Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)
1880-06-03 / 45. szám
45. szám. Szerkesztítségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők• Kiadó hivatal: JtEINSTEIN^ÁRK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendő^ Sepsi-Szentgyörgy, 1880. Csütörtök, junius 3. X. évfolyam. Politikai. A társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. Háromszéki háziipar-egyleti hívatalai Megjelenik ezen lap Letenkint kétszer, csütörtökön és van p rosp. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyiktór apra 15 kr. Politikai szemle. Sepsi-Szentgyörgy, 1880. junius 2. A hatalmak azonos jegyzékére, vonatkozólag, melyet legújabb hír szerint Goeschen úr, kit tegnapelőttre vártak Konstantinássolyba, lenne a portának átnyújtandó, ma ismét azt jelentik, hogy a jegyzék még nincs megfogalmazva. A határnak a közöttük folyt levelezésben teljesen megegyeztek ugyan e jegyzék szövege iránt, mely körülbelül megegyezik azzal, amit róla a lapok eddig közöltek; a végleges fogalmazás azonban csak Konstantinápolyban történik meg Goeschen és Tissot találkozása után, amidőn is a nagykövetek közösen állapítják meg a szöveget s azt illető kabineteiknek bejelentik. Ezután következik a hivatalos átnyújtás. Ausztria-Magyarország álláspontjára vonatkozólag a párisi „Memorial diplomatique“ azt írja, hogy Slaymerle külügyminiszter kijelentette Goeschen úrnak, hogy Ausztria-Magyarország csatlakozik minden oly lépéshez, melynek czélja: a portát a berlini szerződés végrehajtására késztetni, mert, ebben az a szándék vezérli, hogy az ottomán birodalmat, fentartsa, ne pedig apró államok keletkezésével fölbontsa. Ami magát a portát illeti, az idézett, lap azt mondja, hogy ez az örmény kérdéshez csak a görög és a montenegrói ügy elintézése után akar hozzászólani. A török parliament összehívása és az adósság kérdésének rendezése még ez évben megtörténik. Ausztria-Magyarország konstantinápolyi képviselője a nagykövetség tragományának kiraboltatása miatt a napokban igen éleshangú jegyzéket intézett a portához ; követeli, hogy az elrabolt tulajdonért kárpótlást adjanak s figyelmezteti a török kormányt arra, hogy ilynemű kihágások mily gyakran fordulnak elő a török fővárosban s hogy mennyire veszélyeztetve van ott a közbiztonság ; hozzáteszi, hogy ha a kormány ezen állapotokon kellő rendszabályokkal nem segít, ő kénytelen lesz meghagyni a nagykövetség személyzetének, hogy a török hivatalnokoknál való látogatásokat hagyják abba. A „Nemere“ tibozája. Eleikéhez. Nézd a földnek kebeléből Alint fakadnak a virágok ! . . A kikelet édes csókját Harmatgyöngyben küldi rájok ; Fenn a légben, messziségben Dalban sir a kis pacsirta; Énekétől, szép dalától Visszhangzik a közel s távol. Majd, ha szived rejtekéből Fölfakadnak a virágok S a szerelem ápolóan Evry-egy könnyet küld reájok : Ha szivedben kikelet lesz : Mondd, mit szólnál akkor rája, Ha én lennék tavaszodnak Énekelő pacsirtája ? . . . Hom József: Fürdői levél. Hmkuloslimlü, (Mehádia) 1SS0. május 26. Zeusz menyköveit megforgatta kezében, villámló tüzesen dobálni kezdte a fehér sziklák csúcsaira. A sötét éjét vakító fény árasztó el időnkint, iszonyú dürdület követte a villámot, melytől megrázkódik a föld, inog az épület és valamennyi ablak kísértetként zörög az éjféli nagy hangversenybe. Sűrű záporból szapora eső válik, három teljes napi tartamú. S a fürdőző közönség rettegi az esőt, késik, várva a szebb napokat. Aztán kiderül a keskeny láthatár odafenn a magasban : ismét életre kel az erdő. A park vízművei rendbehozatnak, a gyepszőnyeget rövidre nyírják, megszólal a rigó, a fülembe , czigány kezében a hegedű, a Cserna-sétány oláh kalauza keblén — a csimpolya. Az ivóvizet szolgáltató Herkules-kút tetejéről a termetes Flerkules-szobor fekete ércre kíváncsian tekint tova , az érkező omnibus felé. Mintha a megelégedés még feketébbre festené arczát, ha telvek a kocsik, ellenkező esetben elmélkedhetik a múltról szobor módjára. Flerosz félisten az erő személyesítője volt , még akkor is, mikor Traján légiói felismerték ezeknek a meleg forrásoknak nagy erejű hatását. Kapott is mindjárt oszlopot kőből, — melyet azonban Dáczia kegyeletien fiai veszni hagytak. — Mikor a töredékre későbben ráakadtak, nagy gonddal felpakolták és elküldték — ha jól emlékszem — Bécsbe. Ott van a többi maradvány között. A fürdő tán épen a töredékszobortól kapta nevét. A köznép sokat beszél Herkules felől, de a mondák annyira összekuszálódtak a hagyomány toldás-foldása folytán, hogy most teljes zűrzavar uralog Herkules dehonászált személyének kivolta fölött. Volt ő először is egy rettegett zsivány, félelme a vidéknek, ijedelme a makranczás gyermeknek. Volt ő másodszor nagy erejű férfiú, kinek sikerült a gonosz négy óriásától megszabadítani a lakosságot ügyes csellel. Kettéhasított egy nagy törzset, ékekkel szétfeszítette két felét s felhívta a négy óriást, hogy hátha olyan erősek szakítsák ketté azt a fát. Ráálltak : kettő jobbról, kettő balról fogazott a hasítékba. Ekkor Herkules kiütötte az éket, a fa összecsapódott s a kínjukban dühöngő fogoly óriásokat Herkules uram kényelmesen lebunkózta nagy botjával. .......... E hagyomány és a Theseus-monda közötti rokonság félreismerhetetlen. Más hagyomány szerint Herkules nagy műlovar lehetett, mert lóháton merészelt leugratni a Doni ogled sziklacsúcsnak akkor bizonytalan, most 1257 méter magasságából a völgybe. — Persze, hogy kutyabaja sem lett. A Cserna-sétányon ép a Herkules forrásból táplált kőfürdő lelhelye állítólag az említett szobortöredéknek. A hegy és folyó felől támláinkkal biztosított sétány fölött összehajtó ernyőt képez a lomb, melynek nyílásai között fenyegető meredélyben tekint le a mészkőszikla csúcsaival, alulról a Cserna csillámlik át, törtetve a sziklameder akadályain keresztül. A fősétányból mindkét oldalra, minden figyelemreméltó csúcs felé kényelmes kanyargós utak vezetnek, helyenként pavilonokkal, melyekből a legszebb kilátás kínálkozik a fürdő különböző pontjaira. A Csernán függműves fahidak visznek át, ezek egyike közvetlen a vízesés fölött áll, mely fehér tajtékká zúzza a leomló víztömeget, folytonos rezgő mozgásban tartja a partokat. Emitt-amott egy-egy forrás vize igyekszik a folyó felé, vígan csörgedez, hogy kiszabadulhatott a sziklahasadékból. Fehér, néhol a márványt megközelítő, szemcsés mészkő az uralkodó kőzet, melynek azonban rhomboedrikus törésre mutatott nagy hajlandósága csekély szilárdságot kölcsönöz. A törmelék folytonosan válik le a légköri behatásoktól nem védett részekről. Magát a sziklatestet átható repedések nagyobb dimensiókban lépnek fel egyes tömzsek között, alkalmat nyújtván a bar- A "bolgár honosítási törvény. A bolgár kormány egy furcsa honosítási törvénynyel egész európai akciót zúdított saját fejére. Javaslatot készített, mely szerint a Dob- Brudsában („Bulgáriánál” — mint a tvjavaslat mondja, — Románia által annektált részében“) és Oi Szerbiában lakó bolgárok, hia a bolgár fejedelemségbe átköltöznek, e puszta tény által már meg is nyerik a honosságot, azaz nem esnek az általános honossági törvény határozmányai alá. A román kormány ebben a törvényben egyenes fölhívást látott dobrudsai bolgár alattvalóinak kiköltözésére. A szerb kormány szintén igy fogta föl a bolgár kormány törekvését s formaszerűen tiltakozott is Szófiában a törvényjavaslat ellen. A román kormány ugyanígy fog cselekedni szófiai képviselője útján. A nagyhatalmak, melyekhez ez ügyben felszólalás érkezett, - szintén szót emelnek ezen eljárás ellen, mely teljesen ellenkezik a berlini szerződés szellemével. Ausztria Magyarország, Francziaország