Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-06-28 / 52. szám

52. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szerda, 1876. junius 28. VI. évfolyam, Szerkesztőségi iroda: Brassai utcza 60. sz alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Pollik Mór könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége Budapesten Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, és a háromszéki „Háziipar-egylet“ hivatalos közlönye, megjelenik ezen lap heten­­kint két­szer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küld ver Egész év ... (* ít. — kr. Fél év . . . . 3 it. — k­r Negyed év . .­­ i­. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitem'» f, vagy annak helyéért !* kr. Bélyegdij kíju'.n 50 jer. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás a cimű­ politikai, társadalmi és közgazdászati lap III. negyedévi folyamára. Előfizetési feltételek : Julius — decz. . . . 3 frt — kr. Julius—szept. . . . 1­9­50 „ Külföldre egész évre 8 „ — ,, Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó­hivatalának Fóliák Mór könyvnyomdája Sepsi- Szentgyörgyön küldendők Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani , miután felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. A háború. Sepsi-Szentgyörgy, jan. 27. Az ujabbi tudósítások szerint úgy a török, mint szerb részről lázas izgatottsággal folynak a készülődé­sek, mi arra mutat, hogy Szerbia részéről a tomnaszerű hadüzenés mielőbb meg fog történni. De nemcsak a háborús felek, de a diplomatiai körökben is lázas tevékenységre találunk. Az európai hatalmak képviselőik által komolyan figyelmeztették Szerbiát, hogy tegyen le háború szándékairól. Milán fejedelem a nagyhatalmak figyelmeztetésére következő­leg felelt:­­ vagyis inkább kormánya „kívülről“ jövő in­direkt bátorítások következtében sokkal messzebbre ment, hogy sem most visszavonulhatna; a kibontako­zás többé lehetetlen, vagy meg kell indítani Szer­biának a háborút Törökország ellen, vagy teljes anar­chia következik be a fejedelemségben. A hatalmak képviselői e nyilatkozatra kijelen­tették Milán kormányának, hogy Szerbia azon esetben, ha Törökország ellen háborút kezd, semmi esetre és semmi körülmények között se­m­árhat részükről tá­mogatást, sőt még jóakaratú semlegességet se. Ausztria-Magyarország és Oroszország között a Szerbiával szemben követendő magatartásra nézve utóbbi megállapodások jöttek létre s a két solidáris nagyhatalom bírja az összes Európa beleegyezését a tekintetben, hogy Szerbia a háború megkezdése eseté­ben teljesen magára hagyassák. Szerbia és Montenegro között, mint a legutabbi tudósítások határozottan állítják, semmiféle véd- és daczszövetség a török elleni közös, vagy egyidejű had­járatra nézve — nem létesült — és igy Szerbia egye­dül fog a portával megmérkőzni. Hová fog eldőlni a barez koczkája — a jövő mutatja meg. Kétségtelen, hogy Szerbiában Oroszország keze működik s hogy Szerbia, melynek kormánya orosz be­folyás alatt áll — Oroszország biztatására készült a háborúra s csak ennek biztatásai és támogatása mel­lett szenhet háborút souverainjenek Oroszország már egy év óta bujtogatja háborúra Szerbiát — segíti pénz­zel. Oroszország tartja kezében a kanócot, melylyel a keleti kérdés gyuanyaggal teli aknája felrobbantatik. Törökország, ha neki szabadkét engedtetik — már rég elbánt volna lázadó vazallussaival s már rég elfojtotta volna és csirájában a délszláv lázadást. A diplomacia belevatkozása megkötötte Törökország ke­zét — igy kénytelen volt tehetetlensége érzetében a lázadás tovább terjedését tűrni. Anglia politikája az orosz ármányos politikát háttérbe szorította. Oroszország azonban befolyása meg­semmisülését nem nézheti behunyt szemmel , s az Anglia által előkészített konstantinápolyi forradalomra egy szerb-török háborúval válaszol. Monarchiánk a béke fentartására törekedett s ha törekvései a háború kitörése által meghiusittatnak — törekednie kell arra, hogy a háború localizálva legyen. Monarchiánknak, főkép Magyarországnak minden eshetőségre készen kell lenni — minden lehetőt meg­tenni saját védelmére s arra, hogy a délszláv lázadás tovább terjedése megakadályozva legyen. Ez szerepe a délszláv lázadással szemben monar­chiánknak, mely szerep kétségtelenül egyenes és eré­lyes politikát igényel. Szerbia mindinkább közeledik az örvényhez s ha a nagyhatalmak nem fognak interveniálni — be­leesik kétségtelenül. Törökország