Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-26 / 8. szám
8. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők’ Kiadó hivatal : 13ERNSTEIN J&k RK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltterek dija előre fizetendő. Sepsi-Szengyörgy, 1882. Csütörtök, január 26. XII. folyam. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. rionomsziy Megjelenik ezen lap hetenként kétszer csütörtökön és vasárnap ELŐFIZETÉST FELTÉTEL Helyben házhoz sordva vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr Fél évre ... 3 fzt — kr. Negyedévre . . . írt 50 kr. Hirdetmények dija 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 10 kr. Előfizetési felhívás „N E m"e R E“ tizenkettedik évfolyamának első negyedére. Előfizetési feltételek : Egész évre..........................6 frt — kr Háromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr. Fél évre................................3 frt — kr. Negyed évre......................1 frt 50 kr. Egy hóra................................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megnyitani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatjuk. Az előfizetés legczélszerűbben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó hivatalának Berniein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. А „ШЛЕПЕ1 kiadó hivatala. A képviselőhasból. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. jan. 24. Nem pártállásunk diktálja tollunk a fán szabadelvű párt diadala felett való örömünk kifejezését; a képviselőház általános véleményét konstatáljuk, midőn Jókai és Tisza Kálmán beszédeit, melyeket a képviselőház oly roppant lelkesedéssel fogadott, nemcsak a párt fényes győzelme gyanánt tüntetjük fel, hanem egyszersmind a magyar nemzet józan gondolkozásának kifolyásaként valóságos magyar politikának vallunk. Jókai beszédét olvasóink alább egész terjedelmében veszik. Oly beszéd az, melynek minden szava tanulságot tesz arról, hogy a magyar nemzetnek egyik legelőkelőbb kitűnősége nemcsak szigorú ítéletet tud tartani a helyzet felett, hanem ítéletében akkora előrelátást és oly benső mélységű szeretetet párosít hazánk érdekei iránt a politikai szájhős hazafiak ellenében, aminőre a mostani ellenzék soha sem lesz képes. Jókai beszédét a képviselőház nagy figyelemmel hallgatta végig s levonta belőle minden ellenzéki árnyalat azt a következtetést, hogy a hazaszeretetnek másforma critériumai is vannak, mint a minőkkel Apponyi, Szilágyi Dezső és Eötvös Károly a magukét támogatják. Tisza Kálmán beszéde a legfényesebb parlamenti beszéd volt, melyet államférfi ellenfelei lesújtására és eredményekben gazdag, de oly sokat gáncsolt munkásságának védelmére mondott. A miniszterelnök rögtönzött, mert a pillanat heve vitte oly nyilatkozatokra, melyeket különben nem mondott volna el. De épen ez a körülmény némította el ellenfeleit úgy annyira, hogy még a napi sajtó túlzó része is kénytelen volt a legőszintébb elismeréssel fogadni azt a beszédet, mely az ellenzékét és annak minden álláspontját fundamentaliter tönkre tette. "Valóban ily esetnél kell sajnálniuk, hogy a vidéki nyomdaviszonyok sajnos miseriás folytán meg kell fosztanunk olvasóinkat azon élvezettől, hogy a parlamenti győzelem eme legfényesebb eseményét, Tisza Kálmán beszédét, a maga szikében bemutathassuk. Hanem a történelem fel fogja jegyezni ezt, bizonyságául az időknek, melyek legerősebb ellenargumentumai a kapkodó vagy rombolni szerető hazafiságnak. Én részemről meggyőződésemet követve, a háládatlanabb munkára vállalkozom. Kiismerem a mellett teljes fidullával, hogy azon képviselő urak, akik az ellenzék részéről ezen deficites állapotot szigorú bírálat alá vonták, csak hazafiai és képviselői kötelességüket teljesítették. Én sűrű aggodalmaikra csak azon undorlatával felelhetek, amit egykor a királyi tábla mondott a csizmadia alispánnak ítéletére, hogy: excepta voce „ebadta“ ratificatur. (Elénk hosszas derültség). Az aggodalmak valóban jogosultak. Hanem a deficites helyzetnek, mind az eredetére, mind az orvoslása módjaira nézve nézeteim merőben eltérnek az ellenzék tisztelt szónokainak nézeteitől. Somssich Pál. képviselőársam és barátom ezt a hiányos