Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-04-20 / 32. szám

3±r szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi Szentgyörgyön a ref. kollégium épületé­ben, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: Z­OLLÁK JAÓR. könyvnyomdája és könyv­kereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmente­sen intézendők. A ,,Háromszéki háziipar Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Vasárnap, ápril 20. év.­IX. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer, csütörtökön és vas£uv»p ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija:­­ 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílttér sora 15 kr. hivatalom közlönye, Előfizetési felhívás a IX. év fél­­amánra^H. negyedére. ------------"*--------------------------­Előfizetési feltételek : Ápr.—június.............................1 frt 50 kr. Külföldre egész évre .... 8 frt —­­ Г Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó­hivatalának Fóliák Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre külden­dők Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyo­­mattathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala Az orosz cár elleni merénylet. A minden oroszok cárja körülvette magát testőreivel, a rendőrök titkos kémeivel - és mégis megtörtént, a­mitől félve remegett : élete ellen merénylet követtetett el. Nincs a műveit Európában egyetlen nemzet, nincs a nemzetek közt egyetlen müveit ember, a ki el ne ítélné, a kinek v­ére a tróngyilkos merényletére föl ne lázadna Bizonyára elfordul a józan gondolko­dás, a becsületes lélek az undok gy­lkostól, a a szerencsétlen merénylőtől, és mégis midőn a fehér cár élete egy hajszálon függött,­­ nem akadt egyetlen ember sem, a­ki el ne gondol­kozott volna e borzasztó, királyt ölni szándékozó gyilkos tette okai felett Nincs ma egyetlen nép, mely ne ítélne, s a nép ítélete a politiká­ban rendesen igaz szokott lenni És ennek az ítéletnek rettenetes szava van Fülébe dörgi a mindenek cárjának, hogy napjai órái, kormány­­zásának napjai és órái meg vannak számlálva A cár sápad és remeg. Reszkető tagjai már nem bírják tovább hordozni magukban a két­ségbeesett lelket. Eddig csak félt, most már reszket. Szerencsétlen cárja a minden oroszok­nak ! . . . A nép, a közvélemény szava, most nem tüntetésekkel, fáklyákkal és tömeges csoporto­sulásokkal állott elő — hamm sokkal erősebb fegyverrel, sokkal borzasztóbb védelemmel, — a g y i 1 о к к а 1 Jaj annak a társadalomnak, jaj annak az országnak, hol a nép utolsó mene­déke már a gyilok. Ott belsejében rágódik a féreg, mely lassan őröl, de emészt. Megeneszli a korhadt rendszert, a pusztulni indult, megfe­­nesedett rendőrállam rendszerét s a nép ítélt. Nem az ő hibája, hogy a középkorb­a az újkor­ba való átmenete­ gyanánt meg akarta szerezni magának az arisztokrácia előjogait : ez a rend­­őrállam bűne Lelke rajta. Oroszország népe az udvar arisztokráciájának ezen előjogait csak majmolta s ha ez az előjog a gyilok , nyugod­jék meg a történelem, mert az orosz udvar tör­ténelme terhes a méregtől és gyiloktól. A ne­­mezis keze nem marad következetlen. Az isten ujja int és intése rettenete­s A szentpé­trvári merénylet háttere sokkal szomorúbb, mint azt egyelőre gondolnék is.