Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)

1880-01-01 / 1. szám

bizonyította be magát. A mezzo sopran régióiban tömörebb és sympathikusabb, a magasban hallha­­tóbb, de keményebb. Az üllői-úti sebészeti klinika leégéséről szár­­nyaló sokféle hírek sok tekintetben nélkülözik az alapot, mert a dolog nem oly borzasztó, mint fes­tik. A tűz magába az intézetbe legkevésbé sem hatolt be, csupán a tetőzet égett le. A tanterem üvegtetőzete a többi fedélnél alantabb színvonalon állva s attika által védve, sértetlen maradt A kár nincs több 10—12 ezer írtnál. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy Trefort miniszter már érteke­zett Gregersennel s megállapodásra jutottak, mely­nél fogva az uj tető 21 nap alatt ismét fenn fog állni. Vidéken folynak kétségkívül a kedélyes szép esték, és mégis sokan jőnek fel a magas műelvek­­ért. Méltán teszik azt, de viszont mi is irigyeljük azokat a kedélyes estéket s mulatságokat, mélyed­nek, mint az ételnek a fűszer, úgy adja meg a jó ízt a vidéken még élő, nálunk ellenben már csak hitből ismert ősi erény, a vendégszeretet. Dózsa Géza: Román lapok mellettünk. A­mit ma csak minden tizedik magyar lap tett meg,­­ a bukaresti román lapok arról írnak , czikkeket hoznak az erdélyi vízkárosultak mellett. A bukaresti „Romanul“ deczember 23-iki számá­ban közölt felhívás hű fordításban így hangzik : Erdély szép vidéke s Magyarország bő termő rónaságai áldozatul estek a legrettenetesebb csa­pásnak. A patakok és folyók, a­melyek behálóz­zák ezen országrészeket, legnagyobbrészt kitörtek medrükből, behatoltak városokba, falvakba s letö­­pörtek mindent, a­mit útjukban találtak, csak bá­natot és nyomort hagytak maguk után. A Maros, Szamos, Fehér- és Fekete-Kőrös és Aluta folyók leginkább románok által lakott föld­részeket kasálnak keresztül. A szerencsétlen lako­sok, a­kiket a rész évi termések réginségre juttat­tak, eddig legalább négy száraz fal között zárkóz­hattak , azonban a kegyetlen sors még ezen előny­től is megfoszta őket. Most, télnek idején Erdély­nek szegény lakóit a kegyetlen bősz hullámok ki­utasítják házaikból, azokat romba döltik s maguk­kal viszik még azon kevés élelmiszert is, a­mit ezen szegény emberek nagy fáradsággal maguk­nak megszereztek és elragadják az anyák kebléről az ártatlan kis teremtéseket. Nézzétek a háztetőn azt a mindenhonnan víz­zel körülkerített asszonyt, ki mindkét kezében egy-egy csecsemőt tart — miképen kiált segély után ! Még egy pillanat s a gyenge épület roskad alatta, magával eltemetve ezen ártatlan áldozato­kat. Mennyi ily borzasztó képet idézhetett elő az erdélyi árvíz ! Azok, a­kik halálukat lelték e borzasztó ka­tasztrófában, többé szenvedni nem fognak. De a kik megmaradtak ? Azok a kik elvesztették min­den vagyonukat s miután télnek idején minden melegebb ruha s élelem nélkül földönfutókká let­­­­tek s mindezek daczára az életre kárhoztattak ? . . . . . Vájjon úgy hagynák-e őket, hogy éhen hal­janak ? A magyar kormány minden bizonynyal segít­ségére fog jönni ezen szerencsétleneknek, valami­kép sietett hasonló esetben segélyezni a szegedi ervet is. Mindenesetre számukra is meg fogják kez­deni a gyűjtést és a románok és a többi nemzeti­­ségbeliek hozzá fognak járulni, a miképen nem mulasztották ezen humanitási kötelezettségeket Szeged irányában megtenni. Fiát mi várjon semmit sem tennénk-e ? Mi reánk nézve kétszerte fájóbb az erdélyi katasztrófa. Először azért, mert