Nemzet, 1882. szeptember (1. évfolyam, 1-30. szám)
1882-09-01 / 1. szám
,egy kis elmélkedés. Budapest, augusztus 31. Vörösmarty szózatának kezdő és betső sorai olyan ünnepélyes intést foglalnak rákban, melynek lelkiismeretes követése .^kötelesség gyanánt szálland nemzetünk Mi igaz fiára és leányára, a mig a ma^aj állami életének vége nem lesz. Ha^ i »Szózat« némely más soraiban egy érzelem van kifejezve, a mely borzatdicsőséges ugyan, és megreszketteti éleinket látnoki rémes igéivel most is, melynek azonban nincs meg többé az eredeti jlentősége és hordereje a jövőre. A költői kép becsét nem vesztik el azon sorok sem soha, de az abból harsogó vészjóslat teljesülése már nem tartozik a lehetőségek közé. Mert »a nagyszerű halál, hol a temetkezés felett egy ország vérben áll,« s a sír »hol nemzet sülyed el«, nem valósulhat meg bármely körülmények közt sem. Sok küzdelem magva lappanghat még Magyarország útjában, ádáz csapásokat mérhet még rá a rejtelmes sors, de véget olyan katasztrófa által, mint a költő jósolá, nem fog érni, mert nem érhet, akármit tesz. Egy csapásra nem halnak meg a nemzetek. Sok vért veszíthetnek, le is roskadhatnak a hideg dermedtségbe — történelmünk is tud ilyenről eleget, — de azért még sem tűnik el rögtön, nagyszerűleg, a föld színéről örökre egy sem, sőt új erővel állhat talpra és érvényesítheti létjogát, ismételten is. Nem a hajdani hős modorban múlhatnak ki ezentúl a népek, hanem lassanként, fokozatosan, csendesen, úgy, hogy a világ észre sem veszi, mikor valamelyik nincs többé. A kard, ágyú, pokoli gép és bakó nem ölhet meg egyet sem, bármekkora legyen a vérengzés brutalitása az egyének ellenében ; de amitől elvész okvetlenül a különben legvitézebb nemzet is, az a saját keze, ha ezt összedugja tétlenül és a saját esze, ha nem szenteli annak minden képességét, folytonosan, erélyesen, fáradhatatlanul az állandó, nehéz és halaszthatatlan föladatra, hogy lépést tartson a haladó emberiséggel. Mert a civilisatio nem vár senkire, hogy csücsülgessen az útszélen és aki elmarad tőle, hogy sóhajtozással, panaszkodással, léháskodással és veszekedéssel töltse idejét, az ugyan futhat utána míg nyomába juthat. Hiszen látjuk, hogy mióta vonaglik maga, az európai »beteg ember« is, s hogy mily fokozatosan enyészik el, mert nem tudott a közmivelődés terére lépni. Amely állam polgárai nem fordítják teljes erejüket az összetartó előmenetelre, azon állam elpusztul, polgáraival együtt. És így járhat Magyarország is, ha meg-megáll a kesergők, csüggedők, léhűtők és gyűlölséghintők sóhajtásait, lamentatióit, semmiskedésejte kondványait hallgatni. Ekkor eljut, igenis, szép énekszóval, sírjához, de nem ahoz, melyet halhatatlan költője kilátásba helyezett mint utolsó, magasztos vigaszt egy nagyszerű kimúlás felett, hanem ahoz a sirhoz, melyben elsülyed észrevétlenül. De ha ennek a hazának a népe összetart a férfias, hathatós munkásságra , melyhez megvan tehetsége, ereje és számtalan eszköze, és a mely munkásság legkevésbé sem zárja ki, sőt egyenesen magában foglalja a nézetek egészséges súrlódását, a politikai értelmes pártküzdelmet is, akkor előtte van kétségtelenül, a »nagyszerű élet«, a mi sokkal többet ér a legnagyszerűbb halálnál is. Én meggyőződve vagyok lelkem mélyéből, hogy ez a mi fajunk hivatása. És ezen hitemnek akartam legelőbb is kifejezést adni az új lapban, melynek neve: »Nemzet.« CSERNÁTONY. Az igazságügyminisztérium s a királyi főügyészség közt a tisza-eszlári ügy egy incidense alkalmából fölmerült nézeteltérés felől a hírlapokban sok téves értesülés jelent meg, melyek igyekeztek a dolgot úgy feltüntetni, mintha az ez alkalomból észlelt divergáló felfogás a tisza-eszlári ügy meritumára vonatkozott volna. Mint mi értesülünk, ilyesmiről szó sem volt. Az igazságügyminisztérium egy intézkedésével szemben a királyi főügyészség abbeli, törvényileg megállapított jogosultságának épségben tartását követelte, mely szerint a királyi ügyészségek intézkedéseire való felügyelet s rendelkezés közvetlen őt illeti meg. Az igazságügyminisztérium, melynek koránt sem volt intenziója az e részbeli törvényes jogkör bárminő alterálása — a főügyészség ezen kívánságának jogosultságát a maga teljességében elismerte, s ezzel a conflictus — melynek e szerint távolról sem volt oly odiósus természete, mint a lapok föltüntetni szerették volna, — szerencsésen kiegyenlittetett. A vadászati törvény módosítása. A vadászatról szóló 1872. Vl-ik és a hivatalból rendezendő hajtóvadászatokról szóló 1876. XLIV. t.