Nemzet, 1882. november (1. évfolyam, 62-91. szám)

1882-11-08 / 69. szám

Budapest, november 7. A boszniai viszonyokat és boszniai elő­irányzatot »beszélte meg«, ma­ a magyar de­­legatió négyes albizottsága. És Kállay Béni közös pénzügyminiszter felvilágosításai úgy a felkelés természetéről, mint a reorganisatio művéről és a mostani helyzetről, oly világo­sak, oly határozott nézetről és gyakorlati fel­fogásról tanuskodók voltak, hogy a delegáció tagjai — az ellenzékieket sem véve ki — el­ismeréssel adóztak Kállaynak és azon tudat­ban szavazták meg a boszniai előterjesztése­ket, hogy a­mennyire csak a viszonyok meg­engedik, világos képet nyertek a helyzetről és gondoskodva lesz arról, hogy meglepeté­seknek kitéve ne legyünk. Ennek nemcsak azért örülünk, mert ki­látást nyújt a viszonyok consolidatiójára, és ez­által a boszniai kiadások apadására, hanem azért is, mert a monarchia érdekeinek és a berlini congressuson elvállalt feladatának, a megszállott területen,, biztosabban meg lehet így felelni. Első­sorban fontossága és pedig nagy­fontossága van annak, hogy a helyszíni ala­pos vizsgálat után volt képes Kállay kimon­dani azt, hogy a felkelés különböző particulá­­ris okokból eredt, melyeknek megsemmisítésén dolgozik ő, egész reformjával és administra­­tiójával és hogy csakis montenegrói izgatások voltak abban, külföldi tényezőképen részesek. És mikor az ember hallja, hogy milyen czél­­nélküli, határozatlan indokok és ígéretek sőt leginkább vagyont és életet fenyegető ré­­mezgetések szaporították a fölkelők számát, akkor meggyőződik arról, hogy a tér nincs »aláaknázva« pánszláv és másféle izgatások­kal, hogy a sokat emlegetett »szláv gyűrű« nem ölelte fel a megszállott tartományokat. Úgy, hogy ha ott a fölkelés erélyes leverése által különben is nagyon kijózanított lakos­ságnak méltányos és erélyes administratiója lesz , akkor a helyi sérelmek megszűnnek, a külföldi befolyás teljesen elzárható lesz és komolyan számíthatunk a tartományok bé­kés hírhatására. Kállay nem az az ember, ki illusiókat tápláljon és igy azt hiszszü­k, hogy felvilágosításainak szilárd alapja van. Második főmozzanat, mi megnyugtató­kig hat az adott felvilágosításokban, az, hogy a tartományokban az állami jövedelmek sok­kal állandóbbak és — zavaros idők daczára is — pontosabban folynak be, mint képzel­tük volna. Mert zárszámadások és folyó évi tényleges eredmények alapján bizonyíta be Kállay, hogy felesleggel záródó költségvetése reális alapon nyugszik, hogy a zavarok da­czára is, alig van visszaesés az állami be­vételekben, és hogy most már fejlődnek azok. Ha eddig így volt ez és belkormány­­zata czéljából Bosznia nem vette igénybe a monarchia pénzerejét, rendes viszonyokkal, jobb administratióval és a forgalom megin­dult fejlődésével, a catasternek erélyesen munkába vett készítésével, a rablófészkek ki­­pusztításával, az utak javulásával még in­kább számíthatni a bevételek fejlődésére. Igaz, hogy Kállay maga említi, hogy a rend és haladás érdekében investitiókra lenne szük­ség, de megteremtik ezt lassan kint maguk a tartományok, mert ha már most 170,000 frt­­nyi fölösleget mutat költségvetésük, s ha meggondoljuk, hogy abban a cataster 700.000 forintnyi kiadása — rövid időn — megszű­nik, hogy a dohány és sómonopol gyorsan indult fejlődése tart, feltehetjük, hogy másfél-, két millió forintnyi összeg fog Bosznia és Herczegovinának befektetésekre maradni és ez — kamatbiztosítás, vagy direct befektetés, kölcsöntörlesztés, vagy egyenes