a szerencsétlenek emberek, másodszor pedig azért, mert románok. Kötelességünk parancsolja, hogy siessünk a Kár­páton tú­l testvéreink segélyezésére. A­mit máso­kért megtettünk, azt tennünk kell vérrokon test­véreinkért is. Apellálunk a románoknak annyiszor bebizo­nyitott nagylelkűségére s különösen az oly nemes lelkű román hölgyekhez és felkérünk mindenkit a humanitás nevében, hogy járjanak gyűjtőívekkel, alakítsanak segélyegyleteket, rendezzenek színházi előadásokat, hangversenyeket és tegyenek min­dent, a­mit tehetnek és gyűjtsenek meleg ruhákat is az erdélyi vízkárosultak számára. Román asszonyok, emlékezzetek csak arra, hogy a függetlenségérti háborúnkban a ti Kárpá-­ ton túli testvéreiteknek sok mindenfélével kellett küzdeniök, csakis azért, mert a román sebesültek javára gyűjtéseket rendeztek. — Alakítsatok ti is KÜLÖNFÉLÉK. — Boldog újévet olvasóinknak! A mai számmal lapunk tizedik évfolyamába lépett Már volt alkalmunk a lap­rogrammjáról szólni, ezúttal még csak ismételni akarjuk, miszerint a „Nemere“ több megyéből jött, felszólítás után nagyobb tért fog nyitni Háromszék megyén kívül CsikUdvarhely­, Brassó és Bogaras megyék közigazgatási állapotai ismertetésének, általában az erdélyrészi társadalmi és politikai élet hű registrálása lesz lapunk fel­adata jövőre. E czélból teljes bizalommal fordu­lunk közönségünkbe­, hova lapunk eljutott, szíves­kedjenek bennünket ezen feladatunkban támogatni. Vidéki, megyei levelezéseket szívesen foga­dunk s főtörekvésünk leen, v­id­ék­ü­nk s a szom­szédos megyék érdekeit minden irányban, tőlünk telhető módon elősegitni. A nevezett megyék ré­széről jöhető tömegesebb pártolás esetén a „Ne­m­ érő“-t szándékunk háromszor kiadni heten­­kint. Hogy ez a kedvező körülmény megvalósul­hasson, ismételten kérjük olvasóinkat, szíveskedje­nek lapunkat minél szélesebb körben terjeszteni. — Szerkesztői üzenetek: Cim­on­nak, Sepsi-Martonos. Szíveskedjék velünk nevét tudatni, névtelenül érkezett leveleket felelősségünk alatt nem közölhetünk. — Egy vendég, hár nők. Kérjük ugyanazt több tárgyilagossággal, személyeskedés nélkül. — Meghívás. A s­­szentgyörgyi olvasó egy­let jövő 1886-ik év jan. 4-én d u. 3 órakor alaku­ló közgyűlést tart, melyre úgy a régi, mint ujjon­­nan aláirt tagok tisztelettel meghivatnak. Főtárgy lévén az egylet szállás helyiségének meghatáro­zása, a tömeges megjelenés igen óhajtandó . Az alelnök meghagyásából kiadta a jegyző. — A holdfogyatkozás mult hó 28 án d.­u 4 óra 35 perczkor kezdődött s a legpompá­sabban látszott a tiszta légürben 6 óra 47 perczig. Ugyanekkor gyönyörű égi tünemény is volt szemlélhető. Estel­ fél 6-kor egy hatalmas me­teor tűnt fel az északi láthatáron s szép violaszi­nü nagy gömb alakban lassan emelkedett a légür központja felé, miközben majd halvány vörös, majd sötétkék, majd izzó piros szint játszott s elérvén a legmagasabb pontot, szétpattant, száz meg száz apró, különféle gyönyörű színekben darabokban hul­lott alá. Mig a szép tünemény (körülbelől 40 mp.) tartott, azalatt a fogyó hold kétes világosságában csodaszépségű fényt terjesztett a földre a meteor, melynél szebbet, ragyogóbbat ritkán láttak még a legöregebb emberek is.