­­ Ott áll egy óriás birodalom, egy szilaj­o­serejű faj, m­ely terjedelemre, számra nézve legna­gyobb­ értékre, súlyra nézve pedig a legkisebb az egész Európában. — Ez óriási nép erkölc­si törpeségének a keleti kényuralom rendszere az oka. A századok által felnevelt s megszilárdított milliók békés hódolata által elkényeztetett des­­potizmust támadja meg most a forradalmi szel­lem, az a forradalmi szellem, mely jogosultsá­gát ugyan belülről, hazája nyomorából, de táp­lálékát­­ kívülről , nyugat-európai tanokból merít­i. Ezek a titkos összeesküvők gyilkolhatnak, megfélemlíthetnek egy egész hivatalnok nem­zedéket, de hazájukat felszabadítani nem fog­ják. Nem, még ha az összeesküvők főnöke jut­na is a cárok trónjára. A legszabadabb alkotmány proklamálása körülbelül úgy hatna Oroszországra, mint ha­tottak hajdan a jezsuiták tömeges keresztelései Ázsia vad népeire : a nép ezrenként özönlött cifra bódéikhoz, felvette a keresztvizet, gyakran még adózott is az uj istennek, aztán hazatért s mint azelőtt, tovább szerette többes számú feleségeit. Forradalom ily körülmények közt átjátsz­­hatja a hatalmat egy kézből a másikba,­­ de máról holnapra nem taníthatja meg a rabszol­gát arra, hogy a hatalmat az egyedül lehetsé­ges módon , egy részének közvetlenül való gyakorlása által korlátozza. Erre még talán megtaníthatná a népet egy fel­világosult absolutizmus, melynek öntuda­tos célját önmagának feleslegessé tétele ké­pezi. — De hol találunk ily absolutismust ? Egy nagy átalakulási processzus küszöbén áll Oroszország. Ma a küzdelemben a titkos forradalmárok s a kormány állnak szemben ; amazok impor­tált és megemésztetlen szabadsági eszméikkel, támogatva a nép nyomora által; emez százados hatalmára, óriási anyagi erőforrásaira s a nagy tömeg butaságára és megszokott szolgaiságára támaszkodva. A küzdelem végkimenetele alig kétséges , ki mondana le a reményről, hogy szabad Euró­pában egy nagy népnek végre is sikerülni fog emberhez méltó létet vivni ki magának ? csak­hogy e végeredményt talán csak unokáink, a jelen nemzedék semmi esetre sem fogja meg­érni. — Oroszország évtizedek előtt ülte meg ala­pításának ezredéves fordulóját. Több mint ezredéves léte alatt most tör­tént először, hogy az orosz kéz, a szabad­ság nevében fegyverrel támadja meg a cár életét. Ez a nap előreláthatólag fordulópontot fog jelezni Oroszország belső történetében. S hogy az új korszak, melynek születését a cár mellének szegzett pisztolylövések jelezik, aligha lesz a békés fejlődés, a szabadság és jó­lét felé való következetes és rendszeres hala­dás korszaka, — azt mutatják a szereplők, kik előttünk a színpadon mozognak : titkos rend­őrök és titkos forradalmárok. Ha egyszer valamelyik országban ezek a tényezők foglalják le a maguk számára a po­litikai arénát , — az olyan ország rendszerint több bajt és gondot okoz magának, mint szom­szédainak. A. M. A „Nemere“ egyik közelebbi száma egy ve­­zércikket hozott volt Fogarasból, mely a zernesti románok magatartását a mag­yar nyelv érdekében tényekkel illusztrálta. Több román lapnak vissza­tetszett a zernestiek hazafias gondolkozása és siet­tek azonnal cáfolgatni s bíráló észrevételekkel ki­sérni fogarasi levelezőnk állításait. Sajnáljuk, hogy épen a legérzékenyebb kifakadást nem olvashat­­tuk, melyet a nagyszebeni „Tel. Rom.“ közölt Me­­tianu zernesti román lelkész tollából s igy csak más lapok után ismertethetjük mi is.