Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-04-20 / 32. szám
3±r szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi Szentgyörgyön a ref. kollégium épületében, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: ZOLLÁK JAÓR. könyvnyomdája és könyvkereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A ,,Háromszéki háziipar Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Vasárnap, ápril 20. év.IX. évfolyam. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer, csütörtökön és vas£uv»p ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílttér sora 15 kr. hivatalom közlönye, Előfizetési felhívás a IX. év félamánra^H. negyedére. ------------"*--------------------------Előfizetési feltételek : Ápr.—június.............................1 frt 50 kr. Külföldre egész évre .... 8 frt — Г Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadóhivatalának Fóliák Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala Az orosz cár elleni merénylet. A minden oroszok cárja körülvette magát testőreivel, a rendőrök titkos kémeivel - és mégis megtörtént, amitől félve remegett : élete ellen merénylet követtetett el. Nincs a műveit Európában egyetlen nemzet, nincs a nemzetek közt egyetlen müveit ember, a ki el ne ítélné, a kinek vére a tróngyilkos merényletére föl ne lázadna Bizonyára elfordul a józan gondolkodás, a becsületes lélek az undok gylkostól, a a szerencsétlen merénylőtől, és mégis midőn a fehér cár élete egy hajszálon függött, nem akadt egyetlen ember sem, aki el ne gondolkozott volna e borzasztó, királyt ölni szándékozó gyilkos tette okai felett Nincs ma egyetlen nép, mely ne ítélne, s a nép ítélete a politikában rendesen igaz szokott lenni És ennek az ítéletnek rettenetes szava van Fülébe dörgi a mindenek cárjának, hogy napjai órái, kormányzásának napjai és órái meg vannak számlálva A cár sápad és remeg. Reszkető tagjai már nem bírják tovább hordozni magukban a kétségbeesett lelket. Eddig csak félt, most már reszket. Szerencsétlen cárja a minden oroszoknak ! . . . A nép, a közvélemény szava, most nem tüntetésekkel, fáklyákkal és tömeges csoportosulásokkal állott elő — hamm sokkal erősebb fegyverrel, sokkal borzasztóbb védelemmel, — a g y i 1 о к к а 1 Jaj annak a társadalomnak, jaj annak az országnak, hol a nép utolsó menedéke már a gyilok. Ott belsejében rágódik a féreg, mely lassan őröl, de emészt. Megeneszli a korhadt rendszert, a pusztulni indult, megfenesedett rendőrállam rendszerét s a nép ítélt. Nem az ő hibája, hogy a középkorba az újkorba való átmenete gyanánt meg akarta szerezni magának az arisztokrácia előjogait : ez a rendőrállam bűne Lelke rajta. Oroszország népe az udvar arisztokráciájának ezen előjogait csak majmolta s ha ez az előjog a gyilok , nyugodjék meg a történelem, mert az orosz udvar történelme terhes a méregtől és gyiloktól. A nemezis keze nem marad következetlen. Az isten ujja int és intése rettenetes A szentpétrvári merénylet háttere sokkal szomorúbb, mint azt egyelőre gondolnék is. Ott áll egy óriás birodalom, egy szilajoserejű faj, mely terjedelemre, számra nézve legnagyobb értékre, súlyra nézve pedig a legkisebb az egész Európában. — Ez óriási nép erkölcsi törpeségének a keleti kényuralom rendszere az oka. A századok által felnevelt s megszilárdított milliók békés hódolata által elkényeztetett despotizmust támadja meg most a forradalmi szellem, az a forradalmi szellem, mely jogosultságát ugyan belülről, hazája nyomorából, de táplálékát kívülről , nyugat-európai tanokból meríti. Ezek a titkos összeesküvők gyilkolhatnak, megfélemlíthetnek egy egész hivatalnok nemzedéket, de hazájukat felszabadítani nem fogják. Nem, még ha az összeesküvők főnöke jutna is a cárok trónjára. A legszabadabb alkotmány proklamálása körülbelül úgy hatna Oroszországra, mint hatottak hajdan a jezsuiták tömeges keresztelései Ázsia vad népeire : a nép ezrenként özönlött cifra bódéikhoz, felvette a keresztvizet, gyakran még adózott is az uj istennek, aztán hazatért s mint azelőtt, tovább szerette többes számú feleségeit. Forradalom ily körülmények közt átjátszhatja a hatalmat egy kézből a másikba, de máról holnapra nem taníthatja meg a rabszolgát arra, hogy a hatalmat az egyedül lehetséges módon , egy részének közvetlenül való gyakorlása által korlátozza. Erre még talán megtaníthatná a népet egy felvilágosult absolutizmus, melynek öntudatos célját önmagának feleslegessé tétele képezi. — De hol találunk ily absolutismust ? Egy nagy átalakulási processzus küszöbén áll Oroszország. Ma a küzdelemben a titkos forradalmárok s a kormány állnak szemben ; amazok importált és megemésztetlen szabadsági eszméikkel, támogatva a nép nyomora által; emez százados hatalmára, óriási anyagi erőforrásaira s a nagy tömeg butaságára és megszokott szolgaiságára támaszkodva. A küzdelem végkimenetele alig kétséges , ki mondana le a reményről, hogy szabad