Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-01 / 1. szám

1. szám Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, január 1. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csifel-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szen­eran részét illeti közlemények küldendők* Kiadó hivatal.: 13eF^NSTEÍN ifi.A BIC könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek díjmentesen intézettek. A hirdetmények és nyiltte­­rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap.­­ „Karanszéki k­isipar-egysülese 19 khstales kiziinye. XII. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer: csütörtökön és vas&lap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . .­­ írt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 25 kr. Előfizetési fölhívás „NEMERE’ 1682. évi Usenkettedik évfolyamára. A »Nemere* tizenketötödik évfolyamára nyitunk előfizetést. Nagyhangú ígéretek, csábító lármás sza­­vak helyett legyen szabad egyszerűen rámu­tatnunk e Lápok tizenegyéves múltjára. A »Nemere“ tizenegy év alatt őrt állott híven hazánk keleti határszélén : őrizte a hazai jogok, az államrend, a magyar nemzeti szellem védbástyáját a különféle nemzetiségek aspiratió ellen. Mint politikai lap, szűkre mért keretében föntartotta olvasóit az országos napi kérdések színvonalán s minden magasabb pretenciók nél­kül, belpolitikánk megítélésében tárgyilagos maradt mindig“. A­mi a megyei élet mozgalmait illeti, la­punkban mindenkor hathatós támaszra találtak a megye föl­virágzására c­élzó törekvések. Erős és életteljes megyei élet nem is képzelhető a sajtó, a nyilvánosság közege közreműködése nélkül. Ez a közvetítő­ eszköz a központi kor­mányzat és a megye polgárai közt , ez az ösz­­szekötő híd a törvényhozás szelleme és a tör­vény sikeres végrehajtása között. Épen ezért e helyen látjuk czélszerűnek felhívni a közigaz­gatási hivatalokat, tisztviselőket, ne vonják meg lapunktól jóindulatú támogatásaikat. Újabb időben ismét szerencsések voltunk politikai, társadalmi czikkek írására neve­sebb íróink közül néhányat megnyerhetni. Ama közlemények, melyeket kitűnő munkatársaink tollából közölhettünk, általános figyelemben és osztatlan tetszésében rétesültek. E lapok tisztelt munkatársai fogadják leg­­hálásabb köszönetünket lankadatlan munkássá­gukért s legyen szabad remélnünk, hogy ki­tüntető szivességükben jövőre is részesitni fog­nak bennünket. Tisztelt előfizetőink, kik anyagi pártfogá­suk által lehetővé tették, hogy a »Nemere” az 1892 ik évvel tizeilköttödik évfolyamába léphessen, — hálára köteleztek el bennünket. Azon támogatást, melyben részesíteni mél­tó­z­­tattak, megérdemelni, — törekvésünk és mun­kásságunk egyik legszebb czélja ked a jövő­ben is. A »Nemere”, mint eddig, hetenkint két­szer, csütörtökön és vasárnap fog megjelenni egy ivén, szükség esetén másfél éven is. Előfizethetni egy évre 6 írttal, félévre 3 írttal, negyedévre 1 írt 50 írral. Az előfizetések a kiadóhivatalhoz inté­­zendők. Öt egyszerre beküldött előfizetés után egy tiszteletpéldány jár. Továbbá egészéves előfize­tőinknek kedvezményképen égj? „Háromszéki kis Naptár *-t küld kiadóhivatalunk. Sepsi-Szentgyörgy, 1 381. decz. 25 . A , NEMERE* szerkesztője és kiadóhivatala. A „Nemere“ tárczája. Az uj esztendő. Motto: „Boldog újévet!