felhasználás alakjában — a két milliós költségvetés mel­lett elég kedvező arány és sok eredményre vezethet. Mert hogy a tartományok a természettől megáldva vannak, azt bizonyítja az a körül­mény, hogy a zivataros két év alatt is fejlődni tudtak. Azt hisszük, e korlátok közt megma­radhatunk és mégis üdvös lesz »bosnyák« politikánk, úgy a tartományokra, mint — idővel — a monarchiára nézve. És, hogy a consolidatióra számíthatunk, azt nem csak a felkelés okaiból és lefolyásá­ból következtetjük, hanem abból is, hogy a lakosság particulari hazafisággal bir, és, hogy mohamedán és keresztyén elemei sok­kal ellentétesebb érdekkel birnak, hogy sem kifelé való törekvésben megegyezhetné­nek, (és e nélkül minden felkelés czéltalan); mert a­mely perczben a mohamedán Török­ország felé tendálna, abban a perczben küz­­dene ellene a szerb elem, és a mely perczben ez Szerbia vagy Montenegro felé hajlanék, szövetségesünk lenne a mohamedán. Negyedik főmozzanatképen kell kiemel­nünk Kállay közigazgatási reformját. Ő ugyanis nem tudományos rendszer, hanem a helyi igények szerint járt el; minden hatósá­got járásban, kerületben egyaránt egy felel­­­ő­s főben centralizálva szervezett; hadd in­­téztessék a legtöbb dolog szóval és a járási, kerületi főnök legyen mindenről értesítve és mindenért felelős, így legalább­­ tudják kit kérjenek számon első­sorban Serajevóban és másodsorban Bécsben. Minthogy pedig e köz­­igazgatási szervezet egészen polgári alapra van fektetve , egyszerű és az igényeknek megfelelő lehet, a­nélkül, hogy alkotmányos szempontból és a jövő fejlődése tekintetében kifogás alá eshetnek. Az új fordulatot mintegy jelzi nemcsak a bosniai költség­vetés, hanem a közös költségve­tés azon része is, mely a megszállott tartomá­nyok katonai kiadásaira vonatkozik. Mert az eddigi 25,232 ember helyett 1883. júliusig 37 ezer embert és azontúl, az év végéig 32 ezer embert tartunk ugyan e tartományok­ban , de mozgócsapatot szervezünk a rablók végleges kiirtására és ez után kilátásba van helyezve, a consolidatióval együtt, a csapa­toknak újabb veszély nélkül való leszállít­­hatása. Most inkább költünk valamivel töb­bet, mintsem hogy 30—40 milliós meglepe­téseknek tegyük ki később magunkat. De ezek — katonai és politikai tekintetek alap­ján mondhatni merjük — el fognak maradni. Budapest, november 7. A zágrábi báni tábla megváltoztatta az eszéki törvényszék azon végzését, melylyel ez illetékesnek mondta ki magát a drávai sze­rencsétlenséggel kapcsolatos bűnügyben. E szerint tehát a pécsi és az eszéki tör­vényszékek közt felmerült illetékességi con­­fliktus szerencsés megoldást nyert. Mi, a­kik a kérdést felvetettük s a ma­gyar közjog nevében a pécsi királyi törvény­szék illetékességének megállapítását követel­ve kiváló figyelemmel kísértük annak minden prázisát, nemcsak ac­iónk sikerét, hanem igen fontos jelenséget is látunk a vitás ügy ily elintézésében. Látjuk azon tényt, hogy a zágrábi báni tábla nem politizált, s oly kér­déssel szemben is, melynél a politizálásra plau­­sibilis ürügye leendett, megőrizte független­ségét és tárgyilagos álláspontját. Azt mutatja ez, hogy Horvátországban a pártszenvedély még nem rombolt le mindent. A Magyaror­szág elleni gyűlölet futótüzét mindenfelé lát­tak fellobbanni a Dráva és a Száva közt. A zágrábi országgyűlés folytonos botrányok színhelyévé lett. Az a láz, melyet a dráván­­túli izgatók mesterségesen beoltottak a hor­­vát nemzet testébe, heves convulsiókat idézett elő. De a horvát felső bíróságok