Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-03-29 / 26. szám

len i s azok, kik a területükön lakó magyar és ro­mán lakosokat századokon keresztül kínozták, gyötör­ték, privilégiumaik mellett, melyek többé sem a kor­szellemmel, sem a közérdekkel nem egyeznek meg, állást foglaltak s a leggaládabb módon piszkolták azon nemzetet, mely higgadt mérsékletének, túllegális ma­gatartásának számtalanszor és most újabban is a szá­szokkal szemben a legfeltűnőbb jeleit adta. Hivatkoztak a szász urak tentoriális és nemzeti önállóságokat biztosító törvényekre, de tekinteten kí­vül hagyták, hogy kiváltságaik csak annyiban biztosít­tattak, mennyiben az igazsággal megegyeztethetők s a velök­ lakó nemzetiségek jogait nem sértik. Bausz nem­ elég vakmerő volt a magyar nemze­tet becsületszó­szegéssel vádolni, semmirekellőnek ne­vezni a világ leglovagiasabb népét. Az uralkodó nemzetnek ily arczátlan megsértése csak nálunk, csak a magyar törvények és szabadság mellett történhetik. A dédelgetések oda vitték e népet, hogy most már arczátlankodásaiban határokat nem ismer. Érez­tessék csak vele a hatalom súlya, e törpe lelkű nép szolgai alázatos lesz. Az ily impertinens természetű néppel szemben nincs helye a loyalitásnak — éreztetni kell velők, hogy e földnek urai vagyunk s semmi kedvünk többé egy maroknyi nép impertinentiáit tűrni. Részünkről örömmel üdvözöljük kormányunk e javaslatát — óhajtjuk, haladjon a megkezdett után to­vább, ne engedje magát a szászok vaklármája által tö­rekvésében visszariasztatni — s eszközölje az ország egyenlő politikai beosztását törhetlen erélylyel és Ma­gyarországot tegye egyöntetűvé — egészszé. Ország­gyűlés. — Márczius 22. 23. 24. — Napirenden van a királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslat átalános tárgyalása. Wächter Frigyes előadó valamint Tisza Kálmán miniszterelnök elfogadásra ajánlják a­­javaslatot. Kapp Gusztáv szerint ezen­­javaslat czélja a ki­rályföldet megszüntetni, a miniszternek kötelessége lett volna egy oly törvényjavaslatot beterjeszteni, mely a királyföld rendezését czélozza, de nem olyat mint ez, mely ellenkező intézkedéseket tartalmaz. Ezután a királyföld 1848-tól 65-ig levő viszonyait adja elő. Hosz­­szas fejtegetés után szóló kijelenti, hogy nem fogadja el a­­javaslatot, mert ha a királyföldi közigazgatás rész volt is, még­sem volt az olyan, hogy ezért annak régi szerkezetét meg kellene semmisíteni. Kijelenti hogy a szászok tántoríthatatlanul ragaszkodnak jogaik­­hoz­y a fenálló törvényeket végrehajtatni kívánják. Végül a következő határozati javaslatot nyújtja be. Tekintettel arra, hogy a belügyminiszter által elő­terjesztett s jelenleg tárgyalás alá került törvényjavas­lat az 1868. 43. t. sz. és az 1791. XIII. t. czikk ren­deletének egyltalában nem felel meg, sőt azzal me­rőben ellentétben áll, hogy azon jogok biztosítása he­lyett azoknak egyszerű megtámadását és eltörlését czélozza, a szász nemzeti egyetem jogkörét illetőleg a fent említett 11. g. rendeletét teljesen mellőzi, mondja ki a t. képviselőház határozatilag, hogy: I. ez előter­jesztett törvényjavaslatot nem fogadja el. II. utasítja a minisztériumot, miszerint az 1868. 43. t. ez. 10. és 11. §§, valamint az 1870. 