Nemzet, 1882. október (1. évfolyam, 31-61. szám)

1882-10-18 / 48. szám

Kiadó­hivatal : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra­­ .................. - - -.......... 2 frti 8 hónapra .. ..­­ .............. - -.......... 6 * 6 hónapra .................................................... 12 * Az esti kiadás postai különküldéseért felü­l­fizetés negyedévenként . • « • 1* I. évi folyam. Budapest, 1882. szerda, október 18. 48. szám. REGGELI KIADÁS kufsösz 1 . Barátok­ tere, Athenaeum-épület, X. emalet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. hirdetések úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, október 17. Az arányosítás és a volt székelyföldi községi erdők s legelők. Brassó, október elején. A sokat emlegetett »ázsiai állapotok« megszün­tetéséhez vezető egyik legjelentékenyebb lépést ha­zánk törvényhozó testülete kétségkívül a birtokviszo­nyok rendezését az arányosítást és a tagosítást tár­gyaló tövények meghozása és életbeléptetése által tette meg annak idejében. Azonban, hogy minő végzetterhes eredmé­nyekre vezethet esetleg a legsürgetettebb és legüdvö­­sebb törvény is, azt legékesebben épen ezen törvé­nyeknek az erdélyrészi erdők legnagyobb részére történt gyakorlati alkalmazása tárja fel. Különösen pedig a volt »Székelyföld« az, mely rohanva rohan ez üdvös törvények hátán a közgazda­­sági romlás és enyészet ölébe. A volt székelyföld ugyanis — valamikép a volt király föld legnagyobb része is helyrajzi viszonyainál fogva főleg faiparra és fakereskedelemre volna leg­inkább utalva, úgy, hogy csaknem biztosan állíthat­juk, hogy hazánk erdélyi részeinek, jelesen pedig épen a délkeleti határszéleket elfoglaló fennebbi ré­szeknek ugyanaz a szerep van a természet és a sors által kijelölve Közép-Európának keleti szélén, mint a minőt Németországnak badeni Schwarzwaldja elfog­lal közép Európa nyugati részein. Hazánk és a keleti tartományok felpezsdült élete napról napra fokozottabb mértékben és foko­zottabb igényekkel fordul az erdőgazdaság termé­nyeihez ; közlekedési eszközeink, a vízépítmények, az építészet, a bútorgyártás s az ipar- és kereskedelem számtalan ága, ide értvén a cserkéreg terme­léssel oly szoros kapcsolatban álló bőripart és kereskedelmet is, a laikusan gondolkozót is meg­győzhetik állításunk igaz voltáról.­­ Valamint­­hogy azt belátni sem kell nagy ész, hogy az er­dőgazdaság mindezt csak úgy lesz képes kielégíteni s hasznára for­dítani nálunk is, ha nagyban és szak­szerűen űzi a viszonyoknak megfelelő erdei termékek termelését, szállítását, feldolgozását és értékesítését. És mit látunk mindezekkel szemben ? Székely atyánkfiai a megyei volt úrbéresek és­ földesurak példá­ját követve­— nekiestek a »birtokrendezés,« »tagosí­tás« és az »arányosítás« hangzatos, törvényesnek és jogosnak állított czimén idáig közösen birt s a köz­ségi elöljáróság és képv­iselet által kezelt és gondo­zott, s tehát, mint községi osztatlan vagyont tényleg elismert erdőknek és legelőképen használt hegyolda­laknak és kezdik azokat — részint csak jogilag — papíron, részint pedig még kinn a természetben is felosztani, szétdarabolni egymás közt s ez­által alkat­­lanná tenni azokat arra, hogy rajtuk valaha szaksze­rűen helyes és magát kifizető erdőgazdálkodást le­hessen folytatni még csak kicsiben is, annál kevésbé pedig nagyban. A kormány és a törvényhozás tagadhatatlanul helyesen akart eljárni akkor, midőn a vonatkozó 1880. évi XLV. tör­vény­czikket a volt Székelyföldre is kiterjesztette. S talán még a volt Székelyföld kép­viselőinek sem lehet hibául felróni, hogy nem intet­ték a kormányt és a képviselőházat arra, hogy a volt székelyföldi erdők és legelőképen használt hegyolda­lak s havasok eredetileg osztatlan és közös községi közvagyont képeznek