Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-11-08 / 125. szám
Brassói levél. —• Jubilaeum, fillérestély, társasestély, műkedvelői előadás, visszhangra visszhang, rongyos egylet. — Tekintetes szerkesztő ur ! Becses engedelmével élve, referálok különféle brassói dolgokról, melyek t. olvasóit bizonyára érdelkelni fogják. Kezdem a jubilaeumon és végzem a rongyos egyleten. Nem írok ugyan sokat egyikről sem, mert hát azt hiszem a jubilaeumról fekszik már kimerítő tudósítás szerkesztő úr asztalán , de elvégre is szerény véleményem szerint eleget mondok a jubilaeumról, ha arról értesítem, hogy az estély tiszta jövedelme 244 frt. Ez már magában véve is ritkaság Brassóban, most meg annál is inkább, hogy még egy másik mulatság is volt ezen estén, t. i. a protestáns nőegyletés azonkívül halottak napja előtt is voltunk, amikor a katholikus világ a temetőbe tódul, egy estét a halottaknak szentelendő. Mindazonáltal úgy a lutheránus, mint a református mulatság is igen jól sikerült, nagyon látogatott volt. Eleintén rosszul esett ugyan az a kettészakadás, de hát belenyugodtak azután abba is, megmutatta a következmény. A feszesség tart még egy kicsit, no de majd elmúlik az is. Legjobban örvendettek a vendéglősök, mindegyiknek jutott valami. Hja ! nálunk vig élet foly. Alig hevertük ki a dalegylet estélyének fáradságát, már két másikra kellett mennünk s még jóformán ki sem aludtuk a korhelységet, már elmehetünk a polgári körbe, mely 16-án este saját helyiségeiben hangversenynyel, társas körvacsorával , tombolával egybekötött házi társas estélyt rendez. Az, amennyire előzze ítélhetni, igen kedélyes lesz ; meghívó nincs, sem belépti díj, sőt az ember még ingyen elletik is. No úgy , bár, jó világot élünk ! Nemcsak szabad bemenet, de még jó vacsora is van. Kelle több ? Erre csak eljönnek a tagok ?... A rendező bizottság azt hiszi, hogy a termek zsúfolásig tömve lesznek. E véleményben magam is osztozom. De másrészt szükséges is, hogy sokan legyenek, mert különben nem fogy el az a sok étel, amit a tagok jegyeztek. Fenn voltam a polgári körben, ott láttam az aláírási ívet, és valóban bámultam ezen áldozatkészségen. S ha majd ennek is vége lesz, akkor előáll a kis Göllner Károly tanár barátunk három műkedvelői eladással. A tervezet deczember első három péntekére szól, s egyszersmind három czélnak is lesz szánva a tiszta jövedelem. Az állami iskolák s kath. iskolák szegény tanulóinak s dalegyletnek. Az utóbbi ellen nincs kifogásom, de volna a két iskola ellen. Mi értendő az alatt, hogy szegény tanulók javára ? Csak nem akarunk pénzt kiosztani ! . . . Bizonyára felruházás van értve alatta. Erre pedig legegyszerűbb és leghelyesebb volna ezt a pénzt a rongyos egyletnek adni, hogy megkezdhesse működését. Hisz a rongyos egylet f. hátén amúgy is megalakul, szerény véleményem szerint tehát legczélszerűbb volna két részt ideadni. Valóban örvendünk már, hogy a szerkesztő úr szén terve is megvalósul, ebből is csak nekünk van hasznunk. Örvendünk különösen annak is, hogy sikerült megnyerni a nemes ügynek a társalgó kitűnő igazgatóját Lázár Gerő urat, aki az alakuló közgyűlést, mint t. szerkesztő úr tudni fogja, f. hó 9-én délelőtti 10 órára hívta össze a kaszinó helyiségébe Utoljára akartam hagyni a rongyos egyletet, de hát nem úgy lett, mert valami visszhang maradt még hátra. Hát bizony régi dolog, hogy a pusztában a szó elhal, a hegyek között meg erős a visszhang. De a pusztában gyakran fog a jó szó, a hegyek között meg vannak völgyek, ahol a jó szó rész visszhangra talál. Valami