Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)

1880-06-03 / 45. szám

45. szám. Szer­kesztítségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők• Kiadó hivatal: JtEINSTEIN­­^ÁRK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendő^ Sepsi-Szentgyörgy, 1880. Csütörtök, junius 3. X. évfolyam. Politikai. A társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. Háromszéki háziipar-egyleti hívatalai Megjelenik ezen lap Leten­­kint kétszer, csütörtökön és van p rosp. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyik­tór apra 15 kr. Politikai szemle. Sepsi-Szentgyörgy, 1880. junius 2. A hatalmak azonos jegyzékére, vonat­kozólag, melyet legújabb hír szerint Goeschen úr, kit tegnapelőttre vártak Konstantinássolyba, lenne a portának átnyújtandó, m­a ismét azt jelentik, hogy a jegyzék még nincs megfogalmazva. A ha­tárnak a közöttük folyt levelezésben teljesen meg­egyeztek ugyan e jegyzék szövege iránt, mely kö­rülbelül megegyezik azzal, a­mit róla a lapok ed­dig közöltek; a végleges fogalmazás azonban csak Konstantinápolyban történik meg Goeschen és Tis­­sot találkozása után, a­midőn is a nagykövetek közösen állapítják meg a szöveget s azt illető ka­­bineteiknek bejelentik. Ezután következik a hiva­talos átnyújtás. Ausztria-Magyarország álláspontjára vonatkozólag a párisi „Memorial diplomatique“ azt írja, hogy Slaymerle külügyminiszter kijelentette Goeschen úrnak, hogy Ausztria-Magyarország csat­lakozik minden oly lépéshez, melynek czélja: a portát a berlini szerződés végrehajtására késztetni, mert, ebben az a szándék vezérli, hogy az otto­mán birodalmat, fentartsa, ne pedig apró államok keletkezésével fölbontsa. A­mi magát a portát il­leti, az idézett, lap azt mondja, hogy ez az örmény kérdéshez csak a görög és a montenegrói ügy el­intézése után akar h­ozzászólani. A török parlia­ment összehívása és az adósság kérdésének rende­zése még ez évben megtörténik. Ausztria-Magyarország konstantinápolyi képvi­selője a nagykövetség tragományának kirabolta­­tása miatt a napokban igen éleshangú jegyzéket intézett a portához ; követeli, hogy az elrabolt tulajdonért kárpótlást adjanak s figyelmezteti a török kormányt arra, hogy ilynemű kihágások mily gyakran fordulnak elő a török fővárosban s hogy mennyire veszélyeztetve van ott a közbiztonság ; hozzáteszi, hogy ha a kormány ezen állapotokon kellő rendszabályokkal nem segít, ő kénytelen lesz meghagyni a nagykövetség személyzetének, hogy a török hivatalnokoknál való látogatásokat hagy­ják abba. A „Nemere“ tib­ozája. Eleikéhez. Nézd­­ a földnek kebeléből Alint fakadnak a virágok ! . . A kikelet édes csókját Harmatgyöngyben küldi rájok ; Fenn a légben, messziségben Dalban sir a kis pacsirta; Énekétől, szép dalától Visszhangzik a közel s távol. Majd, ha szived rejtekéből Fölfakadnak a virágok S a szerelem ápolóan Evry-eg­y könnyet küld reájok : Ha szivedben kikelet lesz : Mondd, mit szólnál akkor rája, Ha­­ én lennék tavaszodnak Énekelő pacsirtája ? . . . Hom József: Fürdői levél. Hmkuloslimlü, (Mehádia) 1SS0. május 26. Zeusz menyköveit megforgatta kezében, vil­lámló tüzesen dobálni kezdte a fehér sziklák csú­csaira. A sötét éjét vakító fény árasztó el időnkint, iszonyú dürdület követte a villámot, melytől meg­rázkódik a föld, inog az épület és valamennyi ab­lak kísértetként zörög az éjféli nagy hangversenybe. Sűrű záporból szapora eső válik, három teljes napi tartamú. S a fü­rdőző közönség rettegi az esőt, késik, várva a szebb napokat. Aztán kiderül a keskeny láthatár odafenn a magasban : ismét életre kel az erdő. A park vízművei rendbehozatnak, a gyep­­szőnyeget rövidre nyírják, megszólal a rigó, a füle­mbe , czigány kezében a hegedű, a Cserna-sétány oláh kalauza keblén — a csimpolya. Az ivóvizet szolgáltató Herkules-kút tetejéről a termetes Flerkules-szobor fekete ércre kíváncsi­an tekint tova , az