Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-10-23 / 119. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 119. szám. Csütörtök, október 25. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. ^ ----L ü - ■ ■! ■■■ ■ » '_L Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdíj külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. IM megjelenüst: Yaeten.kb. háromszor: IKZed-dexi, Csüötörtöldön. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, fopincz, 029. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ A brassói magyarság ügyéhez. (Válasz a „Kronstädter Zeitung“-nak.) VII. De tekintsük részletesen, hogy mit kívántam én a saját érdekünkben. Kívántam, hogy az állam itt állami iskolákat állítson fel, melyekben a tannyelv a magyar legyen, és melyek a szász és román iskolákat versenyben fölülmúlják. A „Kr. Ztg.“ további állami iskolák felállítása ellen tiltakozik, mert szerinte ily iskolák által Brassó magyarizáltatnék, és különös a „Culturvolk“-nak egyik lapja, egy lap, mely a műveltséget kell hogy képviselje, ha hivatását felfogja, küzd az iskolák felállítása ellen, és küzd miért? mert a szászok magyarosításától fél ! Hát annyira vagyunk a szász nemzetiséggel, hogy azt az iskolák is veszélyeztethetik? Ha igen, akkor — bármily különösnek is tűnjék fel, hogy magyar részről jön a bátorítás — vegyenek példát rólunk, kiknek nemzetiségén az ötvenes évek germanizáló erőszakoskodása és a sok német iskola nemcsak nem változtatott, de azt még megerősítette és ahhoz való ragaszkodásunkat fokozta; és ne féljenek a magyar iskolától, mely ha a tudományt és műveltséget magyar nyelven is tanítja, a nemzetiséget soha sem veszélyezteti. Igen, meg fogják tanítni ezen iskolák a szászokat a magyar nyelvre, és a hazafiságra is tán, ha ezen érzék még bennök megvan bár részben; ez azonban csak előnyükre fog szolgálni, mert nyelvünk ismerete és hazaszeretetük csak közelebb hozza őket szívünkhöz, mire bizonyára nagyobb szükségük van, mint nekünk. A királyi táblák decentralizácziója alkalmából egyik kerületi táblának ide leendő elhelyezésében és abban, hogy kívánatosnak tartom, miszerint ahhoz és általában az itteni hivatalokhoz jó magyar érzelmű hivatalnokok neveztessenek ki, magyarosítást csak a „Kr. Ztg.“ láthat, mert sem a kerületi táblának, sem a hivatalnokoknak feladata nem lehet a szászokat nemzetiségükhöz való ragaszkodásuktól eltántorítani; azt pedig a „Kr. Ztg.“, de semmiféle szász sem tilthatja meg nekem, hogy inkább ne érezzek vonzalmat és bizalmat a magyarhoz, és épen ezen érzelem sugallja nekem, hogy a fenti óhajnak kifejezést adjak, concedálván, hogy ha idővel akad a szászok között oly jó és igaz hazafi, ki nyelvünket bírja és hazánkat, de nemzetünket is szereti, amilyen különben elvétve most is van közöttük, ez hivatalba helyeztessék, úgy, amint ez az arravalókkal eddig is történt. Kívántam, hogy a kormány itt iskolák és hivatalok részére nagyobbszerű építkezéseket eszközöljön, hogy az állameszme tekintélyének visszaszerzése, helyreállítása és öregbítése érdekében a szükségeseket tegye meg; kívántam, hogy a városi vagyonkezelés jobban ellenőriztessék és rendeztessék, hogy a hivatalnokok tevékenysége fokoztassék és ellenőriztessék; kívántam, hogy a lakosság igényeire, ami a világítást, vízvezetéket és kövezetet illeti, nagyobb gond fordíttassék stb., — és mindebben a „Kronstudter Zeitung“ nem lát egyebet, mint magyarosítás utáni törekvést és szász elnyomatást. No hát én mindezt magyarosításnak, olyan értelemben, mint ezt a „Kr. Ztg.