Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)

1883-01-26 / 25. szám

Szerkesztőség : Barátok­ tere, Athenaeuro-épü­le­t, L­imalet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmenteslen lévőlét csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK agy mist előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. Budapest, 1883. péntek, január 26. 25. szám. REGGELI KIADÁS Kiadó-hivatal : Barátok-tere. Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................... 8 frt. 3 hónapra ........................ .. 6 * 6 hónapra ...................................................... 13 * Az esti kiadás postai különküldéséért felü­l­fizetés negyedévenként .............. ke Budapest, január 24. A részletiv­ Üzlet szabályozása. Két közlemény. II. A törvényjavaslat szabályozva az ügyletet, meghatározza azt, hogy mikép kell annak létrejön­nie. E részben megállapítja a) a kiállítandó okmány kellékeit, b) a könyvelés módozatait és c) az ügylet biztosítására szolgáló alapot, az eladott értékpapír őrzését. Az ezen ügyletnél használt okmány kellékei (5. §.) a következők: az okirat homlokzatán feltűnően a részlet-ivő szó alkalmazandó. Ezt azért volt szüksé­ges megkívánni, mivel az eddig folytatott ügyletek­nél ép az a körülmény, hogy mindenfélekép valódi értékpapír alakját kívánták feltüntetni s az ügylet lényege, a mennyire lehetett, elrejtőzve, lehető kis hetükkel és félreeső helyen lett felemlítve, tévútra vezette a közönséget. A többi kellékek, jelesül az okiratnak a c­ég aláírásával ellátása, az ügylet megkötésének ideje, az eladott értékpapír minősége, száma, névértéke, árfo­lyama, a vételár összege, a fizetési részletek, a fizetés ideje és helye, végül a törvény szó szerinti szövege, mind olyanok, a­melyek által az ügylet világos és tiszta föltüntetése a vevő előtt elérhető. Ezen említett kellékek közül különösen az ár­folyamnak föltüntetése igényel tüzetesebb indoko­lást. Az árfolyam határozott kitétele főkép abból az okból igen czélszerű, mivel ez adja meg a vevőnek a tulajdonképi irányt az egész ügylet értékére nézve. Nem lehet ugyan tagadni, hogy az árfolyamnak föl­vétele minden egyes ügyletnél magára a részletüz­letre bizonyos nehézséggel vagy legalább is kényel­metlenséggel jár karöltve. Ezen követelmény folytán nem lehet például előre készletben tartani teljesen fölszerelt részletiveket s ez esetleg akkor, ha az ügy­letek nem a czég székhelyén, nem a c­ég főnöke ál­tal, hanem a vidéken, ha mindjárt állandó ügynök segélyével köttetik, némi nehézséget okozhat. Te­kintve mindazáltal arra, hogy jelenleg a tőzsdei hí­rek a távirda és a lapok útján a legtávolabb vidé­kekre is a legnagyobb gyorsasággal hatnak, s a mi­dőn a postaügy helyes kezelése folytán a fővárosi czégek folytonos és sarű­ érintkezésben lehetnek még oly távol működő ügynökeikkel, — az árfolyam föl­tüntetésének követelését nem lehet oly akadálynak te­kinteni, a mely az ügylet létesítését bármi módon gátolná és pedig annyival kevésb­é, minthogy a tör­vény fogalmazása szerint az árfolyam pontos kitétele bontó hatályú volna, sőt a jóhiszem alapján elköve­tett , részbeni hibák vagy mulasztások mindenesetre a bírói megfontolás alapján a törvény által kikötött fenyíték mellőzését, esetleg gyönge mérvben alkalma­zását fogják maguk után vonni.­­­Egy további kellék az, hogy a fizetési részletek, valamint az egyes részfizetések közötti időtartamok egyenlők legyenek. (2. §) Ezen intézkedés főleg a 7. §-ban az ügylet megtámadhatósága tekintetéből fel­vett határozat folytán vétetett föl, a­mennyiben az által, hogy ha az első részlet aránytalanul nagyobb, a többi (a­mihez pedig az eddigi gyakorlat alapján nagyon is gyakoriak a példák), vagy pedig ha a rész­­­letek fizetése nem egyenlő időszakokban történnék , úgy az ügylet nyereménye aránytalanul az eladó ja­vára emelkedik s így a nyereménymaximum megíté­lése esetről-esetre változnék; ennek mellőzése czéljá­­ból vétetett