Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-10-18 / 87. szám

87. szám. Szerkesztőségi iroda: Bransni utcza 60. sz alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-h­ivatal: Poll­ék Mór könyvnyom­dája, h­ová a hirdetések és előfizetési pénzek bérr­en­­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége Budapesten Sepsi-Szentgyörgy, szerda, 1876. október, 18 VT. évfolyam. NEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap, a háromszéki „Háziipar-egylet“ és a si­ sztgyörgyi „önkéntes tűzoltó-egylet“ hivatalos közlönye. megjelenik ezen lap litte a­­ kint kékvssel: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben 1 lízhez hordva vagy vislékre pu­tán küldve: Egész év . . 6 ft. — kr. Fél év . . . 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 20 kr. Nyilttér sora 16 kr. II. keleti kérdés. Sepsi-Szentgyörgy, 1876. oct. 17. A porta fegyverszüneti javaslata. A porta fegyverszüneti javaslatához a nagyha­talmak mindannyian beleegyezésüket adták; egyedül Oroszország nem nyilatkozott. A „Bud. Corr.“ bécsi távirata szerint a török javaslatokat az összes hatal­mak elfogadták. A nP. Lt.­ szerint Francziaország és Anglia e feltételeket lényegükben jogosaknak, de időszerűtleneknek tartják, de a fegyverszüneti javas­latot támogatni fogják. A párisi „Corr. Havas“ értesülése szerint a biz­tosok kinevezését a hatalmak valószínűleg elfogadják, ez iránt már történtek is lépések s állítólag a kons­tantinápolyi nagykövetségek katonai attachói neveztet­nének biztosokul ki. A porta javaslatai categorikus feltételeket nem foglalnak magukban — azokban a porta óhajtásai a legszelidebb alakban vannak kifejezve. A porta fegy­verszüneti javaslata az angol, osztrák-magyar és orosz követek rábeszélései, unszolásainak eredménye lévén, kötelességük a nagyhatalmaknak — köztük Oroszor­szágnak is, mely szintén sürgette a fegyverszünetet, annak életbeléptetéséről gondoskodni. Oroszország és monarchiánk. Ujóbbi hírek szerint Oroszország és monarchiánk között végzetes czéllal ujóbbi alkudozások foly­nak. Taskofsf az orosz czár szárnysegéde napok óta Bécsben időz és sűrűn értekezik Andrássy gróffal. Mint a „N. H.“-nak Bécsből Írják, Oroszország és monarchiánk között az egyezség már befejezett tény, a Oroszország mielőbb megkezdi a háborút, Ausztria- Magyarország egyelőre semleges lesz s csak passiv nézője az orosz-török véres küzdelemnek. E hírnek alig adhatunk hitelt, mert nem tehet­jük fel, hogy monarchiánk akkor, midőn azon aján­latot, hogy Oroszországgal együttesen működjék Tö­rökország ellen, melyért Bosznia birtoka biztosittatott — visszautasította, most csupa jóakaratból passiv szem­lélője legyen Oroszország működésének. Lázadás Konstantinápolyban. Egy konstantinápolyi távirat azon hírt közli, hogy Konstantinápolyban lázadás ütött ki s Mithad Dasa meggyilkoltatott. E lázadás ha megtörtént, igen végzetes fordulatot ad a porta ügyének, mert Mithad basa a török kormány legtevékenyebb tagja, ki re­formtörekvéseiért Európaszerte bizalmat érdemelt ki s az ő érdeme, hogy a porta politikájában a békés irány főszerepet játszik. Mint reformok embere, Mi­­thad a mohamedán lakosságnak nem volt kedvencze. Szövetség