ép úgy, mint a volt királyföldi erdők és legelőképen használt helyek és havasok. És hogy e tény jogilag most is elvan még a legtöbb he­lyen ismerve, a mennyiben t. i. ezek fölött most folytonosan az illető községi elöljáróság és képviselet gyakorolta és gyakorolja a felügyeleti és rendelke­zési jogot és az illető község pénztára hordozta és hordozza annak őriztetésével és adózásával járó ter­heket stb. Ezeknek felosztása, vagy csak arányosítása tehát valamely korban, az akkor élők birtokarányá­hoz mérten, nemcsak közgazdaságilag káros és ve­szélyes, de jogilag is hibás és helytelen. Az illető képviselő urak ugyanis haszonnal járó s rendes erdő­­gazdaságról aligha bírtak kellő tudomással. Ilyenre élő példák kellenének a gyakorlati életnek köréből. Erre pedig viszonyainál fogva idáig a volt Székely­föld nem tudott alkalmat nyújtani. De igenis, látták s látjuk igen sokan, hogy a volt Székelyföldön a jogi­lag községinek elismert erdők s legelők tényleg gyakorlati életben, minden egyebek, csak nem közsé­giek. Az adót és az őriztetés dijait a községi pénztár fedezte s fedezi a legtöbb helyen. Erdőbirót s erdő­őröket a község választ s annak nevében jelentetnek be a hatóságokhoz felesketés és nyilvántartás végett ha helylyel közzel egy-egy kihágás tárgyalásra kerít s kártérítés és büntetés stádiumába is eljut a dolog, az erdőőrök zsebein kívül a község pénztára áll elő mint igényt tartó tulajdonos, sőt rendes községi kép­­viseleti gyűlések tanácskozási tárgya szokott lenni az »erdőszabadítás« és az »erdőfelfogás« nevezete alatt ismert elemi művelete is a székelyföldi erdőgazda­sági tudománynak, — de azért tényleg boldog és boldogtalan vághatja, nyúzhatja, sütheti és legeltet­heti az ilyen községi erdőket. Vagyis a terheket és jo­gokat a község viseli és tartja fenn magának; a ha­szonélvezetet azonban az egyesek bitorolják ké­­nyök-kedvek szerint. Ily körülmények között való­ban nem csoda és hibául föl nem róható tehát, ha a községi terheket aránylag legnagyob mértékben vi­selni szokott földbirtokosok s az ő sorukból kikerülni szokott országgyűlési képviselő urak is azt a tanácsot is adták a kormánynak és a képviselőháznak annak ide­jében, hogy az új birtokrendezési és arányosítási tör­vény a volt székelyföldi erdők s havasi legelőkre is terjesztessék ki. Mert valóban kétségbeejtő és bosz­­szantó állapot lehet az a földbirtokos gazdára nézve, ró látja és tapasztalja azt, hogy a­míg ő megtaka­rított szántóföldjeinek művelésén, termékenynyé téte­­én küzd, fárad, izzad, istállóztatja a trágya és a nap­nap után felmerülő mezei munkák végett állatjait stb., addig az, a­kinek már nincs egyebe, csak egy térbevett viskója, ökröt, lovat, juhot, kecskét vesz, nekidül a községi közös erdőnek, legelőnek; kezd fa­­kereskedést, állattenyésztést űzni könnyedén; és úgy, a­hogy fát visz jó pénzért a piaczra, sőt talán még a földbirtokos urnak is a portájára; devastálja egyik rérczet a más után, ezáltal nyakába zúdítja rendre mindenik völgyből az árvizet, kőgörgeteget a földbir­tokos földjeinek, kertjeinek, házainak stb., a­ki rá­adásul aztán még drága pénzért sem képes elegendő mezei munkást kapni a legtöbb esetben, mert fát vág, deszkát fuvaroz, állatot őriz stb., az összes arra való népség a közösnek vélt községi erdőben. Ily körülmények között tehát elismerjük, hogy még az általunk kifogásolt és károsnak jelzett eszköz és mód — t. i. az erdők arányosítása s felosztása — is valóságos mentő eszköz és gondolat lehetett hama­rosan azokra nézve, kik az erdőnek s havasi legelők­nek nem voltak — viszonyaiknál fogva — képesek valami nagyobb közgazdasági értéket tulajdonítani. Jól fontolóra véve azonban a dolgot, sokkal jobban és hasznosabban tettek volna nézetünk szerint, ha­­ nem annyira