Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)
1880-10-10 / 82. szám
felhívást fog intézni a porta, hogy az egyezség kidolgozása végett képviselőket küldjenek Konstantinápolyba. A porta továbbá bizonyos bevételeket kamatfizetésre fog fordítani. A porta végül elmondja, hogy ezekre a reformokra csak akkor vállalkozik, ha a hatalmasságok lemondanak a hajóhaddal való tüntetésről. London, okt. 5. A porta jegyzékét megkapta az angol kormány és nem tartja kielégítőnek. London, okt. 5. A török kormány jegyzékét, az előre hirdetett javaslatokkal, átnyújtották az angol külügyminiszternek. A jegyzék tartalmáról még semmi bizonyost nem hallani, de az kétségtelen, hogy e jegyzék alapjául fog szolgálni a hatalmak végleges határozatának. London, okt. 5. A londoni kabinettel hétfő és kedd közti éjszaka közölte Golchen konstantinápolyi nagykövet a török kormány javaslatát. E jegyzék hatása nagyon kedvező 11 en. Gravoza, okt. 5. Hírlik, hogy az oroszok Theodóban még elégedetlenebbek horgonyzó helyükkel, mint Gravozában. Loquette és Iíovigo Theodoba indultak, Handel báró is oda ment, hogy kikötői hivatalt szerezzen. Bécs, okt. 5. A „W. Alig. Zeitung“ értesül, hogy Seymour admirális csettinyei útjának az a czélja, hogy akczióra lelkesítse a montenegróiakat. Háromszék megye őszi közgyűlése. A megyei törvényhatóság idei őszi közgyűlése folyó október hó 8-án délelőtt vette kezdetét, melyben főispán úz ő méltósága a küldöttség meghívása folytán megjelenvén, a gyűlést éljenzéssel kisért beszédével megnyitotta. Mindenekelőtt a közgyűlés zabolai gr. Mikes János elhunyta fölött jegyzőkönyvileg részvétét fejezte ki. Ezt követte az alispán jelentése, melynek egyes nevezetesebb pontjaiból kiemeljük a következőket : A lóbeszerzési alap kiosztása, mely még jun. 14-én kezdtét vette, azon okból, mivel részint a jogosultak a távolság miatt meg nem jelenhettek, részint pedig az elhalálozások által változások merültek fel,— még befejezve nincs. Bejelenti alispán továbbá, hogy a székely huszár családok által alapíttatni szándékolt nevelési célra meghozott szabályok átvizsgálására a kirendelt bizottság az idő rövidsége miatt összehívható nem volt, e késedelem azonban az ügy érdemében semmi hátrányt nem okoz. A törvényhatóság levéltára lajstromozása ügyében a levéltárnok felszólíttatott a módozatokra vonatkozó jelentésének megtételére. A jelentés szerint a Sepsi Szentgyörgygyel fenforgó azon kérdésben, hogy a vásárra hajtandó szarvasmarhákért is vám szedessék, a felterjesztés megtörtént, de válasz még nem érkezett. Örömmel értesültünk, hogy Udvarhely megye átirata a székelyföldön létesítendő önálló kereskedelmi kamara felállítása tárgyában pártolóan fogadtatott s az alispáni hivatal ez értelemben a felterjesztést megtette. Szintén örömmel fogadta a közgyűlés az alispáni jelentés azon részét is, hogy a helybeli női ipariskola számára megszavazott 300 forint segély rendeltetési czéljára fordítandó, kiutalványoztatott. Az alispán megemlékezett jelentésében a kézdivásárhelyi ismeretes 25" ,,-os pótadó kérdésről is. E tárgyban, mint annak idejében mi is közöltük volt, az alispán személyesen szállott ki Kézdi- Vásárhelyre s ott a megjelent szeszgyárosokkal a kiegyezés megtörtént, a mennyiben szeszgyáruk által termelendő főzési összegek után 2"'a fizetését niegÍ£Órték. Időközben azonban három meg nem jelent szeszgyáros folyamodványt adott be s igy a minisztérium további rendeletéig függőben tartatik. Kár volt pedig az ügy jóakarata lefolyását megakasztani, mert az is egyik jövedelemforrás lett volna a város függő adósságainak törlesztésére ; különösen