Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-02-23 / 16. szám

16. szám. Szerkeszt fiscul­is­tűin : Főpiac,­­Csutak-féli ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó kiválít! Pomák Mór könyvnyomdája, hov­á a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. a fr­á ronts zéfeí Sepsi - Szentgyörgy, 1879. Vasárnap, február 23. IX. évfolyam. ! Megjelenik ezen lap hete ! ' kint kétszer: 1 csütörtökön és va*Jkrtnap ! Előfizetési feltételek:' I Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve ! Egész évre . . 6 frt — frt­. ! I Fél évre ••• 3 frt — kr. ! I Negyedévit . . 1 frt 50 kr. , Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. ирар-egyl®ku és a nm$d-smaig$&vgfî ÖTi­kai Viftes Háromszékmegy­e birtokosaihoz. A ki nemzeti fejlődésünk alapfeltételét nemcsak az örökös politizálásban, a különféle politikai pártok egymáshoz való á­lásásak bí­rálgatásában­­­látja, hanem kissé körültekint a maga udvarán is, lehetetlen, hogy különösen birtokviszonyaink felett el ne szomorodjék. "A kisbirtokos és földművelő néposztályok anyagi helyzete napról-napra súlyosodik. A régi „jó gazdák” helyén most­ tönkrement, pusztulásnak indult családok álln­ak ; a régi vagyonnak igen sok tekintélyes családnál csak romja maradt, sik­ intő jeléül a rész gazdálk­ozásnak, a taka­rékosság iránti megrögzött ellenszenvüknek. Ez a sok példa elszomorít bennünket Lelkünk egy jobb jövő feletti komor ábrándokba merül. -­— Lesz-e ennek a sokat szenvedett magyar nem­zetnek egyszer élete, — olyan élete, mely nem fog többé küzdeni a létfentartással, mint a viz­­befut­ó, utolsó erőlködésével ? Derül-e e nem­zetre valaha piros hajnal, melynek virradása fényt árasszon az elszegényedett nép borult egére ? Ki tudja azt Az idő talán közel van, csak fel kell használnunk a pillanatokat, vagy ez is olyan csalóka ábránd, a­mit kergetünk, de soha utat nem érünk Annak­, a­ki népünk elszegényedése okai­ról gondolkozik, sűrűn ötlenek fel lelkében e borús gondolatok . Az, a­ki őszintén akarja nemzete javát, kétszeres örömmel ragad meg minden alkalmat, mely e kétségbeejtő helyzet javítását kilátásba helyezi Olvasóink közül talán senki sincs, ki a ma­gyar kisbirtokosok országos földhitelegyesüle­­téről ne hallott volna, — kevés van, ki annak célja felől tájékozva ne lenne ; engedje meg a t. olvasó mégis, hogy e helyen, mikor mi elő­­ször megemlékezünk s lelkünk őszinte melegé­vel üdvözöljük ez egyesületet, egyszersmind pár szóban körvonalazzuk annak célját s mondjuk el buzdításul azokat, a­miket egy vidéki lapnak elhallgatnia olvasó közönsége iránt vétek volna Magyarország buzgó fiai megteremtették annak idejében a nagy és középbirtokosok szá­mára a »magyar földhitelintézetet«, nyomban követte ezt a lelkes hazafiak közreműködésé­vé­ a „magyar kisbirtokosok országos föld­­hite egyesületének“ megalapítását illető terve­zet. Ezelőtt három évvel csak tervezet volt. Ma már, istennek hála, ténynyé vált. A legkitűnőbb országos tekh­télyek állanak ezen egyesület bi­zottsága élén. Lőnöke Festetics Pál, alelnöke Tisza László, igazgatója Végh István a bizott­sági tagok között ott van Bittó István, Fáik Miksa, Jókai Mór, Kerkapoly Károly, Lónyai Gábor, gr­­échy Manó, Ráth Károly, Samassa József egri érsek, Somssich Pál, Wahrmann Mór stb. mind elismert tekintélyek, kik a kisbirto­kosok vagyoni emelkedését célzó ezen egyesü­­letet megteremték s ez által az utókor örök háláját biztositák a maguk számára. Célul tűzte ez egyesület maga elébe, hogy a magyar kisbirtokos osztály számára felmo­­d­­l­atlan beruházási ékéket szerezzen, a vidéken pedig mezőgazdasági előlegegyleteket szervez­vén, azokat segélyezze, támogassa s ellenőrizze s ezáltal az egész szervezetnek összetartó kap­csa s vezére legyen. A magyar kisbirtokosok országos egyesü­letét ő Felsége, dicsőn uralkodó koronás kirá­lyunk vette védszárnyai alá, a­mennyiben egy­felől elfogadta azon neki és törvényes utódai­nak felajánlott