Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-01-01 / 1. szám

U­ n­i­t­an cetlik év­fol­y­am­ára Lapunk ma kilencedik évfolyamába lépett. Maga azon körülmény, hogy egy vidéki lap kilencedik évfolyamát megéri, eléggé igazolja létjogát. Legyen szabad e helyen t. előfizetőinknek, t. munkatársainknak a lefolyt időben tanusított szi­ves pártfogásukért hálás köszönetet mondanunk. Ezen új évfolyammal lapunk jövőben köve­tendő irányára is rá kellene mutatnunk , elégnek hisszük azonban, ha a múltra hivatkozunk. A­nélkül, hogy az öndicséret vádjával terhel­nék magunkat, ki kell mondanunk, hogy a „NE­MERE“ fontos feladatának az elmúlt év alatt is híven igyekezett megfelelni. Mint kevés igények­kel megjelenő politikai lap, arra törekedett, hogy olvasóit a nevezetesebb kül- és belpolitikai kérdé­sek színvonalán folyton megtartsa. Nem vágtunk bele a nagyszabású politika mezejébe, elégnek tar­tottuk, ha Irányadó cikkeivel s a napi események registrálásával rámutathattunk a politikai élet főbb vonásaira. Fő gondot fordítottunk a megyei élet érde­keire. Úgy a közigazgatás, törvényhatóság, mint általában a társadalmi élet egyéb mozzanatait éber figyelemmel kísértük. Nem feledkeztünk meg a köz­ségekről, nem a népnevelés, a tanügy körébe eső nevezetesebb kérdésekről. Tárca és csarnok rovatunk megfelelt az olvasó igényeinek, azok változatossága mellett figyelmet fordítottunk az eredetiségre is s csupán absolut irodalmi becsű munkáknak adtunk helyet azokban. Vidéki levelezéseink feltárták a vidék szüksé­geit, nevezetesebb mozgalmait s nem zártunk aj­tót a jogos panaszoknak vagy a célszerű indítvá­­nyok­ megvitatásának. A különfélék rovata a leglényegesebb orszá­­gos híreken kívül főkép helyi érdekek szolgálatá­ban állott. Szóval arra törekedtünk, hogy lapunk, mint politikai-társadalmi lap, az olvasó igényeit minden irányban kielégítse. Ez lesz fő célunk jövőre is. Lapunk pártfogói,­t. előfizetőink, munkatár­saink szíves támogatása lehetővé fogja tenni, hogy fontos feladatunkat jövőre se hagyjuk megoldat­lanul. Különös gondot fogunk főként fordítani a megyei viszonyokra, e végből a nevezetesebb kér­déseket tüzetes megvitatásban részesítjük, a hi­ányokra kimélet nélkül rámutatunk s azok orvos­lását az illető közegektől sürgetni fogjuk. A fon­tosabb, község­eket érdeklő szabályrendeleteket, felsőbb, általános érdekli körözvényeket lapunkban közzétesszük. A „NEMERE“ minden irányban hű orgánuma lesz a megyei életnek. Bukaresti, fővárosi és vidék! számos kitűnő munkatársaink közreműködésével törekvésünk le­­end a fővárosi sajtó és az olvasó közönség azon elismerését, melylyel lapunk a legelső vidéki lapok közé soroztatott, ezutánra is minél inkább kiérde­melni. I. előfizetőink és t. munkatársaink­ jóindulatú támogatását teljes bizalommal kéri jövőre is a „Hemere" szerkesztősége i­ i f 1 sza­ra. Szerkesztőségi iroda Főpiac, Caulak-féle ház, feorá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hi­vatal Pul­ik Mór könyvnyomdája kö­-.á . hirdetések és előfizetési pénzek kármentesen intézendő!.. . hiromszéki epsi-Szentgyörg­y* 1879. Szerein, január 1. szeon !­ri es a ijSsp’St-IX. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: csütörtökön és v&Borss.p fi! Előfizetési feltételek : ^ Helyben házhoz hordva, vagyij vidékre postán küldve ,1 post Egész évre . . 6 frt — tr. ffl Fél évre ... 