Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-01-16 / 5. szám
5. szám. Szerkesztőségi iroda: Főpiac, Csutak-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal : Pillák Mór könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendő!. «iMSzaki Sepsi-Szentgyörgy, 1879 Csütörtök, január 16, IX. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési feltételek : Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt ■— kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Q.|?epra ВВВПШ ■II .1 УЩ1||11Ц politik; társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. ш és a tiszpsc-szeBlgjSi*g|| ira mivas a IX. évfolyamára. Előfizetési feltételek : jan.—uiárcz.us .......................| irt 50 lit*. jan—június....................................3 írt — kr*. jan—december.............................0 írt — lír. Külföldre egész évre .... 8 írt —■ kr. Az előfizetési pénzek „Nemere“ kiadóhivatalának Pollár M a г könyvnyomdájába Seps. -Szentgyörgyre kill derdő. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyomaltathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. Budapest, 1879 január 9. ny. Egyik múltkori cikkünkben bebizonyítottuk, hogy a Tisza-kormány egész fennállásának ideje óta az évi költségvetések megbízhatóságára, alaposságára törekszik, hogy e célt az 1877-ik évben annyira elérte, hogy a valóságos deficit pár százezer forinttal kevesebbre ütött ki az előirányzottnál, hogy szigorú gazdálkodással s a jövedelmek szaporításával a deficit folytonos apadását éri el s hogy e becsületes s bizalomra törekvő pénzügyi gazdálkodása által egyrészt biztos kilátást enged pénzügyi zavaraink végleges kitisztázására, mig más részt a külföldi tőkének irántunk támadt gyanúját, bizalmatlanságát felengeszti, bizalmat gerjeszt s evvel állami hitelünket újjá alkotja, kibontakozásunk lehetőségének nagy mértékben való megkönnyítésére. Most, mióta a most kezdődő 1979-ik év költségvetését a kormány alkotmányszerű megbírálás végett az országgyűlés elé terjeszté, e költségvetésben újabb indokokat találunk fentebbi meggyőződésünknek további indokolására S azon körülmény, hogy még a Tisza kormánynyal szemben a kákán is csomót kereső ellenzéki journalistika is sokkal szeldebben nyilatkozik az új budgetról, mint egyéb támadásai s eddigi eljárása után várni lehetett volna, a mellett bizonyít, hogy e költségvetést realitásának oldaláról megtámadni épen nem lehet, hogy az hű képét adja várható bevételünknek s kiadásainknak s nem iparkodik amazok rágyitásával s emezek kicsinyítésével az országot s a külföldet valódi pénzügyi állapotunk iránt csalódásba ringatni, hanem festi a képet úgy, amint van, a maga mezítelen valóságában , a külföld előtt bizonyítva, hogy pénzügyi gazdálkodásunk becsületes s takarékos voltában s az egyensúlyra törekvésében megbízható, míg idehaza a figyelmet arra irányozza, hogy a magyar állam még komoly pénzügyi bajokkal küzd s igy a terhek csökkentéséről ez idő szerint szó nem lehet, kilátást nyújt azonban a kibontakozásra a kitartó munka s szigorú takarékosság elvének megvalósítása esetén s egyúttal e két elv alkalmazásának parancsoló szükségére mutat a magángazdaságok boldogulhatásának tekintetében is. A költségvetés a jelen év hiányát 22 millióra teszi, tehát (kerek számban beszélve) egy millióval többre a tavalyinál, mely emelkedés teljesen indokolva van a monarchia tavalyi rendkívüli