Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-02-23 / 22. szám

ben fennálló kir. törvényszék Kézdi-Vásárhelyről Sepsi-Szentgyörgyre helyeztessék át. Tekintve azonban a t. ház hangulatát, mely a részleges megigazgatások, a részleges rendezés iránt még azon mértékben sem mutatkozik kedvezőnek, a­mint az előttünk fekvő törvényjavaslat contem­­plálja, én indítványomat s az általam képviselt vá­ros jogos érdekét eshetőleges leszavazásnak kitenni nem akarom , hanem beérem a Dárdsy Sándor J. képviselőtársam által beterjesztett, általam is aláírt és a képviselőház által már elfogadott határozati javaslat azon erkölcsi biztosítékával, a­mely szerint végleges rendezés alkalmával a törvényszéki szék­helyekkel lehetőleg mindenütt összepontosítandók. Megnyugtat az engem a jövőre nézve t.­hát, mert oly lehetőség, hogy Hároraszék megye határán belül a kis törvényszék másutt, imnt­­Sepsi -Szentgyörgy ön legyen elhelyezhető, meggyőződésem szerint nem állhat be. Ugron Ákos beszéde. Ha Sepsi-Szentgyörgy városának előttem szólt képviselője, Csiky Kálmán képviselő úr, mintegy erőszakk­a, nem tekintve a háznak nyomott hangu­latit, elő nem hozta volna, hogy Kézdi Vásárhely városából, melynek én vagyok szerencsés képvise­lője lenni, a törvényszék áthelyeztessék Sepsi- Szentgyörgyre, s e tekintethető indítványától talán csak a legutóbbi perc­ben áll el, nem szólaltam volna fel. T. hát! Midőn arról van s­.6, hogy Karczagon, Szolnokon vagy Jászberényben helyeztessék-e el törvényszék, mintegy erőszakkal előhozni azt, hogy Sepsi-Szentgyörgyre helyeztessék át a törvényszék a korteskedésnek most a választások előtt oly neme, melytől én undorral fordulok el. S én daczátra He­gedűs Sándor képviselő úr intéseinek, kötelességem­nek tartom, midőn Kézdi-Vásárhely és az ott lakók érdeke igy megtámadtatik, mint e város képviselője egész indignáczióval felszólalni. Kötelességemnek tartom azért is, nehogy mint Herman J. képviselő­társam magát kifejezte, a t. képviselő úr az alatt m­ig Karczag, Szolnok és Jászberény fölött az érde­keltek — hogy úgy fejezzem ki magamat — czivód­­nak, megrakodjék azon almákkal és a képviselő úr a maga kerületében úgy találja fel, mint saját mun­kásságának eredményét. De különben­­. képviselő úr, ha Sepsi-Szent­györgy polgárainak érdekében akar felszólalni, ime itt van a ház előtt az ipartörvényjavaslat, itt van a szeszadó törvényjavaslat, ezek Sepsi Szentgyörgy iparosait és különösen a szesziparosokat közvetlenül érdeklik. Majd meglátom, hogy a képviselő úr az­zal a buzgósággal és erélylyel fog e majd akkor felszólalni és azon iparosok és gyárosok érdekeinek megfelelőleg fog-e szavazni, midőn majd e törvény­­javaslatok lesznek tárgyalás alatt ? Hogy mennyire helyesek a felvett adatok és meny­nyire felelnek meg az igazságnak, azt hiszem, itt hosszasabban nem kell fejtegetnem. Elősorolja a t. képviselő úr a közintézeteket. Kézdi-Vásárhelyen van gymnasium, van azonkívül polgári felső iskolája, több jótékonyságú intézete, van két pénzintézete, van tizennégy szeszgyára , nagyobb és több sör­gyár, honvédség s azonkívül oly nagy számú ipa­rosa, hogy Sepsi-­Szentgyörgy iparosai annak fele