Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-11-08 / 93. szám

ha a hőmérsék délelőtti emelkedése szabályszerű, vagy épen visszamaradó menetet mutat. Zivatar be­következtére a délelőtti hőmérsék említett gyors emel­kedésekor, annál o­ntosabban számíthatni, ha egyide­jüleg szélcsend uralg, a légsúlymérő csökken s az eget felhők tarkázzák, melyek m­ögül a napsugarak csak helyenként és rövid időre, de annál nagyobb hő­séggel törnek elő. Ha nyáron napfe­ljöttekor a hőmérsék kevéssel áll alább, mint a megelőző naplementekor állott, vagy e két időpont hőfoka egyenlő, vagy végül éjszakán át a hőmérsék épen emelkedett, számíthatni, hogy az idő közelebbről megesősödik. 2. Következtetések a légáramlatból. A szelek ereje és iránya valamely hely vagy vidék időjárására leglényegesebb befolyással van. A szélirány változtával többnyire a legfontosabb időjá­rási tényezők is, melyek a hőmérsék, légnyomás és a község nedvességi viszonyai, szintén megváltoznak. A légáramok úgyszólván magukat a légköri viszonyokat egy helyről a más helyre szállítják, utjokban eső he­lyek időjárását kiszorítják s annak helyébe távolabbi vidékek e nemű jelenségeit hozzák el és juttatják érvényre. Bizonyos szélirány az időjárásnak mondhatni min­dig sajátságos jelleget kölcsönöz, így pl. általánosan ismeretes, hogy az északi szél hideggel lép fel, a ke­leti szelek derült időt és szárazságot hoznak, a dé­liek felhőzetet idéznek elő s a nyugatiak a legtöbb nedvességet szállítják. Ismeretes továbbá az is, hogy tartós derült idő mellett télen a hideg, nyáron pedig a hőség tetemesen fokozódik, m­íg ellenben a borulat a nyári forróságot és téli hideget egyaránt mérsékli. Tartós déli és nyugati szelek ennélfogva a telet sze­rdébb é­s a nyarat hűvösebbé teszik ; huzamos északi és keleti szelek ellenben télen erős hideget, nyáron pedig forróságot okoznak. A szoros összefüggés, mely a szélirány és idő­járás között létezik, szerfelett megkönnyítené az idő­jóslást, ha egyúttal azt is előre tudhatnók, hogy pl. a jelenleg uralgó szél megszűntével melyik világtáj fel­­­ől fog támadni az új légáram. E tekintetben a szelek körforgásának törvénye*) némi tájékozásul szolgálhat ugyan, de biztos számítás alapjául nem és pedig azért, mert egyfelől a szélfordulatok rendjét — miként tud­­ok — gyakori visszacsapások zavarják, másfelől pe­­dig soha sem tudhatjuk, hogy ezen fordulatok során azonyos világtáj felől mennyi ideig marad állandó égáramlás s mily idő alatt megy végbe a szélnek egyszeri teljes körfordulata. A szélfordulati időszak tartama ugyanis tapasztalás szerint igen különböző néha egyszeri körforgás 24 óránál kevesebb idő alatt véget ér, néha pedig napokig, sőt hetekig eltart. Mindazonáltal a szélfordulatok ismert rendje még a legfigyelemre méltóbb kiindulási pont gyanánt te­kinthető a bekövetkező időjárás észszerű megítélését­ nézve , feltéve, hogy egyidejűleg a hőmérséket, a lég­köri nedvességet és a légnyomást mindig kiváló figye­lembe vesszük. Ha az időjárás tanulmányozásánál és megítélésé­nél csupán a szélzászló jelzését vesszük alapul, akkor igenis eljutunk azon olcsó meggyőződésre, hogy az időjárásban