visszhang jelent meg egy „igazmondó“ újságban, amelyet egy „igazmondó“ hazafi adott. Soká tartott, míg hangja hozzám jutott, hanem annál gyorsabban halt is el. Soha sem tapasztaltam, hogy jó szónak rossz visszhangja legyen, csak most először. Tanultam ismét valamit, no meg aztán azt is, hogy valami értéke csak mégis van az ily igazmondó újságoknak s embereknek. De hát minő visszhang is volt ez ? . . . Emlékszik J. szerkesztő úr eddigi leveleim tartalmára, mondja meg, volt-e azokban elfogultság vagy igaztalanság. Azt hiszem, ezt nem is mondhatja senki. S még is akadt egy „igazmondó“ levelező, aki azután kivételesen füllentett. Persze neki nem tetszett, hogy mi brassóiak a „Nemere Határszéli Közlöny“ mellé sorakozunk s nem az ő lapja mellé, mely egész 5 példányban jó ide s azok közt is 3 tiszteletpéldány. Ebbéli haragjában aztán visszhangot adott, csakhogy hamis irányban. Jutalma nevetés volt, mert — mint hallom — a kaszinó irányadó elemei jót nevettek a dolgon annál is inkább, mert íróját nem volt nehéz eltalálni ; Kálya azonnal elárulta. Ajánlottam is mindjárt Balogh Tamás barátomnak, aki megígérte, hogy ha neki egy növendéke ily stylusban fog írni, azonnal megbuktatja. Megköszöntem neki. Sajátságos, hogy a visszhang épen Baráczy Sándor „Költői Képek“ czimű verses kötete ellen irányult. Azt hitte, hogy ő írja e leveleket. Pedig hát csalódik, mert „Szemlélő“ én vagyok s nem ő, én pedig nem politizálok. Hogy mi lelkesedéssel fogadtuk a kötetet s alig várhattuk már, azt nekünk csak megengedi a visszhang. írója. S hogy e lap irodalom rovat vezetőjének jobban tetszettek a költemények, mint a visszhang. írójának, arról szegény Baróczy csak nem tehet. Élénken emlékszem arra a kritikára, mely igen meleg volt. Jól volt így. A fővárosi lapok is egyről-egyre elismerték benne a tehetséget, mely a „Budapesti Hírlap“ szerint megérdemli a legnagyobb buzdítást. A sajtó igen keményen bírálta a verseket s mégis talált igen sok dicsérni valót bennök. Ez ellen pedig hiába emelkedik egy „visszhang“. Újabb visszhangra találni Brassóban nem fog, legalább addig nem, mig a visszhang mostani helyéből ered. Szemlélő. Egyletek. Lapunk hasábjain volt megpendítve legelőször, még pedig Szt. J. által, egy brassói rongyos-egylet alapításának eszméje. Sok idő kellett, míg az eszme valósággá len. Uj egyletek alapítása ott, ahol egyletek léteznek quantum satis, nehéz feladat, de azért ez mégis sikerült végre. Egyelőre csak három gyüjtőiv bocsáttatott ki s ezeken már eddig is vagy 70 aláirás van. Az eszme életképes, a brassói rongyos-egylet megalakulnak tekinthető. A tervnek Brassó megye érdemes főispánja, gróf Bethlen András uz ő méltósága meg van nyerve; ő méltósága tetszését fejezte ki ez iránt akkor, midőn lapunk szerkesztője neki erről előterjesztést tett. Az ügynek a brassói magyar intelligenczia teljesen meg van nyerve, eddig az iparos elem van legkevésbbé képviselve. De bizton remélhető, hogy ez sem fog elmaradni, csak alakuljon meg egyszer az új egylet. Ez pedig meg fog történni e hét én. Lázár Gerő úr tette meg ez iránt szerkesztőnk felkérésére a szükséges lépést, Ő bocsátotta ki a következő meghívót : Тек................... ur, mint az alakulandó „Rongyos egylet“ tagja kéretik, szíveskednék a f. hó 3-én délelőtt 10 órakor a „Brassói magyar társalgó“ helyiségeiben tartandó alakuló közgyűlésen megjelenni, ívelt Brassóban, 1884. okt. 23-án. Lázár Gerő. Már most csak a tagoktól függ a további fejlődés. Mi hinni szeretjük, hogy Brassó magyarsága ez ügyet elejteni nem fogja. E reményben üdvözöljük az uj egyletet szülétése előestéjén, e reményben üdvözöljük a t. tagokat is, kívánva nekik kitartást és sikert. VEGYES HÍREK. Nyilvános köszönet Alól irt kedves kötelességemnek tartom a vezetésem alatti „Ferencz József- kórház nevében hálás köszönetet mondani özv. Belléné szül. Kelemen Róza Ő nagyságának azon két praeparált, sarjából készült matraczérte, melyet az intézetnek ajándékozott. — S.