Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-02-21 / 21. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Csütörtök, február 21. XIV. évfolyam. 21. szám. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Iőleg-j­elensig Hoten­fel i­t háromszor: 3 Sed.ca.en­, Cs­ütörtörtöki és Szombaton délben. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér­­mentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdíj külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában; Brassóban: Schönfeld M. papírkereskedése által. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Sztgyörgyön, barompincz-utcza 677. sz. a. (Kozma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­­­­tán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Sepsi-Szentgyörgy és Kézdi-Vásárhely. — 1884. február 20. (!) Az országgyűlés alsóházinak február 18 iki ülésében a bíróságok rendezéséről folyt a vita. Jászberény, Karczag és Szolnok városok sorsa foglalkoztatta a bölcs honatyákat. Mind­egyik törvényszéket kér a maga területére s mindegyik jogos igényt vél tarthatni a tör­vényszékre Pedig hát két törvényszékből hármat csi­nálni nem lehet, — de kettőből egyet igen. Karczag elvesztette a törvényszéket, mert az országgyűlés Szolnokra helyezte azt át, de Jászberény is elvesztette, mert az országgyűlés egyesítette a szolnoki törvényszékkel. A vita élénk volt, egy kis kon­plot is for­dult elő, Pauler igazságügyét egy módosítvá­­nyát elkésve nyújtotta be. Nagy volt a kor­mány zavara, de Tisza Kálmán mégis segített a kétségbeesett Pauler helyzetén. Fülébe sú­gott valamit, mire ez azonnal visszavonta mó­dosít­ványát — mely úgy sem lett volna tár­gyalható — és benyújtotta egészen új pont gyanánt, csakhogy teljes kudarc­­ot ne valljon vele, pedig így is csak három szavazattal győzött. A vita folyamán C­s­i­k­y Kálmán Sepsi- Szentgyörgy képviselője helyén levőnek tartott egy felszólalást Sepsi-Szentgyörgy érdekében. Visszásnak jelentette ki a helyzetet, mely nem a megye székhelyének, hanem Kézdi-Vásárhely­­nek nyújt előnyt s kérte is a törvényszék át­helyezését Szentgyörgyre. Ez aztán nagy har­­czot idézett elő. Ugrón Ákos, a -Vásárhely képviselője nem hagyhatta felelet nélkül e fel­szólalást. A két város harczol a hegemóniáért. Míg Csiky Kálmán Sepsi-Szentgyörgy előnyeit és jogait fejtegette, addig Ugrón Ákos Kézdi- Vásárhely előnyeit bizonyította. Mindkét fél erősen érvelt, de nyerni aligha nyert egy is. Csiky fő érve volt, hogy Sepsi- Szentgyörgy a megye székhelye, itt vannak összpontosítva a hivatalok mind, ezt illeti te­hát leginkább a törvényszék. Ugron Ákos meg arra támaszkodott, hogy Szentgyörgy a megye szélén, csaknem határán fekszik, K -Vásárhely pedig benn a megyében s mintegy annak kö­zéppontját képezi. Vásárhelyen a törvényszék ingyen helyiséget nyert, Szentgyörgyön fizetni kellene, tehát már gazdászati szempontból is K.-Vásárhelyt illeti az elsőség. A két képviselő vitatkozott a többi meg­hallgatott, mások időnként éljeneztek — ez volt az egész. Megmarad-e a törvényszék Kézdi-Vásárhelyen vagy áttétetik-e Sepsi-Sztgyörgyre, az továbbra is nyílt kérdést fog képezni s alkalmas lesz ezentúl is korteskedésekre Mi részünkről nem foglalunk állást ez ügy­ben s nyugodtan, türelemmel fogjuk bevárni az ügy lefolyását. Annyit azonban ez alkalom­mal is meg kell jegyeznünk, hogy Ugron Ákos­nak bizonyos tekintetben igaza van. — Három év óta ülnek a képviselő urak az országgyű­lésben s három év alatt sem