvidéki „Zásztava“ a szerb török háborúról írván, a szerb fegyverek győzelmét bizonyosnak tartja. Panaszkodik az osztrák magyar kormány „magatartá­sára“ mely szerinte a szerb hadsereg szabad „fejlődé­sét“ a mostani háborúban mindenkép megnehezíti Mindezek daczára azonban, egy perczig sem foroghat fenn kétség aziránt, hogy a szerbek legyőzik a törökö­ket, s az igazság, nemzeti szabadság elve megvalósul a szerb zászlók alatt s Szerbiai teljesítendi culturmis­­sióját Európa délkeletén. Magán­levelek után közölvén, hogy Bjelinánál és Bácsánál a török seregben osztrák-magyar katonák is harczoltak a szerbek ellen, s a támadáskor az „Előre“ s a „Vorwärts“ szavak nagyon is hallhatók voltak, ezen „ lipitur, fertur, traditur“-t a következőkép commen­tálja: „Feljegyezzük ezt a történelem mellékletekép s a Tisza rendelet megvilágításául. A szerbeknek tiltatik, mit a nemzetközi jog s a hazai törvények szerint til­tani nem lehetne, ha már a szerb kiváltságokra nem is reflectálnak ; a török hadseregben pedig magyar s német vezényszó hallatszik azon állam hadai ellen, mely a zsidó lapok minden izgatásai dacára barátságban él Ausztria-Magyarországgal, így fogja fel Tisza a neu­­tralitást. Egyébiránt sem Klapka, sem a honvédek nem segítnek már Törökországon, s nem ártanak a szerb, hanem csak saját ügyöknek és nevüknek. Újvidéken a szerb sebesültek segélyére női bizott­ság alakult, melynek habár négy nappal ezelőtt ala­kult csak meg, ma már száz műkködő tagja van. E bi­zottság már érintkezésbe tette magát a belgrádi s a cetinyei hason czélra alakult női bizottsággal. Az újvidéki „Szerbski Narod“ szerint a jelenleg Karlovitzon tanácskozó congressusi választmány a pat­­riarchiával egyetértve, a szerb congressust az őszre egybehívni szándékszik. A Siarcztérről. Július 28. A csatatéren a helyzet csak keveset változott. A Zajiczár körül vívott csaták eredménye­

Next