megtartották érintetlenségüket s tudják pártatlanul kezelni az igazságszolgáltatást még akkor is, mikor a pártszenvedély hullámai heves dagálylyal tör­nek be Themis csarnokába. Nemcsak a horvát bíróságoknak válik ez becsületére, de egyszersmind Horvátor­szágnak , mert valamint az utczai csődületek, országgyűlési botrányok árnyat vetnek a horvát viszonyokra, és úgy egész Horvátor­szágra rávilágít azon egy-egy sugár, mely a drávántúli politikai gőzkörből az igazság ere­jével kivillámlik. De midőn a zágrábi báni tábla dicsére­tes tárgyilagossággal igazságot adott a ma­gyar közjognak, mégis politikai szol­gálatot tett Horvátországnak. Ha helyben­­hagyja az eszéki törvényszék végzését, s bí­rói után a kérdés megold­atlannak bizonyul, a conflictus többé nem a pécsi és eszéki tör­vényszék, de Magyarország és Horvátország közé ékelődik s ekkor egészen politikai jelle­get öltött volna. Ez esetben ugyanis, mint ismételten ki­fejtettük, bár a konflictus bíróság és bíróság közt forgott fenn, a minisztertanácsnak kel­lett volna döntenie. Sőt a mi felfogásunk sze­rint már első és végleges fórumban a mi­nisztertanács leendett illetékes a kérdés el­döntésére , mert a zágrábi tábla nem lehet hivatva magyar és horvát bíróság közti conflictus fölött való határozatra, valamint nem dönthetnének hasonló esetben a budapesti felső bíróságok sem. A báni táblához nem is ily positív c­ímen került az ügy, hanem egészen negatív alak­ban. Úgy, hogy az eszéki ügyészség illeték­­telenség c­ímén megszüntetési indítványt ter­jesztett elő, mire a törvényszék illetékességé­nek megállapításával válaszolt. Ezt a választ appellálta az ügyészség a báni táblára, mely csak annak kimondására volt jogosítva, hogy az eszéki törvény­szék nem illetékes, a pécsi királyi tör­vényszék illetékességének pozitív megállapí­tásába azonban nem bocsátkozhatott. A kér­dés szerencsére ily negatív formában is el­dönthető volt, mert az eszéki törvényszék illetéktelensége, az ügyészeti indítványhoz képest, e törvényszék felettes hatósága által, ki lévén mondva, mi sem gátolja többé a pé­csi királyi törvényszék eljárását. A minisz­tertanács ellenben csak positív alakban nyi­latkozhatott volna, s pedig a magyar közjog értelmében akként, hogy nem az eszéki, ha­nem a pécsi törvényszék illetékes. S a Dráván­­tól torzsalkodó pártok okvetlenül levonták volna napi harczaik közé ezt a nagyfontos­­ságú kérdést. A túlzók mindenesetre azt kiál­tották volna, hogy Magyarország erőszakot követ el Horvátországon, megsérti annak igazságügyi autonómiáját, s a miniszterta­nács annál inkább jogtalanul avatkozott bí­rói ügybe, mert a magyar törvény is csak azon esetben ruházza fel döntési joggal, ha bíróság és közigazgatási hatóság közt merül fel illetékességi összeütközés. A báni tábla elejét vette a jogosulatlan izgatottságnak, s egy újabb horvát grava­­mennek. Tisztán birói convictión alapuló határozata tehát ennyiben politikailag is hasznos. A kérdésnek ily szerencsés megoldása azonban nem odázhatja el azon indítványun­kat, hogy a magyar és horvát bíróságok közti illetékességi összeütközéseket törvény által kell szabályozni. Ez indítvány egyébiránt ha­talmas támaszt nyert az időközben megjelent magyar bűnvádi eljárási javaslat 33. §-ában, mely ily törvényt kilátásba helyez. Talán az esetek ritkasága volt oka, hogy conflictus-törvényről mindeddig nem gondol­kodtunk. De ki állhat jót, hogy az élet innét­­től nem vet fel gyakran az eszékihez hasonló komoly kérdéseket. S akkor a magyar