-Szentgyörgy, 1884. nov. 6. Dr. Daday. A brassói magyar protestáns jótékony nőegylet választmányának szeptemberi gyűlése a bekövetkező téli idényre a megnyitó fülérestélyt f. hó 2-ára tűzvén ki, midőn a rendező bizottság a megtartás sikeres eredményéről örömmel számol be a nyilvánosságnak annak tudatosával, hogy az értésére későn jutott azon körülmény mellett is, hogy ugyanazon napra még más magyar jótékony estély is volt tűzve, a szépen sikerült fillérestély 30 frt 38 kr, mint tiszta haszonnal gyarapította egyletünk pénztárát, kedves kötelességének ismeri azoknak, kik ezen örvendetes eredményre résztvételük által befolytak, az üdvös és hazafias czél nevében szives köszönetet mondani; közöttük főként is mélt. gróf Bethlen András főispán urnak, ki 2 jegyért 5 írttal, nagys. Nagy Gyula erdőfelügyelő urnak, ki 1 jegyért 5 írttal és nagys. Ivoós Ferencz tanfelügyelő s dr. Józsa Ernő uraknak, kik 1 jegyért 1 — 1 forinttal járultak a fennebbi eredmény létre jöttéhez. A jótett öntudata mellett fogadják ,mindnyájan az általunk segélyezett magyar protestáns özvegyek, árvák és szegény tanulóké mellett, szives és hazafias köszönetünket. Brassó, 1884. nov. 3. A rendező bizottság. Vilmos császár balesete. Berlinből írják november 5-éről : Vilmos császár lemondott arról, hogy Wernigerodeba vadászatra ránduljon, mert a szobában megcsúszván, elesett, minek következtében vállán csekély mérvű daganat keletkezett. A császár a déli órákat, mint rendesen, dolgozó szobájában töltötte. Hóra és Kloska százéves jubileuma, mint Bukarestből jelentik, ott szánalmas véget ért. Az ünnepen csak egy csoport erdélyi román kivándorló s hérülékeny diáksereg vett részt. A kormány tett ugyan előkészületeket, hogy az esetleges utczai zavargásokat meggátolja, de minden elővigyázat fölösleges volt. A „Hotel Unióban“ készített bankettet nem lehetett megtartani, a részvétel hiánya miatt, bármennyire hirdették a falragaszok. Jassyból hasonló hírek érkeztek, pedig ott nagy arányban dolgoztak a magyarfalak. Damjanich sirja. Annak idején írták a lapok, hogy Damjanich Jánosnak a mácsai parkban levő sirja fölé Károlyi comtesse díszes emléket emeltetett s hogy október hatodikán koszorút tőn az emlékre. Most az „Alföld“ jelenti, hogy Károlyi Tibor gróf családja halottak napjára a sirt pompásan földifüzitteté, az alkonyat beálltakor kivilágittatá s a mácsai birtokán időző család összes tagjai megjelentek a hős tábornok sírjánál az uradalom gazdatisztjeivel együtt. Másod gyümölcs. Kassán a Klaudner-féle kertben a málna nem csak másodszor virágzott, hanem e napokban teljesen érett második gyümölcsöt is hozott. Nagy zsebmetszés a fapostán. A fővárosi posta épületében kedden reggel egy nagykárolyi kereskedő zsebéből ismeretlen tettel egy sárga levélalakú bőrtárczát, amelyben 6800 frt (5 darab ezres, 11 db. százas, 3 db. ötvenes és több apró bankjegy) volt, kilopott s azzal észrevétlenül eltűnt. A nyomravezető 500 forint jutalomban részesül. Pancsova magyarosodása. Pancsován Faymann Gyula biz. tag, a városi közgyűlésen azon indítványt tette, hogy a város összes jegyzőkönyvei magyar