nincsen állandóság, hanem hideg és meleg eső és napfény, ború és derű szakadatlanul váltogatják egymást; mit nem tudunk meg azonban s még tájéko­zást sem nyerünk arról, hogy a küszöbön álló légköri változás mikor köszönt be, milyen mérveket ölt és meddig tart. Szükséges ennélfogva, hogy a hőmérő és légsúlymérő egyidejű állását, valamint a légköri ned­vesség fokát esetről esetre megfigyeljük s ezen jele­ket a széliránnyal összevetve, vonjunk következtetést. Ha az említett megfigyelések ugyanazon változást jel­zik, mire a szélirányból következtetnünk lehet, akkor utóbbira alapított jóslatunk csak nyer megbízhatósá­gában ; ellenben, ha szélirány és további jelek között ellenmondás létezik, e körülmény előre számításunk alapját megingatja. A szélzászlónál, mely csak az alsó légrétegek mozgásirányát jelzi, biztosabb következtetést vonhat­nánk a bekövetkező időváltozásra, ha módunkban ál­lana a leg­felsőbb rétegeinek mozgásirányáról is, leg­alább azon magasságig, hol a felhőképződés végbe­megy, minden időben tudomást szerezni. Ezen felsőbb légáromlásokat jelzik ugyan ama felhők, melyeket épen ezen légáramok szállítanak tova; ez azonban önként érthetőleg csak akkor figyelhető meg, ha ezen magasabb légköri tájakon felhők tartózkodnak és a kilátást alsóbb felhőzet nem zárja el. A legmagasab­ban szállongó fürtfelhők mutatják a felsőbb légrétegek áramlásirányát, mely gyakran nem esik össze a szél­­zászlók és alantjáró halomfelhők által egyidejűleg jel­zett széliránynyal. Ezen fürtfelhők, miként tudjuk, a magasban északkelet felé vonuló egyenlítői légáram által idéztetnek elő s ennélfogva mindig ezen áram folyamatban léterét jelentik s egyúttal azon időválto­zások mielőbbi bekövetkeztére figyelmeztetnek, melyek az egyenlítői áram nedves meleg levegőjének alászáll­­takor szoktak előfordulni, t. i. esőzésekre. Ritka eset, hogy élénk, kitartó légáramlás ide­jén szélfordulat álljon be, ez utóbbi közel bekövetke­zésére akkor számíthatunk, midőn valamely szél erej­e folyton csökken és még inkább teljes szélcsend beál­lával, midőn egyúttal időváltozásra is kilátásunk lehet. Székely Mihály: T A N Ü G Y. A magyar nyelv népiskoláinkban. (Felohastatott a háromsíroki tanító­ testület közgyűlésén Kérd figyelmét kissé felolvasásokhoz (Első közlemény.) A tárgy, melyre önök becses génybe veszem, a száraz, unalmas tartozik, ugyannyira, hogy csak nagyon kevesen vál­lalkoznak ily nem­ű munkák előállítására. Hogyis ne ! mikor a tárgy olyan háládatlan ! Megvallom, magam is gondolkozóba estem, mi­kor tárgyam választásánál megállapodtam ; magam is száraz unalmas dolognak tartottam egyelőre, de ké­sőbb belenyugodtam. Hisz én magyar néptanító-testü­let előtt beszélek s mindenekfelett olyan gyűlés előtt, melynek tagjai a műveltség magasabb színvonalán ál­lanak, kik előtt magyar nyelvről beszélni s a tárgyat tüzetesebben megvilágitni, jogosult vagyok. A szeren­csés viszony tehát, melyben a t. hallgatósághoz állok, megkönnyíti feladatomat. Másfelől azonban előleges megnyugtatásul ki kell jelentenem, hogy felolvasásom alatt nem fognak önök tőlem abstract nyelvtani szabá­lyokat hallani, nem fogok a magyar