Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)

1880-10-10 / 82. szám

felhívást fog intézni a porta, hogy az egyezség kidolgozása végett képviselőket küldjenek Konstan­tinápolyb­a. A porta továbbá bizonyos bevételeket kamatfizetésre fog fordítani. A porta végül el­mondja, hogy ezekre a reformokra csak akkor vál­lalkozik, ha a hatalmasságok­ lemondanak a hajó­haddal való tüntetésről. London, okt. 5. A porta jegyzékét megkapta az angol kormány és nem tartja kielégítőnek. London, okt. 5. A török kormány jegyzékét, az előre hirdetett javaslatokkal, átnyújtották az angol külügyminiszternek. A jegyzék tartalmáról még semmi bizonyost nem hallani, de az kétség­telen, hogy e jegyzék alapjául fog szolgálni a ha­talmak végleges határozatának. London, okt. 5. A londoni kabinettel hétfő és kedd közti éjszaka közölte Go­lchen konstantinápolyi nagykövet a török kormány javaslatát. E jegyzék hatása nagyon k­e­d­ve­z­ő 11 e­n. Gravoza, okt. 5. Hírlik, hogy az oroszok Theodóban még elégedetlenebbek horgonyzó he­lyükkel, mint Gravozában. Loquette és Iíovigo Theodoba indultak, Handel báró is oda ment, hogy kikötői hivatalt szerezzen. Bécs, okt. 5. A „W. Alig. Zeitung“ értesül, hogy Seymour admirális csettinyei útjának az a czélja, hogy akczióra lelkesítse a montenegróiakat. Háromszék megye őszi közgyűlése. A megyei törvényhatóság idei őszi közgyű­lése folyó október hó 8-án délelőtt vette kezdetét, melyben főispán úz ő méltósága a küldöttség meg­hívása folytán megjelenvén, a gyűlést éljenzéssel kisért beszédével megnyitotta. Mindenekelőtt a közgyűlés zabolai gr. Mikes János elhunyta fölött jegyzőkönyvileg részvétét fejezte ki. Ezt követte az alispán jelentése, melynek egyes nevezetesebb pontjaiból kiemeljük a követ­kezőket : A lóbeszerzési alap kiosztása, mely még jun. 14-én kezd­tét vette, azon okból, mivel részint a jogosultak a távolság miatt meg nem jelenhettek, részint pedig az elhalálozások által változások me­rültek fel,­­— még befejezve nincs. Bejelenti alispán továbbá, hogy a székely huszár családok által alapíttatni szándékolt nevelési c­élra meghozott szabályok átvizsgálására a ki­rendelt bizottság az idő rövidsége miatt összehív­ható nem volt, e késedelem azonban az ügy érde­mében semmi hátrányt nem okoz. A törvényhatóság levéltára lajstromozása ü­­gyében a levéltárnok felszólíttatott a módozatokra vonatkozó jelentésének megtételére. A jelentés szerint a Sepsi Szentgyörgygyel fenforgó azon kérdésben, hogy a vásárra hajtandó szarvasmarhákért is vám szedessék, a felterjesztés megtörtént, de válasz még nem érkezett. Örömmel értesültünk, hogy Udvarhely megye átirata a székelyföldön létesítendő önálló kereske­delmi kamara felállítása tárgyában pártolóan fo­gadtatott s az alispáni hivatal ez értelemben a felterjesztést megtette. Szintén örömmel fogadta a közgyűlés az al­ispáni jelentés azon részét is, hogy a helybeli női ipariskola számára megszavazott 300 forint segély rendeltetési czéljára fordítandó, kiutalványoztatott. Az alispán megemlékezett jelentésében a kézdivásárhelyi ismeretes 25" ,,-os pótadó kérdésről is. E­ tárgyban, mint annak idejében mi is közöl­tük volt, az alispán személyesen szállott ki Kézdi- Vásárhelyre s ott a megjelent szeszgyárosokkal a kiegyezés megtörtént, a mennyiben szeszgyáruk által termelendő főzési összegek után 2"'a fizetését niegÍ£Órték. Időközben azonban három meg nem jelent szeszgyáros folyamodványt adott be s igy a minisztérium további rendeletéig függőben tarta­tik. Kár volt pedig az ügy jóakarata lefolyását megakasztani, mert az is egyik jövedelemforrás lett volna a város függő adósságainak törleszté­sére ; különösen