föl s szóban álló intézkedés. Az ügyletekről rendes könyvezés rendeltetik el (4. §.) , miután a részletügylet iparszerv­ezése keres­kedés, és kereskedőknek már a kereskedelmi törvény értelmében rendes könyveket kell vezetniök, a szóban levő §. azért vétetett föl, minthogy ezen ügyletekre nézve még külön intézkedések látszottak szüségesek­­nek, és minthogy a rendes könyvezés elmulasztását még külön rendbüntetésekkel is kellett sújtani. A külön intézkedések abban állanak, hogy a könyvek az illetékes iparhatóság által hitelesíttessenek, hogy a könyvek ugyanazokat a tételeket tartalmazzák, a­melyek magán a kiállított részletiven foglaltatnak és hogy e könyvek a részletivek számára juxtakönyve­ket képezzenek.­­ Mindezen követelmények az ügy­let szabályszerű ellenőrzése czéljából szükségesek. Legnagyobb jelentőséggel bír a törvényjavas­lat azon intézkedése, a­mely az eladót arra kötelezi, hogy azt az értékpárt, a­melyet részletekben eladott, az ügylet egész tartama alatt tulajdonában és birto­kában tartsa. (6. §.) Ez az intézkedés a vevőre nézve azt a biztosítékot nyújtja, hogy a részleteknek pon­tos befizetése után tényleg olyasmit szerez, a­minek birtokában az eladó van, s a­mit tehát annak idejé­ben akadályok nélkül átvehet. Ezen bi­ztonság foko­zása czéljából talán lehetne követelni azt, hogy a pa­pírok közpénztárban vagy közhelyeken kellő őrizet­ben tartassanak. De e részben oly nehézségek merül­nek fel, melyeket egyelőre elhárítani nem lehet. A kir. adóhivataloknál a letéteményezés jelenleg kivi­hetetlen. A­ törvényhatóságokra vagy törvényszékek­re nézve meg kell jegyezni azt, hogy azok a mostani személyzet és helyiségek mellett e feladatnak megfe­lelni képtelenek. Pénzintézeteknél pedig ily letétel kezelése oly rendkívüli nehézségekkel járna, hogy a letéteményezésről már ezek miatt is le kelle mondani. Egyátalában ki kell emelni azt, hogy ha pénz­intézeteknél vagy bankoknál volna a letétel eszköz­­lendő, úgy a letéteményezés, valamint a letétben levő értékek visszavétele iránt oly eljárást kellene alkalmazásba venni, a­mely a vevő fél, illetőleg az ügyletet ellenőrző közhatóság számára kellő biztosí­tékot nyújt arra, hogy az illető értékek csakugyan a törvényjavaslat által kívánt módozatok szerint fede­zik a megkötött ügyletet és az eladó (a bankár) az illető letett papírt csak akkor kapja rendelkezése alá, a­mikor ezt a törvényjavaslat is megengedi. Ezen­kívül fontolóra veendő az, hogy a kormány, illetőleg a hatóság nagy felelősséget vállalna magára azáltal, ha ily letéteményekre egyes bankokat kijelölne , s e felelőssége érdekében mindenesetre oly ellenőrző in­tézkedéseket kellene az illető bankokkal szemben is alkalmaznia, a­melyekre esetleg a bankok alig, vagy csak kellő kárpótlás mellett volnának hajlandók. És mindezek mellett a letéteményezés még sem nyújt­hatna kellő biztosítékot, miután az eladó bankár a letéti jegyeket adhatná zálogba vagy egészen eláru­síthatná azokat s igy a vevő fél érdeke még sem lenne biztosítva. Ez okból czélszerűbbnek látszott az a mó­dozat, a­mely a törvényjavaslatban fölvétetett s a­hol a fél bármikor, esetleg a hatóság igénybevétele mel­lett meggyőződhetik arról, hogy oly értékpapír meg­vételére fizet részleteket, a­melyek tényleg a vevő tulajdonában és birtokában vannak. A­midőn így a törvényjavaslat az ügylet alaki­ságait és kellékeit szabályozta, gondoskodnia kellett nemcsak a törvény ellen vétők vagy mulasztók meg­­fenyítéséről (13. §.), hanem súlyt helyezett arra, hogy az üzlet kellő és rendszeres ellenőrzés alatt álljon (11. §.) Ezt az ellenőrzést az iparhatóságra bízta, még­pe­dig azért a hatóságra, mert ez van leginkább abban a helyzetben, hogy az ellenőrzést a maga területén kellő sikkerrel foganatosíthassa, és hogy a helyszínen megjelenő félnek támogatására lehessen, de külön­ben feladatánál fogva is hivatva van az efféle ügyek figyelembe tartására. Ez okból kellett elrendelni, hogy efféle