Nemzet, 1882. november (1. évfolyam, 62-91. szám)

1882-11-01 / 62. szám

Kiadó­hivatal : Barátok*tere, Athenaeum-épület, földsaint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: X hónapra - .. .. ............................... .. .. 2 írt, 3 hónapra •.............- .. ~ 6 » 6 hónapra .............. .......... 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felül­fizeté­s negyedévenként ................. le I. évi folyam. REGGELI KIADÁS Szerkesztőség : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. hirdetések Egy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, 1882. szerda, november 1. 62. szám. Budapest, október 31. Az akadémia nemzetgazdasági bizottságából. Okt. 31. Az akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottsága ma tartotta gróf Lónyay Menyhért elnök­lete alatt szépszámú közönség jelenlétében rendes havi ülését. Jelen voltak: Trefort Ágost, Matleko­­­vics Sándor, Kautz Gyula, Lukács Béla, Lukács An­tal, Kerpely Antal, Hunfalvy János, Weisz B. F., Körösi József, Gerlóczy Gyula, Deák Farkas, Dob­­ránszky Adolf, Fenyvessy Adolf és dr. Földes Béla a bizottság jegyzője. A nyilvános ülést értekezlet előzte meg, mely a munkaprogramm megállapításával és a kereskedelmi műszótár szerkesztésének kérdésével foglalkozott. A munkaprogramm megállapítása körül igen érdekes vita fejlődött ki, melyben résztvettek Trefort Ágost miniszter, a­ki a népesedési mozgalom és a közegészségügyi kérdésekre hívta föl a bizottság figyelmét, gróf Lónyay Menyhért, a ki az agrár mozgalomra utalt és K­a­u­t­z Gyula. Az agrár moz­galomról gróf Lónyay Menyhért fog a bizottságban felolvasást tartani. A kereskedelmi műszótár szer­kesztésére bizottság küldetett ki, melynek tagjaiul megválasztattak : Kautz Gyula, Gerlóczy Gyula, Lu­kács Antal, Lukács Béla és Földes Béla. Fel fogják még e czélból szólítani az akadémia III. osztályát, hogy a jogi terminológiára való tekintettel szívesked­jék a saját részéről kiküldeni Apát­hy István ren­des tagot. Az értekezlet befejezte után gróf Lónyay Menyhért megnyitotta a nyilvános ülést és felkérte Kautz Gyulát, hogy terjessze elő értekezését az eu­rópai államok pénzügyi statisztikájáról. A felolvasás, melyet főbb vonásaiban legközelebb fogunk közölni, rövid kivonatban a következőleg hangzott: Értekezése bevezetésében utal felolvasó arra, mily nehézséggel jár a fejlődése kezdetleges­ korát élő pénz­ügyi statistika művelése. Nemcsak az egyes államok­ban különbözően kezelt statistikai anyag összehason­lításában rejlik a nehézség, pedig a statistika ezen ágának lehetőleg összehasonlítónak kell lennie; az egyes államok budgetjeinek különböző berendezése, a­melynél fogva nem mindenütt van a bruttó és nettó számtételek közötti különbség jelezve, az átfutó téte­lek, mely a bevételek statistikájával járó költségek nem egyenl­ő módon számoltatnak el, a zárszámadá­sok rendszerében, a pénztári kezelés és elszámolásban mutatkozó eltérések mind megannyi oka az össze­­hasonlító pénzügyi statistika hiányosságának. A rend­kívül fáradalmas és bonyolult számítások és érték­­reductiók miatt a számítási hibák alig-alig kerülhetők el, ezért ajánlatos mindig az eredeti és felolvasó által fölsorolt forrásokra visszamenni. Világrészünk államai háztartásának összeha­sonlításánál fölolvasó az 1881. költségvetéseket vette kiinduló pontul. Ezek szerint tettek a rendes és rend­kívüli kiadások, beletudva az államadóssági kamat­terhet is : Angliában 840 millió frtot, Francziaor­­szágban 1100 millió frtot, Ausztria-Magyarország­ban 760 millió frtot, ebből külön Ausztriában 460 millió frtot, Magyarországban 300 milliót, Oroszor­szágban 720 millió forintot, a német birodalomban (az egyes államoktól elvonatkozva) 280 millió frtot, Poroszországban 450 millió frtot, Itáliában 570 mil­lió frtot, Spanyolországban 330 millió frtot, Svéd- Norvégiában 65 millió frtot, Törökországban (1876- ban) 220 