“ Az ujesztendő — vagy „divatos“ nyelven új­év — a legrégibb idők óta egyik legfontosabb­­ ünnepe az emberiségnek; igen, az e­m­b­er­iség­n­e­k és nemcsak a keresztyén világnak , mert új­­esztendei ünnep volt már akkor, midőn a mai új­évnek semmi összekötő kapcsa sem volt a kará­csonynyal, mely utóbbi ünnepnek létrejöttével „kis karácsony“ elnevezéssel kereszteltetett meg a tollunk alatti és Parca sors-istennő kegyelmiéből, ime, megért újesztendő, mely alkalommal nem te­hetjük, hogy mindjárt „tárczánk“ elején (a zsebbeli tárczára is gondolván) —• nagy költőnkkel el ne mondhassuk és ne kívánhassuk : „Adjon isten, a mi nincs. Ez uj esztendőben !“ „Kis-Karácsony“ ! Álljunk csak meg egy ki­csit e szónál, mely igen indokolt (azaz Szarvas Gábor szerint: okkal támogatott) felfogás a nép eszejárásán, mely Nagy- és Kis Komárom, vagy közelebbről szólva, Nagy- és Kis-Borosnyó elneve­zés mintájára megteremti a „nagy- és kis kará­csonyt“, áthidalván a kettő közti űrt a nagy-k­ará­­csonyból fenmaradt­­„katzenjammerkedéssel“ vagy a legjobb esetben disznóölés- és malaczpörköléssel más hasznos előkészülettel az újévre, melyről s­zóljon hát cserszegő tollam úgy, a mint az alábbiakban következik. S an­árok-tanitók kisegítő kötőszavával élve: t­e­h­á­t benne vagyunk az ujesztendőben, melyben adjon Isten „Áldást, békességet, Bort, búzát bőségben“ — s ha valamikor, most teljesedjék be nagy költőnk köszöntője egészben is, de különösen a következő óhajtásban : „Nagy uraink, ha élnek, nőjjenek nagyobbra, Áldozzanak, legyen is mit, még se üssék dobra. Nemzetiségünk mellett buzogjanak hő­en ; Adjon Isten, a mi nincs, ez uj esztendőben !“ Ha „boldog újévet“ kívánni csak költői H- centia volna, úgy talán észre se vennék az örök­ké vén idő mindegyre! megújulásának emlékére szentelt ünnepet ; de jön a levélhordó, újsághozó, kéményseprő, házi szolga, szobaleány, mosóné, suszterinas, favágó, napszámos és a többi, kik jó­­kivánataikkal eszünkbe juttatják, hogy az ujesz­­tendő voltakép a sok jó „kívánság“ megvál­tási ünnepe : az áldozás és „adakozás“ szellemének oly értelemben, mint a hogy az egykori franczia kis vers is idevonatkozólag megörökítette ez ün­nepet eképpen : „Reggel óta éjféltájig jönnek, mennek, énekelnek, Esznek, isznak s nevetgélnek ; A szerencsét és az áldást N­­ámor-kedvvel kirángatják. S szünet nélkül ezt ismétlik, Míg uj év nem következik.“*) *) (belle: L ehansonier du premier ago“, l’avis, 1831): Dés le matin jusqu’ á minuit On cou:i, on mange, on chante, on rit: On se souhaite avec ivresse. Bonheur et richesse. A minuit tout cesse, Four recommeaeer dans un an : Y’Ut ce que c’est que l’jour detain Az újesztendőnek ma szokásos megünneplése még a pogány­ időkből datálódik. Földrészeinker­­általában „a régi időből az újban zajosan lép­tek át a pogány-korbeli halandók, kik bősége­sen ettek-ittak, dévaskodtak, csapongottak ez al­kalomkor s „üdvösen“ egymásnak minden jókat kívántak. A keresztyénség elterjedésével az egyház az új év megkezdését deczember 25-ére tette azért, hogy a január elseji pogány szokásokat megszün­tesse s a karácsonyi örömekkel helyettesítse. — De hasztalan ; a nép az egyház tilalma ellenére az ujesztendei örömeknek ünnepéül továbbra is január elsejét szentelte, mint a korábbi időkben. A pogány germán