állam, mely Horvátországnak autonómiát adott, de ez autonómia által feltételezett intézmények­ről megfeledkezett, mindig megoldatlan pro­blémákkal fog szemben állni. S a horvát ma­gas biróságok tán nem mindig lesznek ily el­fogulatlanok, mint voltak a jelen esetben. De mint már érintettük, e biróságok nincsenek is jogosítva az ily confliktusok felett dönteni. Az eszéki esetben csak a szerencsés forma se­gítségével volt lehetséges a megoldás. Mind e szempont feltétlenül követeli a törvényhozási rendszabályt, melyre azonban a magyar és horvát különböző (bírói és köz­­igazgatási) hatóságok összeütközéseire való te­kintetből is szükség van. Hogy a competentia-kérdések elbírálá­sára előbb-utóbb külön fórumra lesz szükségünk, ez az 1869: IV. t.-czikkből is ki­tűnik. A minisztertanács csak ideiglenesen bir jogosultsággal. De mert nincs kilátásunk, hogy oly hamar felállíthatjuk e külön fóru­mot, egyelőre meg kell elégednünk a rendel­kezésünkre álló eszközzel. Mi legalább ez ideig egyedül azt tartjuk elfogadhatónak, hogy a minisztertanács legyen a competentia­ forum a magyar és horvát bíróságok közti conflictusok esetén. Törvény hiányában más expediens amúgy sem volna. De ez törvény által mondandó ki, hogy ne kelljen minduntalan az analógiára, vagy az ultima ratió­ra hivatkozni. Ma délután több órai minisztertanács tartatott, mely folyó ügyek mellett több a képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslat megállapításával fog­lalkozott. A váczi választókerület szabadelvű pártjának vidéki küldöttsége ma tisztelgett Ráday Gedeon gróf honvédelmi miniszternél s ez alkalommal díszes kö­tésbe foglalva egy — a választók jelentékeny részé­nek névaláírásával ellátott — bizalmi s egyszersmind üdvözlő iratot nyújtott át. A küldöttség nevében Erdélyi József vö­­rösegyházi református lelkész intézett üdvözlő beszédet a miniszterhez. E szép s igazi szónoki ihletségű beszéd­ben kifejtett érvek s az idiző okok, a­melyeknél fogva a választókerület szabadelvű pártjának vidéki közön­sége is szintén sietett a minisztert üdvözölni: igen élénken tükrözték vissza azon nagyra becsülést és ra­gaszkodást, melynek Ráday Gedeon e párt részéről örvendhet ma is. Sőt tekintve azon határozott érze­­lemnyilvánulást, a­melyet a váczi szabadelvű párt tagjai az utóbbi időben magában a kerületben nyíl­­tan hangoztatnak s a melynek a küldöttség leplezet­­nül s formális tüntetéssel adott kifejezést, következ­tetni engedi, hogy a váczi kerületben a szabadelvű­­párt az utolsó választásnál szenvedett vereség folytán nem csüggedt, hanem ellenkezőleg önérzetes tudatá­ban van gyarapodó erejének. Gróf Ráday a rokonszenv e meleg nyilvánulása által — maga előtt látván a választókerület majd­nem valamennyi községének képviseletét — mélyen meg volt hatva; s habár tartózkodás nélkül kívánt s adott is kifejezést forró köszönetének a párt e­lekö­telező figyelméért, de őszintén nyilatkozott a szemé­lyére vonatkozó jövőbeni esetleges combinatiók te­kintetében , mert — úgymond —­­én szerencsésnek érzem magamat egy oly — részemről nagyrabecsült — kerületet képviselni, a­melyet elhagyni saját aka­ratomból nem fogok soha; s jelenlegi választóim bi­zalma oly drága én nekem, hogy önmagam önérzete iránti vétket követnék el, ha azt még csak gondolat­ban is megsérteném.