Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-04-20 / 32. szám
32. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Csütörtök, április 20. ---------------------------------------------------« Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-tele ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal : сБегиMein- 9ТЕагЕ KÖNYVNYOMDÁJA hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltterek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászat lap. Huzatai©« • XII. évfolyam. ■ — - - ® Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyréért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. ........................................ ...............—_ 1 ________9 Potsa József, Sepsi Szentgyörgy, 1882. április 19. Alig képzelhető Háromszékmegyére nézve meglepőbb s váratlanabbal kellemetlen hir, mint, a mit a tegnap hozzánk érkezett budapesti lapok az „Orsz. Ért..“ után megyénk főispánjáról közöltek. A rövidke hir ennyi : ,,Szentiványi Gyula, brassói főispán, ki fogneveztetni a marosvásárhelyi királyi táblához bíróul s helyét Potsa József, háromszékmegyei főispán foglalja el. Egy ízben hasonló hir szorongásáról mi is tettünk említést, de egyszersmind illetékes helyről nyert értesülésünk alapján meg is jegyezhettük, hogy amennyiben ez megyénk főispánjára vonatkoznék, minden alapot nélkülöz Azóta csakugyan kevesebbet beszéltek ilyen változásról még Budapesten is , ma már azonban komolynak látszó czélzattal jelent meg az Orsz. Értesítőben s a kormányhoz közel álló nagyobb lapjaink is tudomást vettek róla. Mi, akiket ezen eshető változás oly kezéből érdekel, nem elégedhetünk meg annak egyszerű regisztrálásával , sokkal érzékenyebben sújtja e megye közigazgatási és társadalmi érdekeit, hogysem szó nélkül engedjünk megvalósulni egy oly feltevést, mely alapjában nyílt hadüzenet lenne Háromszék megye fejlődő és rendszeres társadalmi és közigazgatási állapotainak. Az államkormányzatnak ma már bensőbb czéljai vannak a főispánokkal, kik nemcsak arra hivatvák többé, hogy külső fényt és tekintélyt kölcsönözzenek a megyének ; ma a főispán az állameszme képviselője, annak czéljai megtestesítése képezi minden irányban hivatását és feladatát. El lehet mondani : talán sehol sem megy oly biztos lépéssel egyetlen megye sem a közös czél megvalósításában előre, mint épen Háromszék megye. — Azon kellemes összhang, mely itt a közigazgatás czéljait a társadalmi érdekekkel az állami existenczia kívánalmainak megfelelően oly szoros viszonyba hozta, — összekötő kapcsát, mozgató erejét és éltető lelkét Potsa Józsefben találta meg. El lehet mondani : soha kinevezés szerencsésebb egyetlen megyére nem volt, mint a Potsa Józsefé Háromszékre nézve. Akik e megye fejlődő viszonyait látják, s összemérik a mai állapotokat a régiekkel, bizonyos önérzettel mutatnak rá azon férfiúra, kinek valódi hivatottsága van a megyei élet kormányzására. Háromszékmegyét irigyelni kezdik az ország valamennyi megyéi, mert a székely nép szorgalma és természettől nyert munkaképessége megtalálta, azon irányt, melyben értékesítheti tehetségét s fölemelheti magát a küzködés bajai közül oda, ahol a polgári jólét kezdődik. Azon országos figyelem és érdeklődés, melyben a háromszéki háziipar magasabb lendülete részesült, azon fényes elismerés és magas kitüntetés, mely a székely szövőipart lépten-nyomon éri, megannyi hangosan szóló szózat Potsa József főispánunk megyeigazgatási vocatioja mellett. Mikor a székely háziiparnak ekkora népszerűséget szerzett, azt bizonyította be azzal, hogy Háromszék megye igazgatását illetőleg nemcsak a tanácsterem falain belül, nemcsak a közigazgatás erélyes vezetésében éri el czélját az államkormányzat, hanem főkép akkor, ha a nép, mely felett uralkodik, legutolsó rétegében is boldog. Ezen általános jólétnek és boldogságnak egyengette útját Potsa József Háromszéken. Egy szép és erős épület falait rakta meg, mely meg tudjon küzdeni, ha kell, még