Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-11-08 / 90. szám

Háromszékmegye közigazgatási bizott­ságának november havi gyűlése. Háromszékmegye közigazgatási bizottsága novem­ber havi gyűlését kedden, nov. 6-án tartotta meg Pózsa József főispán elnöklete alatt. Forró F­e­r­e­n­c­z alispán felolvassa múlt hóról szóló jelentését, melyből közöljük a következőket: A székháznál történt javítások az illető vállalkozó által befejeztettek, de felülvizsgálat még nem tör­tént meg. A kézdi felsőjárási szólgabíró utasíttatott, hogy a bereczk­ecsmezői útra kihordott kőhalmok felap­rózása ügyében intézkedjék, ha máskép nem lehetne, fogadott napszámosok által is a kövek feltöresse­nek és az átvételre kitűzött időre felapróztassanak ; egyúttal megkerestetett a közlekedésügyi miniszter, hogy az átvételre újabb határidőt tűzzön ki. Ezzel kapcsolatban jelenti, hogy a helybeli m. kir. épí­tészeti hivatal 040. sz. átirata által azon értesítést tette, hogy a megye által elvállalt kavicshalmok számbavételére Csabi Andor k. mérnök lévén kine­vezve, ez nov. 7-én megkezdi munkálatát s azt nov. 8. és 9 én folytatólagosan be fogja végezni, ennek következtében a kézdi felsőjárási szólgabiró utasit­tatott, hogy a kavicsaprózást siettesse, nehogy az átvételnél nehézség történjék; egyszersmind maga vagy segéde az átvételnél jelen lenni köteles. A kavicstöréssel foglalkozóknak 1 frt 80 kv napi­­dijt utalványozott az aliepáni hivatal azon okból, mivel alacsonyabb árért vállalkozókat kapni nem lehet. Az orbai járásban helyettesített orvos dr. Póka Dezső állomását elfoglalván, működését megkezdette. A megyei kórháznál eddig alkalmazva volt orvos m dr. Kain Károly állásáról leköszöntvén, foglalko­zását viszi ugyan, de szóbelileg azon nyilatkozatot tette, hogy november haván túl kénytelen lesz a kórházat véglegesen odahagyni. A központi iktató­könyv szerint a múlt hóban 1059 drb. jött be. Egy éves útlevél leérkezett a belügyminisztériumtól 191 drb., felterjesztetett 40 drb., tizenötnapos kiadatott 723 drb. Égés volt 9. Séra Tamás árvaszéki elnök a háromszék­­megyei árvaügyek múlt havi állásáról jelenti : Szeptember végén az árvák látszáma volt 9107, ehhez októberben gyámság alá jött 35, összesen 9142 személy. Ebből gyámság alól felszabadult nagykorúság által 140, férjhez ment 1, meghalt 9 személy. Maradt október hó végén az árvalétszám 8992. Ebből szeptember végén gondnokság alatt volt 244 személy, októberben gondnokság alá jött 1, összesen 245 személy; gondnokság alól felszaba­dult október folyamán 2, maradt tehát a hó végén gondnokság alatt 243 személy. A háromszék megyei összesített gyámpénztárnak szeptember hóról áthozott készpénze volt 1132 frt 36 kr, ehhez októberben be­vezetett egyes árvák, ja­vára 1792 frt 85 kr, gyárapénztári kamatokból 865 frt 90 kr, visszafizetett tőkékből 13,757 frr. együtt 16,415 frt 75 kr, összes bevétel volt 17,548 frt 11 kr. Ebből októberben kiadatott : árvák ki­elégítésére 593 frt 95 kr, kikölcsönöztetett 400 frt, takarékpénztárba betétetett 6000 frt együtt 6903 frt 95 kr, melyet levonva a bevételből, 10,554 frt 16 kr készpénz jött át november hóra. Az előbb említett 6000 frtot kölcsönkérők hiányában kellett 5°/0-68 kamatozásra a takarékpénztárba tenni. Ha a folyó hóban sem fog kölcsönkérő jelentkezni , kénytelen lesz az árvaszék a törvényhatóság köz­gyűléséhez indokolt javaslatot tenni, mivel úgy a takarékpénztár, mint a khr. adóhivatalnál leendő elhelyezést nem tartja előnyösnek az árvaszék. A­mi az ügyforgalmat illeti szeptember hótól elintézetlenül átjött 182 ügyszám, októberi növeke­dés 697, összesen 879. Ebből elintéztetek 754, elintézetlenül átjött novemberre 125.