millió frtot, Belgiumban 116 millió frtot, Hollandiában 103 millió frtot, Bajorországban 112 millió frtot, Szászországban 21 millió frtot, Würt­­tembergben 26 millió frtot, Romániában 48 millió frtot), Portugálliában 75 millió frtot, Svájc­ban 25 millió frtot (a canton kiadások nélkül csak 17 millió frtot, Dániában 23 millió frtot, Görögországban 44 millió frtot, Szerbiában 10 millió frtot, Montenegró­ban egy harmad millió frtot, végül az északamerikai Unióban 520 millió frtot. Az állami kiadásokat az egyes országok népes­ségéhez viszonyítva a következő számarányokat talál­juk : egy-egy lakosra esik: Francziaországban 30—40 frt, Angliában 24—26 frt, Hollandiában 23—24 frt, Bajorországban 20—21 frt, Belgiumban 20—21 frt, Görögországban 20—21 frt, Itáliában 20—21 frt, Spanyolországban 19—20 frt, Ausztria-Magyaror­­szágban 18—20 frt, Ausztriában magában 19—20 frt, Magyarországban magában 18—19 frt, Portugál­­liában 17—18 frt, Poroszországban 14—17 frt, Dá­niában 12—13 frt, Szászországban 10—5—11 frt, Svéd-Norvégiában 10—11 frt, az Északamerikai Unióban 10—11 frt, Oroszországban 8—9 frt, Svájcz­ban 8—9 frt, Romániában 8—9 frt, Szerbiában 6 frt. Hazánkat illetőleg ezen adatokból az tűnik ki, hogy e tekintetben is, mint oly sok más közgazdasá­gilag fontos viszony tekintetében a két szélsőség kö­zött mintegy középállást foglalunk el. A tág értelem­ben vett kormányzati kiadások, beleértve a hadseregi költségeket meg az államadóssági kamatterhet is, az összes kiadásoknak Angliában 90 százalékát tették, Francziaországban 85°­0-ot, Oroszországban 84, Itá­liában 80, Ausztriában 74, Magyarországban 71, Svájc­ban 70, Németországban 66, Belgiumban 60, Poroszországban 52, Bajorországban 44 s a kisebb német államokban 30—42 százalékát. Az általános kiadási összegek igazi jelentősége csak akkor fogható föl teljesen, ha azok alkotó ele­meik szerint vétetnek figyelembe. Ezen szempont sze­rint téve meg a számításokat, igen érdekes eredmé­nyekre jutunk. Az udvartartási és a hasonjellegű ki­adások legmagasabbak voltak Oroszországban 10 millió frt, legalacsonyabbak Svájczban 6000 forint. Ausztria-Magyarország összes kiadása e czímen 9 millió 300,000 frt, a­melyet egyenlő részben visel és külön-külön állapít meg Ausztria és Magyarország is. Az országgyűlési kiadások nagyságát tekintve hazánk második helyen áll 1.200,000 írttal, ezt csak Francziaország múlja felül 4.600.000 írttal, a többi államok mind jelentékenyen kevesebbet költenek e czélra, nevezetesen Anglia 900.000 frtot, Ausztria 650,000 frtot, Itália 800,000 frtot, Poroszország ma­gában 650,000 frtot stb. A külügyi kormányzati kiadásokra legtöbbet költ Anglia 6.800,000 frtot, a második helyen áll Francziaország 5.200,000 frttal, monarchiánk a har­madik helyen áll 4 millió frttal, ugyanennyit költ Oroszország is, a német birodalom mint ilyen 3 millió 500.000 frtot. A központi főhatóságok meg nyugdíjakra for­dított kiadásoknak, a pénzügyi igazgatás költségei­nek, az igazságszolgáltatási, az egyházügyi, közokta­tási és művészeti, meg a közgazdasági érdekek elő­mozdítására e célzó kiadásoknak tárgyalása után át­tér fölolvasó a hadügyi és államadóssági kiadások elemzésére. A hadügyi kiadásokat két osztály alá kü­löníti el, u. m. a szárazföldi hadseregre és a tengeré­szetre fordított kiadásokra. Egybe foglalva e két ne­mű kiadásokat, a következő számokat találjuk, tettek a hadügyi kiadások: Francziaországban 310 millió frtot, egy-egy lakosra esik 8 frt; Angliában 280 mil­liót, egy főre jut 8 frt; Oroszországban 240 milliót, fejenkint 38/6 frt; a német birodalomban 215 milliót, fejenkint 48/4 frtot; Ausztria-Magyarországban 124 millió frtot, egy-egy lakosra esik 3­/a frt; az észak­amerikai Unióban 100 millió frtot, fejenkint 23/4 frtot; Itáliában 97 millió frtot, fejenkint 32/3 frtot; Spanyolországban 62 millió frtot, fejenkint 33/4 frtot; Hollandiában 32 millió frtot, fejenkint 