Nemzet, 1882. szeptember (1. évfolyam, 1-30. szám)

1882-09-01 / 1. szám

,egy kis elmélkedés. Budapest, augusztus 31. Vörösmarty szózatának kezdő és bets­­ő sorai olyan ünnepélyes intést foglalnak rákban, melynek lelkiismeretes követése .^kötelesség gyanánt szálland nemzetünk Mi igaz fiára és leányára, a mig a ma­­^aj állami életének vége nem lesz. Ha­­^ i »Szózat« némely más soraiban egy érzelem van kifejezve, a mely borzat­­dicsőséges ugyan, és megreszketteti éleinket látnoki rémes igéivel most is, m­elynek azonban nincs meg többé az eredeti jlentősége és hordereje a jövőre. A költői kép becsét nem vesztik el azon sorok sem soha, de az abból harsogó vészjóslat tel­jesülése már nem tartozik a lehetőségek közé. Mert »a nagyszerű halál, hol a te­metkezés felett egy ország vérben áll,« s a sír »hol nemzet sülyed el«, nem való­sulhat meg bármely körülmények közt sem. Sok küzdelem magva lappanghat még Magyarország útjában, ádáz csapásokat mér­het még rá a rejtelmes sors, de véget olyan katasztrófa által, mint a költő jósolá, nem fog érni, mert nem érhet, akármit tesz. Egy csapásra nem halnak meg a nem­zetek. Sok vért veszíthetnek, le is roskadhat­­nak a hideg dermedtségbe — történelmünk is tud ilyenről eleget, — de azért még sem tűnik el rögtön, nagyszerűleg, a föld színéről örökre egy sem, sőt új erővel állhat talpra és érvényesítheti létjogát, ismételten is. Nem a hajdani hős modorban múlhatnak ki ezentúl a népek, hanem lassanként, fokozatosan, csen­desen, úgy, hogy a világ észre sem veszi, mi­kor valamelyik nincs többé. A kard, ágyú, pokoli gép és bakó nem ölhet meg egyet sem, bármekkora legyen a vérengzés brutalitása az egyének ellenében ; de a­mitől elvész okvet­lenül a különben legvitézebb nemzet is, az a saját keze, ha ezt összedugja tétlenül és a sa­ját esze, ha nem szenteli annak minden ké­pességét, folytonosan, erélyesen, fáradhatatla­nul az állandó, nehéz és halaszthatatlan föl­adatra, hogy lépést tartson a haladó emberi­séggel. Mert a civilisatio nem vár senkire, hogy csücsülgessen az útszélen és a­ki elma­rad tőle, hogy sóhajtozással, panaszkodással, léháskodással és veszekedéssel töltse idejét, az ugyan futhat utána míg nyomába jut­hat. Hiszen látjuk, hogy mióta vonaglik maga, az európai »beteg ember« is, s hogy mily fokozatosan enyészik el, mert nem tudott a közmivelődés terére lépni. A­mely állam polgárai nem fordítják teljes ere­jüket az összetartó előmenetelre, azon állam elpusztul, polgáraival együtt. És így járhat Magyarország is, ha meg-megáll a kesergők, csüggedők, léhűtők és gyűlölséghintők sóhaj­tásait, lamentatióit, semmisked­ésejt­e kond­v­á­nyait hallgatni. Ekkor eljut, igenis, szép ének­szóval, sírjához, de nem ahoz, melyet halha­tatlan költője kilátásba helyezett mint utolsó, magasztos vigaszt egy nagyszerű kimúlás felett, hanem ahoz a sirhoz, melyben el­­sülyed észrevétlenül. De ha ennek a ha­zának a népe összetart a férfias, hathatós munkásságra , melyhez megvan tehetsége, ereje és számtalan eszköze, és a mely mun­kásság legkevésbé sem zárja ki, sőt egyenesen magában foglalja a nézetek egészséges súrló­dását, a politikai értelmes pártküzdelmet is, akkor előtte van kétségtelenül, a »nagyszerű élet«, a mi sokkal többet ér a legnagysze­rűbb halálnál is. Én meggyőződve vagyok lelkem mélyéből, hogy ez a mi fajunk hiva­tása. És ezen hitemnek akartam legelőbb is kifejezést adni az új lapban, melynek neve: »Nemzet.« CSERNÁTONY.­ ­ Az igazságügyminisztérium s a királyi főügyész­ség közt a tisza-eszlári ügy egy incidense alkalmából fölmerült nézeteltérés felől a hírlapokban sok téves értesülés jelent meg, melyek igyekeztek a dolgot úgy feltüntetni, mintha az ez alkalomból észlelt divergáló felfogás a tisza-eszlári ügy meritumára vonatkozott volna. Mint mi értesülünk, ilyesmiről szó sem volt. Az igazságügyminisztérium egy intézkedésével szem­ben a királyi főügyészség abbeli, törvényileg megál­lapított jogosultságának épségben tartását követelte, mely szerint a királyi ügyészségek intézkedéseire való felügyelet s rendelkezés közvetlen őt illeti meg. Az igazságügyminisztérium, melynek koránt sem volt in­­tenziója az e részbeli törvényes jogkör bárminő alte­­rálása — a főügyészség ezen kívánságának jogosult­ságát a maga teljességében elismerte, s ezzel a con­­flictus — melynek e szerint távolról sem volt oly odi­­ósus természete, mint a lapok föltüntetni szerették volna, — szerencsésen kiegyenlittetett. A vadászati törvény módosítása. A vadászatról szóló 1872. Vl-ik és a hivatal­ból rendezendő hajtóvadászatokról szóló 1876. XLIV. t.