Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)

1881-09-18 / 78. szám

78. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. Vasárnap, szeptember 18. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illeti, közlemények küldendők­ Kiadó hivatal: BEI­NSTEIN Jkk RK könyvnyomdája hová a hirdetések C8 előfizetési pénzek dérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte­­rek díja előre fizetendő. Politikai, társadami, szépirodalmi és közgazdászati lap, k­­iHáromszéki háziipar-egyesületi, hivatalos közfditye. XI. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten­­­kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr Negyedévre . 1 frt 50 kr Hirdetmények dija: 3 hasábot petít-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyik­tór sora 15 kr. Budapest, 1881. szeptember 15. (a.) Nagyon megszorulhatott anyag dolgában az ellenzéki újság, mely a napokban nem tudott egyéb váddal előállani a Tisza-kormány ellen, mint avval, hogy az az oka, a miért a most az össze­ülendő parlament elé oly kevés kérvény készül a választások megsemmisítése iránt. Hiába, a m­i ellenzéki lapjaink már megszok­ták, hogy a legesetlenebb vádon is kapva kapnak, ha annak oly élt lehet adni, hogy az csak leg­távolabbról is a Tisza-regime, vagy a­mi még kí­vánatosabb, Tisza Kálmán személye ellen fordít­ható legyen. A most említett vád a legesetlenebbek egyi­ke — még azon szellemdús indokolás daczára is, melylyel azt a jóhiszemű közönség előtt elfogad­hatóvá tenni akarják. A vád szerint azért készül most oly kevés kérvény a választások megsemmi­­tése érdekében az országgyűlés elé, mert­­ a nép nem bízik a Tisza rendszer parlamentjének igazsá­gos voltában í­gy látszik, ezek az ellenzéki újságírók ször­nyen együgyűnek tartják a magyar újság­olvasó közönséget, hogy még ily együgyű állítást is vele elhitetni akarnak. Hisz nem is kell hozzá valami mély belátás elgondolni, hogy ha a választó kö­zönség köréből feltűnő kevés kifogásolás történik a végbevitt választások ellen, annak egyéb oka sem lehet, mint hogy nincs ok­ama választások megsemmisítését kérni. Az elfogulatlan emberek legalább annak a jeléül vennék e dolgot az egész ismert világon. De hát a mi ellenzékünket még a legmeré­szebb ember sem nevezheti elfogulatlannak s igy nem csuda, hogy ennek a lapjai a dolgot ellenke­zőleg fogják fel, illetőleg hogy ellenkező sziliben akarják feltüntetni. Pedig itát kézzel fogható a vád együgyű­sége is czélzatossága. A Tisza-rendszer tudvalevőleg 1871­-ben kezdődött s ennélfogva az 1869.iki és 1872-iki választások nem annak aerájába estek. S 1869-ben s 1872-ben ugyanoly kevés volt a választások ellen beadott kérvények száma, pedig az országgyűlés akkor is ugyanazon igazolási rend­szert követte, mint a mi most is még érvényben van, az akkori országgyűlések is, pedig akkor nem Tisza volt a kormányon, és úgy vonakodtak választások megsemmisítése által haszontalan iz­galmakat kelteni, mint a mostani országgyűlés a Tisza-kormányzat alatt. Emlegetik a választásoknak itatással járó vol­tát; persze, hogy abból is vádat kovácsoljanak a Tisza-kormány ellen. Hát kérem, ez közös baja minden ország alkotmányos mozgalmának s e rész­ben pártjaink alkalmasint egymásnak nem igen tehetnek szemrehányást, mert hát peccatur intra muros et extra E bajt nem is neveti