Nemzet, 1882. december (1. évfolyam, 92-120. szám)

1882-12-01 / 92. szám

KIADÓ-HITATAK­: Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra­­............................................... 2 írt 3 hónapra . . . . ................. . . . . 6 , 6 hónapra .............. .......... 12 * Az esti kiadás postai különküldéseért felü­l­fizetés negyedévenként ................. 1­2 REGGELI KIADÁS Szerkesztőség : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. I. évi folyam. Budapest, 1882. péntek, deczember 1. 92. szám. Budapest, november 30. Vasúti diplomatia. Eddig csak vasúti politikát ismertünk, de most úgy látszik, hogy a Genuában összegyűlt nemzet­közi tanács valóságos vasúti diplomatiát fog inau­­gurálni. De miről is van ott szó voltaképen ? Elsőrangú forgalmi s kereskedelmi érdekek kielégítéséről, össz­hangba hozataláról van ott szó, melyre a Szent-Got­­hárd vasút jelenleg létező, s jövőre megalapítandó szállítási tarif­ái szolgáltattak közvetlenül alkalmat. Egy tizennégy kilométer hosszú alagút Európa derekán keresztül, mely a Berlin s Milánó közti tá­volságot 1100 kilométerre reducálta, s a Földközi tengert több száz kilométerrel közelebb hozta az északi tengerhez természetesen nagy fontossággal bír egész Európára nézve, de a­kik legközelebb­ről vannak általa érdekelve, azok hárman van­nak, t. i. Olaszország, Svájcz és Németország. Ezen három közül Olaszország nemcsak kezdemé­nyezője volt a nagyszerű vállalatnak, hanem egy­szersmind legtöbb anyagi segélylyel járult a terv kivi­teléhez. Svájcz eleinte ellenezte, hihetőleg franczia szempontból tekintve a dolgot, de Sedán után Bis­marck herczeg karolván fel az ügyet, ennek ösztönzé­sére a berni kormány is hozzásimult a vállalathoz, mely amint tudjuk, szerencsésen végre is hajtatott s múlt junius havában a forgalomnak átadatott. E szerint jogosan Olaszországot illetné nem­­­­csak a dicsőség, hanem az anyagi haszon is, de az oroszlánrész mégis a más kettőnek jutott abból s a jelenlegi tarifta alapon és a német védvámos politika mellett lehet tartani, hogy a három közül ezután is az olaszok fogják húzni a kurtábbat. Mióta a gothárdi vasút megnyílt, egyik csalódás a másikat követi s Róma vérmes reményei mint köd­párák foszlanak szét. Hiába­ a folytonos kormányváltoztatás nagy hátrányára volt a taristakérdés jó eleve megvitatá­sának s habár már 1869-ben megkezdődtek az erre­­vonatkozó egyezkedések, mindeddig semmi praktikus eredményre nem vezettek. így történt, hogy a tudo­mány, a mesterség, a munkaerő kevesebb időt vettek igényb­e, mint a tariftakérdés méltányos megoldása. És a jelen állapot annál érzékenyebben sújtja az olasz politikát, mert ez már a negyedik kísér­let arra, hogy a félsziget, természet adta előnyös geographiai helyzetét az európai concertben érvényre juttassa, arra, hogy Génuának s Velenczének a tran- Bitó kereskedést Németország felé megnyissák, végül arra, hogy egy rövidebb út kiépítése által az eddig Marseille­s Trieszt számára kiaknázott keleti keres­kedést Olaszországnak visszaszerezzék. S valóban ezen hármas czél elérésére Szent- Gotthárd egy oly központ Európa közepében, mely a Suezi csatorna segélyével képes magához vonni három világrész forgalmát, s ha mégis oly csekély az ered­mény, ha mégis oly érezhetlen a veszteség Marseille­s Trieszt kereskedelmében és ha sem Génua, sem Ve­­lencze nem örvendenek nagyobb transitó forgalomnak mint azelőtt, nem fog senkit meglepni azon általános elégedetlenség, panasz, mely Olaszországban egy né­hány hónap óta minden politikus és kereskedő aj­kán van. Hanem ezért mégis nekik van legkevesebb iga­zuk panaszkodni s inkább azt lehet bámulni, hogy vannak mély belátásu egyének, kik ezen bámulni tudnak. Hogy jobban megértsük a baj okát, először is szükség tudni, hogy a hatvanas években Olaszország idellis