Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-07-01 / 53. szám

53. szám VI. évfolyam* Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1876. julius 1. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, és a háromszéki „Háziipar-egylet“ hivatalos közlönye. Szerkesztőségi iroda: Hrissai titoza 00. sz alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó­hivatal: 100 I lak­bér könyvnyom­dája, hová a hirdetésért és előfizetési pénzek­ bérmen­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun­in­de hirdetési ügynöksége B­udapestenNEMERE: megjelenik ezen lap heten­­kint kétnazer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 6 ft. — kr. Kél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos pet. sorért, vagy annak helyéért 0 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Előfizetési felhívás címü politikai, társadalmi és közgazdászati lap III. negyedévi folyamára. Előfizetési feltételek : Julius —decz. ... 3 írt, — kr. Juluis- szept. . . . 1­9­50 „ Külföldre egész évre 8 ., — ,, Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó­­hivatalának Fóliák Mór könyvnyomdája Sepsi- Szentgyörgyön küldendők Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani — miután felesleges példányokat, nem nyomat­tathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. A szerb-török háború. A hadüzenet tényleges megtörténtéről nincs ugyan eddig elé tudósítás, annyi azonban bizonyos, hogy Tö­rökország és Szerbia között a háború kitörése­­ el­kerülhetetlen. Újvidéki hírek szerint Szabaczon a szerb metro­polis ünnepélyesen szentelte be a szerb fegyvereket egy beszéd kíséretében, melyben többek között a kö­vetkezőket is mondotta : „A barez, melyet viselnetek kell, a bazárt, va­lamint a keresztény szabadságért foly, mi tehát nem bukhatunk“. Az európai hatalmak diplomatiai közbejárása a béke érdekében­­ eredménytelen volt. A „Deutsche Zeitung“ belgrádi távirata szerint az akc­ió tettleg megkezdetett. Vucsics metropolita egy erő­s önkéntes légióval Lubovjánál átkelt a Drinán és szerencsésen átkü­zdötték magukat a török határőr­­ségen. A Losnicza és Lesnicza között 7000 önkéntes Miskovics Giruja alezredes vezetése alatt a Drinán át Boszniába hatolt, Szuppovetnél 400 cserkesz berontott, a belgrádi helyőrség egy százada körülkerítette őket és valamennyit lelőtte. A szerb részről Cselebantics őrnagy esett el. A szerb hivatalnokok fizetése redukáltatott. Azon hivatalnokok kiknek fizetésük volt, GOO ft-nál nagyobb nem véve ki a minisztereket, államtanácsosokat, felsőbb bíróságok tagjait, kénytelenek 600 fr­t fizetéssel beérni, a 600 frt-nál csekélyeb fizetéssel bírók 20°/0 levonással kapják fizetésüket. A polgári hivatalnokok minden kü­lönbség nélkül a hadseregbe soroztattak be. Az irodái­ban 2 -2 ember fogja az ügyeket intézni. Szerbia minden erőt a hadsereg erősbítésére hasz­nált fel — a minisztériumok, a bíróságok helyiségei üresek, a hivatalnokok a tüzérség, a szekerészet és a hadsereg intendaturájánál alkalmaztattak. Az 52 évet meg nem haladó veteránok a hadsereghez hivattak — a tanulók mind a hadsereghez mentek. Szerbia mindent elkövet, hogy a diadalt maga részére biztosítsa s mig egyrészről sergét magyaror­­szág és ennek társországaiból toborzott az omladina által fanatizált szlávokkal szaporítja — mindent eskö­vet Bulgária