Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)

1880-05-23 / 42. szám

42. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Math­eovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők­ Kiadó hivatal: 13 EINSTEIN JAÁ­RK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, 1880. Vasárnap, május 23. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap.­­ „Háromszéki háziipar-egylet" hivatalos kázlöap. X. évfolyam. Megjelenik ezen lap h­eten­­kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL. Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postát küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyu­ttár sora 15 kr. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület főpásztorát, nagy méltóság­ú államfőgondnokait, a kerületi közgyű­lés összes tagjait üdvözöljük! Midőn e lapok olvasóink kezéhez jutnak,­­ a sepsi-szentgyörgy­i ref. egyháznak, Sepsi-Szent­­d­yötrgy városának, a sepsi egyházmegyének és a b­­ikán belőli protestáns komm­unitásnak ünnepe 1 e e 11 d . A protestáns alkotmányos szabadság, nem­zeti és erkölcsvallásos műveltség apostolai városunk falai közt összese­regel­ve együtt leendőnek, hogy magasztos hivatásukhoz képest építsék az anya­­szentegyház alkotmányát, az erkölcsvallásos és nem­zeti közművelő­dés templomát. Isten áldása legyen a nemes törekvésen ! Teljes reményünk van, hogy az illető testü­letek, különösen városunk polgársága, hagyományos vendégszeretettel, önmagához és az erdélyi ev. ref. egyházkerület legfőbb törvényhozó és kormányzó testületének méltóságához illően fogadja a közmű­velődés apostolait. Teljes reményünk van, hogy korszakot alkotó áldásos emlékeket fog hagyni nálunk a kerületi közgyűlés. Ily reményekkel ismételten üdvözöljük kedves vendégeinket! A román nemzeti párt. SepsiS­zentgyörgy, 1880. május 21. A brassói „Gazet­a Transylvaniei“ időnként felújít egy-egy sivár ábrándot, elébe tart olvasói­nak egy csalóka tükröt, hadd gyönyörködjenek ol­vasói a lejárt hagyományokban, melyek még egy­felől bizonyos álnemzeti patkóssal elégedetlenséget szítnak az állam iránt, másrészt veszélyes tanokat hirdetnek azok között, kik a nélkül sem hajlan­dók a magyar intézményekkel solidaritásba lépni. E hó 16-áról keltezett BC-ik száma a neve­zett lapnak az emlékezetes 1848. május 15-iki nemzeti gyűlésre emlékezteti vissza a románokat s felhívja a „nemzeti párt“ megalakítása czéljá­­ból egységes működésre őket . Nem tudjuk ugyan a czikkből határozottan kivenni, hogy minő módozatokkal óhajtja kártyavárát felépíteni, csak annyit látunk belőle, hogy a hiú álmok után most is futkosnak ők s űzik azt a csalfa lidérczet, mely nem hagyja a román sajtót pihenni s viszi őket hínárból mocsárba tovább-tovább . Különben álljon itt mutatóul a czikk : „Ma ünnepeljük nemzeti új felébredésünk nagy napját. Csak azon terrorizmusnak, a­mely évek óta nyomja népünk érzelmét, köszönhetjük azt, hogy május 15-ik napja külső manifestát­­okkal nem ünnepeltetik sok helyen. Meg vagyunk azon­ban győződve, hogy nincsen jó érzelmű román ember, a ki bensejében ne örülne e nap emlékén, a midőn az erdélyi román nép nemzeti programm­­ját megállapította. Elleneink a szabadság mezején tartott nagy­gyűlésnek munkáját szeretik szomorú emlékekkel összezavarni, a­mely emlékek előidézték az ugyan­az évi forradalmat. Ezen vélemény nemcsak hogy nem jogosult, de az azon gyűlésen uralkodott el­vek és irányának tökéletes nem ismeréséről tesz tanúságot. A románok nem azért gyűltek össze a május 15-ére kitűzött gyűlésre, hogy hadat üzen­jenek a benlakó nemzetnek, de azért, hogy az egyenlőség elvén testvéri jobbot nyújtsanak vala­mennyinek. Íme, ez a románok 1848-iki programmja; Íme az elv, a melyért ma is küzdünk és a mely eszme körül csoportosul minden román, a ki sze­reti nemzetiségét és hazáját. A románnak nincs aggressiv természete, — másnál­ jogát és vagyonát nem bántja, de a­mit­­ követelt és a mit ma is és mindig