7x/1 frtot; Belgiumban 17 milliót, fejenkint 3 frtot; Svéd-Nor­­végiában 12 millió frtot, fejenkint 2 frtot; Dániában 8 millió frtot, fejenkint 4 frtot; Svájczban 6 millió frtot, egy-egy lakosra jut 21/6 frt. A békelábon egy-egy katona eltartása legtöbbe kerül Angliában, 700 forintba évenként, Francziaor­szágban 460 írtba, Németországban 445 írtba, Orosz­országban 260 írtba, Belgiumban 420 írtba, Ausz­tria-Magyarországban 360 írtba, Itáliában 350 írtba. A hadügyi költség az összes államkiadásnak: An­gliában 33%-át teszi, Oroszországban 32°/0-át, Fran­cziaországban 26°/0-át, Spanyolországban 26°/0-át, Ausztria-Magyarországban és Itáliában 20%-át, Bel­giumban 17°/9-át. Az államok költségvetésében majdnem minde­nütt a legjelentékenyebb tételt az államadósságok kamataira, törlesztésére és igazgatására fordított ösz­­szegek képezik. Az államadósságok általános állásá­nak tüzetes kifejtésénél még fokozódnak az értekezés bevezetésében kifejtett nehézségek, mert az állam­­adósság alkatelemei majdnem minden országban kü­lönbözők és az évi kamatteher egyik országban pusz­­pán kamatokból, a másikban tőketörlesztési részle­tekből is áll. Az 1880—1881. évben az öszes állam­­adósság tett kerek számban: Francziaországban 10.500 mill. frtot, az évi kamatteher 480 millió frtot, ebből esik egy-egy lakosra 13 frt; Angliában 7500 millió frt, évi kamat 300 milló frt., fejenként 9 frt.; Spanyolországban 5000 millió frt, évi kamat 100 millió frt., fejenként 61/4 frt.; Oroszországban 4600 millió frt.; évi kamat 200 millió frt.; fejenként 3 frt.; Itáliá­ban 3900 millió frt.; évi kamat 190 millió frt.; fe­jenként 7 frt.; Ausztriában, beleszámítva a függő államadósságot 2/8 részét és a földtehermentesítési adósságot is 3400 millió frt., évi kamat 136 millió frt., fejenként 61/B frt.; Magyarországban, az Ausztriának fizetett 30 millió frt. 6°/0-os tőkésíté­sével, a földtehermentesítés és dézsmaváltság, meg a függő államadósság egy harmadrészének beszámítá­sával 1660 millió frt, évi kamat törlesztés nélkül 95 millió frt., fejenként 61 frt. Egész Németországban 2500 millió frt., Törökországban 2800 milió frt., évi kamat 160 millió frt., fejenként 10 frt., Poroszor­szágban 1000 millió frt., évi kamat 40 millió frt, fejenként lx/s frt.; Hollandiában 900 mill, frt., évi kamatteher 30 mill, frt., fejenként 71/s frt.; Por­­tugálliában 800 mill, frt., évi kamat, 40 mill, frt., fejenként 9 frt.; Belgiumban 700 mill, frt., évi kamat 34 mill, frt., fejenként 6'/g frt.; Bajorországban 600 mill, frt, évi kamat 26 mill, frt., fejenként 5 frt. ;Ru­­mániában 240 mill, frt, évi kamat 18 mill, frt., fejen­ként 3x/8 frt.; Svéd-Norvégiában 128 mill, frt, évi kamat 10 mill, frt, fejenként lx/s frt.; Dániában 100 mill, frt., évi kamat 4x/2 mill. frt., fejenként 21/5 frt.; az Északamerikai Unióban 4000 mill. frt., évi kamat 130 mill. frt., fejenként 2a/3 frt.; Görögországban 140 mill. frt. Az adósság kamat és törlesztési rész­letek a nettó államkiadásoknak Francziaországban 44—46°/0-át.; Ausztriában, Magyarországban és Itáliában 42°/0-át, Spanyolországban 39°/0-át, Angliá­ban 37°/0-át, Oroszországban 30°/6-át, a kisebb német királyságokban 32°/0-át és Poroszországban 12— 14°/0-át képezték. Az európai államok bevételei 1880—1882. költségvetések szerint a következőleg mutathatók ki: Angliában 830 mill. frt., fejenként 23,53 frt., Fran­cziaországban 1280 forint, fejenként 30 forint, Ausz­tria-Magyarországban 660 millió forint, (kölcsönök nélkül), fejenként 17­­2 forint, ebből Ausztriában 380 millió forint, Magyarországban 280 millió forint, Oroszországban 640 millió forint, fejenként 9 frt., Itáliában 520 mill, frt., Poroszországban 450 mill, frt., Spanyolországban 320 mill, frt., fejen­ként 17 frt., Törökországban 225 mill, frt., Bel­giumban 113 mill, frt., Hollandiában 85—100 mill, frt., Svéd-Norvégiában 65 mill. frt., Bajorországban 112 