fellázzitására, hogy Törökország erejét elforgácsolja s Nis megvédését minél inkább megne­hezítse. Vad, fanatikus és véres küzdelem színhelye lesz Európa déli része. A szerbek létük, vagy nemlétüket tették koc­kára, Törökország pedig nagyhatalmi lét­jogáért fog küzdeni. A délszláv lázadás hazánk déli részeire is átcsa­pott. A délen egy önálló szlávia kialakítását czélul ki­tűzött, omladina felizgatá hazánk szláv lakosait is, kik szerb testvéreik segélyére sietnek pénzzel, kato­nával, sőt a magyar állam felségjoga ellen is elég ar­­czátonok és merészek nyiltan izgatni. Pancsován a magyar zászló használatát nem tűrik a szláv izga­­tók, Plaskiban a szerbek a község házából eltá­volítják a király arczképét. N­a­g­y-K­i­k­i­n­d­á­n egy fogházfelügyelő egy m. k. hivatalnok feje az omladi­­nának s a szerb izgatásoknak. Egész déli Magyaror­szágon pénzt, katonaságot gyűjtnek­ a szerb hadsereg számára. Magyaroszág nem tűrheti, a szerb izgatók garáz­dálkodásait, melyek könnyen államunk békéjét, nyu­galmát áshatják alá — büntetlenül. Erélyes politikát kell kormányunknak a szláv lázitokkal szemben tanú­sítani, nyakát szegni az izgatásoknak, megbüntetni és minél szigorúbban az agitátorokat s kivenni a hatal­mat az omladina hívei kezeiből. Kihirdetni az ostrom állapotot, a hazaáruló hivatalnokok helyét — hazafias egyénekkel tölteni be. Most midőn államunk nyugal­ma, békéje függ a lázadókkal szemben tanúsítandó politicától — kormányunknak a délszláv izgatásokkal szemben a legerélyesebben kell fellépni — s bármi áron a nyugalom, a rend fenntartását keresztül vinni,­­ ha a rendes eszközök czélhoz nem vezetnek, rend­kívüli eszközöket is alkalmazni. Ezt várjuk kormányunktól a szláv izgatásokkal szemben. Mint a „Nemzeti Hírlap“ hallja minden intézkedés megtétetett az országgyűlés rendkívüli összehívására. A rendkívüli országgyűlés teendője kétségtelenül a szükséges intézkedéseknek megtétele lesz egy európai háború esetére, mitől ez idő szerint, miután Anglia Oroszországnak írásba adta, hogyha Oroszország szem­leges marad ő sem mozdul — még nem tarthatunk. De ki tudja a jövőt, ki tudja a háború esélyeit előre belátni,­­ Annyi kétségtelen, a­­ogy nekünk készen kell len­nünk egy európai konflagratiora is — hogy az készü­lőbén ne találjon. * Kozm­a állami főügyész és Löw Tóbiás ügyé­­szi helyettes a déli vidékekre utaztak, folytatandók a nyomozásokat, melyekre az eddig megtalált irományok — mint mondják — be anyagot nyújtanak. * Decazes herczeg Szerbiába köldött hírnökei mint a „N. fr. Pressernek távirják, a haza küldött jelentésünkben határozottan állítják, hogy Ausztria- Magyarország azon vidékein, melyek Szerbiával hatá­rosak, azonnal ki fog törni a lázadás, mihelyt Milán az első győzelmet kivívja. * A szerb határon levő török csapatokhoz s a dunai flottillához rendelet ment, hogy álljanak készen az ellenségeskedéseknek a­z első jelnél való megindí­tására." A lapok biztosan írják, hogy a porta Monte­negró fejedelmének megelégedését fejezte ki a mai körülmények közt tanúsított semlegességéért s hozzá­tette, hogy az számba fog annak idején vétetni.­­ A szerb határon Abdul Kerim basa veszi át a parancs­nokságot. * Risztics szerb miniszter e napokban egy ba­rátságos jegyzéket intézett a magyar kormányhoz, és melyben határozottan kijelenti, hogy „a szerbeket illető magyarországi részek annexiójának megtörténte után Szerbia kész Magyarországnak területe épségét garan­­tirozni.