-czikkek módosítása tárgyában összehívott tanácskozmány, ma tartotta első ülését a belügyminisztériumban, Prónay József belügyminiszteri államtitkár elnöklete alatt. Részt vettek a tanácskozásban az elnökön kívül a belügyi, pénzügyi, földmivelés, ipar és kereskedelemügyi minisztériumok egy-egy kiküldötte s az előadó. Ezen ülés csupán első megállapodásokkal a foglalkozott, éspedig a törvény életbelépte óta tett tapasztalatok által szükségesnek bizonyult változtatásokra nézve. Az ezen ülésen történt megállapodásokat a következő rövid kivonatban adjuk: A legkisebb vadászterület, melyen a birtokos a vadászati jogot önállóan gyakorolhatja, 100 holdról 200 holdra határoztatott emeltetni. (2. §.) Ugyanezen szakaszba méltányossági szempontokból felvétetni határoztatott azon rendelkezés, hogy kisebb birtokosok, kik legalább külön-külön 50—50 hold egy tagban levő földbirtokkal bírnak, egymással közvetlen összefüggésben levő földekre nézve, a vadászati jog együttes gyakorolhatására egyesülhetnek, ha az egyesített terület nagysága legalább a 200 holdat megüti. Komoly megfontolás tárgyát képezte azon kérdés, hogy a községek mint ilyenek egyátalában gyakorolhatják-e és ha igen, minő feltételek mellett vadászati jogukat, avagy köteleztessenek azt bérbe adni. E kérdésben azon megállapodás jött létre, hogy oly ingatlanokon, melyek kiterjedése a tulajdonosokat a vadászat önálló gyakorlására fel nem jogosítják, a község köteleztessék a vadászati jogot, vagy ahhoz értő szakértő által gyakoroltatni, vagy bérbeadni. A bérbeadásból befolyó jövedelem a birtokosok közt birtokaránylag fogván feloszlatni. A jelenlegi vadászati törvény 8-ik §-a, mely szerint azon birtokos vagy haszonbérlő, ki a szomszéd területén tenyésző fővad lelőltetési jogot magának fentartotta, kárpótlást nem követelhet, — kihagyatni határoztatott, mert a törvény előző §-ában az ilyen vadak által okozott károk megtérítéséről kellően gondoskodva van. A tilalmakra kitűzött határidők némi változást szenvednek, és pedig a tilos vadászat a szarvas, dámvad és őztehénre jan. 1-től okt. 15-ig; az őzgidára pedig minden időben; zergékre decz. 15-től aug. 1-ig; foglyokra, jan. 1-től augusztusig; minden más madárra február 1-től aug. 15-éig. A vadaknak tiltott időben elejtésére a különböző vadak értékéhez és minőségéhez mérten, különböző fokozatú bírságok állapíttatnak meg; így szarvas elejtéséért nagyobb birság, nyúl elejtéséért kisebb birság. Azon kívül fölvétetik a törvényjavaslatba, hogy oly vidékeken, hol az orvvadászat nagyobb mérvben űzetik, ennek meggátlása czéljából az eladásra szánt vadak csak is elfogadható igazolvány előmutatása mellett kínálhatók megvételre. Az 1876. XLIII. t. sz. egészen hatályon kívül helyeztetvén, a könnyebb áttekintés végett egészen újonnan szövegezendő uj vadászati törvénybe a hivatalból való hajtóvadászatok engedélyezésére nézve az fog felvétetni, hogy azokat nem mint eddig a belügyminiszter, hanem a törvényhatóságok közigazgatási bizottságai, illetőleg sürgős esetekben ezen bizottságok elnöke a főispán, vagy ennek akadályoztatása esetén ennek helyettese lesz feljogosítva engedélyezni. Ezzel az első tanácskozás véget ért. Az elvi megállapodások a folytatólagosan tartandó ülésen be fognak fejeztetni, amikor aztán a szövegezés fog a megállapodásokhoz képest munkába vétetni. Az 1883-iki magyar állami költségvetés végleges megállapítása, a miniszterelnök haza érkezte után tartandó miniszteri