életét élte. Akkor egyebütt is, de különösen a latin eredetű népek közt a szabadelvű oeconomia doctrináit széltében hangoztatták, a nemzetek mint kiváncsi asszonyok, el-el menegettek egyik a másik kincseit, gazdagságait bámulni s maga Il­ik Napo­leon császár látva Anglia óriási kereskedelmi res­­sourceait, a szabad verseny, a szabadkereskedés lobo­góját tűzte ki az Alpok főlebe. Akarva nem akarva mindenki hódolt a kor szellemének s úgy látszott, mintha a palingenesis összeolvasztó szelleme lebegett volna Európa népei felett. Egymásután hullottak le a védvám barriererei s az Alpok ősgránitjai megnyíltak, hogy az egymást átölelő népeknek szabad menetet adjanak. Én magam is összehasonlítva azon napokat, mondhatni éveket, az 1848—49-es évek lelkesedésével, habár mindig volt bennem egy kis cynismus, hittem, hogy elvégre csakugyan visszazökkent a világ sze­kere a valódi mivelődés kerékvágásába. — De S­a­­do­va után ismét feltámadt a franczia népben a fél­tékenység s Thiers volt az első, ki a Tuilleriák felé fordulva, azon történelmi rövid mondatával, hogy »il n’y a plus de faute á commettre« a tüzes golyót az ellenség táborába dobta. Tudjuk, hogy mi történt Sedán után; a császár­ság nagy eszméit a czivakodó demokratia egytől­­egyig mind visszakérődzte s eldobta. 1869-ben, mikor a szent gothárdi szerződést készítették, lehetett már érezni a reactió csípős fu­vallatát, mely észak felől fenyegette az olasz expan­siv nemzetközi törekvéseket; első s félreérthetetlen symptomája volt ezen ellenhatásnak, a Brenner­­vasút megnyitását követő egyezmény, mely a St­d­­bahn és az Alta Italia társulatok közt köttetett. Pedig észre venni az olasz részről elkövetett hibát, ahol nem sok mathematika s még kevesebb politikai ismeret kivántatott; egy »Conducteur der Oesterrei­­chischen Eisenbahn Course« elegendő lett volna ennyi bölcsességre. Ebből bárki kiolvashatta volna, hogy lehet diplomatiai ügyességgel egy hosszú ke­rülő út és egy rövid egyenes út közti különbséget, mely különbség épen 404 kilométert tesz ki, nemcsak merőben toll­ál­ni hanem még a mellett azt a hosszabb s kerülőbb út számára kizsákmányolni. A­ki meg akarja tanulni a Südbahn vezérigazgatójának ezen ügyes arithmetikáját, az könnyen teheti, mert csak négy sorból áll s a következő: Münchentől Bécsig a távolság 389 Bécstől Triesztig : 595 Összesen: 984 Mely vonalon az összes szállítási dij tonnáért 80 frank 80 kr. Münchentől Kufsteinig a távolság 110 Kufsteintől Velenczéig »­­ 470 Összesen klmtr.. 580 Mely vonalon az összes szállítási dij tonnáért 82 frank 75 kr. Tehát a 404 kilométerrel rövidebb brenneri út, mely felső Olaszországon s Velenczén vezet keresz­tül Triesztbe, már csak Velenczéig többe kerül, mint a mü­nchen-bécsi vonal ugyancsak Triesztig. Egy ilyen vonalon bizonyosan senki nem szállította portékáját Velenczébe. Ez ügyes politika volt akkor, mikor Velenczét épen át kellett engedni Olaszországnak s némi kár­pótlást adhatott Trieszt javára. Brenner után következett a Mont Cenis, mely egy másik nagy horderejű nemzetközi műnek a Suezi csatornának segélyével az olasz­ kereskedelem­nek nagy lendületet kellett volna, hogy adjon. Azon­ban, habár igaz, hogy általa nagy mérvben megköny­­nyebbíttetett Francziaország s Olaszország közt a forgalom, de Svajczczal a transitó kereskedés még­is csak a régi utat követte t­­i. a Marseille-Genfi utat, és miért? azért, mert a Lyon-Méditerranée és más franczia vonalak, melyek a Mont Cenist Svájczczal Modenán át közlekedésben tartják, oly ma­gas tariffát tettek az olasz transitóra, hogy az által Olaszországra nézve a svájczi összeköttetés teljesen neutralizálva lett. És most rájövünk a negyedik s talán nem utolsó kísérletre. Hogy a Mont-Cenissel történt veszteséget helyrehozzák az olasz oekonomusok, kik közt első­sor­ban Jacini