Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-01-01 / 1. szám
U nitan cetlik évfolyamára Lapunk ma kilencedik évfolyamába lépett. Maga azon körülmény, hogy egy vidéki lap kilencedik évfolyamát megéri, eléggé igazolja létjogát. Legyen szabad e helyen t. előfizetőinknek, t. munkatársainknak a lefolyt időben tanusított szives pártfogásukért hálás köszönetet mondanunk. Ezen új évfolyammal lapunk jövőben követendő irányára is rá kellene mutatnunk , elégnek hisszük azonban, ha a múltra hivatkozunk. Anélkül, hogy az öndicséret vádjával terhelnék magunkat, ki kell mondanunk, hogy a „NEMERE“ fontos feladatának az elmúlt év alatt is híven igyekezett megfelelni. Mint kevés igényekkel megjelenő politikai lap, arra törekedett, hogy olvasóit a nevezetesebb kül- és belpolitikai kérdések színvonalán folyton megtartsa. Nem vágtunk bele a nagyszabású politika mezejébe, elégnek tartottuk, ha Irányadó cikkeivel s a napi események registrálásával rámutathattunk a politikai élet főbb vonásaira. Fő gondot fordítottunk a megyei élet érdekeire. Úgy a közigazgatás, törvényhatóság, mint általában a társadalmi élet egyéb mozzanatait éber figyelemmel kísértük. Nem feledkeztünk meg a községekről, nem a népnevelés, a tanügy körébe eső nevezetesebb kérdésekről. Tárca és csarnok rovatunk megfelelt az olvasó igényeinek, azok változatossága mellett figyelmet fordítottunk az eredetiségre is s csupán absolut irodalmi becsű munkáknak adtunk helyet azokban. Vidéki levelezéseink feltárták a vidék szükségeit, nevezetesebb mozgalmait s nem zártunk ajtót a jogos panaszoknak vagy a célszerű indítványok megvitatásának. A különfélék rovata a leglényegesebb országos híreken kívül főkép helyi érdekek szolgálatában állott. Szóval arra törekedtünk, hogy lapunk, mint politikai-társadalmi lap, az olvasó igényeit minden irányban kielégítse. Ez lesz fő célunk jövőre is. Lapunk pártfogói,t. előfizetőink, munkatársaink szíves támogatása lehetővé fogja tenni, hogy fontos feladatunkat jövőre se hagyjuk megoldatlanul. Különös gondot fogunk főként fordítani a megyei viszonyokra, e végből a nevezetesebb kérdéseket tüzetes megvitatásban részesítjük, a hiányokra kimélet nélkül rámutatunk s azok orvoslását az illető közegektől sürgetni fogjuk. A fontosabb, községeket érdeklő szabályrendeleteket, felsőbb, általános érdekli körözvényeket lapunkban közzétesszük. A „NEMERE“ minden irányban hű orgánuma lesz a megyei életnek. Bukaresti, fővárosi és vidék! számos kitűnő munkatársaink közreműködésével törekvésünk leend a fővárosi sajtó és az olvasó közönség azon elismerését, melylyel lapunk a legelső vidéki lapok közé soroztatott, ezutánra is minél inkább kiérdemelni. I. előfizetőink és t. munkatársaink jóindulatú támogatását teljes bizalommal kéri jövőre is a „Hemere" szerkesztősége i i f 1 szara. Szerkesztőségi iroda Főpiac, Caulak-féle ház, feorá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal Pulik Mór könyvnyomdája kö-.á . hirdetések és előfizetési pénzek kármentesen intézendő!.. . hiromszéki epsi-Szentgyörgy* 1879. Szerein, január 1. szeon !ri es a ijSsp’St-IX. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: csütörtökön és v&Borss.p fi! Előfizetési feltételek : ^ Helyben házhoz hordva, vagyij vidékre postán küldve ,1 post Egész évre . . 6 frt — tr. ffl Fél évre ... 