Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-02-14 / 18. szám

Az eset meglehetős leleményes, a fogás zsírosnak ígérkezett, hahogy a gondviselés más embert is nem áld meg annyi észszel, mint a kérdésben forgó két brassói kereskedőt. Az eset pedig következő. Preusz városi zenész hosszabb idő óta — mint mondják már évekkel ezelőtt — tüdőbajban szenvedett, de azért ágyban fekvő nem volt. Neje sokat vásárolt egy első rendű divatáru-kereskedőnél, de férje betegsége miatt mintegy hatvan forintnyi adósságát megfizetni nem tudta. Ekkor azután előállott a kereskedő — ki sajnálatunkra magyar ember, — s igen előnyös ajánlatot tett az adós asszonynak. Az ajánlat szerint a kereskedő biztosítani akarta a zenészt s ennek fejében a nő férje elhalálozásakor kap tőle kétszáz forintot s összes adóssága elengedtetik. A zenész és neje beleegyeztek az előnyös ajánlatba, mert előrelátható volt, hogy a beteg soha már nem viszi. Elmentek a közjegyzőhöz, megkötötték a szerződést s az illető kereskedő egy franczia biztosító intézetnél a zenészt húszezer frank erejéig biztosította, miután orvosilag konstatáltatta annak egészséges voltát. Ez történt 1883. augusztus havában s azóta a kereskedő rendesen fizette a betéteket. Röviddel ez előtt történt, hogy a zenész neje ismét egy másik kereskedőhöz ment vásárolni. Ez azután nem volt kevésbbé furfangos kartársánál és hasonló ajánlatot tett a nőnek. Az egyezség létrejött s a második biztosítani szándékozó is felküldötte ajánlatát Francziaországba, harminczezer frankra akarván a zenészt biztosítani. Ezt azután társának vesztére tette, mert a biztosító társaságnak szöget ütött fejébe, hogy ugyan minő rendkívüli eset lehet ez, ha két idegen fél ily tetemes összegre biztosít idegen embert s sejtve a valót, egy megbízható hivatalnokát küldötte Brassóba az ügy megvizsgálása czéljából. Ez le is jött s már csaknem félholtan találta a zenészt, ki hosszabb ideje már felkelni sem tudott. Táviratilag jelentést tett igazgatóságának a dolog állásáról, kérve további utasítást. Az igazgatóság ennélfogva a harminczezer frankos biztosítási ajánlatot elutasította s a másik fél ellen megteendő törvényes intézkedésekkel megbízta Dr. Herell Henrik brassói ügyvédet. A zenész f. hó 8-án meghalt s nevezett jogtanácsos kérelmére öt orvos jelenlétében f. hó 9-én bonczoltatott. Az orvosi vélemény úgy hangzik, hogy a legritkább esetek közé tartozik az ily nagy mérvű tüdősorvadás, melyben az elhalt már évek óta szenvedhetett. Az eset alighanem a törvényszék elé kerül. A neveket kíméletből elhagyjuk, bár megérdemelnék az illetők a nyilvánosság elé vitelt. Vidéki levelezés. Gyors vonat, H. oszt. 119 kupé 1884. feb. 4. Megy a gőzös Derestyéből Brassóba. És én írom e sorokat futtába. Szerkesztő urat arra kérem szépen, A mit írok, adja ki azt egészen, úgy egész véletlen, és váratlan, mint afféle utazó „ágens“ én is e hó 2-án este bálba kerekedtem. Hol és milyen volt az a bál, elmondom röviden. A bált Csernátfaluban a „Pannónia szállodádban az úgynevezett „Négyfalusi polgári kaszinó“ rendezte, de ez aztán meg is felelt ama kultur intézmény nevének teljesen. Budapesti levelek. Amint a hírlapokból értesültem, az új szabad világ egén — értem Amerikát — egyszerre négy üstökös tűnt fel. A néprege szerint üstökös feltűnése mindig közeli háborút