Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-11-22 / 94. szám

94. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Csütörtök, november 22. •­­ Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Dem­eter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető­­ közlemények küldendők. Kiadó hivatal: i cBe tmt'e m 01 Cd г fi KÖNYVNYOMDÁJA,­­ hová a hirdetések és ] előfizetési pénzek ( bérmentesen intézendők. / XIII. évfolyam. ^ Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr.­­X A hirdetmények és nyiltte­­rek díja előre fizetendő.­­( Politikai szemle. Körülbelül tíz éve már, hogy a képviselőház Deák Feren­cz indítványára egyhangúlag meg­bízást adott a kormánynak, hogy a kötelező polgári házasságról törvényjavaslatot készítsen s terjeszsze azt a ház elé. A kormányok azonban folyton halasztgatták a törvényjavaslat beter­jesztését ; egyik a másikra hagyta örökségül. Irányi Dániel minden évben megújuló sürgeté­seinek semmi foganatja sem lett. Végre a múlt országgyűlés alatt a ház mégis megröstelte magát s Irányi indítványára utasította a kor­mányt, hogy még azon országgyűlésre készítse el és terjeszsze be a törvényjavaslatot. Hanem a kormány nem igen sietett vele , hozta-ha­­lasztotta a törvényjavaslat beterjesztését, s ad­dig halasztgatta, míg végre is sikerült kivin­nie, hogy a törvényjavaslat a jelen országgyű­lésre maradt. A gyalázatos komédia, melyet csakis egy kötelességéről megfeledkezett több­ség szolgai megh­unyászkodása mellett mert el­követni a kormány, a jelen országgyűlés alatt ismétlődni kezdett ; világos volt a czél, hogy a kormány ezt az országgyűlést is ki akarja hozni a­nélkül, hogy a polgári házasság tör­­vénynyé váljék. Az antiszemita mozgalmak azonban feltár­ták az elkövetett mulasztások vészes következ­ményeit s tovább halasztani a polgári házas­ság behozatalát még ez a kormány sem meré­szelte. Annyi vajúdás után végre hétfőn tárgyalás alá került „a zsidók és keresztyének közti há­zasságról szóló törvényjavaslat.“ Mily silány féreemunka ez ! Igazi remeke ez Tisza minden nagyobb szabású kezdeményezéstől rettegő kor­tespolitikájának. Általános és kötelező polgári házasság helyett kapott az ország egy törvény­­javaslatot, mely csak a keresztyének és zsidók közti házasságot szabályozza s azt ruházza fel polgári jelleggel. A­helyett, hogy szabályozná a házasságkötésnek nálunk oly eltérő módjait s egységet hozna a különböző egyházak törvé­nyeinek sokszor egymással ellenkező rendelke­zései helyébe , még növeli a bonyodalmakat s a katholikus, protestáns, unitárius, görög és zsidó házassági formák mellett lesz egy hato­dik is, a polgári házasság. Bármily rész is a beterjesztett törvényja­vaslat abban az alakban, melyet a kormány szűk látkörű politikája adott neki , mégis van egy előnye, mely a jelen viszonyok közt do­mináló jelleget kölcsönöz neki. Módot nyújt ar­­­­ra, hogy a zsidó és keresztyén egymás közt házasságot köthessen a­nélkül, hogy a vallását meg kellene tagadnia, s így elhárítja a legfőbb akadályt, mely útját állta a zsidók teljes asz­­szimilálódásának. A zsidó­kérdés megszűnésének alapja van a polgári házasság még azon silány formájá­ban is lerakva, melyet a szőnyegen levő tör­vényjavaslatban nyert s épp azért károsnak tartanók, ha a ház nem fogadná el, mert bi­zonyos, hogy egyhamar nem jönne helyébe a kötelező polgári házasság, hanem maradna min­den a régiben, s hogy a mulasztás mily ká­rokkal járt, azt már eddig is tapasztalhattuk. A képviselőház szombati ülésében a bel- és pénzügyminiszterek beterjesztették jelentésüket a betelepített bukovinaiak ügyéről. A jelentést lapunk közelebbi számában részletesebben fog­juk közölni ; itt csak annyit em­lítünk meg be­lőle, hogy a bajoknak és zavaroknak az volt a fő oka, hogy 300 család helyett körülbelül 1000 család költözött be s ezek túlnyomó ré­sze a legszegényebb néposzt­áljából való volt.