Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-06-24 / 51. szám
51. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cB ггпùtevn MTLázsi-KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap, junius 24. NEMERE. ШНЩш, társadalmi, szépirodalmi, és s közgazdágzai lap. XIII. évfolyam. ----------------------------% ( Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára, helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: ; Egész évre 6 frt — kr. ) Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr.) Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények és nyiltterek dija előre fizetendő. Tisza-Eszlár. A dráma utolsó felvonása is kezdetét vette. A világhírűvé vált tiszaeszlári bűnügy, mely egy év alatt annyi izgalmat keltett s a magyar társadalom békéjét készült felbontani, valahára végtárgyalás alá került. Meglepetésekben,izgalmasságokban és drámai fordulatokban bővelkedő jelenetekkel kezdődött meg a tárgyalás. Ami hihetetlennek látszott, hogy a fanatizmus embervért követeljen vallásos áldozatul , azt egy zsidó fiú rendíthetlenül hirdeti isten és a világ előtt. Sem hitsorsosainak gyűlölete, sem apja fenyegetései s átkai nem rendítik meg, sem öt ügyvédnek minden raftineriája nem képes belezavarni, hogy ne ismételje rettenetes vádját : egy lánykának a sakterok által a zsinagógában történt megölését. Ismétli, bár tudja, hogy vallomása saját apját is az akasztófára juttathatja, s midőn figyelmeztetik, hogy vallomásából oly részleteket, melyek apját terhelnék, elhallgathat, kinyilvánítja, hogy apja ellen is kész vallani. Megáll az embernek az esze e fiú vallomásán. Olyan a külső alakja e vallomásnak, mely nyilván mutatja, hogy amit elmondott, azt betanultatták vele. Monoton, reczitáló hangon beszéli el, mintha csak leczkét mondana fel, a legrettenetesebb jeleneteket : mint fogták le Solymosi Esztert, mint vágta el az egyik sakter egy hosszú késsel a nyakát s mint csorgatták vérét a tányérba. De e reczitálás csak külső formája s egyik részlete a vallomásnak. Midőn kereszttűzbe fogják, apja, a többi vádlott s az ügyvédek össze-vissza kérdezik, fenyegetik, átkozzák , elébe rajzolják vallomásának következményeit, apja s a sakterek kivégeztetését , akkor is megmarad vallomása mellett s most már saját szavaival mondja el azt, amit előbb szemmel láthatólag betanulva mondott el. Hogy e gyermek hazudjék s hazudjék még most is, a szembesítés, az igazság kimondására bátorító nyilatkozatok, a védő ügyvédek keresztkérdései s apja átkai után, az lélektani képtelenség. Hisz még attól is visszariad jobb érzésünk, hogy kész vallani — habár az igazat is — apja ellen, mire nincs kötelezve; de ez még megmagyarázható az erkölcsi utálatból, mely azon rettenetes tett után nemcsak hitsorsosai, de saját apja ellen is föltámadhatott benne. De mit mondjunk akkor, miféle pszychológiai rejtélylyel állanánk szemben , ha hazudnék s hazugsággal és hazugsága eredményének tudatával vinné apját a vérpadra ? ! Ez oly képtelenségnek tűnik fel előttünk, mely minden számításból kiesik. E gyermek vallomása után lehetetlen, hogy a sakterok el ne követték volna a bűnt, melylyel vádoltatnak. A köztünk, a művelt világ eszmekörében élő zsidóság képtelenségnek tartja e rettenetes vádat. S midőn magából indul ki, teljesen igaza van. Kár is volt az európai tudósokkal bizonyíttatni, hogy ez ellenkezik a zsidó vallás szellemével, szertartásaival és szabályaival. De mit tudják ők, miféle szekták lehetnek a zsidóságban itt Európa Keletén s miféle szertartásokat követ az? Az egész felső-magyarországi zsidóság a legélénkebb összeköttetésben van a lengyel