42. t. ez. 88. §. szoros szem előtt tartásával dolgoztasson ki egy oly­an törvényjavaslatot, a­mely az említett törvény rendeleteinek teljesen meg­felel, és terjessze azt az illetők kihallgatása után le­hető legrövidebb idő alatt a képviselőház elé. Makray Aladár felemlíti az 1848. 1. czikket, mely Erdélyt egyesíti Magyarországgal és a 68-ikit, mely az egyesülést tényleg végrehajtotta. Szerinte oly állam­ban, a­hol zárt területek és privilégiumok vannak, ott nincsen szabadság és ép ennek megszüntetése és a Királyföld iránti tekintetből kivonta a törvényjavaslatot Előtte szólóval szemben tagadja, mintha a­­többség erőszakot kívánna a javaslattal elkövetni. Ezek után kijelenti, hogy elfogadja a törvényjavaslatot. Bauszno­u Quidó szerint a kormány törvényjavaslata törvénysér­tés és és ezért igen nehéz e javaslathoz szólani, fel­szólal azonban, mert küzd az igazságért és a létért. Szerinte a becsület a lekötött szó megtartása emlékez­teti a hazát azon ígéretre, melyet a magyar nemzet a szász nemzetnek tett. (Felkiáltások, hol és mikor?) Szóló felsorolja mindazokat az aktusokat, melyek Erdély fentartható törvényeinek fentartását ígérik,­­ minduntalan ismétli, hogy e javaslatban a szász ható­ságok tervezett átalakítása: szószegés. (Zaj.) Beszéde, végén így szól. Már beszédem elején arra utaltam­­hogy a t. házunk legalább egy része azon a felvilá­gosodással alig egyező elvnek hódol, mely szerint a hatalom felülmúlja a jogot. Nem állnak egyedül e né­zettel Európában. Ha most már, más államok sikeré­nek logikája által ezt vélik is mondhatni, egyet még sem tehetek fel még az ezt mondókról sem, mert ők is a lovagias magyar nemzet képviselői, nem tehetem fel azokról sem, hogy képesek lennének azt mondani, hogy a hatalom felülmúlja a becsületet. Semmire való az a nemzet, mely nem követ el mindent a becsületért, mely koc­kára teszi a nemzet becsületét, a mely ünnepélyesen lekötött becsületsza­vát nem váltja be. (Hosszas zaj.) Elnök: a ház a higgadtságnak, a részrehajlat­lanságnak nagyobb tanúságát nem adhatta volna mint adta azon nyugodtsággal, a melylyel a képviselő úrnak — a­mint nekem tetszik — valóban egyenesen csak a szenvedélyek felizgatására annyiszor használt kifeje­zéseit fogadta. Megvallja, hogy nehezére esik, hogy ezen tárgyban elnöki jogával nem ü­gy él, mint a ház­szabályok értelmében élni kellene. J­ausznem­ ezután kijelenti, hogy Kapp indítvá­nyát pártolja. Tisza Kálmán belügyminiszter azt hiszi, hogy a magyar nemzet, valamint nem hazudtolta meg sem lo­vagiasságát, sem becsületszavát soha, úgy nem fogja meghazudtolni ezentúl sem, hanem megtanult egyet és reményt, hogy ezt értékesíteni fogja, hogy midőn lovagiasságára és becsületszavára hivatkoznak, a­helyett, hogy ez által megfogni engedné magát, nézze meg, mi rejlik az alatt, a­mire hivatkoznak. Mellőzni kíván mindent a­mi ingerültséget szülne, csak azt jegyzi meg, hogy nem fog kiterjeszkedni azon jutalomra, melyet a magyar nemzet 1848 nyert a szá­szóktól lovagiasságáért. Tagadja, hogy a törvény meg­változtatása egyenlő volna a becsületszó megszegésé­vel, mert ha ez állana akkor a nemzetek élete nem volna egyéb, mint folytonos törvényellenes tiszteletlen­ség és a becsületszó folytonos megszegése; mert ha­ladni a nemzetnek a nélkül, hogy törvényeit változtassa per absolute nem lehet. (Igaz! Úgy van!) Szóló kije­lenti, hogy szt. István birodalmában nincs más nemzet mint a magyar, hogy lehet tehát szász nemzetről be­szélni, ezt kimagyarázni nem tudja. Az 1848-as törvény azt mondja, hogy Erdély különálló törvényei közül csak azok respectálandók, melyek a jogegyenlőségnek kedveznek, ide azonban nem számíthatók azok, melyek a szászoknak kiváltságokat adtak. Azt pedig, hogy e kiváltságok megszüntetendők az 1868. 