­A múlt hóban Kádár Ákos közigazgatási gyakor­nok 4 heti s Fejér József írnok 2 heti szabadságot nyertek. Gyámpénztári kamathátrálékosok elleni perek el­rendeltettek. Babarczy Fer­en­cz kir. adófelügyelő jelenti, hogy október hóban egyenes adóban befolyt : 56,599 frt 2483 kr, vagyis 29,095 frt 8783 krral több, mint a múlt évi októberben; hadmentességi díjban befolyt 5388 frt 22 kr, azaz 4560 frt 63 krral több, mint a megelőző év hason­lavában. Az elért kedvező eredmény annak tulajdonítható, hogy e megye területén 67 községben folyó év szeptember végéig a végrehajtás fel lévén függesztve, október hóban az adóbehajtás a legnagyobb erélylyel folyt. Adófizetési halasztás e hóban nem engedélyez­tetett. Házadó mentesség 14 egyénnek adatott. Drágoss Elek kir. ügyész a fogházügy- és köz­­biztonság október havi állapotáról jelenti. A megye területén levő kir. fogházakban múlt hó végén 70 egyén volt letartóztatva, ezek közül elitélt 21, vizsgálati fogoly 49 ,­­­57 férfi s 13 nő. Súlyosabb bűnesetért le volt tartóztatva 24 egyén, és pedig 13 gyilkosságért 11 gyújtogatásért. A letartóztatottak közül 32 a kir. törvényszéki, 19 a sepsi-szentgyörgyi, 3 a kovásznai s 16 a nagyaj­tai fogházban őriztetetett. E bitszámon kívül a fog­házakban megfordultak összes száma 79. Rabtartási költség kiadatott 268 frt 13 kr. Rab­­téritmény befolyt 161 frt 15 kr. A fogházakban a hó folyamán halálozás vagy га- i gályos betegség nem fordult elő, az élelem ellen t­­ranasz nem emeltetett.­­ Szökési kísérlet volt Sepsi-Szentgyörgyön múlt hó 3-án, melyért a fog­házőrök a járásbíróság által fegyelmileg megfe­nyítettek. A közbiztonság nem mondható kielégítőnek, mert a hó folyamán tett 97 bűnvádi feljelentés közül, mi már magában véve nagy szám, 1 gyilkosság kí­sérlet, 13 gyújtogatás és 3 rablás bűntettéért emel­tetett. Törvényszéki bonczolás volt 2. (Vége következik.) Elnöki megnyitó beszéd. A sepsi­szentgyörgyi jótékonyczélű nőegylet november 4-iki rendes közgyűlésén tartotta őze. Cserey Jánosné. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Munkásságunk egy kis szakasza, egy év ismét lejárt. Az idő fogalmához viszonyítva, mely örök, változhatlan, kicsinynek nevezhetem ez időközt, de az emberi élethez mérve elég hosszig arra, hogy egy év alatt sok fájdalom, sok szenvedés nehezed­jék az emberi gyenge szívre. Hisz egy esztendő alatt ha sokan lesznek is, kiknek boldogító vágyai megva­lósulnak, de mily sokan lehetnek szerencsétlenekké, boldogtalanokká, mily sokan ölthetnek gyászfátyolt, mily sokan lehetnek nyomorult árvákká! mily so­kan lehetnek vagyontalan koldusokká ! Oh gyarló ember játéklapdája a sorsnak, mely most fölemel, tömjénez, majd mélyen sújt alá a szerencsétlenség örvényébe, honnan menekülni, egyedül csak a ne­­m­eslelküek jótékonysága által lehet. E jótékonyságot gyakorolni nemes hivatása egy­letünknek. S bár a földi kin­cs nyomor sokkal több és nagyobb, mint anyagi erőnk képes lenne azt eny­híteni, vagy vidékünkről bár elhárítani, avagy azért elfüggedjünk-e? s elcsüggedésünkben lemondjunk a jótettek kiviteléről? Oh nem! Tanuljunk