3 frt — hr. !j! Negyedévre . . ! frt 50 hr. A Hirdetmények dija : f­­ 3 hasábos petit-sorért, vagy Ш annak helyéért 6 kr. 3 Bélyegdij külön 30 kr. Nyi­ttér nom 15 hr. alun­ és közgazdászat! lap. kikénys tazaltó-egÿbl83 soratatois feszfesge Az uj esztendőben. Ha előre feltetted magadban kedves olvasóm, hogy itt az én földszinti lakásomban, melyet a szerkesztő számomra kijelölt,­­ itt a fekete vonal alatt, elégikus hangulatban fogsz engem találni ; ha azt hiszed, hogy a tárcaírók kérlelhetetlen vi­lágfájdalma ide is beszorult az én szerény laká­somba s ha azt gondolod, hogy én itt neked az ó és uj esztendő „volt és van“ ja, „múlt és jövő “-je, „eszmei véletlensége“ felett elmélkedem s meg­borzongatom hátadat „az alkonyuló esztendő utolsó sóhajtásával“, a „sirjába temetkezett hosszú év kínos fájdalmaival“, mint a­hogy ezt minden újság rész­letes pontossággal veled elkövetni múlhatatlan kö­telességének tartja: mondom, ha te ilyen feltevé­sekkel fogtál e sorok olvasásához, — hát akkor te szörnyen csalódtál. Sokkal kegyeletesebb érzés lakozik én ben­nem, sokkal inkább tisztelem én a te - és újévi gondolataidat, — minthogy én találgatni merném azokat. Én rideg számoló vagyok. A­helyett, hogy azt mondanám neked: „ima, az enyészet örök sírjába, a feledés mély üregébe egy esztendő van behantolva“ — kiszámítom, hogy nem egy esztendő, hanem 31.536.000, vagyis har­­m­incegymillióötszázh­arminchatezer másodperc cse­pegett be egymásután az örök enyészet tenge­rébe. Mikor a legutolsó másodperc­ is beleömlött a­en­gerbe, akkor az óra kalapácsa felemeli fejét s kkoppantja a tizenkettőt. Az utolsó ütésnél az esztendő „pasz-volátot“ mond s szörnyet hal. Nem készült a halálhoz előre sokat jelentő haldokló csuklásokkal, nem alszott sárgára, mint a szűrt viasz, a­hogy ez a haldoklás­­mű bevett szokás szerint történni szokott,­­ nem állták körül ágyát a kanonokok szentelt gyertyák­ká rveg olajos vatákkal, hanem olyan ifjan, mint a­hogy születetett, olyan gyermekészszel s vén cy­­nismussal, mint azt az időtől megvárni lehet, az utolsó órakoppanásra fal felé fordult és meghalt. Halálát mindenki leste és senki sem várta, halálá­ban semmi poezis nem volt,­­egyszerűen, sután, a­mint született, ki is múlt. Abban a pillanatban világra jött egy másik csecsemő : az 1870-ik esztendő. Nem akadt még egy ember, sem itt a konti­nensen, sem Kolumbus világrészén, a­ki elleshette volna az időt, a­mikor az egyik meghalt s a másik született : egy pillanatban történik mind a kettő. Mikor a temetés és a keresztelés megtörtént, mi is kezdünk okosan gondolkozni. Megvénültünk, szörnyen megvénültünk. Har­­mincegymillió ötszázharminchat ezer másodperccel lettünk idősebbek ! Ezek a számok azt mutatják, hogy ugyanannyival szegényedtünk, annyi a defi­citünk az életre szánt időkészlet kincstárából. És ezt a deficitet egyetlen fináncminiszter se tudja helyreütni soha. A sok deficitből, melylyel minket az elmúlt év megajándékozott, fekete hajunknak, zöld remé­nyünknek és rózsaszínű kedvűinknek is kijutott. Az ezüst, a­mely az elmúlt esztendőben any­­nyira kerülte zsebeinket, befutotta hajunkat s az alóla kikerült arany tanácsok árkelete csekély lett a világ börzéjén. Egy pipadohányt sem ad érte senki. Előfizetési feltételek : jan.