3 frt — hr. !j! Negyedévre . . ! frt 50 hr. A Hirdetmények dija : f 3 hasábos petit-sorért, vagy Ш annak helyéért 6 kr. 3 Bélyegdij külön 30 kr. Nyittér nom 15 hr. alun és közgazdászat! lap. kikénys tazaltó-egÿbl83 soratatois feszfesge Az uj esztendőben. Ha előre feltetted magadban kedves olvasóm, hogy itt az én földszinti lakásomban, melyet a szerkesztő számomra kijelölt, itt a fekete vonal alatt, elégikus hangulatban fogsz engem találni ; ha azt hiszed, hogy a tárcaírók kérlelhetetlen világfájdalma ide is beszorult az én szerény lakásomba s ha azt gondolod, hogy én itt neked az ó és uj esztendő „volt és van“ ja, „múlt és jövő “-je, „eszmei véletlensége“ felett elmélkedem s megborzongatom hátadat „az alkonyuló esztendő utolsó sóhajtásával“, a „sirjába temetkezett hosszú év kínos fájdalmaival“, mint ahogy ezt minden újság részletes pontossággal veled elkövetni múlhatatlan kötelességének tartja: mondom, ha te ilyen feltevésekkel fogtál e sorok olvasásához, — hát akkor te szörnyen csalódtál. Sokkal kegyeletesebb érzés lakozik én bennem, sokkal inkább tisztelem én a te - és újévi gondolataidat, — minthogy én találgatni merném azokat. Én rideg számoló vagyok. Ahelyett, hogy azt mondanám neked: „ima, az enyészet örök sírjába, a feledés mély üregébe egy esztendő van behantolva“ — kiszámítom, hogy nem egy esztendő, hanem 31.536.000, vagyis harmincegymillióötszázharminchatezer másodperc csepegett be egymásután az örök enyészet tengerébe. Mikor a legutolsó másodperc is beleömlött aengerbe, akkor az óra kalapácsa felemeli fejét s kkoppantja a tizenkettőt. Az utolsó ütésnél az esztendő „pasz-volátot“ mond s szörnyet hal. Nem készült a halálhoz előre sokat jelentő haldokló csuklásokkal, nem alszott sárgára, mint a szűrt viasz, ahogy ez a haldoklásmű bevett szokás szerint történni szokott, nem állták körül ágyát a kanonokok szentelt gyertyákká rveg olajos vatákkal, hanem olyan ifjan, mint ahogy születetett, olyan gyermekészszel s vén cynismussal, mint azt az időtől megvárni lehet, az utolsó órakoppanásra fal felé fordult és meghalt. Halálát mindenki leste és senki sem várta, halálában semmi poezis nem volt,egyszerűen, sután, amint született, ki is múlt. Abban a pillanatban világra jött egy másik csecsemő : az 1870-ik esztendő. Nem akadt még egy ember, sem itt a kontinensen, sem Kolumbus világrészén, aki elleshette volna az időt, amikor az egyik meghalt s a másik született : egy pillanatban történik mind a kettő. Mikor a temetés és a keresztelés megtörtént, mi is kezdünk okosan gondolkozni. Megvénültünk, szörnyen megvénültünk. Harmincegymillió ötszázharminchat ezer másodperccel lettünk idősebbek ! Ezek a számok azt mutatják, hogy ugyanannyival szegényedtünk, annyi a deficitünk az életre szánt időkészlet kincstárából. És ezt a deficitet egyetlen fináncminiszter se tudja helyreütni soha. A sok deficitből, melylyel minket az elmúlt év megajándékozott, fekete hajunknak, zöld reményünknek és rózsaszínű kedvűinknek is kijutott. Az ezüst, amely az elmúlt esztendőben anynyira kerülte zsebeinket, befutotta hajunkat s az alóla kikerült arany tanácsok árkelete csekély lett a világ börzéjén. Egy pipadohányt sem ad érte senki. Előfizetési feltételek : jan.