Anglia és a porta között. Hírlik, hogy Anglia és a porta között formaszerű szövetség jött létre. E hírt az angol kormány egyik tagjának a lord főügyésznek azon nyilatkozata, hogy „A­ngliának szükség esetén köteles­sége anyagi segélyly­el is támogatni a portát“ — megerősíti. Lesz-e európai háború ? A Nándorfehérvárra érkező oroszok a háborút küszöbön állónak mondják. Tekintélyes lapok és dip­lomaták hiszik, hogy orosz török háború lesz, de eu­rópai háború kitörésétől nem félnek, mert európai há­borút senki, még Oroszország sem akar. Általános né­zet szerint, ha az oroszok és törökök eldöngették egy­mást, a hatalmak közvetítése fog beállani s egy eu­rópai congressus össsszeülni, mely a hatalmak mostani programjáját végrehajtja. Oroszország készülődései. A Don és Volga környékén, NI. Novogorodban folynak a toborzások Szerbia részére. A doni kozá­kok 1000 önkénytest állitnak ki. A legénység sajká­ján ez a felirat olvasható : „A hitért és szláv­ságért.“ A szárazföldi sereg mozgósíttatik, „Nagy Péter“ legnagyobb pánczélos hajó a középtengerre indulásig fölszereltetett. A trónörökös és a feketetengeri hajó­raj főparancsnoka­i a pénzügyminiszter 7-én Livádi­ába érkeztek. Románia hadilábra állítja seregét. Szerbia a fegyverszüneti ajánlatot visszautasítot­ta hír szerint. Görögországban mindinkább nő az izgatottság. Minden nagyobb városban gyűléseket tartanak a nem­zet fölfegyverkezése érdekében. A harcztérről. A harcztéren nevezetesebb esemény nem történt. A törökök , az Ibarsereg között összeütközés történt, a törökök előnyt vívtak ki. Lesnicánál nagyobb tüzér­ségi harcz volt, szerbek hátráltak. Szerbia készül a téli hadjáratra — 150.000 tel­jes egyenruha iránt szerződött. aw A £2 eTyt­ C & «Sk tteli il \J4EStmm% Bálványos-vár urai» Történeti rege.*) Irta Deák Gerő. II. — Ki ne ejtsd e szót ajkadon többször, ha le­ányom akarsz maradni ! Azt gondolod talán, hogy egy Mikéné azért ápolta egyetlen gyermekét oly fél­tékeny gonddal s annyi szeretettel, hogy utoljára egy bálványimádó, egy hitetlen pogány............ — Anyám ! — vágott anyja szavába sértett szi­ve hangján Ilonka­­ — Lászlót nem illeti e vád, hiszen ő is egy fölényt imád s ez az isten! Igaz ugyan, hogy isten mellett tiszteli még a földet, vizet, levegőt, napot és holdat, de sem ezeknek faragott képeit, sem pedig semmiféle bálványokat nem szenved meg vallá­sa. Aztán a szív, ha tisztán szeret, nem vizsgálja: ki miként imádja az égi atyát s váljon az isten házába vagy pedig Hadúr templomába jár-e? Különben nem szeret! Miként arczára a bősz harag torzképe ült ki, mi alatt leánya a fennebbi szavakat elmondá s aztán fe­nyegetve szólt: — Ismétlem Ilonka, hogy véget kell vetned e szerelemnek. Jövendő boldogságod s családunk mo­­csoktalan becsülete kívánja, követeli, hogy örökre el­felejtsd ama pogány lelket ! — Én úgy gondolom, anyám! nem hozok szé­gyent becsületünkre, ha a székelyek első bajnokát magaménak vallhatom s mit tehetek róla, ha úgy va­gyok meggyőződve, hogy csak László szerelmében lelhetem föl itt e földön üdvöm, boldogságom­­ ? . . . Eközben felnyílt az ajtó s azon egy daliás alak belépve, szenvedéllyel szólt: — Köszönet, édes Ilonka ! hála és