Jókainak — ki különben ma is hallgatott s Csikynek en­gedte át a dicsőséget — sem Csikynek eszébe nem jutott ez iránt felszólalni. Pedig három év hosszú idő ! . . . Csak most, hogy a vá­lasztások előtt állunk, hogy a képviselő urak ismét el fognak jönni kerületekbe, csak most szólal fel Csiky Kálmán, hogy lássák a szent­­györgyiek, mily jó képviselőjük van. A beszámoló és programmbeszéd részére egy adatra volt még szükség, ez az egész. Merénylet az olasz király ellen. Olaszországban febr. 16-án éjjel Montalto és Corneto közt, midőn a vonat, melyen a király vadászatról tért vissza, arra robogott, négy felfegyverzett egyén rálőtt a vasút mellett őrt álló csendőrre. A csendőr hatszor lőtt vissza az illetőkre, egyet megsebesített közl­lök és magához vette azon palaczkot, melyet a merény­lők feléje dobtak. A palaczk lőporral volt megtölt­ve és égő kanóczczal ellátva. A merénylők elmene­kültek. Legérdekesebb az, hogy a vonaton lévők kö­­­zül a történteket senki sem vette észre, s az ese­mény köztudomásra Corneto város polgármestere által jutott, ki a minisztériumot és a lapokat a megakadályozott merényletről értesítette. A polgár­­mester azt is jelenti, hogy Varicchio, a merényle­tet megakadályozó csendőr 500 frank jutalomban fog a várostól részesülni. A hírlapok ez esemény­nek semmi jelentőséget sem tulajdonítanak, bár Corneto városka a nem sikerült merénylet fölötti örömének a város kivilágításával adott kifejezést. Az állítólagos merényletről még a következő újabb rész­leteket közölhetjük: A király, ki az éj­jel 5 óra­kor érkezett Rómába, az elébe jött római polgár­­mesterrel a legderültebb hangulatban beszélgetett. Ezerötszáz vadat lőttünk le — m­ondá — s a ka­tonák még most esznek a zsákmányból.“ Csak d. u. 3 órakor azaz 12 órával később értesült a fen­­nebi jelentésről. A közlemény lehetetlennek tartja a gyilkossági szándékot, miután a merénylők — kiknek egyébiránt már nyomukban vannak — tet­­teket más ponton eszközölhették volna, nem épen az őrök mellett. Ez eset egyébiránt tegnap a ka­marában is interpelláczió tárgyát képezte. A pa­lac­k-bombát ingen ártatlan szerszámnak állítják. A magyar áru a román kamarában A bukaresti kamara február 15-iki ülésén t­ibescu képviselő in­terpellálta a kormányt azon állítólagos boszantások miatt, melyeket a magyar kormány a romániai szarvasmarhának és sertésnek Magyarországba való bevitele tekintetében tanúsít, egyúttal erélyes rend­szabályokat kért az ellen, nehogy Románia rossz magyar áruczikkekkel elárasztassák. — Câmpineanu miniszter azt felelte, hogy a kormány az ily, tisz­tán sanitarius természetű rendszabályok ellen, me­lyeket fölmerülő esetekben maga is alkalmazna, nem tiltakozhatik. A szudáni kérdéshez. A Suakimből jövő hírek ellenmondók, egyrészről azt jelentik, hogy az szu­­dániak szétoszlottak az angol csapatok közlekedé­sének hírére, míg más források tudni vélik, hogy az arabok nagy haderővel állnak Tokár előtt, tá­madásra készen. Az angol csapatok kedden érkez­tek Suakimba. De a Tokár felé indulás 23-ika előtt lehetetlen. Gordon tábornok azt sürgönyözte, hogy az angolok közeledésének híre csak oly hasznos, mint a csapatok valóságos küldé­s. A kabinet múlt vasárnap még nem volt elhatározva, mit tegyen Sinkat és Tokár helyőrségi érdekében, Kassala, s a délre fekvő helyőrségek bátran viselik magukat. Gordon érkezését mára várták Khartumban. A forrongó Kairó. Katonai zendülés híre érke­zik Kairóból, mely azonban még csírájában elfoj­­tatott. 