a kérdéses törvény nem létezésében ke­resték volna a bajnak tulajdonképeni okát és ennek meghozásától és kiterjesztésétől várták volna főleg a — szerintünk is — végtelenül visszásnak látszó álla­mtok javítását, hanem abban, hogy az illető községek elöljáróságai ne tűrték volna s ne tűrnék azt, hogy a ’ községi osztatlan közvagyont egyesek kényök-kedvek szerint bitorolják. A volt királyföldnek előrelátó és óvatos közsé­gei igy tettek és tesznek máig A ki a községi erdőt önkényt megtám­adja, olybá veszi azt minden egyes polgár, valamint az elöljáróság és a községi kép­viselet is, mintha a község pénztárát, avagy valamely más elvitázhatlan tulajdonát támadná meg az illető a községnek. Felháborodva s bosszútól reszketve ül­dözi s bünteti azt, miként más csak a zártfeltörő tol­vajt szokta . . . holott: a székelyföldi falusi bíró orra előtt elhordhatják akár az egész erdőt is; kecskét, juhot s tinókat hajthatnak azon fiatal fenyvesekbe, tölgyesekbe, melyeknek érett fáját keresve keresi zongorafának, brugófenéknek, hegedűoldalnak már mai napság is a lipcsei hangszerész, é­s parkettnek hordja Svájczba s Francziaországba ma is a fake­reskedő! Nem is lehetett nehéz tehát a volt Királyföld körültekintő képviselőinek is az áldásos birtokrende­zési törvénynek a volt Királyföldre való ki nem ter­jesztését nem sürgetni erősen és nagy zajt nem ütni annak idejében a 37. §-nak megteremtése miatt. Ott ugyanis erdő­s legelőfelosztásról és arányosításról a »tisztelt választópolgárok« nem igen álmodnak máig se. És aligha fognak jövőre is. Legalább oda mutat egyebek közt az is, hogy a­hol a velük szomszédos volt székely községek rendezik az erdőbirtokviszonyt — ott azonnal megjelennek s vesznek községi pénz­zel községi erdőt olcsó áron azoktól a szász köz­ségek. Pedig mily egyszerű lett volna és lenne a volt székely községek erdeit is együttartva, a községi pénz­tár javára, a község közös terheinek fedezésére ke­zelni és jövedelmeztetni. Csak erélylyel és helyes érzékkel, kellene közsé­gi képviseleteinknek és felettes közigazgatási hatósá­goknak bíznia ez ügyben. Nemcsak kimondani, de annak gyakorlatilag is érvényt kellene szerezni, hogy a­mi mint községi vagyon a községi képviselet és elöl­járóság gondjaira van bízva, az mint ilyen, a közjóllét javára és mindenek fölött csakis erre tartassék fenn, kezeltessék és óvassák meg.­­ Ennek pedig első és múlhatatlan feltétele az lenne, hogy az új erdőtör­vény intő szavát idejében értsék meg és kövessék is azt főleg:az erdőgazdasági üzemter­vek elkészíttetése arra hivatott és képes erdőtisztek és erdőőrök alkalmazása által, a­kik t. i. részint a nálunk most nagyban hiányzó szakismereteket is bevinnék közéjük s el­hintenék azokat hozandó határozataik s teendő intéz­kedéseik körében; részint azonban érvényt szerezné­nek ezen határozatoknak és intézkedéseknek kinn a természetben, a gyakorlati életben is. Mert ha ez leend, a birtokrendezés és arányo­sítás végveszéllyel fenyegető művelete is a legtöb székelyföldi községi erdőre és havasra nézve önma­gától fölöslegessé fog válni. Az­ ilyen erdők és lege­lők ugyanis akkor a közterhek fedezésére fognak szolgálni első helyen a volt székelyföldi községekben is, a­mi azon­ban korántsem fogja azt jelenteni, hogy abból senki sem fog részesülni az egyesek közül, hanem csak azt, hogy az igazságos és leghelyesebb arány az erdők után várható haszonélvezetekben a lehetőleg egysze­rűbb és olcsóbb módon helyre fog állani; továbbá lehetővé fog válni az, hogy a jelenleg csak erdei le­geltetésből és pusztításból álló erdőgazdaság felvirá­gozzék és jövedelmezővé legyen­ munkát s ezzel együtt biztos és állandó keresetforrást nyújtson az ennek hiányában most kivándorolni kezdő lakosságnak. A megyei alispán és jogi