köszönet e nyilatkozatért! Opor László volt. in. Az ifju leventének szép alakját ezüstös csillag­gal hímzett kék bársony ruha födte, mely sürü redők­­ben folyt alá daliás termetén. Villain gazdag tertei nyugodtak, szabályos kanyarulatokban hullámozva. Szavaiból, melyeket Ilonkához intézett, következ­tethetjük, hogy hallotta az anya és leány közt hango­san folyt párbeszéd utolsó szavait a e körülmény még inkább fölbátoritá őt terve kivételére. Látta ugyan Mikénének haragtól feldúlt arczát; látta a bánatfelhőt, mely homályt vetett Ilonka szép arczára s melyet csak az ő megjelenése oszlatott el némileg , mégis fölhasználta e baljóslatú alkalmat is és az anyához leánya kezéért esengett.­­ Szavaiban egy szerető szív nyilatkozott, amely képes is s akarja is boldogítói imádott választottját. Mikéné megütközve hallgatá végig a kérő ifjút. — Uram ! válaszolt aztán Lászlónak — nem tu­dok eléggé bámulni önnek e merészsége fölött, maiu­tán itteni megjelenései alkalmával ellenszenvemnek világos jeleit mindig látható — Asszonyom ! én semmit sem láttam, csak Ilon­ka tiszta szerelmét, angyali jóságát. — Jól tudom — folytatá Mikéné — hogy az en­gedetlen leány szigorú parancsaim daczára mégis sze­reti önt. S ha már ezt lehetetlen meggátolnom, jól van, legyenek egymáséi, de csakis egy feltétel alatt. — És az ? — Pogány hitének elhagyása és a keresztény vallás fölvétele, mert én egy bálványozóhoz soha sem adom leányomat ! László arcza elkomorult e nem remélt föltétel hallatára. Látszott, hogy szivében a hit és szerelem hevesen tusázik, mi­közben Ilonka halvány vonásain legeltető szemeit. — Elhozzam-e elevenen az ojtozi rémes góli­­átot? Ide vezessem-e meglánczolva az emberfaló­­­k­a­­v­á­r­i kígyót, asszonyom ! ? — szólt a bajnok ifjú kívánjon bármit, csak őshitemet ne ! — Ismétlem, hogy én keresztény férjet óhajtok leányomnak s ezért ha kezét megnyerni óhajtja, sem­mi mást nem követelek, csak hite elvetését. Ilonka üde arczán nehéz könycseppek hull­tak alá. — Asszonyom ! szólt végre László — ha köve­telése mellett hajthatlan megmarad, akkor kegyedhez semmi szavam többé. Aztán Ilonkához lépve e szavak­kal vett tőle búcsút: — Csak kitartás, drága Ilonka! s szerelmünk diadalra jut. Isten kegyeddel ! IV. László haza lovagolt Bálványos-várba s ott elbe­szélte öcscseinek a nap szomorú eseményét. Ezek vi­gasztalni kezdették bátyjukat, kire a bánat egész súly­­lyal látszott nehezedni. * — Örvendezze­k nélkülem, jó testvérek! Én elhagytam egy időre útját az örömnek és a bánatot keserű tövisei közt járok .... Látjátok a sast, mily bágyadtan repül szárnya alatt nyílvesszővel ? Le sem tekint a futó nyulakra, haza siet, hogy meghaljon se­beiben. Hagyjatok engem gyötrelmeim között, az öröm, a vigság fájna most szivemnek !............„Oh hölgy ! mért is rejte isten szivedbe delejt és a férfi szivébe vasat, hogy utánad vágyva törődjék, vágyva sóvárog­­jon?! . . . .