üzletek az illetékes iparhatóságnál külön beje­lentessenek (1. §.), hogy az illető üzleti könyvek e hatóságnál hitelesíttessenek (4. §.), hogy a részlet­ügylet mellett eladott papírok az illetékes iparható­ság területén legyenek (6. §.) Mindezekről és hogy az üzlet rendesen kezeltetik, tartozik az iparhatóság év­­negyedenkint vizsgálatot tartani, s annak megtörtén­tét az üzletkönyvben feljegyezni; tartozik egyúttal indokolt panaszokra a felek felszólitása folytán is közbenjárni s a szabálytalanságok esetén az illető bíróságnál eljárni. — Minthogy pedig az értékpapí­rok részletüzleténél nagy szerepet játszanak a sorsje­­gyek, valamint a bélyegilleték, az e részben érdekelt pénzügyminiszternek is a megvizsgálásra jogot kel­lett adni. Mindezen intézkedések mellett mindazáltal mégis megtörténhetnék az, hogy az üzletnél arányta­lanul nagy nyereség mellett adatnának el az érték­papírok ; ez okból az ügyletnek megtámadhatósága mondatott kívánatosnak; csakhogy igen bajos azt a módozatot megtalálni, a­mely az ügylet természete szerint az ügy érdekében leginkább czélirányos le­hetne. A felén túli sérelmet felállítani akkor, a midőn jogéletünk ezt az elvet egyátalában eddig nem is­meri, s a midőn az újabb jogfejlemények a külföldi jogokban is elavultnak tekintik azt,­­ időszerűnek nem mondható. A magyar jogászgyűlés által elfogadott határo­zat, mely szerint »a részletügylet érvénytelen, ha a vevő megtévesztés vagy a nélkül is lényeges tévedés folytán tetemesen nagyobb szolgáltatást ígért, vagy tetemesen csekélyebb ellenszolgáltatást igértetett ma­gának, mint szándékában volt« — és hogy »azon kérdés megítélésénél, váljon tévedés vagy tévesztés forog-e fenn, a bíró a felhozott közvetlen vagy közve­tett bizonyítékok mérlegelését illetőleg a törvénynek a bizonyítékok teljességére vonatkozó szabályaihoz kötve nincs« és a­melyhez megközelítőleg az osztrák törvény is elvet tartalmaz , — azért nem látszott föl­veendőnek, minthogy meg nem határozta a határt, a melynél az ügylet mindenesetre számszerű alapon megtámadható és az egész ügylet megállhatását a biró belátásának engedi át, a midőn ép ily ügyletek megítélésére biróságaink még most talán kellő jár­tassággal nem bírnak. Bizonyos évi kamatmaximumot odaállítani, a­melyen túl az ügylet megtámadható, ez még leginkább megfelelt volna az üzlet kereskedelmi természetének, tekintve mindazáltal az ezen ügyleteknél előfordul­ható számos kombinációra és változásokra, s annak következtében a kamatszámításnak legalább a nagy­közönség számára meglehetős bonyolult voltára, nem látszott tanácsosnak ezt a módozatot ajánlatba hozni. Ily körülmények közt a törvényjavaslatba az ügylet megtámadhatóságának jellegéül a következő elv vétetett föl: megtámadható az ügylet, ha az ér­tékpapír ára nagyobb, mint az értékpapír árfolyama és annak évi 15 százaléka, akkor számítva ezt az évi 15 százalékot, hogy az az ügylet tartamának megfe­lelően tehát hat hónapra a tőkeérték 71,2 százaléka, egy évre a tőkeérték 15 százaléka, 18 hónapra a tőke­érték 22 */2 százaléka stb. számíttassák. A számítás­nál mindazáltal, a kamatozó papíroknál az esedékes szelvények a vevő javára esnek. Ezen számításhoz meg kell jegyezni, hogy az egyrészt biztos alapot ad az ügylet megítélésére; ez alap bárki által s így a fél által is könnyen kiszámít­ható, ennélfogva az ügylet megítélésére biztos crite­­riumot nyújt; a laesio enormis tekintetében pedig oly határt szab, a­melyen alul a verseny bátran és szabadon mozoghat. A tőke után pro rata temporis számítható 15 százalék talán magas kamatoztatásnak fog látszani, ha mindazáltal figyelembe vétetik az, hogy ez oly határ, a­melynél már az ügyletet meg­­semmisítni lehet; ha továbbá figyelembe vétetik, hogy a részletügyletnél az üzletben fekvő pénz ka­matoztatásán felül, nagyszámú üzleti kiadások fede­­zendők; hogy a részletiv kiállítása, a külön könyvek vezetése, az ügylet megkötésénél esedékes bélyegek, az ügylet