Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)

1881-07-10 / 58. szám

58. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Mathcovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők­ Kiadó hivatal: Sernstein JAÁrk könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte­­rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. Vasárnap, julius 10. XI. évfolyam. NEMIK Politikai, társadami, szépirodalmi és közgazdászai lap. Ai „Háromszék­ háziipar­ egyesülete 11 hivatalos Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer: Csütörtökön és vaaároap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 Irt — kr. Fél évre ... 3 Irt — kr. Negyedévre . . 1 Irt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Előfizetési felhívás „N E M*E­R­E“ tizenegyedik évfolyamának harmadik negyedére. Előfizetni feltételek: Egész évre..........................6 frt — kr Háromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr Fél évre...............................3 frt — kr. Negyed évre............................1 frt 50 kr. Egy hóra..............................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . 8 frt __ kr. . Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, vala­mint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejeko­­rán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerű­bben postautalvány mellett eszközöl­hető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bern­stein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendő be. A „NEMERE“ kiadó­hivatala. A demagógia. Roppant elszomorító, a­mit naponta, mint a demagóg izgatók működésének eredményét, szem­lélni vagyunk kénytelenek. A szabadságnak — és csak is a szabadságnak! — ugyancsak ássák a sírját. A legszabadabb és legalkotmányosabb orszá­gok jóléte, belbékéje van koczkára téve. Anglia s az amerikai egyesült államok köztársasága világo­san bizonyítják ezt. A fékevesztett izgatás mindkét helyen — sőt egyebütt is — termi a gyümölcsét. Angliában veréb vagy kóválygó eb módjára lelövik a földes­urakat, felgyújtják ezek kastélyait, sőt magukat a középületeket is levegőbe igyekeznek vettetni. És ezen gonoszságokat nem képes a kormány meg­­toroltatni. Emlékezzünk csak vissza a mostani angol miniszterelnök — Gladstone — 187­7—78-ik évi működéseire, izgatásaira. Azonnal tisztán látan­­dunk. Már akkor meg lehetett jósolni, hogy az ő kormányelnöksége alatt mire lehet Anglia elké­szülve. A­ki szelet vet, vihart arat. Amily köny­­nyű a démonokat szabadon bocsátani, és oly ne­héz — sőt a legtöbbször épen lehetetlen — azo­kat ismét megfékezni. Természetesen, a népet fel lehet izgatni, ha annak sok mindent, végtelen boldogságot ígérünk. De mint látjuk, még egy Gladstone sem képes az eszélytelen ígéreteket beváltani. Ha nem , bizony emlékeztetik is őt reá­l pisztollyal, kapával, kaszával, égő üszőkkel. Anglia azonban boldog ország. Még az ilyen jelenetek sem teszik a léterét koc­kára. De jaj volna nekünk, ha hasonló helyzetbe jutnánk­­ fa­junk, nemzetünk és országunk megsemmisülne. Pedig a mi lelketlen demagóg izgatniuk szin­tén ily helyzet előidézésére törekszenek ,­­ hogy tudva vagy nem tudva-e, az mit sem változtat a dolgon. A hogy ez igy van, azt épen a mult napok­ban itt magunk közt is láttuk, midőn egyik ván­dor próféta a vagyontalan néposztály dühét a va­gyonosok ellen izgatta. Szerencsénkre minden székelynek van valami veszteni valója s minden székely tudja, hogy min­den zavar által csak veszíthet, s még­pedig mi­nél szegényebb, annál többet. Ha ezen tudat nem élne nálunk, akkor jelenleg egyik a mást gyilkol­nék, egyik a más csűrét, házát gyújtanék fel. A demagóg izgatók azonban ebből is hasznot