Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-10-22 / 85. szám
85. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Vasárnap, október 22. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cBe tuo te in 01 Cd г ft KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyíltterek díja előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. nye. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre 6 frt 1er. 1-ról évre 3 frt 2 kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 11 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Eisy képviselő beszédének a hatása alatt. Kézdi-szék, 1882. október 20. Rohonczy Gedeon képviselőnek a képviselőház október 13-án tartott ülésében mondott beszéde különös benyomást tett reám, sőt kétségkívül másra is. Tudjuk ugyanis, hogy Rohonczy a közlekedési minisztérium ellen nagy emphasissal lépett fel, at imputálván ezen minisztériumnak, hogy itt a korrupczió rendkívül nagy,, hogy főleg a tiszai munkálatoknál a minisztérium bizonyos tagjai meg lettek vesztegetve. Egy-egy elkeseredett bús hazafi itt is, ott is egy-egy visszaélésről panaszkodott Rohonczy úrnak s Rohonczy, ámbár legnagyobb részét nem is ismerte, mindannyinak minden kritika nélkül teljes hitelt adott. És igy felállított egy rettenetes vádat : a korrupczió, a megvesztegethetés vádját s .aztán úgy beleélte magát ezen missziójába — hogy t. i. mindenütt csak comipcziót, megvesztegetést lát — hogy a higgadtan gondolkodó embernek önkénytelenül is azon gondolatra kell jönnie : vájjon teljesen beszámítható állapotban van-e Rohonczy úr ? De lássuk : ő maga azt mondja szóról-szóra egyikéről azoknak, a kiknek állítására építette rettentes vádját, hogy: „Én részemről meggyőződtem azonban később, hogy ez a Barkoczy egy közönséges svindler. . . . Kimondom egész őszintén, hogy Barkoczy közönséges svindler.“ És alább egy másik tanújáról így nyilatkozik : „Ezen Schwartzról nem akarok hosszasan beszélni ; ez közönséges, szegény, rongyos zsidó . . . Lehet, hogy bizonyos fokig fanatikus bolond volt, mert bizonyos dolgok bolonddá tehetnek józan embereket, kik talán okosabbak, mint azok, akik nevetnek.“ Íme tehát maga Rohonczy tanúinak egy részét közönséges svindlernek, a másikat fanatikus bolondnak nevezi, s mégis a korrupczió, a megvesztegetés vádja mellett megmarad akkor, midőn ezen korrupezió, ezen megvesztegés kideríthetése végett épen az általa vezetett vizsgálat semmi eredményt sem tudott kideríteni. Hát teljes beszámíthatóság alá jöhet az ily egyén? Hát nem valóságos mániává vált itt a korrupczió, a megvesztegetés keresése, után útfélen való feltalálni vélése ? Kétségkívül! Az, hogy Rohonczy úr különben értelmes ember, ez ellen mit sem bizonyít. Hisz ő maga is világosan mondja, hogy: „bizonyos dolgok bolonddá tehetnek józan embereket, kik talán okosabbak, mint azok, akik nevetnek.“ Ez a kép, amelyet Rohonczy úr a szegény rongyos zsidó Schwartzról festett, ő reá is alkalmazható. Neki már fixa ideájává, mániájává vált a világot a korrupcziótól, a megvesztegetéstől megmenteni akarni. Különben okos ember. Fájdalom, nekünk is voltak még hasonló embereink. Akik például a szegény Szemere Bertalant, a volt 48 — 49-iki zseniális minisztert, a Schwartzer tébolydásában meglátogatták, bizonynyal vissza fognak emlékezni, hogy vele a világon mindenről értelmesen lehetett beszélni, ha valahogy a rendőrségre nem lett emlékeztetve. Itt már meg volt a fixa ideája itt már bolond volt. S ha Szemerének a rendőrség, egy másiknak hogy ő római pápa, egy harmadiknak, hogy ő üvegből van és igy tovább lehet a mániája, miért ne lehetne valakinek az, hogy a levegő tele van korrupcióval , amely mánia, ha az illető korán nem igyekezik abból kigyógyulni, épen úgy a