Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-23 / 22. szám
ben fennálló kir. törvényszék Kézdi-Vásárhelyről Sepsi-Szentgyörgyre helyeztessék át. Tekintve azonban a t. ház hangulatát, mely a részleges megigazgatások, a részleges rendezés iránt még azon mértékben sem mutatkozik kedvezőnek, amint az előttünk fekvő törvényjavaslat contemplálja, én indítványomat s az általam képviselt város jogos érdekét eshetőleges leszavazásnak kitenni nem akarom , hanem beérem a Dárdsy Sándor J. képviselőtársam által beterjesztett, általam is aláírt és a képviselőház által már elfogadott határozati javaslat azon erkölcsi biztosítékával, amely szerint végleges rendezés alkalmával a törvényszéki székhelyekkel lehetőleg mindenütt összepontosítandók. Megnyugtat az engem a jövőre nézve t.hát, mert oly lehetőség, hogy Hároraszék megye határán belül a kis törvényszék másutt, imntSepsi -Szentgyörgy ön legyen elhelyezhető, meggyőződésem szerint nem állhat be. Ugron Ákos beszéde. Ha Sepsi-Szentgyörgy városának előttem szólt képviselője, Csiky Kálmán képviselő úr, mintegy erőszakka, nem tekintve a háznak nyomott hangulatit, elő nem hozta volna, hogy Kézdi Vásárhely városából, melynek én vagyok szerencsés képviselője lenni, a törvényszék áthelyeztessék Sepsi- Szentgyörgyre, s e tekintethető indítványától talán csak a legutóbbi percben áll el, nem szólaltam volna fel. T. hát! Midőn arról van s.6, hogy Karczagon, Szolnokon vagy Jászberényben helyeztessék-e el törvényszék, mintegy erőszakkal előhozni azt, hogy Sepsi-Szentgyörgyre helyeztessék át a törvényszék a korteskedésnek most a választások előtt oly neme, melytől én undorral fordulok el. S én daczátra Hegedűs Sándor képviselő úr intéseinek, kötelességemnek tartom, midőn Kézdi-Vásárhely és az ott lakók érdeke igy megtámadtatik, mint e város képviselője egész indignáczióval felszólalni. Kötelességemnek tartom azért is, nehogy mint Herman J. képviselőtársam magát kifejezte, a t. képviselő úr az alatt mig Karczag, Szolnok és Jászberény fölött az érdekeltek — hogy úgy fejezzem ki magamat — czivódnak, megrakodjék azon almákkal és a képviselő úr a maga kerületében úgy találja fel, mint saját munkásságának eredményét. De különben. képviselő úr, ha Sepsi-Szentgyörgy polgárainak érdekében akar felszólalni, ime itt van a ház előtt az ipartörvényjavaslat, itt van a szeszadó törvényjavaslat, ezek Sepsi Szentgyörgy iparosait és különösen a szesziparosokat közvetlenül érdeklik. Majd meglátom, hogy a képviselő úr azzal a buzgósággal és erélylyel fog e majd akkor felszólalni és azon iparosok és gyárosok érdekeinek megfelelőleg fog-e szavazni, midőn majd e törvényjavaslatok lesznek tárgyalás alatt ? Hogy mennyire helyesek a felvett adatok és menynyire felelnek meg az igazságnak, azt hiszem, itt hosszasabban nem kell fejtegetnem. Elősorolja a t. képviselő úr a közintézeteket. Kézdi-Vásárhelyen van gymnasium, van azonkívül polgári felső iskolája, több jótékonyságú intézete, van két pénzintézete, van tizennégy szeszgyára , nagyobb és több sörgyár, honvédség s azonkívül oly nagy számú iparosa, hogy Sepsi-Szentgyörgy iparosai annak fele számát sem teszik meg. És én ezen részjelekre átmenni nem akarok, csak röviden jelzem az alpontomat, melyet elfoglalok ezen és minden hasonló törvényjavaslattal szemben. Most, midőn a megyéknek közigazgatási központja tényleg még megállapítva nincs; most, midőn még sok megye területe kérdéses, rögtönösen eldönteni, hogy hol legyen a törvényszék székhelye, korainak találom. Nem rég olvastuk, hogy új megyét akarnak alakítni Szeged központtal; de nemrég olvastuk azt is, hogy Gömörcek központja ma sincs eldöntve. De kezdem azt, hogy na történik akkor, ha azon elvet fogadjuk el, hogy ott legyenek a törvényszékek, ahol a megyék központjai vannak. Hisz akkor a törvényszékek számát szaporítani kell, mert Nagy-Küküllőben, Fogamon, Árvában, Ugocsában nincsen törvényszék. Azért redukáltuk a törvényszékeket, hogy ismét szaporítsák ? Nekem e tekintetben az az elvem, hogy a törvénykezésben a stabilitás elve tartandó szem előtt. Én nem helyeseltem azt, hogy a bíróságok függetlensége az áthelyeztetések által múltban megtámadtatott, de nem helyeslem azt sem, hogy a törvényszékek korteskedésből vagy nem korteskedésből egyik helyről a másikra helyeztessenek át. Visszatérek S.