fog köve­telni, az nem egyéb, mint hogy neki is igazságot szolgáltassanak és adassék meg neki, ami az övé s a melyre ő egyenjogosult a magyarral. Ki veheti e néptől rész néven azt, hogy miután százados rabszolgaságát nem törhette töb­bé , a szabadság mezején összegyűlt és ország­világ előtt kijelentette, hogy szabadságot és egyen­lőséget követel ? Mi azt hisszük, hogy nemcsak a magyarok és rendszerük okai annak, hogy e nagy napot nem ünnepelhetjük a kellő módon, ennek mi is vagyunk okai, mert a mi kislelkűségünk szolgáltatott táp­anyagot az ellenünk megindult terrorisatiknak. De most kérdezzük: hogy van az 1848-diki román nemzeti párt ? mit művelt e párt harminc­ esztendei küzdelmeink alatt ? Feleletül majd azt fogják mondani, hogy a nehéz idők következtében az nem gyarapodhatott és elszántsággal nem vehetett részt, a mi alkot­mányos nemzetiségi küzdelmeinkben. De végre is mi nem maradhatunk többé így, hogy az eseményeknek játékául szolgáljunk. Itt az ideje annak, hogy minden román hazafi az egyen­lőség zászlaja körül csoportosuljon s akkor Phö­­nixként feltámad hamvaiból a román nemzeti párt. Az ügy igazságos és méltányos, szembe kell szál­­lani érte bátorsággal és elszántsággal! Hogy ez ténynyé váljék,­­ azt óhajtjuk mi legforróban május 16-ik napján.“ Eddig a „Gaz. Trans.“ A nem „aggressiv természetű­“ románok küz­delme a népjog (!) harczában­ szomorú emlékű ma­rad a történetíró előtt. Hagyjuk ezt a beteges áb­rándot s ha 30 esztendő alatt a „román nemzeti párt“(!) nemzetiségének öntudatában csak áb­rándok után futkosott, valahára józanodjék ki eb­ből a szerencsétlen mámorból. Is Bismack herczeg hadat üzent a czentrumnak, mert nem veheti már hasznát. Most tehát azt pen­getik, hogy a májusi törvényeknek belátása sze­rint való kezelésére is csak azért kér felhatalma­zást Bismarck herczeg, hogy mellőzhesse a czent­­rum­ot, ha esetleg békét köthet a pápával. Ez bo­­szú, de csalogató is a nationallibarálisok füleiben. Másonként, a­ki a czentrum megbízásából utazott Rómába, Radziwil Eduard herczeg, sőt még más centrum-párti is követte. Ez urak meg­bízatása abból áll, hogy megkedveltessék a pápá­val politikájukat, esetleg pedig utasításokat kér­jenek. A soczialisták Szászországban is kezdenek grassálni. Legalább erre vall az a hír, hogy a szász kormány ki akarja hirdetni a kis ostromál­lapotot Lipcsében és környékén. Kotpánia és Bulgár­ia csakugyan megszakítot­ták egymással a diplom­ácziai összeköttetést. Sturdza a román ügy­vivő már néhány napja elhagyta Szó­fiát. A szakadás oka Arab T­abia, melyről a bolgárok mostanában nem is akarnak beszélni s hallgatagon vallják a benti possidentes elvet. Mint Szófiából jelentik, Georgeiv, a bukaresti bolgár ü­gynök­ szintén visszatért már Szófiába. A francain kormány a gyülekezési jog tár­gyában beadott törvényjavaslatával egy közelebbi ülésen vereséget szenvedett s a rendőri beavatk­o­zásra vonatkozó szakasz, képére belü­gyminisz­ter ellenzése daczára a bizottsághoz visszautasíta­tott. Az azután tartott ülés azonban a kormány­nak győzelmét eredményezte, bár csak részben, a­mennyiben az eredeti javaslatból a kormány csak azon intézkedést tartotta fenn, hogy a kormány a gyűlésekre biztosokat rendelhet, de elejtette a rendszabályt, hogy e biztos a gyűlést feloszlathatja. A vita folyamán­­ a­z ú­j igazságügyminiszter ki­fejtette, hogy a korábbi törvények megadják ugyan e maireknek a jogot a rendet fentartani, de számos maires van, kiknek nincs hatalmuk közbeléphetni. A kormány nem nézheti el, ha harczot hirdetnek a köztársaság ellen, ha meghúzzák a vészharangot, de nem akar kivételes törvényt, csak közös jogot alkotni. Fentartja tehát magának, hogy a biztosnak megadassék a jog, meg nem engedhető beszédeknél háromszor figyelmeztetni az illető szónokot. S ha az elnök ezek után is meg fogja engedni a be­szédnek a megrótt hangon való folytatását, maga az elnök lesz felelősségre vonható. Cazot