Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-06-28 / 52. szám
52. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szerda, 1876. junius 28. VI. évfolyam, Szerkesztőségi iroda: Brassai utcza 60. sz alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Pollik Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége Budapesten Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, és a háromszéki „Háziipar-egylet“ hivatalos közlönye, megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küld ver Egész év ... (* ít. — kr. Fél év . . . . 3 it. — kr Negyed év . . i. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitem'» f, vagy annak helyéért !* kr. Bélyegdij kíju'.n 50 jer. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás a cimű politikai, társadalmi és közgazdászati lap III. negyedévi folyamára. Előfizetési feltételek : Julius — decz. . . . 3 frt — kr. Julius—szept. . . . 1950 „ Külföldre egész évre 8 „ — ,, Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadóhivatalának Fóliák Mór könyvnyomdája Sepsi- Szentgyörgyön küldendők Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani , miután felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. A háború. Sepsi-Szentgyörgy, jan. 27. Az ujabbi tudósítások szerint úgy a török, mint szerb részről lázas izgatottsággal folynak a készülődések, mi arra mutat, hogy Szerbia részéről a tomnaszerű hadüzenés mielőbb meg fog történni. De nemcsak a háborús felek, de a diplomatiai körökben is lázas tevékenységre találunk. Az európai hatalmak képviselőik által komolyan figyelmeztették Szerbiát, hogy tegyen le háború szándékairól. Milán fejedelem a nagyhatalmak figyelmeztetésére következőleg felelt: vagyis inkább kormánya „kívülről“ jövő indirekt bátorítások következtében sokkal messzebbre ment, hogy sem most visszavonulhatna; a kibontakozás többé lehetetlen, vagy meg kell indítani Szerbiának a háborút Törökország ellen, vagy teljes anarchia következik be a fejedelemségben. A hatalmak képviselői e nyilatkozatra kijelentették Milán kormányának, hogy Szerbia azon esetben, ha Törökország ellen háborút kezd, semmi esetre és semmi körülmények között semárhat részükről támogatást, sőt még jóakaratú semlegességet se. Ausztria-Magyarország és Oroszország között a Szerbiával szemben követendő magatartásra nézve utóbbi megállapodások jöttek létre s a két solidáris nagyhatalom bírja az összes Európa beleegyezését a tekintetben, hogy Szerbia a háború megkezdése esetében teljesen magára hagyassák. Szerbia és Montenegro között, mint a legutabbi tudósítások határozottan állítják, semmiféle véd- és daczszövetség a török elleni közös, vagy egyidejű hadjáratra nézve — nem létesült — és igy Szerbia egyedül fog a portával megmérkőzni. Hová fog eldőlni a barez koczkája — a jövő mutatja meg. Kétségtelen, hogy Szerbiában Oroszország keze működik s hogy Szerbia, melynek kormánya orosz befolyás alatt áll — Oroszország biztatására készült a háborúra s csak ennek biztatásai és támogatása mellett szenhet háborút souverainjenek Oroszország már egy év óta bujtogatja háborúra Szerbiát — segíti pénzzel. Oroszország tartja kezében a kanócot, melylyel a keleti kérdés gyuanyaggal teli aknája felrobbantatik. Törökország, ha neki szabadkét engedtetik — már rég elbánt volna lázadó vazallussaival s már rég elfojtotta volna és csirájában a délszláv lázadást. A diplomacia belevatkozása megkötötte Törökország kezét — igy kénytelen volt tehetetlensége érzetében a lázadás tovább terjedését tűrni. Anglia politikája az orosz ármányos politikát háttérbe szorította. Oroszország azonban befolyása megsemmisülését nem nézheti behunyt szemmel , s az Anglia által előkészített konstantinápolyi forradalomra egy szerb-török háborúval válaszol. Monarchiánk a béke fentartására törekedett s ha törekvései a háború kitörése által meghiusittatnak — törekednie kell arra, hogy a háború localizálva legyen. Monarchiánknak, főkép Magyarországnak minden eshetőségre készen kell lenni — minden lehetőt megtenni saját védelmére s arra, hogy a délszláv lázadás tovább terjedése megakadályozva legyen. Ez szerepe a délszláv lázadással szemben monarchiánknak, mely szerep kétségtelenül egyenes és erélyes politikát igényel. Szerbia mindinkább közeledik az örvényhez s ha a nagyhatalmak nem fognak interveniálni — beleesik kétségtelenül. Törökország Szerbiát pár