a ter­mészettől, melynek minden jelensége fenséges ta­nulmányt nyújt lelkünknek. Tekintsük meg, mily parányi kicsiny egy har­­matcsepp. Mégis midőn az aszály felüti fejét a ter­mészet országa felett, e parányi harmatcseppek üdülést adnak a hervadt virágnak s előmozdítják a tenyészést. Ilyen aszály a nyomor és ínség az emberi társaságban, s ha önök és a társadalom minden tagja csak egy parányi harmatcseppet ál­doz vagyonából, az aszály enyhítve lesz, sok köny le lesz törülve, sok nyomor enyitve, sok fájdalom és szenvedés vigasztalva, s e parányi harmatcsep­pek által a társadalmi jólét elébb lesz mozditva. A harmatcseppek tömörülve, a természetben jó­tékony esővé válnak, mely áldást hoz a természet­ben, a jótékonyságnak e parány harmatcseppei is tömörülve, áldást hozó eszméket képesek megteste­síteni a társadalmi életben, melyeknek jótékony ha­tása ki nem maradhat. A hangyák és méhek, a természetnek a leg­szorgalmasabb munkásai kitartással, egyesített erő­vel, általunk megbámult csodadolgokat képesek előállítani, így minden egyesületi élet is csak tag­jainak kitartó szorgalma és egyesitett ereje által jut­hat virágzásra, s vívhatja ki létezhetése jogát. A mi egyletünk már szép múlttal bir, s e múlt biztos záloga a még szebb jövőnek. Önöknek kitartó szorgalma, egyesitett ereje, s egyletünk minden egyes tagjának önfeláldozó munkássága, s az egy­let életében nyilvánuló szép egyetértés biztosan ve­zetnek azon szép jövőhöz, melyben a ma egyévi megnyitó beszédében érintett eszmék megvalósul­nak. Szívesen kérem a szeretetben gazdag Istent arra, hogy elvezérelje és megsegítse egyletünket. Midőn e buzgó imát az egek urához nyújtom, önöket egyen­egyen szívesen üdvözlöm, s ezzel a sepsi-szentgyörgyi jótékony nőegylet 1883-ik évi közgyűlését megnyitom, — felhozni az állami iskolák mellett, hogy a hosz­­szufalusi községi iskolánál — hol azt a bizonyos gordiusi csomót tetszett emlegetni — négy hónap óta, a csernátfalusinál hat hónap óta nem kaptak a szegény tanítók fizetést. Vagy ez a köétség talán nem is tartozik a dologra ? Még az is megtörtént dolog, hogy mikor az utolsó szükségre jutva, segé­lyért csengett a szegény családos tanító, hol gúny­­nyal, hol nyers szavakkal utasíttatott el. Távol ál­lok attól, hogy ezen elszomorító iskolai ál­lapotokat a Libertás úr, vagy az iskolaszék rovására írjam, mert tudva van, hogy azok e két helyen a körülményekből fejlődtek ki , hanem az mégis igaz marad, hogy az állami iskolánál ilyen körülmények soha sem szoktak előfordulni, daczára annak, hogy Libertás úr a tü­rkösinek olyan meg­vető gúny­nyal dobja oda ezen nemesebb érzelmű eredetre érdemes szavakat: „Adjon isten neki lisz­­szu életet, fényes sikert és sok­ nevelésügyi babéro­kat!“ S miért ezen világra szóló neheztelés ? Hát csak azért, mert nem tőle kértek tanácsot az ifila­­miasitást illetetőleg a türkösiek. Azon biztosítással vonulok vissza a Libertás úr becses társaságából, miszerint a tizfalusi iskolák csakugyan mind államiakká lesznek rövid időn , de közel sem azért, hogy miként Libertás úr olyan szellemesen mondja, a lelkész urak paedagogiai ké­szültsége ezután szegre akasztassák, nem­ a kinek ilyen szent ihlettség is jutott volt a reverendával, az eddig sem akasztotta szegre s ezután is fogja tudni azt érvényesíteni, ha nem lesz is tagja a gondnokságnak. Az államiasitást itt a haza érdeke kívánja úgy, s