mill. frt., Romániában 48 mill. frt., Szászország­ban 31 millió frt, Dániában 26 mill. frt, Svájczban 25 mill. frt., Görögországban 17 mill. frt., Szerbiában 10 x­ 2 mill. frt., Bulgáriában 9 mill. frt., az Északameri­kai Unióban 666 mill. frt. Ezen bevételeket összeha­sonlítva a kiadásokkal, azt találjuk, hogy szükségle­teinek fedezésére Spanyolország, Oroszország, Auszt­ria, Magyarország rendszerint kölcsönökre szorul, a német államok, Belgium, Hollandia, a Skandináviai államok, Anglia, Svájc­, Francziaország és Itália költségvetésében a kiadások és bevételek meglehetős egyensúlyban vannak, az északamerikai Eegyesült­­államok bevételei pedig 160 mill.­árttal meghaladják a kiadásokat, úgy hogy ezen állam jelentékenyen tör­leszti adósságait. Felolvasó ezután áttér az állami bevételek egyes nemeinek elemzésére, részletesen szól az állami vagyon, intézetek és vállalatokból eredő bevételek­ről, a direct és indirect adókról, ezek viszonyait ösz­­szehasonlítván az egyes államokban. Értekezése vé­gén újólag figyelmeztet felolvasó, hogy a jelen mun­kálat csak kísérlet ezen rendkívüli nehéz téren, a­melynek tüzetesebb mivelése igen fontos eredménye­ket szolgáltat, mert csak az összehasonlító pénzügyi statisztika alapján ítélhetni meg helyesen az egyes államok pénzügyi helyzetét. A tetszéssel fogadott értekezés után gr. Lónyay elnök köszönetet mondott felolvasónak becses és a legtöbb tekintetben úttörő értekezéséért. Második felolvasó volt Fenyvesy Adolf, ki Bu­dapest községi háztartásáról értekezett. Sokat vitatják a külföldön és nálunk is, úgy­mond, különösen a fővárosban, hogy a községi terhek föltűnő öregbedése nem annyira a tulajdonképi köz­ségi feladatok, mint inkább az állam által a közsé­gekre hárított functiók folytán következett be. Né­metországban ez a tétel évek óta áll a nyilvános discussió terén és Bismarck pénzügyi terveinek egyik ágazata épen arra vonatkozik, hogy mikép le­hetne az egyenes adókkal és adósságokkal megter­helt községeken segíteni. A községek pénzügyi viszo­nyainak kiderítése végett a porosz kormány statisz­tikai fölvételt rendelt az 1869. év és az 1876. évi ál­lapotokról. Ez anyagot feldolgozta Herrfurth porosz belügyminiszteri tanácsos és ezen publicatió alap­ján egész irodalom keletkezett Németországban. Ná­lunk a községi pénzviszonyokról nincs statisztika; ta­nulmányt csak a főváros 10 évi háztartása alapján lehet tenni, a­mihez nyilvános rendelkezésre áll 8 év (1874—81.) zárszámadása s két év (1882. és 1883.) költségvetése. De alkalmas az előbb fölvetett kérdés megítélésére a főváros háztartása azért is, mert épen itt hangoztatják, hogy a törvényhozás és a kormány intézkedései folytán emelkedtek oly feltünőleg a köz­ség költségei. A porosz városok bevételei s kiadásai közt je­lentkező aránytalan emelkedésről tanúságot tesz a következő néhány adat. A már említett 7 évi időköz­ben (1869—1876) a fejenkénti emelkedés tett Ber­linben az adóbevételeknél 53,2, az összes kiadások­nál 253'7°/0-ot. Kölnben tett az emelkedés az adó­bevételnél 78.8, a kiadásoknál 182,7. M. m. Frank­furtban az adóknál 7, a kiadásoknál 133,3%-ot. Ennek folyományaként nagy mérvben emelkedtek a városok adósságai s az ezekre megkívántaté évi ka­mat- és tőketörlesztési szükséglet. A községekre eső állami kiadások, a rendőrségit beleértve, jelentékeny öregbedést mutatnak: Berlinben e czímen a fejen­kinti kiadás emelkedett 215 márkáról 3'87-re, Köln­ben 0’98 márkáról 2’62-re, M. m. Frankfurtban 2­46-ról 418 márkára. Még nagyobb emelkedés mu­tatkozik azonban a legtöbb városnál a szorosan köz­séginek vett kiadásoknál. Elég itt Berlin adatait idézni. Utakra, csatornákra, kövezésre, tisztántartás­ra, világításra stb. a fejenkinti kölcsön emelkedett 3.7 márkáról 16%-ra, a szegényügy költsége 4.9 m.­­ról 5'2-ra, az iskolaügyi költség 4.2 m.