senator s Minghetti képviselő Szent-Got­­hardhoz fordultak épen a fent jelzett időben, remél­vén, hogy ez majd elégtételt fog szerezni Génuának Marseille zsarnokságáért. De, a­miéit azt is mondom fentebb, még eddig Marseille semmit nem veszített s Genua s­zelencre semmit nem nyertek. A napok­ban összegyűlt meghatalmazottak most tanácskoznak a speciális és differenciális tarifták és a normális direct szállítási díjtételek meghatározása fölött. Két évvel ezelőtt 1880. év végén, mielőtt a Gothard pálya megnyílt volna s a forgalomnak átada­tott a Pontéba vonal is, mely hasonlóan több száz kilométerrel rövidíti meg a Biécs és Velencze közti távolságot a bécs-cormonai vonallal szemben. És itt is mikép állanak az olasz forgalmi viszonyok ? A pontebiai vasútvonal megnyitása már a pro­­tectionista politika újabb korába esik, mikor Né­metország példájára minden európai államok a sza­bad kereskedésnek hátat kezdettek volt fordítani. Ezen új protectionista korszakot a vasúti tariffa és a vámdíjak közti aránylagos beosztás jellemzi. Csak­hogy visszás arányban, t. i. mentől na­gyobb a vámtétel, annál kisebb a vas­úti tariffa, és ez megint egy finom beosztás s az erősebb államnak hatalmasan kezére játsza a for­galmat, mert emeli a kivitelt, csökkenti a behozatalt és a hazai vasutak keretébe vonja a gyengébb kül­földi kereskedést, egyszóval még nagyobb centrali­­záló erővel bír, mint a régi protectionista rendszer, így történt ez a Szent­ Gothárddal. Németország annyira leszállította a nyersanyag, mint vas, kőszén (Vestfália és a Saar völgyéből) sat. kiviteli tariffáját, hogy az olasz vasutak nem versenyezhetnek vele. Igen, mert Németország a magas védvámos rendszer mellett többet nyer a vámon, mint veszit a vasut­­tariffán. Ezt pedig a gyengébb Olaszország nem te­heti. Ez a rendszer lett a pontébai vonalra is alkal­mazva. El kell ismerni, mert a külföld is elismeri, hogy ebben az esetben Ausztria-Magyarország mes­­terileg járt el Olaszországgal szemben. Az Alta Ita­liával kötött szerződésben ugyanis Ausztria kihagyta a pontébai vonal competentiájába tartozó mód­i­­n­g­i zónát, tehát Bécset és környékét, hol a forgalom természetesen a legnagyobb.­­ Ezen egyezmény szerint aztán egy héten a cormonsi ke­rülő után, más héten a pontobai rövidebb vonalon szállítják az árutehert; itt is tehát a rövidebbet húzza az olasz vasút, mert az áru az ő rövidebb útján épen annyit fizet, mint a cormonsi hosszabb vo­nalon. Másfelől Bécsből csak a felesleges tehert szál­lítják Pontéria felé és azt csinálnak, a­mit akarnak. Ily módon a hosszú vagy rövid, a kerülő vagy egyenes vonal egyre megy ki az erősebb s élesebb be­látásu államok internationális vasúti forgalmában. Sőt ezek még több hasznot tudnak kihúzni a nagyobb percorrentiából, mert a dividencia sokszor a vonal bosszúságához van arányosítva s kinek kurtább vonala van, kevesebbet kap. Egyébiránt nem kell azt hinni, hogy már mind kiépültek az elsőrangú vasútvonalak, még a Szent- Cothardnál is fognak fontosabb vonalak épülni, me­lyek közt első helyen áll az ugyancsak Svájczból ki­induló Arlbergi vonal. Ez lesz ám még az igazi boa constrictor! Ezt előre érzi már Anglia s talán az egyptomi kérdés oly váratlan sebességgel előidézésére s megoldására ez egy hatalmas iszteke volt. Az arlbergi vasút a német Duna gazdag völgyeit összeköti minden mellékfolyói szárny vonalaival, össze­köti a magyar Dunával s még lejebb a dunai fejede­lemségek vasutaival egész Konstantinápolyig egyfe­lől, s a bolgár és szerb vasutak kiépítése után le egész Szalonikig másfelől, s igy mindkét szarvával Kelet kereskedelmét felölelve, mégegyszer azt, 400 év múltán, a continens közepére fogja terelni. És ha ez igy lesz, akkor a rióbau­ kalapot emelhetünk az uj vasúti diplomatiának. BODOLA LAJOS­ kebelében tartandó értekezletet