tanácsülésekben, tehát még az új ülésszak megnyitása előtt lesz eszközölhető, amennyiben ez idő szerint nem csak az összes szakminisztériumok készültek el saját költségvetéseikkel, hanem a Horvát-szlavónországok 1883-ik évi beligazgatási szükségletét tárgyazó előirányzati munkálat is megérkezett a pénzügyminiszterhez. Ez utóbb említett előirányzatban a horvát-szlavon polgárosított határőrvidék 1883. évi beligazgatási szükséglete a jelen évre megszavazottnál jóval magasabb összegben irányoztatok elő; kormánykörökben az a nézet, hogy ezen emelés kellőleg indokolva nincs, s a jövő évre e czímen megszavazandó javadalmazás az ez évire r megszavazottat semmi esetre nem haladhatja túl. A panszlávismus a dunáninneni ev. egyházkerület közgyűlésén. A dunáninneni ev. egyházkerület ez évi közgyűlése különösen érdekes volt. A panszlávismus kérdése került szóba s oldatott meg igen sajátszerű módon. Szentiványi Márton elnök megnyitván az ülést,bejelentette Radvánszky Antal báró halálát ; emléke jegyzőkönyvileg örökíttetett meg. Most Geduly Lajos superintendens olvasta fel az évi jelentést az evang. hitközség működéséről. A jelentés érinti az evangélikus egyház állítólagos panszlavisztikus üzelmeit is. Ő — úgymond — szeretne nem szólani e kérdéshez, de miután jelenleg mindenki erről beszél, sőt miután a sajtó egy része határozottan állítja is, hogy különösen a mi egyházkerületünkben vannak napirenden az államveszélyes üzelmek, tehát neki, mint jelentést tevőnek ki kell nyilatkoztatnia, hogy a kerület eddig azért hallgatott, mert e panaszt igazoló tények nem jutottak tudomására. Ha szóló ilyen üzelmekről melyek a magyar haza egységét veszélyeztetik, értesült volna, ő lett volna az első, ki az illetéket átszolgáltatta volna a büntető igazságszolgáltatásnak. Majd áttér a pozsonyi lyceumi tanulók kizárásának ügyére. A superintendens röviden előadja a történteket, de a miniszteri rendeletet, melylyel a kizárt tanulók büntetése csak súlyosbittatott, túlszigorúnak tartja. Kétségtelen, hogy a magasabb köröket e rendeletre azon gyanú indította, mely szerint a lyceumban hazaellenes üzelmek folynak. Sokan azt hiszik, hogy legjobb lenne, ha az egyház tenne közzé olyan nyilatkozatokat, melyek hazafiasságukat bizonyítanák. Ezzel azonban az egyház túllépné hatáskörét. Ha hazaáruló tendentiák csakugyan léteznének , akkor lépjenek közbe a polgári hatóságok és mi hálára leszünk ezért kötelezve, mert ekkor kitűnnék, hogy mi igaz a gyanusításokból. A hitközség tagjai között senki sincsen, ki gyűlölettel viseltetne a magyar nyelv iránt. Ezért talán lehetséges volna, hogy a senioritások jövőre jelentéseiket a kerületi választmányhoz magyar nyelven terjeszszék fel. A magyarok, kik nyelvükre a rajongásig féltékenyek, ez esetben lovagiasságuknál fogva más nemzetiségek nyelvét is tisztelni és becsülni fogják. Az elnök köszönetét fejezi ki a superintendensnek jelentéséért s szavazás alá bocsátja a magyar nyelvnek hivatalos ügyekben leendő használatára vonatkozó indítványt. Hurban senior (tótul) azt mondja, hogy az 1867-ki törvény bármelyik hazai nyelvnek szabad használatát biztosítja. Ő tehát a senioratus belső ügyeiben a tót nyelvet óhajtja használni, de nem ellenzi, ha a hitközség hivatalos nyelvéül a magyar megmarad. Miután az indítványozó kijelentette, hogy ő a magyar nyelv használatát nem absolut kötelezőnek indítványozta, hanem csak annak használatát ajánlotta, Geduly indítványa elfogadtatott. Ezután a közoktatásügyi miniszternek ismert rendeletét tárgyalták a pozsonyi lyceum német tanulóinak pánszlávisztikus üzelmei tárgyában. Első szónok M u d ron Pál (tót) volt. Ő sine ira et studio akarja bonczolni a rendeletet. Szó van abban pánszlávisztikus üzelmekről. Erre nézve megjegyzi, hogy hivatalosan constatáltatott, mikép ilyen nem létezik, hanem itt csak egy egyletről lehet szó, melyet fiatal emberek tanáraik beleegyezése nélkül alapítottak. Az égés dolog nem olyan fontos és nem is keltett volna feltűrést, ha más kerületek