-ról 8­8-ra. Ezen és több más tényezőkből, melyeket az értekező részletez, Herrfurth azon következtetésre jut, hogy a porosz községek túlterheltetése csak legkisebb rész­ben ered az ottani törvényhozási intézkedésekből, bár tagad­atlan, hogy ilynemű rendelkezések folytán megfosztottak a községek némely korábbi bevételek­től, hanem igenis a községi functiók természetes fejlődéséből eredtek a nagy terhek, a­melyeknek elvi­selésére az állami s a községi adók helyesebb meg­osztása s a községi intézmények erősebb pénzügyi kihasználása által kell segíteni. Budapest részéről rég fennáll a panasz, még az egyesítés előtti időből, különösen Pest városa részé­ről, hogy a törvényhozás és kormány intézkedései apasztják a főváros bevételeit, másfelől pedig öreg­bítik, részben a fővárosra nem tartozó teendők által, költségeit. A fővárosi bevételek és kiadások emelke­dési viszonyait a következő adatok mutatják : a ren­des és rendkívüli, valamint az ingatlanok eladásából eredt bevételek : 1875 1881 1883 5,957.561 6,409.268 7,027.990 a hasonló kiadások 6,114.523 8,571.123 9,225.972 Ezek szerint deficit mutatkozik a fővárosi ház­tartásban, de a­mi a rendes bevételek határán túl menő kiadás, az mind befektetésre fordíttatott és köl­csönpénzzel fedeztetett. Ezen kiadások leütésével a rendes és rendkívüli kezelésben, csekély különbség­gel, megvolt az egyensúly, a­mennyiben 1875 1881 a bevételek 5,495.566 6,375.470 a kiadások 5,529.679 6,384.627 És itt az emelkedés mindegyiknél, kerek számban 850.000 frt. Feltűnő, hogy az egyenes adók községi pótlékából 1874. óta, daczára annak, hogy az állami adó 20°­o­kat és a népesség még ennél is nagyobb százalékkal emelkedett 1881-ig, mégis csaknem sta­­tionárius maradt. Mert 1874-ben az egyenes adók pótlékai hoztak 1,598.372. 1881-ben 1,635.178 frtot és 1883-ra 1,626.000 forint van előirányozva. A fejenkinti bevétel e szerint csökkent. Az állami adó­val egyenlő emelkedést megakadályozta az, hogy az új adókra nem engedte a törvényhozás a községi pót­lék kivetését, hogy a tiszavidéki vasút államosítása által vesztett a község adóalapot, hogy a közmunka­­váltság és az osztrák intézetek itteni fiókjainak öreg­­bedő községi adója az állampénztárba foly a 30 mil­liós kölcsön javára. Mindjárt más az eredmény a tövényhozás behatásának annyira ki nem tett ház­­bérkrajezár és a fogyasztási, meg a forgalmi adók­nak jelentékenyen felszaporodott jövedelmeinél. A házbérkrajezár hozott 1874-ben 571.873 frtot és 1883-ra előirányoztatik 636.000 frt. A fogyasztási adópótlék jövedelme 1874-ben 564.541, előirányozta­tik 1883-ra 737.000 ; a kövezetvám hozott 1875-ben 691.191 frtot, 1883-ra előirányzat 847.733 frt. Az italmérési regále, pártjavadalom és helypénz hozott 1875-ben 158.656 frtot, 1883-ra előirányoztatik 352.495 frt. Az indirect adóbevételek sokkal nagyobb arányt képviselnek a főváros háztartásában, mint az államéban és külföldi városok hasonló bevételeihez képest egészséges arányban jelentkeznek, a­mennyi­ben franczia s olasz városokban az oc­rog fejenkénti jövedelme szerfölött magas, német városokban szer­fölött alacsony, Budapesten azonban közel járnak az indirect adóbevételek, a direct községi adók jövedel­méhez. Értekező ezután áttér a községi kiadások főbb csoportjaira. Taglalja a nagy és folyton öregbedő költséget, melyet az állami adók kezelése a városra hárít; fejtegeti a költségek szaporodását a kórházak­nál és ápolási díjaknál, a­mely utóbbi költségek ismét törvényhozási s kormányi intézkedések folytán nőttek nagyra. Említi az iskolaügyi kiadásokat. Ezek csak a rendesek rovatában 1874-től 1881-ig 75°/0-al sza­porodtak, nem számítva azt, hogy iskolaépületek állí­tására — az állami segély levonásával — 1868-tól fogva 2.700.000 frtot költött a főváros. A vízvezetéki műbe 1881. végéig kerek szám­ban 5 milliót épített a város és hozott a ma ez utóbbi évben 4,4° /0-ot, holott a kölcsönpénz a fővárosnak tör­lesztés nélkül 6,4°/0-ba kerül. A közvágóhíd 2.117.000 írtba