pedig a város tanítóit fizethette volna rendesebben, mint most. Részvéttel emlékezett meg a jelentés Borsa Farkas, Háromszék megye egyik virilis tagjának elhunytáról; „élete tiszta volt, hazafisága mocsoktalan" — mondja a jelentés : méltó volt a jegyzőkönyvi részvét elhunyta fölött, tudomásul hozta végre, hogy főispán ur hilyéni Székely György végzett jogászt tiszteletbeli szolgabirósegéddé nevezte ki s egyelőre a sepsi alsójárási szolgabirói hivatalhoz osztotta be szolgálattétel végett. tudomásul vételeit Séra Tamás helyettes árvaszéki elnök jelentése. Ezek végeztével a felsőbb leiratok vétettek tárgyalás alá és pedig elsősorban a belügyminiszter 395°- sz. a. kelt leirata, mely szerint ő cs. és al) királyi belsége a megye közönségének 50-ik születésünnepe alkalmából kifejezett hódolatteljes üdv- és szerencsekivonatait legfelsőbb köszönetének nyilvánítása mellett legkegyelmesebben tudó — 326 másul venni méltóztatott. Hasonlóan felolvastatott Rudolf koronaherczeg eljegyzése alkalmából kifejezett üdv- és szerencsekivánatok tudomásul vétele. A többféle miniszteri leiratok között volt az ipar és kereskedelemügyi miniszter azon leirata is, melyet a brassói kereskedelmi kamara feloszlatása tárgyában leküldött. Majd a megyei átiratok olvastattak fel és vétettek tudomásul. Ezek között Brassó megye főispánja 365. szám alatti átiratában az Olt szabályozása tárgyában kiküldött bizottság első gyűlésének tárgyalási jegyzőkönyvét s a műszaki véleményt megküldi. Ez utóbbit lapunk közelebbi számaiból egész terjedelmében ismeri az olvasó. Fehér megye átirata „népnevelési egyletek“ alakítása tárgyában, úgyszintén a kereskedelmi és iparkamara azon átirata, hogy az egyévi önkénytesség- a kereskedő és iparos segédekre is kiterjesztessék — pártolólag vétetett tudomásul. Következtek a megyei és községi ügyek melyek között Baróth községének a „vásár vám“ szabályzata tárgyában s ugyanott a felső népiskolai gondnokság felterjesztésére nézve a 4 aranyos ösztöndíj ügyében, valamint a kézdivásárhelyi kir. ügyészségnek a börtön kiépítése tárgyában tett felterjesztésére az állandó választmány javaslata fogadtatott el. A beterjesztett községi költségvetések, valamint több község számadása igazoltatván, a gyűlés délután 1 órakor véget ért. Az uj messiás. Kézdi-Vásárhely, 1880. okt. 6. T. szerkesztő ur ! Uj korszak hajnalodott fel reánk. Ilyent még szem nem látott, fül nem hallott. Az uj Messiás (nem Löbl a Francz, hanem Dániel a tigrisek barlangjában, akarom mondani az égő kemenezében) megjelent közöttünk, kibontva azon zászlót, melyet hadverő elődeink „a honfoglaló Árpádtól az igazságos Hunyadi Mátyásig“ lobogtattak. Bizony rendkívül érdekes egy zászló lehet ez. Unikum. Rettenetes pénzt fog érte adni valamelyik antquitásokat gyűjtő mauzeum, — annyit, hogy nemcsak minden falunak külön vasutat fogunk építeni, de még azt is meg fogjuk akadályozni hogy az állam „utált finánczaival betolakodjék minduntalan házi szentélyeinkbe.“ Legalább ezeket ígéri az új Messiás: a „Székely Közlöny“. Én csak egyet nem értek: azt, hogy ezen tannal hogy akar a „Székely Közlöny“ modern társadalmat alakítani ? Mi együgyű székely emberek ugyan tudjuk, hogy volt egy kor, midőn adót nem kellett fizetni, de ezen, az ököljog korszakába még a „Sz. K.“ kedvéért sem óhajtozunk vissza. Mi nagyon jól tudjuk, hogy lakásainkban, mezőinkben, erdőinkben csak úgy lehetünk biztosan, ha a hitvány gazok ellen a saját erőnkön kívül még valami egyéb is véd. Szóval, a közbiztonság, az igazságszolgáltatás értékét kellőleg tudjuk méltányolni. De ezt téve, annyira bárgyunk sem vagyunk, miszerint azt képzeljük, hogy azon nekünk nyújtandó garancziák pénzbe ne kerüljenek. A Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, sőt maga a „Sz. K.