“ kikürtöli, nem tartom, és ezen óhajaim teljesülésének ellenzője csak az lehet, ki nem bírja felfogni, hogy mi a közjó, a ki elfogult és a ki nem tudja belátni, hogy ami a városi intézkedésekben a közjót czélozza, egyaránt szolgál a magyar, szász és románnak is. Ha van azonban magyarosítás is óhajaimban, ez a dolgok természetében rejlik, amenynyiben hiszem, hogy ha szász polgártársaink látni fogják, hogy kormányunknak, hazánknak és nemzetünknek benn és künn van tekintélye, ha látni fogják, hogy a közérdek folytonosan éber figyelemmel ellenőriztetik hatóságaink és a kormányunk által; ha látni fogják, hogy a város a polgárok érdekeit szívén hordja, a városi közvagyont lelkiismeretesen kezeli, a hivatalnokok pontosan és lelkiismeretesen végzik dolgukat; ha látni fogják, hogy a városban csend és rend van, hogy a községi rovatai, a közvagyon helyes kezelése következtében megszűnik és az adósság elenyészik, és ha látni fogja, hogy a polgárság is testvéries egyetértésben él, mert minden nemzetiség belátja, hogy a közügyek terén csak együttes működés vezethet üdvös eredményre, — ha, mondom, mindezt a szászok látni és belátni fogják , hiszem, hogy vonzalmuk és ragaszkodásuk hazánkhoz és nemzetünkhöz is emelkedni fog, és ennyiben magyarosodni fognak. Végül befejezésül nem mulaszthatom el még a „Kr. Ztg.“-nak a következőket különös figyelmébe ajánlani. A „Nemere“ békés harczot indítványozott és a „Kr. Ztg.“ maga is azt mondja, hogy a „békés harcznak“ nem ellensége, mert a szocziális téren ennek úgy sem lehet útját állani. A „Nemerédben megjelent czikkeim ezen békés harcz érzetében tisztességes és nem sértő hangon vannak tartva, amint jelen czikkeimben is (nem kerültem, mert természetemen kívül áll ezen irány) egyetlen sértő, személyeskedő kifejezés sincsen. A „Kr. Ztg.“ czikkeiben azonban hemzsegnek a „hazug“, „gyalázatos“, „rágalom“ stb. kifejezések, mely kifejezések egy tisztességes lap hasábjairól nemcsak az illem által kitiltvák, de a lap szerkesztője jellemének megbirálására is a legszebb alapot nem nyújtják. De nem illik a „Kr. Ztg.“ hangja a „békés harcz“ által feltételezett békéhez sem, mert a harcz csak addig békés, mig az eszközök, melyekkel az vivatik, nem élesek; a „Kr. Ztg.“ kifejezései azonban élesek, és ha ezúttal épen az ügy és a béke érdekében mi az éles eszközöktől eltekintettünk, kérjük a ,,Kr. Ztg.“-ot is, hogy jövőre, ha a békés küzdelem zászlóvivője akar maradni a szász részről, és a békét óhajtja, használja azon tisztességes hangot, melyet az állam és a becsület minden műveit embertől és hírlaptól elvár és a melyet én, hacsak nem provokáltatom, szem elől téveszteni nem fogok. Bonifacius. A képviselőház bíráló bizottságaiból. A második bíráló bizottság 20-án tárgyalta a Toldy-Horváth Lajos gróf bereczki megválasztása ellen beadott kérvényt s másfélórai tanácskozás után úgy szólt, hogy a kérvény alaki hiányok miatt visszautasittatik, de mert a választás ténye a választási jegyzőkönyvben is úgy van leírva, mint a kérvényben, hogy t. i. Gábor Péter váltelnök Lyka Dornét ő választói jogosultságának igazolását kérte s meg nem kapván, Toldy-Horváthot