43 évi törvény világosan kimondja. Midőn ezen törvényjavaslatot készítette szóló, azon óhajtás által vezéreltetett, hogy legyen egyenlő viszonya közigazgatási szempontból is az ország min­den területének és minden lakójának, tehát a joge­gyenlőség elveinek tétessék elég. S határozottan meri nyilvánítani, hogy soha eszébe se jutott hazánk bár­mely nyelvű polgárai ellenében ellenséges indulattól vezéreltetni. Megvallja, hogy nem érezte volna magát hivatva arra, hogy oly végtelen szegénységi bizonyít­­ ó női munka mint hasznos iparág a társadalomban. Izta­bb felolvasta Székely Jánosné 1876. márczius 1- én a közmi­­velődési egyesület felolvasó szakosztálya részéről. Ha tekintjük azt, hogy társas életünkben úgy anya­gilag mint szellemileg oda törekszünk, hogy a honi ipart fejlesszük, neveljük, emeljük és tökéletesítjük, hogy ez által Háromszék rónása és rónái felett az isten áldás le­begjen, elkerülhetetlen életkérdés az, hogy váljon mi nők erre befolyhatunk és miként? a felelet reá rövid, de egyszersmind fontos,­­ és miben áll e felelet, ab­ban hogy nekünk nőknek a szakmánkba vágó és munkakörünkbe tartozó kézműipart gyakorolnunk és virágoztatunk kell, miként? az bővebben föl­említen­­dem később, de hogy azt feltessem szükséges e dolgot négy szempontból tárgyalnom, először történelmi, má­sodszor természeti, harmadszor nemzetgazdászati és negyedszer költészeti szempontból. Nem szorítkozom én egyedül és kizárólag szép hazánk és nemzetünk tert­nelmére és egyes korszakokra, mert erre idő és­­je...n tárgyban hely nincs, de utalok a világtörténelem iu on­ozo nemzeteinek jeles, dicső, tevékeny és ma­­gasz­os no­a altjaira, kik nem tartották m­éltóságukon idódnak a kézműipart gyakorolni, a mellett, hogy hősöket és félisteneket adok hazájuk és nemzetük­nek. Cornélia a Gracchusok anya, midőn egy hasonlóan főrangú római patríciusnő őt házánál meglátogató és ma is divatozó kíváncsisággal őt ujdivatu ruhái felől kérdezé és ékszereit kívánta látni, éppen iskolából hazajövő két kis fiára , Cajus és Tiberiusra mutatván így szólt: — „nézd itt ezek az én kincsem és éksze­reim és valóban ők ékes kincsei is voltak anyáknak­ és Romának. Görögország Penelopéja, Odisseus, Ithakka ki­rályának bájakban és erényekben gazdag neje, nem tudván miként távolítsa el számtalan udvariéit, kik a trójai háborúban hősileg időző férjének holt hírét köl­­ték és kérőkül léptek fel előtte, ezt adá válaszul:“ mire egy szövetet a szövőszékről leveendek, annak adom kezemet és szivemet, ki legkitartóbb és hivebb leend hozzám.