« Egyébiránt kijelenti Ráday, hogy reá nézve a váczi választókerület szabadelvű pártjának jelen ki­tüntető figyelme nagy megtiszteltetés, s abban egyszers­mind fényes erkölcsi elégtételt talál a múltra nézve, a minek viszonzása neki mindenkor kedves leend s biz­tosította a pártot, hogy ő benne úgy a kerület, valamint az egyes választók — annyiszor a mennyiszer a szük­ség hozná magával — kész barátra találandnak. A magyar delegáció hadügyi albizottsága hol­nap délelőtt 10 órakor ülést tart, melyben a rend­kívüli hadi szükséglet még el nem intézett czímei fog­nak tárgyalás alá kerülni. Fél 12 órakor a tengeré­szeti albizottság tart ülést, melyben az előadó jelen­tése fog hitelesíttetni; délután a zárszámadási albi­zottság tart ülést.­­ Csütörtökön este 6 órakor a ma­gyar delegáció külügyi albizottsága tart ülést, pén­teken délután 4 órakor a magyar delegáció ÖSSZ ülést tart, melyben az albizottsági jelentések fognak előter­jesztetni. Lehet-e községi képviselő testület tagja ugyan­azon község vadászati jogának bérlője ? Lőcséről ír­ják lapunknak, hogy Szomolnok város azon határo­zatát, a­melylyel a városi vadászati jog a város jegy­zőjének adatott bérbe, Szepes megye közigazgatási bizottsága azon okból, mert a községi képviseletnek oly egyének, kik a községgel bérleti viszonyban álla­nak, nem lehetnek, közbevetett felebbezés folytán fel­oldotta.­­ A közigazgatási bizottság ezen határo­zata a belügyminiszter felülvizsgálata alá bocsáttat­ván, ez közelebb kelt leiratában azon indokolással, hogy a vadászati jog bérletéből a község pénztárába befolyó javadalom, a község más egyéb bérleti java­dalmaival (a törvény másképen nem rendelkezvén) egyenlőül lévén tekintendő, a közigazgatási bizottság vonatkozó határozatát nem találta megváltoztatan­­dónak. A kivándorlás kérdéséhez. Torontál megye köz­­igazgatási bizottsága a f. é. első feléről a kormány­elnökhöz tett jelentésében a kivándorlási ügynek ezen megyében mibenléte felől a következő megnyug­tató értesítést foglalja magában: Hazafiai örömmel jelentjük, hogy megyénk te­rületén a kivándorlási mozgalom, mely az elmúlt év őszén már-már aggasztó mérveket kezdett ölteni, tel­jesen megszűnt. Az elemi csapások által oly sokszor sújtott nép, mely az ínségtől és nyomortól elcsigázva kezdett kétségbeesni egy jobb jövő fölött, és üdvét egyedül a kivándorlásban vélte feltalálhatni, miután a vetőmagra szorulók, törvényhatóságunk közvetítése mellett kölcsönnel, az éhínséggel küzdők a magas kormány által élelemmel elláttattak, a kedvező ara­tási kilátások által kecsegtetve újra remélni kezdett, megrendült bizalma újra helyreállt, és keblében a kivándorlási hajlamot elfojtva, ismét ősei hazája sze­­retetének s az ősei földjéhez való hű ragaszkodásnak adott helyet. Ennek hatása azon örvendetes tényben nyilvánul első­sorban, hogy az egész megye területé­ről csak két család vándorolt ki, és­pedig a módosi járásból, és hogy az egyes községekben különösen az elmúlt év végével észlelt kivándorlási mozgalmak, végképen megszűntek. A hivatalok irálya. Az utóbbi időben egy kolozsvári és egy buda­pesti egyetemi tanár között eszmecsere tárgyát ké­pezte a hivatalos nyelv tisztításának, javításának kér­dése és módozata. Arra pedig okot és alkalmat szolgáltatott az »Ellenőr« folyó évi 363-ik számában »Styl-re­­form a bíróságoknál« czím alatt megjelent közlemény. Ezen közleményben jelezve volt, hogy a buda­pesti kir. ítélő táblánál mozgalom indult meg az úgy­nevezett hivatalos nyelvből a még mindig használat­ban levő, de annak természetével és fejlődésével ösz­­sze nem férő és más nyelvekből kölcsönzött kitételek és irály­ alakzatok mellőzése, s azok helyett alkalma­sabb magyar kifejezések