Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-21 / 21. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Csütörtök, február 21. XIV. évfolyam. 21. szám. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Iőleg-jelensig Hotenfel it háromszor: 3 Sed.ca.en, Csütörtörtöki és Szombaton délben. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdíj külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában; Brassóban: Schönfeld M. papírkereskedése által. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Sztgyörgyön, barompincz-utcza 677. sz. a. (Kozma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Sepsi-Szentgyörgy és Kézdi-Vásárhely. — 1884. február 20. (!) Az országgyűlés alsóházinak február 18 iki ülésében a bíróságok rendezéséről folyt a vita. Jászberény, Karczag és Szolnok városok sorsa foglalkoztatta a bölcs honatyákat. Mindegyik törvényszéket kér a maga területére s mindegyik jogos igényt vél tarthatni a törvényszékre Pedig hát két törvényszékből hármat csinálni nem lehet, — de kettőből egyet igen. Karczag elvesztette a törvényszéket, mert az országgyűlés Szolnokra helyezte azt át, de Jászberény is elvesztette, mert az országgyűlés egyesítette a szolnoki törvényszékkel. A vita élénk volt, egy kis konplot is fordult elő, Pauler igazságügyét egy módosítványát elkésve nyújtotta be. Nagy volt a kormány zavara, de Tisza Kálmán mégis segített a kétségbeesett Pauler helyzetén. Fülébe súgott valamit, mire ez azonnal visszavonta módosítványát — mely úgy sem lett volna tárgyalható — és benyújtotta egészen új pont gyanánt, csakhogy teljes kudarcot ne valljon vele, pedig így is csak három szavazattal győzött. A vita folyamán Csiky Kálmán Sepsi- Szentgyörgy képviselője helyén levőnek tartott egy felszólalást Sepsi-Szentgyörgy érdekében. Visszásnak jelentette ki a helyzetet, mely nem a megye székhelyének, hanem Kézdi-Vásárhelynek nyújt előnyt s kérte is a törvényszék áthelyezését Szentgyörgyre. Ez aztán nagy harczot idézett elő. Ugrón Ákos, a -Vásárhely képviselője nem hagyhatta felelet nélkül e felszólalást. A két város harczol a hegemóniáért. Míg Csiky Kálmán Sepsi-Szentgyörgy előnyeit és jogait fejtegette, addig Ugrón Ákos Kézdi- Vásárhely előnyeit bizonyította. Mindkét fél erősen érvelt, de nyerni aligha nyert egy is. Csiky fő érve volt, hogy Sepsi- Szentgyörgy a megye székhelye, itt vannak összpontosítva a hivatalok mind, ezt illeti tehát leginkább a törvényszék. Ugron Ákos meg arra támaszkodott, hogy Szentgyörgy a megye szélén, csaknem határán fekszik, K -Vásárhely pedig benn a megyében s mintegy annak középpontját képezi. Vásárhelyen a törvényszék ingyen helyiséget nyert, Szentgyörgyön fizetni kellene, tehát már gazdászati szempontból is K.-Vásárhelyt illeti az elsőség. A két képviselő vitatkozott a többi meghallgatott, mások időnként éljeneztek — ez volt az egész. Megmarad-e a törvényszék Kézdi-Vásárhelyen vagy áttétetik-e Sepsi-Sztgyörgyre, az továbbra is nyílt kérdést fog képezni s alkalmas lesz ezentúl is korteskedésekre Mi részünkről nem foglalunk állást ez ügyben s nyugodtan, türelemmel fogjuk bevárni az ügy lefolyását. Annyit azonban ez alkalommal is meg kell jegyeznünk, hogy Ugron Ákosnak bizonyos tekintetben igaza van. — Három év óta ülnek a képviselő urak az országgyűlésben s három év alatt sem Jókainak — ki különben ma is hallgatott s Csikynek engedte át a dicsőséget — sem