későbbre hívja össze s a véleményadásra hosszabb időt engedjen. Felveti tehát a kérdést, vajon nem volna-e czélszerű e tekin­tetben hasonló lépést tenni. Máday Izidor megjegyzi, hogy úgy tudja, hogy az értekezlet elhalasztása nem czéloztatik s ha véle­ményadásra a felszólított testületek véleményeikkel nem lennének is készen a kellő időre, ebből hátrány nem támad, mert a minis­ztérium kebelében tartandó értekezlet az általános vita befejezésével úgy is kény­telen lesz magát elnapolni. Luczenbacher Pál azt a kérést intézi a bizott­sághoz, hogy a kereskedelmi- és iparkamara küldöttei is hivassanak meg. Elnök megjegyzi, hogy a kereskedelmi minisz­ter azért szólított fel különféle testületeket, hogy kü­lönféle véleményt nyerjen. Szilágyi "Virgil abban a nézetben van, hogy ha minden bizottság meghivatik fölöslegessé válnék a minisztérium kebelében tartandó értekezlet. Elnök határozatilag kimondja, hogy csak a ti­­sza-völgyi társulat központi bizottsága által kikül­dött tagok fognak meghivatni. Ezután Kvassay Jenő indokolta a törvényja­vaslat első c­ímét, mire a tárgy megvitatását a hét­fői ülésre halasztották el, kilométer Mai számunkhoz fél év melléklet­tel csatolva. A Gazdakörből: november 30. A földművelési miniszter az országos gazdasági egyesületet s a Gazdakört felszólította, hogy a vízjogi törvényjavaslatról véleményt adjon. E két testület bizottsága igazgatóságaik határozata szerint, egyesült abból a czélból, hogy közös véleményt adjanak. Ezen egyesült bíróság ma tartotta első ülését gróf Károlyi Sándor elnöklete alatt. Az ülés megnyitása után elnök felszólította a jelenlevőket, hogy vájjon nem volna-e czélszerű, ha a bizottság magát szakértőkkel is kiegészítené. Dr. Darányi Ignácz e kiegészítést pártolja s miután a tiszavölgyi társulat is fel lett szólítva a vé­leményadásra s e végből Dessewffy Aurél gr., Dániel Ernő és Keszlerffy János küldetett ki, kéri, hogy te­kintettel arra, hogy mind a három bizottságnak gróf Károlyi Sándor az elnöke s e három egyesület rokon érdekeket képvisel, a tiszavölgyi társulat kiküldöttei is ezen értekezletre hivassanak meg. Megjegyzi ezen­kívül, hogy miután a tiszavölgyi társulat központi bizottsága úgy találta, hogy ez évi dec­ember 10-éig sokkal rövidebb az idő, semhogy egy ily nagyfontos­­ságú tárgyat meg lehessen vitatni: a központi bizott­ság lépéseket tett, hogy a miniszter a minisztérium­ i vízjogi törvényjavaslat. (Folytatás.) 96. §. Valamely nyilvános társulatba az érde­kelt földbirtokosokon kívül mindazon magán- vagy közvállalatok, állam-, megyei- és községi utak és i. t. bevonhatók, melyek az illető munkálatból bárminemű közvetetlen hasznot húznak. 97. §. Közegészségi szempontból a részes terü­letbe eső összes községi lakosok a munkálat költsé­geihez való hozzájárulásra szoríthatók. Ezen hozzá­járulás azonban csakis a munkálatok foganatosítá­sára, nem egyszersmind azok fentartására követel­hető és az összes költségek egy­ötöd részénél többre nem terjedhet. A kivetés kulcsát egyesség hiányában az illető községek egyenes adója képezi. 98. §. Ha valamely társulati kötelékbe bevo­nandó területen már magánosok által létesített víz­rendezések vagy vízhasznosítások vannak, ezek a társulatba való belépésre és a fentartási költségek­hez való hozzájárulásra kötelezhetők, az új berende­zésekhez azonban csakis annyiban járulnak, a­meny­nyiben azokból nagyobb hasznot húznának, mint a­mennyit eddigelé élveztek. 99. §. Ha valamely községben vagy telepítvé­­nyen ivó, főző, mosó, itató és egyéb közhasználati czélokra vagy tűzoltásra szükséges vízben állandó hiány uralkodik és ezen víznek megszerzése az egye­sek erejét túlhaladná, a községnek feladata erről gon­doskodni és az illető érdekelteket esetleg társulattá alakítani. Kötelező társulatok. 