Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-11-22 / 94. szám
94. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Csütörtök, november 22. • Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: i cBe tmt'e m 01 Cd г fi KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és ] előfizetési pénzek ( bérmentesen intézendők. / XIII. évfolyam. ^ Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr.X A hirdetmények és nyiltterek díja előre fizetendő.( Politikai szemle. Körülbelül tíz éve már, hogy a képviselőház Deák Ferencz indítványára egyhangúlag megbízást adott a kormánynak, hogy a kötelező polgári házasságról törvényjavaslatot készítsen s terjeszsze azt a ház elé. A kormányok azonban folyton halasztgatták a törvényjavaslat beterjesztését ; egyik a másikra hagyta örökségül. Irányi Dániel minden évben megújuló sürgetéseinek semmi foganatja sem lett. Végre a múlt országgyűlés alatt a ház mégis megröstelte magát s Irányi indítványára utasította a kormányt, hogy még azon országgyűlésre készítse el és terjeszsze be a törvényjavaslatot. Hanem a kormány nem igen sietett vele , hozta-halasztotta a törvényjavaslat beterjesztését, s addig halasztgatta, míg végre is sikerült kivinnie, hogy a törvényjavaslat a jelen országgyűlésre maradt. A gyalázatos komédia, melyet csakis egy kötelességéről megfeledkezett többség szolgai meghunyászkodása mellett mert elkövetni a kormány, a jelen országgyűlés alatt ismétlődni kezdett ; világos volt a czél, hogy a kormány ezt az országgyűlést is ki akarja hozni anélkül, hogy a polgári házasság törvénynyé váljék. Az antiszemita mozgalmak azonban feltárták az elkövetett mulasztások vészes következményeit s tovább halasztani a polgári házasság behozatalát még ez a kormány sem merészelte. Annyi vajúdás után végre hétfőn tárgyalás alá került „a zsidók és keresztyének közti házasságról szóló törvényjavaslat.“ Mily silány féreemunka ez ! Igazi remeke ez Tisza minden nagyobb szabású kezdeményezéstől rettegő kortespolitikájának. Általános és kötelező polgári házasság helyett kapott az ország egy törvényjavaslatot, mely csak a keresztyének és zsidók közti házasságot szabályozza s azt ruházza fel polgári jelleggel. Ahelyett, hogy szabályozná a házasságkötésnek nálunk oly eltérő módjait s egységet hozna a különböző egyházak törvényeinek sokszor egymással ellenkező rendelkezései helyébe , még növeli a bonyodalmakat s a katholikus, protestáns, unitárius, görög és zsidó házassági formák mellett lesz egy hatodik is, a polgári házasság. Bármily rész is a beterjesztett törvényjavaslat abban az alakban, melyet a kormány szűk látkörű politikája adott neki , mégis van egy előnye, mely a jelen viszonyok közt domináló jelleget kölcsönöz neki. Módot nyújt arra, hogy a zsidó és keresztyén egymás közt házasságot köthessen anélkül, hogy a vallását meg kellene tagadnia, s így elhárítja a legfőbb akadályt, mely útját állta a zsidók teljes aszszimilálódásának. A zsidókérdés megszűnésének alapja van a polgári házasság még azon silány formájában is lerakva, melyet a szőnyegen levő törvényjavaslatban nyert s épp azért károsnak tartanók, ha a ház nem fogadná el, mert bizonyos, hogy egyhamar nem jönne helyébe a kötelező polgári házasság, hanem maradna minden a régiben, s hogy a mulasztás mily károkkal járt, azt már eddig is tapasztalhattuk. A képviselőház szombati ülésében a bel- és pénzügyminiszterek beterjesztették jelentésüket a betelepített bukovinaiak ügyéről. A jelentést lapunk közelebbi számában részletesebben fogjuk közölni ; itt csak annyit említünk meg