húzná­nak, azért nem is törődnek a veszélylyel. Hanem nekünk annyival inkább meg kell őket vetnünk a saját magunk s a közös édes­anya , a haza ér­dekében. Nézzünk a szabad, republikánus Amerikába. A legderekabb embert, a köztársaság tisztes elnö­két gyilkos golyó teríti a földre. Mert vannak ott , Tisza K­­ál­mán miniszterelnök úr ő nagyméltósága — biztos értesülésünk szerint — e hó 16-án szombaton érkezik Sepsi-Szentgyörgyre választói körébe. A képviselőválasztásokhoz. Miután a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával egy országgyűlési képviselő (Tisza Kálmán miniszterelnök) három és tizenegy képviselő két-két választókerület által választatott meg, — a képviselőház megalakulása után 13 kerületben fog új választás elrendeltetni, — A többszörösen megválasztott képviselők ezek : Tisza Kálmán a sepsi­szentgyörgyi, a nagyváradi és a debreczeni III. kerület ; báró Kemény Gábor miniszter a budapesti IX. és a nagy­enyedi, Or­­dódy Pál miniszter a csongrádi és udvardi, Szen­de Béla miniszter a szegedi I. és lugosi, Trefort Ágost miniszter a zalaegerszegi és a soproni, gr. Apponyi Albert a jászberényi és a békés­csabai, Bartha Miklós a kolozsvári I. és szilágy­somlyói, Csanády Sándor a karczagi és félegyházi, Turgo­nyi Lajos a baksai és pinczehelyi, Ugrón Gábor a székely­udvarhelyi városi és a kolozsvári II., és Steinacker Ödön a brassói I. s a nagydisznódi választókerületekben. Új választás lesz tehát még nyertesnek mutatkozott 6 szabadelvű, 1 egyesült ellenzéki, 4 függetlenségi és 1 nemzetiségi párti választókerületben. A török terület elfoglalása a görögök által úgy látszik nem fog baj nélkül megtörténni. Alig két napja, hogy a szerződés a közhatalmak erő­­södése folytán aláíratott, már jelentik Artából a „Temps“-nek, hogy a török katonasággal összeüt­közés történt. Állítólag onnan következett az ösz­­szeütközés, hogy faszerzés ürügye alatt a törökök átlépték a határt és garázdálkodtak. Addig, míg bővebb értesítés nem érkezik a dologról, egysze­rűen följegyezzük, annál inkább, mivel a görög hí­rek már nagyon híresek a hitelvesztettségükről. Midh­ad pasáról rémhírt hoz a „Berliner Tag­blatt.“ Teljes tartózkodással, de mégis mint jól ér­tesülve jelenti egyik távirata, hogy a szultán-gyil­kosság miatt megindított perben az összes elítél­tek, a szultán két sógorának kivételével, egész csendben múlt szombaton kivégeztettek. A hír an­nál inkább meglepőbb, mivel mindenütt, minden hatalomnál a kegyelmet várták. Az említett hír­nek jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy a semmr­itőszék hozatala keddre volt kitűzve és en­nek megtörténtéről semmi hír sem érkezett odáig. Vannak ugyan, kik e hallgatást oda magyarázzák, hogy az európai hatalmaknál tapasztalt megbot­ránkozás miatt, melylyel a török igazságszolgálta­tás e legújabb nemét fogadták, megszeppentek Konstantinápolyban és különösen a semmitőszék tagjai elveszték kedvüket, hogy eszközeivé aljasul­­janak a kabinet igazságszolgáltatásnak, de mind­ezek daczára a hit fenntartja magát. is épen úgy, mint nálunk, a­kik a valódi nagy, szilárd jellemű államférfiak ellen a piszkolódást, a rágalmazást tartják hivatásuknak ; ez az egyetlen életmódjuk. És most ott fekszik haldokolva —­ vagy talán épen holtan — a köztársaság legelső embere. Mentsünk tanúságot belőle ! És még egyet. A lapok azon örvendetes hírt hozzák, hogy a trónörökös Magyarországra teszi át lakását. Erre kétségkívül legfőbb okul a csehországi ese­mények szolgáltak. De gondoljuk meg : a mi de­magógjaink nem épen olyfui jelenetek előidézését czélozzák-e, mint a­milyeneket Csehországban lá­tunk? Csak­hogy nálunk a borvsztság, amely kü­lönben ismeretlen maradna, a fajdinándok ellen dühöng. Vesse meg népünk ezen dühöngőket. Klist K­ild. Nyilatkozat. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. julius 8. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Nemere“ folyó évi junius hó­no­ iki szá­mában az erdővidéki képviselőválasztást illetőleg egy czikk jelent meg, melyre szerkesztő ur enge­­delmével a szabadelvű párt és magam iránti kö­telességből egy pár észrevételt teszek. Czikkiró úr a szabadelvű párt bukásának okát jelöltetésemben találja, elkeresztel színlelőnek s úgy tüntet fel, mint a ki pártomat nem szolgál­tam igazán. A választást megelőző napokbani működésem nyílt könyv, emelt fővel állok elébe mindenkinek, mert kötelességemet híven teljesítettem; pártunk a győzelem biztos tudatával ment a harcz elé; az erők előkészítése az én és egy néhány elvba­rátom vállaira nehezült s a választási nap regge­lén 50 — 60 szavazattöbbséggel indultunk a válasz­tási székhely felé. Ha e többség a nap folyamá­ban kisebbségre olvadt le, oka nem én voltam, hanem szerv­ezetlenségünk. Túlságosan bíztunk győzelmünkben, kicsinyeltük ellenfelünk erejét, nem mérlegeltük kellőleg azt a veszé­lyes befolyást, melyet a függetlenségi párt a szenvedélyek felkorbácsolása által a nép lelkére gyakorolt. A­ki bennem s nem ezen körülményekben keresi a függetlenségi párt győzelmét, az a ténye­ket szándékosan ferdíti el; czikkiró úr vádját te­hát az igazság nevében utasítom vissza. Ha politikai meggyőződésemet nem becsültem volna többre, mint egy alku tárgyát képező hit­vány portékát , hát lett volna nekem alkalmam személyes ambitiómat kielégíteni akkor, midőn a függetlenségi pártnak több kitűnősége által felszólíttattam, hogy a jelöltséget a nagyajtai választó­kerületben e párt részéről fogadjam el. Czikkiró úr azt mondja, hogy Nagyajtát el­vesztettük. Ez csak részben igaz. De ne feledje, hogy Közép-Ajtát és Száraz-Ajtát csak­is a Csiki István és Józsa Gergely urak önzetlen odaadása mentette meg pártunk részére , ez pedig mindig ellensúlyozza a nagyajtai veszteséget. Köszönet érette a két kipróbált elvtársnak ! Czikkiró úr előbb színleléssel vádol s később azt mondja, hogy a párt érdekében min­dent megtettem. E kettő hogy egyeztethető össze? Ennyit akartam ez alkalommmal megje­gyezni. Pártunk pillanatra kisebbségben maradt. Jó szervezet mellett e csorbát kiköszörülhetjük. Te­gyünk, de ne vádoljunk ! Kovács Gábor: Ugron Gábor és a székely-udvarhelyi takarékpénztár. Sz.-Udvarhely, 1881. julius 4. A magát illetéktelenül „székely-egyletinek“ nevezett „székely udvarhelyi takarékpénztár a­ teg­napi napon minden előleges értesítés nélkül min­den oly adóssal szemben felmondotta a kölcsönt és hitelt, ki a lefolyt képviselőválasztások alkal­mával a 800 frttal dotált igazgató Ugron Gábor ellen szavazott a városban vagy a megyei kerü­letben. Hallatlan botrány a „jótékony“ pénzintéze­tek történelmében ; s minthogy ezen tény által az igazgató választmány az alapszabályok szelle­mének arczul csapásával a s­o­­­i­d­ság útjáról ha­tározottan a „szédelgés“ ösvényére lépett, csak arra vagyunk kiváncsiak, várjon a székely­ egylet fogja e tűrni továbbra is, hogy tiszteletre méltó c­ége ily silány üzelmek fedezésére használtassák, s váljon azon nagy pénzintézetek, melyek ez ide­ig­­­s leginkább hazafiságból — összeköttetésben állottak a „kortes“ takarékpénztárral, fentartják-e azt ezután is ? Udvarhely megye értelmisége körében máris élénk mozgalom indult meg, hogy a hatóság ré­széről ott elhelyezett 30.000 forintnyi betét hala­dék nélkül felmondassék s hogy a már sokszor emlitett „uzsorás“ pénzintézettel szemben, mely­nek igazgató választmánya majdnem kivétel nél­kül járszalagon vezetett fabábokból áll, egy solid

Next