— márczius .... jan--június....................... jan— december ..... Külföldre egész évre . Az előfizetési pénzek a hivatalának Poll­á­r Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre kü­lder­dő­k ЦЦрГ* Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyo­maltathatunk A „Nemere“ kiadó hivatal­a 1­­VE 50 kr. 8 írt — kr. C. írt — kr. 8 írt — kr. Nemere'­' kiadó­ Az újévben. Sepsi-Szentgyörgy, 1879 január 1. Boldog újévet ! hány alak mondja ezt ma el hazánkban és a keresztyén világban ? Örömmel, jó kivánatoktól áthatva sietünk szeretteinkhez, hogy az év első napján a követ­kező napokra szerencsekivánatainkat tolmácsol­juk. Így hozza ezt a tiszta, önzetlen emberi érzés. A diplomácia máskép köszö­n; s a jelent tárja elibünk s a boldog újév hátterében poli­tikus mosolylyal leplezi a haszonvágyat A­ szedáni katasztrófáig III. Napóleon adta az újévi vezényszót s Európa lázasan várta ki­jelentéseit ; a sors változott: a franciák büszke császárja most idegen haza rideg földjében aluszsza álmait, elragadván tőle a vezéri sze­r­­pet Bismarck, a vasakaratú német kancellár kinek lángelméje sugallta diplomatikus nyilat­kozatai ma egy világrész politikai iránytűjét igazgatják. "Tőle várnék a politika újévi legfon­tosabb nyilatkozatát, melyből a jövőre követ­keztetést vonhassunk. A táviró az idő rövidsé­ge miatt lapunk bezártáig még nem hozta a kijelentéseket s mi csak annyit registrálhatunk, hogy a politikai láthatárt vészszel telt felsegek bor­ipák, Európa harckész és aggódva lépünk az újév küszöbére : várjon mi sorsot hoz drága nemzetünknek ? Pártos jelen, bizonytalan jövendő ; — ez a helyzet képe, melyből hogy kibontakozzunk, né­pünk összetartása, nagyjaink legszentebb aka­rata és legnemesebb tettvágyára van szükség. Ki látni és a viszonyokat felfogni képes, az nem tagadhatja, hogy várponton állunk. So­kat kell tennünk és önmagunktól megtagadnunk, hogy a veszélyt elhárítsuk. A keleti kérdés damoklesi kard gyanánt függ fejünk felett s nincs senki, a ki megjó­­solja, minő állami átalakulásokat vonhat maga után ! Oroszországnak tekintélyes hadserege áll nem messze hazánk határaitól. A beteg Török­országba lázas hírek jőnek Angolország ké-A lefolyt esztendő pedig tanulságos volt. — Kétszer buktatták meg a minisztériumot, hogy két­szer állíthassák ismét lábra. Szék­nek eresztet­ték pénzügyünket s a deficitet még sem hordta el a szél. Okkupáltunk egy barátságos nemzetet nyájas puskaszóval s kifizettünk az önzetlen barát­ság­ biztosítására 60 milliót. S most azt hisszük,hogy békén alhatunk az északi medvétől. Hanem azért a külföld nincs megelégedve velünk. Nem csoda. Hisz a megelégedés úgyis csak eszményi fogalom, olyan valami, a­mit a társadalom soha el nem ér­het, mert hát az emberek nagy többsége folyvást panaszkodik ma is. Az elmúlt esztendőben ha valakine­k üszkös volt a gabonája, szidta a bosnyák politikát; a kit m a szabó kiszabott a (pardon !) nadrágjából, az a po­­i­kolba küldte a dualismust; a kinek hasfájása volt,­­ az kétes politikának tartotta az Andrássyét s a ki végre kiadott pénze után nem kapta meg az ese­dékessé vált 120" 0"ot, az a monarchikus rendszer­nek határozott ellensége vala. Hogyan lehetne tehát megelégedésről szóla­ L nunk ! Az 1878-ik esztendő nyomorúságai régi kele- ■ tüek. Visszavihetők azok ama végzetes paradicsomi jelenetre. Mikor ősatyánk és anyánk bőviben vol­­­­tak­ mindennek, mikor a paradicsomban volt nekik éneklő madaruk és gyümölcsük nagy sokasággal . . . akkor egy szál kígyó elégséges volt arra, hogy­­ ama históriai nevezetességű alma-katasztrófa beüs­sön s a megelégedést örök időkre száműzze az em­beriség édenkertjéből. Épen ezért ne zúgolódjál kedves olvasóm arra , a szegény „tavaly“-ra. Légy háládatos iránta, mert : megérdemli tőled, akármilyen rész volt is hozzád. A­mi nertitr ezt az új esztendőt illeti, emeli

Next