Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-18 / 84. szám
A király Szegeden. Az újraépült Szeged megtekintésére a király vasárnap délelőtt 11 órakor Szegedre ment. Kíséretében voltak Tisza Lajos királyi biztos és dr. Mendel főhadsegéd. Leírhatatlan az a lelkesedés, helylyel az uralkodót fogadták. A kápráztató módon feldíszített vaspálya-állomáson ő felségét a diszmagyarba öltözött összes küldöttségek várták s a város nevében Pálfy polgármester mondott emelkedett szellemű beszédet, mire királyunk igen meleg szavakban köszöné meg a szives fogadtatást, s azután a rengeteg néptömeg között, Tisza miniszterelnökkel balján, a már pár nappal előbb megérkezett udvari kocsiba ülvén, megkezdődött a nagyszerű bevonulás, melyhez hasonló fényes menetet a koronázás óta nem látott Magyarország. A közönség sorfalat képezve, szakadatlan éljenzésekkel kísérte az ország főuraiból és főpásztoraiból alakult díszes menetet. Midőn a menet az új városháza elé ért, a király mindenekelőtt felvilágosításokat adatott magának a rekonstrukczióról, s ezután a városház magas tornyára menvén, hosszasan és mélyen meghatva nézett körül az újra teremtett vámson. A király ezután a városháza érmében az egyes küldöttségeket fogadta. Első volt a római katholikus egyház küldöttsége, élén Haynald Lajos bíbornokkal ; vele volt Németh József püspök, Dobi Miklós és Giml Ignácz kanonokok és a szegedi egyházküldöttség. A görög katholikus egyház részéről vezető volt Vancsa János metropolita érsek ; részt vettek a küldöttségben Ibivel Mihály nagyváradi, Mihályi Viktor lugosi püspökök. A görögkeleti szerb egyház képviselői voltak : Angyelics Emílián karlóczai pátriárka érsek, Petrovics Basilián bácsi, Brankovics György temesvári püspökök. A görög keleti oláh egyház küldöttsége állt a következő főpapokból : Roman Miron nagyszebeni metropolita érsek, Meteanu János aradi és Popesiu János karánsebesi püspökök. Az ágostai evangélikus egyház nevében dr. Szeberényi Gusztáv szuperintendens, a református egyház nevében Révész Bálint debreceni püspök és Vályi János főgondnok tisztelegtek a királynál. A zsidó küldöttséget dr. Várhelyi Jósa vezette. Ezután a magyar tudományos akadémia, az országos vöröskereszt-egylet, mindkettő Haynald bíbornok vezetése mellett. Majd jött Csongrád s a szomszédos Arad, Bács, Csanád, Krassó-Szörény, Pest, Temes és Torontál megyék, s azután a városok küldöttsége. A szegedi királyi bizottság élén maga a kir. biztos Tisza Lajos állt, a Szeged városa küldöttségét Pálfy Ferencz polgármester, a szegedi ügyvédi kamara küldöttségét Polczner Jenő ügyvéd, a szegedi kir. közjegyzői kamara küldöttségét pedig Balogh Jenő kir. közjegyző vezette. A szeged városi összes hivatalok, valamint az összes iskolák küldöttsége Tisza Lajos kir. biztos vezetése alatt tisztelgett. A fogadás után uralkodónk, a megindult permetező eső daczára, Tisza kir. biztos kíséretében, nyitott kocsiban Uj-Szegedre hajtatott a remek uj hid megszemlélésére, mely hid hazánkban méltán csatlakozik a lánczhid és Margit-hid vizépitészeti mű remekei mellé. Félhatkor következett a programaiba vett udvari ebéd, s utánna az előre ígért cercle. Ezután a király a szegedi új nemzeti színház ünnepélyes megnyitására hajtatott, ahonnan egyenesen a nagyszerű világítás megtekintésére indult. Ahol az udvari fogat feltűnt, határtalan volt a nép lelkesülése, éljen-kiáltásának vége hossza nem volt várva, és nyomban, még megérkezésének napján megtartotta a kincstári főkaszszába a vizsgálatot. Az eredmény az volt, hogy kétezer nyolczszáz darab arany hiányt talált, amiről senki sem tudott számot adni, senki sem tudta, hogy hova lett. A bécsi ur, ki