tébolydába vezetheti őt, mint vezette annyi sok mással egyetemben a lánglelkű Szemerét a rendőrségtőli félelem. Különben a tudomány kimutatta, hogy J. J. Rousseau, Voltaire, Beethoven és annyi sok más sem volt ezen bajtól ment — minden lángelméjük daczára sem — mert, mint egy szaktekintély mondja : „a hol lelki tévely van jelen, ott betegség is van jelen s még pedig, álljon különben az értelem bármily magas fokon, — egy lelki betegség. “ Nekem ezeket juttatta eszembe a Rohonczy úr beszédeinek az elolvasása, s ezekre gondolok, ha a zsidó-hecz fő-főmatadorainak működését viszgálom. „Nullum magnum ingenium, nisi studitia quedam mixtum“ — monda már Seneca. Természetesen, ez csak a fő-főmatadorokra vonatkozha-. tik, mert a minorum gentium — mint nem egy vidéki lapszerkesztő, újdondász stb. — vagy buta, vagy rosz májú, a ki csak ily búj tógatás, izgatás szitása által képes nyomorult existentiáját fentartani : ezek úgy tesznek, mint azon gyáva tolvajok, a kik felgyújtják — és csak azért gyújtják fel a másember házát, hogy aztán kényelmesen lophassanak. Rusticus. A „Nemere" tárczája. Meg sem ösmer édes...? Elbeszélés, Réthy Lajostól. (Folytatás.) Elfásultam minden iránt; szenvedés és öröm egyaránt elveszítették jelentőségüket rám nézve. Csak szegény szüleimet sajnáltam, amiért annyit aggódnak miattam. Mindegyre igyekeztek rábeszélni a jó lelkek egyegy előnyös házasság elfogadására, de én elhatároztam, hogy soha sem megyek férjhez. Örökségem elég volt arra, hogy egyedül megéljek. Elszakadásunk után két esztendővel hallottam az első bizonyos hirt önről, még arra is jól emlékszem, hogy egy Jánosnapi vásárkor. Ismerős kolozsvári kereskedő beszélte, mily fényes volt a menyegzője, s hogy egy igen előkelő grófnővel kelt össze. És képzelje csak : ez a hír, ahelyett, hogy levert volna, egyszerre megerősített. Bizonyosságot nyertem a bizonytalan hánykodás helyébe. Elhitettem magammal, hogy önt kényszeríteni kellett erre a házasságra, és sírtam ugyan olykor, ha esténként egyedül maradhatok, de lassanként csendes megnyugvás szállott kedélyemre. Elhatározásom azonban, hogy férjhez nem megyek, szilárd volt, és szüleim is belenyugodtak, mert nem tudtak változtatni rajta. Néhány esztendő múlva egy újonnan jött ezredorvos kezdett házunkhoz járni, aki atyámmal a gyógytárban kötött ismeretséget. Csakhamar rendes vendégünkké vált. Ezzel az emberrel mind bizalmasabban éreztem magamat; egyszerre csak egészen megdöbbenve vetem föl a kérdést, mintha bűnös volnék, hogy vájjon egy képződő szerelem érzete-e ez? Oh nem, nem lehet az, hiszen Tevers orvos nem is ifjú többé, jóval túl van a 30 esztendőn; szépnek sem mondható, csak becsület és értelem teszik vonzóvá tekintetét; nem is úgy lépett föl, ahogy a széptevők szoktak. Nem volt ok reá, hogy fejlődő bizalmasságunkat megszakítsam. Voltaképen tanítómnak nevezhetem az új ismerőst. Sokat beszélt nekem élményeiről, távol levő társadalmi körök szokásairól és a nagy világ eseményeiről. Különös kedvteléssel foglalkozott a német remekírókkal. Göthe és Schiller szépségeit az ő felolvasása és fejtegetése közben kezdettem megérteni , és egészen új világot nyitott lelkem előtt, amint Shakespeare német fordításával megismertetett. Közben elbeszélte ifjúsága szerelmi történetét, amely, egészen hasonlóan az enyémhez, társadalmi tekintetek miatt szakíttatott ketté, és észre sem vettem, mikép történt, én is elmondottam neki önnel folytatott viszonyomat. Annyira nélkülözhetlenné lett nekem ez a testvéri, vagy baráti viszony, hogy szenvedtem, ha egy-egy napon kimaradt az orvos. Egy évig tartott ismeretségünk, midőn az én kedves barátom azzal a hírrel döbbentett meg, hogy el fog távozni, mert előnyös meghívást kapott a moldvai fejedelem