Csikynek eszébe nem jutott ez iránt felszólalni. Pedig három év hosszú idő ! . . . Csak most, hogy a választások előtt állunk, hogy a képviselő urak ismét el fognak jönni kerületekbe, csak most szólal fel Csiky Kálmán, hogy lássák a szentgyörgyiek, mily jó képviselőjük van. A beszámoló és programmbeszéd részére egy adatra volt még szükség, ez az egész. Merénylet az olasz király ellen. Olaszországban febr. 16-án éjjel Montalto és Corneto közt, midőn a vonat, melyen a király vadászatról tért vissza, arra robogott, négy felfegyverzett egyén rálőtt a vasút mellett őrt álló csendőrre. A csendőr hatszor lőtt vissza az illetőkre, egyet megsebesített közllök és magához vette azon palaczkot, melyet a merénylők feléje dobtak. A palaczk lőporral volt megtöltve és égő kanóczczal ellátva. A merénylők elmenekültek. Legérdekesebb az, hogy a vonaton lévők közül a történteket senki sem vette észre, s az esemény köztudomásra Corneto város polgármestere által jutott, ki a minisztériumot és a lapokat a megakadályozott merényletről értesítette. A polgármester azt is jelenti, hogy Varicchio, a merényletet megakadályozó csendőr 500 frank jutalomban fog a várostól részesülni. A hírlapok ez eseménynek semmi jelentőséget sem tulajdonítanak, bár Corneto városka a nem sikerült merénylet fölötti örömének a város kivilágításával adott kifejezést. Az állítólagos merényletről még a következő újabb részleteket közölhetjük: A király, ki az éjjel 5 órakor érkezett Rómába, az elébe jött római polgármesterrel a legderültebb hangulatban beszélgetett. Ezerötszáz vadat lőttünk le — mondá — s a katonák még most esznek a zsákmányból.“ Csak d. u. 3 órakor azaz 12 órával később értesült a fennebi jelentésről. A közlemény lehetetlennek tartja a gyilkossági szándékot, miután a merénylők — kiknek egyébiránt már nyomukban vannak — tetteket más ponton eszközölhették volna, nem épen az őrök mellett. Ez eset egyébiránt tegnap a kamarában is interpelláczió tárgyát képezte. A palack-bombát ingen ártatlan szerszámnak állítják. A magyar áru a román kamarában A bukaresti kamara február 15-iki ülésén tibescu képviselő interpellálta a kormányt azon állítólagos boszantások miatt, melyeket a magyar kormány a romániai szarvasmarhának és sertésnek Magyarországba való bevitele tekintetében tanúsít, egyúttal erélyes rendszabályokat kért az ellen, nehogy Románia rossz magyar áruczikkekkel elárasztassák. — Câmpineanu miniszter azt felelte, hogy a kormány az ily, tisztán sanitarius természetű rendszabályok ellen, melyeket fölmerülő esetekben maga is alkalmazna, nem tiltakozhatik. A szudáni kérdéshez. A Suakimből jövő hírek ellenmondók, egyrészről azt jelentik, hogy az szudániak szétoszlottak az angol csapatok közlekedésének hírére, míg más források tudni vélik, hogy az arabok nagy haderővel állnak Tokár előtt, támadásra készen. Az angol csapatok kedden érkeztek Suakimba. De a Tokár felé indulás 23-ika előtt lehetetlen. Gordon tábornok azt sürgönyözte, hogy az angolok közeledésének híre csak oly hasznos, mint a csapatok valóságos küldés. A kabinet múlt vasárnap még nem volt elhatározva, mit tegyen Sinkat és Tokár helyőrségi érdekében, Kassala, s a délre fekvő helyőrségek bátran viselik magukat. Gordon érkezését mára várták Khartumban. A forrongó Kairó. Katonai zendülés híre érkezik Kairóból, mely azonban még csírájában elfojtatott. 