pedig a város tanítóit fizethette volna rendesebben, mint most. Részvéttel emlékezett meg a jelentés Borsa Farkas, Háromszék megye egyik virilis tagjának elhunytáról; „élete tiszta volt, h­azafisága mocsok­­talan" — mondja a jelentés : méltó volt a jegyző­könyvi részvét elhunyta fölött, tudomásul hozta végre, hogy főispán ur hi­­lyéni Székely György végzett jogászt tiszteletbeli szolgabirósegéddé nevezte ki s egyelőre a sepsi alsójárási szolgabirói hivatalhoz osztotta be szol­gálattétel végett. t­udomásul vételeit Séra Tamás helyettes ár­vaszéki elnök jelentése. Ezek végeztével a felsőbb leiratok vétettek tárgyalás alá és pedig első­sorban a belügyminisz­ter 395°- sz. a. kelt leirata, mely szerint ő cs. és al) királyi belsége a megye közönségének 50-ik születésünnepe alkalmából kifejezett hódolatteljes ü­dv- és szerencsekivonatait legfelsőbb köszöneté­nek nyilvánítása mellett legkegyelmesebben tudó — 326 másul venni méltóztatott. Hasonlóan felolvastatott Rudolf koronaherczeg eljegyzése alkalmából kife­jezett üdv- és szerencsekivánatok tudomásul vé­tele. A többféle miniszteri leiratok között volt az ipar és kereskedelemügyi miniszter azon leirata is, melyet a brassói kereskedelmi kamara feloszlatása tárgyában leküldött. Majd a megyei átiratok olvastattak fel és vé­tettek tudomásul. Ezek között Brassó megye főis­pánja 365. szám alatti átiratában az Olt szabályo­zása tárgyában kiküldött bizottság első gyűlésének tárgyalási jegyzőkönyvét s a műszaki véleményt megküldi. Ez utóbbit lapunk közelebbi számaiból egész terjedelmében ismeri az olvasó. Fehér megye átirata „népnevelési egyletek“ alakítása tárgyában, úgyszintén a kereskedelmi és iparkamara azon átirata, hogy az egyévi önkény­­tesség- a kereskedő és iparos segédekre is kiter­jesztessék — pártolólag vétetett tudomásul. Következtek a megyei és községi ügyek me­lyek között Baróth községének a „vásár vám“ szabályzata tárgyában s ugyanott a felső népisko­lai gondnokság felterjesztésére nézve a 4 aranyos ösztöndíj ügyében, valamint a kézdivásárhelyi kir. ügyészségnek a börtön kiépítése tárgyában tett felterjesztésére az állandó választmány javaslata fogadtatott el. A beterjesztett községi költségvetések, vala­mint több község számadása igazoltatván, a gyű­lés délután 1 órakor véget ért. Az uj messiás. Kézdi-Vásárhely, 1880. okt. 6. T. szerkesztő ur ! Uj korszak hajnalodott fel reánk. Ilyent még szem nem látott, fül nem hallott. Az uj Messiás (nem Löbl a Francz, hanem Dániel a tigrisek bar­langjában, akarom mondani az égő kemenezében) megjelent közöttünk, kibontva azon zászlót, me­lyet hadverő elődeink „a honfoglaló Árpádtól az igazságos Hunyadi Mátyásig“ lobogtattak. Bizony rendkívül érdekes egy zászló lehet ez. Unikum. Rettenetes pénzt fog érte adni valamelyik antqui­­tásokat gyűjtő mauzeum, — annyit, hogy nemcsak minden falunak külön vasutat fogunk építeni, de még azt is meg fogjuk akadályozni hogy az ál­lam „utált finánczaival betolakodjék minduntalan házi szentélyeinkbe.“ Legalább ezeket ígéri az új Messiás: a „Székely Közlöny“. Én csak egyet nem értek: azt, hogy ezen tannal hogy akar a „Székely Közlöny“ modern társadalmat alakítani ? Mi együgyű székely embe­rek ugyan tudjuk, hogy volt egy kor, midőn adót nem kellett fizetni, de ezen, az ököljog korszakába még a „Sz. K.“ kedvéért sem óhajtozunk vissza. Mi nagyon jól tudjuk, hogy lakásainkban, mező­inkben, erdőinkben csak úgy lehetünk biztosan, ha a hitvány gazok ellen a saját erőnkön kívül még valami egyéb is véd. Szóval, a közbiztonság, az igazságszolgáltatás értékét kellőleg tudjuk mél­tányolni. De ezt téve, annyira bárgyunk sem va­gyunk, miszerint azt képzeljük, hogy azon nekünk nyújtandó garancziák pénzbe ne kerüljenek. A Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, sőt maga a „Sz. K.