­­ A sepsi­szentgy­örgyi jót. nőegylet által felállított karácsonyára következő adományok folytak be : A jót. nőegyl. saját pénztárából 50 gyerme­ket ajándékozott meg. Cserey Jánosné 2 frt és 2 rend fiúruhának való posztó. Bogdán Andrásné egy frt egy rend fiuruhának való posztó, 2 hárász ken­dő. Kelemen Lajosné 1 frt, egy rend fiuruhának való posztó, 2 hárász kendő. Potsa József főispán 5 frt. Bogdán Istvánná 1 frt, egy rend fiúruhának való posztó, 2 hárász kendő. Bogdán Flóriánná 6 drb kendő. Sebestyén Sándorné 1 frt, 30 drb. al­ma, 16 drb. pogácsa. Uzoni Temesváry Jánosné 4 forint. Csutak Jánosné 2 kötény, 2 kendő Künte Józsefné egy frt. id. Császár Bálintné 1 frt. Csu­tak Péterné 6 drb. posztó kendő. Révay Lajosné 1 frt. Málnási Antalné 2 frt. Fogolyá­n Kristófné 2 pár czipó. Tarczali Endréné 2 drb. kendő 2 kalács, kőröspataki özv. Potoczky Jánosné 1 frt. Kovács Simon lelkész 2 frt. Vásárhelyi Samuné 1 frt. Kö­­kösi Endréné 2 frt. Veres Gyuláné 1 frt. Mihály Istvánná 2 darab kendő. Nagy Károlyné 3 darab kendő. Császár Domokosné 2 gyapot kendő. Bar­­tha Józsefné 2 darab kötény. Lerer Jánosné egy frt. 100 darab czukor perecz. Dálnoky Károlyné 1 frt. Bockenhart Paulin egy kötény, egy karton kendő. Nagy Elekné egy véka almát, 2 liter diót. F­ülöp Jánosné 1 frt. Diószegi Károlyné 1 frt Ja­kabos postamesterné 1 frt. Benkő Jánosné 1 frt. Lang Józsefné 50 kr Imre Domokosné 1 frt. Bik­­falvi Ferenczné 3 darab kendő. Ferench Ferencz­­né 3 darab kendő. Jancsó Albertné 50 kr. Mózes Jánosné 50 kr. Nagy Józsefné lo­sing gyolcsot. Bogdán István 1 frt. Kelemen Lajos 1 frt. Szása Izsák 1 frt. Bogdán Blanka, Marika és Istvánka 2 szegény gyermekek részére két karácsonfát feldí­szítve ajándékoztak. Szász Istvánná 1 ingnek való gyolcsot és egy kendőt. Málik­ Józsefné egy kabá­tot. Gyárfás Lajosné 2 kendőt. Titel Jánosné 3 d. schawl. Kelemen Imréné 2 drb. kendő, 30 drb. al­ma. Ehrenberger Antal ezredesné egy pár csizmát és 6 darab kendőt. Mélik Jánosné 2 posztó kendőt. Bernstein Márkné 2 kendő, 3 sing karton, egy svahl, és egy sapka. N. N. 30 kr. Sebestyén Sán­dorné 60 kr. Csalah Kálmán 60 kr. Potsa József 80 kr. Kökösi Endréné 1 frt. Bogdán A. 1 frt. B. I. 1 frt. Dragomér B. 20 kr Eh­­enberger ezredes 60 kr. Kupferstich József 1 frt. Bartha József 60 kr. Fogadják a nemes szivü adakozók a szegé­nyek és árvák nevében kifejezett hálás köszöne­­tünket. S. Szentgyögy, 1879. decz. 29. Bogdán Andrásné, Kelemen Lajosné, egyi. alelnökök. — Kérvény a királyhoz. Egy prá­­gai ember fiát a katonaságtól akarta megmenteni s minden más fórumot elkerülve, egyenesen az uralkodóhoz fordult, ki már egy fiát felmentette a katonai szolgálat alól. „Fiamnak három évet kell szolgálni, pedig egy is elég volna, — Így szól a kérvény. — Már a másik fiamért felséged egyik szemét behunyta a törvény előtt, hunyja be a már most a másikat!“ — A fiút hosszú szabadsággal hazaeresztették, de kezére koppintott az udvar­mesteri hivatal annak a kerületi kapitányságnak, mely a kérvényt keresztül eresztette s annak a titkárnak, ki észre nem vette a konfidens hangot. — Macskapestis. Mint lapunknak írják, a sepsi alsó­ járás több községében valóságos macs­kapestis uralkodik. Az állatok váratlanul megbe­tegednek s rövid idő alatt végük van. A különös tünemény sok babonás találgatásra szolgáltat okot a vidéken, a­mi fölött annál kevésbé lehet csudál­­kozni, mert a muszkaországi pestis alkalmával Bu­dapesten uralgott macska- és kanári­ vész is a leg­bolondosabb jövendölésekre adott volt alkalmat. — 2Y7 új Szeged távlati képe, mely igen sikerültnek mondható és egész európai nagy­várost mutat a Tisza partján, a királyi biztosság-­­ nál történt előzetes bejelentés