17 én a reggeli órákban egy csapat egyiptomi katona nyomult be az alkirályi palotába, arra akarván a khedivet kényszerítni, hogy ismerje el a madhit déli Egyiptom uralkodójának s indítson háborút az angolok ellen. Angol katonák segélyével azonban sikerült a lázongókat megfékezni s fogságba vetni. A helyzet Kairóban igen válságos. Válság a franczia kabinetben. (A Ferry-kabinet újabb veresége ) Rövid időközben immár másodízben szavazzák le a kormányt a franczia képviselőkamrában, de mert a bizalmi kérdés ezúttal sem volt fölvetve, azt hiszik, hogy az egész minisztérium nem mond le, legfölebb részleges válság áll be. A dolog úgy történt, hogy a képv.-kamara tegnapi ülésén a radikális Goblet a lázító kiáltványok és jelvényekről szóló törvényben megállapítva levő vétségeknek az esküdtszékek elé utalását indítványozta. Az igazságügyminiszter, Martin Feuillée, ezt határozottan ellenezte, bizonyítgatva, hogy ha ezek a vétségek nem a fenyítő rendőrség elé tartoznak, úgy a törvény tulajdonképen alkalmazható sem lesz. Gobler elárulta a miniszter állításait, egyebek közt azt mondva, hogy a szabadság elvének megtagadásáig soha sem szabad menni, mint a miniszter tette. A szóban forgó vétségek politikai természetűek, mert nem járnak az anyagi rend zavarásával s azért mindig is esküdtszékek elé tartoztak. Következett a szavazás. Amint a szavazatok számlálása közben kitűnt, hogy a többség a kormány ellen szavaz, a radikális pártokat nagy izgalom fogta el, mely végre ujongásban tört ki. Mikor aztán az elnök kihirdette, hogy 268-an szavaztak Goblet indítványa mellett s 230-an ellene, hosszantartó viharos tetszés és taps támadt a szélsőbalon és jobboldalon . Goblethez oda siettek a képviselők kezet szorítni vele, míg a középen, hol a kormánypárt ül, nagy mozgás, nyugtalanság volt. A kormány nagyon meg volt lepve, Ferry nem volt a házban, csak szavazás után érkezett, mikor a belügyminiszter értesítette a történtekről. Mikor aztán az egész törvényjavaslat felett szavazás következett, a szélsőbalról azt kiabálták a miniszterek felé: “Vonják vissza a törvényjavaslatot, hiszen már nem az, mit önök beterjesztettek; épen ellenkezője annak, mit akarnak!“ Mindazáltal így egészében a javaslat 323 szóval 202 ellen elfogadtatott. A miniszterek is rá szavaztak. A nagy izgalmat keltő eset után nyomban miniszteri tanács volt, megbeszélni a szavazás által előidézett helyzetet. Híre terjedt, hogy a belügyminiszter le akar mondani, de minisztertársai ellenzik e lépést. Az ellenzék azonban reméli, hogy a közvélemény nyomása alatt végre is vissza kell — kétszeri leszavaztatás után — lépnie a minisztériumnak. BRASSÓ. — 1884. február 15. Tekintetes szerkesztő ur ! Becses engedelmével folytatom levelemet a brassói zugirászatról. Vannak itt nálunk bizonyos „behajtó ügynökök“ nyilt firmákkal, kik közül egyik azt is hirdeti önmagáról, hogy ő készít szerződéseket, kötvényeket, betáblázásokat stb. és elvállal mindennemű nem peres jogi dolgokat (?). Hogy az illető, ki ehhez az emberhez bejut, drágán fizeti meg az árát, az világos, de hogy milyen munkát végez egy ilyen, esetleg theológusból lett ügynök, azt a munkaadó később siratja meg. Ezek a bizonyos behajtók Brassóban a legnagyobb cégeket számtalan ügyben már évek óta képviselik. Egy ilyen ügynök házról-házra jár, boltból boltra megy és keresi a behajtandó követeléseket. Ő magának engedményeztet behajtandó és behajtatlan követ.-