jogot, mely szerint a központi egyesület elnökét és alelnökeit állásukban min­denkor a magyar koronázott király erőszendi meg; másfelől pedig az egyesület életbelépte­tésének előmozdítására magánpénztárából ka­matmentes és vissza nem fizetendő 10.000 frt­­nyi összeggel járult. Ez edd­igelé az első eset monarchiánkban, hogy pénz-­s hitelintézet köz­vetlen fejedelmi támogatásban részesült. A kor­mány pedig azon kiváltságokon és kedvezmé­nyeken kívül, melyben ez egyesületet részesité, az országos alapból 500,000 frtnyi kamatmen­tes alapitványi összeget ajánlott meg. Nagy számmal követik ezeket főuraink­ és birtokosa­ink alapítványai, ezek közül József félig 15000 frtot, Károlyi Alajos gróf 50,000 frtot, Cseko­­nics János gróf 20.000 et, községek, pénzinté­zetek 5 - 10.000 forintot, magányosak kisebb na­gyobb összeget le egész 100 Etig alapítottak, úgy hogy az egyesület már múlt évi október 15-éig 1437.900 forint alapítványnyal rendel­kezett. Valóban ily tömeges pártolás láttára meg­mozdul a szív keblünkben s eltelik az öröm jól eső érzetével. Lesz tehát egyesület, mely mó­dot és alkalmat fog nyújtani kisbirtokosainknak is az öntőkegyűjtésre, az önsegélyre Miután jövő számunk az egész alapszabály­tervezetet közölni fogja, itt csak annyit kívá­nunk megjegyezni, hogy az alapítványok nem kívántatnak ajándékképen, mert az alapító ala­pítványi összegének készpénzben befizetett ré­sze után 59/3-os kamatot élvez, befizetett tőkéje tehát olcsó kamatra adott kölcsönnek tekint­hető, a­mely aztán a tartalék­alap növekedési arányához képest idővel egészen visszafizette­tik. Ezen intézet már nem humbug többé. En­nek létjoga van s birtokosaink, kik olcsón jut­nak onnan hosszú időre visszafizetendő kölcsön­höz, tért karokkal fogadják bizonyára Mint említők, jövő számunk részletes is­mertetést hoz ez egyesületről Addig azonban legyen szabad vidékünk értelmes közönségéhez, bizalommal fordulnunk : vegyék szives pártfo­gásuk alá ez intézetet, mely érettek született és bennök akar élni A szolgabirák, lelkészek, tanítók, községi elöljárók éltessék meg annak nagy nemzeti horderejét. Értessék, meg, hogy ez lesz azon Önsegély, mely megmentheti a bir­tokosokat az uzsora körmei közül Nádink különösen, hol, bár takarékpénz­táraink rövi­­ időre és pillanatnyi zavarból meg­menthetik a gazdákat, egy hosszabb időre tör­ténő kölcsön-közvetítő intézet beláthatlan elő­nyökkel fogja vidékünket megajándékozni. Az uzsorások szipolyozó karjai szorítják halálos öleléssel a legjobb családokat is, ennek a rák­fenének kipusztítására s a birtokosok anyagi törzkre ju­tásának meggátlására ez az egyetlen mód. Járuljunk hozzá tömeges pártolásunkkal ! A­mit teszünk, önmagunkért tesszük. * A (50 l millió hitelnek 1878 ban történt túllé­pésére vonatkozó, legközelebb a delegációknak benyújtandó előterjesztés 46,000 000 frtnyi összegre kéri az indemnités megadását, minthogy a lezárt számadások 16 millió frt teljesített kiadást tüntet-e­nek fel. Az 1879-ki II. félév megszállási költségeire vonatkozó előterjesztés csak 13 millió s néhány százezer forinttal van előirányozva. (B­p.) A száz millió magyar kölcsön ügyében jelen­ti a :N. W.“ Tagblatt“ . Múlt vasárnap Szapári gr. magyar pénzügyminiszter és Rothschild Albert báró és Wodianer Móric urak között értekezlet volt, melynek tárgyát a magyar aranyjáradék új kibocsátása képezte. A magyar pénzügyminiszter ez alkalommal meggyőződött arról, hogy a hatal­mas csoport valóban képes lesz a kincstári utal­ványokat aránylag rövid idő alatt konvertálni. Sza­­pári gr. ezért el is fogadta a feltételeket, melyek ezen a magyar pénzügyekre nézve oly fontos cél biztosítás­a tekintetéből eléje terjesztetett. * Az országgyűlési szabadelvű párt február 17-iki értekezletét Szontag Pál elnök megnyitván, bejelenti, hogy Gorove István egészségi állapota miatt az elnökségről lemond. Az értekezlet a le­mondást sajnálattal tudomásul vévén, küldöttséget bízott meg azzal, hogy