Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-03-29 / 26. szám
len i s azok, kik a területükön lakó magyar és román lakosokat századokon keresztül kínozták, gyötörték, privilégiumaik mellett, melyek többé sem a korszellemmel, sem a közérdekkel nem egyeznek meg, állást foglaltak s a leggaládabb módon piszkolták azon nemzetet, mely higgadt mérsékletének, túllegális magatartásának számtalanszor és most újabban is a szászokkal szemben a legfeltűnőbb jeleit adta. Hivatkoztak a szász urak tentoriális és nemzeti önállóságokat biztosító törvényekre, de tekinteten kívül hagyták, hogy kiváltságaik csak annyiban biztosíttattak, mennyiben az igazsággal megegyeztethetők s a velök lakó nemzetiségek jogait nem sértik. Bausz nem elég vakmerő volt a magyar nemzetet becsületszószegéssel vádolni, semmirekellőnek nevezni a világ leglovagiasabb népét. Az uralkodó nemzetnek ily arczátlan megsértése csak nálunk, csak a magyar törvények és szabadság mellett történhetik. A dédelgetések oda vitték e népet, hogy most már arczátlankodásaiban határokat nem ismer. Éreztessék csak vele a hatalom súlya, e törpe lelkű nép szolgai alázatos lesz. Az ily impertinens természetű néppel szemben nincs helye a loyalitásnak — éreztetni kell velők, hogy e földnek urai vagyunk s semmi kedvünk többé egy maroknyi nép impertinentiáit tűrni. Részünkről örömmel üdvözöljük kormányunk e javaslatát — óhajtjuk, haladjon a megkezdett után tovább, ne engedje magát a szászok vaklármája által törekvésében visszariasztatni — s eszközölje az ország egyenlő politikai beosztását törhetlen erélylyel és Magyarországot tegye egyöntetűvé — egészszé. Országgyűlés. — Márczius 22. 23. 24. — Napirenden van a királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslat átalános tárgyalása. Wächter Frigyes előadó valamint Tisza Kálmán miniszterelnök elfogadásra ajánlják ajavaslatot. Kapp Gusztáv szerint ezenjavaslat czélja a királyföldet megszüntetni, a miniszternek kötelessége lett volna egy oly törvényjavaslatot beterjeszteni, mely a királyföld rendezését czélozza, de nem olyat mint ez, mely ellenkező intézkedéseket tartalmaz. Ezután a királyföld 1848-tól 65-ig levő viszonyait adja elő. Hoszszas fejtegetés után szóló kijelenti, hogy nem fogadja el ajavaslatot, mert ha a királyföldi közigazgatás rész volt is, mégsem volt az olyan, hogy ezért annak régi szerkezetét meg kellene semmisíteni. Kijelenti hogy a szászok tántoríthatatlanul ragaszkodnak jogaikhozy a fenálló törvényeket végrehajtatni kívánják. Végül a következő határozati javaslatot nyújtja be. Tekintettel arra, hogy a belügyminiszter által előterjesztett s jelenleg tárgyalás alá került törvényjavaslat az 1868. 43. t. sz. és az 1791. XIII. t. czikk rendeletének egyltalában nem felel meg, sőt azzal merőben ellentétben áll, hogy azon jogok biztosítása helyett azoknak egyszerű megtámadását és eltörlését czélozza, a szász nemzeti egyetem jogkörét illetőleg a fent említett 11. g. rendeletét teljesen mellőzi, mondja ki a t. képviselőház határozatilag, hogy: I. ez előterjesztett törvényjavaslatot nem fogadja el. II. utasítja a minisztériumot, miszerint az 1868. 43. t. ez. 10. és 11. §§, valamint az 1870. 