került, és hoz, a telket nem számítva, 5,7°/0-ot, de a pénz 6,7°/0-os. A főváros a közegészség és a köztisztaságra, sétányokra, ültetvényekre egyre jelen­tékenyen öregbedő költségeket fordít. Az általános csatornázásra egy millió fog legközelebb beruháztat­­ni, az egésznek rendezése 5 millióra van fölvéve. Párhuzamot von ezután Budapest és más nagyváro­sok kövezési, útfentartási meg egyéb közmunkakész­­ségei közt. A tanulmány abban culminál, hogy nehéz biz­tos határ­vonalt húzni, különösen a fővárosban, az ál­lami s községi feladatok közt a költségeket e szerint elkülöníteni. Például az állami adók kezelési költsé­geit lehetetlen a főváros összes e­lemű kiadásaiból tisztára kihasítani s pontosan megállapítani ezen té­nyezőnek költségszaporító hatását. Azonban az értekező szerint a felhozott és itt csak érintett számadatok eléggé illustrálják, hogy az állami intézkedések, ha nem is voltak túlnyomó hatással a fővárosi terhek öregbedésére s habár a szorosan vett községi feladatok vonták is maguk után a költségek folytonos emelkedését, mégis tény, hogy a főváros bevételeit a törvényhozás és kormány meg­szorította s hogy ez sok új költséget hárított a fő­városra. És habár tagadhatatlan, hogy az állam sokat áldozott a főváros emelésére kivált 1870. óta, többet talán, mint más fővárosokra az ottani kincstár, még­sem volna helyén, ha a törvényhozás és a kormány Budapestet és a többi községeket továbbra is olyan újabb költekezéssel terhelné, mely megnehezítené a fővárosnak és más községeknek a művelődési s köz­egészségügyi téren reájuk várakozó tömeges felada­tok teljesíthetését. A helyesléssel fogadott értekezés után kifejlő­dött vitában fölszólalt Körösi József, a­ki a statisztikai adatok összehasonlítása érdekében tett néhány helyreigazító megjegyzést s kifejtette, meny­nyire káros azon törvényes intézkedés, hogy Buda­pest főváros bevételeinek 50 százalékát kénytelen közmunkákra fordítani. Fenyvessy Adolf válaszában kimutatta, hogy Körösi észrevételei helytelen alapon nyugszanak, és hogy Budapest nem költ aránylag sokat a közmunkákra és más hasonló czélokra. Gróf Lónyay Menyhért szerint sem a tör­vényhozást, sem a nemzetet nem lehet vádolni, hogy Budapest sorsát és fölvirágzását nem viselné szívén. Helyes volt az 50 °­ C kikötése, mert az állam maga is rendkívül sokat áldoz e czélokra. Budapest város pénzügyi helyzetére egészben véve megnyugvással te­kinthetni , itt meg vannak a fejlődés minden feltéte­lei. Pest a magyar kormány megalakulásakor nem akarta az adók kezelését az államra bízni, az adók beszedését privilégiumnak tekintette. A községi adók rendszerét szabályozni kell, mert ezen adókra vonat­kozólag a legnagyobb anomáliák uralkodnak. Végül megköszöni felolvasó tanulságos értekezését és az ülést berekeszti. Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva. KÖZLEMÉNYEK: Az ultimo,­ mint előre látható volt, minden ne­hézség nélkül múlt el. Az érzékeny pénzhiány követ­keztében a report­­­tételek a kamatlábhoz mérten emelkednek,­de minthogy a speculatio épen most nem igen volt túlterhelve, a pénzpiac­ot nem vette na­gyobb mértékben igénybe. Fizettek magyar papírjá­­radékért és 4°­0 magy. ar anyjáradékért 10, 121­, és 15 krt, magy. hitelbankrészvényekért 50—60 krt, osztrák államvasutrészvényekért 60—70 krt, mely tételek 8—8x/s°/0-éknak felelnek meg. Az országos magyar gazdasági egyesület szövet­kezeti szakosztálya ma délután 4 órakor a Köztelken ülést tartott. Jelen voltak: elnök gróf Dessewffy Aurél, Korizmics László, gróf Andrássy Aladár, báró Lipthay Pál, báró Stockinger János, Bujanovics­­ Sándor, Bossányi László, Rakovszky István, Karsay­­ Albert, Kodolányi Antal, Koppely Géza, Szávoszt Alfons, Cséry Lajos, Galgóczy Károly, Dorner Ede, Dapsy László, Dumtsa Sándor, Parragh Gábor, Dö­mötör László, dr. Szabó Ferencz, jegyző Erdődy Lajos. Dessewffy Aurél gróf elnök üdvözölvén a tagokat, megnyitja a