Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-01 / 1. szám
1. szám Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, január 1. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csifel-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szeneran részét illeti közlemények küldendők* Kiadó hivatal.: 13eF^NSTEÍN ifi.A BIC könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek díjmentesen intézettek. A hirdetmények és nyiltterek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. „Karanszéki kisipar-egysülese 19 khstales kiziinye. XII. évfolyam. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és vas&lap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . írt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 25 kr. Előfizetési fölhívás „NEMERE’ 1682. évi Usenkettedik évfolyamára. A »Nemere* tizenketötödik évfolyamára nyitunk előfizetést. Nagyhangú ígéretek, csábító lármás szavak helyett legyen szabad egyszerűen rámutatnunk e Lápok tizenegyéves múltjára. A »Nemere“ tizenegy év alatt őrt állott híven hazánk keleti határszélén : őrizte a hazai jogok, az államrend, a magyar nemzeti szellem védbástyáját a különféle nemzetiségek aspiratió ellen. Mint politikai lap, szűkre mért keretében föntartotta olvasóit az országos napi kérdések színvonalán s minden magasabb pretenciók nélkül, belpolitikánk megítélésében tárgyilagos maradt mindig“. Ami a megyei élet mozgalmait illeti, lapunkban mindenkor hathatós támaszra találtak a megye fölvirágzására célzó törekvések. Erős és életteljes megyei élet nem is képzelhető a sajtó, a nyilvánosság közege közreműködése nélkül. Ez a közvetítő eszköz a központi kormányzat és a megye polgárai közt , ez az öszszekötő híd a törvényhozás szelleme és a törvény sikeres végrehajtása között. Épen ezért e helyen látjuk czélszerűnek felhívni a közigazgatási hivatalokat, tisztviselőket, ne vonják meg lapunktól jóindulatú támogatásaikat. Újabb időben ismét szerencsések voltunk politikai, társadalmi czikkek írására nevesebb íróink közül néhányat megnyerhetni. Ama közlemények, melyeket kitűnő munkatársaink tollából közölhettünk, általános figyelemben és osztatlan tetszésében rétesültek. E lapok tisztelt munkatársai fogadják leghálásabb köszönetünket lankadatlan munkásságukért s legyen szabad remélnünk, hogy kitüntető szivességükben jövőre is részesitni fognak bennünket. Tisztelt előfizetőink, kik anyagi pártfogásuk által lehetővé tették, hogy a »Nemere” az 1892 ik évvel tizeilköttödik évfolyamába léphessen, — hálára köteleztek el bennünket. Azon támogatást, melyben részesíteni méltóztattak, megérdemelni, — törekvésünk és munkásságunk egyik legszebb czélja ked a jövőben is. A »Nemere”, mint eddig, hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap fog megjelenni egy ivén, szükség esetén másfél éven is. Előfizethetni egy évre 6 írttal, félévre 3 írttal, negyedévre 1 írt 50 írral. Az előfizetések a kiadóhivatalhoz intézendők. Öt egyszerre beküldött előfizetés után egy tiszteletpéldány jár. Továbbá egészéves előfizetőinknek kedvezményképen égj? „Háromszéki kis Naptár *-t küld kiadóhivatalunk. Sepsi-Szentgyörgy, 1 381. decz. 25 . A , NEMERE* szerkesztője és kiadóhivatala. A „Nemere“ tárczája. Az uj esztendő. Motto: „Boldog újévet!“ Az ujesztendő — vagy „divatos“ nyelven újév — a legrégibb idők óta egyik legfontosabb ünnepe az emberiségnek; igen, az emberiségnek és nemcsak a keresztyén világnak , mert újesztendei ünnep volt már akkor, midőn a mai újévnek semmi összekötő kapcsa sem volt a karácsonynyal, mely utóbbi ünnepnek létrejöttével „kis karácsony“ elnevezéssel kereszteltetett meg a tollunk alatti és Parca sors-istennő kegyelmiéből, ime, megért újesztendő, mely alkalommal nem tehetjük, hogy mindjárt „tárczánk“ elején (a zsebbeli tárczára is gondolván) —• nagy költőnkkel el ne mondhassuk és ne kívánhassuk : „Adjon isten, a mi nincs. Ez uj esztendőben !“ „Kis-Karácsony“ ! Álljunk csak meg egy kicsit e szónál, mely igen indokolt (azaz Szarvas Gábor szerint: okkal támogatott) felfogás a nép eszejárásán, mely Nagy- és Kis Komárom, vagy közelebbről szólva, Nagy- és Kis-Borosnyó elnevezés mintájára megteremti a „nagy- és kis karácsonyt“, áthidalván a kettő közti űrt a nagy-karácsonyból fenmaradt„katzenjammerkedéssel“ vagy a legjobb esetben disznóölés- és malaczpörköléssel más hasznos előkészülettel az újévre, melyről szóljon hát cserszegő tollam úgy, a mint az alábbiakban következik. S anárok-tanitók kisegítő kötőszavával élve: tehát benne vagyunk az ujesztendőben, melyben adjon Isten „Áldást, békességet, Bort, búzát bőségben“ — s ha valamikor, most teljesedjék be nagy költőnk köszöntője egészben is, de különösen a következő óhajtásban : „Nagy uraink, ha élnek, nőjjenek nagyobbra, Áldozzanak, legyen is mit, még se üssék dobra. Nemzetiségünk mellett buzogjanak hően ; Adjon Isten, a mi nincs, ez uj esztendőben !