rendkívüli szigorú ember volt, de különben is, mint a magyar urak halálos ellensége, úgy volt ismeretes, kurta processzust csinált. Azonnal elfogatta az alpraezidensét, akit a felelősség terhelt, és daczára annak, hogy Solymosi Dávid uram egész vagyonát felajánlotta, biztosítékul, amiből pedig tízszer kétezernyolczszáz arany is meglett volna téríthető, vasra verette és a toronyba szállíttatta. A vizsgálat természetesen azonnal megkezdődött, de biz az nem sütött ki semmit. Csak azt konstatálta, hogy a pénz eltűnt. Azt, hogy ki volt a tolvaj, — bizony ki nem derítette. Mindamellett is Solymossy uramat pörbe fogták és daczára annak, hogy a kár rögtöni, készpénzben való megtérítését ő is, meg a felesége is, meg az erdélyi nagyságos gubernium több konziliáriusa is felajánlották, — elitélték. Mert Steiner ur gyűlöletének ez az eset jó viz volt a malmára. Hisz ő tulajdonképp nem is akart egyebet, mint egy szenzácziós botrány port, a mi Bécsben is nagy zajt üssön, s egy derék, kifogástalan jellemű büszke magyar urnak a korapromittálását. Tudta, hogy egynek a meggyalázása a többit is sújtani fogja. Szász volt az érdemes atyafi, ezek pedig nem Csak most engesztelhetetlen ellenségei nemzetünknek, hanem azok voltak mindig, a mióta hazánkba ingyen földre betelepítettük őket. (Vége következik.) 0 0 4 po 4 — a kereskedelem s közlekedésügy, az ipar s a föld- , birtokviszonyok terén. Ezen alapelvből kifolyólag sürgetendők mindazon törvényes mozgalmak, melyek a most kitűzött czél megvalósítására alkalmasak. Ilyenek : 2. A nemzeti érdekeknek megfelelő helyes agrárpolitika által a földbirtokos és földmivelő osztály érdekeinek megvédése. 3. A korlátlan iparszabadság megszorítása, továbbá a kötelező ipartársulatok életbeléptetése a képesítés kelléke útján. 4. A váltóképesség megszorítása. 6. A zsidó érdekeknek kedvező büntető codex revisiója, s ezzel kapcsolatban esküdtszékek behozatala bűnügyekben. 6. A bíróságok előtti szertartásos (rituális) eskü visszaállítása úgy büntető mint polgári perekben. 7. Az italmérési regálénak a községek részére való megváltása s a zsidóknak a korcsmásoltatási jogtól való eltiltása. 8. A zsidó anyakönyvek vezetésének a polgári hatóságra való ruházása. 9. A zsidók és keresztények közti házasságról szóló törvényjavaslatnak visszavetése. 10. A zsidók az országba való beözönlésének megakadályozása végett a honosítási törvény megfelelő módosítása. 11. Az államháztartás és államhitelügy oly módon való rendezése, hogy pénzügyeink s ezzel kormányzati viszonyaink a zsidó pénzhatalmaktól függetlenittessenek. 12. A párttagoknak a zsidókérdéssel közelebbi összefüggésben nem álló egyébb politikai s nevezetesen közjogi kérdésekben teljesen szabad kéz hagyatik. A magyar nyelv Fiuméban. A múlt héten de Thierry lovag alpolgármester értekezletre hívta össze az iskolaszék és a tanügyi bizottság tagjait. Az értekezleten részt vett dr. Vallentsits miniszteri tanácsos is, ki világos és alakilag tökéletes expozícióban terjeszti elő az időszerűtlenül provokált gimnáziumi nyelvkérdést, mely Fiumén kívül balul maagyaráztatik, mégpedig a fiumeiek jól ismert hazafias érzelmeinek rovására. Vallentsits úr kifejti, hogy nem czélja vitát idézni elő e tárgy fölött, csak leszállítani a dolgot valódi értékéig és ajánlani az értekezleten résztvevőknek, hogy hassanak oda, hogy a kérdés ne öltsön nagyobb mérvet, mint a minőre érdemes. Az értekezlet több tagja az ellen emelt szót, mintha a kérdés a magyar nyelv ellen való harcz volna és mintha magyarellenes agitáczió folyna, aminek különben sincs kedvező talaja ; ama családapák kérvényében levő dolgokról mindaddig nem lehet ítélni, míg nem