után megszerezhető Budapesten. — Divald fényképésznél a Lipót-ba­­zárban. — Blahánét megintervieválta egy nagyvá­radi újságíró. Egyébiránt miért ne ?! Ha a budapes­ti, bécsi s más nagyvárosi hírlapírók diplomatákat, nagy államférfiakat intervieválnak, egy nagyvára­di journalista mézb­e kopogtathatna be Blahánéhoz. Nos hát, a kedvelt énekesnő nem volt zárkózott, nyilatkozatai nem voltak kétfélekép értelmezhetők, mint a diplomatáké, — habár egy kicsit diploma­­tizált ő is. Nem az volt a diplomatikus nyilatkozat, hogy a színésznői állás megköveteli a független­séget, (ez inkább tanulságos mondás volt fiatal, nagyra törekvő tehetségeknek,) hanem az, hogy a­míg a színpadon marad, nem megy férjhez, — ak­kor talán. — (Talán !) — Ennek azonban lánglel­­kü gavallérok más értelmezést is adhatnak. — Egy 48-d­iki néptribun halt meg a napokban : Moga János. A szabadságharcz alatt a jobb indulatu oláh néptribunok közé tartozott s épen ezért nem volt kedvelt társai közt. A forra­dalom után Bécsből 10,000 irtott kapott, s szépen megköszönve el is fogadta, — ebben különbözik Jankutól. Mint magánember, jó gazda volt. Sze­rény birtokából utason élt. — Az orosz esküdtek a lehető legsa­játságosabb ítéleteket hozzák mostanában, s lassan­­kint akarva, nem akarva elérik azt a czélt, hogy az esküdtszéki intézmény lehetetlenné lesz téve. A tolvajt ártatlannak nyilvánítják, csak azt kell állítani, hogy szükségből lopott, s a lopást kimen­teni tökéletesen elég az, ha a bűnös nő vagy gyer­mek. Nem­rég egy ember értékes pénzdarabokat lopott el valamelyik éremgyüjteményből; elfogták s az előleges vizsgálatnál bevallotta a lopást, meg­mondta a helyet, hova a lopott tárgyak­at elrejtette, s ezeket ott meg is találták. A tárgyalás alatt azonban eszébe jut neki az egészet eltagadni, s az esküdtszék fölmentette, daczára a napnál világo­sabb bizonyítékoknak. Egy másik nem kevésbé érdekes eset: a vologdai parasztok tűzbe dobnak egy öreg asszonyt, rá fogván, hogy boszorkány. A tetteseket elfogják, ezek bevallanak mindent és fölmentik őket. A­miből kétségtelenül következik az, hogy az esküdtek helyeslik azt, midőn az öreg asszonyokat, kik boszorkányoknak mondatnak, el­égetik. S ez érdekes igazságszolgáltatás nem csak rendkívüli jobban terjed. Ebből aztán fogalmat al­­kothatunk magunknak arról : mit tart az orosz nép igazságnak, mit fognak. — Kegyetlen gyilkosság tartja most izgalomban Landon városát. Mac Lean kisasszony, egy elhalt amerikai ezredesnek leánya, megismer­­­kedett egy Paine nevű kalandorral, kivel aztán egyik szállóban együtt laktak, mint férj és feleség. Paine rábírta Mac Lean kisasszonyt, hogy tegye őt örökösévé. Azonfelül biztosítani akarta életét 250 font sterlingre. Azonban nem sikerült, mivel Pa­ine magaviselete a biztosító társulat ügynökei előtt gyanúsnak tűnt föl. Nov. 15-én a leány meghalt r­észegség miatt, mint Paine állítja, a „szeszes ita-­ ­ gyűjtő egyleteket és fizessétek vissza azon kegye­­letes adósságot. A szerencsétleneknek tízezrei vár­nak segélyt , siessünk és nyújtsunk nekik egy iz­galmas kezet.“ Hasonló tartalmú felhívásokat közölnek a „Pressa“, a „Telegraphus“ s a többi bukaresti la­pok is. Egyúttal figyelmeztetik olvasóikat, hogy Ionescu úr, a „Dacia“ színház igazgatója az erdé­lyi vízkárosultak javára, több előkelő bukaresti egyén közreműködése mellett egy rendkívüli fé­nyes előadást rendez s kéri őket, hogy jelenjenek meg azon előadásra.

Next