-Szentgyörgy mellett felhozott érvek cáfolatára. S.-Szentgyörgy a megye szélén fekszik, csaknem a határán. Kézdi-Vásárhely pedig benn fekszik a megyében. S.-Szentgyörgyön, hol annyi hivatal van elhelyezve, mely város mindig a kormányok dédelgetett gyermeke volt, a hivatalnokok számára ma nincs is elég lakás és ha mindezeket nem tekinthetjük is, már magában az, hogy Kézdi Vásárhelyen a törvényszéknek ingyen helyiségei vannak, számos iparosa és kereskedője van, akik békében, munkásságukkal és tevékenységükkel a délkelet és román határszéli kereskedést és ipart uralják és a kik 1848-ban legnagyobb buzgalommal valamennyien a haza mellett fegyvert ragadtak, akik 1848-ban fegyvereket készítettek és ágyukat öntöttek, ezen iparosokat és lelkes hazafiakat egyszerűen korteskedésből, csak azért, hogy egy kerületet biztosítsunk, megfosztani a törvényszéktől, indokoltnak nem fogom tartani soha Ezekben kifejtetettem, hogy azon beszéd, melyet a képviselő úr tartott, mily czélzattal tartatott, és én nem hiszem, hogy a t. ház könnyelműen anélkül, hogy az adatokról tudomást venne, a kérdésben valaha határozni fogna, a kedélyeket maga ellen felzúdítaná. Nem fogadom el a 2-dik paragraphust. Tévedések vígjátéka. (Beszélj.) Irta Zichy Károly gróf. (Folytatás.) VII. Béla a legrosszabb kedvvel ment a kaszinóba s nem ügyelve senkire, a hírlapokba temetkezett. Kik vannak ott s mit olvas, nem tudá. Deliriumából ismert hang zavará fel. Nikó Dániel volt. — Régen láttuk egymást, barátom. Hogy vagy ? — Jól ! — válaszolá Béla tompán. Nikó fejét csóválta. — Igen jól! — ismétlé Béla. Nikó még mindig a fejét csóválta. — Felségesen, kitűnően ! — folytatá Béla, s alakára még édes mosolyt is kényszerített, amely azonban a lehető legsavanyabban sikerült. — Nem, barátom! te csehül vagy, látom. Rég vártam az alkalmas pillanatra, hogy figyelmeztesselek téged. — Mire? — Pszt. Lassan. Te öszeesküvésnek esel áldozatul — Összeesküvés ? — Már fenik a kést, a melylyel maholnap lenyakaznak. — Barátom, lázad van, különben nem űznél ily gyermek-tréfát. — Sem lázam nincs, sem tréfát nem sítok. Az összeesküvés feje nem , Dorottya, s ez elég arra, hogy hidd, amit mondok. — Mondasz valamit. Nődre régóta gyanús szemmel nézek, s különösen egy idő óta gyakran látom házamban. Beszélj ! — Légből kapott histórián alapul az egész. Hisz ismered Dorottyát. Ő jó asszony, jó anya, jó feleség, jó honleány, de . . . — A dologra ! — Képzeld, először én voltam gyanújának czéltáblája. No, soha sem feledem el. Te, megnézte a hátamat, a nyakamat! . . . — Mi végből ? — türelmetlenkedik Darabory. — Kék foltokat és karczolást keresett. — Világosabban, világosabban ! — Egy kaland szomorú hősének tartott, s most az a kalandor te vagy. — Nem, az lehetetlen. Az én Margitom! — Hadd csak, jó mestere. — Tudni akarok mindent, szólj ! És Nikó beszélt. És Bélának határtalan öröme van. — Ez büntetlenül nem maradhat! — kiálta fel Béla. — Társam voltál a szenvedésben, légy az midőn szükségeen van reád. Nikó Dániel kezet adott. -- Oh, és én oktondi hol kerestem a baj okát! — Most az, egyszer nem ismerted fel a dignózist, barátom. De sebaj, mégis hozzáfogunk a gyógykezeléshez. — S pedig még ma. Nődnek azt fogod mondani, hogy holnap este nyolcz órakor Dudásnéval az ő szőllőskertjében fogok találkozni. Ezen kívül gondoskodj női öltönyről s vitesd ki Pali szőllőskertjébe. A többit bizd reára. — Jól van! A szövetségesek elváltak. VIL Margit a salon ablakpárkányára hajtá fejét. Az ég dürgött, a villámok czikáztak. Máskor félt volna egyedül, most kihivólag nézte az elemek játékát. Ajka mintha mondaná: „ide, e szivet zúzd szét s ne bántsd a boldogot!