állapotot annak tulajdonítja, hogy nagy nálunk a nagyhatalmi állás után való vágyakozás, s az a nézete, hogy ha nagyhatalmi aspirálóinkról lemondunk, akkor államháztartásunk rendbe jöhet. Uraim, nincs itt senkinek semmiféle nagyhatalmi állás után vágya, akarunk igenis egy életképes, védképes országot fentartani. (Egy hang a szélsőbalról: Boszniával?) Nincs itt nagy hatalmi aspiratío, hanem van életfentartási ösztön, és hogy a kettő közt mi a különbség, azt nálamnál avatottabb, hivatottabb szónokok, a többek közt különösen a t. előadóir számszerinti adatokkal fogják majd illustrálni. Hogy ezen állam megtartásának egyik eszköze a hadügy, azt is elismerem, hiszen már Cromwel megmondotta, hogy „legyünk nyugodt lelkiismerettel, de azért tartsuk szárazon a puskaporunkat“. Mintegy 104 millióra megy a hadügyi költségvetés. (Mozgás a szélsőbalon). Horrendius szám, elismerem és higyyék meg a t. képviselő urak odaát, hogy mi, akiket az országgyűlés a delegátióra felküldött, mindnyájan épen úgy szeretjük a hazát és épen úgy szívünkön hordjuk a nép sorsát, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Látjuk!) mint önök és épen úgy sajnáljuk a saját magunk vagyonát, amelyet a közterhek más polgárokéval egyenlően sújtanak, mint akárki a képviselőházban. Tessék elhinni, hogy azzal az erős szándékkal keltünk mindnyájan arra, hogy azon nagyszámú összegből, nem azt amit levontunk, de tetemes összegeket fogunk leszállítani. És miért nem tehettük? Mert ugyebár ott volt Guizot, mondanák önök, és engedte az országnak szerteszét heverő kincseiben szabadon kotorázni a delegátusoknak? mégpedig most már nemcsak a magyaroknak, hanem az osztrákoknak is? Nem volt bizott semmiféle Guizot és nem terhelte meg gyomrunkat senki semmiféle fényes tárczákkal, hanem megterhelte lelkünket nehéz adatokkal. Hiszen ott volt az ellenzék több küldötte, akik nemcsak erős szándékkal bírtak a hadügyi kiadások leszállítására, de akik keresztül-kasul ismerték az egész hadügyi ressortot, és mennyire ment azon megtakarítási propisitió, mit ők fel tudnak mutatni. Körülbelől egy millió forintra. Ennek az egy millió frt áru nagyhatalmi lemondásnak miránk eső része háromszázezer forint. — Hogy ezzel az összeggel a magyarországi deficitet kipótolni, törleszteni nem lehet, — ezt az én igent, barátom Somssich Pál meg fogja nekem engedni. Utoljára nem maradt más, mint a pólai forgótorony. (Halljuk) Ha az ember hallja ezt az odadobott szót: pólai forgótorony, minden magyar azt fogja mondani: mi közöm nekem a pólai forgótoronyhoz, mikor nekem otthon az adómat exequálják. (Úgyis van a szélső baloldalon.) — Megvallom, én is azon nézetben voltam, hogy ha én eddig elvoltam a nélkül a pólai forgótorony nélkül, el leszek én nélküle ezután is. (Elénk helyeslés) Hanem mikor elém tették az adamussim kiszámított hadmérnöki plánumokat, át kellett látnom, hogy a pólai kikötő, mely egyedüli védelme Dalmácziának és összes hajóhadunknak, ahol arsenálunk, magazinumaink vannak, s mely eddig védve volt hatalmasan kinyúló sziklanyelvek, félszigetek által, az már olyan, hogy a tengerről keresztül a sziklán felül össze lehet lövöldözni az összes hajóhadunkat, s ennek védelmére semmit egyebet, semmit kevesebbet nem lehet tenni, mint elfogadni a várvédelem azon szörnyetegeit, miket legújabban feltaláltak, mik alkalmazva vannak az Elba torkolatánál, miket alkalmaz Anglia a maga tengeri kikötő partjainak védelmére s hogy e nélkül el van veszve Póla, Póla nélkül el van veszve Dalmáczia, minekünk azonban a dalmát tengerpartra oly szükségünk van, mint a falat kenyérre, mert e nélkül nincs Emmánk, ha pedig Fiume és Trieszt elveszett, akkor az egész monarchia és Magyarország is be van falazva, és ki van zárva a világból. (Tetszés jobb felől.) Tehát nem nagyhatalmi aspiratio, nem hadi Chauvinismus parancsolta, hanem igenis a megélhetés ösztöne parancsolja fegyverkezéseink folytatását. Most még egy más dolgot kell a t. háznak említenem, minek elmondására csak nagy aggodalom után szántam el magamat (Haljuk!) Ha nálamnál nevezetesebb ember és ennél a sándorutczai kunyhónál nagyobb házban mondaná el, nagy baj is lehetne belőle, de az én szavamat