100. §. Ha fontos közgazdasági vagy közegész­ségi szempontok kívánnák valamely mocsár lecsapo­­lását vagy víz rendezését és a törvényes többség a társulat alakításához össze nem hozható, akkor a je­len törvény 32-ik szakasza értelmében kötelező tár­sulatnak van helye. Kötelező társulatok alakíthatók még az árkoknak, csatornáknak és vízfolyásoknak kellő méretek szerint való kiásására és rendszeres tisz­togatására, a vízfolyások medrének rendezésére és jó karban tartására, valamint a vízmosásoknak elgát­­lására, megszüntetésére és végül ártérben fekvő köz­ségeknek körtöltéssel való védelmére. Az öntöző ér­dekeltségek, ha nem ők a csatorna birtokosai, hanem valamely engedélyezett vállalat — hasonlólag társu­lattá kötelesek összeállani. 101. §. A kötelező társulatok tagjainak csupán tanácskozási és felszólamlási joguk van, a­mennyiben minden ügyüket a hatóság hivatalból intézi. Azonban az érdekeltség úgy a terv, valamint a hozzájárulási kulcs és kiviteli módozatok felett való nyilatkozásra mindannyiszor összehívandó, valahányszor a munká­latok keresztülvitele vagy fentartása, a költségek kivetése és i. t. azt szükségessé teszik. 102. §: Az érdekeltség többsége a nyilvános társulattá való alakulást bármikor kérheti. Ha azon­ban a munkálatokat nem folytatná a kellő erélylyel, vagy a már hatóságilag elfogadott tervet akarná megváltoztatni vagy megdönteni — szabad rendelke­zési jogától a hatóság ismét megfoszthatja. 103. §. Egyebekre nézve a kötelező társulatokra is teljes érvényűek a jelen törvény 90., 91., 92., 93., 96., 97. és 98. szakaszai. Ötödik czim. A vizek felügyeletéről. I. Fejezet. A hatóságokról és illetékességről. 104. §. A hajózó csatornák, nemkülönben az országos folyók összes töltésvonalaikkal és árvéde­lemre alakult társulataikkal együtt közvetlenül a közmunka- és közlekedésügyi miniszter alá rendel­jék, ki ezek fölött a felügyeletet a folyammérnöki hi­vatal- által gyakoron­a, mié­rt is ezen vizek vezeté­sére és használatára vonatkozó minvet közvetle­nül az illető miniszter hatáskörébe tartozni 105. §. Külön rendelet fogja megállapítani, mely folyók, illetve azoknak mely szakaszai tekinten­dők országos folyóknak. 106. Minden egyéb köz- és magánviz fölött való felügyelet közvetlenül a törvényhatóságokat, köz­vetve a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisz­tert illeti, ki ezen feladatát a culturmérnöki hivata­lok által gyakorolja. 107. §. A folyam-, valamint a culturmérnök hi­vatalból képezi tagját azon megye közigazgatási bi­zottságnak, melynek területén működik s ugyanazon jogokkal és hatáskörrel bir, melyeket az 1876. évi VI. törvényczikk szakaszai a szakelőadókra megál­lapítanak. 108. §. Mindennemű ügy, mely a jelen törvény értelmében a vizek használatára, vezetésére és azok ellen való védelemre vonatkozik — kizárólag a köz­­igazgatási hatóságok hatásköréhez tartozik. 109. §. Első fokú hatóságot képeznek: 1. a folyam­mérnöki hivatalok az országos folyókra, a köz­ség vagy a város elöljárója, illetve kapitánya a többi közvizeken azok közhasználatára (9. §.) vonatkozó ügyekben; 2. az alispán vagy hasonállásu tisztvi­selő a köz- és magánvizekre vonatkozó minden egyéb ügyben. 110. §. A­ folyammérnöki hivataltól a közmun­ka- és közlekedésügyi miniszterhez, a községi vagy városi elöljárótól az alapánhoz, az alispántól vagy hasonállású tisztviselőtől a közigazgatási bizottság­hoz, a közigazgatási bizottságtól, nemkülönben a köz­munka- és közlekedésügyi minisztertől (104. §.) a közigazgatási vízügyi bírósághoz lehet felebbezni. 111. §. Vízrendőri ügyekben és kihágásokban az első fokú bíróságot a szolgabiró, a másodfokú bí­rói hatóságot az alispánból vagy hasonállásu tisztvi­selőből — mint elnök és a közigazgatási bizottság­nak az 1879. évi XXXI. törvényczikk 119. és 120. §§. értelmében két tagjából alakított biróság gyako­rolja, melytől a közigazgatási vízügyi birósághoz le­het felebbezni. 