nem emeltek volna gyanúsításokat melyek azután az ügyet állala veszélyes színezetben tüntették fel. Szóló két oldalról világosítja meg a rendeletet, először jogiszempontból, másodszor tekintettel az abban foglalt büntetésre. Az első szempontból, melyet szóló evangélikusnak nevez,kinyilatkoztatja,hogy a rendelet nélkülözi a törvényes alapot. Az evangélikus ügyek semmiféle más fórum elé nem tartoznak, mint az evangélikus hitközség elé s azért e tekintetben közönbös, vájjon barát vagy ellenség támadja e meg e hatáskört. A miniszternek különben a megyékkel szemben sincs joga a világos törvényt átlépni. Ha pedig ezt megteszi, a megyék nem kötelesek ilyen törvényt végrehajtani. Szóló a miniszteri rendeletet nem tudja összhangzásba hozni az evangélikus egyház autonómiájával. Az autonómia nem állhat fenn e rendelet mellett, miután a valódi protestáns nem ismeri el semmiféle jogosultságát a kormánynak arra, hogy egyházi ügyeikbe avatkozzék; valódi protestáns nem engedheti meg, hogy gyermekeiknek életpályáját elvágják. Végül a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: »Miután a dunáninneni ev. egyházkerületnek egyházi és iskolai ügyekben, valamint a törvénykezés és fegyelmi eljárás gyakorlása terén törvény által biztosított autonómiája van, a miniszteri rendeletet, mely az ev. egyházi hatóság által már megbüntetett ifjakat egy másik még szigorúbb büntetés alá vonja, oly rendeletnek tekinti, mely az ev. egyházi és iskolai autonómiát sérti, minek következtében ezt a rendeletet sajnálkozással veszi tudomásul s azzal a kérelemmel járul a minisztérium elé, hogy vonja vissza az illetők ellen hozott súlyosabb büntetést. Richter senior (magyarul) kinyilatkoztatja, hogy az általa képviselt senioratusban nem volt senki, ki a miniszteri rendeletben az evangélikus egyház autonómiájának megsértését látná, miután pedig szóló senioratusától nem kapott instructiót arra nézve, hogy milyen álláspontot foglaljon el e kérdéssel szemben, nem tartja magát felhatalmazva arra, hogy ez ügy érdemleges tárgyalásába bocsátkozzék s azért kéri e tárgyat előbb a senioratushoz utasítani. Rossza hitközségi kiküldött ellenzi Mudron határozati javaslatát. Mudron Pál azt hiszi, hogy ugyanazt adta elő, a mi a közölt utasításban benne van. Rossza hitközségi megbízott előadja, hogy Mudron javaslata a turóczi határozatnak csak első pontjára felel meg, ellenben a többi pontot Mudron teljesen elhallgatta. Jeszenszky János hitközségi megbízott (tótul) azon nézetben van, hogy Mudron javaslata a turóczi határozatnak egészen megfelel. Krizsán senior (tótul) ugyanezt állítja s még hozzáteszi, hogy a Bossza által említett pontok a vita későbbi tárgyát fogják képezni. A szóló egyúttal Mudron javaslatát az 1791. évi XXVI. t. cz.-re való hivatkozással is támogatja, mely törvény szerint a kormány egyházi ügyekbe nem avatkozhatik s csupán a jus supremae inspectionis-szal kell megelégednie. A kormányrendeleteknek nem szükséges mindig törvényeseknek lenniök, így például a kormány Andrássy Gyula grófot is in effigio fölakasztotta, s mégis a korona utóbb külügyminiszteri állásra hívta meg. A szóló meg van arról győződve, hogy az evangélikus úgy az emberiség, mint erkölcs ellen követne el bűnt, ha Mudron javaslatát el nem fogadná. Dohnanyi hitközségi megbízott Richter sef—j.i „ . ""“'vVj'0’ kiküldöttek kötelességeit definiálja. Ez utóbbiakban nem a szó és betűhöz kellett volna ragaszkodniok, hanem szavazni szabadon meggyőződésük szerint. Azért azonban, amit tesznek, felelősséggel tartoznak a senioratusnak. Zajos ellenvetéseket idézett elő szóló azon fölhívása, hogy Mudron javaslata egyhangúlag fogadtassák el. Elnök Mudron javaslatában ellenmondást lát, amennyiben a minisztériumot az autonómia megsértésével vádolja, másrészt pedig ugyanazon minisztériumhoz fordul, hogy a delegált tanulók büntetését szállítsa le. Ha az autonómia forog szóban, akkor egyátalán nem lehet a rendelet részleteibe belemenni. Mossóczy felügyelő (Pozsony