használatba vétele czél­jából. Azon törekvésnek vagy jobban mondva kísér­letnek, habár kisebb keretben, már­is van némi ered­ménye, a­mi idővel bizonyára gyarapodni fog. Az eredmény abból áll, hogy a jelzett mozga­lom megindulása óta az említett kb­. ítélő tábla na­gyon sok oly határozatot hozott, melyben sem lati­­nismus, sem germanismus nem fordul elő. Semmi esetre sem közönyös dolog, hogy ezen törekvésre vagy annak irányára nézve nyelvészeti tekintetben irányt adó szakembereink mit mondanak, csak azt ne kívánják, hogy a bírák e tekintetben vi­tatkozásba bocsátkozzanak velük. Arról azonban meg lehetnek győződve, hogy alapos figyelmezteté­seik, helyes úthaigazításaik követőkre fognak találni, csak az átalakulás természetének és követelményei­nek megfelelő türelmet tanúsítsanak. Azzal ugyanis tisztában vagyunk, hogy nemcsak a bíróságok, de más hivatalok irálya is változtatást és javítást igényel. Arra nézve pedig a felsőbb hatóságok vannak hivatva, melyeket az alárendelt hivatalok rendszerint követni szoktak. Eddigelé a hivatalok irályának mivelése, fej­lesztése és helyesebb irányba terelése már csak azért sem volt nagyobb mértékben tapasztalható, mert az irány tekintetében irodalmi kitűnőségeink is többször ellentétes véleményt nyilvánítottak. Az idő folyamán tisztulni fognak a nézetek és bizonyára több és nagyobb tért fog elfoglalni a fent­­jelzett mozgalom is. Mert hiszen mi szolgált okául azon mozga­lomnak ? A megszokás folyamán elfogadott és haszná­latban levő kifejezések minőségének taglalása és azon felismerése azon körülménynek, hogy azok között van­nak olyanok, melyek a nyelv és a helyes irály termé­szetével meg nem férnek, és épen azért czélra veze­tően tovább nem használhatók. Ha tekintetbe veszszük, hogy a hivatalok hatá­rozatai és intézkedései gyakori esetben a szak- és napilapokban nyomtatásban is megjelennek s mint olyanok közkézen forognak, magára a nagy­közön­ségre nézve is nem mellékes dolog azok fogalmazásá­nak minősége, irányának tisztasága. A helyes kitételek elsajátításának, a helytele­nek mellőzésének igen alkalmas közvetítői lehetnek. Csakhogy igen természetesen mint minden egyéb­ben, itt is a tárgyilagossággal kapcsolatos fokozatos­ság biztosíthatja a kellő sikert. Míg egyfelől szükséges felkelteni az érdeklő­dést mindazokban, kik fogalmazással és a fogalmaz­ványok felülvizsgálásával foglalkoznak, addig másfe­lől legalább egyelőre mellőzendő a túlszigor gyakor­lása a fogalmazványok irányára nézve, mert ha szél­sőségekre viszszük a dolgot, inkább ártunk, mint hasz­nálunk az ügynek. A­ki huzamosabb időn át megszokott bizonyos iránymódozatot, habár meggyőződött annak hiányai­ról és hibáiról, főleg ha nagyobbfokú elfoglaltatása miatt gyorsan kell dolgoznia, az ügyek gyors elinté­zésének rovására fogja keresni a czélszerűbb és sza­­batosabb kitételeket. Ha valaki szabatosan, jobban mondva kifogás­talanul akar fogalmazni, annak jól meg kell ám gon­dolnia, hogy mit és hogy is. Erős akarat mellett azonban meglehet azt szokni. Ilyen akaratnak kell átlengeni öszszes hivatal­nokaink törekvését, ha nyelvünk jövőjére és fejlődé­sére sikerrel közremunkálni akarnak. Csak egy pár év múlva is nagy változás és ered­mény lesz tapasztalható, ha hivatalnokaink, mellőzve legalább a kirívó magyartalanságokat, a szabatos irályra figyelmet fordítanak. Bármely hivatalos elintézéssel lehet hatni a nyelv fejlesztésére. Azért nemcsak a bíróságok, hanem az ország öszszes hatóságai irályának idomulni kell a szaba­tosság