zsidósággal, Tisza-Lök, Eszlár szomszédságában, egyike az orosz-lengyel zsidóság legelőkelőbb helyeinek, melynek a jeruzsálemi zsidóságra is befolyása van. Azt pedig mindenki tudja, hogy Oroszország legbujább talaja mindennemű képtelen vallási fanatizmusnak. Mennyi ostobánál ostobább, vadnál vadabb, képtelennél képtelenebb vallásos szekta van ott a keresztyének közt, kiknek szertartásairól akármelyik európai tudós kiállíthatná a bizonyítványt, hogy az ellenkezik a keresztyén vallás szellemével, hagyományaival és szertartásaival. — Mi a biztosíték arra, hogy nincs-e a zsidóság között is ilyen ? A tiszaeszlári bűnügy lett volna hivatva erre világot vetni. De az antiszemiták izgatásai után, mely a rituális bünténynyel az egész zsidóságot vádolta, s a bünpalástolás azon foka a mellett, melyre részben az antiszemiták által kényszerítve, az egész zsidóság szövetkezett, alig lehet erre reményünk. II. A tiszaeszlári bűnügy végtárgyalása kedden kezdődött a nyíregyházi megyeház nagytermében rendkívüli érdeklődés mellett. A bíróság Korniss Ferencz elnökből, Gruden Ernő és Rusu Gusztáv szavazó bírákból s Fejér Barna pótbíróból áll. A vádhatóságot Szeyffert Ede főügyészi helyettes képviseli. Védőügyvédek : Eötvös Károly (Scharf József, Buxbaum Ábrahám és Wolner Herman részére), Funták Sándor (Schwarz Salamon r.), Friedmann Bernát (Braun Lipót r.), Székely Miksa (Junger Adolf, Lustig Sámuel és Braun Ábrahám r.) , Heumann Ignácz (Weiszstein Lázár, Taub Emanuel, Herskó Dávid, Grosz Márton és Klein Ignácz részére). Vádlottak : Schwarcz Salamon, Buxbaum Abrahám, Braun Lipót és Wolfner Herman a gyilkosság; Scharf József, Junger Adolf, Weiszstein Lázár, Lusztig Sámuel, Braun Abrahám és Taub Emánuel gyilkosságbani részesség, Vogel Amsel, Smilovics Jankel, Ilezschko Dávid pedig a bűnpártolás bűnténye miatt. Pontban 10 órakor lépett be a terembe a bíróság s elnök megkezdő a tárgyalást, mely drámai mozzanatokban s meglepő jelenetekben már a két első nap is oly gazdag volt, hogy ritkítja párját. Már a közvádló beszéde is elütő volt a közönséges vádbeszédektől. Nem kidomborítja a vádat, hanem alaptalannak igyekszik azt feltüntetni, sőt a vizsgálatot is megtámad, úgy hogy az elnök nem hagyhatja szó nélkül s kénytelen a vádló ellen védelmébe venni a vizsgálóbírót. — Következett először Solymosyné, azután a vádlottak kihallgatása. Vádlottak Scharf kivételével mind igazi lengyel-zsidó typusok s ellenszenves alakok. Először Schwarz Salamon metsző hallgattatott ki. Schwarz magyarul beszél. Eszlárra ment — úgy mondja — pályázni. Epen pénteken este ért oda s megszállott Taubnál, honnan másnap templomba mentek. Aztán hosszasan beszél. A vádra nézve betanult szavakban mit sem mond egyebet, mint hogy az indokolatlan, nem igaz, lehetetlen is. A „Nemere“ tárczája. A szemfényvesztő nő Németből Hoós János. (Folytatás.) Csendes vala és üres minden a ratbenovi vásártéren, a hold a szürke tanácsház fölött állott, s bepislogott az ólomba foglalt kicsiny ablaktányérokon át, sziporkákat idézve elő a háztető szélén végig nyúló rozsdás szinü vizvezető csőből. — Légy feleségem, Óla! — raondá Anzelm ünnepélyesen. Én szeretlek téged, te csodálatra méltó gyermek, és el nem hagylak, sem az életben, sem a halálban ! A czigánynő fölemelés feléje fordítá halvány arczát, kezét szelíden voná ki az övéből. — Én egy szegény idegen nő vagyok Anzelm, művészetemen kívül nincs egyebem, csupán csak becsületes szivem! Fáj nekem, hogy erkölcsömet kigunyolod, az emberek hamisak. — Vigy engem házadba, az irigységnek és gyűlöletnek láthatatlan rész szellemei akkor is kisérni fognak bennünket, szegény