“ — Nézd, vége a ruhámnak , szemem tele porral, kalapom oda van. Brrr! milyen csúf idő! — sopánkodék belépve Nikóné. — Az idő is gátol tervünkben, — mondá Margit — inkább maradjunk honn. — A szilárd akaratot nem gátolja semmi. Honn maradni most ? Ellenkezőleg, az idő olyan kedvező, mintha csak zsoldunkban állana. A szél az erkély virágait nagy robajjal kezdi tarolni. — Úgy, úgy ! — sóhajta Margit, — tipord el mind, hogy emléke se maradjon az egykori boldogságnak. — Szentimentalizmus ! Készülj ! — Igen, néni! — Te tétovázol ! — Dehogy. Sohasem fogom többé látni e kedves otthont, hol egykor a legkisebb tárgy is boldogságomat mosolyogta felém. — Csak csendesen. Te még boldog lesz , jogod van hozzá, szép, gazdag és fiatal vagy. — Béla nélkül soha. Kolostorba megyek. Mondtál azt már mások is. . . Siessünk, nincs vesztegetni való időnk. Kész vagyok. Mondd még egyszer, biztos vagy-e mindenről ? — Minő kérdés ! Mennék-e veled ? — Igaz. — Rajta tehát! — Hogyan, gyalog? — A kocsi zörejt támaszt. — Messze van ? — Félóra alatt ott, leszünk. (Vége következik. 82 BRASSÓ. - v — 1884. február 17. Tekintetes szerkesztő ur ! Folytatom és végzem a brassói zugirászatról eddigi két közleményemet. Utolsó levelemben a két legveszedelmesb zugiró viselt dolgait érintettem, kik közül az egyik városi, a másik vidéki feleket szokott berántani. De vannak még más, kevésbbé veszélyes zugirók. Például van egy zugiró, kinek méltó társát képezi kedves neje. Mindkét házastárs már kissé vénecske. Nekik már gyengén megy az üzlet, mert azért más fiatalabb erők foglalták el előlök. Ámde ezen hites pár régebb időben már megszedte magát és ma mint tőkepénzesek csakis egy bizonyos sörház nyári pavilonjában keresnek egy egy áldozatot. Legnagyobb ellenségök az adófelügyelőség, hol t. i. kikutattatok a jó kamatokra elhelyezett tőke és a keserves verejtékkel szerzett tőke után sajnos — kamatadót kell nekik fizetni. Van egy zugirászunk, ki csakis delimneziácziókkal foglalkozik. Ez leginkább végleg eladósodott körökben mozog. Kiváló szeretettel tesz ügyvédek ellen alaptalan följelentéseket. Főfoglalkozása a jó tanácsok osztásából áll. Örömmel tanulmányoz régi vesztett pereket és tanácsos perújításokra, mi által nyugodt polgárok azt, mijök még megmaradt, vajmi hamar elvesztik. Egyik zugirászunk kisebb korcsmákban Utótel sátorfáját. Pénteken, hetivásárkor, midőn a hétfalusi románok bejönnek, egyik korcsmából a másikba megy. Kérdezősködik és tudakozódik, hogy kinek kivel és miért van baja. Tanácsot ad olcsó pénzen, egy pohár borért, egy koszom hagymáért. Ez az ember kizárólag román parasztokkal foglalkozik. Van egy speczialista zugirász is, ki magas kamatokra pénzt szerez és előszeretettel vezet hagyatéki tárgyalásokat Egyezségeket ajánl, perekre utasít avagy önmagára engedményezteti az örökséget és ígér fűt, fát, de nem fizet ki semmit. Pénteki napokon elláttatja magát az egész hétre zöldséggel stb. Egyik zugirászunk már ősz ember és Bolgárszegben tartózkodik. Ő a leggyengébb társai között és legfeljebb rossz szerződéseket köt, melyek a telekkönyvi hatóság által visszautasittatnak. Keresménye oly gyenge, hogy régi kliensei kénytelenek őt támogatni. Még rendelkezésemre áll több férfi zugirász, de ezekre jobb időkben fogok visszatérni. Van azonban egy igen nevezetes női zugirászunk, egy igen jeles alak. Megveszi a jó követeléseket és azután saját neve alatt perel, míg hivatkozva női erényeire, borzasztó kamatokat csikar. Nagyobbára azonban más zugirász kollegákkal társszerződésre lép. Mindezen zugirászok Brassóban laknak, ismerik őket és lépten-nyomon találkozunk velük. Számtalan szegény ember tönkre tétetett rossz tanácsaik, furfangos eljárásuk és uzsorakamataik folytán. De máig senki sem lépett fel ellenök. Quusque tandem. . . . ? Publicista. Székely-egylet A „Székely mivelődési és közgazdasági egyletének f. évi január hó 31-én Budapesten a m. kir. főposta palota dísztermében tartott közgyűléséről, következő tudósítást vettük: A tekintélyes tagok részvételével megtartatott közgyűlést Hajós János elnök d. u. 4 és egynegyed órakor nyitotta meg. Élénk, nagy hatást keltő megnyitó beszédében találóali festette a székelyföldi viszonyokat s világosan megjelölte az irányt, melyen az egyletnek haladni kell, ha előre akarja segíteni azon czél elérését, hogy a székelység, a társadalmi újjáalkotás és a békés haladás jelen korszakában se legyen néma szemlélő, hanem megfelelő fejlettséget szerezvén, tudományban, iparban, művészetben és gazdasági viszonyaiban cselekvő szerephez juthasson .