Szerbiát pár nap alatt le fogja verni s igy, mig egyfelől a délszláv láza­dás elfojtva lesz — a szláv henczegő politikának jó időre nyaka lesz szegve. Szláv lapszemle A prágai „Národni Listy“ „Angolország magához csábítja Ausztriát“ czimel czikkében folytatja megfé­lemlíteni Ausztriát az Angolországgal leendő szövet­ségtől. A párisi egyezményre és az akkor időben „Ausztria által elkövetett politikai hibára“ hivatkozva, erősíti, hogy Ausztriának egy pillanatnyira sem lehet az iránt kétségben lenni, kihez tartson. A bécsi állam­férfiak, ha még egyszer ugyanazon hibát követnék, mint az 1854—56-ik évben, ez annak okául szolgál­hatna, hogy Ausztria az európai államok sorából ki­­küszöböltessék“. A brünni „Moravská Orlice“ közli, hogy az ó- és az ifjú cseh-párt vezérei közt Palacki elhalálozása folytán komoly értekezletek folynak, miszerint mind­két párt tagjai — úgy Cseh­ mint Morvaországban is — egyetértésre jussanak. Ugyanezen lap biztos re­ménynek ad kifejezést, hogy ezen kísérlet rövid idő alatt „az egész nemzet örömére“ meg is valósul. A bő­bányai „Svornost“ a „Národni Noviny“ el­len kel ki, azzal vádolva e lapot, hogy a tótokat ámítja, mert nem hazájuk érdekeiről, hanem mindig a felke­lők ügyeiről, Szerbiáról, Montenegróról stb. szól, ami a tótokat nem érdekli. A „N. N.“ — mond a „Svor­nost“ — nem a tótok, hanem a felkelők lapja — szemtelenség tehát a tótoktól az előfizetést venni, és az idegenek érdekeivel foglalkozni“­A­ prágai „Pokrok“ „Andrássy gróf“ föliratu ve­­zérczikkében konstatálva, hogy Ausztria-Magyarország uralkodójának és az orosz czárnak leendő összejöve­tele Albrecht feherczegnek nv. e( mivel Andrássy gróf áskálódásai folytán az osztrák és az orosz barátság odajutott, hogy kevés hiánya volt, miszerint az egyik hatalom a másiknak háborút szenjen. Hogy Andrássy gróf egy coalitiót létre akart hozni, ezt a „Pokrok“ a „N. Fr. Pr.“ által nyilvánított czikkeiből törekszik be­bizonyítani. Ezen czikkek — mond a cseh lap — min­denesetre nagyon is elhamarkodva voltak. Az öröm, mely a bécsi Izraelben uralkodott, annak jeléül szol­gált , miben volt a dolog. London és Bécs között nagy alkudozások folytak, de — füstbe mentek. Hogy ez úgy volt, abból is észrevehető, mivel Albrecht fő­­herczeg Emsbe sietett, és a czár és császárunk között a Reichstadtban leendő összejövetelt eszközölte. Hogy ez, amit írunk, nem puszta kombináció, az orosz lapok magatartásából is kitűnik, melyek nem annyira Angol­ország, mint Ausztria ellen dühösködtek. Erre, az orosz lapokat idézve, erősíti, hogy Ausztria és Orosz­ország nagyon feszült lábon állott, és hogy a háboru­­szenet csak egy szálra volt akasztva. Hogy egy hasonló coalitiónak létrejöttével Andrássy gróf már 1871. volt foglalkozva Chalil pasa távirataiból is kiderült, de akkor még Németország a coalitioban hiányzott és ami a „mindenható“ Bismarknak nem volt lehetséges, az annál kevésbé Andrássy grófnak. Nem minden diplo­mata Witt, aki képes volt XIV. Lajos ellen európai coalitiót létre­hozni; de Oroszországban sem uralko­dik XIV. Lajos, aki a háborút csak a gyengébb szom­szédok ellen viselte. Az Andrássy gróf által tervezett coalitiónak a szlávság elleni háború volt czélja, ami a reichstadti összejövetellel — amint látszik — el van hárítva, de tudjon az, aki Bécsben Angolország össze­esküvő társa volt, hogy a békeszerető szlávság, a hó­­dítók ellen oly hatalmat és erőt kifejteni, melyek ily estekben, annak történelmében több oldalon láthatók. A prágai „Národni Listy“ egy nyilatkozatában kijelenti, hogy az ifjú cseh­ párt az ó cseh­ párttal minden pillanatban kész kibékülni. A feltételek na­gyon egyszerűek: a Cseh­ nemzet előnye és hazájának minden tekintetbeni előhaladása­ értelmében az átalakult társadalomnak hasznos, dol­gozó tagjává váljék. Tudjuk, hogy „a föld a munka csillaga és hogy mindnyájunknak, kik e földön otthonnal bírunk, ezt előbb munka által kell biztosítanunk, az egyik ember­nek a bizalma a másikhoz, mindig a munka iránti bi­zalom volt és lesz.