megkötésére alkalmazott ügynökök jutal­mazása, a felek számára megküldendő sorsolási jegy­zékek kinyomatása, az ügylet természetéből kelet­kező nagyobb és sűrűbb levelezés aránylag szintén tetemes összegeket igényelnek, s hogy végre a kama­tokon és üzleti költségek fedezésén felül az ügyletből polgári nyereséget is csak kell hozni, az említett maximum, mint a laesio enormis törvényes határa nem fog nagyon magasnak látszani. Ki kell emelni még azt, hogy a törvényjavas­lat nem akar intézkedni a felett, hogy kamatozó pa­píroknál az eladó vagy a vevő legyen-e feljogosítva a papírok kamatjait élvezni. Az üzlet természete sze­rint a papírok kamatjai mindaddig, a­míg a papír já­rulékaival együtt az utolsó részlet lefizetése után (avagy a kötött szerződés szerint esetleg előbb is­ a ve­vőknek tényleg át nem adatik, az eladó tulajdonába tartoznak; ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyez­­ményileg a két fél esetleg máskép ne intézkedjék. De, ha a törvényjavaslat nem intézkedik is a kamatok ho­­vatartozandóságáról, világosan ki kellett emelni a maximum megállapításánál azt, hogy kinek a javára számítandók a kamatok ; a javaslat e részben a dolog természete szerint azt határozta, hogy ezek a kama­tok a vevő javára esnek, mert különben a 15°/0-kal megállapított maximum, ha még a kamatok is az el­adó javára esnének, magasabbra emelkednék, és így a különböző természetű papíroknál a maximum változékony volna, a­mi nem czéloztatott. A részletügyletnél, az eddigi tapasztalatok sze­rint a legnagyobb visszaélések közé tartozott az az eljárás, a­mely szerint az eladó, ha a vevő a részletek fizetésénél nem volt eléggé pontos, az egész ügyletet felbontottnak jelenthette ki, a­mely esetben az eddig mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva, befizetett részletek egészen az eladó javára estek. Igaz, hogy ez szerződésileg volt megállapítva s igy kétoldalú akaraton alapult, de az igazságnak és a méltányosságnak épen nem felel meg az, hogy ily mu­lasztás, illetőleg a vevőnek esetleges pénzhiányban volta, reá ily sok esetben eléggé jelentős hátránynyal legyen karöltve. Ez okból szükség volt fölvenni egy oly intézkedést, a­mely az eladónak az ügylet meg­szüntetésére vonatkozó jogát a helyzet természetének leginkább megfelelő módon szabályozza és a vevőt is kellően védelmezi. Az ügylet megszüntetésénél alkalmazásba ve­hető módozatok iránt háromféle javaslatok kerültek szóba.­ Az első javaslat oda irányult, hogy az ügylet felbontatván, az eladó a vevő részéről befizetett rész­letek 20 százalékát megtartja, s a megmaradó össze­get a vevőnek kiszolgáltatja. Ez a módozat mindaz­által az ügylet jelenlegi szabályozása mellett nem kellően indokolt. Miután ugyanis az előadó az ügylet megkötésekor kénytelen az illető értékpapírt tulajdo­nába megszerezni, s azt az ügylet tartama alatt állandóan őrizni, az árfolyam hullámzása folytán az eladó kötelességének mulasztása következtében sok esetben abba a kedvezőtlen helyzetbe jutna, hogy megszüntetésével határozott vesztesége volna. Igaz ugyan, hogy az eladó a szerződés teljesítését követel­heti s igy nem köteles az ügylet megszüntetéséhez nyúlnia, ha az tényleg vesztességgel jár; minthogy azonban mégis oly módozatok fölállításáról kell gon­doskodni, a­melyek mellett az ü­zlet fölbontásának lehetősége a két fél érdekeinek kellő védelme mellett valószínű, a szóban álló első javaslat mellőzendő. Minthogy az ügylet értékpapírra van irányulva és az értékpapír az ügylet egész tartama alatt az eladó tulajdonában tartandó, leginkább helyesnek látszott, ha ezen tárgy értékesítése a kereskedelmi törvény 352. §-a értelmében megtörténik, s az így kapott ér­ték a méltányosságnak leginkább megfelelő módon a vevő és az eladó közt megosztatik. Ezen módozatot illetőleg ismét kétféle javaslat merült fel. Az egyik az így értékesített papír árából min­denekelőtt 20°/0-ot levon és a levonás után még fenn­maradó összeg annyi