képviselőnek kiáltotta ki, a mi törvénytelen eljárás volt, ez alapon tehát a választás megsemmisittetik. Sennyey Pál bárót hétfőn délelőtt hosszasabb magánhallgatáson fogadta ő felsége a király. A báró legközelebb vidékre utazik, hogy gyöngélkedéséből egészen kiépüljön s pár nap múlva ismét visszatér a fővárosba, ahol ezentúl állandóan marad. A kihallgatás befejező ténynek tekinthető Sennyey báró országbíróvá való kinevezéséhez, mely nyomon követi az országbírói és a kir. kúria elnöki méltóságok különválasztásának szentesítését. Az erre vonatkozó törvényjavaslat tudvalevőleg már pár nap óta a ház asztalán fekszik s a ház határozatához képest elsősorban kerül tárgyalás alá, meglehet még a szétfolyó fölirati vita befejezése előtt, miután az meglehetősen hosszúnak ígérkezik. Az országbiróság, — írja a „P. Ll.* — az első zászlós méltóságok egyike, melyhez a szeplőtlen jellemtől s viselőjének magas személyes tekintélyétől és kitűnő állásától eltekintve, semmi különös kualifikáczió nem szükséges. Ellenben a kúriai elnökség hivatali állás - viselőjének jogi szaktekintélynek kell lennie, tehát bírhat valaki az egyik állásra megfelelő minősítéssel a nélkül, hogy amásikra is bízna, ésannyira, hogy a két méltóság elválasztásának szüksége úgyszólván a dolog természetében fekszik. Ha egyszer a szóban forgó javaslat törvényerőre emelkedik, akkor Sennyey Pál kétségkívül országbíróvá lesz ; s ha Szögyény, a főrendiház elnöke, továbbra is megmarad amaz elhatározása mellett, hogy ezen méltóságról lemond, akkor a főrendiház elnökségére is kineveztetik. Ami Tisza miniszterelnököt és Sennyey bárót illeti, közülök egyiket sem lehet „győző“-nek tekinteni, mert közöttük egyáltalán nem is volt semmiféle harcz. De nem lehet politikai irányváltozásról vagy egyik táborból a másikba való átmeneteiről sem beszélni, hanem csupán két férfiú meggyőződéséről oly kérdésekben, melyekre nézve mindketten egyenlő nézetben vannak és voltak azelőtt is. A képviselőház okt. 20-iki ülésében nyújtotta be Tisza Kálmán miniszterelnök minap bejelentett törvényjavaslatát a főrendiház szervezéséről. A törvényjavaslat 21 tagú bizottságnak fog kiadatni előzetes tárgyalás végett. A felirati vitában csak négyen vettek részt: Horváth Gyula, aki ma egyikét mondta legsikerültebb polemikus beszédeinek, amelyet még az ellenzék is osztatlan figyelemmel hallgatott. Horánszky Nándort a beszéd személyes felszólalásra indította, mire ismét Horváth Gyula tett néhány megjegyzést. Ezután Fenyvessy Ferencz emelt szót, beszédében főleg az antiszemiták ellen élesen kelve ki, ami ezek részéről többszörös közbeszólást provokált. Majd Tisza miniszterelnök szólalt fölt, nagy sikerrel polemizálva az ellenzéki szónokok ellen. Végül Jánossy János (kath. pap) általános tetszéssel fogadott beszédben a kath. papság nevében utasított vissza minden szolidaritást Komlóssy Ferencz, főleg pedig Zimándy Ignácz föllépésével. A horvát stipendisták. A magyar országgyűlésre választott negyven horvát képviselő e hó 19-én Zágrábba értekezletre gyűlt össze, melyen elhatározta, hogy a tartománygyűlés elnapolása után Budapesten testületileg tisztelegni fognak az országgyűlés két háza elnökénél és a kormányelnöknél s ez alkalommal a párt programmját is ki fogják fejteni. Az országgyűlési horvát képviselők pártkörének elnökévé Vukotinovics választatott.