számát sem teszik meg. És én ezen részjelekre átmenni nem akarok, csak röviden jelzem az alpontomat, melyet elfogla­lok ezen és minden hasonló törvényjavaslattal szemben. Most, midőn a megyéknek közigazgatási központja tényleg még megállapítva nincs; most, midőn még sok megye területe kérdéses, rögtönösen eldönteni, hogy hol legyen a törvényszék székhelye, korainak találom. Nem rég olvastuk, hogy új megyét akar­nak­ alakítni Szeged központtal; de nem­rég olvas­tuk azt is, hogy Gömörcek központja ma sincs el­döntve. De kezdem azt, hogy na történik akkor, ha azon elvet fogadjuk el, hogy ott legyenek a törvényszékek, a­hol a megyék központjai vannak. Hisz akkor a törvényszékek számát szaporítani kell, mert Nagy-Kü­küllőben, Fogamon, Árvában, Ugo­­csában nincsen törvényszék. Azért redukáltuk a törvényszékeket, hogy ismét szaporítsák ? Nekem e tekintetben az az elvem, hogy a törvénykezésben a stabilitás elve tartandó szem előtt. Én nem helye­seltem azt, hogy a bíróságok függetlensége az át­­helyeztetések által múltban m­egtámadtatott, de nem helyeslem azt sem, hogy a törvényszékek kor­teskedésből vagy nem korteskedésből egyik helyről a másikra helyeztessenek át. Visszatérek S.-Szentgyörgy mellett felhozott ér­vek c­áfolatára. S.-Szentgyörgy a megye szélén fek­szik, csaknem a határán. Kézdi-Vásárhely pedig benn fekszik a megyében. S.-Szentgyörgyön, hol annyi hivatal van elhelyezve, mely város mindig a kormányok dédelgetett gyermeke volt, a hivatal­nokok számára ma nincs is elég lakás és ha mind­ezeket nem tekinthetjük is, már magában az, hogy Kézdi Vásárhelyen a törvényszéknek ingyen helyi­ségei vannak, számos iparosa és kereskedője van, a­kik békében, munkásságukkal és tevékenységük­kel a délkelet és román határszéli kereskedést és ipart uralják és a kik 1848-ban legnagyobb buz­galommal valamennyien a haza mellett fegyvert ragadtak, a­kik 1848-ban fegyvereket készítettek és ágyukat öntöttek, ezen iparosokat és lelkes ha­zafiakat egyszerűen korteskedésből, csak azért, hogy egy kerületet biztosítsunk, megfosztani a törvény­széktől, indokoltnak nem fogom tartani soha Ezekben kifejtetettem, hogy azon beszéd, melyet a képviselő úr tartott, mily czélzattal tartatott, és én nem hiszem, hogy a t. ház könnyelműen a­nélkül, hogy az adatokról tudomást venne, a kérdésben valaha határozni fogna, a kedélyeket maga ellen felzúdítaná. Nem fogadom el a 2-dik paragraphust. Tévedések vígjátéka. (Beszélj.) Irta­ Zichy Károly gróf. (Folytatás.) VII. Béla a legrosszabb kedvvel ment a kaszinóba s nem ügyelve senkire, a hírlapokba temetkezett. Kik vannak ott s mit olvas, nem tudá. Deliriumá­­ból ismert hang zavará fel. Nikó Dániel volt. — Régen láttuk egymást, barátom. Hogy vagy ? — Jól ! — válaszolá Béla tompán. Nikó fejét csóválta. — Igen jól! — ismétlé Béla. Nikó még mindig a fejét csóválta. — Felségesen, kitűnően ! — folytatá Béla, s ala­kára még édes mosolyt is kény­szerí­tett, a­mely azonban a lehető legsavanyabban sikerült. — Nem, barátom! te csehül vagy, látom. Rég vártam az alkalmas pillanatra, hogy figyelmeztes­selek téged. — Mire? — Pszt. Lassan. Te ös­zeesküvésnek esel áldo­zatul — Összeesküvés ? — Már fenik a kést, a melylyel ma­holnap le­nyakaznak.