népeknél a „jodel ünnep“*) egyszersmind az „új napnak“ is ünnepe volt, mel­y deczember 25 ikétől január 6-ikáig s így 13 napig tartott. A világ világossága, az égi nap, a rövi­d és ködös napok alatt eltűnni és elmerülni látszott: most újra éled s fokonként magasabbra és maga­sabbra emelkedik. E fordulatot jelző éjszaka „anya­­éjszakának“ tekintetett, mely megszüli az uj esz­­tendőt, — méhében rejtvén 365 gyermekét, a 365 napot; s e körülmény elég fontosnak tartatott eleitől minden népnél s igy a germánoknál is, hogy az idő fordulatjának a „legvigabb“ ünnepet szentelje, mely — mint már említettem — 13 na­pig tartott a legnagyobb vigasságok közepette, Úgy hogy a joblk­ozó germán is eldalolhatta: „Tizenhárom éjjel, meg egy nap kimulatom rózsám magamat!“ A 13 nap közül legszentebbek voltak : a 3 első, a 8-ik és a 13-ik, mely napokon számos ál­dozatok hozattak isteneik számára, de oly sor­ *) Jodeln - gajdőlni, njjoupatni. Spito iparunkról. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. decz. 28. Az önbizalomnak jele, hogy újabb időben mindenfelől csak a hazait akarjuk alkalmazásba venni, úgy az ipari czikkek anyagát, mint magát a kész iparczikket, tehát magát a munkát ille­tőleg, mely azt létrehozta. Nagyon renden levőnek találjuk ezt mindnyá­jan, sőt örvendetesnek , mert bizonyára igaz az, hogy az ipar fejlesztésének legnyomatékosabb té­nyezője az iparnak pártolása. Az erőltetett védelem csalóka külszínt adhat ugyan egyik­­másik iparágnak, mely a hathatós támasz álltáig maga is egysulyban marad, de ha a túlfeszített támasz elkorhadt, vége amannak is.­­ Az ö 11- bizalom helyébe lép ugyanis az elbizako­dottság, a­mi nincs, olyannak akar föltűnni, mintha megvolna s ennek eredménye az, hogy is­mét ott kell kezdeni, a­hol végeztünk. A helyes úton való haladás biztosítására szol­gáló kísérletnek tekinthetjük az új rendszerű pol­gári iskolákat ; hogy­ milyen lesz a kísérlet ered­ménye, azt csak a jövőben ítélhetjük meg, mikor az iparos szakosztályok már növendékekkel dicse­kedhetnek. A központban fölállított középipartanoda az alsóbb rendű építő­iparra s­özve egyelőre nem fog nagyobb befolyást gyakorolhatni, mint hogy nem egyszeri­ munkást, hanem műiparost­ fog nevelni. Az érezhető hiány előreláthatólag nem fog­­ megszűnni, mert ■, hogy csak szűkebb körben maradjunk — nem létezett semmi kísérlet nálunk sem, hogy az építő­iparhoz kellő számú megbíz­ható és értelmes munkás neveltessék. Elhangzik a panasz ezután is, a nagy város­ban, a nagy vállalatoknál épen úgy, mint vidéken az apróbb építkezésnél a miatt, mert idegen munkaerő alkalmaztatott. De várjon méltányos-e a panasz, illethet-e gáncs valakit azért, mert hazai munkaerő h­i­á­­­n­y­á­b­a­n idegen kénytelen alkalmazni ? és miért n­e maradna az építkező a helybeli olcsóbb munkásnál, ha ez is képes végrehajtani, a miért a szomszédba kell most fáradnia? Már pedig valósággal kénytelen­tve vagyunk az idegenre szörfön? főképen az építő iparnak a kőfaragó-, kőműves- és ácsmunkákat n­ /vban Megyénkben székely kőfaragókra, а •. nagyobb munkát — nem müvet — T// . : / •. • nem akadunk, Mert ama nehány egyén, ki a •­ é •• ve­g y a csákány­nyal kezeli a követ, azon rendszer mellett nem képes haladni munkájává! muvira lassan mozog az előre, nem is említve, hogy pon

Next