-czikkek módosítása tárgyában összehívott tanács­­kozmány, ma tartotta első ülését a belügyminiszté­riumban, P­r­ó­n­a­y József belügyminiszteri államtit­kár elnöklete alatt. Részt vettek a tanácskozásban az elnökön kívül a belügyi, pénzügyi, földmivelés, ipar és kereskedelemügyi minisztériumok egy-egy kikül­dötte s az előadó. Ezen ülés csupán első megállapo­dásokkal a foglalkozott, és­pedig a törvény életbelépte óta tett tapasztalatok által szükségesnek bizonyult változtatásokra nézve. Az ezen ülésen történt meg­állapodásokat a következő rövid kivonatban adjuk: A legkisebb vadászterület, melyen a birtokos a vadászati jogot önállóan gyakorolhatja, 100 holdról 200 holdra határoztatott emeltetni. (2. §.) Ugyan­ezen szakaszba méltányossági szempontokból felvé­tetni határoztatott azon rendelkezés, hogy kisebb bir­tokosok, kik legalább külön-külön 50—50 hold egy tagban levő földbirtokkal bírnak, egymással közvet­len összefüggésben levő földekre nézve, a vadászati jog együttes gyakorolhatására egyesülhetnek,­­ ha az egyesített terület nagysága legalább a 200 holdat megüti. Komoly megfontolás tárgyát képezte azon kér­dés, hogy a községek mint ilyenek egyátalában gya­korolhatják-e és ha igen, minő feltételek mellett va­dászati jogukat, avagy köteleztessenek azt bérbe adni. E kérdésben azon megállapodás jött létre, hogy oly ingatlanokon, melyek kiterjedése a tulajdonoso­kat a vadászat önálló gyakorlására fel nem jogosít­ják, a község köteleztessék a vadászati jogot, vagy ahhoz értő szakértő által gyakoroltatni, vagy bérbe­adni. A bérbeadásból befolyó jövedelem a birtoko­sok közt birtokaránylag fogván feloszlatni. A jelenlegi vadászati törvény 8-ik §-a, mely szerint azon birtokos vagy haszonbérlő, ki a szomszéd területén tenyésző fővad lelőltetési jogot magának fentartotta, kárpótlást nem követelhet, — kihagyatni határoztatott, mert a törvény előző §-ában az ilyen vadak által okozott károk megtérítéséről kellően gondoskodva van. A tilalmakra kitűzött határidők némi változást szenvednek, és pedig a tilos vadászat a szarvas, dám­vad és őztehénre j­an. 1-től okt. 15-ig; az őzgidára pedig minden időben; zergékre decz. 15-től aug. 1-ig; foglyokra, j­an. 1-től augusztusig; minden más madárra február 1-től aug. 15-éig. A vadaknak tiltott időben elejtésére a külön­böző vadak értékéhez és minőségéhez mérten, külön­böző fokozatú bírságok állapíttatnak meg; így szarvas elejtéséért nagyobb birság, nyúl elejtéséért kisebb birság. Azon kívül fölvétetik a törvényjavaslatba, hogy oly vidékeken, hol az orvvadászat nagyobb mérvben űzetik, ennek meggátlása czéljából az eladásra szánt vadak csak is elfogadható igazolvány előmutatása mellett kínálhatók megvételre. Az 1876. XLIII. t. sz. egészen hatályon kívül helyeztetvén, a könnyebb áttekintés végett egészen újonnan szövegezendő uj vadászati törvénybe a hiva­talból való hajtóvadászatok engedélyezésére nézve az fog felvétetni, hogy azokat nem mint eddig a bel­ügyminiszter, hanem a törvényhatóságok közigazga­tási bizottságai, illetőleg sürgős esetekben ezen bi­zottságok elnöke a főispán, vagy ennek akadályozta­tása esetén ennek helyettese lesz feljogosítva enge­délyezni. Ezzel az első tanácskozás véget ért. Az elvi megállapodások a folytatólagosan tartandó ülésen be fognak fejeztetni,­­ a­mikor aztán a szövegezés fog a megállapodásokhoz képest munkába vétetni. Az 1883-iki magyar állami költségvetés végle­ges megállapítása, a miniszterelnök haza érkezte után tartandó miniszteri