jelent. Ha eme népregének hitelt adni akarunk, akkor az egész kerek e világot lángtengerbe fogja borítani egy szárazon és vizen rövid idő múlva vívandó, véres, kétségbeejtő, meghatározhatlan ideig tartó háború. Mintha már a Krupp és Actatius nagy kaliberű, kegyetlen, irgalmat nem ismerő ágyuk, fülszakító, a földet is megingató menydörgését, — a Weruda és Zundnadel puskák millióinak zajos durranását, — a lovak százezereinek tompa kopogó moraját és sebes futtatását, — a megszámlálhatatlan élesre kifent kardok csörgését, — a riadót fúvó kürtök és trombiták hangos harsogását, — a zajvonalak és osztagok ezreinek felvonulását látnám s hallanám. Mintha már igy szólanának a kormányok elé azzal a keservesen szerzett és nélkülözések árán megtakarított fillérekkel, ti adófizetők ! — és akár csak látnám a végrehajtók sáska seregét, mint czipelik teherkocsikon az adóhivatalokba az ékszekvált pénzeket, vagy azok fejében véres verejtékkel, izzasztó munka után szerzett holmikat. Mintha már hallanám az anyák szivet és lelket megrendítő keserves zokogását és jajgatását, midőn esdenek az éghez, midőn igazolt fájdalmukban öszerogynak, a földre borulva, hajukat tépve, könyviket törölgetve kiáltják : Oh ne szüfi rabot te szűz Anya ne szoptass csecsemőt ! Mintha a királyi leiratokat és rendeleteket a teljes mozgósítás keresztül vitelére a hivatalos lapokban már olvasnám. Szinte mintha a villámgyorsaságú mozdonyokat a hozzájuk kapcsolt vagonok százaival azon felirattal „6 ló vagy negyven ember“ egyiket a másik után, szakadatlan sorban tova robogni látnám és mintha feleimet a távozó a havezmezőre ágyumartaléknak czipelt vitéz bakáinknak azon énekre gyújtott keserves dala : Maradt otthon kettő három nyomorult . . . Rátok lányok még az égi is beborult . .. ütné meg. Mintha a kereskedelem pangását, a társadalomnak zsibbasztását, a családi életnek dermedtségét már tapasztalnám. Mintha a családok, az özvegyek, az árvák nyomora a leirhatlanság és kimondhatatlanság kétségbeejtő stádiumát érte volna már el. Mintha a nyomort és keservet főrangú nemesszivü hölgyeink áldozatkészséggel enyhíteni igyekeznék és éjjel-nappal vitéz sebesült harczosainknak sajgó sebeit kötöznék és ágyuk mellett virrasztva ápolásukkal irt, könyeket csaló vigasztaló szavaikkal balzsamot hintenének a koldusokká vált délereg ifjaink fájdalomtól gyötört megtorzult testére. Mintha az egyházak iskolák, kaszárnyák és más középületek kórházakká alakultak volna át a családok tűzhelyei pedig tépést készítő műhelyekké. Mintha a hajadonok közt az őrülés és öngyilkosság már mániává lett volna. Mintha minden utczasarkon, után útfélen egy-egy rokkant vitézt az irgalom kenyeréért könyörögni hallanám, vagy minden házban zenélő sípládával a derekán, láb és karnélküli munkaképtelen derék hős honfiakat, kik lelkesülve a dulce et decorum patria mori jelszóval a hazáért harczoltak, parányi, őket a halálon kívül, csak egyedül boldogítható krajczárokért mint esdenek, — úgy tetszik előttem. Azonban él ezen szomorú képekkel fel ezen szerencsétlen gondolatokkal! — Megijedek magam is ezen agyrémektől, ha még tovább álmodozom Örült agyafúrt eszmék füzére, vakmerő fantázia, merész elmefutás, elosztó ködképek ezek, melyek csak egy boldogtalan, szórakozott hírlapírónak zavart agyában születhettek meg akkor, ha tudja, hogy