42. t. ez. 88. §. szoros szem előtt tartásával dolgoztasson ki egy olyan törvényjavaslatot, amely az említett törvény rendeleteinek teljesen megfelel, és terjessze azt az illetők kihallgatása után lehető legrövidebb idő alatt a képviselőház elé. Makray Aladár felemlíti az 1848. 1. czikket, mely Erdélyt egyesíti Magyarországgal és a 68-ikit, mely az egyesülést tényleg végrehajtotta. Szerinte oly államban, ahol zárt területek és privilégiumok vannak, ott nincsen szabadság és ép ennek megszüntetése és a Királyföld iránti tekintetből kivonta a törvényjavaslatot Előtte szólóval szemben tagadja, mintha atöbbség erőszakot kívánna a javaslattal elkövetni. Ezek után kijelenti, hogy elfogadja a törvényjavaslatot. Bausznou Quidó szerint a kormány törvényjavaslata törvénysértés és és ezért igen nehéz e javaslathoz szólani, felszólal azonban, mert küzd az igazságért és a létért. Szerinte a becsület a lekötött szó megtartása emlékezteti a hazát azon ígéretre, melyet a magyar nemzet a szász nemzetnek tett. (Felkiáltások, hol és mikor?) Szóló felsorolja mindazokat az aktusokat, melyek Erdély fentartható törvényeinek fentartását ígérik, minduntalan ismétli, hogy e javaslatban a szász hatóságok tervezett átalakítása: szószegés. (Zaj.) Beszéde, végén így szól. Már beszédem elején arra utaltamhogy a t. házunk legalább egy része azon a felvilágosodással alig egyező elvnek hódol, mely szerint a hatalom felülmúlja a jogot. Nem állnak egyedül e nézettel Európában. Ha most már, más államok sikerének logikája által ezt vélik is mondhatni, egyet még sem tehetek fel még az ezt mondókról sem, mert ők is a lovagias magyar nemzet képviselői, nem tehetem fel azokról sem, hogy képesek lennének azt mondani, hogy a hatalom felülmúlja a becsületet. Semmire való az a nemzet, mely nem követ el mindent a becsületért, mely kockára teszi a nemzet becsületét, a mely ünnepélyesen lekötött becsületszavát nem váltja be. (Hosszas zaj.) Elnök: a ház a higgadtságnak, a részrehajlatlanságnak nagyobb tanúságát nem adhatta volna mint adta azon nyugodtsággal, a melylyel a képviselő úrnak — amint nekem tetszik — valóban egyenesen csak a szenvedélyek felizgatására annyiszor használt kifejezéseit fogadta. Megvallja, hogy nehezére esik, hogy ezen tárgyban elnöki jogával nem ügy él, mint a házszabályok értelmében élni kellene. Jausznem ezután kijelenti, hogy Kapp indítványát pártolja. Tisza Kálmán belügyminiszter azt hiszi, hogy a magyar nemzet, valamint nem hazudtolta meg sem lovagiasságát, sem becsületszavát soha, úgy nem fogja meghazudtolni ezentúl sem, hanem megtanult egyet és reményt, hogy ezt értékesíteni fogja, hogy midőn lovagiasságára és becsületszavára hivatkoznak, ahelyett, hogy ez által megfogni engedné magát, nézze meg, mi rejlik az alatt, amire hivatkoznak. Mellőzni kíván mindent ami ingerültséget szülne, csak azt jegyzi meg, hogy nem fog kiterjeszkedni azon jutalomra, melyet a magyar nemzet 1848 nyert a szászóktól lovagiasságáért. Tagadja, hogy a törvény megváltoztatása egyenlő volna a becsületszó megszegésével, mert ha ez állana akkor a nemzetek élete nem volna egyéb, mint folytonos törvényellenes tiszteletlenség és a becsületszó folytonos megszegése; mert haladni a nemzetnek a nélkül, hogy törvényeit változtassa per absolute nem lehet. (Igaz! Úgy van!) Szóló kijelenti, hogy szt. István birodalmában nincs más nemzet mint a magyar, hogy lehet tehát szász nemzetről beszélni, ezt kimagyarázni nem tudja. Az 1848-as törvény azt mondja, hogy Erdély különálló törvényei közül csak azok respectálandók, melyek a jogegyenlőségnek kedveznek, ide azonban nem számíthatók azok, melyek a szászoknak kiváltságokat adtak. Azt pedig, hogy e kiváltságok megszüntetendők az 1868. 