tanácsadóik­r­a me­ Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. gyei tiszti ügyész, jól tennék, ha jogi szempontból is mélyére néznének egy kissé a megindult székelyföldi erdő- és legelőarányosításoknak. E sorok czélja inkább csak az volt, hogy köz­­gazdasági szempontból felhívjam erre a nemzet figyel­mét, s hogy illetékes bíráinkat a­ megengedhetőség kér­désének eldöntésénél a törvény keretén belől követ­­hező lehető legnagyobb óvatosságra kérjük, legalább addig, míg az új erdőtörvény hatása elválik. NAGY GYULA: KÖZLEMÉNYEK. Az országos gazdasági egyesület köréből. A köz­telki állandó gyümölcskiállításra újabban G­a­á­l Jenő orsz. képviselő küldött Erdélyből igen szép al­mafajokat, tegnap pedig Sándorfalváról (Csongrád me­­gye) érkezett mintegy 86 faj első rangú alma.— Mol­nár István a budai vinczellérképezde igazgatója 106 faj burgonyát küldött be a gazdasági múzeumnak, me­­yek most ott kiállítva láthatók. Hasonló érdekes gyűj­temény burgonyából még sehol sem volt együtt. Képvi­selve vannak a hazánkban termelt összes korai és ké­sői, fehér, piros és sárga fajok. Kiválóbbak a Peach­­low, Carpenter szeme, Heuréka, Alfa, Pattersonféle vese, tricolor, Turrel d’aout, Richters elegante, korai, késői és új rózsa, Caviar, Tarinosa, Excelsior, Red­skin flourbalis (a legszebb vörös) Breciosa, Topf óriás veseburgonya, Góliáth és a fehér királynő. En­nek alapján a társulat folytatni fogja a burgo­­ismertetéséről megkezdett munkálatát. A kertészeti szakosztály újabban a gyümölcs-aszalás kérdésével foglalkozik, nevezetesen a minisztérium által megrendelt »Pneumatic Evaporateur« amerikai aszalógépet és Uj­sághy Zsigmond kataszteri er­dőbecslési felügyelőnek Meisner-féle légfűtésre be­rendezett fokozatos köraszalóját veszi bírálat alá, melyek közül az utóbbi a gyakorlatban igen czélsze­­rűnek bizonyult. Hasonlóképen a szakosztály bírála­tának tárgyát képezi egy nagyfontosságú rovarirtó szer, az úgynevezett rovarenyv, melyet gyűrű alakban a fa törzsére és ágaira helyeznek, úgy hogy a rajtuk átmenő rovarok beleragadnak és ott vesznek. Poprádvölgyi halász­szövetkezet. Tagadhatat­lan, hogy az egykor oly gazdag poprádvölgyi halállo­mány évről-évre mindinkább fogy. Egyesek esztelen­­sége és kapzsisága e vidék halainak teljes kiirtását akadálytalanul folytatja. Vannak a Poprádvölgyben oly patakok, melyekben alig található hal, és ha a megbocsáthatlan esztelen üzelemnek véget nem ve­tik, nemsokára a legtöbb poprádmelléki vizek termé­ketlenné válnak és semmi hasznot sem fognak haj­tani. Ideje tehát, hogy e vizek haltenyésztés által be­­népesittessenek, a halászat szabályoztassék és öszsze­­kezeltessék, hogy ez által ne csak egyeseknek kedvtöltést szerezzünk, hanem a népjólétnek uj for­rását is megnyissuk. A Poprádvölgy számos patak­jaival a pisztrángoknak kedvencz helyéül szolgál. Millió hal találna itt bő táplálékot és miután újabb időben számos idegen látogatja e vidéket, keresve e kedvencz eledelt, nagyobb halállomány bizonyára nem jelentéktelen hasznot hajtana. Franczia-, Angol- Németországban a horgászat kedvelői a halászati jogért hektáronként kétszer annyit fizetnek, mint a­mennyit egy ép oly nagyságú búzát termő föld jöve­delmez. E szerint egyedül az ügybarátok jóakaratá­tól függ, hogy a Poprádvölgyben, a­mely jelenleg annyi idegennek gyülhelye, hasonló eredmény érez­tessék el. A felső-magyarországi halász-egylet, mely eddig is jó példával járt elől és most is megígérte, hogy az alakulóban levő poprádvölgyi halász­szövet­­kezetet pártolni fogja, a minthogy a kormány is e vál­lalatot kamat nélkül, halak és ikrák által törlesztendő 1700 frtnyi tőke által azon föltétel alatt előmozdítani megígérte, hogy a Poprádvölgyben legalább egy hal­­tenyésztő intézet állíttassák