gyűlést és előadja, hogy a gazdasági egyesületek szövetkezete, az országos gazdasági egye­sület szövetkezeti szakosztályát bízta meg azzal, hogy idei nagy­gyűlésére mezőgazdasági ügyeinket általá­ban érdeklő tárgyat készítsen elő. E megbízatásnak eleget teendő, a szakosztály még ez év elején elhatá­rozta, hogy a­, idei nagygyűlés tárgyául, gazdasági egyesületeink organisatióját tűzi ki. Az előzetes tár­gyalás alapjául szolgáló memorandum elkészítése, az egyesület első titkárára, Ordódy Lajosra bízatott. Ez után a titkár felolvassa a memorandumot, mely két részből áll. Az első rész kimerítően ismerteti azon vi­szonyt, mely Európa nagyobb államaiban az egyes gazdasági egyesületek között létezik és részletesen leírja az egyesületek organisatióját, a kormány, a me­zőgazdasági tanácsok, a vidéki egyesületek és a falusi gazda­körök szervezetét, elmondván egyúttal e testü­letek feladatát és meghatározván azok ügykörét. A munka második része a gyűlésen való tárgyalásra van szánva, és oly kérdések sorozatából áll, melyek gaz­dasági egyesületeink organisatiójának megállapításá­nál, figyelembe veendők. A terjedelmes memorandum felolvasása után az elnök azon kérdést teszi fel, vál­jon most tárgyaltassék-e az általánosságban, vagy pedig csak a kinyomatás és szétküldés után. Koriz­mics László, Lipthay Béla báró, Andrássy Aladár gróf, Kodolányi Antal, Rakovszky István és Bujano­­vich Sándor felszólalásai után elhatároztatott, hogy az érdemleges tárgyalásba csak­is a november 7-én tartandó gyűlésen fog a szakosztály bocsátkozni, hogy ideje legyen a tagoknak, az időközben kinyomatott és megküldött memorandumot tanulmányozni. Mire az ülés eloszlott. Kereskedelmi szerződés Francziaországgal. A Francziaországgal kötendő új kereskedelmi szerződés megkötése végett a tárgyalásokat valószínűleg már legközelebb megkezdik. A tárgyalásokat Párisban fogják folytatni és azokon Ausztria és Magyarország kereskedelmi minisztériumának képviselői és a párisi nagykövetség egyik megbízottja fog részt venni. A budapest-zimonyi vasút budapest-szabadkai vonalrészén és a kiskörös-kalocsai szárnyvonalán a vili­­tanrendőri bizottság albizottsága e hó 27-én teljesíti a bejárást N­agy László, m. kir. államvasúti főfel­ügyelő vezetése alatt. 27-én reggel indultak el Sza­badkáról és délig Kiskőrösig haladtak, innen délután Kalocsára mentek s ezek másnap tértek vissza Buda­pestre. A nyílt pálya teljesen kész, a távirdai és jelző készülékek azonban még nincsenek felállítva, mert a kormány ezek szállítására végső határidőül november 15-ét kötötte ki a szállítóval szerződésszerüleg. A mu­­­tanrendőri bejárás most már okvetlenül meg fog tör­ténni legkésőbb november 15-ig s ezután a vonalrész november 15-e és 25-e közt kitűzendő határnapon ün­nepélyesen megnyittatik és a forgalomnak átadatik. Szabadkán nagy előkészületeket tesznek az ünnepé­lyes megnyitásra, a város bankettet, a fiatalság pedig bált rendez. A közbeeső állomásokon is mindenütt nagy ovátiókra készülnek. Részvények jegyzése: A budapesti áru és érték­tőzsde tanácsa f. bő 30-án a következő hirdetményt tette közzé. A rimamurány-salgótarjáni vasut-részv.­­társaság kérelme következtében a tőzsdetanács el­rendelte, hogy a nevezett társaság részvényei 1882. évi november 1-től fogva szelvény nélkül és 1882. évi julius 1-től fogva 5°/0-os kamatokkal jegyzendők a hivatalos árjegyzési lapban, és hogy ezen részvé­nyek a f. hó 30-iki esti tőzsdétől kezdve szelvény nélkül bocsátandók áruba. A „Fonciére“ pesti biztosító részvénytársaság közgyűlése — mint halljuk — november 18-án megy végbe.­ ­ Budapesti hajóforgalom. Okt. 30-án a Duna balpartján a követező vízi járművek kötöttek ki: Hartman János h. h. ten­geri 60 mm., bab 20 mm., roza 4 mm., kenyér 10 mm., Sz.-uj­­faluból: Geringer és Berger csav. gözös 5. sz. búza 1350 mm., köles 1169 mm., tengeri 2531 mm., bab 200 mm., kendermag 138 mm., bükköny 100 mm. különféle 25 mm., Bajáról: Hernfeld Antal b. h. répa 200 mm., tengeri 60 mm., kenyér 60 mm., burgonya 20 mm., Sz.