belőle, hogy a bajoknak és zavaroknak az volt a fő oka, hogy 300 család helyett körülbelül 1000 család költözött be s ezek túlnyomó része a legszegényebb néposztáljából való volt. Közülök alig egyharmadrész volt keresetképes, kétharmadrészük gyermekekből és tehetetlen öregekből állott. Ideiglenes elhelyezésüket igen nehezítette az, hogy aránylag igen kevés volt a betelepültek közt az alkalmas munkás s a kínálkozó legjelentékenyebb kereseti forrásra, a kubikolásra részint a munka szokatlanságánál, részint pedig a munkaképeseknek szegény és gyenge voltánál fogva csak igen kevés volt közülök alkalmas. Jelentékeny bevételi forrás volt még az, melyet az aratási munkálatok nyújtotak a betelepülteidnek, mert összesen 855 felnőtt s 56 gyermek lett közülök aratásra elszegődtetve. A munkaadók egy része legnagyobb előzékenységgel viseltetett a szegény sorsú betelepülők iránt, de más része visszaélt a helyzettel s nem a legjobb bánásmódban részesítette a munkásokat.. E mellett a lelkes fogadtatás, melyben az érkezettek részesültek, némelyikükre demoralizálólag hatott, így történt, hogy mindjárt érkezéskor némelyek a munkához csak erővel voltak szoríthatók. Daczára a rendkívüli kedvezőtlen aránynak, mely a munkaképesek és a háromszor annyi munkaképtelenek közt volt, ínséget soha egyik sem szenvedett , élelmiszerekkel folyton segélyeztettek s a kormánybiztos most is segélyzi. A telepesek hegyi vidékről költözvén lapályos, vizes helyekre, a meleg idő beálltával számos betegedési eset történt. A kormány azonban kórházról, orvosokról s gyógyszerekről gondoskodott. Az élelmiszerek és kutak megvizsgáltatnak. Az őszi vetéshez szükséges instrukciókra a csángó-magyar egyesület 5000 forintot adott, a még hiányzó szükségletről a kormány gondoskodik. Jelenleg a téli elhelyezésre szükséges házak építése van folyamatban. A kormánybiztos működéséről azt mondja a jelentés, hogy már eddig is elérte azt, hogy a már-már reményt vesztett telepesekbe új munkakedv szállott, a Bukovinába való visszaszállingózás abban maradt, a télre való gondoskodás, a földek és vetőmagvak kiosztása őszi vetésre már a múlt hónapban befejeztetett, úgy hogy a telepítés nehéz és kényes feladatának sikere emberi előreszámítás szerint bizton várható. A német-franczia viszonyok a német trónörökös madridi útja által ismét feszültebbekké váltak s az ingerültség egyre növekszik a két nagy nemzet közt. A „Figaro“ egyik elsőrendű munkatársa németországi útjából hazatérve, elmondta, hogy Németországban egyre növekszik a francziagyűlölet, főleg ama buzgalom folytán, melylyel a német lapok a párisi sajtó dhauviniszta czikkeit köztik. E mellett Bismarck herczegnek sikerült, úgymond, végre elhitetni a német nemzettel, hogy Francziaország gátolja Németországot a csendes zavartalan életben s hogy a háború elkerülhietlen. Ezért inti honfitársait, hagyjanak fel a haszontalan kihívó czikkekkel. Papír ez, mondja, melyből a német tölténytokok készülnek. — A „Köln. Ztg.“ megjegyzi erre, hogy a folytonos kihívások folytán csakugyan mély felháborodás észlelhető a német népnél, mely meg van győződve, hogy Francziaország nem akarja békén hagyni. A folytonos kigúnyolások, a Francziaországban élő németek üldözése, az elszász-lotharpigiak lazítása,, külföldön feltűnő minden németellenes törekvés lelkesült támogatása, Németország legújabb, megsértése a spanyol király személyében, mindez válasz nélkül maradt eddig, de a pohár tele. Bismarck fognék, ha akarná, nem volna nagy erőfeszítésre, szüksége, hogy háborúba vigye francziaország ellen a