az „alta Wilhem“ berlinben babérain zavatalanul nyugszik, — a vaskanczellár aczélfejü Bismarknak pedig herczegi lábait a köszvény, — ravasz Gladston augliust az izliga, — a fehér kegyest czárt a nihilizmus, — Jules Ferrit, Tong- King, és az anarchismus, meg egy kicsi monarchiazmus, annak fölébe egy piczike communismus Taaffet és Tiszát a soczialismus olajos kancsi és az antiszemitizmus foglalkoztatja. De hát, hogy is lehetne akkor annak a négy feltűnt üstökösnek háború a követménye ? Elkezdek már én is észhez jutni. Különben megcáfolva minden szállingózó háborús híreket, az a körülmény is, hogy Andrásy Gyula gróf exkülögyér és örök fiatalságnak örvendő főur, oly lelkesültséggel mulatott a „Regatta“-bálban, hogy az mindenkit bámulatra ragadott. Hisz ha háború kilátásban volna, úgy természetetes, hogy az ő fesch mideres Tivadar fiának is mint huszár hagynagyocska berukkolni kellene; márpedig nem hiszem, hogy mint gyengéden szerető atya nem esett volna meg szíve azon a gondolaton, hátha úgy jár ő is honatyás fiacskájával, mint szegény öreg Trefort szerencsétlen zseniális Ervin nával, és úgy lenne áldozata ő is a Kálnoky politikának, mint Ervin lett az ő szerencsétlen bosnyák szokásnak. Már maga azon jelenség is, hogy a szálloda homlokzatát, és az egész vásártért hatalmas műlángok világították, kellemes benyomást tett az érkező díszes közönségre, mit a müszlésű festett termek, és csillárok még fokoztak. A vendégek 8 óra után kezdtek gyülekezni. De minthogy egy tánczterem nem volt elegendő a nagy közönség befogadására, azért egy zenére két teremben tánczolt a tánczkedvelő publikum. A bálban nemcsak Hétfalu színe-javának legnagyobb része, hanem még Brassó és Tömös is nagyban volt képviselve. A négyeseket rendesen két teremben 30—36 pár tánczolta. Reám mint idegenre minden személy s minden tárgy kétszeresen hatott, de leginkább hatottak azon tündérek, kiket már szóval kisasszonyoknak neveznek. Íme ezek névsora betűrendben : Binder Hermin, Binder Ida, Domokos Berta, Domokos Judith, Deli Jozefa, Gáspár Anna, Kövér Vilma, Köpe Vilma, Otrobán Frida, Perényi Julia, Perényi Róza, Seévald Adél, Steitz Lini, Schutz Leontin, Szénási Etelka, Roskulecz Cornelia és Török Frida. Úgy hiszem a névsor teljes, de ha mégis történetesen kimaradt volna valaki, azért az illető rendező lehet csak felelős, ki szives volt nekem a névsort összeállítani. Ami a szép asszonyok névsorát, illeti, azt egy csinos szőke rendező úr irigyelte tőlem, annyira körülöttök forgott s annyira megforgatta őket, hogy egy fél világért sem szolgáltatta volna ki nekem a neveket, azokat fenntartotta ő magának s azért marad levelem csonka. A kaszinó tagok névsora a tánczteremben volt kifüggesztve, a nevek után ítélve úgy találtam, hogy 60 tagból 16 román jeléül a jó egyetértésnek , de a tánczrend bizony nem nagyon vette figyelembe ezen szép dualizmust, hiányozván belőle teljesen a román tánez, holott ez csak minden tekintetben szép lehetett volna s a rendezőség előzékenysége mellett vallana. Hiteles forrás után azt is megemlíthetem, hogy a bevétel 130 frt körül jár, hogy mennyi ebből a tiszta jövedelem , kiké a főérdem, remélem elmondja mielőbb a rendezőség, kinek én is mindenek iránt tanúsított osztatlan előzékenységéért a távolból is köszönetet mondok. A milyen a vetés, olyan az aratás. A derék rendezőség jól vetett, a díszes közönség jól aratott. Efendi. * ____.