érkező omnibus felé. Mintha a megelégedés még feketébbre festené arczát, ha telvek a kocsik, ellenkező esetben elmélkedhetik a múltról szobor módjára. Flerosz félisten az erő személyesítője volt , még akkor is, mikor Traján légiói felismerték ezeknek a meleg forrásoknak nagy erejű hatását. Kapott is mindjárt oszlopot kőből, — melyet azonban Dáczia kegyeletien fiai veszni hagytak. — Mikor a töredékre későbben ráakadtak, nagy gonddal felpakolták és elküldték — ha jól emlékszem — Bécsbe. Ott van a többi maradvány között. A fürdő tán épen a töredék­szobortól kapta nevét. A köznép sokat beszél Her­kules felől, de a mondák annyira összekuszálódtak a hagyomány toldás-foldása folytán, hogy most teljes zűrzavar uralog Herkules dehonászált szemé­lyének kivolta fölött. Volt ő először is egy rettegett zsivány, félel­me a vidéknek, ijedelme a makranczás gyermek­nek. Volt ő másodszor nagy erejű férfiú, kinek sikerült a gonosz négy óriásától megszabadítani a lakosságot ügyes csellel. Kettéhasított egy nagy törzset, ékekkel szétfeszítette két felét s felhívta a négy óriást, hogy hát­ha olyan erősek szakít­sák ketté azt a fát. Ráálltak : kettő jobbról, kettő balról fogazott a hasítékba. Ekkor Herkules kiütötte az éket, a fa össze­­­csapódott s a kínjukban dühöngő fogoly óriásokat Herkules uram kényelmesen lebunkózta nagy bot­jával. .......... E hagyomány és a Theseus-monda közötti rokonság félreismerhetetlen. Más hagyomány sze­rint Herkules nagy m­űl­ovar lehetett, mert ló­háton merészelt leugratni a Doni ogled szikla­­csúcsnak akkor bizonytalan, most 1257 méter ma­gasságából a völgybe. — Persze, hogy kutyabaja sem lett. A Cserna-sétányon ép a Herkules forrás­ból táplált kőfürdő lelhelye állítólag az említett szobortöredéknek. A hegy és folyó felől támláink­kal biztosított sétány fölött összehajtó ernyőt ké­pez a lomb, melynek nyílásai között fenyegető meredélyben tekint le a mészkőszikla csúcsaival, alulról a Cserna csillámlik át, törtetve a sziklame­der akadályain keresztül. A fősétányból mindkét oldalra, minden figye­lemreméltó csúcs felé kényelmes kanyargós utak vezetnek, helyenként pavilonokkal, melyekből a legszebb kilátás kínálkozik a fürdő különböző pont­jaira. A Csernán függműves fahidak visznek át, ezek egyike közvetlen a vízesés fölött áll, mely fehér tajtékká zúzza a leomló víztömeget, folytonos rezgő mozgásban tartja a partokat. Emitt-amott egy-egy forrás vize igyekszik a folyó felé, vígan csörgedez, hogy kiszabadulhatott a sziklahasadékból. F­ehér, néhol a márványt meg­közelítő, szemcsés mészkő az uralkodó kőzet, mely­nek azonban rhomboedrikus törésre mutatott nagy hajlandósága csekély szilárdságot kölcsönöz. A törmelék folytonosan válik le a légköri behatások­tól nem védett részekről. Magát a sziklatestet át­ható repedések nagyobb dimensiókban lépnek fel egyes tömzsek között, alkalmat nyújtván a bar- A "bolgár honosítási törvény. A bolgár kormány egy furcsa honosítási törvényn­yel egész európai akc­iót zúdított saját fejére. Javaslatot készített, mely szerint a Dob- B­rudsában („Bulgáriánál” — mint a tvjavaslat mond­ja, — Románia által annektált részében“) és O­­i Szerbiában lakó bolgárok, hia a bolgár fejedelem­ségbe átköltöznek, e puszta tény által már meg i­s nyerik a honosságot, azaz nem esnek az általános honossági törvény határozmányai alá. A román kormány ebben a törvényben egyenes fölhívást látott dobrudsai bolgár alattvalóinak kiköltözésére. A szerb kormány szintén igy fogta föl a bolgár kormány törekvését s formaszerűen tiltakozott is Szófiában a törvényjavaslat ellen. A román kor­mány ugyanígy fog cselekedni szófiai képviselője útján. A nagyhatalmak, melyekhez ez ügyben felszólalás érkezett, -­ szintén szót emelnek ezen eljárás ellen, mely teljesen ellenkezik a berlini szerződés szellemével. Ausztria Magyarország, Francziaország sőt Anglia is