17 én a reggeli órákban egy csapat egyip­tomi katona nyomult be az alkirályi palotába, arra akarván a khedivet kényszerítni, hogy ismerje el a madhit déli Egyiptom uralkodójának s indítson há­borút az angolok ellen. Angol katonák segélyével azonban sikerült a lázongókat megfékezni s fog­ságba vetni. A helyzet Kairóban igen válságos. Válság a franczia kabinetben. (A Ferry-kabinet újabb veresége ) Rövid időközben immár másodízben szavazzák le a kormányt a franczia képviselőkamrában, de mert a bizalmi kérdés ezúttal sem volt fölvetve, azt hi­szik, hogy az egész minisztérium nem mond le, leg­­fölebb részleges válság áll be. A dolog úgy történt, hogy a képv.-kamara teg­napi ülésén a radikális Goblet a lázító kiáltványok és jelvényekről szóló törvényben megállapítva levő vétségeknek az esküdtszékek elé utalását indítvá­nyozta. Az igazságügyminiszter, Martin­ Feuillée, ezt ha­tározottan ellenezte, bizonyítgatva, hogy ha ezek a vétségek nem a fenyítő rendőrség elé tartoz­nak, úgy a törvény tulajdonképen alkalmazható sem lesz. Gobler elárulta a miniszter állításait, egyebek közt azt mondva, hogy a szabadság elvének megta­gadásáig soha sem szabad menni, mint a miniszter tette. A szóban forgó vétségek politikai természe­tűek, mert nem járnak az anyagi rend zavarásával s azért mindig is esküdtszékek elé tartoztak. Következett a szavazás. A­mint a szavazatok szám­lálása közben kitűnt, hogy a többség a kormány ellen szavaz, a radikális pártokat nagy izgalom fogta el, mely végre ujongásban tört ki. Mikor aztán az elnök kihirdette, hogy 268-an szavaztak Goblet indítványa mellett s 230-an el­lene, hosszantartó viharos tetszés és taps támadt a szélsőbalon és jobboldalon . Goblethez oda siettek a képviselők kezet szorítni vele, míg a középen, hol a kormánypárt ül, nagy mozgás, nyugtalan­­ság volt. A kormány nagyon meg volt lepve, Ferry nem volt a házban, csak szavazás után érkezett, mikor a belügyminiszter értesítette a történtekről. Mikor aztán az egész törvényjavaslat felett szavazás kö­vetkezett, a szélsőbalról azt kiabálták a miniszte­rek felé: “Vonják vissza a törvényjavaslatot, hiszen már nem az, mit önök beterjesztettek; épen ellen­kezője annak,­­ mit akarnak!“ Mindazáltal így egészében a javaslat 323 szóval 202 ellen elfogad­tatott. A miniszterek is rá szavaztak. A nagy izgalmat keltő eset után nyomban mi­­niszteri tanács volt, megbeszélni a szavazás által előidézett helyzetet. Híre terjedt, hogy a belügymi­niszter le akar mondani, de minisztertársai ellen­zik e lépést. Az ellenzék azonban reméli, hogy a közvélemény nyomása alatt végre is vissza kell — kétszeri leszavaztatás után — lépnie a miniszté­riumnak. BRASSÓ. — 1884. február 15. Tekintetes szerkesztő ur ! Becses engedelmével folytatom levelemet a bras­sói zugirászatról. Vannak itt nálunk bizonyos „be­hajtó ügynökök“ nyilt firmákkal, kik közül egyik azt is hirdeti önmagáról, hogy ő készít szerződése­­ket, kötvényeket, betáblázásokat stb. és elvállal mindennemű nem peres jogi dolgokat (?). Hogy az illető, ki ehhez az emberhez bejut, drágán fizeti meg az árát, az világos, de hogy milyen munkát végez egy ilyen, esetleg theológusból lett ügynök, azt a munkaadó később siratja meg. Ezek a bizo­nyos behajtók Brassóban a legnagyobb c­égeket számtalan ügyben már évek óta képviselik. Egy ilyen ügynök házról-házra jár, boltból­ boltra megy és keresi a behajtandó követeléseket. Ő magának engedményeztet behajtandó és behajt­atlan követ.-

Next