______________ Kis Borosnyó, 1884. február 9.* Tekintetes szerkesztő ur! A községi tisztujitás megyénkben kezdetét veszi. Minden község lakosai gyakorolni fogják törvény által biztosított jogaikat, választani fognak magoknak oly elöljárókat és tisztviselőket, kiknek kezében biztosítva látják a község jólétét. Mert a minők az elöljárók, olyanok rendesen a vezetésekre bízott községek is. De sajátságos és nagyon szomorú jelenség az, hogy a választók nagyon közönyösek a választások iránt. Községünk lakosainak java része is oda nyilatkozik, hogy bizony ő oda se néz, annyira lehan.) Hely szűke miatt a mult számból kimaradt. Szerk.golta már őket a társadalom teljes demoralizálása. Utainkat a rohamosan bekövetkezett hóolvadás igen roszszá tette, mihez hozzájárul az is, hogy a kavics az ősz végén lévén elterítve az út felszínén van, miért az igen döczögős is. Vetéseink még meglehetősek ha csak még ezután valami veszedelmes hó nélküli fagy nem következik be. Marhaállományunk jó állapotban van, csak a takarmány kezd szűkülni s ha a kikelet későn érkezik, a szénának nagy ára lesz. Magánúton is, de különösen e lapból értesültem, hogy megyénkben egy minden politikát mellőző megyei párt van alakulóban, mely zászlójára a közérdekek méltó előmozdítását írta; óhajtandó is, hogy nagy s intellngens megyénkben legyen olyan párt is, mely az érdemet is latba veti. De mint minden jónak, úgy ennek is van gáncsolója, mint az „Anti-Zsomborvári-nak, de ez szót sem érdemel. Hiába ütik el ezek a vészharangot, nem használ semmit. A megye intelligens közönsége, de maga a nép is alig várhatja e párt végleges alakulását, melyet már eleve is örömmel üdvözlünk. Vagyok tek. szerkesztő urnak tisztelője .... a .... a. I I.-Vásárhely, 1884. jan. 6.*) A kézdi-vásárhelyi csizmadia ipartársulat gróf Zichy Jenő urnak, tiszteletbeli elnökévé és disztagíjává lett megválasztatásáról a diszokmányt ma küldötte el. Az okmány szövege : Méltóságos gróf Zichy Jenő urnak Budapesten. A kézdi-vásárhelyi czizmadia ipartársulat folyó , évi julius 20-án tartott rendes közgyűlésében Mél- Ióságodat a hazai ipar fejlesztése körül szerzett érdemeiért egyhangúlag tiszteletbeli elnökévé és dea- tagjává választotta. K.-Vásárhelyen, 1883. julius 30-án. Sáska Antal Molnár Dénes elnök, jegyző. A kisérő irat szövege : Méltóságos gróf ur Ilvézdi-vásárhely város keblében mintegy 200 tagot számláló czizmadia ipartestület akkor, midőn méltóságodat tiszteletbeli elnökévé és dísztagjává választotta, tiszteletének és a szív legbensőbb kamaráiból jövő szeretetének adott kifejezést. Fogadja Méltóságod ezen kitüntetést úgy a mint az napvilágot látott. Jól esett szivünknek, midőn a mult év nyarán méltóságod városunk kebelében megjelent, s jól esett s hallanunk, hogy nemzetünk nagyjai közül méltóságod az iparosok érdekében fárad és dolgozik. Mi szellemileg kicsinyek, anyagilag szegény ipa -rosok a végelpusztulásnak nézünk elébe, ha oly férfiak nem veszik kezeikbe az ipar fejesztését, kik azt a nyugoti előre haladott ipar színvonalára emel- t jék s zsenge kordában álló iparunknak, mely eddigelé Moldova Oláhországban nagy tért foglalt el, honnan maholnap a kölcsönös vámszerződés által. Tárgyhalmaz miatt a mult számból kimaradt. Szerk.