költségei által. Igaz, hogy e költségek még nem teljesen vannak a költségvetésbe fölvéve, mivel azok egy részének delegationális megszavazása hátra van -- s így az év végén, most az előirányzatnál okvetlenül nagyobb lett a valóságos deficit ; azonban vigasztaló azon körülmény, hogy az új budget a tavalyi kiegyezésnek várható pénzügyi eredményeit nem irányozza elő oly mérvben, mint ahogy azt vérmesség s tábizakodás veszélye nélkül várni lehet, nevezetesen a vámok emelkedése rendes jövedelmeinknek nagy részét felszabadítja a közös költségek fedezésének kötelessége alól s e rész a mai oldalról növekedő deficitet csökkenti ismét Az ellenzéki sajtó azonban — valószínüleg at aliquid fecisse iideatur — egyhangú azon állításában, hogy az idei deficit jelentékenyen nagyobb lesz az előirányzottnál. S ez állításuk bizonyítására nagy számításokba mélyednek s az a furcsa e számításokban, hogy eredményeik rendkívüli módon különböznek egymástól ; — egyik 20, másik 30, sőt akad olyan is, mely 60 millióra teszi a várható deficitet s valemenynyinek az a számítási kiindulási pontja, vagyis a várható nagyobb deficit iránti állításuk valóságát azon állításuk valóságából vezetik le, mely szerint a múlt évi okkupáció költségeinek milliói a költségvetésben nincsenek felvéve Ámde az a jó a dologban, hogy ez állítás, mint fentebb érintők, csak egy részben igaz. Az okkupációnak a delegációk által megszavazott költsége igenis szerepel az előirányzatban ezen évre eső 1 millió 800 ezer forint kamatterhével . Igaz, hogy az 1878 iki okkupácionális költségből még 41 millió és 1879-ről 13 millió van a a delegációk által megszavazatlanul, mely öszszegeket a delegációk még csak jövő hóban fognak megszavazni s igy azok kamatterhét a költségvetésbe fölvenni nem lehetett s igy ezek kamatterhe minden esetre növelni fogja a deficit előrányzott összegét; ámde e még meg nem szavazott összegnek 54 milló súlyából ránk Magyarországra 16 millió jut s ez összegnek 1.350.000 forint kamatterhe van s ez aránylag csekély összeg -el fog csak nőni nagyobbra előirányzott deficitünk nagysága. Az ellenzéki sajtó számításainak sarkalatos hibája az, hogy az összes kiadásokat veszi fel s nem azoknak ez évre eső kamatait Ez eljárás egyszerűen absurdum Az okkupicié költségeit nem rendes bevételeinkből, hanem fájdalom kölcsönből fedeztük, mely kölcsön hosszabb időre szóló törlesztésre vétetik fel, így tehát Töredékek egy ezután megírandó naplóból. (A kóristák.) Hol is hagytam el ? Igen ! azt ígértem, hogy Izsó Miklósról fogok csevegni. Nem olyan könnyű dolog az, mint az ember gondolná. Izsó egy óriás szellem, egy pályája hajnalán elhunyt képzőművész volt. Mint ha én is a képző, illetőleg a festőművészet terén kontárkodom most. Nosza hát, tegyünk úgy, mint a nagy festőművészek : fordítsunk egy kis gondot a háttérre, az árnyalásra, hogy képünk annyival szebben domborodjék ki.* Néhány napig nem voltak vendégeim. — Már csodálkozni kezdtem. De im ! „Mi zaj riad, mi nép tolong ? !“ „Szem. K.lepfás, minő karaván !