Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-05-01 / 49. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Csütörtök, május 1. XIV. évfolyam. 49. szám. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IM­eg­jeleniss: ixetenssiivt Háromszor: Kedden, Csiö­törtölsön, és Szombaton. Bernstein Márk könyvnyomdája, hová tan küldve: az előfizetési pénzek és hirdetések bér-Egész évre . . . 7 frt — kr. mentesen küldendők Félévre . . . Negyedévre . . helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos- 1 Kiadóhivatal.. Előfizetési ár Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében, Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Hausenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, fő­piacz, 629. az. o. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. • 3 „ 50 „ ■ 1 „ 80 „ NEMERE. Hazánk és a külföld. — Politikai szemle. — Az egyiptomi konferenczia még függőben van. Anglia meghívása már átadatott ugyan Bécsben és valószínűleg a többi kabineteknek is, de kérdéses, hogy Törökország, Francziaor­­szág és Olaszország, kik Anglia mellett az egyiptomi ügyekben leginkább érdekelve van­nak, meg fognak e elégedni a konferenczia ed­digi program­jával, mely csak az egyiptomi pénzügyek rendezésére szorítkozik. Monarchiánk és Németország nem elsőrendű érdekjelek az egyiptomi kérdésben, eddigi állá­suk is arra szorítkozott, hogy alattvalóik sor­sa és érdeke biztosíttassék. Hogy Egyiptomban a béke valahára tartósan meghonosuljon, ez természetesen általános kereskedelmi és kultu­rális szempontból érdekében áll minden európai hatalomnak. De a pharaók országában Anglia viszi a főszerepet, lássa, hogy boldogul Fran­­cziaországgal, Török-­s Olaszországgal. Ha az egyiptomi pénzügyek rendeztetnek, akkor valószínűleg azon magyar-osztrák alatt­valók kárpótlása is szőnyegre fog kerülni, kik a két évvel ezelőtt Egyiptomban lefolyt ese­mények alatt szenvedtek kárt. De a konferen­czia még nem tény, a hatalmak még fontol­gatnak és ez eltarthat még jó sokáig. Gladstone legutóbbi nyilatkozatait az angol alsóházban úgy magyarázzák, hogy a kabinet elhatározta a szudáni expedícziót. Optimisták már abban reménykedtek, hogy az expediczió nem angol és egyiptomi, hanem angol és indiai csapatokból fog szerveztetni, a­mi azonban még kétséges. A minap Kairóban tartott mi­nisztertanácson részt vettek Sherif és Riaz volt kabinetfőnökök is, kiktől az angoloknak volt mit hallaniok . Riaz keserű szemrehányá­sokat tett s azt mondta, hogy Anglia felelős a mai nyomorult kormányzatért Egyptom­ban. Nubar pasa a „Times“ levelezője előtt úgy nyilatkozott, hogy kész lemondani, ha Anglia szándéka Egyiptom felett a védnökséget elvál­lalja, ha az angol kormány tanácsát követte volna és Zibert Khartumba küldi, ma már Gordon teljes biztonságban érezné magát Kai­róban, de még a mai válságban is jót áll a tartós és erélyes kormányzásért, csak engedje­nek neki szabad mozgást és ne akarják inkább eltávolítani. A szudáni expedíc­iót Berber felszabadítá­sára már általában elkésettnek tekintik. Angolországban jelenleg minden napi kér­dés, a választási törvény reformja, a kormány­nak a marhák bevitele ügyében tett előterjesz­tése alkalmával történt veresége és a költség­­vetés háttérbe szorul az egyiptomi kérdés előtt. A kedélyek nagyon fel vannak izgatva. Gor­don javára számos ajándék érkezik és 200 emberből álló önkéntes csapat, szervezkedik, hogy segítségére menjen. A „Daily News“ egy kairói sürgönye szerint az ottani franczia kon­zul, Harrére Kamill a khartumi franczia kon­zultól, Herbintól következő sürgönyt kapta: „Nem félek és mindenre el vagyok készülve. A helyzet kétségbeejtő, az egészségi állapot azonban jó.