sőt Anglia is minden habozás nélkül léptek föl e kérdésben. Ausztria-Magyarország különösen kinyilatkoztatta, hogy Bulgária eljárását a berlini szerződéssel s az ez által teremtett államjogi viszonyokkal ellentmondásban állónak tekinti, s "hogy a honosítási törvény illető határozmánya megsértését involválja a berlini szerződés által Szerbiának és Romániának nyújtott nemzetközi jogoknak. Hogy Anglia e kérdésben hasonló lépést tett, ez azt bizonyítja, hogy a bolgár nemzetgyűlésnek, Gladstonehoz intézett üdvözlő iratával nem sikerült lekenyereznie az angol kabinet elnökét, ki egyébiránt a szófiai angol konzul útján igen kinért és hideg hangon fejeztette ki köszönetét a rokonszenv eme nyilatkozatáért. A bolgár honosítási törvényt, mely ellen, mint említettük, Szerbián és Románián kívül Ausztria-Magyarország, Anglia és Francziaország fölszólaltak, vissza fogják vonni. Ugyanis Czankos miniszter kijelentette, hogy a kormány kész visszavonni a javaslatot, de fenntartja magának, hogy a jövő ülésszak elé egy e kérdést szabályozó törvényjavaslatot fog terjeszteni, mely szerint a honosítási kérdés egy Szerbiával és Romániával kötendő egyezmény útján lenne szabályozandó. Az albán liga. Legújabban az albán liga képviselői fordultak az angol kormányelnökhöz a következő távirattal: „Az alálírt bizottságban jelenleg képviselt albánok üdvözlik önt, miniszterelnökké való kinevezéséhez s egyszersmind kérik az angol nemzet teljes oltalmát saját ügyeik és jogaik, valamint a területi integritás megvédésére, melynek Albánia életét és fáradozásait szentelte.“ Fajlandó lesz-e erre az angol kormány, az, daczára népfölszabaditási törekvéseinek, igen kétséges Az a felfogás azonban, mely e kérdésben eleinte uralkodó volt s mely a hatalmaknak két közös jegyzékében nyert már kifejezést, hogy t. i. az albán területet mindenesetre át kell adni Montenegrónak, ma már ugyancsak megingott, mint ezt a portának most átnyújtandó azonos jegyzék ismertetett tartalma is bizonyítja s nem lehetetlen, hogy túlsúlyra emelkedik az albán terület bizonyos mérvű függetlenítésének eszméje. Erre vonatkozólag a „Daly Telegraph“ egy érdekes iratot közöl, melyről azt mondja, hogy a német kormánynak e kérdésről jelenleg táplált nézeteit foglalja magában, s mely ezt mondja: „Czélszerű megoldás volna : mentesíteni Albánia autonómiáját egy vérbeli herczeg fejedelemsége alatt, ki a szultánnak mint szouverén, hódolna. A porta ezt a megoldást nem nézi rosz szemmel. Ausztria az autonóm Albániában nem találna legalább kifogásolhatóbb szomszédot vagy olyat aki veszedelmesebb lenne az Ő boszniai határára nézve, mint aminő a megnagyobbított Montenegró volna. A brit kabinet örvendhetne annak a tudatnak, hogy egy újabb balkáni népet támogatott az emanczipáczió elérésében. Az ilynemű függetlenítés ellen nem érv az az állítás, hogy Albániában vallási és társadalmi meghasonlás dúl, hogy barbár szokások uralkodnak benne, a „vendetta“-hoz hasonlók, s hogy tehát vészes kilátást nyújt belviszályokra és véres összeütközésekre. Szerbia több ilynemű tekintetben kevéssel volt jobb Albániánál; Bulgária most is épen csak oly rosszul áll s Görögország is sokáig sínylődött még ily nyavalyákban függetlenségének megnyerése után is.“ Raguzából az „Agence Havas“ ezt jelenti: az albán liga vezérei május 26-án elhatározták, hogy Tűzi város parancsnokát utasítani fogják, hogy támadja meg a montenegróiakat. A muzulmán párt ez utasítás ellen nyilatkozott. Ez a hír még mindenesetre megerősítésre szorul. Az albánok eddig semmi hajlandóságot nem mutattak arra, hogy a montenegróiak ellen, támadólag lépjenek fel. Az első székely szövőgyár részvénytársaság“ alakuló közgyűlése, Sepsi-Szlgyörgy, 1880. május 31. Azon lelkes felhívás, melyet Sepsi-Szlgyörgy város polgárai, élükön megyénk tettrekész főispán.