“ is G­ártért szándékszik bennünket egy évre védelme alá venni. Mindenesetre ez is keve­sebb, mintha fegyverrel kezeinkben kellene szán­tanunk, kapálnunk, hogy a szomszédvár rablófő­nöke ellen magunkat megvédhessük. „Itt van földszagláló katasztrális hadseregé­­vel, hogy most is viselhetetlen adóinkat felcsigáz­za, hogy a népet elszegényítse, tönkretegye.“ Ezt is az új Messiás hirdeti, — pedig hát neki tudnia kellene, hogy a katasztrális munkálatok épen arra valók, hogy az igazságtalanul sújtott szegény nép ne fizesse másokért is az adót. És ily­­anok hirde­tése mellett képzeli a „Sz. K.“, hogy közöttünk erős alapot építhet a saját számára és hogy párt­ját az ugorkafára felemelheti. Csak iriggyen. Ezen hitet nem irigyeljük. De aztán annak idején azt ne kívánja tőlünk, hogy kiábrándulásakor mi is fájdalmas könyeket sírjunk. „A dualismussal járó terhek Magyarországot végenyészettel fenyegetik. 13 év óta nemzetünk vagyonban és erkölcsben egyaránt és fokozatosan sülyed.“ Ezen állítás merészsége sem épen min­dennapi. Én legalább szeretném megtudni, a dua­lizmus nélkül hogyan lehetne még ennyi költség­gel is, mint a mostani, hazánkat a muszka invázió ellen megvédeni. Két ember mégis csak köny­­nyebben megbír egy terhet, mintha azt csak egy­nek kellene czipelni. De hja, pardon ! — van egy mód: a c­entral parlament. Ez már nem dualiz­mus, hanem annak épen az ellenkezője. Ha a „Sz. Közlönyének ez a törekvése tárgya gratulálunk hozzá, de igazán nem instálunk belőle. S hogy 13 év óta vagyonilag és erkölcsileg folytonosan meny­nyire sülyedtünk , szólnak a mellett — hogy egye­bet ne említsek — az itt-ott feltünedező palota­szerű iskoláink s a több mint 360 milliót képviselő vasutaink. A 13 év előtti korszakban ugyancsak bámulat tárgya volt, a­ki magának Pestről hoza­tott meg valamely tárgyat. Ma még kofáink leá­nyai is csak budapesti vagy bécsi kalapot akarnak feltenni s a Budapest, Bécs stb.-ben „lusztvécsék“ nagyon is közönséges, hogy ne mondjam „snasz“ dolgok. Természetesen ezek csakis anyagi és szellemi süllyedésre mutathatnak. Egyébiránt maga a „Székely Közlöny“ is azt állítja, hogy „ez ellenség (már t. i. a mostani rend­szer) csak addig veszedelmes, mig a nemzeti bi­zalom vértjével van felfegyverkezve.“ Azaz : csak is a nemzettől függ, hogy sorsán változtasson s hogy igazi hazafiakat állítson a mostani haza­árulók helyett a nemzet élére. Hogy pedig ez a rövidlátó nemzet mégis eltűri ezen „eltűrhetet­­len“ helyzetet, ez legalább is arra vall, hogy a nemzet nagy többsége még nem emelkedett fel az igaz hazafiak sorába. A szerkesztő úr engedelmével legyen szabad igénytelen levelemet a „Székely Közlöny“ követ­kező frázisával zárnom be : „e hős nép nem arra van teremtve és híva, hogy a mamelukok átkos tenyészdéje legyen.“ Prosti ! —­li - Egy figyelemreméltó tanszer-kiállítás. Lapunk múlt számában az erdővidéki szor­galmas tanítótestület közgyűléséről közöltünk egy tudósítást, melyben hivatkozás történt az alább közlendő érdekes tanszerkiállításra is. Minthogy ezen kiállítás igen tanulságos volt, egész készség­gel adunk helyet levelezőnk következő leírásának: Erdővidék, 1880. október 2­­1. Svét teremben volt a tanszerkiállítás berendezve. Egyik nagy teremben volt az ere­ővidéki tantestülethez tartozó 19 községben levő felekezeti és államilag segé­lyezett községi népiskolák tanszerkiállítása; másikban volt a baróthi felsőbb népiskolának minden felszerel­vénye. Maradjunk a népiskolák kiállításánál. A­mint a