“ (Nevetséges.) * Konstantinápolyból nagymérvű összeeskü­vésről tudósítják e hó 20-kan az augsburgi „Alig. Ztg.“-ot- mire terjedt, hogy az összeesküvés czélja a gazometer és a lőporgyár felgyujtása által légberöpitni egész Konstantinápolyi külvárosaival és palotáival egye­temben. Később aztán kitűnt, hogy a dolog nagyon túlozva volt, de némi igaz mégis volt benne. Létezett egy cserkesz összeesküvés, mely a kyrkagatsi lőpor­raktárt légbe akarta röpitni, de a hatóság még elég korán értesült az ügyállásról, és közel 200 cserkeszt elfogatott, s az őrség a lőporraktárnál jelentékenyen megerősíttetett. Szláv és román lapszemle. Az újvidéki „Szibszki Národ“ szerint Mihály belgrádi metropolita szent­pétervári útjának feladata és czélja : az illetékes orosz köröket meggyőzni a Szer­bia s a Törökország közti béke lehetlenségéről, s egyúttal biztosítani, hogy az esetben, ha Szerbia Tö­rökországgal háborúba keveredik, a pétervári kabinet e háborút Szerbia szerencséjére és békéjére, nem­kü­lönben a nemzeti dynastia fennállására nézve a kér­lelhetetlen szükségnek és kényszerűségnek tartsa. Ne­vezett lap szerint az érsek útjának mellék-, de nem kevésbbé fontos czélja : Risztics miniszternek reputá­­cióját, mely az utóbbi években az orosz udvarnál nem állott a legszebb világításban, helyreállítani. A „Szrbsz. Nár.“ belgrádi közleménye szerint a szerb hadsereg a nagyvezérnek Szerbiához intézett fel­hívását a következő felkiáltásokkal fogadta: „Háború a törökökkel! Éljen Milán fejedelem ! Éljen Szerbia függetlensége!“ A brassói „Gazet­a Tr.u 44-ik sz. egy bukaresti levél bírálja alul. 13-án életbelépendő“ Magyarország s Románia közt kötött kereskedelmi és vámszerződést. Mindenekelőtt bámul azon , hogy a jelen kormány, mely ellenzék korában oly hatalmas érvekkel tudta kimutatni e szerződés káros voltát, most nemcsak aján­lani, de indokolni is képes annak elfogadását. Magát a szerződést sok tekintetben hiányos s Ro­mániára nézve káros következményűnek mondja. Leg­inkább megbotránkozik azonban a 13. alatti tételek­ben, hol a Romániában mindennapi szükséget képző crdekek, pl. posztó, gyolcs, csizma, papír s más kéz­­mü, ipar s kereskedelmi czikkekre oly magas dij vet­tetett, hogy e tárgyak kü­lföldröli behozatalát tehtet­­lenné teszik. Ha a volt kormányt azon hazafias nézet vezette, hogy ez által a hazai ipar fejlesztessék, dicséretet ér­demel ; csakhogy e czélnak ép ellenkezője éretik el t. i- it nyittatik Románia legnagyobb ellenségeinek a magyaroknak, németeknek és zsidóknak arra, hogy elborítsák az országot s készitményeiket vámmentesen árulhassák. A házi ipar, Csalló-Somorja, 1876 junius 23. Minden kezdeményezés akadályokkal küzd. Minden létesítendő új intézmény pro et contra véleményekkel találkozik: vannak, kik mellette, a vannak, kik ellene — nyilatkoznak. És én ezt igen helyesnek találom, sőt egy műveit állam polgáraitól megkívánom. Amely nép minden megfontolás nélkül jónak találja, mit neki mondanak, vakon követi, mire szép szavakkal fölhívják : annak polgárosultsága ala­csony fokon áll, az nem bír a műveltség határozott jellegével. Képzelhetni hát, minő benyomást gyako­rolt rám — ki igy gondolkozom — m. biztos J. Pé­­terffy József urnak Somorján többek előtt