nap alatt le fogja verni s igy, mig egyfelől a délszláv lázadás elfojtva lesz — a szláv henczegő politikának jó időre nyaka lesz szegve. Szláv lapszemle A prágai „Národni Listy“ „Angolország magához csábítja Ausztriát“ czimel czikkében folytatja megfélemlíteni Ausztriát az Angolországgal leendő szövetségtől. A párisi egyezményre és az akkor időben „Ausztria által elkövetett politikai hibára“ hivatkozva, erősíti, hogy Ausztriának egy pillanatnyira sem lehet az iránt kétségben lenni, kihez tartson. A bécsi államférfiak, ha még egyszer ugyanazon hibát követnék, mint az 1854—56-ik évben, ez annak okául szolgálhatna, hogy Ausztria az európai államok sorából kiküszöböltessék“. A brünni „Moravská Orlice“ közli, hogy az ó- és az ifjú cseh-párt vezérei közt Palacki elhalálozása folytán komoly értekezletek folynak, miszerint mindkét párt tagjai — úgy Cseh mint Morvaországban is — egyetértésre jussanak. Ugyanezen lap biztos reménynek ad kifejezést, hogy ezen kísérlet rövid idő alatt „az egész nemzet örömére“ meg is valósul. A bőbányai „Svornost“ a „Národni Noviny“ ellen kel ki, azzal vádolva e lapot, hogy a tótokat ámítja, mert nem hazájuk érdekeiről, hanem mindig a felkelők ügyeiről, Szerbiáról, Montenegróról stb. szól, ami a tótokat nem érdekli. A „N. N.“ — mond a „Svornost“ — nem a tótok, hanem a felkelők lapja — szemtelenség tehát a tótoktól az előfizetést venni, és az idegenek érdekeivel foglalkozni“A prágai „Pokrok“ „Andrássy gróf“ föliratu vezérczikkében konstatálva, hogy Ausztria-Magyarország uralkodójának és az orosz czárnak leendő összejövetele Albrecht feherczegnek nv. e( mivel Andrássy gróf áskálódásai folytán az osztrák és az orosz barátság odajutott, hogy kevés hiánya volt, miszerint az egyik hatalom a másiknak háborút szenjen. Hogy Andrássy gróf egy coalitiót létre akart hozni, ezt a „Pokrok“ a „N. Fr. Pr.“ által nyilvánított czikkeiből törekszik bebizonyítani. Ezen czikkek — mond a cseh lap — mindenesetre nagyon is elhamarkodva voltak. Az öröm, mely a bécsi Izraelben uralkodott, annak jeléül szolgált , miben volt a dolog. London és Bécs között nagy alkudozások folytak, de — füstbe mentek. Hogy ez úgy volt, abból is észrevehető, mivel Albrecht főherczeg Emsbe sietett, és a czár és császárunk között a Reichstadtban leendő összejövetelt eszközölte. Hogy ez, amit írunk, nem puszta kombináció, az orosz lapok magatartásából is kitűnik, melyek nem annyira Angolország, mint Ausztria ellen dühösködtek. Erre, az orosz lapokat idézve, erősíti, hogy Ausztria és Oroszország nagyon feszült lábon állott, és hogy a háboruszenet csak egy szálra volt akasztva. Hogy egy hasonló coalitiónak létrejöttével Andrássy gróf már 1871. volt foglalkozva Chalil pasa távirataiból is kiderült, de akkor még Németország a coalitioban hiányzott és ami a „mindenható“ Bismarknak nem volt lehetséges, az annál kevésbé Andrássy grófnak. Nem minden diplomata Witt, aki képes volt XIV. Lajos ellen európai coalitiót létrehozni; de Oroszországban sem uralkodik XIV. Lajos, aki a háborút csak a gyengébb szomszédok ellen viselte. Az Andrássy gróf által tervezett coalitiónak a szlávság elleni háború volt czélja, ami a reichstadti összejövetellel — amint látszik — el van hárítva, de tudjon az, aki Bécsben Angolország összeesküvő társa volt, hogy a békeszerető szlávság, a hódítók ellen oly hatalmat és erőt kifejteni, melyek ily estekben, annak történelmében több oldalon láthatók. A prágai „Národni Listy“ egy nyilatkozatában kijelenti, hogy az ifjú cseh párt az ó cseh párttal minden pillanatban kész kibékülni. A feltételek nagyon egyszerűek: a Cseh nemzet előnye és hazájának minden tekintetbeni előhaladása értelmében az átalakult társadalomnak hasznos, dolgozó tagjává váljék. Tudjuk, hogy „a föld a munka csillaga és hogy mindnyájunknak, kik e földön otthonnal bírunk, ezt előbb munka által kell biztosítanunk, az egyik embernek a bizalma a másikhoz, mindig a munka iránti bizalom volt és lesz.