nyelv alaktanáról vagy mondat­szerkezetéről tudományos dissertatiót tar­tani, hanem megmaradok az áldott középszerűség h­­árai között s beszélni fogok a magyar nyelvről álta­lánosságban s önök elé állítom röviden azt úgy, mint népiskoláinkban ápoltatik s megteszem reflexióimat ezen ápolásra röviden. Nem mondok újat önök előtt, ha azt állítom, mi­szerint népiskoláinkban egyetlen tárgy sincs, melyre oly kevés gondot fordítnának tanítóink, s a melyet oly kevés előszeretettel tanulnának növendékeink, mint a magyar nyelv. A tanító megtanítja ugyan valami ne­hezen a nyelvtani szabályokat; a gyermek talán el is mondja azokat elég helyesen is; mikor azonban az „applicatióra“ kerül a dolog-, akkor a gyermek úgy áll, mintha sohasem tanult volka egy árva betűt sem a nyelvtani szabályokból. A gyermek nem is tanulja örömest, „Úgyis tudok én magyarul beszélni, ha soha nem tanulom is a magyar nyelvet“, rendesen így gon­dolkozik a növendék , a tárgyat elhanyagolja. A ta­­nító, miután népszerűvé nem teheti az unalmas nyelv­tant növendékei előtt, maga is megbarátkozik nemso­kára azon gondolattal, hogy a m­agyar nyelv száraz tudomány, nem népiskolába való. Ennek pedig első és legtermészetesebb következ­ménye, hogy az iskolából kilépő növendék nemcsak nem tud helyesen beszélni és írni, de képesítve sincs a helyes beszéd és írás megértésére. És ez már nagy baj uraim Nézzenek szét önök a közönséges emberek közt hányat találnak olyat, kiről elmondhatnék: „ez értel­mes ember“. Minden helységben könnyen felszámít­­hatnák azokat Legtöbb része szaporítja a „semi-doc­­tus“-ok számát , ezek pedig nagyon veszedelmes te­remtések. Magam is találkoztam Magyarországon egy fa­lusi árva-biróval, a­ki egy pár osztályt kitanult s már az intelligens emberek közé sorozta magát; igyeke­zett aztán nemcsak írásában, de szóbeli előadásával is művelt embernek tetszeni s mondott oly czifra dol­gokat, hogy nem tudtam, szánakozzam-e, vagy neves­sek az együgyü erőlködés felett. Az én árva­ biróm épen a jegyzővel beszélt körülbelül ilyenformán : „Az hozzá halott és hogy édes jegyző uram, minthogy az árva csak 18 éves fiucska lévén, nem tudja a letelt oda sorsosítani, hogy a maga emberségéből megélhes­sen, kellene tehát holott valamely oly kitűnő észjárást feltüntetni, mely a felvilágosultsági egyensúlyt gyanú­síthatná“. Azt akarta mondani a jámbor, hogy a fiú már megnőtt s szabadlábra kellene állitni, nem gyám­ság alá való. Eltekintve a tájszólásoktól, a különbnél különb­féle idiotismusoktól, kimondhatjuk minden habozás nélkül, hogy népünk anyanyelvében még fejletlen, ugyannyira, hogy sok idő és nagyon önzetlen, kitartó fáradozás kell a néptanítók részéről addig, m­íg a ma­gyar nyelv a legalsóbb rétegekben is legalább annyira megtisztul, hogy általánosan szépnek mondhassuk azt. Nem akarok én itt az ős­eredetiség ellen szóno­kolni, nem tartozo­k a nyelvújítók divathősei közé, de annyit mégis ki kell mondanom, hogy a magyar­nyelv, a­mint azt jelenleg a nép általános többségre bírja, nem áll azon stádiumon, mely a fejlesztést, mind nyelvtani, mind szépészeti tekintetben égetően ne tenné szükségessé, hogy a behívott katonák