­­ — Barátom, lázad van, különben nem űznél ily gyermek-tréfát. — Sem lázam nincs, sem t­­­réfát nem sítok. Az összeesküvés feje nem , Dorottya, s ez elég arra, hogy hidd, a­mit mondok. — Mondasz valamit. Nődre régóta gyanús szem­mel nézek, s különösen egy idő óta gyakran látom házamban. Beszélj ! — Légből kapott histórián alapul az egész. Hisz ismered Dorottyát. Ő jó asszony, jó anya, jó fele­ség, jó honleány, de . . . — A dologra ! — Képzeld, először én voltam gyanújának czél­­táblája. No, soha sem feledem el. Te, megnézte a hátamat, a nyakamat! . . . — Mi végből ? — türelmetlenkedik Darabory. — Kék foltokat és karczolást keresett. — Világosabban, világosabban ! — Egy kaland szomorú hősének tartott, s most az a kalandor te vagy. — Nem, az lehetetlen. Az én Margitom! — Hadd csak, jó mestere. — Tudni akarok mindent, szólj ! És Nikó beszélt. És Bélának határtalan öröme van. — Ez büntetlenül nem maradhat! — kiálta fel Béla. — Társam voltál a szenvedésben, légy az midőn szüksége­en van reád. Nikó Dániel kezet adott. -- Oh, és én oktondi hol kerestem a baj okát! — Most az, egyszer nem ismerted fel a dignózist, barátom. De sebaj, mégis hozzáfogunk a gyógyke­zeléshez. — S pedig még ma. Nődnek azt fogod mondani, hogy holnap este nyolcz órakor Dudásnéval az ő szőllőskertjében fogok találkozni. Ezen kívül gon­doskodj női öltönyről s vitesd ki Pali szőllőskert­­jébe. A többit bizd reára. — Jól van! A szövetségesek elváltak. VIL Margit a salon ablakpárkányára hajtá fejét. Az ég dürgött, a villámok czikáztak. Máskor félt volna egyedül, most kihivólag nézte az elemek játékát. Ajka mintha mondaná: „ide, e szivet zúzd szét s ne bántsd a boldogot!“ — Nézd, vége a ruhámnak , szemem tele porral, kalapom oda van. Brrr! milyen csúf idő! — sopán­­kodék belépve Nikóné. — Az idő is gátol tervünkben, — mondá Mar­git — inkább maradjunk honn. — A szilárd akaratot nem gátolja semmi. Honn maradni most ? Ellenkezőleg, az idő olyan kedvező, mintha csak zsoldunkban állana. A szél az erkély virágait nagy robajjal kezdi tarolni. — Úgy, úgy ! — sóhajta Margit, — tipord el mind, hogy emléke se maradjon az egykori bol­dogságnak. — Szentimentalizmus ! Készülj ! — Igen, néni! — Te tétovázol ! — Dehogy. Sohas­em fogom többé látni e ked­ves otthont, hol egykor a legkisebb tárgy is bol­dogságomat mosolyogta felém. —­­­ Csak csendesen. Te még boldog lesz , jogod van hozzá, szép, gazdag és fiatal vagy. — Béla nélkül soha. Kolostorba megyek. Mondtál azt már mások is. . . Siessünk, nincs vesztegetni való időnk. K­­ész vagyok. Mondd még egyszer, biztos vagy-e mindenről ? — Minő kérdés ! Mennék-e veled ? — Igaz. — Rajta tehát! — Hogyan, gyalog? — A kocsi zörejt támaszt. — Messze van ? — Félóra alatt ott, leszünk. (Vége következik. 