Nemere, 1881 (11. évfolyam, 1-107. szám)
1881-09-18 / 78. szám
78. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. Vasárnap, szeptember 18. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illeti, közlemények küldendők Kiadó hivatal: BEINSTEIN Jkk RK könyvnyomdája hová a hirdetések C8 előfizetési pénzek dérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltterek díja előre fizetendő. Politikai, társadami, szépirodalmi és közgazdászati lap, kiHáromszéki háziipar-egyesületi, hivatalos közfditye. XI. évfolyam. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr Negyedévre . 1 frt 50 kr Hirdetmények dija: 3 hasábot petít-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyiktór sora 15 kr. Budapest, 1881. szeptember 15. (a.) Nagyon megszorulhatott anyag dolgában az ellenzéki újság, mely a napokban nem tudott egyéb váddal előállani a Tisza-kormány ellen, mint avval, hogy az az oka, a miért a most az összeülendő parlament elé oly kevés kérvény készül a választások megsemmisítése iránt. Hiába, a mi ellenzéki lapjaink már megszokták, hogy a legesetlenebb vádon is kapva kapnak, ha annak oly élt lehet adni, hogy az csak legtávolabbról is a Tisza-regime, vagy ami még kívánatosabb, Tisza Kálmán személye ellen fordítható legyen. A most említett vád a legesetlenebbek egyike — még azon szellemdús indokolás daczára is, melylyel azt a jóhiszemű közönség előtt elfogadhatóvá tenni akarják. A vád szerint azért készül most oly kevés kérvény a választások megsemmitése érdekében az országgyűlés elé, mert a nép nem bízik a Tisza rendszer parlamentjének igazságos voltában így látszik, ezek az ellenzéki újságírók szörnyen együgyűnek tartják a magyar újságolvasó közönséget, hogy még ily együgyű állítást is vele elhitetni akarnak. Hisz nem is kell hozzá valami mély belátás elgondolni, hogy ha a választó közönség köréből feltűnő kevés kifogásolás történik a végbevitt választások ellen, annak egyéb oka sem lehet, mint hogy nincs okama választások megsemmisítését kérni. Az elfogulatlan emberek legalább annak a jeléül vennék e dolgot az egész ismert világon. De hát a mi ellenzékünket még a legmerészebb ember sem nevezheti elfogulatlannak s igy nem csuda, hogy ennek a lapjai a dolgot ellenkezőleg fogják fel, illetőleg hogy ellenkező sziliben akarják feltüntetni. Pedig itát kézzel fogható a vád együgyűsége is czélzatossága. A Tisza-rendszer tudvalevőleg 1871-ben kezdődött s ennélfogva az 1869.iki és 1872-iki választások nem annak aerájába estek. S 1869-ben s 1872-ben ugyanoly kevés volt a választások ellen beadott kérvények száma, pedig az országgyűlés akkor is ugyanazon igazolási rendszert követte, mint a mi most is még érvényben van, az akkori országgyűlések is, pedig akkor nem Tisza volt a kormányon, és úgy vonakodtak választások megsemmisítése által haszontalan izgalmakat kelteni, mint a mostani országgyűlés a Tisza-kormányzat alatt. Emlegetik a választásoknak itatással járó voltát; persze, hogy abból is vádat kovácsoljanak a Tisza-kormány ellen. Hát kérem, ez közös baja minden ország alkotmányos mozgalmának s e részben pártjaink alkalmasint egymásnak nem igen tehetnek szemrehányást, mert hát peccatur intra muros et extra E bajt nem is neveti ki a népből más, mint természetes megjózanodása s e megjózanodást alig mozdíthatja elő amaz őrült izgatás, melyet ellenzékeink művelni szoktak. De hát mi lenne, ha beteljesednék ellenzéki lapjaink forró óhajtása, ha a választók köréből özönölnének a kérvények — persze, a kormánypárti képviselők ellen is az országgyűlés engedne a kérvényezési hajsznak s a választásokat egymásután megsemmisítené? Az lenne belőle, hogy a korábban lejátszott itatási korteskedési jelenetek csak még dühösebb ismétlést nyernének. De hát ellenzéki lapjaink még ez ár nagyságával sem törődnének, csak teljesedni láthatnák szívük vágyát a kormánypárti képviselők ellen intézendő kérvényezésre nézve. Csak az a bökkenő a dologban, hogy két vége van ám a botnak és hogy azok egyike a tisztelt ellenzék ellen is fordulhatna, azt az ellenzéki újságok Teledmátszana. A kérvényezési joggal élhet ám mindegyik párt s még az sem egészen bizonyos, hogy ha a képviselőház illető bizottságát a választások megsemmisítésének kedvébe belevalni lehetne, hogy az csak a kormánypártiakat sújtaná. Épen a kisebbség cseleszik bolondul, ha a választási megsemmisítés fegyverét kiélesíteni törekszik, mert hát számtalan parlament példája mutatja, hogy az épen a kisebbség ellen szokott fordulni. Csupán e kis bökkenős körülményt felejtik ki az ellenzéki lapok, pedig az épen elég lenne arra, hogy keczkedvüket lehűtse. De hát hiába, e dolog is csak azt bizonyítja, hogy a mi ellenzékünk okossága nem jó se magának, se másnak s igy szerencse, hogy okossága az országnak galibát nem okozhat s csak a maga fiascoinak számát szaporítja. .. A „Nemere“ tározója. Úgy, a mint álmodtam . . . Úgy, a