112. §. A közigazgatási vízügyi bíróság szerve­zetét és hatáskörét külön törvény állapítja meg, ad­dig ezen ügyeket a közmunka- és közlekedésügyi mi­niszter intézi el. 113. §. Társulatoknál a tagoknak egymás kö­zött vagy a társulat ellen való vitás ügyeikben vá­lasztott bíróságnak is helye van, mely esetre az alap­szabályoknak határozott utasításokat kell tartal­­mazniok. 114. §. A törvény rendes útjára való átlépés­nek a jelen törvény keretén belül mozgó ügyekben ács kis kártérítési és kisajátítási esetekben van helye za 1881. XLI. tcz. értelmében. 115. §. Illetékes a jelen törvény értelmében azon hatóság, melynek területén a vállalat vagy építkezés fekszik vagy terveztetik. Ha valamely tör­vényhatósági joggal felruházott község maga a vál­lalkozó, akkor az utána következő közvetlen maga­sabb hatóság határoz a kérdéses ügyben. Ha a válla­lat vagy berendezés több elsőfokú hatóság területére terjed ki, akkor az vezeti az ügyeket a többinek tudo­másával és közreműködésével, a­melyikben annak nagyobb része fekszik. Ha megegyezés nem jöhetne létre, a közvetlen felsőbb hatóság dönt. 116. §. Ha valamely társulat pénzügye zavarba jutna vagy működése megakadna, az ügyek vezetésére kormánybiztos nevezendő ki, kinek működési tarta­mára az első és másodfokú hatóság felügyeleti és el­lenőrzési joga felfüggesztetik. A kormánybiztosnak feladata a társulat rendes kezelése iránt intézkedni és átalán mindazt végezni, mi a társulati választmány és közgyűlés hatáskörébe tartoznék. Ha a társulati pénzügyek rendezése czéljából kölcsön felvételét látná szükségesnek, e czélból a társulatot rendkívüli, csu­pán e tárgyban határozó közgyűlésre kell összehívnia. E megbízatás ideje két évig tarthat. A megbízatás leteltével a kormánybiztos a társulatot közgyűlésre hívja egybe és a választmány új megalakítása után a társulat ügyeit ennek átadja. Ismétlődés esetén a kormánybiztos működése két évnél tovább is tarthat, ez esetben a határidőt az érdekeltek, s a közigazga­tási bizottság meghallgatása után az illető miniszter határozza meg. A kormányi megbízással járó költsé­geket a kormánybiztos az illető miniszter jóváhagyása mellett határozza meg s a társulat rendes költségei­vel együtt veti ki és szedeti be. 117. §. Kötelező társulatok megalakítására és vezetésére hasonlólag kormánybiztos kiküldetésének lekethelye. (Folytatása következik.) KÖZLEMÉNYEK. Az osztrák-magyar vasutak kárb­iztositó szövet­kezete. Az osztrák-magyar vasutak tegnap tartottak Bécsben értekezletet, hogy a régebb idő óta tervezett, kölcsönösségen alapuló biztosító szövetkezet megala­kulását eszközöljék. Az alapszabálytervezetet az osz­trák államvasuti vezetőség, az osztrák északkeleti vasút és a magyar kir. államvasutak igazgatósága által kiküldött képviselők dolgozták ki s az utóbbi napokban a szerkesztő bizottság nézte át. Azok a va­sutak, melyeknek biztosító szerződései még fennállnak, már most beléphetnek tagokul a szövetkezetbe, de szerződéseik lejártáig sem a szövetkezet jogaiban, sem a kötelezettségekben részt nem vesznek, kivéve, hogy már most lekötelezik magukat a jelenleg fenn­álló biztositó szerződéseikben netán kikötött felmon­dást eszközölni s újabb szerződések kötésétől tartóz­kodnak, azonfelül szavazati joguk van az egyezmény egyes határozmányainak módosítása alkalmával. Az Ausztriában székelő vasutak ügyeit illetőleg, a szö­vetkezet székhelye Bécs, a Magyarországban székelő vasutak ügyeire nézve pedig Budapest. A biztosítás tárgyát képezik az összes tűzveszélyeknek kitett fel­építmények és tárgyak, az igazgatósági épületek ki­vételével, melyek ugyan bevonhatók a közös biztosí­tásba, de melyekre nézve nem áll a bejelentési köte­lezettség. Feltétlenül kizárvák mindazon felépítmé­nyek és