városa) kinyilatkoztatja, hogy ez ügyben Pozsony városának senioratusa sem informálta delegátusait. A rendelet által a miniszter csak felügyeleti jogát gyakorolta. A »Zora« nem oly ártatlan egylet, mint feltüntetni szeretnék. Azok az urak, kik Mudron javaslata mellett annyira lelkesülnek, jobban tennék, ha köszönetet szavaznának a pozsonyi senioratusnak, mert ő mentette meg a csekélyebb büntetéssel sújtott 14 tanulót a delegálástól. A minisztérium administratív után szigorú büntetéssel akarta sújtani e tanulókat, s talán jogosan — mondja szónok — mert nyolcz nappal azután, hogy az öt tanuló kizárása kimondatott, a többi tanulók ismét összejöttek, s a »Zora« egyletet ismételten megalapították. Szónok még a helyet is megtudná mutatni, hogy az összejövetel hol tartatott. — Végre tiltakozik Mudron javaslata ellen. Dr. Samarjay Károly hitközségi megbízott (Pozsony város részéről) azt hiszi, hogy az volna a helyes, ha nem a kerületi convent, hanem a kizárt tanulók szülei fordulnának a minisztériumhoz a büntetés enyhítése végett. Politikai vétség követtetett el, amelyben kétségtelen a minisztérium illetékessége. Szóló is tiltakozik Mudron javaslata ellen. Az elnök azon kérdésére, várjon a kerületi convent egyáltalán akar-e demonstrátiót intézni a minisztériumhoz, dr. Hurban szót emel ez előzetes kérdéshez. Azt állítja, hogy Pozsonynak már régen nem lenne evangélikus lyceuma, ha a kormány minden tettével egyetértett volna, hanem a lyceum helyén most katholikus elemi iskola állana. Mudron javaslatának védelmére a »magna chartá«-ból idéz. Ha iskolatársa, dr. Samarjay tanácsokkal áll elő, ő is szolgál egygyel, s ez az, hogy a pozsonyi senioratus lépjen ki a kerületi conventből. Geduly superintendens óva int az illetékességi kérdésnek fölvetésétől, mely máris oly viharos vitákra adott alkalmat. A Novák senior (Árvából) azt mondja, hogy ő az evangélikus autonómiára esküdött s ezt csak életével együtt adja föl. Fölolvasta az árvai senioratus határozatát, melyben sajnálkozás fejeztetik ki a pozsonyi tanári collegium eljárása fölött. A rendkívül heves vitatkozásban részt vettek még Kmety consenior (Liptó), Bobróczy (Árva), a 11k senior (Liptó), Vitális Péter (Liptó), ki sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy akadhatnak szülők, kik azt tanítják gyermekeiknek, hogy Szt.-Pétervár felé sandítsanak. E megjegyzés részint helyeslést, részint tiltakozást vont maga után az egybegyűltek részéről. Miután az erre következett zaj lecsendesült s még pár szónok szólt a kezeléshez, azon előzetes kérdés fölött szavaztak, várjon tekintettel arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi fium jelentékenyen súlyosbította a pozsonyi convent által kiszabott ültetéseket, kell-e panaszt tenni az említett minisztériumnál. Az árvai, nyitrai, trencséni és turóczi senioratusok igennel szavaztak , a pozsonyvárosi, pozsonymegyei és mosonymegyei senioratusok ellenben nemmel. Egy szótöbbséggel elhatároztatott tehát, hogy panaszt kell tenni. Azután Mudron javaslata került szavazás alá, melyet 4 szavazattal 3 elllenében szintén elfogadtak. A tiszaeszlári ügyben nagy és kemény vádakat emel a vizsgálat eddigi folyama s különösen annak egy momentuma, az eddigi egyedüli terhelő tanú, az ifjú Scharf Móricz hónapokig húzódott s bizonyos tekintetben még ma is érvényben levő letartóztatása ellen az a védőügyvédi fölterjesztés, melyet lapunk mai mellékletén közlünk. E fölterjesztés vádjai oly természetűek, hogy általuk ez amúgy is ominózus ügy újabb s nem szerencsés complicatiójától kell félnünk. Míg ugyanis eddig ez ügyben legfölebb a bírósági lassúság, a nyilvánosság közegeinek a vizsgálat stádiumaiban való túlságos kedvezményekben részesítése lehetett az, ami ellen panasz merülhetett föl, most egyszerre a magyar justitia ez ügyben szerepelt közegei ellen egész kérlelhetlenségükben merül fel az elhibázott, téves, sőt visszaélésekre valló intézkedések vádja. Valószínű, hogy e vádak nem maradnak hangos feljajdulás