Európában egy nagy népnek végre is sikerülni fog emberhez méltó létet vivni ki magának ? csakhogy e végeredményt talán csak unokáink, a jelen nemzedék semmi esetre sem fogja megérni. — Oroszország évtizedek előtt ülte meg alapításának ezredéves fordulóját. Több mint ezredéves léte alatt most történt először, hogy az orosz kéz, a szabadság nevében fegyverrel támadja meg a cár életét. Ez a nap előreláthatólag fordulópontot fog jelezni Oroszország belső történetében. S hogy az új korszak, melynek születését a cár mellének szegzett pisztolylövések jelezik, aligha lesz a békés fejlődés, a szabadság és jólét felé való következetes és rendszeres haladás korszaka, — azt mutatják a szereplők, kik előttünk a színpadon mozognak : titkos rendőrök és titkos forradalmárok. Ha egyszer valamelyik országban ezek a tényezők foglalják le a maguk számára a politikai arénát , — az olyan ország rendszerint több bajt és gondot okoz magának, mint szomszédainak. A. M. A „Nemere“ egyik közelebbi száma egy vezércikket hozott volt Fogarasból, mely a zernesti románok magatartását a magyar nyelv érdekében tényekkel illusztrálta. Több román lapnak visszatetszett a zernestiek hazafias gondolkozása és siettek azonnal cáfolgatni s bíráló észrevételekkel kisérni fogarasi levelezőnk állításait. Sajnáljuk, hogy épen a legérzékenyebb kifakadást nem olvashattuk, melyet a nagyszebeni „Tel. Rom.“ közölt Metianu zernesti román lelkész tollából s igy csak más lapok után ismertethetjük mi is. A többek közül a bukaresti „Resboiul“ a következőket írja : „A Sepsi-Szentgyörgyön megjelenő „Nemere“ című székely lap nemrégiben azt írta, hogy több brassói román elment Zernest községbe, hogy ott aláírásokat gyűjtsön azon feliratra, mely a magyarnyelv ellen a metropolitához küldetett ; de a ternestiek nem akarták aláírni, mivel ,ők és gyermekeik nem akarnak tudatlanok maradni s meg akarnak tanulni magyarul, hogy lehessenek ők is olyanok, mint a brassói urak, a kik tudnak magyarul.“ Ezen részakaratú rágalmát a nevezett székely lapnak Matianu, zernesti román pap a „Tel. Rom.“- ban megcáfolja s azt állítja, hogy ez ’csak költemény, mert a zernestiek helyeselték ő excellenciájának eljárását s hitfelekezete részéről nem késik iránta bizalmát és köszönetét kinyilvánítani.“ — Ezt irja a bukaresti „Resboiul“. Ezzel szemben mi is kinyilatkoztatjuk, hogy a „Tel. Rom.“ tisztelt levelezője buzgóságában túllőtt a célon s az igazsággal egészen ellenkező dolgokat irt. Hogy lapunknak ama közleménye „részakaratú rágalom“ vagy „költemény“ lett volna, azt mi kereken tagadjuk annyival is inkább, mivel levelünket oly egyéntől vettük, aki hitelesség és megbízhatóság tekintetében legalább is nem áll hátrább, mint Matianu lelkész úr. Azt értjük, hogy a kérdéses közlemény roszul esett ő excellenciájának is, amire választ írni épen az odavaló lelkész úr volt hivatva, de azt már nem tudjuk felfogni, hogy tények elbeszélésével minő igazságérzettel lehet a „rágalom“, „részakarat“, „költemény“ — s isten tudja, még miféle puszta frázissal szembeszállni. — Addig is, mig e tárgyban levelezőnk észrevételeit megtenné, kötelességünk a jól értesült „Tel. Rom.“ szorgalmas levelezőjét buzgóságában rendreutasítani. * A csődtörvényjavaslat tárgyában összehívott enquête bizottság az „Els“ értesülése szerint végleg befejezte már tanácskozásait s megállította az új csődeljárás alapelveit. Ez elvek alapján már a törvényjavaslat szövegezése is munkába vétetett, mely ha elkészül, az igazságügyi miniszter annak áttekintésére ismét fog kérni egy szűkebb bizottságot. A törvényjavaslat, mely gyökeresen szakit az 1840-ben kodifikált hosszadalmas eljárással, s mely lényegileg az osztrák csődeljárás mintájára készül, még az ülésszak végén május hóban elő fog terjesztetni, hogy a jövő ülésszakban törvényhozásilag letárgyaltassék s törvényerőre emeltessék. * A bosnyák menekültek hazatérése folyton tart. Prjedorba, mint a „Bosa Corr.“ felett, két vasúti vonattal mintegy 2000 menekült érkezett Noviból, köztük három árva is, kiknek szülei Horvátországban elhaltak. Az árvák átadattak a prjedori községinek. A dubicai kerületbe mre. 11-én 1000, 12-én mintegy 600,15-én és 14 én 1400 ember érkezett haza. A merénylet Sándor cá-i éllete ellen,megdöbentően szakította félbe a nyugalmat Oroszország fővárosában. Alig néhány napja, hogy a titkos forradalmi kormány intése a cárhoz megjelent, s a fenyegetést gyorsan követte a bűnös kísérlet. A merénylet nem sikerült, s a műveit világ kétségkívül egyhangúlag el fogja ítélni a gyilkos kísérletet, de ép oly kétségtelen hogy a forradalmi mozgalom, mely immár a legvégső eszköztől sem riad, vissza, folytatni fogja a cári despota hatalom aláásását s ha Sokolov, az elfogott merénylő, életével lakói bűnéért, mások támadnak helyette, s a rendőri üldözés, a deportáció képtelen lesz elfojtani a mozgalmat melynek célja az, amit Sándor cár