föl, és az esetben, ha több haltenyésztő intézet fölállítása sikerülne, egyletünknek évi segélyt fog nyújtani. E szerint csak attól függ, hogy a halászat barátai e tervezett szövetkezetbe belépve, a poprádvölgyi halász­szövetkezetet minél előbb életbe léptetni segítsék. E szövetkezet a poprádvölgyi halállo­mány öregbítését és az egyes patakok értéke és jöve­delmének emelését czélozza, és arra fog törekedni, hogy­ a halak ellenségeit és mindazon bajokat a­melyek haltenyésztésnek akadályul szolgálnak, eltávolítsa; folyókat, patakokat és egyéb vizeket bérbe vegyen és kellő ápolás s gondozás mellett a halállományt emel­je; haltenyésztő intézeteket állítson fel, melyekben fiatal értékes nemesfaju halak mesterséges uton te­­nyésztendők és zsenge korukban minden veszélytől mindaddig megóvandók, mig szabad patakokba s egyéb vizekbe bocsáthatók; egyesek ide czélzó ta­pasztalatai szóval és írásban történendő kölcsönös eszmecsere, gyűlések alkalmával rendezett kiállítá­sok által az egyleti tagok közkincévé váljanak. En­gel József, Kéler Pál, Scholcz Frigyes és Schwart­­ner József, mint ez egyesület alapítói ennélfog­va felhívják a víztulajdonosokat és a halászat s hal­tenyészet barátait, hogy a poprádvölgyi halász­szö­vetkezetbe belépve, közös erővel az előkészített terv valósítására közreműködjenek. Meg vagyunk győződve, hogy a Poprád mellékének lakói e vállalatot erejökhöz képest gyámolitani és előmozdítani el nem mulasztandják és hogy az egylet még október hó fo­lyamában elkezdheti tevékenységét. A nyitrai kiállítást négy és fél napi tartama után f. hó 12-én bezárta gróf Berchtold László kiál­lítási elnök távollétében Szirányi György alelnök. A kiállítást négy és fél napi tartama alatt mintegy há­romezer, nagyobbrészt vidéki látogató tekintette meg, és habár a helyiség a czélnak csak hiányosan felelt meg, azért az gondos és szakszerű berendezésé­nél fogva, igen érdekes tanulmányul szolgált. A kiál­lításon a megye vágmenti járásai csak csekély mérv­ben, a holicsi és szeniczi járások pedig épen nem vol­ta­k képviselve s igy az e tekintetben csak csonkának mondható. Képviselve volt 137 kiállító 927 tárgg­gyal három osztályban, az első osztályba soroztattak a mező-, erdő- és kertgazdaság összes terményei, má­sodik osztályba: mindenféle házi, kézmű és iparczik­kék, a harmadik osztályba: a nyitrai főgymnasium múzeumi tárgyai; a nyitramegyei gazdasági egyle tárgyai külön csoportot képeztek. Jutalmak gyanán arany díszokleveleket, ezüst okleveleket, nagy és ki bronz érmeket és nagyobb értékdíjakat osztottak k. A lótenyésztés emelésére alakult részvénytár­­­saság mára hirdetett újabb rendkívüli közgyűlése is­mét nem tartatott meg, habár a gyűlés az alapszabá­lyok értelmében határozatképes lett volna. A meg­jelentek értekezletté alakulván, elnökké dr.Podma­­niczky Gézát s jegyzővé Máttyus Arisztidet választották meg. Először is azon kérdés felett dön­töttek, váljon mint közgyűlés a tárgysorozatba felvett s a társulat legvitálisabb érdekeit érintő ügyek ér­demleges tárgyalásába bocsátkozzanak-e vagy sem ? P­u­l­a­y Kornél vezérigazgató kérte, hogy a jelenle­vők közgyűlésileg hozzanak határozatot a fővárossal kötendő egyezség s az új lóvásártéri beruházások iránt tett igazgatósági előterjesztés felett s­ejtsék meg a választást a G­e­­­s­z­t lemondása folytán ürese­désbe jött igazgatói tagságra. P­o­k­o­n­y­i Géza el­lenben nem akart e fontos ügyek tárgyalásába bocsát­kozni, annál is inkább, mert az igazgatóság tagjai, gr. Esterházy, dr. Uchtritz és Szeniczey, nem voltak jelen. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, 15 szavazattal 15 ellenében a rendkívüli közgyűlés elhalasztása mondatott ki. A ménlókiállítás f. hó 20., 21. és 22-én tartatik meg a lótenyésztés emelésére alakult részvénytársa­ság új lóvásártéri istállóiban. Eddig több mint 20 mén van bejelentve, köztök egy Derby nyerő, Y­e­d­e­­remo, Buccanier, Yerbena s több első osz­tályú telivér és orosz trapper csődörök. 