nélkül idehaza, s gyűlöletes viszhang nélkül bánt. A szenvedélyesség, az elfogultság, mely e bűnügyi kérdés kapcsolatában mesterségesen és több oldalról rosszhiszeműleg is fölidéztetett, ebben kezdi aratni balságos következményeit. Nekünk nem lehet feladatunk az, hogy e fölterjesztés adatait vizsgáljuk. Állást foglalni arra nézve az illetékes hatóságok feladata. Meggyőződésünk azonban, hogy mint mindenben, ebben is az igazság érdekeinek kell diadalmaskodniok, s amint lesz mód benne a megsértett jogérzetnek igazságot szolgáltatni, ha a tárgyilagos tények ezt tennék szükségessé, úgy másrészt e tények alaptalansága esetén meg fog szűnni a vádaskodás minden oly neme, mely nemzetünk humánus, türelmes és felvilágosult hírét komolyan alterálhatná. A belügyminiszter döntése e beadvány petitumára, mint halljuk, már szombatra várható. — Pest megye ma befejezte évnegyedes közgyűlését, a mai napon csak kisebb érdekű ügyeket intézve el. A közmunkaváltsági díjak megállapítására nézve kimondatott, hogy megye területén egy kézi napszám váltságdíja 40 kr, egyfogatué 1 frt, kétfogatué pedig 1 frt 50 kr. A rendkívüli körülmények figyelembe vételével azonban a két pilisi-, két váczi-, a solti felső- és solti középjárásban kivételképen következően állapíttattak meg a közmunkaváltság dijak: kézi nap 40 kr, egyfogatu 1 frt 20 kr és 2 fogatú 2 frt, mi a vasúti, gőzhajózási állomások s a meglevő kőutak fentartási költségeivel indokoltatott. Félegyháza városának engedélyeztetett 5000 frt ideiglenes kölcsön felvétele. Végül két gyógyszertár (Ujszászon és Tinnyén) fölállítását engedélyezte a közgyűlés. Osztrák ügyek, delem, de hagyja otthon minisztereit és ácsosait. A bulgár ügynökségtől ez értelemből A tegnap jelentés Várnára a fejedelemhez. Sturdza Demeter külügyminister úr negyeselte a király nyilatkozatát és kijelentet minden lépését, mit Románia nevében Jem nagyon meg fogja fontolni és reméli, hogy amíg ő fog állani Románia külügyi élén, » nem hogy nem lesznek differencziák a szó Ausztria-Magyarországgal, hanem sőt mlsödni megszilárdulni fog a jó szomszédi bar*_ Készülnek is rá a román ellenzéki lapok Stílurat kíméletlenül megtámadni. Ma azonban szilárdan áll, hogy az összes román sajtó sem a kiváló államférfiúnak. Az Az osztrák »német néppárt« egyik vezérférfiának és kezdeményezőjének, Walterskirchen bárónak sok kellemetlenséget okoznak választói, így Judenburg községi képviselete e hó 19-én bizalmatlanságot szavazott Walterskirchennek, mire ez Judenburg polgármesterét egy levélben arra kérte, hogy hívjon össze egy választógyűlést, mely nyilatkozzék a községi képviselet magatartása felett s egyúttal magát is a választógyűlésre meghivatni kérte Walterskirchen báró, hogy a bizalmatlansági nyilatkozat indokaira megtehesse észrevételeit, kelle?offeu“á!P£?ármester most egy aug. 29-én azt mondja, hogy igenis, a kívánt választógyűlés össze fog jönni és pedig nemcsak Judenburgban, hanem a kerület más községeiben is, de az, hogy Walterskirchen is a gyűlésre meghivassék, bizalmi férfiak értekezletének határozata alapján nem fog megtörténni, és pedig azért nem, mert — mondja továbbá a polgármester levele — Walterskirchen úgy sem mondhatna mást, mint amit jul. 16-ki beszédében mondott, mely nemcsak a judenburgi községi képviselet, de az összes német szabadelvű lapok és számos testület nézete szerint is átpártolást jelent a Taaffekormányhoz, mely átpártolás még abból is látszik,hogy Walterskirchen a »német néppárt «-hoz csatlakozott; ez pedig »szándékosan vagy szándék nélkül a mostani kormány czéljait mozdítja elő, amit eléggé megmagyaráz az is, hogy a judenburgi közs. képviselet érintett határozatáért a szláv klerikális és félhivatalos lapok részéről a leghevesebb megtámadásoknak volt kitéve. Bukarest, augusztus 29. 