tanácsülésekben, tehát még az új ülésszak megnyitása előtt lesz eszközölhető, amennyi­ben ez idő szerint nem csak az összes szakminiszté­riumok készültek el saját költségvetéseikkel, hanem a Horvát-szlavónországok 1883-ik évi beligazgatási szükségletét tárgyazó előirányzati munkálat is meg­érkezett a pénzügyminiszterhez. Ez utóbb említett előirányzatban a horvát-szlavon polgárosított határ­­őrvidék 1883. évi beligazgatási szükséglete a jelen évre megszavazottnál jóval magasabb összegben irá­nyoztatok elő; kormánykörökben az a nézet, hogy ezen emelés kellőleg indokolva nincs, s a jövő évre e czímen megszavazandó javadalmazás az ez évire r meg­­szavazottat semmi esetre nem haladhatja túl. A panszlávismus a dunáninneni ev. egyház­kerület közgyűlésén. A dunáninneni ev. egyházkerület ez évi köz­gyűlése különösen érdekes volt. A panszlávismus kér­dése került szóba s oldatott meg igen sajátszerű módon. Szentiványi Márton elnök megnyitván az ülést,bejelentette Radvánszky Antal báró halá­lát ; emléke jegyzőkönyvileg örökíttetett meg. Most Geduly Lajos superintendens olvasta fel az évi je­lentést az evang. hitközség működéséről. A jelen­­tés érinti az evangélikus egyház állí­tólagos panszlavisztikus üzelmeit is. Ő — úgymond — szeretne nem szólani e kérdéshez, de miután jelenleg mindenki erről beszél, sőt miután a sajtó egy része határozottan állítja is, hogy különösen a mi egyházkerületünkben vannak napi­renden az államveszélyes üzelmek, tehát neki, mint jelentést tevőnek ki kell nyilatkoztatnia, hogy a kerület eddig azért hallgatott, mert e panaszt iga­zoló tények nem jutottak tudomására. Ha szóló ilyen üzelmekről melyek a magyar haza egységét veszélyeztetik, értesült volna, ő lett volna az első, ki az illetéket átszolgáltatta volna a büntető igazság­szolgáltatásnak. Majd áttér a pozsonyi lyceumi tanulók kizárá­sának ügyére. A superintendens röviden előadja a történteket, de a miniszteri rendeletet, melylyel a ki­zárt tanulók büntetése csak súlyosbittatott, túl­­szigorúnak tartja. Kétségtelen, hogy a magasabb köröket e rendeletre azon gyanú indította, mely sze­rint a lyceumban hazaellenes üzelmek folynak. Sokan azt hiszik, hogy legjobb lenne, ha az egyház tenne közzé olyan nyilatkozatokat, melyek hazafiasságukat bizonyítanák. Ezzel azonban az egyház túllépné ha­táskörét. Ha hazaáruló tendentiák csakugyan létez­nének , akkor lépjenek közbe a polgári hatóságok és mi hálára leszünk ezért kötelezve, mert ekkor kitűn­nék, hogy mi igaz a gyanusításokból. A hitközség tagjai között senki sincsen, ki gyűlölettel viseltetne a magyar nyelv iránt. Ezért talán lehetséges volna, hogy a senioritások jövőre jelentései­ket a kerületi választmányhoz magyar nyelven terjeszszék fel. A magyarok, kik nyelvükre a rajongásig féltékenyek, ez esetben lova­giasságuknál fogva más nemzetiségek nyelvét is tisz­telni és becsülni fogják. Az elnök köszönetét fejezi ki a superintendens­­nek jelentéséért s szavazás alá bocsátja a magyar nyelvnek hivatalos ügyekben leendő használatára vonatkozó indítványt. Hurban senior (tótul) azt mondja, hogy az 1867-ki törvény bármelyik hazai nyelvnek szabad használatát biztosítja. Ő tehát a senioratus belső ügyeiben a tót nyelvet óhajtja használni, de nem ellenzi, ha a hitközség hivatalos nyelvéül a ma­gyar megmarad. Miután az indítványozó kijelentette, hogy ő a magyar nyelv használatát nem absolut kötelezőnek indítványozta, hanem csak annak használatát aján­lotta, Geduly indítványa elfogadtatott. Ezután a közoktatásügyi miniszternek ismert rendeletét tárgyalták a pozsonyi lyceum né­met tanulóinak pánszlávisztikus üzel­­mei tárgyában. Első szónok M u d r­o­n Pál (tót) volt. Ő sine ira et studio akarja bonczolni a rendeletet. Szó van abban pánszlávisztikus üzelmekről. Erre nézve meg­jegyzi, hogy hivatalosan constatáltatott, mikép ilyen nem létezik, hanem itt csak egy egyletről lehet szó, melyet fiatal emberek tanáraik beleegyezése nélkül alapítottak. Az égés­ dolog nem olyan fontos és nem is keltett volna feltű­rést, ha más kerületek nem emel­tek