­ Közülök alig egyharmadrész volt keresetképes, kétharmadrészük gyermekekből és tehetetlen öregekből állott. Ideiglenes elhelyezésüket igen nehezítette az, hogy aránylag igen kevés volt a betelepültek közt az alkalmas munkás s a kínálkozó legjelentékenyebb kereseti forrásra, a kubikolásra részint a munka szokatlanságá­­nál, részint pedig a munkaképeseknek sze­gény és gyenge voltánál fogva csak igen ke­vés volt közülök alkalmas. Jelentékeny bevételi forrás­ volt még az, melyet az aratási munkálatok nyújtotak­­ a betelepülteidnek, mert összesen 855 felnőtt s 56 gyermek lett közülök aratásra el­­szegődtetve. A munkaadók egy része legna­gyobb előzékenységgel viseltetett a szegény sorsú betelepülők iránt, de más része vissza­élt a helyzettel s nem a legjobb bánásmód­ban részesítette a munkásokat.. E mellett a lelkes fogadtatás, melyben az érkezettek része­sültek, némelyikükre demoralizálólag hatott, így történt, hogy mindjárt érkezéskor némelyek a munkához csak erővel voltak szoríthatók. Daczára a rendkívüli kedvezőtlen aránynak, mely a munkaképesek és a háromszor annyi munkaképtelenek közt volt, ínséget soha egyik sem szenvedett , élelmi­szerekkel folyton segé­­lyeztettek s a kormánybiztos most is segélyzi. A telepesek hegyi vidékről költözvén lapályos, vizes helyekre, a meleg idő beálltával számos betegedési eset történt. A kormány azonban kórházról, orvosokról s g­yógyszerekről gondos­kodott. Az élelmiszerek és kutak megvizsgál­tatnak. Az őszi vetéshez szükséges instrukc­i­­ókra a csángó-magyar egyesület 5000 forintot adott, a még hiányzó szükségletről a kormány gondoskodik. Jelenleg a téli elhelyezésre szük­séges házak építése van folyamatban. A kormánybiztos működéséről azt mondja a jelentés, hogy már eddig is elérte azt, hogy a m­ár-már reményt vesztett telepesekbe új mun­kakedv szállott, a Bukovinába való visszaszál­­lingózás abban maradt, a télre való gondosko­dás, a földek és vetőmagvak kiosztása őszi ve­tésre már a múlt hónapban befejeztetett, úgy hogy a telepítés nehéz és kényes feladatának sikere emberi előreszámítás szerint bizton vár­ható. A német-franczia viszonyok a német trónörökös mad­ridi útja által ismét feszültebbekké váltak s az ingerült­ség egyre növekszik a két nagy nemzet közt. A „Figaro“ egyik elsőrendű munkatársa németországi útjából haza­térve, elmondta, hogy Németországban egyre növekszik a francziagyűlölet, főleg ama buzgalom folytán, melylyel a német lapok a párisi sajtó dhau­­viniszta czikkeit köztik. E mellett Bismarck her­­czegnek sikerült, úgymond, végre elhitetni a német nemzettel, hogy Francziaország gátolja Németorszá­got a csendes­ zavartalan életben s hogy a háború elkerülhietlen. Ezért inti honfitársait, hagyjanak fel a haszontalan kihívó czikkekkel. Papír ez, mondja, melyből a német tölténytokok készülnek. — A „Köln. Ztg.“ megjegyzi erre, hogy a folytonos ki­hívások folytán csakugyan mély felháborodás észlel­­hető a német népnél, mely meg van győződve, hogy Francziaország nem akarja békén hagyni. A folyto­nos kigúnyolások, a Francziaországban élő németek üldözése, az elszász-lotharpigiak lazítása,­­, külföl­dön feltűnő minden németellenes törekvés lelkesült támogatása, Németország legújabb, megsértése a spanyol király személyében, mindez válasz nélkül maradt eddig, de a pohár tele. Bismarck fognék, ha akarná, nem volna nagy erőfeszítésre, szüksége, hogy háborúba