43 évi törvény világosan kimondja. Midőn ezen törvényjavaslatot készítette szóló, azon óhajtás által vezéreltetett, hogy legyen egyenlő viszonya közigazgatási szempontból is az ország minden területének és minden lakójának, tehát a jogegyenlőség elveinek tétessék elég. S határozottan meri nyilvánítani, hogy soha eszébe se jutott hazánk bármely nyelvű polgárai ellenében ellenséges indulattól vezéreltetni. Megvallja, hogy nem érezte volna magát hivatva arra, hogy oly végtelen szegénységi bizonyít ó női munka mint hasznos iparág a társadalomban. Iztabb felolvasta Székely Jánosné 1876. márczius 1- én a közmivelődési egyesület felolvasó szakosztálya részéről. Ha tekintjük azt, hogy társas életünkben úgy anyagilag mint szellemileg oda törekszünk, hogy a honi ipart fejlesszük, neveljük, emeljük és tökéletesítjük, hogy ez által Háromszék rónása és rónái felett az isten áldás lebegjen, elkerülhetetlen életkérdés az, hogy váljon mi nők erre befolyhatunk és miként? a felelet reá rövid, de egyszersmind fontos, és miben áll e felelet, abban hogy nekünk nőknek a szakmánkba vágó és munkakörünkbe tartozó kézműipart gyakorolnunk és virágoztatunk kell, miként? az bővebben fölemlítendem később, de hogy azt feltessem szükséges e dolgot négy szempontból tárgyalnom, először történelmi, másodszor természeti, harmadszor nemzetgazdászati és negyedszer költészeti szempontból. Nem szorítkozom én egyedül és kizárólag szép hazánk és nemzetünk tertnelmére és egyes korszakokra, mert erre idő ésje...n tárgyban hely nincs, de utalok a világtörténelem iu onozo nemzeteinek jeles, dicső, tevékeny és magaszos noa altjaira, kik nem tartották méltóságukon idódnak a kézműipart gyakorolni, a mellett, hogy hősöket és félisteneket adok hazájuk és nemzetüknek. Cornélia a Gracchusok anya, midőn egy hasonlóan főrangú római patríciusnő őt házánál meglátogató és ma is divatozó kíváncsisággal őt ujdivatu ruhái felől kérdezé és ékszereit kívánta látni, éppen iskolából hazajövő két kis fiára , Cajus és Tiberiusra mutatván így szólt: — „nézd itt ezek az én kincsem és ékszereim és valóban ők ékes kincsei is voltak anyáknak és Romának. Görögország Penelopéja, Odisseus, Ithakka királyának bájakban és erényekben gazdag neje, nem tudván miként távolítsa el számtalan udvariéit, kik a trójai háborúban hősileg időző férjének holt hírét költék és kérőkül léptek fel előtte, ezt adá válaszul:“ mire egy szövetet a szövőszékről leveendek, annak adom kezemet és szivemet, ki legkitartóbb és hivebb leend hozzám.