volna gyanúsít­ásokat melyek azután az ügyet állala veszélyes színezetben tüntették fel. Szóló két oldalról világosítja meg a rendeletet, először jogi­­szempontból, másodszor tekintettel az abban foglalt büntetésre. Az első szempontból, melyet szóló evan­gélikusnak nevez,kinyilatkoztatja,hogy a rendelet nélkülözi a törvényes alapot. Az evangé­likus ügyek semmiféle más fórum elé nem tartoz­nak, mint az evangélikus hitközség elé s azért e te­kintetben közönbös, vájjon barát vagy ellenség tá­madja e meg e hatáskört. A miniszternek különben a megyékkel szemben sincs joga a világos törvényt átlépni. Ha pedig ezt megteszi, a megyék nem köte­lesek ilyen törvényt végrehajtani. Szóló a miniszteri rendeletet nem tudja össz­hangzásba hozni az evangélikus egyház autonómiájá­­val. Az autonómia nem állhat fenn e rendelet mel­lett, miután a valódi protestáns nem ismeri el semmi­féle jogosultságát a kormánynak arra, hogy egyházi ügyeikbe avatkozzék; valódi protestáns nem enged­heti meg, hogy gyermekeiknek életpályáját elvág­ják. Végül a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: »Miután a dunáninneni ev. egyházkerület­nek egyházi és iskolai ügyekben, valamint a törvény­kezés és fegyelmi eljárás gyakorlása terén törvény által biztosított autonómiája van, a miniszteri rende­letet, mely az ev. egyházi hatóság által már megbün­tetett ifjakat egy másik még szigorúbb büntetés alá vonja, oly rendeletnek tekinti, mely az ev. egyházi és iskolai autonómiát sérti, minek következtében ezt a rendeletet sajnálkozással veszi tudomásul s azzal a kérelemmel j­árul a minisztérium elé, hogy vonja vissza az illetők ellen hozott súlyosabb büntetést.­ Richter senior (magyarul) kinyilatkoztatja, hogy az általa képviselt senioratusban nem volt senki, ki a miniszteri rendeletben az evangélikus egy­ház autonómiájának megsértését látná, miután pedig szóló senioratusától nem kapott instructiót arra nézve, hogy milyen álláspontot foglaljon el e kérdés­sel szemben, nem tartja magát felhatalmazva arra, hogy ez ügy érdemleges tárgyalásába bocsátkozzék s azért kéri e tárgyat előbb a senioratushoz uta­sítani. Rossza hitközségi kiküldött ellenzi Mudron határozati javaslatát. Mudron Pál azt hiszi, hogy ugyanazt adta elő, a mi a közölt utasításban benne van. Rossza hitközségi megbízott előadja, hogy Mudron javaslata a turóczi határozatnak csak első pontjára felel meg, ellenben a többi pontot Mudron teljesen elhallgatta. Jeszenszky János hitközségi megbízott (tótul) azon nézetben van, hogy Mudron javaslata a turóczi határozatnak egészen megfelel. Krizsán senior (tótul) ugyanezt állítja s még hozzáteszi, hogy a Bossza által említett pontok a vita későbbi tárgyát fogják képezni. A szóló egy­úttal Mudron javaslatát az 1791. évi XXVI. t. cz.-re való hivatkozással is támogatja, mely törvény szerint a kormány egyházi ügyekbe nem avatkozha­­tik s csupán a jus supremae inspectionis-szal kell megelégednie. A kormányrendeleteknek nem szüksé­ges mindig törvényeseknek lenniök, így például a kormány Andrássy Gyula grófot is in effigio föl­akasztotta, s mégis a korona utóbb külügyminiszteri állásra hívta meg. A szóló meg van arról győződve, hogy az evangélikus úgy az emberiség, mint erkölcs ellen követne el bűnt, ha Mudron javaslatát el nem fogadná. Dohnanyi hitközségi megbízott Richter se­f—j­.i „ . ""“'vVj'0’ kiküldöttek köteles­ségeit definiálja. Ez utóbbiakban nem a szó és betűhöz kellett volna ragaszkodniok, hanem szavazni szabadon meggyőződésük szerint. Azért azonban, a­mit tesznek, felelősséggel tartoznak a senioratusnak. Zajos ellen­vetéseket idézett elő szóló azon fölhívása, hogy Mud­ron javaslata egyhangúlag fogadtassák el. Elnök Mudron javaslatában ellenmondást lát, a­mennyiben a minisztériumot az autonómia meg­sértésével vádolja, másrészt pedig ugyanazon minisz­tériumhoz fordul, hogy a delegált tanulók büntetését szállítsa le. Ha az autonómia forog szóban, akkor egyátalán nem lehet a rendelet részleteibe belemenni. Mossóczy felügyelő (Pozsony városa) kinyi­latkoztatja, hogy