23-án déli 12 órakor fog megejtetni a sorshúzás. A nyereménytár­gyak az istállókban és színekben láthatók, az arany és ezüst nyereménytárgyak pedig Granichstädter Kristóf-téri kirakatában szemlélhetők meg. A nyere­mények különben egy felvonulásban be lesznek a kö­zönségnek mutatva f. hó 22. és 23-án a városligetben. Tőzsdei tagok kizárása. A tőzsdetanács mai ülésében két tőzsdetagot a tőzsde látogatásától három havi időtartamra kizárt azon okból, mert a tőzsdén a­nélkül, hogy ügynöki jogosítványnyal bírnának, ügy­leteket közvetítettek, s ügynöki közjegyeket saját alá­írásukkal ellátva adtak ki a szerződő feleknek. A versenyparkoláson, mely f. hó 15-én tartatott az állatgyógyintézetben, jutalmat kaptak a verseny­zők közül: 1. Balogh Mihály 15 db 10 frankos ara­nyat ; 2. Kovács József 10 db 10 frankos aranyat ; 3. Micsinay János 5 db 10 frankos aranyat; továbbá kettős versenyben, 4. Fitzmann Mátyás egész felszerelt vasaló eszközt. Dicsérő oklevelet kap­tak : Benők Mihály , Tósaki Mihály, Kiss Gábor, Kollár István és Szitás László. Adria magyar tengeri hajózási részvénytársaság. F. é. november 3-án, az 1882. év augusztus hó 21-ke óta, szállítólevél és kocsinként legalább 10,000 kilo­gramm mennyiségben a magyar vasutak állomásain Fiumén át franczia, hollandia, belga és angol he­lyekre feladott gabona, hüvelyes, olajmag, őrlemény és lisztküldemények szállítására érvényes közvetlen díjszabás hatályon kívül helyeztetik. Csődök és fizetésképtelenségek október hó 9-től október 13-ig. I. Csődök: Schwarz Antonia Uj- Verbász, Markovits Mihály Zombor, Lefkovits Izidor Beregszász, Süssmann Mózes O-Moravicza, Willheim Mór Monor, Altmann Sára Budapest, Seemann And­rás Pozsony, Heller E.-né Nagy-Várad, Weiss Ig­­nácz utóda ruhakereskedő Budapest, Groszmann Fe­­rencz posztókereskedő Budapest. II. Fiz­etéskép­tel­e­n­e­k: Krausz Miksa Győr, Fuchs Mihály Mar­burg, Raudnitz Mark kereskedő Prága, Fink Adolf Reichenberg, Brisi Vincze kereskedő Ung.­Hradisch, Kaufmann I. vegyeskereskedő Grácz, Horner L. kéz­­műárukereskedő Tsukin, Wittine J. Niedermösel, Kugelmass Mark Kolomen, Kampf Ignácz fűszerke­­reskedő Kaiserwalde, Wurm Rózsa keresk. Brünn Porges Julia divatkeresk. Bécs, Petersch A. F. di­­vatk. Warasdorf, Müller Thomas gyáros Bécs. Magyarország aratási statistikája 1881-től. A magyar statistikai évkönyv 1881. évi kötetének 3. füzete megjelent s a mezőgazdasági statistikát tar­talmazza. Az évkönyv ezen füzete viszonylag sokkal korábban jelent meg, mint más években, a­nélkül, hogy ez a tartalom rovására történt volna. Mennyire megbízhatók az adatok, illetőleg mennyire felelnek meg a valóságnak, arra nézve nem mondhatunk íté­letet, csak annyi bizonyos, hogy sok kételyt engednek meg. Ezen évkönyv szerint volt hazánkban 1881-ben az összes szántóföld 11.958,771 hektár, ebből őszi ve­tés alá került 32.19 százalék, tavaszi vetés alá 40.83 százalék, elemi és egyéb csapások folytán kiveszett a vetés 8.74 százalékból; ugarnak maradt 18,24 száza­lék tér. A tényleg learatott terület volt hektárokban az egyes termények szerint: búza 2.537,163 hektoli­ter, kétszeres 204,563 hektoliter, rozs 1.088,052 hr., árpa 910,737 hektoliter, zab 955,693 hr., köles 55,039 hr., tatárka 19,537 hr., borsó, lencse, zab 36,247 hr., kukoricza 1.796,486 hr., burgonya 371,494 hr., czukorrépa 30,644 hr., takarmányrépa 64,238 hr., dohány 60,771 hr.,repcze 157,746 hr., len 12,264 hr., kender 69,937 hr., magbükköny 41,045 hr., mes­terséges kaszáló 321,581 hr., százalékokban kifejez­ve, az összes learatott területhez