ki a népből más, mint természetes megjózanodása s e megjó­­zanodást alig mozdíthatja elő amaz őrült izgatás, melyet ellenzékeink művelni szoktak. De hát m­i lenne, ha beteljesednék ellenzéki lapjaink forró óhajtása, ha a választók köréből özönölnének a kérvények — persze, a kormánypárti képviselők ellen i­s az országgyűlés engedne a kérvényezési hajsznak s­ a választásokat egymásután megsemmi­sítené? Az lenne belőle, hogy a korábban leját­szott itatási korteskedési jelenetek csak még dü­hösebb ismétlést nyernének. De hát ellenzéki lapjaink még ez ár nagysá­gával sem törődnének, csak teljesedni láthatnák szívük vágyát a kormánypárti képviselők ellen in­tézendő kérvényezésre nézve. Csak az a bökkenő a dologban, hogy két vége van ám a botnak és hogy azok egyike a tisztelt ellenzék ellen is for­dulhatna, azt az ellenzéki újságok Teledm­átsza­­na­­. A kérvényezési joggal élhet ám mindegyik párt s még az sem egészen bizonyos, hogy ha a képviselőház illető bizottságát a választások meg­semmisítésének kedvébe belevalni lehetne, hogy az csak a kormánypártiakat sújtaná. Épen a kisebb­ség csel­eszik bolondul, ha a választási megsem­misítés fegyverét kiélesíteni törekszik, mert hát számtalan parlament példája mutatja, hogy az épen a kisebbség ellen szokott fordulni. Csupán e kis bökkenős körülményt felej­tik ki az ellenzéki lapok, pedig az épen elég len­ne arra, hogy keczkedvüket lehűtse. De hát hiába, e dolog is csak azt bizonyítja, hogy a mi ellenzé­künk okossága nem jó se magának, se másnak s igy szerencse, hogy okossága az országnak galibát nem okozhat s csak a maga fiascoinak számát szaporítja. ..­­ A „Nemere“ tározója. Úgy, a mint álmodtam . . . Úgy, a mint álmodtam, nem teljesült semmi, a mit átéltem, abból nem sző senki álmot; Egy rejtett, mély bánat, mely után pihenni Fogok talán egykor — ez mind, a mit várok. Álmodtam, s álmodom s ébredek szünetlen, Nem látom czélomat, sem czélját másoknak; Valami nagy nyomor ül a világrenden, Hol a Fény s Erő is szebb álarczot hordnak. Nem a koldust nézem: rongyán mint igazgat, Nem a nyomorékot, mint emeli tagját; He a gazdagot, ki sohasem elég gazdag, És a hőst, ki csügged, bármint magasztalják. Mosolyban, örömben, kedvben, vigasságban Sem látok egyebet titkolt, mély bánatnál. Ez szól szántóvetők ömlengő dalában . . . Oh, de jaj ! ha erre írt adni akarnál. Nincsen erre, oh nincs enyhület, se balzsam, Csupán a jóság, mely az istentől árad, Istentől, ki jó és bölcs s ki ott a magasban Látja, hogy maga is egy nagy, örök bánat. S mi szól e bánatban ? mi szól e nyomorban ? A múlandóságnak örökbús regéje . S oh, én e regéből mégis azt tanultam, Hogy csak a jóságnak nincsen soha vége! Benedek Aladár: Paraszt-költő a király előtt. A költészet olyan templom — mondja Petőfi — a­hova mezítláb is lehet lépni. Miért ne léphe­tett volna hát bele B­u­d­a P­á­l, az egyszerű pa­rasztember, a dalok fakó pacsirtája, hisz ő maga mondta egyszer az ő egyszerűen találó nyelvén, hogy a költészet mezejére öntudatlanul űzi az em­bert valami, mint az ökröt a zöld fűre. Felment a fővárosba is, fölkeresett írókat, költőket, de biz azok nem tudtak rajta segíteni, maguknak is elég bajuk van. Hanem azt látták, hogy tehetséges ember áll előttük, a­kiből sze­rencsésebb körülmények közt talán igazi költő lehetett volna. Nem