“ — én ő szőtt és szőtt, de mit nap­pal dolgozott, annak egy részét éjjel visza bonzá, és a szövet bár készült, készült, de 10 egész évig dolgozott rajta a királyi hölgy, mire a trójai háború bevégződött, a férj sok viszontagság után honába tért és a hű férj, még hivebb nejével együtt gyönyörködött a remek szőnyegben, melyen a trójai háború megörökítve volt, természetesen a kérők rövid elapadoztak a tíz év le­­folyta alatt, ime a csáb és inger a munka által le lön küzdve, és a világtörténelem egy nagyszerű nőalakja kimagasodott általa. Említsem-e Lorántfi Zsuzsánna és Báthori Zsófia, a két Rákóczi György erdélyi fe­jedelmek nejeit és azoknak szövőszékeit, midőn az udvarhölgyek társaságában parasztnőkként dolgoztak, fontak és szőttek, a kamuka, damaszt és sák­os asz­­talnemüeket, a gyula­fehérvári lovagteremben, — és Kendeffi Honát, ki Hunyadmegye Koloz várának erké­lyéből aranyfonalát a Zalasd vize habjai felett eregeté­se és onnan fel Orsójára? — Lát azon himzési reme­keket, melyekben honunk ősrégi templomai, oltárai urasztalai és családi ruhatárai bővelkednek , melyeket egy'egy hősnek neje, leánya vagy nővére hagyottt az utókornak. Gizella, Mária, Margit és szent Erzsébet királyi hölgyek kézimunkái megannyi bizonyíték arról, hogy hazánk és nemzetünk hölgyei mindég és minden korszakban fölfogták helyzetüket, és ha a jók között a legnagyobb és a fényesebb neveket hoztam föl ez azért történik, mert ezek mint világító tornyok emel­kedtek ki a nemzet női felett, s minthogy a nagyok tették, a kisebbek is. Azért korunk hölgyei kik azon szerencsében is részesülünk, hogy a 19-ik század utolsó felében élünk, még inkább vagyunk hivatva megérteni a kor intő szózatát, mint ama sötétebb szá­zadok hölgyei, kiknek korlátoltabb helyzete sok sza­badalmat megvont tőlük, hogy magukat szellemileg képezhessék. Háromszék fensíkja, városunk fekvése és vidéke, határa és talaja a len és kendert, valamint kertjei az eperfát termelni képesek, tehát minden teh­etős föld­­birtokos polgártársunk szakíthat pár köböl férőjü föl­det­len és kender termelésre s nőtársaink (a kik nem tudnék) betanulhatnék annak mikénti művelését, azon stádiumig, midőn gusalyainkra ke­rül, hogy megfonjuk s midőn szövőszékeinkre kerülne hogy megszőjük, Brassó takácsai közül akadna vállalkozó ki betanítana, persze jó pénzért a disszövésre, a selyemhernyó pedig minden házinő kertjében pár eperfa leveleiből egész nyáron kapna tápot, mind addig, midőn ön alkotta sír­jában (t. i. a finom aranyszinü szálakból szőtt gubók­­ban) télen átalussza örökálmát, és onnan később mint lepke kijön, föltámad, hogy mire a tavasz és nyár az eperfát levelekkel ellátja, az uj selyemhernyó uj tápot találjon, — de mi történik a burok vagy gubóval ? Ősszel, midőn a hernyó befonta már magát, mi­előtt az új életre ébredne, egy üst fővő viz mellé mo­tolla kerék alkalmaztatik, (hasonló azon kerékhez, me­lyen régebben fonalat motelláltak) a gubik a fövő viz­be vettetnek, egy egyén, nő vagy férfi, a finom szálakat, melyek a visbe legomolyodnak a motollára alkalmazna és egy kis kézi seprű félével a gubókat folytonos mozgásban tartja, míg a más egészen a kereket forgatja, és igy midőn az egész nagy tömeg selyem hiba nélkül pászmánkidt 100 szálával feltekeredik, kész — 102 i­ ványt állítson ki hazánk Erdélyben lakó szász polgá­rai irányában, mint aminőt a szász képviselők kiállíta­nak, midőn azt mondják , hogy ezen népfaj annyira gyenge, annyira életképtelen, hogy meg kell halnia, el kell pusztulnia, ha az ország többi polgáraival egyen­lő jogalapra helyeztetik. (Élénk hosszas helyeslés, él­jenzés) Azt hogy ez így legyen, nem hiszi, sőt azt hiszi, hogy Magyarország