az elemi csapások okozta viharokkal is ; az épület készült hovatovább nagyobb szorgalommal, segített a jó építőmesternek a székely nép szeretete és odaadó bizalma is. — Most aztán, mikor csak a tetőzet hiányzik erről az épületről — most kivenni kezéből a munkát és ott hagyni a művet befejezetlenül, hogy az idő lassanként megeméssze : annyi volna, mint sírját megásni azon megyének, mely az életbe vetett reménynyel, saját szorgalmába helyezett önbizalommal emelte föl fejét s indult a jólét utjának főispánja szilárd vezetése alatt. Brassó város igen nevezetes pont lehet nemzetiségi, kereskedelmi vagy vámpolitikai tekintetekből és esze erélyes főispánra ott nagyon is szükség lehet ; de Háromszék megye, habár e mellett csupán nemzetgazdasági és népmivelődési szempontok szólnak, semmivel sem áll Brassó megye mögött. S ha ehhez vesszük még azon feltűnően kellemes helyzetet, hogy Háromszék megye közigazgatásánál bizonyos élénkség, az egyes közigazgatási ágak között szerves összefüggés és egységes szellem tpasztalható , hogy a megyei régebbi zajos közgyiűlések helyett ma komoly, férfias tanárokozások terme lett a megyeház ; hogy pártviszályok nem szakgatják föl a polgárok közt azon testvéries köteléket, mely a közjó előmozdításában egymás mellé helyezte őket ; ha számba vesszük azon virágzó intézményeket, amik a közelebbi pár év alatt nyertek életet , akkor ama hirt, hogy Potsa József, mindezeknek éltető szelleme, itt hagyja e megyét, s a legkomolyabb aggodalmak között fogadja minden polgár. És épen azért, mivel Háromszék megyének ennyi s oly szép, megvalósításra szánt czéljai vannak, melyeket csak a megkezdett utón és alapokon érhetünk el, — nem szabad elhinnünk a budapesti lapok hírét- A memiben pedig ezen czélok csak Potsa József által érhetők el, megyénk főispánjának tőlünk megválni teljes lehetetlen. (?) A „Nemere“ tárczája: Eppur si move. Francziából: Perdi Emil. (Folytatás és vége.) VIII. Orbán nem akarta a vétkes halálát. Ő magát akarta biztosítani a felől, hogy Galilei ne beszéljen és ne írjon többé a föld forgásának kérdéséről, vagyis hogy oly rémületbe ejtse őt, mi biztosítja hallgatagságát s ezért a per minden aggályai közt , csak a legutolsótól kímélte meg őt, — csak attól, mi reá nézve nem birt érvénynyel. Nem mutatta magát olyan kegyetlennek, mint ahogy Berti Domokos hiszi, de többé nem is tanúsított a vádlott iránt sem részvétet,sem elnézést, miként róla ezt igen gyakran fölteszik. Érdekes ismételni, mivel Berti Domokos nyilatkozata szerint az a legvilágosabb eredmény, hogy Galilei perének különböző szakaszai nincsenek jelenetekre beosztva, mint valami előadásra szánt színmű, mely roppant szigorral elrémíti a Copernicus tanainak híveit, míg a színfalak mögött a vétkessel szelíden bánnak el. A tortúrával való fenyegetés, esküvel való visszavonatása állításainak, a bezáratás valósággal megtörtént tények és nem — amint hitték — egyszerűen a nagyon férfias tudósokhoz intézett intő jelek. A római udvar eleinte kevesebbet foglalkozott a közönség képzelődésének elfojtásával, mint Galilei kézrekerítésével. A forradalmár szellem vala az, melylyel szemben először a szemétére való tekintetből a legszelídebb eszközöket használták, de a mely a vértörvényszék ,kedvezésére a Párbeszédekben feltűnő gúnynyal felelt vissza, mely kelepczébe kerítette a kézirata megvizsgálásával megbízott egyént, mely első kihallgatása alkalmával tréfálódott bíráival, sőt talán az uralkodó főpappal, hogy most már örök hallgatásra legyen kárhoztatva, el vezetvén őt a lelki gyötrelmek lépcsőjén a rémület legvégső határáig. Ünnepélyes megesketése egyszersmind annyi volt, mint merőben elzárni a Copernicus tanaihoz visszavezető utat. Hogyan is térhetett volna viszsza, miután nyilvánosan eretneknek bélyegezték, miután ő maga megígérte, midőn erre kötelezték, hogy feladja az ily eretnekségben gyanús egyéneket ? S ennek daczára bírái még nem voltak eléggé biztosítva, még