“ — én ő szőtt és szőtt, de mit nappal dolgozott, annak egy részét éjjel visza bonzá, és a szövet bár készült, készült, de 10 egész évig dolgozott rajta a királyi hölgy, mire a trójai háború bevégződött, a férj sok viszontagság után honába tért és a hű férj, még hivebb nejével együtt gyönyörködött a remek szőnyegben, melyen a trójai háború megörökítve volt, természetesen a kérők rövid elapadoztak a tíz év lefolyta alatt, ime a csáb és inger a munka által le lön küzdve, és a világtörténelem egy nagyszerű nőalakja kimagasodott általa. Említsem-e Lorántfi Zsuzsánna és Báthori Zsófia, a két Rákóczi György erdélyi fejedelmek nejeit és azoknak szövőszékeit, midőn az udvarhölgyek társaságában parasztnőkként dolgoztak, fontak és szőttek, a kamuka, damaszt és sákos asztalnemüeket, a gyulafehérvári lovagteremben, — és Kendeffi Honát, ki Hunyadmegye Koloz várának erkélyéből aranyfonalát a Zalasd vize habjai felett eregetése és onnan fel Orsójára? — Lát azon himzési remekeket, melyekben honunk ősrégi templomai, oltárai urasztalai és családi ruhatárai bővelkednek , melyeket egy'egy hősnek neje, leánya vagy nővére hagyottt az utókornak. Gizella, Mária, Margit és szent Erzsébet királyi hölgyek kézimunkái megannyi bizonyíték arról, hogy hazánk és nemzetünk hölgyei mindég és minden korszakban fölfogták helyzetüket, és ha a jók között a legnagyobb és a fényesebb neveket hoztam föl ez azért történik, mert ezek mint világító tornyok emelkedtek ki a nemzet női felett, s minthogy a nagyok tették, a kisebbek is. Azért korunk hölgyei kik azon szerencsében is részesülünk, hogy a 19-ik század utolsó felében élünk, még inkább vagyunk hivatva megérteni a kor intő szózatát, mint ama sötétebb századok hölgyei, kiknek korlátoltabb helyzete sok szabadalmat megvont tőlük, hogy magukat szellemileg képezhessék. Háromszék fensíkja, városunk fekvése és vidéke, határa és talaja a len és kendert, valamint kertjei az eperfát termelni képesek, tehát minden tehetős földbirtokos polgártársunk szakíthat pár köböl férőjü földetlen és kender termelésre s nőtársaink (a kik nem tudnék) betanulhatnék annak mikénti művelését, azon stádiumig, midőn gusalyainkra kerül, hogy megfonjuk s midőn szövőszékeinkre kerülne hogy megszőjük, Brassó takácsai közül akadna vállalkozó ki betanítana, persze jó pénzért a disszövésre, a selyemhernyó pedig minden házinő kertjében pár eperfa leveleiből egész nyáron kapna tápot, mind addig, midőn ön alkotta sírjában (t. i. a finom aranyszinü szálakból szőtt gubókban) télen átalussza örökálmát, és onnan később mint lepke kijön, föltámad, hogy mire a tavasz és nyár az eperfát levelekkel ellátja, az uj selyemhernyó uj tápot találjon, — de mi történik a burok vagy gubóval ? Ősszel, midőn a hernyó befonta már magát, mielőtt az új életre ébredne, egy üst fővő viz mellé motolla kerék alkalmaztatik, (hasonló azon kerékhez, melyen régebben fonalat motelláltak) a gubik a fövő vizbe vettetnek, egy egyén, nő vagy férfi, a finom szálakat, melyek a visbe legomolyodnak a motollára alkalmazna és egy kis kézi seprű félével a gubókat folytonos mozgásban tartja, míg a más egészen a kereket forgatja, és igy midőn az egész nagy tömeg selyem hiba nélkül pászmánkidt 100 szálával feltekeredik, kész — 102 i ványt állítson ki hazánk Erdélyben lakó szász polgárai irányában, mint aminőt a szász képviselők kiállítanak, midőn azt mondják , hogy ezen népfaj annyira gyenge, annyira életképtelen, hogy meg kell halnia, el kell pusztulnia, ha az ország többi polgáraival egyenlő jogalapra helyeztetik. (Élénk hosszas helyeslés, éljenzés) Azt hogy ez így legyen, nem hiszi, sőt azt hiszi, hogy Magyarország