— márczius .... jan--június....................... jan— december ..... Külföldre egész évre . Az előfizetési pénzek a hivatalának Pollár Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre külderdők ЦЦрГ* Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyomaltathatunk A „Nemere“ kiadó hivatala 1VE 50 kr. 8 írt — kr. C. írt — kr. 8 írt — kr. Nemere'' kiadó Az újévben. Sepsi-Szentgyörgy, 1879 január 1. Boldog újévet ! hány alak mondja ezt ma el hazánkban és a keresztyén világban ? Örömmel, jó kivánatoktól áthatva sietünk szeretteinkhez, hogy az év első napján a következő napokra szerencsekivánatainkat tolmácsoljuk. Így hozza ezt a tiszta, önzetlen emberi érzés. A diplomácia máskép köszön; s a jelent tárja elibünk s a boldog újév hátterében politikus mosolylyal leplezi a haszonvágyat A szedáni katasztrófáig III. Napóleon adta az újévi vezényszót s Európa lázasan várta kijelentéseit ; a sors változott: a franciák büszke császárja most idegen haza rideg földjében aluszsza álmait, elragadván tőle a vezéri szerpet Bismarck, a vasakaratú német kancellár kinek lángelméje sugallta diplomatikus nyilatkozatai ma egy világrész politikai iránytűjét igazgatják. "Tőle várnék a politika újévi legfontosabb nyilatkozatát, melyből a jövőre következtetést vonhassunk. A táviró az idő rövidsége miatt lapunk bezártáig még nem hozta a kijelentéseket s mi csak annyit registrálhatunk, hogy a politikai láthatárt vészszel telt felsegek boripák, Európa harckész és aggódva lépünk az újév küszöbére : várjon mi sorsot hoz drága nemzetünknek ? Pártos jelen, bizonytalan jövendő ; — ez a helyzet képe, melyből hogy kibontakozzunk, népünk összetartása, nagyjaink legszentebb akarata és legnemesebb tettvágyára van szükség. Ki látni és a viszonyokat felfogni képes, az nem tagadhatja, hogy várponton állunk. Sokat kell tennünk és önmagunktól megtagadnunk, hogy a veszélyt elhárítsuk. A keleti kérdés damoklesi kard gyanánt függ fejünk felett s nincs senki, a ki megjósolja, minő állami átalakulásokat vonhat maga után ! Oroszországnak tekintélyes hadserege áll nem messze hazánk határaitól. A beteg Törökországba lázas hírek jőnek Angolország ké-A lefolyt esztendő pedig tanulságos volt. — Kétszer buktatták meg a minisztériumot, hogy kétszer állíthassák ismét lábra. Széknek eresztették pénzügyünket s a deficitet még sem hordta el a szél. Okkupáltunk egy barátságos nemzetet nyájas puskaszóval s kifizettünk az önzetlen barátság biztosítására 60 milliót. S most azt hisszük,hogy békén alhatunk az északi medvétől. Hanem azért a külföld nincs megelégedve velünk. Nem csoda. Hisz a megelégedés úgyis csak eszményi fogalom, olyan valami, amit a társadalom soha el nem érhet, mert hát az emberek nagy többsége folyvást panaszkodik ma is. Az elmúlt esztendőben ha valakinek üszkös volt a gabonája, szidta a bosnyák politikát; a kit m a szabó kiszabott a (pardon !) nadrágjából, az a poikolba küldte a dualismust; a kinek hasfájása volt, az kétes politikának tartotta az Andrássyét s a ki végre kiadott pénze után nem kapta meg az esedékessé vált 120" 0"ot, az a monarchikus rendszernek határozott ellensége vala. Hogyan lehetne tehát megelégedésről szóla L nunk ! Az 1878-ik esztendő nyomorúságai régi kele- ■ tüek. Visszavihetők azok ama végzetes paradicsomi jelenetre. Mikor ősatyánk és anyánk bőviben voltak mindennek, mikor a paradicsomban volt nekik éneklő madaruk és gyümölcsük nagy sokasággal . . . akkor egy szál kígyó elégséges volt arra, hogy ama históriai nevezetességű alma-katasztrófa beüssön s a megelégedést örök időkre száműzze az emberiség édenkertjéből. Épen ezért ne zúgolódjál kedves olvasóm arra , a szegény „tavaly“-ra. Légy háládatos iránta, mert : megérdemli tőled, akármilyen rész volt is hozzád. Ami nertitr ezt az új esztendőt illeti, emeli