vigye francziaország ellen a ném­e­­­teketi Az elvérzett szabadságharczosok. Hosszufalu, 1883. november 10. A hősök emlékünnepén is már épen úgy túl va­­gyunk, mint az eresztevényi requiemen ; ez is, az is már a múlté. Közelebbi halottak napján tette le a Bikán belőli honvéd-egylet a Székely Nemzeti Mú­zeumba 960 elesett igazi honvéd, határvéd- és nem­zetőinek névsorát. Jó helyen, legjobb helyt van már az, de még annál jobb helyit vannak a hősök ; le­gyen álmuk csendes és zavartalan, emlékök pedig áldott és szent az idők végtelenségéig ! — — Hogy a kérdéseit kimutatás mi módon van össze­állítva, , huzódik-e azon át történelmi megjegyzés, nem tudom, de alkalmilag megtekintem azért is, mert én évek óta időnként hason természetű kimu­tatás összeállításával foglalkozom. E tekintetben minden további magyarázatot, fejtegetést fölöslegessé teszen az alábbi felszólítás, melylyel Háromszék­­megye városai és községei elöljáróihoz ezelőtt szinte 9 évvel fordultam. A nyomtatott felszólítás szóról-szóra igy hangzott „Hosszufalu, 1874. május 1-én. Nemes községi elöljáróság! Vérzettek és elhulltak Ők, De győzedelmesen ,­­Tettek sugara átragyog Időn, enyészeten. Baj­z­a. Nem volt idő s nem is lesz, mely vérben, gyász­ban s mégis dicsőségben felülmúlná az 1848/49-iki világrenditő, korszakalkotó eseményeket. E nagy világváltság, e nagy szellemi áramlat a szent István birodalmát is ébren találta; ekkor emelkedett Magyarország történeti múltjának méltó magaslatára és ekkor mutatta meg a vérig üldözött magyar nemzet véres kardjával a világ történelmé­ben most már halhatatlan nevét. A riadónak megvolt sikerdús hatása a nemes székely nemzetre is. Hol áldozatról volt szó, ott az elsők között állott; nincs helység s alig van csa­lád, mely a véradót meg ne adta volna. Az időnek természete mindent felejtetni, de az embernek hatalmában áll ezt vagy amazt megmen­teni; mentsük meg mi legalább azok nevét, kik életökkel­ igazolták: „Mindent a hazáért!“ Szándé­kom és erős akaratom nemes Három- és Miklós vár­­székek „Vérkönyvét“ 1848/49-ből mielőbb össze­állítani. Erőt kölcsönöz nekem e lépésre azon rem i­m­ény, hogy a nagy közönség által támogattatom Első sorban támaszkodom azonban az elöljárósá­gokra, kiktől leginkább megnyerhetem a biztos hiteles adatokat. E hivatalos testületekhez intézem tehát következő hazafius kérésemet: Legyen szives a nemes Elöljáróság azok nevét, kik 1848. márczius 15-ike után hazánk lobogója alatt és a két évi hadjárat folyamában a csata­téren elestek vagy táborozás alatt távol övéiktől elhaltak, avagy más körülmények között (mint pl. Kopeczen) meggyilkoltattak, egytől egyig pontosan, tisztán és lelkiismeretesen egy kimutatásba fölvenni s azon kimutatást aláírva s a község hivatalos pe­csétjével megerősítve, nekem Hosszufaluba (Brassó* megye) díjmentesen mihamarább megküldeni. A ki­mutatásban a vértanúk és külföldön elhalt mene­kültek, úgyszintén az ötvenes években fogságban elhalt politikai foglyok is, megjegyzés mellett, he­lyet érdemelnek. A kimutatásban rovatonként kitüntetendő : a) az elesett vagy elhalt neve; b) lakhelye; c) fegyvernem, melyhez tartozott (gyalog, lovas, tüzér stb); d) katonai, vagy polgári rangja; f­) az elesés, vagy elhalálozás helye, és a­mennyi­ben lehet, ideje ; e) végül észrevétel. A mű annak idejében a nyilvánosságnak át lesz adva, minden község vagy érdekelt család abból egy-egy példányt megtarthat. Méltó lap lesz annak szentelve a székely nemzet megírandó történeté­ben is.­­ Reményiem, a többi székely székekben is lesznek követőim ; ha csalódnám, ott leszek én.­­ irat Baskó Lajos, 1848 49-iki honvéd hadnagy ,,k

Next