mint álmodtam, nem teljesült semmi, a mit átéltem, abból nem sző senki álmot; Egy rejtett, mély bánat, mely után pihenni Fogok talán egykor — ez mind, a mit várok. Álmodtam, s álmodom s ébredek szünetlen, Nem látom czélomat, sem czélját másoknak; Valami nagy nyomor ül a világrenden, Hol a Fény s Erő is szebb álarczot hordnak. Nem a koldust nézem: rongyán mint igazgat, Nem a nyomorékot, mint emeli tagját; He a gazdagot, ki sohasem elég gazdag, És a hőst, ki csügged, bármint magasztalják. Mosolyban, örömben, kedvben, vigasságban Sem látok egyebet titkolt, mély bánatnál. Ez szól szántóvetők ömlengő dalában . . . Oh, de jaj ! ha erre írt adni akarnál. Nincsen erre, oh nincs enyhület, se balzsam, Csupán a jóság, mely az istentől árad, Istentől, ki jó és bölcs s ki ott a magasban Látja, hogy maga is egy nagy, örök bánat. S mi szól e bánatban ? mi szól e nyomorban ? A múlandóságnak örökbús regéje . S oh, én e regéből mégis azt tanultam, Hogy csak a jóságnak nincsen soha vége! Benedek Aladár: Paraszt-költő a király előtt. A költészet olyan templom — mondja Petőfi — ahova mezítláb is lehet lépni. Miért ne léphetett volna hát bele Buda Pál, az egyszerű parasztember, a dalok fakó pacsirtája, hisz ő maga mondta egyszer az ő egyszerűen találó nyelvén, hogy a költészet mezejére öntudatlanul űzi az embert valami, mint az ökröt a zöld fűre. Felment a fővárosba is, fölkeresett írókat, költőket, de biz azok nem tudtak rajta segíteni, maguknak is elég bajuk van. Hanem azt látták, hogy tehetséges ember áll előttük, akiből szerencsésebb körülmények közt talán igazi költő lehetett volna. Nem is riasztották el szenvedélyétől; biztatták — jó tanácsokkal. A mi Boda Pálunk nem is hagyta abba a dolgot: fölebbezett a királyhoz. A mostani had gyakorlatok alkalmával Mezőkövesden sajátkezüleg nyújtotta át neki egyik versét. Mi is bemutatunk e „falu nótája“ versei közül hármat, melyeknek formaérzéke és gondolkodása igazi hivatottságról tanúskodik. Íme a versek: Nép d a 1. Kiséri határon Arattam a nyáron, Eladtam a búzát Az egri vásáron. Mondtam a babámnak, Vállalja magának, Ha el nem fogadja, Megyek a világnak. Nem volt sehol helyem, Járt a bánat velem, Belföld. Tisza Kálmán miniszterelnök Debreczenben. Debreczenből értesítik az „Ung. Post'-ot, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök, kit tudvalevőleg Debreczen város III-ik választókerülete is országgyűlési képviselővé választott, e héten szombaton, azaz szeptember 17-én meg fog jelenni választói körében. A miniszterelnök megérkezését a debreczeni polgárság rendkívüli lelkes érdeklődéssel várja. A czukor-, kávé- és sörfogyasztási adó ügyében Pest megye felírt a pénzügyminiszterhez, hogy ezen adóügy felebbezései esetére összeállítandó bizottságba az illető községek a pénzügyi utasítás 81. sjsa értelmében két tagot küldeni kötelesek, mi által a községnek tetemes kiadásuk lesz, mert a felebbezvények száma igen nagy. — E feliratra most válaszolt a pénzügyminiszter úr kijelenti leiratában, hogy nem szükséges az illető községi képviselők személyes jelenléte a felszólalási bizottságokban, hanem bármely fővárosi megbízottat is kijelölhetnek, ki őket képviseli! Ugyanezen feliratnak másik részére (31. s.), melyben azt fejtegeti Pest megye, hogy az alispáni határozat ellenére a pénzügyigazgatóság, e határozat félretételével önhatáskörében intézkedhetik, azt válaszolja a miniszter, hogy ez pénzügyi törvény, azért fentartandó s nem változtathat rajta. A földművelés, ipar- és keresk.miniszter követkző leiratot intézte megyénk főispánjához: Oly czélból, hogy az időjárási adatok a gazdák által is felhasználtassanak, Budapesten időjelző állomást létesítettem, mely naponkint értesítéseket ad ki. Ez értesítésekben a bel- és külfödi időjárásra vonatkozó adatok és térképek, valamint a jövő időre való kilátás foglaltatik. Ez értesítések postán küldetnek szét az azokra előfizetőknek. Hogy azonban a gazdaközönség minél gyorsabban értesüljön a jövő időre való kilátásról, az időjelző állomás értesítéseinek ide vonatkozó részét távirati úton is terjeszteni fogom és ezértelrendeltem, hogy az adatok az országnak több távirda. Volt szép tiszta búzám. Mégsem volt kenyerem. Az én rózsám . . . Az én rózsám másnak virít, Hejde sokat megszomorít. Hogy induljon hervadásnak, Ne virítson többé másnak! Hervadjon el szép csendesen, Hogyha nem virít rendesen , Hulljon le minden virága, Ha másra hajlik az ága. Hervadjon el levelestől, Száradjon ki gyökerestől, Soha többször ne virítson. Hogy engem ne szomoritson. Tisza mellett . . . Tisza mellett vágtam nádat, Kértem kislány az anyádat, Parancsolja meg fe néked, Hozd ki nékem az ebédet. Mondta is az édes anyád, Kevés már a házon a nád , Vágtam én a nádat néked, Még se hoztál te ebédet. Nem tartok már számot reád, Házatokra nem megy a nád, Esővízzel hulljon tele, Nem járok én többet bele, Boda Pál.