erdélyi részének szász pol­gárai nemcsak élni fognak az általános törvény oltal­ma alatt, hanem prosperálni és haladni fognak. Ami meg fog halni, aminek meg kell halnia, az az egyes clique érdekek uralma, ezt pedig sajnálni senki­­sem fogja. (Élénk hosszas helyes.) Ez volt az egyik szempont, a másik szempont az volt, hogy még csak kétség se férhessen ahhoz, hogy csakugyan teljesen alaptalanok mindazon vádak, melyek éveken át terjesztették, hogy a magyar nemzet a szászok vagyonára kívánja tenni kezét, hogy mint kétszer kettő négy, kitűnjék ezen vádak teljes alap­talansága, azt gondolja, midőn a szász nemzeti egye­temet nyrm­ czélból, hogy azon vagyonokat kezelje, illegműfaj­ta, midőn azon vagyonok jogi természetéhez szólni nem akart, hanem azt mondta, hogy ha eziránt van kétely, ítéljen a törvényszék , ezen szempontnak is teljesen és tökéletesen megfelelt. (Elérik helyeslés.) Ezután így végzi szóló beszédét: Én te­hát­­ nem csodálkozom azon, ha némelyek­nek ezen törvényjavaslat roszul esik, ha némelyeknek számítását megzavarja , mert csakugyan nem esik az jól senkinek, ha amellett, hogy a nemzetet, melynek kebelében élt éveken keresztül, rágalmazta, mert an­nak soha eszébe nem jutott, senkinek vagyonából egy fillért is elvenni akarni. (Kiésik helyeslés­. És higgyék meg a képviselő urak, különösen az előttem szólott képviselő úr, nem követjük mi azon jelszót, amelyre ő hivatkozott, hogy a hatalom több a jognál.­­ A történelem ugyan fájdalom azt mutatja, hogy ez gyak­ran igy volt; mi azonban hatalmunkat a joggal akar­juk párosítani. (Helyeslés) de aztán ne essék nekik nehezen, hogy az ország azon kis zugában élvezett azon speciális halalom, amely kezökben volt, de amely csakugyan ellenkezik a joggal az ő kezökből az álta­lános jog szempontjából kivétetik (Elénk helyeslés). Ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak. (Elénk hosszas helyeslés és éljenzés). Zay Adolf a javaslat hosszas fejtegetése után, jelenti hogy Kapp indítványát pártolja. A 23-ai ülésen Fabritius képviselő szólott a ház tetszése között a Királyföldről szóló törvényjavaslat mellett. Ellene szólottak Gébbel és Trauschenfels, mellette Kemény G., Helfy és Orbán Balázs. Végül Tisza Kálmán válaszolt Trauschenfelsnek. A képviselőház 24-ei ülésén folytatta a 23-kan félben hagyott általános vitát. A vita ép oly kemény és kíméletlen volt a szász képviselők részéről, mint a múlt napokban. Elsőnek szólott Ragály Ferdinánd, ki rövid beszédében szabatosan körvonalazva állását e törvényjavaslattal szemben kijelenté, hogy azt elfo­­gadja. Utána Steinacker szólott hosszasan, ös­szezavarva mindent, beszélt kulturállamról, szász nem­zetről és több más frázisban bővelkedett beszéde, me­lyeknek vége oda lyukadt ki, hogy e törvényjavaslat rész, el nem fogadható, mert megszünteti a kiváltságo­kat, a kiváltság és jog pedig mindegy, s így a kivált­ságok megszüntetésével megsértetik a jog is. A logika furcsa, de elmondatott. Bereczky Sándor és S­z­a­­­­rmáry Károly szólottak ezután. Igen helyesen jegyze meg Bereczky tetszéssel fogadott beszédében, hogy a székely nép öregebb, mint a történelem, hogy kivált­ságokkal bírtak, még­is lemondtak mindezekről, mert a korszellem úgy kivánta. Wächter Frigyes beszé­dét, ki lelkesen elmondott beszédében helyeselte azon

Next