terem ajtaja megnyílt, mindenkit meglepett egy jókora asztalon, mintha csak egy kis m­úzeum elszakadt része lett volna oda varázsolva, mintegy 50—60 drb kitűnő­en preparált állatsereglet. A verébtől elkezdve fél az éneklő szárnyasok egész sora, fészke lábainál minde­­niknek, tojásával a fészekben, szokott eledelével a ma­dár szájában; ott a ragadozó madarak egész serege, szájokban természetüket jelző kisebb énekesekkel vagy egy-egy egérrel, bogárral; a fecske a kis méhvel, a hörcsök, mókus a makk és mogyoróval; a bagoly és denevér is ott volt és egy gyönyörű példány borz. Mondjam-e tovább, hogy a­mely népiskolának ta­ní­tója ilyen szemléltetési eszközök kíséretében szólt a fecskéről, mókusról, héjjá, vércse vagy a bagoly és borzról, az kétségtelen eredményhez kell hogy jusson növendékeinél ? De ez még csak egy része. Ugyanazon tanító állított ki még mindenféle gazdasági és konyha­kertészeti magvakat egy egész kis ládának több mint 40—50 fiókocskájában., S itt melléje veszem ugyanazon iskolától tanítótársát, kivel a növendékek egész évi fog­lalkozásából annyi és oly meglepően tiszta s minden várakozást kielégítő 150—200 drb­irka és rajznapló, nyelv- és számtani dolgozatok, úgy, mint azt a növen­dékek évfolytán készítették. — Mily tanulságos dolgok ezek ! Egy tükör, melyben a tanító igaz képe látszik. A növendékek és tanítók kézi- illetőleg vezérkönyvei egész egy asztallal, kitünően megkímélve és bepiszko­­latlan. Olyan szépen rendben, tisztán, mint a milyen tiszta lélekre vallanak a kiállított tárgyak. Isten éltesse e két derék népiskolaiamtól! A középajtai ref. egyházközség dicsekszik is ve­lök , de tantestületünk is büszke rájok. Az egyiket mig társával együtt jegyzőkönyvileg megdicsérte, addig más­felől 15 írt anyagi jutalmazásban is részesítette gyö­nyörű példánya kitömött madarai és állataiért. De Ve­res Károly nem közönséges lény !­ó kötelességet telje­sített s az nem érdemel jutalmat; visszaad hát meleg szavak kíséretében 5 irtot azon kijelentéssel, hogy az osztassák ki a növendékek között. Ígérvén, hogy teljes készséggel szolgál bármelyik tanitótársának utasítással az állatok kitömésénél, — vagy ha valaki megszerezni óhajtja, mérsékelt árban kész átengedni még ezen ál­latokból is a 2­2 példányiakból, minthogy otthon van­nak még neki efélék , hiszen 24 évi tanítóskodása ideje alatt úgy tapasztalta, hogy ezek nélkül félig se jutna czélh­oz, míg ezek segítségével mindig sikeres ered­ményt ért el. No de egy fa nem erdő, egy asztal nem kiállí­tás még. Ott van mindjárt a bejövetnél s csak a ma­darak miatt futotta el pillanatra szemünk. Ott van a felsőrákosi népiskola kiállítása egy hosszú asztalon. —• mik azok a sárga itatós­ papircsomagok­ ? Olvassunk csak róla: „Gazdasági növények“, „Mérges növények“, „Ál­lati tápnövények“, „Gyógynövények“, „Konyhakertészeti növények“ stb. Gyönyörű szép és gonddal szárított pél­dányok, 30—40, 50—100 darab egy csomagban. Nagymennyiségű dolgozat a növendékek egész évi írás- és rajzbeli munkájából, az állam által az iskolá­nak adott természettani és rajzi eszközök és ábrák, gondosan megőrizve és felmutatva leltár szerint; tér­­képrajzok; a tizedestörtek szemléltetésére szegzett kocz­­kák és ilyenekre felosztott rudak s ezeknek térbeni szemléltetése végett egy nsz.-láb nagyságú lap. A szá­ntott növények Czirmay Lajos derék tagtársunk tulaj­­­donát képezik s mind saját gyűjteménye. Jegyzőköny­vileg megdicsértetett. Még csak azt említjük meg ez asztalról, hogy a legszebb ásványgyüjteménynyel állott ki, mely legnagyobb részben tanitótársával együtt van összeteremtve. Mindjárt ennek közelében van a Vargyasi községi

Next