lesz ismeretes ama vizsgálat eredménye, melyet ez ügyben a tanügyi bizottság indított. Az értekezlet nagy elégtétellel fogadta dr. Vallentsits miniszteri tanácsos kijelentését, mely szerint a kormány föntartani kívánja a kir. gimnáziumban az eddigi oktatási nyelvet. Anthropologia és nyelvészet (Dr. Perényi József „Népszerű előadás a koponyáról“. Budapest, 1883. Tettey Nándor és Társa. Ára 80 kr.) Dr. Perényi József, egyetemi tanársegéd a budapesti anthropologiai tanszéknél: „Népszerű előadás a A zsidó nép. III. A római uralom, melynek lerázására a zsidók Jeruzsálem szétdúlása után is több kísérletet tettek Trajanus, Hadrianus s Antoninus Pius császárok idejében, — újabb nyelvcserét idézett elő a zsidó népnél. A görög nyelv a Balkán félszigeten, Egyiptomban, Szíriában és Kis-Ázsiában a római uralom alatt is megtartotta azon szerepet, melyet Nagy Sándor hódításai óta vitt. A római birodalom keleti részének nyelve a görög volt. Ezt beszélték Alexandriában s Antiokhiában, a két világvárosban, melyeket a birodalom második és harmadik fővárosának neveztek. Mindkét városban a Ptolemaeusok és Seleukidák óta mind több és több zsidó telepedett le, kik csakhamar elfeledték az őseik által Babylonban eltanult, azóta folytonosan beszélt s mintegy husz nemzedéknek anyanyelvét képező khali nyelvet, mely — mint említettük — a Makkabeusok óta az irodalomból is kiszorította az ó-zsidó nyelvet, s egy zsidó, khald és szír szókkal vegyített s a saját nyelvük szófűzési szabályai szerint idomított görög nyelvet kezdtek beszélni. E nyelv irodalmilag is használtatott. Ez lett az első keresztyének nyelve ; ezen írták meg az evangélisták Jézus életének s az apostoloknak történetét ; e nyelvet használta levelezéseiben szent Pál s a többi apostol. Sőt az ősi valláshoz ragaszkodó zsidók is, mint a farizeus szektához tartozó Josephos Flavios, e nyelven kezdtek írni. Ez a görög nyelvű zsidóság később, midőn Szíria és Egyiptom arab kézre került, és oly könnyen fölcserélte a görög nyelvet az arabbal, mint amily könnyen a göröggel a kháldot s ezzel az ó-zsidó nyelvet. A khald nyelven beszélő zsidóság Tiberiásban, Japhanban, Lyddában s főleg Babylonban, mely helyeken Sanhedrinek, akadémiák s patriarchátusok keletkeztek, tartá fenn magát pár századig. Különösen Babylon új központja lett a zsidó életnek. Patriarchal mind több és több hatalmat szereztek s magukat fejedelmeknek kezdték nevezni. E patriarchák alatt a Kr. u. második és harmadik században szerkesztetek a zsidó hagyományok, vallási és életszabályok stb. azon gyűjteménye, mely Talmud név alatt ismeretes. A khald-zsidó nyelv azonban lassankint Babylonban is kiszorult a közhasználatból, úgy hogy a Kr. u. V-ik században már csak holt könyvnyelv volt. De mint ilyen, folyton fenntartá magát s midőn 1038 ban megszűnt a babyloni patriarchaság, s a zsidók a khalifák által kiűzetve, Spanyolországba a mórok közé költöztek . Európa délnyugati részében a zsidó czivilizáczió egy újabb virágzásának a magvait ültethették el. A zsidóság azon része, mely Rómában s a római birodalom nyugati tartományaiban telepedett le, a latin nyelvet beszélte Ez a rész sok idegen elemmal vegyült, különösen Galliában, hol a császárság utolsó két századában sokan áttértek a galloromán lakosság körül a zsidó vallásra. A népvándorlás idejében a kereskedelem mindinkább ezen zsidók kezében összpontosult. Ezen idő volt az, mely a zsidóban annyira kifejlesztő az üzérkedési szellemet. Svét körülmény volt erre különösen nagy befolyással. Egyik volt azon az egész Nyugat-Európát elárasztó germánok által meggyökereztetett felfogás, mely a kereskedést és általában a pénzzelvaló foglalkozást