örömmel jöttek, engedélyt kért, továbbá, a katonaságnak a szokott időnél huza­mosabb benntartására, 4 millió póthitelre, fegyverke­zés kiegészítésére. A török csapatok nov. harmadikán szálták meg Bániát. Az osztrák Reichsrathban feltűnést keltett, hogy Hohenwarth gróf, a szláv f­ederalisták feje Ausztriá­ban, feltétlenül védte Andrássy keleti politikáját, a többi beszélő ellenben elítélte. A király nem megy Pardubiczba, hanem Gödöllőre jött vissza. Vásár h­elytt, október 21-én,­­'TÍI) *­ E törvény szerint az északi szelet északkeleti, ezt keleti ezt ismét délkeleti, ezt déli, délnyugati, nyugati stb. váltja fel szakadatlan ismétlődő körben. Sz. M. 859 L­egújabb. Nov. 6. Oroszország a demarcationans vonalat a szerbek és törökök között aként kívánja megállapit­­tatni, hogy Alexinácz, Djunis, Deligrád a szerbeknek visszaadassék. Az Oroszország részéről küldött ultimátum miatt a hatalmak, Péterváron sajnálkozást fejeztek ki, de jegyzék­váltás nem volt. A „Tagblatt“ azon meglepő hírt hozza, hogy Gorcsakoff elbocsáttatik. Ma mennek a hatalmak képviselői Abdul Kerim táborába, a két fél közt a határvonal megállapítására. A fegyverszünet alatt a főtábor Alexinácznál lesz A törököknek Celgrádba való vonulását a hó megakadályozta, s a lovasság visszavonatott onnan. A szerb tisztek fizetése leszállíttatott. Szemendriánál és Dubroviczánál sok csalnak vár a román sereg átszállítására A román hadügyminiszter bejelenté a kamarának: VEGYES — A sepsi-sztgyörgyi ref. egyház e hó 12 én tartamtja meg néhai gróf M­i­k­ó Imre emlékére a gyászistentiszteletet. Ezzel kapcsolatosan köztudomásra hozzuk, hogy a sepsi-sztgyörgyi ,,Mikó-tanoda‘‘ e hó 26-án tartja meg a „Mikó“ gyászünnepélyt. — Gül Baba sírjánál. Halottak napján a budai mecsetben nyugvó Gül-Baba sírjánál tüntetés volt a törökök mellett. Mintegy 500 főből álló csoport zarán­dokolt föl az ódon kis mecsethez s koszorút vittek az ott nyugvó török szent sírjára s szónoklatokat tartot­tak fölötte magyarul, francziául, angolul és lengyelül. — A szász nemzeti egyetemből. A szász nem­zeti egyetem által kiküldött ll-es bizottság, a választó kerületek s a választási módozatok megállapitására vonatkozó munkálatával már elkészült, mely munkálat több pontjával a románok nincsenek megelégedve. Miután a XII. törvényc­ikk 8. §-a meghatározza, hogy a királyföldön levő városok 7 választó­kerületet ké­peznek, és ezek 9 képviselőt küldenek, e munkálat a királyföld összes községeit 11 választókerületbe osztja. A kerületek következők : a szebeni 25 községgel, a brassói 13, a segesvári 16, a medgyesi 26, a beszter­­czei 23, a szászsebesi 10 a szászvárosi 13, a nl­sinki 22, a kőhalmi 18, az újegyházi 12, a szerdahelyi 11 községgel.