Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-01 / 73. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 73. szám. Kedd, julius 1. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. , társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. üvleg-jelenik Hetenknt háromszor: Kledden, Cs'Cstörtörcöni. és Szombaton. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ 60 „ Negyedévre ... . 1 „ 80 „ Kiadóhivatal .Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények felvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében, Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Hausenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztésért iroda: Sepsi-Szentgyörgyün, főpiacz, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle ház), hogy a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. A t. olvasókhoz. A „Nemere Határszéli Közlöny“ július hó elsejével fennállása tizennegyedik évének második felébe lépett. Tizennegyedik éve küzd e lap a közjóért s vidékünk érdekeiért. Nem pártszellemű, egyedül csak az ország s vidékünk összérdeke vezérelt minket s ez fog vezérelni ezentúl is. A sajtó van hivatva életben lévő közhasznú intézmények felett őrködni, hiányzókat életbe hivni. A sajtónak elfogulatlannak kell lennie, nem elnézőnek saját pártja iránt s túlkövetelőnek más párttal szemben. Lapunk mindenkor azon magaslatra tudott helyezkedni, mely ehhez megkivántatik. Elég bátorsággal birtunk s fogunk birni ezentúl is az igazság kedvéért bármikor is síkra szállani. Nem leszünk elfogultak egy párttal szemben sem, de nem is leszünk túlkövetelők. Annyit fogunk követelni, a mennyihez jogunk van, a mennyit a közérdek követel, mert a sajtó a közérdek védője, a közvélemény képviselője. Lapunk kiváló gondot fordított eddig a haza és külföld nevezetesebb politikai és társadalmi mozzanataira, közigazgatási, törvénykezési s pénzügyi hatóságaink működésére, vidéki életünk minden legcsekélyebb jelenségére, a földmivelés, ipar és kereskedelemre, nemkülönben az oly fontos tanügyre s az irodalomra, a mellett azonban folyton éber figyelemmel kisérvén a határszél idegen elemeinek magyarosodását. Igyekeztünk tőlünk telhetőleg befolyni a vegyes ajkú, idegen nemzetiségű polgártársaink békés együttélésére s működésére, igyekeztünk megkedveltetni velők s terjeszteni körükben a magyar állameszmét. Mindezekre pártatlan igazsággal fogunk gondolni ezután is. Czélunk a haza java s igy elsősorban vidékünk emelése, — mert csak így járulhatunk hozzá a nagy feladat megoldásához. Nagy figyelmet fogunk ezentúl is fordítani kiválóan Brassó megye és város minden intézményére és érdekeire. Ez az ország legkeletibb része, három nemzetiség él ott együtt, ezeknek karöltve és vállvetve kell működni, — az ott élő két idegen nemzetiség között kell lobogtatni a magyarosodás szent zászlaját. Ezenkívül annyi mindenféle érdeke van a brassói magyarságnak, melynek képviselésre, szellőztetésre van szüksége. Brassónak egész új társadalmi életet kell teremteni, a hétfalusi magyarságot szellemileg, erkölcsileg s anyagilag emelni, a brassói ipar s kereskedelem ügyében munkálkodni, ennek nagy szüksége van erre. Szóval híven fogjuk követni azt a programmot, melyet e lap szerkesztésének átvételekor vallottunk. Mindehhez azonban szellemi és erkölcsi támogatás kell, a nélkül a legjobb igyekezet is hajótörést szenved. Ezt kérjük. olvasóinktól, e nélkül minden fáradságunk meddő marad. Eddig szerencsések voltunk ebben részesülni, kérjük azt továbbra is s még nagyobb mértékben. S midőn megköszönnék az eddigi szíves támogatást, reméljük azt továbbra is megtartani. S.-Szentgyörgy, 1884. julius 1. A „Nemere Határszéli Közlöny“ szerkesztősége. Kiadói szó. A szerkesztőség kérelméhez csatlakozunk mi is. Nem kímélünk semmi áldozatot a lap külső kiállítását illetőleg s nem fogunk kimélni ezután sem, csak mennél nagyobb anyagi támogatást kérünk. Kérjük t. előfizetőinket, akiknek előfizetése június végével lejárt, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani. Azon t. előfizetőket pedig, kik díjaikkal még hátralékban vannak, kérjük, szíveskedjenek tartozásukat mielőbb kiegyenlíteni, nehogy a lap pontos szétküldésében fennakadás legyen. Reméljük, hogy t. előfizetőink továbbra is oly jóindulattal viseltetnek lapunk iránt s igy kérjük, szíveskedjenek azt ismerőseik között lehetőleg terjeszteni. Szives gyűjtőknek hat előfizető után egy tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Mutatványszámokat kívánatra szívesen küldünk. Előfizetési ár: Félévre (jul.