ez ügyben Pozsony városának se­­nioratusa sem informálta delegátusait. A rendelet ál­tal a miniszter csak felügyeleti jogát gyakorolta. A »Zora« nem oly ártatlan egylet, mint feltüntetni sze­retnék. Azok az urak, kik Mudron javaslata mellett annyira lelkesülnek, jobban tennék, ha köszönetet szavaznának a pozsonyi senioratusnak, mert ő men­tette meg a csekélyebb büntetéssel sújtott 14 tanu­lót a delegálástól. A minisztérium administratív után szigorú büntetéssel akarta sújtani e tanulókat, s talán jogosan — mondja szónok — mert nyolcz nappal azután, hogy az öt tanuló kizá­rása kimondatott, a többi tanulók ismét összejöttek, s a »Zora« egyletet ismételten megalapították. Szónok még a helyet is megtudná mutatni, hogy az összejövetel hol tartatott. — Végre tiltakozik Mudron javaslata ellen. Dr. Samarjay Károly hitközségi megbízott (Pozsony város részéről) azt hiszi, hogy az volna a helyes, ha nem a kerületi convent, hanem a kizárt tanulók szülei fordulnának a minisztériumhoz a bün­tetés enyhítése végett. Politikai vétség követtetett el, a­melyben kétségtelen a minisztérium illetékessége. Szóló is tiltakozik Mudron javaslata ellen. Az elnök azon kérdésére, várjon a kerületi convent egyáltalán akar-e demonstrátiót intézni a minisztériumhoz, dr. Hurban szót emel ez elő­zetes kérdéshez. Azt állítja, hogy Pozsonynak már régen nem lenne evangélikus lyceuma, ha a kormány minden tettével egyetértett volna, hanem a lyceum helyén most katholikus elemi iskola állana. Mudron javaslatának védelmére a »magna chartá«-ból idéz. Ha iskolatársa, dr. Samarjay tanácsokkal áll elő, ő is szolgál egygyel, s ez az, hogy a pozsonyi senioratus lépjen ki a kerületi conventből. Geduly superintendens óva int az illetékes­ségi kérdésnek fölvetésétől, mely már­is oly viharos vitákra adott alkalmat. A Novák senior (Árvából) azt mondja, hogy ő az evangélikus autonómiára esküdött s ezt csak éle­tével együtt adja föl. Fölolvasta az árvai senioratus határozatát, melyben sajnálkozás fejeztetik ki a po­zsonyi tanári collegium eljárása fölött. A rendkívül heves vitatkozásban részt vettek még Kmety consenior (Liptó), Bobróczy (Ár­va),­­ a 11­­­k senior (Liptó), Vitális Péter (Lip­­tó), ki sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy akadhat­nak szülők, kik azt tanítják gyermekeiknek, hogy Szt.-Pétervár felé sandítsanak. E megjegyzés részint helyeslést, részint tiltakozást vont maga után az egy­begyűltek részéről. Miután az erre következett zaj lecsendesült s még pár szónok szólt a kezeléshez, azon előzetes kér­dés fölött szavaztak, várjon tekintettel arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi fium jelentékenyen súlyosbította a pozsonyi convent által kiszabott ül­tetéseket, kell-e panaszt tenni az emlí­tett minisztériumnál. Az árvai, nyitrai, trencséni és turóczi senioratusok igennel szavaztak , a pozsonyvárosi, pozsonymegyei és mosonymegyei senioratusok ellenben nemmel. Egy szótöbbséggel el­határoztatott tehát, hogy panaszt kell tenni. Azután Mudron javaslata került szava­zás alá, melyet 4 szavazattal 3 elllenében szintén elfogadtak. A tisza­eszlári ügyben nagy és kemény vádakat emel a vizsgálat eddigi folyama s különösen annak egy momentuma, az eddigi egyedüli terhelő tanú, az ifjú Scharf Móricz hónapokig húzódott s bizonyos tekintetben még ma is érvényben levő letartóztatása ellen az a védőügyvédi fölterjesztés, melyet lapunk mai mellékletén közlünk. E fölterjesztés vádjai oly természetűek, hogy általuk ez­ amúgy is ominózus ügy újabb s nem szerencsés complicatiójától kell félnünk. Míg ugyanis eddig ez ügyben legfölebb a bírósági lassúság, a nyilvánosság közegeinek a vizsgálat stá­diumaiban való túlságos kedvezményekben részesí­tése lehetett az, a­mi ellen panasz merülhetett föl, most egyszerre a magyar justitia ez ügyben szerepelt közegei ellen egész kérlelhetlenségükben merül fel az elhibázott, téves, sőt visszaélésekre valló intézke­dések vádja. Valószínű, hogy e vádak nem maradnak hangos feljajdulás nélkül idehaza, s gyűlöletes visz­­hang