­­ Borzasztó baleset történt a fővárosban és pedig a három­ sziv utcza egyik gyárában, hol egy napszámos fővel a gépezetbe esett, mely azt tökéle­tesen összezúzta. — Öngyilkosság. Egerben Dombrádi László, 1848-ban honvédszázados, utóbbi időben a hevesme­gyei takarékpénztár pénztárnoka, október 31-én, egri szerviták gyümölcsös kertjében lebelőtte magát. A szerencsétlen, kit zavart pénzviszonyok vittek e lépésre már 67 éves ősz­ember volt. A Szamosújvár monographiájára kitűzött 100 aranyos pályázat ügyében múltszor abaton ítéltek a fölkért pálya­bírálók. Gajzágó Salamon, Torma Károly, Lu­kácsi Kristóf, Simai Gergely és Issekutz Adeodat. A bírálók a díjt egyhangúlag a „peragit tranquilla potes­­tasquae violentia nequit“ jelige alatt beküldött pálya­mű szerzőjének ítélték. A jeligés levélbe fölbontatván, dr. Molnár Antal országgyűlési képviselő neve tűnt ki abból. A nagy terjedelmű munka „Szamosújvár története, tekintettel az örmény nemzet múltjára“ czí­­met visel, az eredeti örmény kútfőknek, valamint a hazai és külföldi (angol, franczia, német és olasz) iro­dalom idevágó műveinek felhasználása, úgy­szintén a bécsi császári, az erdélyi kormányszéke­s kincstári, a több más levéltárban tett önálló buvárlatok alapján készült. Első része az örmény nemzet történetét tár­gyalja a legrégibb időktől kezdve az örményeknek ha­zánkba költözéséig; a második rész Szamosújvárnak az erdélyi fejedelmek korában a fontos­ végvárak egyikének) adja kimerítő történetét a rómaiak korától mai városnak a beköltözött örmények által történt megalapításáig, a harmadik részben pedig a város tör­ténelme van előadva a megalapítástól kezdve 1849-ig. A munka kinyomatásának eszközlésével a városi ta­nácsot bízta meg a város közönsége, mely e raono­­graphia létesítésével a hazai történet-buvárlatnak is igen jó szolgálatot tett.­­ A Sz.-udvarhelyi rom. cath. finövelde ifjúsága védszentje sz. Imre ünnepének előestéjén 1876 nov. 4-én, szombaton, délutáni 3 órakor a növelde nagy­termében zene-, ének- és szavalati-ünnepélyt rendezett következő műsorozattal: 1) .Hymnus“ Erkel F.-től énekli az ifjúság. 2) „Arna“ Kozák M.-tól előadja az ijusági zenekar. 3) „t emlékbeszéd“, tartja Tamás Al­bert VIII. oszt. tanuló. 4) „Ének sz. Imréhez“ énekl az ifjúság. 5) „A világ“ Talabér J.-tól, szavalja Ko­vács József VI. oszt. tanuló. 6) „Népdalok“ a „Falu rosszáéból, előadja az ifjúsági zenekar. 7) „Haszon lesés“ Vajda P.-től, előadja Hamar Ignácz VII. oszt tanuló. 8) „Für die kleinen“ polka Fahrbach F.-t, előadja az ifjúsági zenekar. — A korcsmai koszt. Nem rég több iparos tár­ságban együtt vacsoráit Szigeti Ádám­ szerb utczai korcs­májában Bpesten , midőn haza mentek, mindegyiket he­ves hányás fogta el, s a gyorsan előhívott dr. Davida Miklós orvosnak sikerült mindegyiket a további ká­ros következményektől megóvni és konstatálta, hogy az iparosok meg vannak mérgezve, még pedig a korcs­mában élvezett, mindenesetre rothadásnak indult hús­ból készített pörkölt által. Az eset a rendőrségnél be­jelentetett, a vizsgálat megindittatott. (»N. H.“) — Meghalt rémületében Temesváron egy asz­szony. Egyedül volt éjjel odahaza s egyik üveg­áll­vány nagy csörömpöléssel alázuhant. A szegény nő minden rémesetet összegondolt s a világért nem mert volna ágyából kikelni, hogy a zörej okát megtudja, s a gyötrelmes remegés közt áttöltött és a nőnek életébe került. — Furcsa nyomozó levelet közöltünk lapunk egyik számában. E furcsaságot az „Ébredés“ is át­vette. Most e lapban a segesvári kir. járásbíróság nyilatkozik, hogy e nyomozó levél azelőtt látott nap-

Next