-Ujfaluból; Mihalovics Lina 1. ladik gyümölcs 50 mm., Maróthról; Balog János h. h. zab 300 mm., Luczenbacher Pál ut. m. h. 17. sz. kőszén 2350 mm., Táthról; Ugyanaz m. h. 3. sz. kőszén 2250 mm., Táthról; Hercz Herman m. k. búza 850 mm., árpa 870 mm., tengeri 180 mm., zab 200 mm., Adonyból. Gazdasági és üzleti tudósítások. Győr, október 29. (A »Nemzet« tudósítása.) Időjárásunk változékony. Gazdáink még mindig nem adnak el búzát, mert az árak nem előnyö­sek, és inkább tengerit hoznak nagyobb meny­­nyiségben piaczunkra. Rozs, csak néhány krajczárral drágábban kapható. Árpában a behozatal igen cse­kély, és csak 20—26 krral olcsóbban adható el. Csö­ves tengeriből e hét vége felé 2500 mm. adatott el 2 frt 85 krjával. Behozatott e hó 28-án. Búza 3327 métermázsa. Rozs 3728 métermázsa. Árpa 2400 mé­termázsa. Zab 2115 métermázsa. Kukoricza 5216 métermázsa. Köles 868 métermázsa. Bab 1220 mé­termázsa. Jegyzéseink a következők: Búza 80—82 ki. 9.70—10.00 kr. Közönséges 76—79 ki. 9.15— 9.60 kr. Rozs 65—83 ki. 7.—7.50 kr. Serfőző árpa 7.40—7.90 kr. Zab fogyasztásra való 6.20—6.60 kr. Bab 11—12.50. Kukoricza 5.60—6.20. Köles 5.80— 6.30 kr. 100 kilogrammonkint. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Október 31-én. Az üzlet változatlan. — Magyar fiatal nehéz 60—60­/a, közép 60 — 61, könnyű 60—61. Sze­dett nehéz 56—57, közép 57x/2—581ja, könnyű 59. — Romániai bakonyi nehéz 60—61 átme­neti, közép 59—60 átmeneti, könnyű 58—59 át­meneti. — Szerbiai nehéz 61x/* átmeneti, közép 59—60 átmeneti, könnyű 58x/s—591/s átmeneti. — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4*/, levonással kilogramonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 3 arany forint, vám fejében, megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Október 31. Gabonaüzlet. (Külön tudósítás.) Kész búzát igen gyengén kináltak ma, de mivel élénk vé­telkedv mutatkozott, mégis mintegy 18,000 mm. ada­tott el teljes napi árakon, nagyobb szállítmányok 5 krral magasabb árakat fizettek. Más gabonanemek közül árpa jó keresletnek örvendett és a vidéki ál­lomásokon átvéve meglehetős mennyiségben vásárol­tatott. Tengeri csekély figyelemben részesül és lanyha irányzatot követ. Rozs és zab mérsékelt behozatal mellett szilárd. Határidőre nem volt üzlet. Jegyzünk: Szokványbuza tavaszra 9.33—9.37. — Bánsági tengeri 1883. máj.—jun. 5.85—5.87. —Szokványzab tavaszra 6.30—6.35. Terményüzlet. (Eredeti tudósítás.) Az üzlet némileg élénkült. Zsiradék lanyha irány­zatú. Szalonna, városi áru 70 forinton köttetett. Szilva még mindig csendes irányt követ, szerbiai hordóáru 22.32 frton, szerbiai zsákáru 21.87 irton, prima 23.70 forinton adatott el 100 kilogrammon­ként. T­ó­t­o­r­s­z­á­g­i s­z­i­l­v­a­s­z szilárd, 22 frton köttetett. Értéküzlet. (Est­i t­ő­z­s­d­e.) Jobb párisi jegy­zések jobb hangulatot idéztek elő nálunk is.­­ Az ultimo Párisban úgy látszik könnyebben folyik le, mint várták, ennek oka valószínűleg azon körülmény, hogy ott is némileg contremine működött, úgy, hogy az eladók kész vevőkre találnak. A megnyitáskor osztrák hitelrészvények 305.80- on kerestettek és később 306.50-ig emelkedtek, de újra 305.80 után 306.20-on keltek. A prolongált da­rabok 307.50 után 307.20-on állanak, de a prolonga­­tló engedni kezd. Az átalános javulás közepette járadékok még visszamaradtak, de nem lesznek sokáig elhanya­golva. Jegyzéseink: Magyar 4 százalékos aranyjáradék 86.90— 86.92 x/2. Magyar 5 százalékos papír járadék 85.95— 86. — Osztrák hitelrészvények 305.80—306.50— 305.80—306.20. — Magyar hitelrészvények 295.75 —296.25. Leszámítoló bank 100—100.25. Osz­trák államvasut 341.50, élénk Lujza malom 256.50 —257.50 áru. A zárlaté órakor. Magyar 4 százalékos aranyj. 86.95. 5 százalékos papirj. 86.07­/a. Leszámí­toló b. 1001/a.­­ Szilárd.

Next