“ is Gártért szándékszik bennünket egy évre védelme alá venni. Mindenesetre ez is kevesebb, mintha fegyverrel kezeinkben kellene szántanunk, kapálnunk, hogy a szomszédvár rablófőnöke ellen magunkat megvédhessük. „Itt van földszagláló katasztrális hadseregével, hogy most is viselhetetlen adóinkat felcsigázza, hogy a népet elszegényítse, tönkretegye.“ Ezt is az új Messiás hirdeti, — pedig hát neki tudnia kellene, hogy a katasztrális munkálatok épen arra valók, hogy az igazságtalanul sújtott szegény nép ne fizesse másokért is az adót. És ilyanok hirdetése mellett képzeli a „Sz. K.“, hogy közöttünk erős alapot építhet a saját számára és hogy pártját az ugorkafára felemelheti. Csak iriggyen. Ezen hitet nem irigyeljük. De aztán annak idején azt ne kívánja tőlünk, hogy kiábrándulásakor mi is fájdalmas könyeket sírjunk. „A dualismussal járó terhek Magyarországot végenyészettel fenyegetik. 13 év óta nemzetünk vagyonban és erkölcsben egyaránt és fokozatosan sülyed.“ Ezen állítás merészsége sem épen mindennapi. Én legalább szeretném megtudni, a dualizmus nélkül hogyan lehetne még ennyi költséggel is, mint a mostani, hazánkat a muszka invázió ellen megvédeni. Két ember mégis csak könynyebben megbír egy terhet, mintha azt csak egynek kellene czipelni. De hja, pardon ! — van egy mód: a central parlament. Ez már nem dualizmus, hanem annak épen az ellenkezője. Ha a „Sz. Közlönyének ez a törekvése tárgya gratulálunk hozzá, de igazán nem instálunk belőle. S hogy 13 év óta vagyonilag és erkölcsileg folytonosan menynyire sülyedtünk , szólnak a mellett — hogy egyebet ne említsek — az itt-ott feltünedező palotaszerű iskoláink s a több mint 360 milliót képviselő vasutaink. A 13 év előtti korszakban ugyancsak bámulat tárgya volt, aki magának Pestről hozatott meg valamely tárgyat. Ma még kofáink leányai is csak budapesti vagy bécsi kalapot akarnak feltenni s a Budapest, Bécs stb.-ben „lusztvécsék“ nagyon is közönséges, hogy ne mondjam „snasz“ dolgok. Természetesen ezek csakis anyagi és szellemi süllyedésre mutathatnak. Egyébiránt maga a „Székely Közlöny“ is azt állítja, hogy „ez ellenség (már t. i. a mostani rendszer) csak addig veszedelmes, mig a nemzeti bizalom vértjével van felfegyverkezve.“ Azaz : csak is a nemzettől függ, hogy sorsán változtasson s hogy igazi hazafiakat állítson a mostani hazaárulók helyett a nemzet élére. Hogy pedig ez a rövidlátó nemzet mégis eltűri ezen „eltűrhetetlen“ helyzetet, ez legalább is arra vall, hogy a nemzet nagy többsége még nem emelkedett fel az igaz hazafiak sorába. A szerkesztő úr engedelmével legyen szabad igénytelen levelemet a „Székely Közlöny“ következő frázisával zárnom be : „e hős nép nem arra van teremtve és híva, hogy a mamelukok átkos tenyészdéje legyen.“ Prosti ! —li - Egy figyelemreméltó tanszer-kiállítás. Lapunk múlt számában az erdővidéki szorgalmas tanítótestület közgyűléséről közöltünk egy tudósítást, melyben hivatkozás történt az alább közlendő érdekes tanszerkiállításra is. Minthogy ezen kiállítás igen tanulságos volt, egész készséggel adunk helyet levelezőnk következő leírásának: Erdővidék, 1880. október 21. Svét teremben volt a tanszerkiállítás berendezve. Egyik nagy teremben volt az ereővidéki tantestülethez tartozó 19 községben levő felekezeti és államilag segélyezett községi népiskolák tanszerkiállítása; másikban volt a baróthi felsőbb népiskolának minden felszerelvénye. Maradjunk a népiskolák kiállításánál. Amint