tett, a szé­kely nemzetrőli azon nyilatkozata : „A székely nép páratlan a nemes czélok fölkarolásában, de tapintatos megfontolás után teszi azt“ stb. Mióta hazánkban több házi iparnak meghonosí­tása s a létezőknek tökéletesítése vétetett czélba, mi­óta Háromszék is, és főkép az okt. ügyi m. kir. mi­nisztérium Háromszék részére, ez ügyben emlékeze­tes intézkedéseket tett, azóta a házi ipar mindennapi beszélgetés tárgya lett mindenfelé , és én, ki a kefe­kötés, kosárfonás és a len­kikészítés elsajátítása s Há­romszéken végzendő meghonosítása végetti dicső, de fölötte neh­éz megbízatásomban sok vidéket bejárok, sok emberrel találkozom, leginkább ki vagyok téve a házi ipart illető különféle irányú kérdéseknek. Találkoztam olyanokkal, a­kik a házi iparnak terjesztését s fő­képen iskolákbai bevitelét a „legté­­vesebb“, a „legnevetségesebb“ intézkedésnek tekin­tik, pedig ezek elismert ,nagy emberek“. No, de ez így szokott lenni, mert a legtöbb „nagy emberben“ én úgy hiszem, hogy mindenki észlelheti a következő három „nemes tulajdont“ először. Amit ők monda­nak, amit ők tesznek: bírálaton felülinek tartják, (pedig amit magunktól mondunk: egyéni vélemény, amit magunktól cselekszünk : tapogatózás az csak né­zetem szerint). Másodszor : Mindennek ők szeretnének élén állani és harmadszor, ha valaminek nem ők a kezdeményezői, az ellen borzasztó módon irtó hábo­rút kezdenek, s ha már kilövöldözték ártalmatlan töl­téseiket , megadják magukat, az ellenpártra állnak, „bölcs eljárásukat ily „bölcsen“ indokolván : „A böl­csesség az embert helyesebbről helyesebbre veze­ti satb“. Amint naponta­ alkalmam van tapasztalni, leg­többen kardoskodnak az ellen, hogy a házi ipart is­kolákba, főleg elemiekbe akarják sok helyen bevinni, s annak helytelen létét meglehetősen is indokolják, annyi­ra, hogy ha a hallgató ez ügyben tájékozatlan, bizony könnyen pártjukhoz áll, mert amazok így beszélnek: „Az elemi iskoláknak az okt. törvény annyi tárgyat ír elő, hogy arra a 6 év úgyis kevés, és ha ily körülmények közt még házi ipart is viszünk be népiskoláinkba, ak­kor se amazt el nem végezhetik, sem ebben magukat ki nem képezhetik“. Ez vala tehát s nemde sok való­­szinüség van benne ? sőt mint elmélet, csaknem meg­dönthetien ; ám, de megdönti a gyakorlat, amiért is nem kellene lármázniok némelyeknek, mert egy ér­telmes józan gondolkozású embernek tudnia kell, hogy az elmélet csak a gyakorlat után következik, én ré­szemről, addig nem tartok valamely elmélettel, míg azt gyakorlat nem előzte meg. Mi nem mond hát a gyakorlat a házi iparnak iskolákbani tanítása felől? Mindenki tudhatja, hogy az a ritka valami, amit úgy hívnak, hogy „pénz“ már a csecsemő előtt oly kedves tárgy, hogy ha ő­sk­, adj egy krajcrárt neki s elhallgat, sőt mosolyogva játszik vele s viszont, ha meg akarod rikitani, vedd el krajczárját s engeszteletlenül siratja. Én nemünknek a pénz iránti különös szeretőtét haj­landó vagyok összehasonlítani az eredendő bűnnel; mind­kettő velünk születik és minél nagyobbra növek­szünk, mindkettő annál nagyobbra fejlődik bennünk. Ha egy iskolás gyermek, ki a pénzt annyira sze­reti, hogy akárhányszor ebédjét adná át egy krajcrár­­ért, vagy óra hosszat elsír, míg egy garast kap sze­gény anyjától, megtudja azt, miszerint, ha ő kezdet­ben csak serteválasztás, mosás, fitniszszeli vegyítés

Next