beszéde tetszést aratott s a bonapartisták és radikálisok hasztalan kísérlettek meg­hatását gyengíteni. Az ellenszónokokat türelmetlenül hallgatták A kor­mány a szavazásnál győzött, a mérsékelt köztár­saságiak segélyével, az egyesült radikálisok és reakczionáriusok ellen. A kormány javaslata mel­­lett szavazott 263, ellene 203 képviselő. C­s.epére belügyminiszter, ki az előbbi vereséget egészen magának tulajdoníthatja, beadta lemondását. Konstantinápolyból a „Times“ jól értesült le­­velezője azt jelenti, hogy egész északi Albán­ia fegyverben áll. Az albán mozgalomról egyébirán­­oiy ellentmondók a török és montenegrói forrású jelentések, hogy teljes lehetetlenség rajtuk eliga­zodni. Annyi bizonyos csak, hogy az albánok, ha gyűjtik is erejöket, nyugodtan viselik magukat és a helyzet teljesen veszélytelennek látszik, ha a ha­talmak erőnek erejével föl nem idézik Montenegró kedvéért a zavart. Az orosz jegyzékről szóló hír a dementik da­czára, makacsul tartja magát, de most már csak abban az alakban, hogy Oroszország e jegyzékben nem ajánl határozott rendszabályokat Montenegró érdekében, hanem egyszerűen csak azt kérdezi, hogy mit kelljen tenni az esetre, ha Török­ország nem teljesíti kötelezettségeit. A „quid fa­ciendum“ e kérdésével azonban maguk a többi hatalmak sincsenek még tisztában, az olasz kor­mánykörökben, melyek Olaszországnak minden­esetre szerepet szeretnének juttatni egy fontossá­gúvá fölfájható kérdésben, vegyes flotta-demon­­strácziót akarnak javasolni a többi hatalmak­nak az albán tengerparton, s már azt hiszik, hogy e tervtől Francziaország és Anglia sem idegenkednek. Angliában azonban be kell még várni a hatalmak válaszát Lord Granvile is­meretes körjegyzékére, mielőtt egy más oldalról jövő ajánlatot csak fontolóra is venne ; de másrészt a hír — hogy az olasz terv már eleve is mellőzött-­­ nek legyen tekinthető — egy második angol jegyzékről is beszél, melylyel egy európai konferenczia összejövetelét hozzák kapcso­latba, noha a jegyzék állítólag csak a konstanti­nápolyi nagykövetek konferencziáját hozza javas­latba, a görög kérdés végleges elintézése végett; de ha a konferenczia már egyáltalában meglesz, épen nincs kizárva, hogy az első sorban is az al­­bán-montenegrói kérdéssel foglalkozzék, a­mennyi­ben a hatalmak a berlini szerződés ama nem tel­jesített pontjai közé számítják ezt a kérdést is, a­melyekre az első angol jegyzék vonatkozik. Kormányválság Francziaországban. A franczia belügyminiszter csakugyan megbu­kott. Párisból távírják, hogy a hivatalos lap 20-án közölte Constans államtitkár kine­­vezését belügyminiszterré s Fallières, Haute-Ga­ronne megye képviselőjének kineveztetését állam­titkárrá a belügyminisztériumban. E változást a népgyűlések megrendszabályozására vonatkozó tör­vényjavaslat okozta, csakhogy a kormány többi tagjai nem indentifikálták magukat a dologgal, holott a nemzetgyűlésben eléggé a javaslat védel­mére keltek. Azonban a franczia kormány ez által még nincsen túl a helyzet nehézségén. E hó 23-án lesz a nagy kommune ünnepély , május 23-ika tudva­levőleg a kommune utolsó hős harczának emlék­napja a versaillesi katonaság ellen. A kormány a tüntetést betiltotta, legalább máig még nem hatá­rozta magát másra, míg a kommunista tömeg, és nevezetesen a párisi szélső­balpárt csak azért is el van határozva az ünnepély megtartására és a va­lódi republikánus lapok annyira izgatják ez irány­ban a népet, hogy valószínű, miszerint a kormány már csak azért se fogja erővel szétzavarni a nép­gyülekezést, nehogy a roppant számú tömeg és a katonaság között előre ki nem számítható ered­ményű összeütközés történjék. Ekként a Freydinet kormány helyzete nem épen kényelmes. És ennek mind az a természetes oka, mert a kormány (melynek sugalmazó lelke Gambetta), meglehető­sen kezd kibontakozni az igazi szabadelvüség el­veiből s lényeg helyett a szabadelvüség álszinével traktálja az országot.

Next