1882. Szentpéterváron egy Dunagőzhajótársaság alakult tizenkét millió arany rubel (körülbelül 19 millió forint) alaptőkével, mely társaság hivatalos elnevezése »Szentpétervári bulgár Dunagőzhajótársaság« lesz. E társulat alapszabályait a bulgár kormány a Szófiában székelő államtanács elé terjesztette. Az államtanács az öt nyomtatott ívre terjedő alapszabályokat minden kiigazítás nélkül helybenhagyta és Sándor fejedelem tegnapelőtt, az orthodox naptár szerint nagyboldogasszony napján Várnán szentesítette a kormány és államtanács helybenhagyását. Az új orosz-bulgár gőzhajótársaság hajói közlekedni fognak Florentintől(Viddinen felüli határ Bulgária és Szerbia közt) Szulináig, Bénitől Ismail és Kiliáig, végre pedig a Pruth folyón egészen addig a pontig, ameddig e kis folyó hajózható. Az új orosz-bulgár gőzhajótársaság nagyszerű rakpartot szándékozik építeni Yiddin, Lompalanka, Szisztova, Ruszcsuk és Szilisztria állomásoknál. — Szisztovánál, Rusztcsuknál és Szilisztriánál , mint a legélénkebb forgalmi pontoknál boxokat is szándékozik építeni és az ott lerakott tárgyakra nagyon mérsékelt kamat mellett az illetőknek előleget nyújtani. E vállalat élén Dondukov-Korzakov herczeg áll az a Korzakov, ki másfél éven keresztül mindenható volt Bulgáriában. Ha tekintetbe vesszük, hogy a bulgár piacot már négy év óta Oroszország dominálja és hogy csak nagyon kevés tért enged a magyar kereskedelemnek és iparnak, úgy most mennyivel inkább van még kereskedelmünk és iparunk veszélyeztetve ! Igaz, hogy Bulgáriában átalános az elkeseredés amiatt, hogy ily fontos kérdésben nem hivatott össze a nemzetgyűlés, hanem az alapszabályok felületes áttekintés után helybenhagyattak a kormány, államtanács és fejedelem által. De hiába, amit Szentpétervárott megírnak, azt Szófiában teljesíteni kell és úgy látszik, hogy szívesen teljesítik is. A jövő hét folyamán várják a bulgár fejedelmet Szinaiba, a fejedelem kíséretét néhány miniszter és államtanácsos fogja képezni, tehát a látogatás nem magánjellegű, nem a courtoisi kifolyása, hanem igenis politikai jelentőséggel bír: a román-bulgár vasutak kiépítése fog szóba kerülni, tárgyaltatni és talán eredményre is fognak jutni. E Az, igaz, nagy Károly király tegnapelőtt Színaiban, midőn Sturdza Demeter külügyminiszter tiszteletére fényes díszebédet adott, nyíltan kijelentette k°Sy nagyon örvend ugyan a fiatal fejedelem látogatásán, de jobban szeretné, ha látogatása semmiféle politikai combinátiókra se adna alkalmat. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy jöjjön Sándor feje K U I f S I d. A kaszaszini csatának, nevezetesen az anyasság támadásának leírását ott Hagytuk el, mi avasság este 7 óra tájban az ellenség balszára lukkant. Az izmaikai tudósító igy folytatja: Aenség 1500 yardra volt. Újabb lángokat láttund időközben ismétlődni. Hirtelen mintha vihar e volna szét a füstfelhőt. Gránátok sziszegtt drapnélek robbantak el mind a két oldalunk Lrvas dandár jobbra fordult ekkor, hogy kijusselenség tűzvonalából és a legközelebbi sortüz ít el bennünket. Gyorsan előnyomultunk és azég tüzérei ismét megpillantottak bennünket, igók fejünk fölött és körülünk pattantak szét, olyan kevés talált, ámbár azt képzeltük, hogy a givatarnak század számra kell elsodorni emberes ávakat. Apró lánczok és a golyók fütyülése azt nyitotta, hogy az ellenség gyalogsága is működik az egy-egy ember vagy ló dőlt el a sorokban.ogy ekkor a mi ütegünk is megérkezett, a lovábbra kanyarodott, hogy a tüzérség megkezde működést. Az ágyuk kikapcsolása után né pillanat múlva feleltek tüzéreink. A lovasság balszárnyról lépcsőzeteseit nyomult erre, elül a ragonyos ezred. Ennek födezete alatt támadórakozott a Life Gard és midőn a paracsszó elhott, a dragonyosok kétfelé váltak, hog átbocsáti Life Gardot. Herbert Stewar, Drury tábornok brigádos őrnagya a vonal mögé vágta is közölte a parancsot, amely igy sátt, hogy a asságnak el kell foglalni az ágyúké. Sir Battissel a front előtt volt és fölkiáltit: »Most mi mieink! Előre!