hontalan népemnek szive kővé keményedett a megvetés miatt; egy tolvaj és gyilkos gyermeke helyreállíthatja becsületét, de a szegény szemfényvesztőnőt még a sírban is kővel sújtja a világ ! Távozzál tőlem Anzelm, keress magadnak bizonyosabb szerencsét, keress magadnak egy nemedből származott leányt ! — Ura ! — kiáltott Anzelm tompa kétségbeesett hangon, — nem szeretsz? lehetséges-e ez ? — Valid meg őszintén, s ha így van, ne hagyj cseppenként elvérzenem, hanem ölj meg egyszerre ... ! — Szerelmemmel ölnélek meg, boldogtalan ! menj és kerülj engem most, még nem késő! — Szeretsz-e ? szeretsz-e ? kérdé szenvedélyesen szivéhez vonva. — Ne mondd tovább, csak ezt az egy szót, s ha csókod méreg, úgy hagyj ez által meghalnom, nélküled a világ üres nekem ! Csodálatos emberi szív, fájdalomban oly erős és hős lelkű vagy te, s a boldogságnak egyetlen egy remény sugara felette elviselhetlen reád nézve. Ura szótlanul kulcsolta össze kezeit nyaka körül, szemérmetesen, félénken, mint egy megfogott madár, simult szerette keblére. Szemeiben könnyek csillogtak és ajkai susogtak gyorsan és mindig gyorsabban az ő déli anyanyelvének idegen érthetetlen szavaival, míg végre ezen ujongó szerelem szóban érte el legmagasabb tetőpontját. — Anzelm ! Ekkor félrezzen és kiszakítja magát. — Istenem ! — sóhajtott föl, — mit tettem ! Én nem vagyok szabad, én ama szemfényvesztőknek leköteleztem magamat a sátorban, hozzájok tartozom, s nincs hatalom a világon, a mely esküm alól föloldhasson ! — Úgy törd meg saját erődből ! — hangzik mellette szilárdan és bátran — A szerelem szentebb az eskünél, melyet nekem tessz! Bátorság óra! kövess engem ! — Kezei lassan alá hanyatlanak arczáról. — Hová ? — kérdé hebegve. — Az oltárhoz ! — felelé komolyan, — és el innen ama piaczi énekesek közeléből! — — Anzelm! mit akarsz cselekedni? megkeseríteni szüleidet? Gyorsan elhalványul szép tekintete, aztán szilár- I dán magához szorítva Uja szép karcsú termetét, boldogságtól sugárzó szemeit a tiszta csillagos égre emeli. — Isten segéljen! szeretlek téged! — A korcsma előtt még csak egyetlen egy szekér áll. A kis szürke ló türelmetlenül kaparja a földet. Az alacsony korcsma ablakaiból pohárkaczintásokkal vegyes nevetés hallszik az utczára. A neunhauzeni kastély fiatal kertésze kifizeti tartozását és sietve nyomja széles karimájú kalapját fürtös hajára. Oda künn a virágzó bodzafák alatt egy sötét alak támaszkodik, Anzelm egyenesen hozzá siet s halkan susogva vezeti a korcsma előtt álló nyílt járműhöz. Erős karjaival fölemeli, aztán gyorsan melléje lebben, kezébe ragadja a gyeplőszárat, s elragadtatással öleli magához kedvesét. — Enyém lesz-e fia? — az én törvényes feleségem, mostantól kezdve mindörökké? — kérdezé Anzelm még egyszer, egyszerűen, röviden és mesterkéletlenül, de mély komolysággal, mint az isten előtt az imádságban. — Én téged szeretni, nem imádni foglak, mint lelkemet; bár a világ vessen meg, úgy sem hagylak el halálom órájáig! — — Követlek kedvesem és boldoggá teszlek, ha mindjárt szivem vérével kellene is boldogságodat megvásárolnom ! Hej ! megkapja a járművet a kicsi szürke , zörög a könnyű szekér a holdvilágos mezőkön keresztül. Fák és harasztok mint valami árnyak tűntek titokzatosan el mellettök, bólintgatva a hűvös éji szélben, mely ágaik között susogott. Távol barátságos gyertyavilágok fénylenek , majd eltűntek a rathenovi tornyok az éj szürkületében, hetyke ugatással követte egy spiczli kutya egy útszéli magánosan álló tanyából, s álomszerűen surrant el három kicsiny parasztház mellettök. Egyik falu a másik után búvik elő és tűnik el mögöttük, kopasz tör-