viszonyítva: búza 29*05°/0, kétszeres 2,34°/0, rozs 12*46°/0, árpa 10*48°/0, zab 10'94°/0, köles 0*68°/o, tatárka 0*22°/0, borsó, lencse, bab 0*42°/0, kukoricza 20*57°/o, burgonya 4*25°/0, czukorrépa 0 35°/0, takarmányrépa 0'74°/0, dohány 0'70°/o, repcze 1*81°/0, len 0T4°/0, kender 0*80°/0, magbükköny 0'47°/0, mesterséges kaszáló 3*68°/0. Az 1881. évben 1.045,440 hr. terület külön­böző vetés veszett ki elemi csapás következtéig még pedig árviz következtében 801,357 hr., azaz 76‘65°/0, aszály következtében 77,223 hr. 7*39°/0, fagy következtében 17,016 hr. l'63°/0, jég következ­tében 52,536 hr. 5*02°/0, köd következtében 15,335 hr. r47°/0, rozsda következtében 9,483 hr. 0.91°/0, egerek következtében 19,202 hr. l,84°/0, férgek kö­vetkeztében 13,312 hr. l,27°/6! más meg nem neve­zett okok miatt 39,966 hr. 3*82°/°. A termés volt: őszi búzából 29,607,311 hliter, hektáronként 12*52 hl., tönköly 46,729 hl., hektáronként 13*16 hl., két­szeresből 2.596,258 hl. hktként 12*69 hl., őszi rozsból 13.623,413 hl., hltként 13*02 hl., őszi árpából 1.022,038 hl., hktként 13'23 hl., őszi repczéből 1.612,231 hl. hktként 10*48 hl., tavaszi búzából 1.719,548 hl. hktként 10*15 hl., tavaszi rozsból 539,656 hl. hktként 13 hl., tavaszi repczéből 48,768 hl. hktként 12*59 hl., tavaszi árpa 13.042,535 hl. hkt­ként 833,484 hl., zab 16.847,737 hl., hktként 17*63 hl., köles 694,824 hl. hktként 12.62 hl., szemes kukoricza 28.866,241 hl., hktként 16.07 hl., tatárka 206,958 hl., hktként 10.59 hl., magbükköny 433,012 hl., hktként 11*77 hl., borsó, bab, lencse 400,851 hl., hktként 11*06 hl., len 54,217 mm. fonalnak és 99,215 hl magnak, átlag hktként 4*42 mmázsa és 8.09 hl., ken­der 417,767 mm. fonalnak, 651,722 hl. magnak, át­lag hktként 6*02 mm. és 9*39 hl. mag, dohány 611,426 mm. hktként 10*06 mm., czukorrépa 5 millió 966,872 mm. átlag hktként 194*72 mm., burgonya 30.394,921 mm., átlag hktként 81*82 mm., takarmány­­répa 14.182,105 mm. átlag hktként 220*77 mm., lu­­czerna, lóhere, baltaczim 6.982,831 hktként 40.41 mm. ; bükkönykeverék, muhar stb. 4.323,141 mm., hktként 29*06 mm., rét- és gyepszéna 62.701,725 mm., hktként 23*89 mm., ugarnak maradt 2.186,125 hektár. A szüret eredménye a következő volt: termel­tetett szőlő 627,831 katasztr. holdon és 934 □ ölön, termett must összesen 4.700,799 hl., eladatott 474,055 hl., seprőre 10°­0 422,664 hl., közönséges fehér bor 2.233,214 hl., finom csemege fehér bor 12,815 hl., közönséges vörös bor 686,728 hl., finom csemege vörös bor 26,251 hl., siller 838,302 hl., aszú 6,770 hl., összesen 3.804,080 hl., az eladott mustból számozott 426,650 hl., mindössze 4.230,730 hl., átlag egy holdon 6.75 hl. Eladatott szőlő: külföldre 2.295,582 kilogramm, a belfogyasztásra 2.200,673 kg., összesen 3.496,255 kg. A termelt bornak összes értéke 37.951,072 frt, az eladott szőlőé 355,484 frt, együtt 38.316,556 frt. A vaspiaczról. A nemzetközi vasvásár szilárd irányzatát továbbra is követi. Skócziában Warrants magasabbra rúgtak és jegyzésük ez idő szerint 51 shg 5d. Ausztria-Magyarországon a hely­zet csak keveset változott. Némely vidékekről és fo­gyasztási kerületekből lényegesen nagyobbodott élénk­ségről tudósítanak gyártási vasakra és kész czikkekre nézve, és főleg Csehország és Szilézia tűnnek ki e tekintetben.­ Magyarországon is jó forgalom létezik a részletkereskedésben, de a kellő kifejlődés csak a közelgő hónapokra várható. Rudas vasakban az elkelt mennyiség normális maradt, a kereslet azonban némelig csökkent. A szük­séglet a legközelebbi időszakra úgyis fedezve van, ami pedig a későbbi hónapokat illeti, arra nem igen nagy a hajlandóság a vállalkozásra. Ugyane hangulat létezik a nyers vasra nézve is. Különben a folyó szállítások úgy nyers vasban, mint kereskedelmi vas­áruban is tetemes mennyiségeket mutatnak fel és nem valószínű, hogy a jövő hónapokban is csökkenni fognának. Vaslemezek megtartották kedvező állásukat. Quinquaillerie árukra néhány igen jó megrendelés érkezett meg a dunai tartomá­nyokból, főleg Szerbiából és Bulgáriából.