nélkül bánt. A szenvedélyesség, az elfogultság, mely e bűnügyi kérdés kapcsolatában mesterségesen és több oldalról rosszhiszeműleg is fölidéztetett, eb­ben kezdi aratni balságos következményeit. Nekünk nem lehet feladatunk az, hogy e fölterjesztés adatait vizsgáljuk. Állást foglalni arra nézve az illetékes ha­tóságok feladata. Meggyőződésünk azonban, hogy mint mindenben, ebben is az igazság érdekeinek kell diadalmaskodniok, s a­mint lesz mód benne a meg­sértett jogérzetnek igazságot szolgáltatni, ha a tár­gyilagos tények ezt tennék szükségessé, úgy másrészt e tények alaptalansága esetén meg fog szűnni a vá­daskodás minden oly neme, mely nemzetünk humá­nus, türelmes és felvilágosult hírét komolyan alterál­­hatná. A belügyminiszter döntése e bead­­vány petitumára, mint halljuk, már szom­­batra várható. — Pest megye ma befejezte évnegyedes közgyűlé­sét, a mai napon csak kisebb érdekű ügyeket intézve el. A közmunkaváltsági díjak megállapítására nézve kimondatott, hogy megye területén egy kézi nap­szám váltságdíja 40 kr, egyfogatué 1 frt, kétfogatué pedig 1 frt 50 kr. A rendkívüli körülmények figye­lembe vételével azonban a két pilisi-, két váczi-, a solti felső- és solti középjárásban kivételképen követ­kezően állapíttattak meg a közmunkaváltság dijak: kézi nap 40 kr, egyfogatu 1 frt 20 kr és 2 fogatú 2 frt, mi a vasúti, gőzhajózási állomások s a meglevő kőutak fentartási költségeivel indokoltatott. Fél­­egyháza városának engedélyeztetett 5000 frt ideiglenes kölcsön felvétele. Végül két gyógyszertár (Ujszászon és Tinnyén) fölállítását engedélyezte a közgyűlés. Osztrák ügyek, delem, de hagyja otthon minisztereit és á­­csosait. A bulgár ügynökségtől ez értelemből A tegnap jelentés Várnára a fejedelemhez. Sturdza Demeter külügyminister úr neg­­yeselte a király nyilatkozatát és kijelentet minden lépését, mit Románia nevében Jem­ nagyon meg fogja fontolni és reméli, hogy a­míg ő fog állani Románia külügyi élén, » nem hogy nem lesznek differencziák a szó Ausztria-Magyarországgal, hanem sőt m­l­södni megszilárdulni fog a jó szomszédi bar*_ Készülnek is rá a román ellenzéki lapok Stíl­ur­at kíméletlenül megtámadni. Ma azonban­­ szilárdan áll, hogy az összes román sajtó sem a kiváló államférfiúnak. Az Az osztrák »német néppárt« egyik vezér­­férfiának és kezdeményezőjének, Walterskirchen báró­nak sok kellemetlenséget okoznak választói, így Ju­denburg községi képviselete e hó 19-én bizalmatlan­ságot szavazott Walterskirchennek, mire ez Judenburg polgármesterét egy levélben arra kérte, hogy hívjon össze egy választó­gyűlést, mely nyilat­kozzék a községi képviselet magatartása felett s egyúttal magát is a választógyűlésre meghivatni kérte Walterskirchen báró, hogy a bizalmatlansági nyilat­kozat indokaira megtehesse észrevételeit, kell­­e?offeu“á!P£?ármester most egy aug. 29-én azt mondja, hogy igen­is, a kívánt választó­gyűlés össze fog jönni és pedig nemcsak Judenburgban, ha­nem a kerület más községeiben is, de az, hogy Wal­terskirchen is a gyűlésre meghivassék, bizalmi férfiak értekezletének határozata alapján nem fog megtör­ténni, és pedig azért nem, mert — mondja továbbá a polgármester levele — Walterskirchen úgy sem mondhatna mást, mint a­mit jul. 16-ki beszédében mondott, mely nemcsak a judenburgi községi képvi­selet, de az összes német szabadelvű lapok és számos testület nézete szerint is átpártolást jelent a Taaffe­­kormányhoz, mely átpártolás még abból is látszik,hogy Walterskirchen a »német néppárt «-hoz csatlakozott; ez pedig »szándékosan vagy szándék nélkül a mos­tani kormány czéljait mozdítja elő, a­mit eléggé meg­magyaráz az is, hogy a judenburgi közs. képviselet érintett határozatáért a szláv klerikális és félhivata­los lapok részéről a leghevesebb megtámadásoknak volt kitéve. Bukarest, augusztus 29. 