ezzel szemben egyes emberek harag­ját úgy elnyelni a semmiség , Mint egy cseppet az óczeán, Mint egy sóhajtást az orkán. Sinceritas. — 358 — Válasz Libertás urnak ! (Vége.) Hétfalu, 1883. október 26. Libertás urat illetőleg csak egyre akarom még figyelmeztetni az érdemes olvasót, arra t. i., hogy nem kell minden szavát elhinni. Azt mondja ugyanis a 319-ik lapon, czikke kezdetén, hogy a csernát, falusi papon tényleg elütötték azon csúfot, hogy gondnoki­ elnökségre nem lett felajánlva az ottani közs­­iskolának czélbavett államiasításánál. Már ké­rem, ha valaki elütötte csakugyan a csúfot a jám­bor öreg uron, az nem más, mint Libertás úr, ki oly szánandó bús vitézeknek irta le a gondnoksági tagokat. Mert hát a dolog valósága abban áll — mint a neveket látni alkalmam volt — hogy a cser­­nátfalusi lelkész úr egy igen talpraesetten összeállí­tott gondnokság élén az elnökségre csakugyan fel van terjesztve , pedig alig hiszem, hogy valami na­gyon udvarolt volna a plenipotens tanfelügyelő kegyé­ért. Nem vagyunk még oly bővében a valódi tan­ügybarátoknak, hogy pláne személyes érdekek miatt kihagyassanak a kom­bináczióból azok, kik ha nem is hirdetik újságban paedagogiai tudományukat (315. lap), de legalább jó akaratot mutatnak az ügy iránt. Még csak azt akarom — de mint szomorú tényt Az 1848—49-iki szabadságharczban el­esett háromszéki honvédek névsora. 1. Sepsi szék. 1. S­e­p­s­i-S­z­e­n­t­g­y­ö­r­g­y. Gyárfás Antal honvéd huszár elesett 1849. julius hóban, S.-Szentgyörgy mellett Hosszúban. Fodor Mihály honvéd gyalogos elesett 1849. jul. Hidvég mellett. Zajzon István honvéd gyalogos elesett 1849. jul. Szem­erjánál. Szabó Czintos Mózes h. gyalogos elesett 1818 ban Bodzavámban. Móricz Sámuel honvéd gyalogos elesett 1848-ban M­iháczfalvánál. Kesselborn Ferencz honvéd főhadnagy elesett 1848. Szeben alatt. Imreh Ferencz honvéd gyalogos elesett 1849 ben Alvincznél. Zsigmond Jakab honvéd főhadnagy segédtiszt el­esett 1849-ben márczius 11-én Szeben alatt. Csernahorszki József honvéd gyalogos elesett 1848-ban Gálfalvánál. Kiss József honvéd tizedes elesett 1849-ben Bur­­gónál. Küss Sándor honvéd gyalogos elesett 1849 ben Segesvárnál. Gyárfás István honvéd tizedes elesettt 1849 ben Burgónál. Szemerja. Füleki József honvéd gyalogos elesett 1849-ben Alvincznél. Sándor Ferencz honvéd gyalogos elesett 1849- ben Alvincznél. Furus Mihály honvéd gyalogos elesett 1849-ben Szelindeknél. 2. A 1 d 1 b­g 1 g. Farkas István. (Soha sem hallatott semmi felőle.) Vaszi János elesett Burgóban, (nem tudhatni, mikor.) Néda János szintén Burgóban esett el, de nem tudható, mikor. Joó Miklós, elesett ugyancsak Burgónál, de erről sem tudható, hogy mikor. 3. Angyalos. Forró Antal. Ifj. Nagy László. Csóti Antal. Ürmösi József. Dénes József. Budai András. 4. Árkos. Szabó Dániel honvéd elesett Hétur­nál. Olvasztó Sándor honvéd elesett Héturnál. Dénes Mózes székely gyalogos elesett Szász- Sebesnél. Koncza György székely huszár elesett tömön­­várnál. Mihály Ferencz honvéd elesett Nagy-Szebenben. Székely Mihály honvéd elesett Burgónál. Szabó Pál honvéd elesett Nagy-Szebenben. Nagy Lajos székely gyalogos elesett Burgónál. Hídvégi László honvéd elesett Héturnál. Kóta Mihály honvéd elesett Héturnál. Gyulai Mózes székely gyalogos elesett Burgónál. Kádár Ferencz honvéd elesett Tömösnél. Bedőházi Mózes székely gyalogos elesett Bur­gónál.

Next