udvarához. Nem tudtam eltitkolni, hogy ez reám nézve váratlan és rendkívüli csapás, s érzelmeim nyilvánításából ő bátorságot merített kezem megkérésére. Erre addig nem is gondoltam. Midőn azonban az állott előttem, hogy örökre el kell veszítenem e nélkülözhetlenné vált barátot, elhatároztam magamat azonnal : nejévé lennem és követtem őt Moldvába, így lettem én Teversné asszonynyá, amit nem is bántam meg soha. Férjem tekintetében halálig megmaradott az értelem és becsület kifejezése, mert azok a tulajdonságok a lelkében laktak. És önre, kedves Torja Félix, úgy gondoltam mindig, mint egy szép álomra, amely csakis álom volt. IV. — Ugye kedves nagyapám elmegyünk ma sétálni a fűrészmalomhoz? Az olyan kedves, mikor úgy zakatol, hogy az ember a saját maga hangját sem hallhatja tőle. Aztán olyan különös a nagy tőkék sivitása, mikor a fűrészek egyszerre vágják ki—8—10 darabra. Olyan szép idő van , a levegő is olyan kellemes ott a folyó partján. Aztán Tevers néni is velünk jön, délelőtt ígérte meg nekem a fürdőben. Ugye elmegyünk? A nevelőnő kedvtelenül hallgatta azt a kérlelést , mintha épen készülődött volna is, hogy ellenvetést tegyen, hanem a szirogatott öreg úr ígéretet tett hirtelen és félre vonult egy kis délutáni álomra. — Sokkal helyesebb volna, ha engem is megkérdezne előbb az ilyen dolgok felől — szólt a nevelőim feddőleg az öreg úr eltávozása után. — Igen fogom sajnálni, ha a mama kérdéseire nem felelhetek minden tekintetben dicsérőleg. Egy grófi hölgy nem engedhet meg mindent magának, ami közönséges leánynál fel sem tűnnék. — Ugyan mi lelhette Agnes kisasszonyt egy idő óta? — nevetett föl Janka grófnő. Ah, tehát az a nagy bűn, ami egy grófi hölgyhöz nem illik s a miért be leszek vádolva a mama előtt, hogy sétálni vágyom a zöld gyepen, és meghallgatni a fürészmalom dörömbölését? — Jól tudja maga, hogy nem az ellen van kifogásom, csak ne magyarázza félre. Ki is mondom kereken, hogy már az elválhatatlanná váló társaságot nem tartom hozzánk valónak. — Hogyan, Agnes kisasszony, talán a nagyapa, társasága veszedelmes és illetlen reám nézve? vagy az öné? vagy épen a jó öreg Tevers nénié? — És senki sem lesz velünk ezeken kívül? , efii 11. A delegácziók tárgyalásaira — melyek tudvalevőleg f. hó 25-én kezdődnek — gróf Kálnoky Gusztáv külügyminiszter és Szögyényi osztályfőnök már e hó 22-én érkeznek Budapestre. Bylandt gróf közös pénzügyminiszter egy nappal később érkezik a fővárosba. Új osztálytanácsos a kultuszminisztériumban. A szombathelyi püspökké kinevezett IUdassy Kornél helyébe Hornig báró esztergomi kanonok fog kineveztetni, az eddigi combinatiók tehát alaptalanoknak bizonyultak. A novemberi katonai előléptetésekre vonatkozó javaslat még e hét folyamában ő felsége elé fog terjesztetni, úgy, hogy az erre vonatkozó rendelet megjelenése eső 25-re várható. Mint az „ Armeeverordnungs-Blatt“ jelenti, sok előléptetés lesz. A szegedi kir. pénzügyigazgatóság — mely az 1870. árvíz következtében ideiglenesen Nagy-Kikindára helyeztetett át — mint a pénzügyminisztérium közhírré teszi, ismét Szegedre visszahelyeztetett s f. hó 1-től kezdve Szegeden folytatja működését. A képviselőház pénzügyi bizottsága október 17-én tartott ilésében tárgyalta az ő Felsége személye körüli minisztérium költségvetését, és azt csekély módosítással elfogadta, megszavazván egyszersmind az ezen minisztérium felügyelete alatt álló bécsi kincstári épület — a volt magyar kancellári palota — tatarozására előirányzott 2000 irtot. Ezután tárgyalta és elfogadta a bizottság az állami számvevőszék 109,123 frtnyi előirányzatát, a királyi udvartartás 4.050.000 frtnyi tételét, a kabineti irodáét 70,515 írttal, az országgyűlés költségeit 1.229,083 írttal, a központi kormány köze-