1882. Szentpéterváron egy Dunagőzhajótársaság ala­kult tizenkét millió arany rubel (körülbelül 19 mil­lió forint) alaptőkével, mely társaság hivatalos elne­vezése »Szentpétervári bulgár Dunagőzhajótársaság« lesz. E társulat alapszabályait a bulgár kormány a Szófiában székelő államtanács elé terjesztette. Az államtanács az öt nyomtatott ívre terjedő alapsza­bályokat minden kiigazítás nélkül helybenhagyta és Sándor fejedelem tegnapelőtt, az orthodox naptár szerint nagy­boldogasszony napján Várnán szente­sítette a kormány és államtanács helybenhagyását. Az új orosz-bulgár gőzhajótársaság hajói köz­­lekedni fognak Florentintől(Viddinen felüli határ Bul­gária és Szerbia közt) Szulináig, Bénitől Ismail és Kiliáig, végre pedig a Pruth folyón egészen addig a pontig, a­meddig e kis folyó hajózható. Az új orosz-bulgár gőzhaj­ótársaság nagy­szerű rakpartot szándékozik építeni Yiddin, Lom­­palanka, Szisztova, Ruszcsuk és Szilisztria állo­másoknál. — Szisztovánál, Rusztcsuknál és Szi­­lisztriánál , mint a legélénkebb forgalmi pon­toknál boxokat is szándékozik építeni és az ott lera­kott tárgyakra nagyon mérsékelt kamat mellett az illetőknek előleget nyújtani. E vállalat élén Dondukov-Korzakov herczeg áll az a Korzakov, ki másfél éven keresztül mindenható volt Bulgáriában. Ha tekintetbe vesszük, hogy a bulgár piac­ot már négy év óta Oroszország dominálja és hogy csak nagyon kevés tért enged a magyar kereskedelemnek és iparnak, úgy most mennyivel inkább van még ke­­reskedelmünk és iparunk veszélyeztetve ! Igaz, hogy Bulgáriában átalános az elkesere­dés a­miatt, hogy ily fontos kérdésben nem hivatott össze a nemzetgyűlés, hanem az alapszabályok felü­letes áttekintés után helybenhagyattak a kormány, államtanács és fejedelem által. De hiába, a­mit Szent­­pétervárott megírnak, azt Szófiában teljesíteni kell és úgy látszik, hogy szívesen teljesítik is. A jövő hét folyamán várják a bulgár fejedel­met Szinaiba, a fejedelem kíséretét néhány miniszter és államtanácsos fogja képezni, tehát a látogatás nem magánjellegű, nem a courtoisi kifolyása, hanem igen­is politikai jelentőséggel bír: a román-bulgár vas­utak kiépítése fog szóba kerülni, tárgyaltatni és talán eredményre is fognak jutni. E Az, igaz, nagy Károly király tegnapelőtt Szí­naiban, midőn Sturdza Demeter külügyminiszter tiszteletére fényes díszebédet adott, nyíltan kijelentette k°Sy nagyon örvend ugyan a fiatal fejedelem látoga­­tásán, de jobban szeretné, ha látogatása semmiféle politikai combinátiókra se adna alkalmat. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy jöjjön Sándor feje­ K U I f S I d. A kaszaszini csatának, nevezetesen az any­asság támadásának leírását ott Hagytuk el, mi avasság este 7 óra tájban az ellenség balszára lukkant. Az izmaik­ai tudósító igy folytatja: A­enség 1500 yardra volt. Újabb lángokat láttun­­d időközben ismétlődni. Hirtelen mintha vihar e volna szét a füstfelhőt. Gránátok sziszegtt drapnélek robbantak el mind a két oldalunk L­rvas dandár jobbra fordult ekkor, hogy kijuss­elenség tűzvonalából és a legközelebbi sortüz ít el bennünket. Gyorsan előnyomultunk és az­­­ég tüzérei ismét megpillantottak bennünket, i­gók fejünk fölött és körülünk pattantak szét, ol­­yan kevés talált, ámbár azt képzeltük, hogy a g­ivatarnak század számra kell elsodorni emberes ávakat. Apró lánczok és a golyók fütyülése azt nyitotta, hogy az ellenség gyalogsága is működik az egy-egy ember vagy ló dőlt el a sorokban.­­­­ogy ekkor a mi ütegünk is megérkezett, a lov­ábbra kanyarodott, hogy a tüzérség megkezd­e működést. Az ágyuk kikapcsolása után né pillanat múlva feleltek tüzéreink. A lovassá­g balszárnyról lépcsőzeteseit nyomult erre, elül a ragonyos ezred. Ennek födezete alatt támad­órakozott a Life Gard és midőn a paracsszó elh­­ott, a dragonyosok kétfelé váltak, hog átbocsát­i Life Gardot. Herbert Stewar, Drury t­ábornok brigádos őrnagya a vonal mögé vágta is közölte a parancsot, a­mely igy sátt, hogy a asságnak el kell foglalni az ágyúké. Sir B­a­­­ttissel a front előtt volt és fölkiáltit: »Most m­i mieink! Előre!