erdélyi részének szász polgárai nemcsak élni fognak az általános törvény oltalma alatt, hanem prosperálni és haladni fognak. Ami meg fog halni, aminek meg kell halnia, az az egyes clique érdekek uralma, ezt pedig sajnálni senkisem fogja. (Élénk hosszas helyes.) Ez volt az egyik szempont, a másik szempont az volt, hogy még csak kétség se férhessen ahhoz, hogy csakugyan teljesen alaptalanok mindazon vádak, melyek éveken át terjesztették, hogy a magyar nemzet a szászok vagyonára kívánja tenni kezét, hogy mint kétszer kettő négy, kitűnjék ezen vádak teljes alaptalansága, azt gondolja, midőn a szász nemzeti egyetemet nyrm czélból, hogy azon vagyonokat kezelje, illegműfajta, midőn azon vagyonok jogi természetéhez szólni nem akart, hanem azt mondta, hogy ha eziránt van kétely, ítéljen a törvényszék , ezen szempontnak is teljesen és tökéletesen megfelelt. (Elérik helyeslés.) Ezután így végzi szóló beszédét: Én tehát nem csodálkozom azon, ha némelyeknek ezen törvényjavaslat roszul esik, ha némelyeknek számítását megzavarja , mert csakugyan nem esik az jól senkinek, ha amellett, hogy a nemzetet, melynek kebelében élt éveken keresztül, rágalmazta, mert annak soha eszébe nem jutott, senkinek vagyonából egy fillért is elvenni akarni. (Kiésik helyeslés. És higgyék meg a képviselő urak, különösen az előttem szólott képviselő úr, nem követjük mi azon jelszót, amelyre ő hivatkozott, hogy a hatalom több a jognál. A történelem ugyan fájdalom azt mutatja, hogy ez gyakran igy volt; mi azonban hatalmunkat a joggal akarjuk párosítani. (Helyeslés) de aztán ne essék nekik nehezen, hogy az ország azon kis zugában élvezett azon speciális halalom, amely kezökben volt, de amely csakugyan ellenkezik a joggal az ő kezökből az általános jog szempontjából kivétetik (Elénk helyeslés). Ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak. (Elénk hosszas helyeslés és éljenzés). Zay Adolf a javaslat hosszas fejtegetése után, jelenti hogy Kapp indítványát pártolja. A 23-ai ülésen Fabritius képviselő szólott a ház tetszése között a Királyföldről szóló törvényjavaslat mellett. Ellene szólottak Gébbel és Trauschenfels, mellette Kemény G., Helfy és Orbán Balázs. Végül Tisza Kálmán válaszolt Trauschenfelsnek. A képviselőház 24-ei ülésén folytatta a 23-kan félben hagyott általános vitát. A vita ép oly kemény és kíméletlen volt a szász képviselők részéről, mint a múlt napokban. Elsőnek szólott Ragály Ferdinánd, ki rövid beszédében szabatosan körvonalazva állását e törvényjavaslattal szemben kijelenté, hogy azt elfogadja. Utána Steinacker szólott hosszasan, összezavarva mindent, beszélt kulturállamról, szász nemzetről és több más frázisban bővelkedett beszéde, melyeknek vége oda lyukadt ki, hogy e törvényjavaslat rész, el nem fogadható, mert megszünteti a kiváltságokat, a kiváltság és jog pedig mindegy, s így a kiváltságok megszüntetésével megsértetik a jog is. A logika furcsa, de elmondatott. Bereczky Sándor és Szarmáry Károly szólottak ezután. Igen helyesen jegyze meg Bereczky tetszéssel fogadott beszédében, hogy a székely nép öregebb, mint a történelem, hogy kiváltságokkal bírtak, mégis lemondtak mindezekről, mert a korszellem úgy kivánta. Wächter Frigyes beszédét, ki lelkesen elmondott beszédében helyeselte azon