megalázónak tartotta, miáltal mulhatlanul be kellett következni azon állapotnak, hogy a kereskedelmet és üzérkedést a nyugateurópai társadalmi fogalmakon kívül eső elemeknek kellett kezükbe venni. A másik körülmény pedig, mely a zsidóban a túltengésig kifejleszté az üzérkedő szellemet, az volt, hogy a pénzzel való foglalkozáson kívül minden inasban akadályozva, volt. koponyáról“ czím alatt kiadta azon felolvasását, melyet a budapesti népszerű felolvasásokat rendező társulat felhívására múlt évi deczember 19-én tartott a „budai kör” helyiségében. Perényi e felolvasásában előadja az embertan és a rézism főbb vonalait, és pedig a koponya anatómiai írása után tárgyalja az egyes koponyatypusokat, a re a hosszú, rövid és közép koponyákat (brachy-, dolicho- és mesokephal), hozzácsatolja több nép koponyatypusát, közte a magyar koponyaalakot három külön s az eredményre nézve egymástól eltérő mérés után, úgymint saját mérései után, melyekben 6T esetben a hossz-szélességi jegyzéket (index) 79.5- nek vagyis a magyar koponyát a hosszúhoz (brachylcephal) közeledő közép alakúnak (mesokephal), azután Weissbach szerint, ki 29 mérés után a középhez közeledő hosszúnak (subbrachykephal, index 81.90) s Fenhessék szerint, ki hosszúnak (brachykephal, index 82.90) találta. Majd beszél az arczszögről, mely a görög szobrokon 90 fok, a természetben azonban a legmagasabb fokon sem nagyobb 73-mű, azután az állcsontok egyenességéről és rézsutosságáról (orthognathismus és prognathismus), az emberiség anthropologiai osztályozásának hiányairól, úgymint a népek elhamarkodott, csekély számú adat után fölvett csoportosításáról, s az ország és nép fogalmának összecseréléséről, minek hibás volta főleg a magyar koponyajelleg megállapításánál tűnt ki, ugyanis egészen más eredményre jutott Perényi, mint Weissbach és Lenhossék. Perényi mérése mnér lehető ügyelettel volt a tiszta magyar származásra is, míg Weissbach és Lenhossék kevésbbé, úgy hogy pl. Lenhossék a főváros kevert népét vette alapul a magyar koponyatypus meghatározására. Benediktnek és Brocárnak pedig csakis oly magyar koponyák állottak rendelkezésükre, melyek rablógyilkosokéi voltak. Mindamellett az anthropologiai felosztásnál csak az eddigi eredményt tartja megbízhatatlannak ; a felosztási elv jó, sőt, miként valamenyi anthropologue, előnyösebbnek véli a nyelv szerinti felosztásnál. Az elv jósága ellen nincs kifogásunk, bár azt hisszük, hogy ez állítás sem egészen kifogástalan, mert a koponyaalakok különbsége nem mindig a különböző s hasonlósága nem csupán az azonos eredetből származik, hanem befolyással vannak arra a viszonyok, a helyzet, az életmód s az éghajlat is, melyek közt s mely alatt valamely nép él. Az pedig egyben túlhajtott állítás az anthropológusoktól, mintha a bouettani jellegek állandóbbak s így megbízhatóbbak volnának a népek rokonság szerinti csoportosítására nézve, mint a nyelvsajátságok. A nyelv igaz ugyan, hogy sok változásnak van alávetve és arra is sok eset van, hogy egy nép felcseréli nyelvét, ámde a legnagyobb varizás sem oly mérvű, hogy az illető nyelv rokonsága fölismerhető ne volna, a nyelvcsere pedig mindig csak kivétel. Az összehasonlító nyelvészet már rég megállapította azon törvényeket, melyek szerint a nyelv állandó és változásnak alávetett jegyei kimutathatók. A magyar nyelvnek a fimn-ugor vagy helyesebben ugor nyelvekkel való közös eredete minden nagymérvű változás daczára is, melynek hangtana és török, szláv, német, latin stb. szók fölvétele által szókincse alá lett vetve, kétségtelen. A nyelv eredeti ugor szerkezetét a beleolvadt idegen elemek nem voltak képesek megváltoztatni. ÉS a nyelvtörvények még