nyelven vezetendők s ezután a legközelebbi választásoknál csak az oly jelöltek veendők figyelembe, kik teljesen bírják a magyar nyelvet. Hogy ezen ép oly hazafias, mint méltányos indítvány elfogadtatott-e, nem jött tudomásunkra. Öt gyermek egyszerre, Zavidoviczában (Zepczei kerület) Starcsevics Begő feleségét múlt hó 24-én reggel 4 órakor szülési fájdalmak fogták el, s délután 4 óráig 5 (szóval öt) gyermeknek adott életet. A kicsinyek mind élve jöttek a világra, de egy negyedóra alatt valamennyien meghaltak. Az anya, ki áldott állapotának hetedik hónapjában volt, teljesen egészséges. Elővigyázat. Dietmanns alsó-ausztriai falucskából írják a következő tragikomikus történetkét : Egy szegény ember halálos betegen feküdt és a felesége kora reggel száraz gályát indult keresni az erdőre. „Ne menj el asszony, — monda az ember — mert én már a végét járom.“ „Hiába, — felelt a feleség — nekem menni kell, mert mivel fűtsek a télen ? Ha meg akarsz halni, ide teszem neked az asztalra a viaszgyertyát, meg a gyűjtőt is; de mielőtt meghalná... m id el a gyertyát, hogy valamikép tűz ne támadjon.“ Mikor az asszony este hazatért, végig el volt égve a viaszgyertya s az ember halva feküdt ágyában. A miniszterelnök és inasa, Gladstone komornyikja, ki már 1969. óta szolgálja a kormányelnököt, nem rég kérte urát, hogy ő szerezzen neki jegyet a képviselőház karzatára,mert szeretné egy beszédét hallani. „Jól van, — mondá Gladstone — kerítek önnek egy jegyet, de mihelyt elmegy a képviselőházba, távoznia is kell szolgálatomból, mert ha hallani fogja azokat a gorombaságokat, melyekkel engem a parlamentben fejbe vagdalnak, nekem ön előtt többé respektusom nem lehet “ Lefebvre úr, a komornyik erre lemondott szándékáról, hogy elmenjen a képviselőházba, Árvíz Péterváron. Az oroszok fővárosát árvíz veszélye fenyegeti. Már október 3- án a Néva és mellékfolyói a Mojka és Fontanka a nagy esőzések következtében oly rohamosan emelkedtek, hogy estefelé kiáradtak medreikből és nagy területeket elöntöttek. Éjféltájban ágyulövések tudatták a város lakosságával, hogy a veszély elérte tetőpontját. A Neva hat öllel emelkedett a sempont fölé és egészen elárasztotta a Galernaja, Kostovskaja, utczákat és a Vaszilevszkij Ostrovot. Nikolajevics Konstantin nagyherczeg palotáját is árvízveszély fenyegeti. K ö z g a z ( a s á g*. A száj- és körömbetegség a sertések között. A fővárosi kőbányai telepen a sertések között uralkodó száj- és körömbetegségről terjesztett, részben téves hírek nagy izgatottságot keltettek a fővárosi és vidéki sertéskereskedők között és felette nagy kárára vannak magának a sertéskereskedelemnek is. A hízott állatokkal rendelkező kereskedők és tenyésztők a jelzett hírek hatása alatt tömegesen kínálják eladásra a sertéseket, s mivel a hentesek ugyanezen okból tartózkodnak a vásártól, a sertések ára jelentékenyen alászállott. De a járvány híre külkereskedelmünknek is kiszámíthatlan károkat okozott. Amint ugyanis értesülünk, a német kormány a budapest-kőbányai piacról elszállított sertéseknek Németországba való behozatalát további intézkedésig megtiltotta. Miután a német kormány által elrendelt beviteli tilalom csakis a budapest-kőbányai telepről származó sertésekre vonatkozik, valószínű, hogy ezen sertéskereskedelmünket mélyen sújtó intézkedés szintén csak a terjesztett hírek következménye. Az egész járványügy eddigi folyamatáról és jejelenlegi állásáról közvetlen forrásból a következőket jelenthetjük: Még a múlt hó közepe táján a földművelési minisztérium állategészségügyi osztáy