—decz.) . . 3 írt 50 kr. Negyedévre (jul.—szept.) . 1 írt 80 kr. Egy egész évre . . . . 7 frt. — A hátralékban levő előfizetési pénzek mielőbbi szives beküldését tisztelettel kéri a kiadóhivatal. A londoni konferenczia. (1.) Londonban tegnap kellett összejönnie a konferencziának, melyen Gladstone kijelentése szerint képviselve lesznek az összes hatalmak, Törökországot sem véve ki. Hogy mi lesz a konferenczia határozata, arra nézve nem foroghat fenn kétely. A két leginkább érdekelt s együtt tartva leghatalmasabb állam: Francziaország és Anglia, kész megállapodásokkal mennek oda. A többi hatalmaknak nincs érdekükben, hogy ellenök frontot csináljanak, már annálfogva sem, mert ezen megállapodások szerint épen a nemzetközi érdekeknek tett Anglia legtöbb konceszsziót. De nem fognák ezt tenni máskülönben sem, hiszen Anglia ura volt e tekintetben a helyzetnek eddig is, míg egyedül állott, ma Francziaország támogatása is mellette van. Mind az angol, mind a franczia parlament előlegesen is foglalkozott a két állam között létrejött egyezséggel. Elő lett az terjesztve Párisban és Londonban. S egy sajátságos tény lett ez alkalomból tapasztalható. A franczia parlamentben azt vetették a kormány szemére, hogy túlságosan sokat engedett Angliának, viszont Londonban arról beszéltek, hogy Gladstone megalázta Nagy-Britanniát, oly nagy előnyökről mondott le Francziaország és egész Európa javára. Jól jegyezte meg Ferry miniszterelnök, hogy e tény maga a mellett bizonyít, hogy a két egyezkedő állam közül mindegyik neki megfelelő szerződést kötött. Ott, ahol két állam egyezkedik s az érdekek ellentétesek, valóban nem is képzelhető más megállapodás, mint olyan, melyet bizonyos fokig elégtelennek talál mindkét fél. Anglia részéről bizonyos engedékenység nagyon természetes. Nem tudott ura maradni a helyzetnek. A bajok és zavarok feje fölé nőttek a Nílus-partokon. A maga emberségéből s egyedül a saját erejére hagyva, nem tudott volna tovább küzdeni, kivált nem győzelmesen. Annál kevésbbé lenne erre képes ma, midőn az előbbiekhez egy új kudarcz is járul: Berber elvesztése. Ma kétségtelen már, hogy május hó utolsó napjaiban az egész berberi helyőrség le lett kontzolva s a hely a lázadóknak kezeibe jutott. A további hadviselés ezen a vidéken úgyszólván lehetetlenné vált s a nyári hőség harczképtelenné tenne újabb csapatokat is, melyek esetleg oda küldhetők lennének. És Anglia valóban nagy koncessziókat tett Francziaországnak és Európának. Egyiptom ügyét európai kérdéssé tette, míg az utóbbi évek alatt egyenesen angol kérdés volt az. Eddig nem tűrt semmiféle beleavatkozást, még csak beleszólást sem. Az ügyeket legjobb belátása szerint vitte s lehetőleg úgy, hogy a speciális angol kereskedelmi és tinancziális érdekek érvényre jussanak, ellenben a többi hatalmakkal nem gondolt. Most beleegyezett, hogy Egyiptom fináncziainak miként való rendezésébe valamennyi hatalomnak legyen beleszólása, s az egész okkupáczió felett való ítéletet is annak fóruma elé vitte. A financziakat ellenőriző bizottság valamennyi nagyhatalom képviselőiből lesz összealkotva s Anglia legfeljebb annyi előjogot tart fenn magának, hogy ő fog elnökölni. A felett pedig, hogy az okkupáczió fenn legyen e tartható 1888-on túl is, Európa fog határozni. Eddig e kérdésben Anglia nem tűrt ellenmondást vagy beleszólást; kénye-kedvétől függött az egész. Ma elismeri, hogy e kérdésben bírája neki Európa. Nagy engedmény az, amit Anglia tesz, mondhatjuk, hogy nagy megalázkodás is egyszersmind Európa előtt. Aki úgy beszélt, mint Gladstone csak nemrégiben is, az bizonyos mértékig kompromittálja politikáját midőn ekkora engedményekre kényszerítik rá a tények. Francziaország meg lehet elégedve az eredménynyel, melyet kormánya kivívott. Igaz, hogy sok franczia élénken emlékezik még azokra az időkre, midőn a Nílus vidékén ők voltak az urak. A szuezi csatorna építése által az ő szavuk döntött. A franczia tőke nyert legfőbbképen Egyiptomban elhelyeztetést, ők építettek gyárakat, vasutakat, a kereskedelem szálai az ő kezeikben összpontosultak. De politikában nem lehet a múltból kiindulni, csak a jelenből. A francziák ki lettek Egyiptomból szorítva: ez a tény és ez a jelen. Ezentúl javukra változik meg a helyzet. Régi befolyásukat nem szerzik vissza, a kondominiumról is le kell mondaniok, de az eddigi állapothoz képest mégis előnyöket érnek el. Amit Anglia veszt, azt főleg Francziaország nyeri meg.