“ De bennem szilárd az elhatározás, vég­telen a kitartás. Én nem szűnöm meg, esküszöm­­ ad­dig küzdeni, mig Ilonkámat keblemre nem ölelhetem. Érzem, nélküle nem élhetek, szivem szivéhez van forrva s ha őt tovább is nélkülöznöm kell , inkább Torja kénbarlangjának nehéz gőzében keresek mene­déket a fálasztó halál árnyékában! Nemsokára sötét és leple borult Bálványos vár fölé. A tele­hold halvány fénye ragyogott az égen a bolygó csillagok űzték egymást. Az ormokon pásztortüzek égtek, mint megannyi piros csillagragyogás. Néha egy­­egy hárskürt zendült meg a bérczeken elandalitó hang­jával pásztorfiak ajkairól. A vár lakói már régen pihentek. Csak a három Opor volt ébren s komolyan ta­nácskozott.................. (Folyt. következik.) A szerb-török háború és a járványok. (Folytatás.) 1833. Albániában, 1834. Bulgáriában, 1835. Ru­­méliában, Bosniában, kivált Szarajevóban, 1836. Szer­biában. Végre a török birodalomnak tőlünk távolabb fekvő tartományaiban egész 1843-ig­ Mennyire féltek hazánkban e járványtól még e század 4-ik tizedében is, bizonyítja a „pestis elleni közbátorsági rend“ ez időből, melynek egy pontja hangzik: „Az olyat, ki a pestises őrvonalat az őr kiáltása daczára átlépi, le kell lőni.“ Egy másik ren­deletben pedig az mondatik, hogy előbb vaktöltéssel kell ráijeszteni a csak ha ez nem fogna, lőni le. 1843 tól aztán hosszú paula állott be, sokáig nem lehetett semmit sem hallani e pestisről. — Már őrült mindenki , áldotta a czivilisátiót, mely a nem­zetek közegészségügyét annyira megjavította, hogy a szörnyű baj ki se fejlődhetik. Azonban a feltevés té­vesnek bizonyult. 1858-ban Bengaziban tört ki a „Kelet typhusa.“ 1867. Hindia kerületben az Euphrát mellett s 1000 lakosból 300-at ragadott el, 1871, 73, 74 mind pesti­ses évek, 1875 Bagdadban, 1876. Hillében pusztított a járvány. A legutóbbi epidémiáról különböző értesítéseket kaptunk. Vannak, kik tagadják, hogy e járvány pestis, hanem a váltóláz egy súlyos nemének tartják, ellen­ben a legnagyobb rész pestisnek állítja. A „Wiener Med. Wochenschrift“ legutóbbi értesülése szerint Bag­dadban a megbetegültek 7°/0-a halt meg az említett járvány alatt, Hillében az összes lakosság ’/,-a. Annyi tény, hogy ez idő szerint a járvány megszűnt. A pesti* * hazájának sokan hajlandók Egyptom­ot tartani. Azonban a legutóbbi járványok leginkább a török birodalom ázsiai tartományaiban (Erzerura, Irak, Arábia stb.) és Poraikban, tehát jó nagy területen ész­leltettek. Az utóbbi pestis járványok híre Európába eljutván, az angol egészségi tanács először foglalkozott a kérdéssel, váljon félhet-e Európa dögvészepidemiá­­tól ? A­kik e kérdéssel foglalkoztak, az aggodal­mat alaposnak tartják. Hirsch, a­ki e téren tekintély egy szakavatott értekezésben egy egész új pestis ae­­ráról beszél s azt fejtegeti, hogy Európa a járvány invasiójától igen is tarthat. Nekünk bizonyára legtöbb okunk lehet e­gésztől tartani, kik tudjuk, hogy a pes­tis hazánkban e század első tizedeiben is pusztított, s hogy határaink közelében ázsiai s afrikai csapatok harczolnak. A magyar kormány a baj megelőzése vé­gett lépéseket is tett s a nagyvezírtől azt a választ nyerte, hogy csak immunis csapatok fognak a táborba küldetni. Azonban jól tudjuk, hogy csapatmozgósítások­­nál nem mindig egészségtani tekintetek mérvadók. Jelenleg a vész az ázsiai tartományokban szünetel. De tudnunk kell, hogy ősszel újult erővel szokott ki­­törni. „Egyedül a czivilisálló semmisítő meg a dög.

Next