követelményei szerint. Nem lehet feladatunk a hatóságok egyes kiad­mányaiból példákkal és idézetekkel támogatni azon állítást, hogy a hivatalok irályának sok tekintetben javításra van szüksége. Hivatalnokaink tudják azt nagyon jól, hogy mit kell a hivatalos irályból kikü­szöbölni s mivel kell azt helyettesitni. A kifejezések megválasztásánál és használatá­nál pedig az legyen irányadó, hogy szívesebben vesz­szük a jónál a jobbat, s a jobbnál a legjobbat. Meglehet, hogy felszólalásunk hézagos, nem részletezi és fejti ki a dolgot eléggé, de ha az által az iránytadó körök és egyének figyelmét sikerült megnyerni, a hivatalok iránya, valamint a törvények és rendeletek irányszerkezete rövid idő alatt igen ör­vendetes átalakuláson megy keresztül, a­minek nyel­vünk fejlődésére vonatkozó jótékony hatását elfogu­latlanul senki kétségbe nem vonhatja. Arra ösztönöz minket az előrehaladott nemze­tek példája is, melyeknél nyelv szelleme ellen oly vétségek, mint a mi nálunk megszökött hivatalos irályban, a legritkábban vagy soha elő nem fordulnak. Már csak azért sem közönbös a hivatalok irá­lyának minősége, mert tiszta magyaros kifejezésekkel világosabbá és érthetőbbé válik a hivatalos nyelv és az önként fogja maga után vonni az ügyvédi kar s a hivatalokkal érintkező közönség irályának idomu­lását is. Magára a hivatalnoki karra, illetőleg öszszes mindnyájunkra nézve nagyon kívánatos, hogy irályunk lehetőleg megfeleljen a jó ízlésnek, a kritika követel­ményeinek, s minél gyérebben forduljon abban elő gáncsolható, kifogásolható kitétel, a mit egyesitett erővel könnyen elérhetünk. Dr. SZÉKELY JÓZSEF: Osztrák ügyek. A morvaországi föld­mivelő gyű­lésnek, mely Brünnben tartatott és melyen nagy­számmal jelentek meg Morvaországból a német pa­rasztok, erősen német nemzeti színezete volt, a mint ez az első resolutióból is látszik, melyben, kimondják, hogy »rendithetlen hűséggel ragasz­kodnak a császárhoz és birodalomhoz«, de a mellett »minden ügyben a német és haladó álláspon­tot vallják magukénak « Hogy minő kérdésekben ho­zott a gyülés határozatokat, már említettük. Érdekes, hogy gyűlés után bankett volt, melyen Promher kiemelvén a paraszt gyűlés eminens német nemzeti szellemét, azt mondá: »már-már azt hitte és várta az ember, hogy II. József császár belép a gyü­­lésterembe s igy szól: »Látva titeket, morvaországi német parasztok, most már hiszem, hogy nem hiában dolgoztam. Ti, késő unokák, megértettetek engem.« B­é­c­s-J­ózsefvárosban a választási moz­galmak az utolsó pillanatban igen éles jelleget öltöt­tek. Az a választógyűlés, melyen mind a három jelölt megjelent és beszélt, szépen folyt le, s mindenki azt hitte, hogy azzal be vannak fejezve a választási moz­galmak és nincs más hátra, mint maga a választás, mely ismét Kronawetternek fogja adni a mandátumot. De az utóbbinak ellenségei gyorsan új gyűlést hívtak össze, melyre Suess innen Budapestről extra utazott le, hogy Kronawetter ellen beszéljen, a mit a tegnap tartott gyűlésen meg is tett, intve a vá­lasztókat, hogy csak olyan embert válasszanak képvi­selőnek, a ki a kerület becsületére válik.