­­ A többek közül a bukaresti „Resboiul“ a következőket írja : „A Sepsi-Szentgyörgyön megjelenő „Nemere“ című­ székely lap nem­régiben azt írta, hogy több bras­sói román elment Zernest községbe, hogy ott alá­írásokat gyűjtsön azon feliratra, mely a magyar­­nyelv ellen a metropolitához küldetett ; de a ter­nestiek nem akarták aláírni, mivel ,ők és gyerme­keik nem akarnak tudatlanok maradni s meg akar­nak tanulni magyarul, hogy lehessenek ők is olya­nok, mint a brassói urak, a kik tudnak magyarul.“ Ezen részakaratú rágalmát a nevezett székely lap­nak Matianu, zernesti román pap a „Tel. Rom.“-­­ ban megcáfolja s azt állítja, hogy ez ’csak költe­mény, mert a zernestiek helyeselték ő excellenciá­­jának eljárását s hitfelekezete részéről nem késik iránta bizalmát és köszönetét kinyilvánítani.“ — Ezt irja a bukaresti „Resboiul“. Ezzel szemben mi is kinyilatkoztatjuk, hogy a „Tel. Rom.“ tisztelt levelezője buzgóságában túllőtt a célon s az igaz­sággal egészen ellenkező dolgokat irt. Hogy lapunk­nak ama közleménye „részakaratú rágalom“ vagy „költemény“ lett volna, azt mi kereken tagadjuk annyival is inkább, mivel levelünket oly egyéntől vettük, a­ki hitelesség és megbízhatóság tekinteté­ben legalább is nem áll hátrább, mint Matianu lelkész úr. Azt értjük, hogy a kérdéses közlemény roszul esett ő excellenciájának is, a­mire választ írni épen az odavaló lelkész úr volt hivatva, de azt már nem tudjuk felfogni, hogy tények elbeszélésé­vel minő igazságérzettel lehet a „rágalom“, „rész­­akarat“, „költemény“ — s isten tudja, még miféle puszta frázissal szembeszállni. — Addig is, mig e tárgyban levelezőnk észrevételeit megtenné, köte­lességünk a jól értesült „Tel. Rom.“ szorgalmas levelezőjét buzgóságában rendreutasítani. * A csődtörvényjavaslat tárgyában összehívott enquête bizottság az „Els“ értesülése szerint vég­leg befejezte már tanácskozásait s megállította az új csődeljárás alapelveit. Ez elvek alapján már a törvényjavaslat szövegezése is munkába vétetett, mely ha elkészül, az igazságügyi miniszter annak áttekintésére ismét fog kérni egy szűkebb bizottsá­got.­­ A törvényjavaslat, mely gyökeresen szakit az 1840-ben kodifikált hosszadalmas eljárással, s mely lényegileg az osztrák csődeljárás mintájára készül, még az ülésszak végén május hóban elő fog terjesztetni, hogy a jövő ülésszakban törvényhozá­­silag letárgyaltassék s törvényerőre emeltessék. * A bosnyák menekültek hazatérése folyton tart. Prjedorba, mint a „Bosa Corr.“ fele­­tt, két vasúti vonattal mintegy 2000 menekült érkezett Noviból, köztük három árva is, kiknek szülei Hor­vátországban elhaltak. Az árvák átadattak a prje­­dori községinek. A dubicai kerületbe m­re. 11-én 1000, 12-én mintegy 600,15-én és 14 én 1400 ember érkezett haza. A merénylet Sándor cá-i éllete ellen,megdöben­­tően szakította félbe a nyugalmat Oroszország fő­városában. Alig néhány napja, hogy a titkos for­radalmi kormány intése a cárhoz megjelent, s a fenyegetést gyorsan követte a bűnös kísérlet. A merénylet nem sikerült, s a műveit világ kétség­kívül egyhangúlag el fogja ítélni a gyilkos kísér­letet, de ép oly kétségtelen hogy a forradalmi mozgalom, mely immár a legvégső eszköztől sem riad, vissza, folytatni fogja a cári despota hatalom aláásását s ha Sokolov, az elfogott merénylő, éle­tével lakói bűnéért, mások támadnak helyette, s a rendőri üldözés, a deportáció képtelen lesz elfojtani a mozgalmat melynek célja az, a­mit Sándor cár

Next