“ — Ily bizalom kiérdemlésére kell ma törekedni mindenkinek. A férfinak ép úgy, mint a nőnek, kiben meg van a munkaképesség, de azt legtöbb esetben nem értékesíti. Lehetnek olyanok is, kik talán túlságos idealizmusból tiltakoznának az ellen, hogy a nő, kikhez a tisztelet és becsülés végnélküli kötelességei fűzik a társadalmat, az „értékesítés“ rideg, kalmár mérlegével megbecsültessék. Talán helytelennek fogják sokan a nők közül is találni, hogy a nemzetgazdaság fogalmai reájuk is alkalmaztassanak .... A mai reális kor azonban egyesek eltérő, az ábránd röpke alapjára fektetett véleményére nem sokat ad. Keresi mindenütt és mindenben az értéket s ahol annak nyomait látja, követelőleg lép föl; nem engedi, hogy egyik másik elvont elv kedvéért a hasznos mellőztessék, az érték kiaknázatlanul heverjen, különösen midőn a mai kor minden hajléktól csak két dolgot kíván, melyeken a társadalmi élet ujjáalakítása alapszik: munkát és takarékosságot. E két jelszó járja be a műveit államokat és ahol azok fogalmaival megbékítitek és azok jelentőségét fölfogták, hol serény munkálkodásban és takarékosságban kereste a polgárság a boldogulás alapföltételeit, ott legtöbbnyire meg is találta azt. így látjuk, hogy a kis Belgium, Svájcz stb. csakis a munka révén érték el azon boldogságot, melyben ma, mint minta-államok, igényt tartanak a művelt világ becsülésére. És a társadalmi átalakulás e nagy művében mért ne vegye ki a maga részét a nő is? A nő az élet felet egy egész hatalom. Munkaerejében sok oly kincseket rejt, melyek fölhasználatlatlanul hevernek. És miért ? Mert — tévesen — még mindig a költészet tulajdonának tartják. Sőt a valódi élet is a nőt csupán mint tényt s nem mint elismert erőt vette számba. Most jó a mi józanabb időnk, mely mérleget tart kezében és minden egyediséget vagy tárgyat a szerint becsül, mint amennyit a gazdasági élet mérlegében nyom. Az idealizmus elvont tárgyai e mérlegen már könnyebbekké lettek és sok oly dolog nyert — hoszszas fontolgatás után — kiváló jelentőséget, melynek eddig vajmi kevés becset tulajdonítottunk, vagy — a nőkre alkalmazva — kiknek hasznosságát eddigelé nem tudtuk oly mérvben élvezni, mint amennnyire erre szükségünk lett volna. Igen helyesen mondja Stein Lőrincz, a hírneves bécsi nemzetgazda, hogy „Századunknak legcsodásabb tüntervénye, a nőnek a férfitől való elválása önállóságának s ama szükségnek érezte, hogy a „jelen“ működésében ne csak mint ennek virága és koszorúja, hanem mint cselekvő tényező is részt vegyen. A nő, a férfiak életóráinak évszázadok óta néma és engedelmes játékszere, kezdi érteni, hogy majdnem minden, ami történik, csak félig történik, csak félig sikerül, ha a nő közre nem működik. Tudatára jó annak, hogy épen azzal, ami kiváló sajátsága, az élet, a lét és a boldogság serpenyőjében hatalmas súly képvisel, s pedig nemcsak az által, ami, hanem az által is, amit akar, amit cselekszik. Az emberi működés első sorába lép, habár a maga módja szerint némán és csöndesen, de nem akarja többé a munkának csak terhét viselni, hanem akarja abban erejét is érvényre emelni. Elég bátor arra, hogy maga részére az eredményt kikövetelje, s hogy azért aminek megtevése a nő önálló életfeladatához tartozik a felelősség egy részét magára vegye. Korántsem akar férfi lenni, hanem az, amivé a férfi nem lehet, s a legkomolyabban intézi azon kérdést magához, mi az tulajdonképen, amit csak ő tehet. Szilárd alakot óhajt annak adni, ami benne él; a szerelem mellett nemcsak a férj, hanem a férfiak tiszteletét kivánja kivívni ; meg akarja magát szabadítani a szaporodó évek sötét hatalmától, amely a keblén viselt rózsa leveleit egyenként letépi; saját énje által kíván érvényre jutni s a múlékony helyébe álandót helyezni. A nő — mostantól fogva — kell hogy a férfi mellett a működő élet egyik osztálya legyen. Lehet-e azzá a szerelemdalnokok mértékével? Jól tudja, hogy nem lehet! Annyi becset igényel, amennyit ér. És e ponton a tudománynyal találkozik, azon tudománynyal, amely a legnagyobb higgadtsággal a tüneményt, erőnek, a boldogságot: állagnak, a szenvedést, a számítás dolgának tekinti a nemzetgazdasággal. Ez nem szeret, de nem is gyűlöl; a lelkesedésből: munkát, a létkedv eszményéből: produktumot, haladásból: fölösleget teremt.“ A nők a háztartásban.*) Volt idő, midőn a nőtől nem követeltek egyebet minthogy nő legyen a szó teljes értelmében. De a különböző korszakok, különböző irányú követeléssel léptek fel a nőkkel szemben. A nélkül azonban, hogy a múltnak hosszas ismertetésébe belebocsájtkoznék, foglalkozzunk a jelen korral, midőn a társadalom reális iránya megkívánja a nőtől, hogy a maga részét a a munkából is kivegye, hogy a nemzetgazdasági tanok *) Gelléri Mór „A nők munkaköre“ czimű épen most meg-s jelent művéből.