­­ Ausz­triában a vasutak felső vasszerkezete újabb lendüle­tet venni látszik. Ugyanis az osztrák kereskedelmi minisztérium az osztrák államvasutak igazgatósága által legközelebb javaslatba hozott vasfelszerkezettel felszerelendő kísérleti pályarészekre vonatkozó terve­ket helyben hagyta és pedig 235—236 kilométernyi távolságot a Hohenegger-féle hossztalpfa rendszer szerint; 236­—237 kilométernyi távolságot a Heindl­­féle kereszt-talpfa rendszer szerint és végtére 234— 235 kilométernyi hosszúságot a közönséges felső épí­téssel, de uj szerkezetű vas kereszt-talpfákkal és ingó lökéssel ellátott rendszer szerint. — Ezen felül meg­hagyta az illető igazgatóságnak, hogy ezen kísérleti vonalakon szerzett tapasztalatairól kellő időközönként kimerítő jelentést tegyen. Gazdasági és üzleti tudósítások. Ó-Kanizsa, október 13. (A »Nemzet« tudósí­tása.) A kukoriczaszedés középszerű termése befejez­tetett, most a szántás-vetés van foganatban, tartósan jó időre volna szükségünk, azonban most is esik az eső, s igy tartani lehet, hogy az őszi vetést nem lehet majd befejezni. Gabonakereskedésünk néhány nap óta élénkségnek örvend s az árak tetemesen javultak, tegnapi hetipiaczunkon jó behozatal volt s minden eladatott. Jegyzünk : I. r. kitűnő búza 8.50—8.80, üszögös búza 8.00—8.10, fehér zab 5.50—5.55, árpa etetésre 5.20—5.25, uj morzsolt tengeri 4.00—4.20, csöves kukoricza 2.30—2.40, paszuly 8.30—8.70 mé­termázsánként. Nagyobb tételekben eladatott össze­sen 4500 mm. búza 8.85—9.00, 1500 mm, tengeri tavaszra 4.75. Budapesti áru- és értéktőzsde. Október 17. Gabonaüzlet. (Külön tudósítás.) A búza­­üzlet ma ismét szilárdabb alakot öltött, mely körül­mény a magasabb külföldi áraknak tulajdonitandó. A kínálat mérsékelt volt s főleg kisebb tételekre szo­rítkozott ; a vételkedv azonban élénk lévén, elkelt 15,000 mm. Más magvakban alig fejlődött üzlet, áruk változást nem szenvedett. A határidőüzlet mérsékelt forgalom mel­lett szilárd volt. Árultatott ma szokványbuza tavasz­ra 9.34 frttól 9.40 írtig, szokványbuza őszre 9.24 fo­rinttól 9.25 forintig, b. tengeri 1883. máj.—jun.-ra 5.90—5.92 írton s szokványrab tavaszra 6.28 írton. Az esti tőzsdén — miután Berlin 3 márká­val magasabb árakat küldött — az árak jelentékeny mértékben szilárdultak. Jegyzünk: Szokványbuza tavaszra 9.40—9.42, őszre 9.27 —9.30. — Bánsági tengeri 1883. máj.—jun. 5.92— 5.94. — Szokványzat tavaszra 6.28—6.30, őszre 6.24 —6.26. Terményüzlet. (Eredeti tudósítás.) A forgalom gyenge volt. Szilva szilárd, szerbiai zsákáru októberre 12 írttal, novemberre szintén 12 írttal köttetett 56 kigként. Szesz szilárd. Zsira­dék változatlan. Értéküzlet. (Dél­utáni tőzsde.) A meg­nyitás ugyan még meglehetős szilárd volt, szép kilá­tással a javulásra, a későbbi órákban azonban Páriá­ból tetemes árcsökkenést jeleztek a bankráta feleme­lésének félelmében, miután az ottani bankok az az egyptomi értékeket tömegesen felmondották, úgy, hogy a letéteményezők a vásárra hozták. Nálunk amúgy is az árcsökkenésre hajlandóság lévén, hasonló irányzatot szívesen követtek mindig azon megjegyzés­sel, hogy e járadékok aránylag szilárdan tartották magukat. Jegyzéseink a következők : Magyar 4 százalékos aranyjár. 87.30-ról 87.fv­re. Magyar 5 százalék, papirjáradék 86.35—86.25. Osztrák hitelrészvények 306.80—303.60—304.30— 303.80. Magyar hitelrészvény 294.25. Osztrák ál­­lamvasuti részvény 341. Leszámítoló bank 101.75 —102 ára. 6 órakor a zárlat bágyadt maradt a fen­tebbi utolsó árakon.

Next