is riasztották el szenvedélyé­től; biztatták — jó tanácsokkal. A mi Boda Pálunk nem is hagyta abba a dolgot: fölebbezett a királyhoz. A mostani had gyakorlatok alkalmával Mezőkövesden sajátkezü­­leg nyújtotta át neki egyik versét. Mi is bemutatunk e „falu nótája“ versei kö­zül hármat, melyeknek formaérzéke és gondolko­dása igazi hivatottságról tanúskodik. Íme a versek: N­é­p d a 1. Kiséri határon Arattam a nyáron, Eladtam a búzát Az egri vásáron. Mondtam a babámnak, Vállalja magának, Ha el nem fogadja, Megyek a világnak. Nem volt sehol helyem, Járt a bánat velem, Belföld. Tisza Kálmán miniszterelnök Debreczenben. Debreczenből értesítik az „Ung. Post'-ot, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök, kit tudvalevőleg Debreczen város III-ik választókerülete is ország­gyűlési képviselővé választott, e héten szombaton, azaz szeptember 17-én meg fog jelenni választói körében. A miniszterelnök megérkezését a debre­­czeni polgárság rendkívüli lelkes érdeklődéssel várja.­­ A czukor-, kávé- és sör­fogyasztási adó ügyé­ben Pest megye felírt a pénzügyminiszterhez, hogy ezen adóügy felebbezései esetére összeállítandó bizottságba az illető községek a pénzügyi utasítás 81. sj­sa értelmében két tagot külde­ni kötelesek, mi által a községnek tetemes kiadásuk lesz, mert a felebbezvények száma igen nagy. — E feliratra most válaszolt a pénzügyminiszter úr kijelenti le­iratában, hogy nem szükséges az illető községi képviselők személyes jelenléte a felszólalási bi­zottságokban, hanem bármely fővárosi megbízot­tat is kijelölhetnek, ki őket képviseli! Ugyanezen feliratnak másik részére (31. s­.), melyben azt fej­tegeti Pest megye, hogy az alispáni határozat elle­nére a pénzügyigazgatóság, e határozat félretéte­­lével önhatáskörében intézkedhetik, azt válaszolja a miniszter, hogy ez pénzügyi törvény, azért fen­­tartandó s nem változtathat rajta. A földm­űvelés, ipar- és keresk.­miniszter kö­­vetkző leiratot intézte megyénk főispánjához: Oly czélból, hogy az időjárási adatok a gaz­dák által is felhasználtassanak, Budapesten idő­jelző állomást létesítettem, mely naponkint értesí­téseket ad ki. Ez értesítésekben a bel- és külfö­di időjárásra vonatkozó adatok és térképek, valamint a jövő időre való kilátás foglaltatik. Ez értesíté­sek postán küldetnek szét az azokra előfizetőknek. Hogy azonban a gazdaközönség minél gyorsabban értesüljön a jövő időre való kilátásról, az időjelző állomás értesítéseinek ide vonatkozó részét távi­rati úton is terjeszteni fogom és ezért­­elrendel­tem, hogy az ad­atok az országnak több távirda. Volt szép tiszta búzám. Még­sem volt kenyerem. Az én rózsám . . . Az én rózsám másnak virít, Hej­de sokat megszomorít. Hogy induljon hervadásnak, Ne virítson többé másnak! Hervadjon el szép csendesen, Hogyha nem virít rendesen , Hulljon le minden virága, Ha másra hajlik az ága. Hervadjon el levelestől, Száradjon ki gyökerestől, Soha többször ne virítson. Hogy engem ne szomoritson.­ ­Tisza mellett . . . Tisza mellett vágtam nádat, Kértem kis­lány az anyádat, Parancsolja meg fe néked, Hozd ki nékem az ebédet. Mondta is az édes anyád, Kevés már a házon a nád , Vágtam én a nádat néked, Még se hoztál te ebédet. Nem tartok már számot reád, Házatokra nem megy a nád, Esővízzel hulljon tele, Nem járok én többet bele, Boda Pál.

Next