megesketése után is féltették. Eleinte Siennába zárták Piccolomini érsek palotájába, aztán a Florencz közelében levő városkába, Arcetri be azzal az engedélylyel, hogy szülei és néhány barátja magános látogatását elfogadhatja, azon feltétel alatt azonban, hogy több személy nem gyülekezhetik ott össze a végre, hogy ott velük tanácskozzék. Ezen felül féltek attól is, hogy ne közlekedjék idegen s olasz tudósokkal. Casstelli atya, az ő régi tanítványa, hiába kért engedélyt meglátogatására, habár megígérte, hogy vele nem fog a föld mozgásáról beszélni. - - Továbbá, hogy a katholikus országok eszméi járványától legyenek megóva, a pápa minden pápai követnek s szintúgy minden inquisitornak elküldette amaz ítélet szövegét, mely őt sujtá s a felesketési okmányt. Florenczben Galilei legkiválóbb tanítványai s barátai, különösen a mathematika tanárai név szerint hivattak össze, hogy meghallgassák e két okmány felolvasását. Azt hitték, hogy azon a napon, melyen egy oly ügyes, forrásokban annyira bővelkedő s a közönség előtt annyira csodált iot elnémítottak, — ugyanegy csapással végeztek a Copernicus tudományával is, eme veszélyes tannal, mely réme vala a theologusoknak, kimozditván a világot központjából, leléptetvén a földet elsőbbségéből, hogy a napot állítsa helyébe, alkalmat nyújtva a több világ létezésének és a teremtés végének ijesztő föltevésére. Balga erőlködés! a föld mozgásának elmélete felülkerekedett minden kárhoztató ítéleten. Nem Galilei az, ki — mint a véghagyomány tartja — kimondá ama hires mondatot :„eppur si move“ (mégis mozog); ez az emberi ész névtelen kijelentése, mely az ő halála után ekkép nyilvántá hitének halhatatlan igazságát. És itt megállunk. Nem akarunk semmiféle körülírás által levonni amaz okmányok értékéből, melyeket imént analysáltunk. A történelem vívmánya marad, hogy a XVII. század kezdetén a római gyűlés igényt tartván az egyház képviseléséhez s az által félre nem ismertetve bíráskodott tudományos kérdésben s azt a tudomány tételeivel ellentétesen oldotta meg. Galilei kimagasló lángszelleme s ama részvét, melyet szenvedései gerjesztenek, egy népszerű és tragikus jellemet varázsolnak elénk, ámde a nagyon szomorú színmű által bennünk felkeltett érzelem nem képes elnyomni az ügy komolyságának megfontolását. Alapjában véve azt kellene kitisztázni, hogy a katholikus s ily dolgokban hátramaradozgató országokban a tudománynak sikerült-e magát a flit uralma alól fölszzabaditni ? Galilei pőre a helyett, hogy e kövükeztetést késleltetné, mint általánosan hiszik, épen ellenkezőleg azt közvetlenül megerősíti. Mihelyt a római udvar belátta, hogy oktanságot követ el azzal, midőn kettévág olyan kérdést,mely nem tartozik az ő illetékessége alá s ami veszélynek teszi ki magát az által, hogy zavarba ejti a későbbi kort, csupán arra szorítkozott, hogy a tudomány tisztán különböztesse meg a tudás és a hit két külön országát. És ha most nem avatkozik Belföld. A delegációk elé terjesztendő kormányjavasvaslatból kivesszük, hogy a monarchia déli részében és a megszállott területen kitört mozgalmak leküzdésére február hóban megszavazott 8 millióért rendkívüli hadi szükséglethez további 23 millió 733.000 frtot kér a kormány, ezen rendkívüli hitelt a következőkkel indokolván. Az eddigi katonai akcióknak az a kedvező sikere volt, hogy a felkelés nagyban és egészben elnyomatott és anyagi és erkölcsi erejében megtörve, ma már csak a rablás jellegét öltötte magára. A rablóbandák erélyes elnyomása, a kivívott sikerek biztosítása, a békés lakosság tartalma a még mindig megzavart rend és biztosság helyreállítása, és az állandó megszilárdulás művének befejezése végett szükséges, hogy a jövő hónapok alatt az ott levő csapatok le nemi szállított számban maradjanak a felkelés területén; azonkívül, gondoskodni kell a csapatok biztosított elszállásolásáról, az egyes helységek összekötéséről, a hadiszállítmányok tovaszállításáról, a forgalmi utak