minden habozás nélkül léptek föl e kérdésben. Ausztria-Magyarország különösen kinyilatkoztatta, hogy Bulgária eljárását a berlini szerződéssel s az ez által teremtett ál­lamjogi viszonyokkal ellentmondásban állónak te­kinti, s "hogy a honosítási törvény illető határoz­­mánya megsértését involválja a berlini szerződés által Szerbiának és Romániának nyújtott nemzet­közi jogoknak. Hogy Anglia e kérdésben hasonló lépést tett, ez azt bizonyítja, hogy a bolgár nem­zetgyűlésnek, Gladstonehoz intézett üdvözlő iratá­val nem sikerült lek­enyereznie az angol kabinet elnökét, ki egyébiránt a szófiai angol konzul útján igen kinért és hideg hangon fejeztette ki köszö­netét a rokonszenv eme nyilatkozatáért. A bolgár honosítási törvényt, mely ellen, mint említettük,­­ Szerbián és Románián kívül Ausztria-Magyarország, Anglia és Francziaország fölszólaltak, vissza fogják vonni. Ugyanis Czankos miniszter kijelentette, hogy a kormány kész vissza­vonni a javaslatot, de fenn­tartja magának, hogy a jövő ülésszak elé egy e kérdést szabályozó tör­vényjavaslatot fog terjeszteni, mely szerint a ho­nosítási kérdés egy Szerbiával és Romániával kö­tendő egyezmény útján lenne szabályozandó. Az albán liga. Legújabban az albán liga képviselői fordul­tak az angol korm­ányelnökhöz a következő táv­irattal: „Az alálírt bizottságban jelenleg képviselt albánok üdvözlik önt, miniszterelnökké való kine­vezéséhez s egyszersmind kérik az angol nemzet teljes oltalmát saját ügyeik é­s j­o­g­a­i­k, valamint a területi integ­ritás megvédésére, melynek Albánia életét és fáradozásait szentelte.“ F­ajlandó lesz-e erre az angol kormány, az, daczára népfölszabaditási tö­rekvéseinek, igen kétséges Az a felfogás azonban, mely e kérdésben eleinte uralkodó volt s mely a hatalmaknak két közös jegyzékében nyert már kifejezést, hogy t. i. az albán területet minden­esetre át kell adni Montenegrónak, ma már ugyan­csak megingott, mint ezt a portának most átnyúj­tandó azonos jegyzék ismertetett tartalma is bi­zonyítja s nem lehetetlen, hogy túlsúlyra emelke­dik az albán terület bizonyos mérvű függetleníté­­sének eszméje. E­rre vonatkozólag a „D­a­­­l­y Telegrap­h“ egy érdekes iratot közöl, melyről azt mondja, hogy a német kormánynak e kérdésről jelenleg táplált nézeteit foglalja magában, s mely ezt mondja: „Czélszerű megoldás volna : mentesíteni A­l­­bánia autonómiáját egy vérbeli herczeg fejede­lemsége alatt, ki a szultánnak mint szouverén, hó­dolna. A porta ezt a megoldást nem nézi rosz szemmel. Ausztria az autonóm Albániában nem találna legalább kifogásolhatóbb szomszédot vagy olyat a­ki veszedelmesebb lenne az Ő boszniai határára nézve, mint a­minő a megnagyobbított Montenegró volna. A b­r­i­t kabinet örvendhetne annak a tudatnak, hogy egy újabb balkáni népet támogatott az emanczipáczió elérésében. Az ily­nemű függetlenítés ellen nem érv az az állítás, hogy Albániában vallási és társadalmi meghasonlás dúl, hogy barbár szokások uralkodnak benne, a „vendetta“-hoz hasonlók, s hogy tehát vészes ki­látást nyújt belviszályokra és véres összeütközé­sekre. Szerbia több ilynemű­ tekintetben kevéssel volt jobb Albániánál; Bulgária most is épen csak oly rosszul áll s Görögország is sokáig sínylődött még ily nyavalyákban függetlenségének megnye­rése után is.“ Raguzából az „Agence Havas“ ezt jelenti: az albán liga vezérei május 26-án elhatározták, hogy Tűzi város parancsnokát utasítani fogják, hogy támadja meg a montenegróiakat. A muzulmán párt ez utasítás ellen nyilatkozott. Ez a hír még mindenesetre megerősítésre szorul. Az albánok eddig semmi hajlandóságot nem mutattak arra, hogy a montenegróiak ellen, támadólag lépje­nek fel. Az e­lső székely szövőgyár­ részvénytár­saság“ alakuló közgyűlése, Sepsi-Szlgyörgy, 1880. május 31. Azon lelkes felhívás, melyet Sepsi-Szlgyörgy város polgárai, élükön megyénk tettrekész főispán.

Next