tárgyak, melyek ugyan a szövetkező vasutak birtokában vannak, de más vasút czéljaira szolgálnak, mint bányák, bányaberendezések stb. Minden egyéb felépítményre vonatkozólag a vasutak lemondanak a szövetkezet tartama alatt arról, hogy azokat a szö­vetkezet keretén kívül biztosítsák. A kölcsönös kép­viselésből kizárvák minden nem vis maiorból eredő károk, a villámcsapás okozta bajokat is beleértve. A szövetkezet 1883. január 1-én lép életbe, az azt meg­előző Sylvester éjjelén s bizonytalan ideig tart, de olykép hogy a szövetkező vasutak még hat-hat évre, a később­iek­ pon­t­o­gy hatra,,, 0 r­észére kötelezik magukat. A szövetkezet ez idő előtt feloszlató egy­hangú elhatározással és szótöbbséggel csak akkor, ha három vasút sem kívánja fentartását. A szövetkezet ügyeit két bizottság viszi és pedig az osztrák, mely Bécsben és a magyar, mely Budapesten székel. Min­den a szövetkezetbe lépő vasutat, hosszúságuk szerint illeti meg a szavazatjog és pedig 100 km-ig egy, 100 —250 km-ig két, 250—400 km-ig három, 400—600 km-ig négy, 600—900 km-ig öt, 900—1200 km-ig hat, 1200—1500 km-ig két, 1500—2000 km ig nyolc, és ezen felül minden ötszáz km után egy sza­vazat esik a társaságra. Mind a két bizottság három rendes és egy póttagból áll, s három évre külön az osztrák és külön a magyar vasutak által választatik. Minden bizottság kebeléből választ elnököt s megha­tározza ennek ügykörét. Az ultimo a tőzsdén, egy jelentéktelen fizetés­képtelenség kivételével, mely azonban még nem nyil­váníttatott ki hivatalosan, nyugodtan folyt le. Fizet­tek: magy. hitelrészvényekért 50—60 kr ; oszt. államvasut részvényekért 50—70 krt; magyar pa­­pirjáradék és 4°/0-os magyar aranyjáradékért 10— 121/2 krt. Az osztrák ipartörvényjavaslatot tárgyalta teg­nap a bécsi kereskedelmi és iparkamara s egyhangú­lag (egy kamarai tag kivételével) a következő határo­zatot hozta: Az ipartörvénynek a kép­visel­őház iparügyi bizottságai által ajánlott módosítása nem alkalmas az iparos osztály helyzetének javítására. Különösen a kézműiparra nézve a képesítés követelménye, az ipar mai állása és a külfölddel való forgalom könnyűsége mellett, nem fogja az óhajtott védelmet nyújtani s ezen követelmény keresztülvitele különben is alig legyőz­hető nehézségekbe fog ütközni. Az iparterstületek czéljainak kibővítése kereseti és termelő szövetkeze­tek alakításával, ellenkezik a két különböző intéz­mény lényegével és rendeltetésével. A betegsegélyző pénztárakra vonatkozó határozmányok nem nyújtják a munkásnak azon biztosítékot, hogy azon hátrányok, a­melyek őt betegsége által keresetképességében érik, pótoltatnak. Ezen kívül elvetendő azon elv, hogy min­den szövetkezet külön alakíthat betegsegélyző pénz­tárt, mert ezen az úton nem lehet annyira kielé­gíteni az első­sorban érdekelt munkások óhajait és követeléseit, mint nagy szövetkezetek által. A kama­ra ezért nem ajánlhatja a képviselőház iparügyi bi­zottságának javaslatait s ragaszkodik 1882. márczius 8-án kelt kérvényében kifejezett nézeteihez. Ezen Wrabetz kamarai tag által ajánlott határozati javas­lat tárgyalása alkalmával Wrabetz előadó a kö­vetkezőket hozta föl: Az iparosok azon nézete, hogy az ipar hanyatlását a törvényhozás megakasztja, téves és azt mutatja, hogy azon osztályok nincsenek tisztá­ban ezen hanyatlás okaival. Ezen hanyatlásnak és a kisiparosok üzlete megnehezülésének oka röviden szólva, a gépekben, a gőzben és a vegytanban kere­sendő. Ha ez igaz, akkor a kis mesterek helyzetének javítása czéljaiért ezen ellenségeit kell szolgálatába hajtani. Ezen tényezők nemcsak a tőkének, a gyár­iparnak válhatnak javára, a legkisebb iparos is ren­delkezhetik velük, az egyesülés útján kell megszerez­nie azon segedelmet, a­melyre utalva van, miután egymaga gyenge. Az iparosnak szerinte, olcsó nyers­anyagra, árukeretre, áruraktárakra és gépekre van szüksége, mindezt megszerezheti magának az egye­sülés útján. Ausztriában nincs egyetlenegy raktár­tartó, vagy nyerstermény-beszerző szövetkezet sem, mely a közös gépüzlet czéljából alakult, az ilynemű mezőgazdasági szövetkezeteket nem számítván. Eb­­bből láthatni, hogy az iparososztály valószínűleg nem is foglalkozott ezen ügyekkel, nem ragadta meg a kezdeményezést, azt hiszi, hogy a kényszertársulást életbeléptető törvény útján olcsó pénzt, olcsó nyers­anyagot és gőzgépeket fog kapni. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara f. hó 28-án tartott közgyűlésén a v­á­g­ó­m­a­r­h­a-s­z­állí­tások ügyében tartott értekezletről visszatért Be­­nigni Sámuel olvasta fel jelentését, melyben előadta azon hiányokat, a­melyek a vágómarha-szállításoknál a kocsik rendetlen kiszolgáltatása, a felvételi késede­lem, a szállítási díjak méltánytalansága, a kísérők fuvardíjának nagysága következtében előfordulnak. A minisztériumok és vasutak képviselői a szakértők által constatált hiányok megszüntetését meg is ígér­ték. A tutarozás érdekében kelt szabályren­delet felett a kamara kebelében f. hó 14-én tartott szakértők értekezlete beterjeszti jelentését és sok lényeges módosítást hoz javaslatba, melyek nélkül a szabályrendelet a fakereskedés előmozdítását el nem fogná érni. A kolozsvári felsőbb keresk. iskola felügyelő bizottság kérését az államsegély fölemelése érdekében, a kamara készséggel pártolja A mező­sz.- mihálytelki posta­állomás létesítését a kamara ajánlja a postaigazgatóságnak a Mezőségnek ez idő szerint nagyon hiányos postai összeköttetésénél fogva. A Deés város kérését, hogy a felállítandó ipariskola érdekében a hús- és bor­fogyasztási adóra 50°/C rovatait tehessen, a soproni keresk. kamara kérvényét, a takarékpénztári betétek kamatjának szándékolt 10°/0-kos megadóztatása el­len, végül a pozsonyi kereskedők szövetkezetének emlékiratát, a czukor fogyasztási adójának jelenlegi rendszere ügyében, a gyűlés hosszabb eszmecsere után, javaslattétel végett külön bizottságokhoz utalta. A gyűlés továbbá elhatározta, hogy átiratot intéz Kolozsvár város képviseletéhez, esetleg a kormány­hoz, az évek óta tervben levő kolozsvári vashíd gyors felépítése iránt, hogy a közlekedés biztosíttas­sák a pályaudvarral, melynek fenyegető megszakítása mind Kolozsvár kereskedelmének és iparának, mind a vasút forgalmának kiszámíthatl­an kárára válnék. Felkéri továbbá a m. államvasutak üzletvezetőségét, hogy a kolozsvári pályaudvarban levő raktárakat mielőbb bővítse ki, minthogy azok az azóta megtíz­szereződött forgalomnak már kezdetben sem feleltek meg, ezenkívül gondoskodjék a raktárakhoz vezető szekér-út­­ókarban tartásáról, mert mostani állapo­tában, minden alapot nélkülözvén, esős időben járhatlan. Budapesti áru- és értéktőzsde. November 30. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A ha­táridőüzlet a délutáni tőzsdén nem változott, egész­ben egy rakomány búza adatott el tavaszra 9.42 fo­rinton. Jegyzünk: prov­.-nVi­llza tavaszra- cm° o.11. — Bánáti tengeri május—juniusra 07 -o.oo _ Szokvány­­zat tavaszra 6.40—6.43. Káposztarepcze aus--SZP„f 13*/«—13.25. F­t Értéktőzsde. (Esti tőzsde.) A hangulat a kezdetnél ma jobb külföldi árak folytán igen szi­lárd volt, azonban a zárlat tetemesen alább szállt és lanyha maradt. Jegyzéseink következők: Új aranyjáradék 85.55—85.30, 5 százalékos papírjáradék 84.55—84.40, per medio, Osztrák hi­­telrészvények 296 -292.10—292.60. Magyar hitel­­részvények 288—286.50—284.50. —Leszámítoló­k 96, forgalom nélkül. Osztrák államvasuti részvények 346.50 szintén elhanyagolva. A zárlat 6 órakor bágyadt. Uj ár.­járadék 85.30, papirjáradék 84.40._ Osztrák hitelrészvény 292,60. Magyar hitelrészvény 284,50. Leszámítoló —.—. Osztrák államvasuti rész­vények —.—. Az üzlet élénk.

Next