82 BRASSÓ. - v­­ — 1884. február 17. Tekintetes szerkesztő ur ! Folytatom és végzem a brassói zugirászatról ed­digi két közleményemet. Utolsó levelemben a két legveszedelmesb zugiró viselt dolgait érintettem, kik közül az egyik városi, a másik vidéki feleket szo­kott berántani. De vannak még más, kevésbbé veszélyes zugirók. Például van egy zugiró, kinek méltó társát képezi kedves neje. Mindkét házastárs már kissé vénecs­­ke. Nekik már gyengén megy az üzlet, mert a­zért más fiatalabb erők foglalták el előlök. Ámde ezen hites pár régebb időben már megszedte magát és ma mint tőkepénzesek csakis egy bizonyos sörház nyári pavilonjában keresnek egy egy áldozatot. Legnagyobb ellenségök az adófelügyelőség, hol t. i. kikutattatok a jó kamatokra elhelyezett tőke és a keserves verejtékkel szerzett tőke után sajnos — kamat­adót kell nekik fizetni. Van egy zugirászunk, ki csakis delimneziácziókkal foglalkozik. Ez leginkább végleg eladósodott körök­ben mozog. Kiváló szeretettel tesz ügyvédek ellen alaptalan följelentéseket. Főfoglalkozása a jó taná­csok osztásából áll. Örömmel tanulmányoz régi vesztett pereket és tanácsos perújításokra, mi által nyugodt polgárok azt, mijök még megmaradt, vaj­mi hamar elvesztik. Egyik zugirászunk kisebb korcsmákban Utó­tel sátorfáját. Pénteken, hetivásárkor, midőn a hétfa­­lusi románok bejönnek, egyik korcsmából a másik­ba megy. Kérdezősködik és tudakozódik, hogy ki­nek kivel és miért van baja. Tanácsot ad olcsó pénzen, egy pohár borért, egy koszom hagymáért. Ez az ember kizárólag román parasztokkal foglal­kozik. Van egy speczialista zugirász is, ki magas ka­matokra pénzt szerez és előszeretettel vezet hagya­téki tárgyalásokat Egyezségeket ajánl, perekre uta­sít avagy önmagára engedményezteti az örökséget és ígér fű­t, fát, de nem fizet ki semmit. Pénteki napokon elláttatja magát az egész hétre zöldség­gel stb. Egyik zugirászunk már ősz ember és Bolgárszeg­ben tartózkodik. Ő a leggyengébb társai között és legfeljebb rossz szerződéseket köt, melyek a telek­könyvi hatóság által visszautasittatnak. Keresmé­­nye oly gyenge, hogy régi kliensei kénytelenek őt támogatni. Még rendelkezésemre áll több férfi zugirász, de ezekre jobb időkben fogok visszatérni. Van azonban egy igen nevezetes női zugirászunk, egy igen jeles alak. Megveszi a jó követeléseket és azután saját neve alatt perel, m­íg hivatkozva női erényeire, borzasztó kamatokat csikar. Nagyobbára azonban más zugirász kollegákkal társszerződésre lép. Mindezen zugirászok Brassóban laknak, ismerik őket és lépten-nyomon találkozunk velük. Számta­lan szegény ember tönkre tétetett rossz tanácsaik, furfangos eljárásuk és uzsorakamataik folytán. De máig senki sem lépett fel ellenök. Quusque tandem. . . . ? Publicista. Székely-egylet A „Székely mivelődési és közgazdasági egyletének f. évi január hó 31-én Budapesten a m. kir. fő­­posta palota dísztermében tartott közgyűléséről, kö­vetkező tudósítást vettük: A tekintélyes tagok részvételével megtartatott közgyűlést Hajós János elnök d. u. 4 és egynegyed órakor nyitotta meg. Élénk, nagy hatást keltő megnyitó beszédében találóali festette a székelyföldi viszonyokat s vilá­gosan megjelölte az irányt, melyen az egyletnek haladni kell, ha előre akarja segíteni azon czél elérését, hogy a székelység, a társadalmi újjáalko­­tás és a békés haladás jelen korszakában se legyen néma szemlélő, hanem megfelelő fejlettséget szerez­vén, tudományban, iparban, művészetben és gazda­sági viszonyaiban cselekvő szerephez juthasson .

Next