“ Ha „boldog újévet“ kívánni csak költői H- centia volna, úgy talán észre se vennék az örökké vén idő mindegyre! megújulásának emlékére szentelt ünnepet ; de jön a levélhordó, újsághozó, kéményseprő, házi szolga, szobaleány, mosóné, suszterinas, favágó, napszámos és a többi, kik jókivánataikkal eszünkbe juttatják, hogy az ujesztendő voltakép a sok jó „kívánság“ megváltási ünnepe : az áldozás és „adakozás“ szellemének oly értelemben, mint a hogy az egykori franczia kis vers is idevonatkozólag megörökítette ez ünnepet eképpen : „Reggel óta éjféltájig jönnek, mennek, énekelnek, Esznek, isznak s nevetgélnek ; A szerencsét és az áldást Námor-kedvvel kirángatják. S szünet nélkül ezt ismétlik, Míg uj év nem következik.“*) *) (belle: L ehansonier du premier ago“, l’avis, 1831): Dés le matin jusqu’ á minuit On cou:i, on mange, on chante, on rit: On se souhaite avec ivresse. Bonheur et richesse. A minuit tout cesse, Four recommeaeer dans un an : Y’Ut ce que c’est que l’jour detain Az újesztendőnek ma szokásos megünneplése még a pogány időkből datálódik. Földrészeinkeráltalában „a régi időből az újban zajosan léptek át a pogány-korbeli halandók, kik bőségesen ettek-ittak, dévaskodtak, csapongottak ez alkalomkor s „üdvösen“ egymásnak minden jókat kívántak. A keresztyénség elterjedésével az egyház az új év megkezdését deczember 25-ére tette azért, hogy a január elseji pogány szokásokat megszüntesse s a karácsonyi örömekkel helyettesítse. — De hasztalan ; a nép az egyház tilalma ellenére az ujesztendei örömeknek ünnepéül továbbra is január elsejét szentelte, mint a korábbi időkben. A pogány germán népeknél a „jodel ünnep“*) egyszersmind az „új napnak“ is ünnepe volt, mely deczember 25 ikétől január 6-ikáig s így 13 napig tartott. A világ világossága, az égi nap, a rövid és ködös napok alatt eltűnni és elmerülni látszott: most újra éled s fokonként magasabbra és magasabbra emelkedik. E fordulatot jelző éjszaka „anyaéjszakának“ tekintetett, mely megszüli az uj esztendőt, — méhében rejtvén 365 gyermekét, a 365 napot; s e körülmény elég fontosnak tartatott eleitől minden népnél s igy a germánoknál is, hogy az idő fordulatjának a „legvigabb“ ünnepet szentelje, mely — mint már említettem — 13 napig tartott a legnagyobb vigasságok közepette, Úgy hogy a joblkozó germán is eldalolhatta: „Tizenhárom éjjel, meg egy nap kimulatom rózsám magamat!“ A 13 nap közül legszentebbek voltak : a 3 első, a 8-ik és a 13-ik, mely napokon számos áldozatok hozattak isteneik számára, de oly sor *) Jodeln - gajdőlni, njjoupatni. Spito iparunkról. Sepsi-Szentgyörgy, 1881. decz. 28. Az önbizalomnak jele, hogy újabb időben mindenfelől csak a hazait akarjuk alkalmazásba venni, úgy az ipari czikkek anyagát, mint magát a kész iparczikket, tehát magát a munkát illetőleg, mely azt létrehozta. Nagyon renden levőnek találjuk ezt mindnyájan, sőt örvendetesnek , mert bizonyára igaz az, hogy az ipar fejlesztésének legnyomatékosabb tényezője az iparnak pártolása. Az erőltetett védelem csalóka külszínt adhat ugyan egyikmásik iparágnak, mely a hathatós támasz álltáig maga is egysulyban marad, de ha a túlfeszített támasz elkorhadt, vége amannak is. Az ö 11- bizalom helyébe lép ugyanis az elbizakodottság, ami nincs, olyannak akar föltűnni, mintha megvolna s ennek eredménye az, hogy ismét ott kell kezdeni, ahol végeztünk. A helyes úton való haladás biztosítására szolgáló kísérletnek tekinthetjük az új rendszerű polgári iskolákat ; hogy milyen lesz a kísérlet eredménye, azt csak a jövőben ítélhetjük meg, mikor az iparos szakosztályok már növendékekkel dicsekedhetnek. A központban fölállított középipartanoda az alsóbb rendű építőiparra sözve egyelőre nem fog nagyobb befolyást gyakorolhatni, mint hogy nem egyszeri munkást, hanem műiparost fog nevelni. Az érezhető hiány előreláthatólag nem fog megszűnni, mert ■, hogy csak szűkebb körben maradjunk — nem létezett semmi kísérlet nálunk sem, hogy az építőiparhoz kellő számú megbízható és értelmes munkás neveltessék. Elhangzik a panasz ezután is, a nagy városban, a nagy vállalatoknál épen úgy, mint vidéken az apróbb építkezésnél a miatt, mert idegen munkaerő alkalmaztatott. De várjon méltányos-e a panasz, illethet-e gáncs valakit azért, mert hazai munkaerő hiányában idegen kénytelen alkalmazni ? és miért ne maradna az építkező a helybeli olcsóbb munkásnál, ha ez is képes végrehajtani, a miért a szomszédba kell most fáradnia? Már pedig valósággal kénytelentve vagyunk az idegenre szörfön? főképen az építő iparnak a kőfaragó-, kőműves- és ácsmunkákat n /vban Megyénkben székely kőfaragókra, а •. nagyobb munkát — nem müvet — T// . : / •. • nem akadunk, Mert ama nehány egyén, ki a • é •• veg y a csákánynyal kezeli a követ, azon rendszer mellett nem képes haladni munkájává! muvira lassan mozog az előre, nem is említve, hogy pon