« A hosszú vonalögtön eltüstétségben és füstben. Utána menti 7. dragon izred és a gárda ezred két számit födezte, látra maradtak is élveztük az ellensí golyózápor i mely az előnyomuló lovasságnak ve szánva. " A pillanattól a harcz befejezéséig nen látták lovissunkat. Sir Baker Russel által vezet frontbarnadták meg az üteget, a tüzérséget kaszaboltál futó gyalogság közé vágván ezt pszzították. fitel alól kilőtték lovát, de rögtön mákra pasiovább száguldott övéivel. / * A csata egy csapással véget ért és a legatcsomlás következett. Az ellenség n/hmy ágyú,5 ,atta még a tüzelést és egyes gyalogcsapatok sorfat idtak. A hold által világított tá ele?^ ember is katonák holttestével volt bekiimj • 1 ,‘Ahogy ev ízen elváltunk a lovasságtól, én $ JS^r°J® Ka/a szin körül keresgéltük az ’’'j1, Az?8 W^Járelt ez és közelünkben ^attan sy e^oy com] mielőtt a táborba éheztünk. . . Az ütközetnek itt is ver,eiV., Súdé;iák valóban izzasztó napja vo . száz bor hullott le a szűk téren és a sár kevés ^ lyujtottak. A hadállás halolda csatorna .• „„ ~ - ..'-u »no/utana & regre a 86. ezred gyönge sanct mögött, „ mert, közben majdnem a csatornáigzódnak. A lovas gyalogság Piggot kapitány vese alatt a frontonoglalt állást. Piggot kapitán harcz vége felé combjába kapott lövést. Az egyek nagy bátorsággal támadtak és az angolok is tüzeik a Haczárr Jamuarjában nyertek tért és lagosan s.i.zaikrg rágtak volna, ha balszárnyukofiYTM^ ddge, , közeledő lovasság robaja nem ta volna pro a ' sorságukat. Ettől a pillanatának a futásra go A mi veszteségünk csekéha tekintetbesjf® szűki azt a tüzet, a melynek kistakteve a _ Edwards a lovas gyalogsí hadnagya kapott lövést, Shaw törzsön elesett. de 10—12 halottunk van. Szerenénk, hogy a ton bombák inkább sebeznek intsem ölre , hát különben megtelt sebesültkel. 10 óra felé visszatért a lovlség, megelég a fényesen végrehajtott támadással. Többen eladtak a sötétségben, de reggel bizonyosan merülnek, ha abbahagyják az üldözést. A mieink tudták megtalálni azokat az ágyukat, amelyek támadást intéztek, de napkeltekor rájuk fol akadni. Miután megtudtam a részleteket, távozt a táborból, hogy föladjam sürgönyeimet. 24 mértfi homoksivatagon tettem meg. Bármily késő vol az állomásokon munkában találtam a legénység* mely sánczokat készített és egyes csapatokkal tokoztam, a melyek a fronton levők segítségére Az ellenség számát 13,000-re teszik. T'*fe hogy az őrségeket egyenkint fogja fölgombolyita ha nem tartották volna magukat oly makacsul szaszin védői, a segítség megérkezése előtt elfogaolna az ellenség ezen állásunkat. Az egiptomiak harczolva födözték visszaolásukat. Veszteségük ismeretlen, 20 halottra és 1 sebesültre becsülik. A »Daily Newsnak« jelentik Izmailiából féreggel : Arabi meg akara kerülni azügyletei nyár, hogy megakadályoz a vasút n'eu'Támadása váratlan volt. 1®rt Wisseley iemorainak tartotta az egyiptomiakat.' Az izmA/ ' szállást az esti ágyudrgés tette figyel A; után természetesen nagy volt a lótás-futás.y£ iüj lovasság rögtön a front» ment, de a táma is új fo volt már verve, midőn Kaszaszinhoz érként. Azt hiszik, hogy a lovas gária nagy pusztítást verit be az egiptomiak közt. Eg sebesültekkel teli vmh vonat érkezett ma reggel Izmailiába. Wolseley táborból jelenti aDaily Nevlön tudósítója. A csantok folytatják az előnyei- és nem sokára Tel ebebir ostromlására kerül! Ramzes és Mahszama közt kavicsos homok is és könnyű a haladás rtta. Ramzesben kényelmi patok állapota, de Mhszamehban borzasztó a Ramzes és Mahszameh közt nincs ivóvíz és az ílt csatorna tele van arbok és lovak holtteste?Mlyeket maguk az arbok dobáltak a vízbe, állóvize oly rossz már, hogy az orvosok Ada ék a vele való élést. Gaham tábornok csak egy csetepaté volt egnapelőtt és a tábo lozta Kaszaszint. Sóst közvetlenül nyomba az ellenséget, de valószínű, hogy nem Fyl csata, mig a fel-d-kebiri tábort meg nendi a hol, hir szerint, nagy haderő van. Eg^v^-Y. kot elfogtunk, a ki értékes felviletok az ellenség erejéről és szándékai^öl nyi Tevfik alkirály uj miniszte, a ki »Intransigeantben» Vau^00tt. időig Arabi közelében^^^ök és 1 »Serif pasali, Qnwvminiszter tér és Riaz^abeltigJ