“ — Ily bizalom kiérdemlésére kell ma törekedni mindenkinek. A férfinak ép úgy, mint a nőnek, kiben meg van a m­unkaképesség, de azt legtöbb esetben nem értékesíti. Lehetnek olyanok is, kik talán túlságos idealiz­musból tiltakoznának az ellen, hogy a nő, kikhez a tisztelet és becsülés végnélküli kötelességei fűzik a társadalmat, az „értékesítés“ rideg, kalmár­ mérlegével megbecsültessék. Talán helytelennek fogják sokan a nők közül is találni, hogy a nemzetgazdaság fogalmai reájuk is alkalmaztassanak .... A mai reális kor azonban egyesek eltérő, az áb­ránd röpke alapjára fektetett véleményére nem sokat ad. Keresi mindenütt és mindenben az értéket s a­hol annak nyomait látja, követelőleg lép föl; nem en­gedi, hogy egyik másik elvont elv kedvéért a hasznos mellőztessék, az érték kiaknázatlanul heverjen, külö­nösen midőn a mai kor minden hajléktól csak két dolgot kíván, melyeken a társadalmi élet ujjáalakítása alapszik: munkát és takarékosságot. E két jelszó járja be a műveit államokat és ahol azok fogalmaival megbékítitek és azok jelentőségét fölfogták, hol serény munkálkodásban és takarékosság­ban kereste a polgárság a boldogulás alapföltételeit, ott legtöbbnyire meg is találta azt. így látjuk, hogy a kis Belgium, Svájcz stb. csakis a munka révén érték el azon boldogságot, mely­ben ma, mint minta-államok, igényt tartanak a művelt világ becsülésére. És a társadalmi átalakulás e nagy művében mért ne vegye ki a maga részét a nő is? A nő az élet felet egy egész hatalom. Munkaerejében sok oly kin­cseket rejt, melyek fölhasználatlatlanul hevernek. És miért ? Mert — tévesen — még mindig a költészet tu­lajdonának tartják. Sőt a valódi élet is a nőt csupán mint tényt s nem mint elismert erőt vette számba. Most jó a mi józanabb időnk, m­ely mérleget tart kezében és minden egyediséget vagy tárgyat a szerint becsül, mint amennyit a gazdasági élet mérle­gében nyom. Az idealizmus elvont tárgyai e mérlegen már könnyebbekké lettek és sok oly dolog nyert — h­oszszas fontolgatás után — kiváló jelentőséget, mely­nek eddig vajmi kevés becset tulajdonítottunk, vagy — a nőkre alkalmazva — kiknek hasznosságát eddig­­elé nem tudtuk oly mérvben élvezni, mint amennnyire erre szükségünk lett volna. Igen helyesen mondja Stein Lőrincz, a hír­neves bécsi nemzetgazda, hogy „Századunknak leg­­csodásabb tüntervénye, a nőnek a férfitől való elvá­lása önállóságának s ama szükségnek érezte, hogy a „jelen“ működésében ne csak mint ennek virága és koszorúja, hanem mint cselekvő tényező is részt ve­gyen. A nő, a férfiak életóráinak évszázadok óta néma és engedelmes játékszere, kezdi érteni, hogy majdnem minden, ami történik, csak félig történik, csak félig sikerül, ha a nő közre nem működik. Tudatára jó annak, hogy épen azzal, ami kiváló sajátsága, az élet, a lét és a boldogság serpenyőjében hatalmas súly kép­visel, s pedig nemcsak az által, a­mi, hanem az által is, amit akar, amit­ cselekszik. Az emberi működés első sorába lép, habár a maga módja szerint némán és csöndesen, de nem akarja többé a munkának csak terhét viselni, hanem akarja abban erejét is ér­vényre emelni. Elég bátor arra, hogy maga részére az eredményt kikövetelje, s hogy azért aminek meg­­tevése a nő önálló életfeladatához tartozik a felelősség egy részét magára vegye. Korántsem akar férfi lenni, hanem az, amivé a férfi nem lehet, s a legkomolyab­ban intézi azon kérdést magához, mi az tulaj­donképen, amit csak ő tehet. Szilárd alakot óhajt an­nak adni, a­mi benne él; a szerelem mellett nemcsak a férj, hanem a férfiak tiszteletét kivánja kivívni ; meg akarja magát szabadítani a szaporodó évek sötét hatalmától, amely a keblén viselt rózsa­ leveleit egyen­­ként letépi; saját énje által kíván érvényre jutni s a múlékony helyébe álandót helyezni. A nő — mostantól fogva — kell hogy a férfi mellett a működő élet egyik osztálya legyen. Lehet-e azzá a szerelemdalnokok mértékével? Jól tudja, hogy n­e­m lehet! Annyi be­cset igényel, amennyit ér. És e ponton a tudom­ány­­nyal találkozik, azon tudománynyal, amely a legnagyobb higgadtsággal a tüneményt, erőnek, a boldogságot: állagnak, a szenvedést, a számítás dol­gának tekinti a nemzetgazdasággal. Ez nem szeret, de nem is gyűlöl; a lelkesedésből: munkát, a létkedv eszményéből: produktumot, haladásból: fölösleget te­remt.“ A nők a háztartásban.*) Volt idő, midőn a nőtől nem követeltek egyebet minthogy nő legyen a szó teljes értelmében. De a különböző korszakok, különböző irányú követeléssel léptek fel a nőkkel szemben. A nélkül azonban, hogy a múltnak hosszas ismertetésébe belebocsájtkoznék, foglalkozzunk a jelen korral, midőn a társadalom re­ális iránya megkívánja a nőtől, hogy a maga részét a a munkából is kivegye, hogy a nemzetgazdasági tanok *) Gelléri Mór „A nők munkaköre“ czimű épen most meg-­s jelent művéből.

Next