“ A legmagasabb tenor és a legmélyebb bassus hangok zúgása, zengése, sivitása, mormogása, moraja hangzik ablakom alatt. Mielőtt felocsúdhattam volna meglepetésemből : ám lélekszakadva, ajtóstól egymás hátán lőnek zsiráféhoz hasonló pipaszárlábak tetején egy óriás kráglis, borotvált sáppadt arc , mellette egy potrohos hústömegből alig kilátszó, hasonlóan borotvált arcú borzas fő stb. stb., mind-mind az ellentétek netovábbjai. Ez ellentétek csak egy pontban találkoztak: mindenik arcán az élet és halál közti rémület után a szerencsés menekülés feletti öröm látszott. — Ti—ti, na—nagy, fő—ti—tiszteletes ur engedje meg, — szólott a zsiráf tenor hangon da- dogva-hebegve — engedje meg, hogy isten kitűnő papjának zsámolyánál adjunk hálát istennek, hogy életünket a szörnyek fekete szörnyeinek szarvaitól megmentette. Mi is papok, Thalia papjai vagyunk, de a mi istenünk detronizáltatván, nem menthetett volna meg minket, ha a mostan uralkodó és élő istennek szolgája közelében nem lettünk volna és itten biztos asylumot nem találtunk volna. De uram ! — szólok mosolyogva — mi baja önöknek ; azt látom, hogy szinészek, de egy szót sem értek abból, amit ön beszél. Sok beszéd szegénység. Telepedjenek le, ki hova lehet. Én ismerem önöket , önök a—i dal- és népszinmű-szintársulat kóristái. Nálam cifra szavak nélkül is nyughelyet és frisitőt találnak. — De engedelmet kérek, — szólott mély bassus hangon az a gömb ember, aki ktt néha a buffo szerepeket is adta. — Méltóztassék ide nézni ! És aztán a tréfás felén mutatta az ő nadrágjának (engedelmet kérek) „kimondhatatlanjának“ 2 arasznyi repedését. — Ez nem tréfa ! „E sebhelyek, az ég tanúm . . . .“ Tán még tovább is szavalt volna dörgedelmes hangokon, ha hahotázva be nem toppan egy fiatal barátom és el nem beszéli röviden Thalia papjainak élet-halálharcát. Az átutazó művészek, amíg a szekeres étetett, mint régi ismerőst, meg akartak tisztelni engemet Egy szűk sikátor-utcán indultak hozzám. Épen akkor jött a bivalcsorda s odaszoritotta őket egy fordulónál a szűk utcába. Ennyi szörnynyel szemben egy nehány lépésnyi távolságban, mintha Amerika vadonaiban a vad kiválókkal szemben állottak volna, azt hivék, visszafelé futni késő. Utca neki a zsiráf tenorista feltalálja magát, a másfél öles korláton átugrik. Egyéb szerencsétlenség nem történt vele, csak az, hogy sárgásfehér csikós nadrágjának egyik szárával a szomszéd uram trágyája levébe pottyant. S mivel, mint Megyerinek, „csak egy kabátja“, az én tenoristámnak is „csak egy nadrágja volt“ s minthogy történetesen ez is tarka volt : igen furcsán nézett ki rajta a kávészinti volt. A jó példa ragadós. Thalia tizenkét hőse, ki jobbra, ki balra, ki a sövény, ki a deszkakerítésen kapaszkodik s mindenik igy ad hálát istennek a szomszéd kertjében : „Átugrottam a palánkon Átesém, Hogy megingott bele májam És vesém.“ Csak a szegény gömb ember, a bassista buffo, az lett az áldozat ; ő tudnillik az ő súlyos mivoltával nem tudott oly könnyen emelkedni „excelsior“, fennakadt a sövénykerítés karójában, mélységes mély hangon énekelvén azt a keserves nótát, melyet az alföldi bikákkal szemben énekelt a peleskei nótárius. A bivalcsorda e rokonhangokra így válaszolt : „ki bömböl a mi torkunkkal ?“ Ils megbokrosodva vették körül bivalbocsnak vélt bassista társukat, érzékeny anyai hangokon válaszolván a bassista nyögéseire, jajgatásaira. De a gondviselés mindig ott van legközelebb hol arra legnagyobb szükség van; az említettem fiatal barátom a kétségbeesés pillanatában interveniált és megszabadította a gömb embert. Én váltig ajánlom a falusi óvszert az ijedség ellen , hogy igyanak egy-egy pohár hideg vizet. Nem, nem uram ! „Inkább meghalni kész, Semhogy hideg vizet igyék A bassista színész“, szavalta a gömb ember.