innen nem messze hordja el a szél. A hiteles adatokból meg kellett arról győződnünk, hogy egész Európának minden hatalmassága oly óriás mérvű fegyverkezést folytat, támadó és védelmező háborúra, mely az egész hadviselésnek eddigi formáját tökéletesen átalakítja. Ezek az előkészületek fel vannak osztva minden országnál több évi turnusra. A mi turnusunk a leghosszabb. És legolcsóbb. Mikor a mi hadügyminiszterünk valamely hadászati specialitásra kér egy milliót, az olasz hadügyminiszter kér kettőt s az olasz kamara megszavaz neki hármat. Két, legfeljebb három év múlva a külhatalmak turnusai be lesznek fejezve és minden fegyverkezés tökéletesen bevégezve. Akkor aztán kezdődhetik, ami akar. Amely állam akkor készületlen állapotban találtatik, az compensationális objectumul fog szolgálni a többieknek. Hogy ez az állam nem mi akarunk lenni, az nem nagyhatalmi törekvés, az életfentartási ösztön. (Egy van jobbfelől). Azt fogják nekem, t. képviselőtársaim erre mondani, hogy minek ijesztgetsz bennünket ilyen jövővel? Hiszen a fejedelmek közt a legnagyobb egyetértés van, egymást látogatják, az entente cordiale tökéletes. A kormányok is csupa békés szándékkal vannak tele. Igaz, az uralkodók nem akarják a háborút, nem akarják a jen kormányok sem (Felkiáltások a szélsőbalról: hát ki akarja? Talán a nép?) De akarják maguk a népek igenis. Az olasz irredentisták, a franczia chauvinisták, az orosz és nem orosz pánszlávok, a dákórománok, nem a jelen kormányok közegei, de a hátuk mögött állanak, tolják őket előre, és ha nem akarnak előre menni, megbuktatják őket és helyükbe állítják a maguk embereit, akik őket vezetni fogják. Egész Európában mindenütt van, az egyik államban is, meg a másikban is egy-egy kis csoport rokon faj, amelyiket a másik az idegen szörnyű zsarnokság alól ki akar szabadítani, természetesen azzal a földdel együtt, a melyen az lakik. (Elénk tetszés jobb felől). Ez a nisus az, a mely egymás ellen fegyverkezteti a nemzeteket és népeket épen úgy, mint ahogy fegyverkeztek egy időben a vallásháborúk alatt a mennyei hazájuk miatt. A népek nem veszik észre, hogy saját maguk állítják fel a rettenetes bálványt, a nemzetiségi gyűlöletet, a melynek oltárán égetik azt a sikertelen áldozatot, minek a neve hadügyi költség. Az egyik nemzet a másikat kényszeril rá, hogy fegyverkezzék, hogy hadügyi költségeit szaporítsa és éppen akkor, midőn saját nemzetét dicsőíteni véli, ugyancsak megcsavarja az adósrófot saját magán szorosabbra. Azt mondják, a lefegyverzést egyszer mégis csak meg kell kezdeni, s mert ez in infinitum nem tarthat, hát kezdjük meg mi. Lehet, hogy egyszer valamikor oly párlamentje lesz Magyarországnak, amely ezt decretálja. De hát én azt kérem, hogy kezdjük ezt talán az elején, mert a lefegyverkezésnek nem az a kezdete, hogy lerakjuk a puskát meg a kardot, hanem, hogy letegyük azokat az indulatokat, amik a puskát meg a kardot mozgásba hozzák, szüntessük meg a nem egymás nyelvén beszélő polgároknak egymmásközti küzdelmét, egymás ellen való gyűlöletét. Ez történt-e ma ? Nem beszélek azokról t. hát, amik az utcákon történnek, nem arról, ami a hírlapokban írólile: én csak arról szólok, ami a parlamentben történik. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanazokért az intézkedéseiért a kormánynak, amiket majd a szerb ajkú képviselők, majd a szászföldről való képviselők megtámadnak, mint rettenetes zsarnoki eljárást, amitől visszhangzik egész Németország , ugyanazokért Lukács képviselője megtámadja a magyar kormányt, hogy igen lágyan, igen lanyhán bánik a nemzetiségekkel, könnyen veszi a magyar állam eszméjét, a magyar állam fentartását, a magyar nemzetiség terjedését. Az egyik helyen izgatják a horvátokat, a másik helyen a románokat, a harmadikon a szlávokat, a negyediken a szászokat, az ötödiken pedg a szerbeket a magyar nemzet ellen és ugyanekkor a magyar nemzet prófétái fűtik a katlant .Lokai Mór beszéde. (Elmondotta a képviselőház január 21-iki ülésében.) T. házi (Halljuk! Halljuk!) A folyton megújuló deficites háztartás valójában nem vigasztaló jelenség. Annak megfoghatóvá és elfogadhatóvá tétele nehéz feladat, megtámadása igen háládatos munka.