« Ezt megelőzőleg dr. Friedjungtól megjelent egy »nyílt levél dr. Kronawetterhez,« melyben az utóbbi durva és kiméletlen támadásoknak van kitéve, mire Kronawetter hasonló hangon adta meg a választ. A Suessék gyűlésével egyidejűleg Kronawetter barátai is új gyűlést hívtak össze, melyen jelöltjük ismét programmbeszédet tartott nagy tetszések kö­zött. Ennek végeztével egyhangúlag a következő ha­tározati javaslat fogadtatott el: A »Zu den drei Hackeln« nevű vendéglő ter­mében ma összegyűlt józsefvárosi választók mélyen sajnálják a dr. Kronawetter ellen használt harczmo­­dort, minthogy abban közviszonyaink demo­­ralisatióját látják. Azt tartják, hogy a magán­élet mozzanatait nem szabad politikai discussióba vonni, mivel ez által lehetetlenné tétetik a képviselők működése. Egyidejűleg merőben elvetendő eszköznek tartja, hogy ezen jelszó által: »A németség ve­szélyben van!« — az Ausztriában lakó nemzeti­ségek egymás ellen ingereltessenek. Végül a választók azon merészség feletti fel­háborodásuknak adnak kifejezést, melylyel egy dr. Friedjung egy a választókhoz intézett gyalázó iratá­ban nagyrabecsült volt képviselőnket, dr. Kronawet­­tert megtámadta. Az egybegyűltek dr. Kronavetter­­ben azon elv képviselőjét tisztelik, mely a benne rejlő igazságnál fogva Ausztria javára fog szolgálni. KÜLFÖLD. Említettük már, hogy Rende párisi nun­­tiu­s átnyújtotta megbizó levelét a franczia köztár­saság elnökének. Rende nuntius ez alkalommal, a párisi hivatalos lap szerint, a következő szavakat in­tézte G­r­é­v­y elnökhöz: »A szent atya, minthogy be akarja bizonyítani, hogy mekkora súlyt fektet a franczia kormánynyal való szíves viszonyra, megbízott engem, hogy haladék nélkül foglaljam el azt az állást, a­melyet elődöm cardinálissá való előléptetése után hagyott el. Ő azt az utasítást is adta nekem, hogy az ön hazafi­­ságába ajánljam, elnök úr, az egyház érdekeit, a­melyeknek a nemzet jólétével való benső össze­függése nem kerülheti el az ön hazafias és bölcs belátását. A­mi engem illet, a kit kedves emlékek csatolnak ehez a nemes országhoz, a melyet kora ifjúságomtól szeretni tanultam, engem felséges sou­­verainem jóakaró érzelmei fognak csak vezetni és semmit sem fogok elmulasztani, a mi erőmből kitelik és ahoz járulhat, hogy megtartsam a Francziaország és a szentszék barátságos viszonyát és minél inkább megszilárdítsam. Ezen nemes és hasznos czél elérésé­ben számítok az ön jóakaró támogatására, elnök úr, valamint az ön kormányáéra is.« A köztársaság elnöke ezt felelte a nuntiusnak: »Apostoli nuntius ur! Engem nagyon megille­tett a Francziaország iránti szeretet és a jólétéért való kívánságok, a­melyeket ön a pápa nevében nyil­vánított. Kérem önt, hogy tolmácsolja ő szentségé­nek hódolattal teljes hálámat. Legyen ön bizonyos, apostoli nuntius úr, hogy folytonos gondoskodásunk tárgya lesz a vallást megillető oltalom és a szent­székkel való kitűnő viszony ápolása. Köszönetet mon­dok önnek a Francziaország iránti személyes rokon­­szenvért. Ez ország örülni fog, hogy önnek viszont szíves vendégszeretet nyújthat, kormányánál pedig mindenkor teljes támogatásra fog ön találni és oly bizodalomra, a­minőt csak óhajthat ön.« Marét képviselő, az intransigens balpárt vezére, múlt vasárnap adott számot választóinak, Páris 17. kerülete lakóinak. Beszélt a múlt ülésszakról és azt állította, hogy a képviselő­házban és az országban nem elég nagy a szabadság és az oka a kényes helyzetnek. Ő is tiltakozott, mint Clémenceau, az utóbbi merényletekben való erkölcsi részesség ellen és elítélte az erőszakos szabadító esz­közök használatát. Az igazi gonosztevők az anarchis­ták összeesküvéséről szóló hamis hírek szerzői velük együtt a türelmetlen katolikusok, a­kik nyomást gyakorolnak a munkásokra. A szónok egyetértésre intette ezután választóit. Nem látjátok, hogy mozog­nak a monarchisták ? Nem látjátok miképen nőnek a

Next