« A hosszú vonal­ögtön eltü­stétségben és füstben. Utána menti 7. dragon izred és a gárda ezred két számit födezte, látra maradtak is élveztük az ellensí golyózápor i mely az előnyomuló lovasságnak ve szánva. " A pillanattól a harcz befejezéséig nen látták loviss­­­unkat. Sir Baker Russel által vezet frontbar­­­nadták meg az üteget, a tüzérséget kaszaboltál­­ futó gyalogság közé vágván ezt pszzították. fi­tel alól kilőtték lovát, de rögtön mákra pasi­ovább száguldott övéivel. / * A csata egy csapással véget ért és a legatcs­­omlás következett. Az ellenség n/hmy ágyú,5 ,atta még a tüzelést és egyes gyalog­csapatok sorfat idtak. A hold által világított tá ele?^ ember is katonák holttestével volt bekiimj • 1 ,‘Ahogy ev ízen elváltunk a lovasságtól, én $ JS^r°J® Ka/a szin körül keresgéltük az ’’'j1, Az?8 W^Já­relt ez és közelünkben ^attan sy e^oy com] mielőtt a táborba éheztünk. . . Az ütközetnek itt is ver,eiV., Súdé;­iák valóban izzasztó napja vo . száz bor hullott le a szűk téren és a sár kevés ^ lyujtottak. A hadállás halolda csatorna .­­• „„ ~ - ..'-u »n­o/utana & regre a 86. ezred gyönge sanct mögött, „ mert, közben majdnem a csatornáigzódnak. A lovas gyalogság Piggot kapitány vese alatt a fronton­oglalt állást. Piggot kapitán harcz vége felé combjába kapott lövést. Az egyek nagy bátor­sággal támadtak és az angolok is tüzeik a Haczárr Jamuarjában nyertek tért és lagosan s.i­­.zaikrg rágtak volna, ha balszárnyukofiYTM^ dd­ge­, , közeledő lovasság robaja nem ta volna pro a ' sorságukat. Ettől a pillanatának a futásra go A mi veszteségünk csekéha tekintetbesjf® szűki azt a tüzet, a melynek kistakteve a _ Edwards a lovas gyalogsí hadnagya kapott lövést, Shaw törzsön elesett. de 10—12 halottunk van. Szerenénk, hogy a ton bombák inkább sebeznek intsem ölre , hát különben megtelt sebesültkel. 10 óra felé visszatért a lovl­s­ég, megelég a fényesen végrehajtott támadással. Többen e­ladtak a sötétségben, de reggel bizonyosan me­rülnek, ha abba­hagyják az üldözést. A mieink tudták megtalálni azokat az ágyukat, a­melyek­­ támadást intéztek, de napkeltekor rájuk fol akadni. Miután megtudtam a részleteket, távozt a táborból, hogy föladjam sürgönyeimet. 24 mértfi homoksivatagon tettem meg. Bármily késő vol az állomásokon munkában találtam a legénység* mely sánczokat készített és egyes csapatokkal to­koztam, a melyek a fronton levők segítségére Az ellenség számát 13,000-re teszik. T'­*fe hogy az őrségeket egyenkint fogja fölgombolyita ha nem tartották volna magukat oly makacsul szaszin védői, a segítség megérkezése előtt elfog­aolna az ellenség ezen állásunkat. Az egiptomiak harczolva födözték visszao­lásukat. Veszteségük ismeretlen, 20 halottra és 1 sebesültre becsülik. A »Daily Newsnak« jelentik Izmailiából fé­reggel : Arabi meg a­ka­ra kerülni az­­ügyletei nyár, hogy megakadályo­z a vasút n'eu'­­Támadása váratlan volt. 1®rt Wisseley iemorai­nak tartotta az egyiptomiakat.' Az izmA/ ' szállást az esti ágyudrgés tette figyel A; után természetesen nagy volt a lótás-futás.y£ iüj lovasság rögtön a front» ment, de a táma is új fo­ volt már verve, midőn Kaszaszinhoz érként. Azt hiszik, hogy a lovas gária nagy pusztítást ve­rit be az egiptomiak közt. Eg sebesültekkel teli vmh vo­nat érkezett ma reggel Izmailiába. Wolseley táborból jelenti a­­Daily Nev­lön tudósítója. A csantok folytatják az előnyei­- és nem sokára Tel­ eb­ebir ostromlására kerül!­ Ramzes és Mahszama közt kavicsos homok is és könnyű a haladás rtta. Ramzesben kényelmi patok állapota, de Mhszamehban borzasztó a Ramzes és Mahszameh közt nincs ivóvíz és az í­lt csatorna tele van arbok és lovak holtteste?M­lyeket maguk az arbok dobáltak a vízbe, állóvize oly rossz m­ár, hogy az orvosok Ada ék a vele való élést. Gaham tábornok cs­ak egy csetepaté volt egnapelőtt és a tábo lozta Kaszaszint. Sóst közvetlenül nyomba az ellenséget, de valószínű, hogy nem Fyl csata, mig a fel-d-kebiri tábort meg nend­i a hol, hir szerint, nagy haderő van. Eg^v^-Y. kot elfogtunk, a ki értékes felviletok az ellenség erejéről és szándékai^öl nyi Tevfik alkirály uj miniszte, a ki »Intransigeantben» Vau^0­0tt. időig Arabi közelében^^^ök és 1 »Serif pasa­li, Qnwvminiszter tér és Riaz^abeltigJ

Next