németeketi Az elvérzett szabadságharczosok. Hosszufalu, 1883. november 10. A hősök emlékünnepén is már épen úgy túl vagyunk, mint az eresztevényi requiemen ; ez is, az is már a múlté. Közelebbi halottak napján tette le a Bikán belőli honvéd-egylet a Székely Nemzeti Múzeumba 960 elesett igazi honvéd, határvéd- és nemzetőinek névsorát. Jó helyen, legjobb helyt van már az, de még annál jobb helyit vannak a hősök ; legyen álmuk csendes és zavartalan, emlékök pedig áldott és szent az idők végtelenségéig ! — — Hogy a kérdéseit kimutatás mi módon van összeállítva, , huzódik-e azon át történelmi megjegyzés, nem tudom, de alkalmilag megtekintem azért is, mert én évek óta időnként hason természetű kimutatás összeállításával foglalkozom. E tekintetben minden további magyarázatot, fejtegetést fölöslegessé teszen az alábbi felszólítás, melylyel Háromszékmegye városai és községei elöljáróihoz ezelőtt szinte 9 évvel fordultam. A nyomtatott felszólítás szóról-szóra igy hangzott „Hosszufalu, 1874. május 1-én. Nemes községi elöljáróság! Vérzettek és elhulltak Ők, De győzedelmesen ,Tettek sugara átragyog Időn, enyészeten. Bajza. Nem volt idő s nem is lesz, mely vérben, gyászban s mégis dicsőségben felülmúlná az 1848/49-iki világrenditő, korszakalkotó eseményeket. E nagy világváltság, e nagy szellemi áramlat a szent István birodalmát is ébren találta; ekkor emelkedett Magyarország történeti múltjának méltó magaslatára és ekkor mutatta meg a vérig üldözött magyar nemzet véres kardjával a világ történelmében most már halhatatlan nevét. A riadónak megvolt sikerdús hatása a nemes székely nemzetre is. Hol áldozatról volt szó, ott az elsők között állott; nincs helység s alig van család, mely a véradót meg ne adta volna. Az időnek természete mindent felejtetni, de az embernek hatalmában áll ezt vagy amazt megmenteni; mentsük meg mi legalább azok nevét, kik életökkel igazolták: „Mindent a hazáért!“ Szándékom és erős akaratom nemes Három- és Miklós várszékek „Vérkönyvét“ 1848/49-ből mielőbb összeállítani. Erőt kölcsönöz nekem e lépésre azon rem imény, hogy a nagy közönség által támogattatom Első sorban támaszkodom azonban az elöljáróságokra, kiktől leginkább megnyerhetem a biztos hiteles adatokat. E hivatalos testületekhez intézem tehát következő hazafius kérésemet: Legyen szives a nemes Elöljáróság azok nevét, kik 1848. márczius 15-ike után hazánk lobogója alatt és a két évi hadjárat folyamában a csatatéren elestek vagy táborozás alatt távol övéiktől elhaltak, avagy más körülmények között (mint pl. Kopeczen) meggyilkoltattak, egytől egyig pontosan, tisztán és lelkiismeretesen egy kimutatásba fölvenni s azon kimutatást aláírva s a község hivatalos pecsétjével megerősítve, nekem Hosszufaluba (Brassó* megye) díjmentesen mihamarább megküldeni. A kimutatásban a vértanúk és külföldön elhalt menekültek, úgyszintén az ötvenes években fogságban elhalt politikai foglyok is, megjegyzés mellett, helyet érdemelnek. A kimutatásban rovatonként kitüntetendő : a) az elesett vagy elhalt neve; b) lakhelye; c) fegyvernem, melyhez tartozott (gyalog, lovas, tüzér stb); d) katonai, vagy polgári rangja; f) az elesés, vagy elhalálozás helye, és amennyiben lehet, ideje ; e) végül észrevétel. A mű annak idejében a nyilvánosságnak át lesz adva, minden község vagy érdekelt család abból egy-egy példányt megtarthat. Méltó lap lesz annak szentelve a székely nemzet megírandó történetében is. Reményiem, a többi székely székekben is lesznek követőim ; ha csalódnám, ott leszek én. irat Baskó Lajos, 1848 49-iki honvéd hadnagy ,,k