a terem ajtaja megnyílt, mindenkit meglepett egy jókora asztalon, mintha csak egy kis múzeum elszakadt része lett volna oda varázsolva, mintegy 50—60 drb kitűnően preparált állatsereglet. A verébtől elkezdve fél az éneklő szárnyasok egész sora, fészke lábainál mindeniknek, tojásával a fészekben, szokott eledelével a madár szájában; ott a ragadozó madarak egész serege, szájokban természetüket jelző kisebb énekesekkel vagy egy-egy egérrel, bogárral; a fecske a kis méhvel, a hörcsök, mókus a makk és mogyoróval; a bagoly és denevér is ott volt és egy gyönyörű példány borz. Mondjam-e tovább, hogy amely népiskolának tanítója ilyen szemléltetési eszközök kíséretében szólt a fecskéről, mókusról, héjjá, vércse vagy a bagoly és borzról, az kétségtelen eredményhez kell hogy jusson növendékeinél ? De ez még csak egy része. Ugyanazon tanító állított ki még mindenféle gazdasági és konyhakertészeti magvakat egy egész kis ládának több mint 40—50 fiókocskájában., S itt melléje veszem ugyanazon iskolától tanítótársát, kivel a növendékek egész évi foglalkozásából annyi és oly meglepően tiszta s minden várakozást kielégítő 150—200 drbirka és rajznapló, nyelv- és számtani dolgozatok, úgy, mint azt a növendékek évfolytán készítették. — Mily tanulságos dolgok ezek ! Egy tükör, melyben a tanító igaz képe látszik. A növendékek és tanítók kézi- illetőleg vezérkönyvei egész egy asztallal, kitünően megkímélve és bepiszkolatlan. Olyan szépen rendben, tisztán, mint a milyen tiszta lélekre vallanak a kiállított tárgyak. Isten éltesse e két derék népiskolaiamtól! A középajtai ref. egyházközség dicsekszik is velök , de tantestületünk is büszke rájok. Az egyiket mig társával együtt jegyzőkönyvileg megdicsérte, addig másfelől 15 írt anyagi jutalmazásban is részesítette gyönyörű példánya kitömött madarai és állataiért. De Veres Károly nem közönséges lény !ó kötelességet teljesített s az nem érdemel jutalmat; visszaad hát meleg szavak kíséretében 5 irtot azon kijelentéssel, hogy az osztassák ki a növendékek között. Ígérvén, hogy teljes készséggel szolgál bármelyik tanitótársának utasítással az állatok kitömésénél, — vagy ha valaki megszerezni óhajtja, mérsékelt árban kész átengedni még ezen állatokból is a 22 példányiakból, minthogy otthon vannak még neki efélék , hiszen 24 évi tanítóskodása ideje alatt úgy tapasztalta, hogy ezek nélkül félig se jutna czélhoz, míg ezek segítségével mindig sikeres eredményt ért el. No de egy fa nem erdő, egy asztal nem kiállítás még. Ott van mindjárt a bejövetnél s csak a madarak miatt futotta el pillanatra szemünk. Ott van a felsőrákosi népiskola kiállítása egy hosszú asztalon. —• mik azok a sárga itatós papircsomagok ? Olvassunk csak róla: „Gazdasági növények“, „Mérges növények“, „Állati tápnövények“, „Gyógynövények“, „Konyhakertészeti növények“ stb. Gyönyörű szép és gonddal szárított példányok, 30—40, 50—100 darab egy csomagban. Nagymennyiségű dolgozat a növendékek egész évi írás- és rajzbeli munkájából, az állam által az iskolának adott természettani és rajzi eszközök és ábrák, gondosan megőrizve és felmutatva leltár szerint; térképrajzok; a tizedestörtek szemléltetésére szegzett koczkák és ilyenekre felosztott rudak s ezeknek térbeni szemléltetése végett egy nsz.-láb nagyságú lap. A szántott növények Czirmay Lajos derék tagtársunk tulajdonát képezik s mind saját gyűjteménye. Jegyzőkönyvileg megdicsértetett. Még csak azt említjük meg ez asztalról, hogy a legszebb ásványgyüjteménynyel állott ki, mely legnagyobb részben tanitótársával együtt van összeteremtve. Mindjárt ennek közelében van a Vargyasi községi