midőn e sajnálatát a le­mondott elnöknek tolmácsolná, egyszersmind kérje fel arra, hogy a párt tiszteletbeli elnökségét elfo­gadni szíveskedjék. A küldöttség tagjai : Szontagh Pál, Tisza Lajos, Kovács László és Végh Aurél. Ezután a párt elnökévé Szontagh Pál közfel­kiáltással meg­választatván, javaslatba hozatott egy társelnök választása, mely ügyben a közelebbi ér­tekezletek valamelyikén fog intézkedés történni. Elnök bejelenti, hogy a pártból kilépéseket bejelentik : Boros Béni, Juhász Mihály és Domahi­­dy István. Erre a kijelölő bizottság előterjesztése alap­ján a közlekedési bizottságba Végh Aurél, a füg­­gő államadósságokat ellenőrző bizottságba Voncsi­­na Iván jelöltetett ki. A miniszterelnök bejelenti ezután, hogy elér­kezettnek látja az időt, hogy a­mint december 9 én kilátásba helyezte — fontolóra vegye a magyar képviselőház, hogy minő eljárást kelljen követni a berlini szerződéssel szemben, s ezt a másnapi ülés­ben szándékozik a képviselőházban, bejelenteni, azzal, hogy a­midőn a budgetvita folytán a legel­ső alkalom nyílik, kérni fogja a kérdés napirendre tűzését, miután ezt az értekezlet helyeselte, kifej­tette a teendők iránt nézetét melynek bővebb megbeszélése a szer­dán tartandó értekezletre halasz­tatot­t. , Ezzel az értekezlet véget ért. Gorove Istvánnál, ki a szabadelvű párt elnök­ségéről lemondott, február 18-án délben tisztelgett a szabadelvű pártnak 17 iki értekezletén magvá­lasztott küldöttsége, névszerint Tisza Lajos, Végh Aurél urak, nógrádi Szontagh Pál vezetése alatt. Szontagh Pál előadta, hogy a párt nagy fájdalom­mal vett tudomást szeretett elnökének leveléről, melyben az egészségi állapota miatt elnöki tiszté­ről lemondott , s ez alkalommal elhatározta, hogy volt elnökén-­k hazafias és önfeladozó munkásságá­ért a párt háláját küldöttség által fogja kifejezni. Egyúttal a párt Gorove Istvánt egyhangúlag tisz­teletbeli elnökének kiáltván ki, ugyanazon küldött­séget bízta meg azzal, hogy e tiszt elfogadására őt a párt nevében felkérje. A küldöttség a párt ezen küs­zönetét és kérelmét jött eddigi szeretett elnökéhez tolmácsolni, s egyúttal azon reményét fejezi ki, hogy egészségi állapotának javulása mi­előbb lehetségessé teendi, hogy mint a párt tisz­­teletbeleli elnöke a párt munkásságában tettleg is részt vehessen. Gorove meghatva köszönte meg a pártnak iránta nyilvánuló bizalmát, késznek nyilatkozott a felajánlott tiszteletbeli elnökség elfo­gadására.­ A küldöttség rövid barátságos beszél­getése után búcsút vett a kiváló álla­mférfiútól, kinek hosszas betegeskedése, úgy hisszük, ország­szerte politikai és személyes barátainak széles kö­rén kívül is állandó részvétnek, és mielőbbi teljes felépülése a legőszintébb jó kívánságoknak tárgyát képezi.­­ A függetlenségi párt 17-iki értekezletén el­határozta, hogy a magyar nyelvnek a népiskolák­ban kötelező behozatala iránt a párt részéről inter­pelláció fog a kormányhoz intéztetni. Az interpel­láció megtételével az indítványozó Madarász Jó­zsefet bízta meg­ az értekezlet. Az új osztrák kabinetről Bécsből írják a „P. Ll.“-nak, hogy ott általánosan az a nézet van, elterjedve, hogy az „új“ kabinet csak ideiglenes, s hogy utána Laarte gr. elnökség­e alatt a végle­ges kabinet következik. Továbbá még az az álta­lános meggyőződés van elterjedve, hogy dr. Un­ger ismét belép a jövő kabinetbe. Azt mondják : Unger megy, hogy maradjon, a többiek maradnak, hogy menjenek. A német birodalmi gyűlésben szaporodnak az összeütközések Bismarck herceggel ; a szocialis­­tapárti képviselők, mint előrelátható volt, megje­lentek a gyűlésben és elfoglalták székeiket, mire a kancellár követelte, hogy a Berlinből kiutasítva volt Pritsche elfogatására adjon a parlment enge­délyt. Mint a táviratok jelentik, a nemzeti­ szabad­elvű párt el van határozva, hogy a képviselő im­­munitás ily .megsértését visszautasítja ; a „Nata” Mai számunkhoz van mellékelve Tauffer Ferenc magkereskedő árjegyzéke.

Next