“­­ A „Standard“ azt írja, hogy 8000 ember lesz, ha létrejön a szudáni vegyes expedíc­ió, a­miben Kairóban kételkednek, de azt hiszik, hogy a csapatok elindítását Baring­nak Londonba való visszatértéig elhalasztják. Kairóból legújabban is azt jelentik, hogy a délre küldendő expedíc­ió előkészületei erélye­sen folynak. Úgy számítják, hogy körülbelül nyolczezer ember fog Kairóból útnak indíttatni. A Khartumból érkezett utolsó hírek remény­telennek tüntetik fel az ottani helyzetet Khar­­thum és Berber eleste e hírek szerint már csak pár hét, sőt úgy lehet, pár nap kérdése, ha segély jókor nem érkezik. Jókai jelöltsége. Ha van az ilyefalvi Választóke­rületben még kormánypárti szavazó — annak szól a félbivalos „O. É.“ következő tudósítása: „A kassai szabadelvű párt választmányának 28- án tartót értekezletén felolvastatott és éljenzéssel fogadtatott Jókai Mór levele, melyben kijelenti, hogy a kassai jelöltséget s megválasztása esetén a kép­viselőséget elfogadja s a választmány meghatározá­sától teszi függővé, mikor jöjjön Kassára választói előtt programmbeszédét mintap­tgni. Az értekezlet er­re május hó 25-ikét határozta meg.“ Ez csak megvitathatatlan s bizonysága annak, hogy Jókki csak korteskedni volt itt. Válaszszátok meg már most őt — kormánypárti választók. A jelöltség elfogadása is csak kortesfogás volt — majd ajánlani fogja ide Beksics Gusztávot. Splényi Ödön báró a képviselői jelöltséget a gyergyó­szentmiklósi kerületben —­ mint onnan la­punkat értesítik — elfogadta. A nemes báró, ki tudvalevőleg a függetlenségi elvek harczosa, pár nyarat a borszéki fürdőn töltött s itt a választók értelmiségével nagyon megkedveltette magát, férfias s a mellett nyájas, műveit modora a társas élet központjává helyezték a bárót, ki a mellett jóté­kony czélok érdekében is több áldozatot hozott, így például múlt évben a gy.-tekerőpataki égettek javára az ő kezdeményezésére rendezett táncrestély pár száz forint jövedelmet szerzett a szerencsétlen károsultaknak, a borszéki iskola alap pedig fenn­­költ szellemű nejének Splényiné Blaha Lujza asszony áldozatkészsége folytán alig két év alatt 800 frtnyi összeggel szaporodott. Hová növi ki ma­gát ez összeg, ha a gyergyóiak igyekeznek a bárót és vele együtt nejét, a nemzet csalogányát is ma­gukhoz csatolni? A király 3 órakor látogatást tett nála s félóráig a legbarátságosabban társalogtak. A fejedelem Schön­­brunnban viszonozta a látogatást; meglátogatta to­vábbá Lipót bajor herczeget s Gizella herczegnőt és Kálnoky grófot. Az an der Wien színházban a „Der Marquis von Rivoli“ czímű darabot végig­nézte. Másnap 27-én délután pedig tovább utazott Darmstadtba, hogy részt vegyen bátyjának, Batten­berg Sándor Lajos herczegnek Viktória hesszeni herczegnővel végbemenő esküvőjén. Madridból távírják, hogy Badajoz és Ciudad-real közt a vasútvonalon ápril 28-án nagy szerencsétlen­ség történt. A személyvonat egy folyó közelében a vágányból kisiklott s a mozdony az összes kocsik­kal a folyóba zuhant. Több mint hatvan ember halt meg; a szerencsétlenül jártak között ötven ki­szolgált katona van. A madridi lapok azt gyanit­­tatják, hogy a szerencsétlenség az össze­esküvők műve. .................... * A román király kitüntetése. Ő Felsége a román királynak az aranygyapjas-rendet adomá­­nyozta. A képviselőházban ápril 29 én a közlekedésügyér benyújtó a szegedi árm­entesítő társulat ügyeinek rendezéséről és marosludas-beszterczei helyi vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatokat. Az ipar­­törvényjavaslat végleg elfogadtatott. Általánosság­ban úgy, mint részleteiben elfogadtattak : a fegy­­házak építéséről, a Svájczczal a szegénység köl­csönös biztosítására kötött szerződésről szóló tör­vényjavaslatok. A trónörököspár tiszteletére Belgrádban 29-én este 49 terítékű díszebad volt a királyi palota téli kertjében katonai zenekarral. Félkilenczkor a sza­kadó eső daczára nagyszerű fáklyásmenet rendez­tetek. Kilencz órakor a tömeg lelkesült éljenzése közben a trónörököspár a kikötőhöz kocsizott, a szívélyes búcsú után az „Orient“-re szállt s nagy ágyudörgés és a hymnus hangjai mellett Zimony­­nak indult. Sándor bolgár fejezselem 26-án délután 2 órakor érkezett Bécsbe s a Hotel Imperialban szállt meg. BRASSÓ. — 1884. ápril­is 28-án. (Jókai csókjai. Brassói magyar dalegylet. Román gyűlés.) A köszörűs költő a brassói vas­uti indóháznál két úri­embert, kik őt a vasúthoz kísérték, jobbról­­balról úgy megpuszilta, hogy a mozdonyvezetők szakszerű véleménye szerint „Kunczut az a „Brem­ser“, a­ki a legnagyobb megerőltetéssel ily hango­­kat előidézni tudna.“ Már hallom, midőn szomszé­dom a „Nemzet“ előfizetési felhívásából olvassa, hogy legközelebb Jókainak egy új regénye fog megjelenni, melynek czíme: „A csók Erdélyben“ leend. A mi koszorús költőnk csakugyan nagyon elérzékenyedett. Ámde kérdés: mi indítja Jókait a csókoláshoz vagy a csókolásra? Az-e, mi egy gyermeket a csókra késztet, midőn a szülői házat elhagyja? az-e, mi az anyát, midőn leánya férjhez megy ? Dóczi Lajos, mindenesetre jobban meg tudná nekünk a Jókai csókjait magyarázni, de mi erre képesek nem va­gyunk. A legvalószínűbb azonban az, hogy Jókai az ilyefalvi választókerületben regényeivel, politikai múltjával, és legkevésbbé utolsó ízben tartott be­számoló és programmbeszédével nem volt képes Nemes Nándor gróf ellen magának mandátumot biztosítani. A kormánypárt végrehajtó bizottsága azonban látva, hogy a székely nép nem fogja ma­gát többé mamelukok által kisüstökbe Üstöküknél üstökösnek tartatni, felszólitá Mókai Jochestan köl­tőnket, hogy hagyjon fel a kormány érdekében Kassa város mandátumával s ennélfogva Jókai kény­telen volt mint koszorús regényíró rossz politikája részére az ilyefalvi kerületben csókokkal pártot szerezni. Az ilyefalvi csókpárt tehát csókolja meg .... Jókait. A megszűnt brassói magyar dalárda és dalkör tagjai által életbeléptetett „brassói magyar dal­egylet“ következő tartalmú felhívást intézi Brassó magyar értelmiségéhez: „Alulirt választmány tisztelettel értesíti Czimedet, hogy a Brassói Magyar Dalegylet a nagyraélt gű ma­gyar kir. belügyminiszter urnak i. é. 13041. szá­mú rendeletével megerősített alapszabályai alapján megalakult, s nyilvános működését május hó 3-án este tartandó rendkívüli dalestélyével megkezdi. Az eszme tehát, mely városunk hazafias érzelmű polgárságának keblében régóta kegyes óhajtásként él: az erők egyesítése által emelni a dal művészi értékét, összhangot teremteni a dal által a társa­dalomban, s alkalmat adni rá, hogy városunk min­den rendű és rangú polgára az erkölcs- és érzelem­­nemesitő műélvezetek iránt fogékonynyá tétetvén, a jó ízlés, a társas együttlét és közértelmiség előmoz­­dittassék s a magyar műdal iránti érdeklődés mint szent kapocs tartsa össze a különböző életczélokért küzdő egy haza fiait — ez eszme mondjuk — rész­ben már valósult. A megalakult dalegylet 33 működő tagja — kik közül 10 tanár és tanító, 12 más tisztviselő s 11 iparos és kereskedő — valamint Jaschik Gyula kar-

Next