részre osztatik, a mennyi rész­letre maga az ügylet eredetileg kötve volt; az igy megállapított részletekből a vevő annyi új részletet kap visszafizetve, a mennyi részletet már törlesztett, az eladó pedig annyi új részletet tart magának, a­mennyi részlettel még az eladó tartozásban volna. Ezen módozatnál is az eladó, ha a papír árfo­lyama csökken, tényleg vesztt s így az sem ajánlható. A javaslatba tényleg felvett mó­­d­o­z­a­t szerint az eladott értékpapír árából a hátra­lékos részletek az eladó javára levonatnak és a fölös­leg a vevőnek kiadatik. Igaz,­hogy­ ezen eljárásnál az eladó az árfolyam csökkenése alkalmával az első részleteknél még utánfizetést is követelhetne, ezt azonban a törvényjavaslat határozottan kizárja, még­pedig egyrészt azért, minthogy az eladónak tényleg még akkor is, ha a csökkenés 20 százalékos , tehát meglehetős nagy, legfeljebb a 2-ik részletig van pozitív vesztesége, hanem különösen azért, mivel az eladó nem köteles az ügyletet megszüntetni. Mi­után a harmadik módozat mind az eladó, mind a vevő érdekében legtöbb előnyt nyújt, annak felvétele javasol­tatik. A törvényjavaslat czélját csak részben éri el, ha a részletügyleteket csak a jövőre nézve szabá­lyozza. Azon hallatlan visszaélések, a­melyek e téren eddig mindennapiak voltak, megkövetelték, hogy az eddig megkötött ügyletek alkalmas lebonyolítása és szabályozása is, legalább részben eszközöltessék. Igaz, hogy a törvényeknek ily értelemben visszaható erőt tulajdonítni és megtörtént magánjogi viszonyo­kat szabályozni talán a jogosság szoros követelmé­nyein túlmenő intézkedés; ha mindazáltal figyelem­be vétetik az, hogy a fennálló törvényeken belől, ma­gánegyezkedések útján, mily hajmeresztő ügyletek köttettek ; ha figyelembe vétetik az, hogy ezen ügy­letek által számos jómódú egyén a vagyontalanság örvényébe sodort­atott: — az eddig megkötött ügyle­tek tekintetében is intézkedések indokoltaknak fog­nak tartatni és így a törvény visszaható ereje ellen talán nem lehet mindazokat az okokat felhozni, a­melyek különben más magánjogi ügyleteknél egész alapossággal felhozhatók volnának. Egyébként a törvény visszaható erejű intézke­déseinél figyelemmel voltunk arra, hogy a­mennyire lehet, az üzletek érdekei méltányos tekintetben ré­szesüljenek. Az ezen intézkedéseket magában foglaló 12. §. mindenekelőtt elrendeli azt, hogy azok, kik a jelen törvény hatálybalépése előtt értékpapíroknak részlet­­fizetés mellett eladásával foglalkoztak, kötelesek ezen törvény hatálybalépése előtt kötött azon részlet­ügyekről, a­melyeknél a teljesített utolsó részletfize­tés óta hat hó még el nem telt, a jelen törvény ha­tálybalépésétől számított 3 hó alatt az iparhatóság­hoz részletes jegyzéket bemutatni. Ezen jegyzéknek magában kell foglalnia az eladott értékpapírok szá­mát, azok névértékét, az eladási árt, az okirat keltét és számát. Hogy a törvényjavaslat csak azokat az ügylete­ket veszi ezentúl föl, a­melyeknél a teljesített utolsó részletfizetés óta hat hó még el nem telt, annak oka abban fekszik, hogy a lebonyolítás az eddig megkö­tött ügyleteknél szokásos azon kikötésnél fogva, mely szerint az eladó az ügyleteket megszűnteknek tekint­heti, ha a vevő a részletek fizetését elmulasztó, még meg nem történt, az mindenesetre leginkább abban leli okát, hogy az eladónak érdekében fekszik az ügyletet még továbbra is hűzni. Miután azonban ily ügyletek­nek továbbra is fentartására semmi ok nincs, azok­nak rendszeresítése nem kívánatos és csakis a vevő által követelhető felbontásukról kellett gondoskodni, a­mi ezen­­. utolsó alineájában meg is történt. Az ekkér bejelentett ügyletekre nézve a tör­vény hatályba lépésétől kezdve egy év lefolyása alatt az illető értékpapíroknak az eladó tulajdonában és tényleges birtokában kell lenni s igy a törvény 6. §-a az említett módosítás mellett ezen ügyletekre nézve is kiterj­esztetik. Első pillanatra ez a rendelkezés fe­lette szigorúnak látszik és nagy vagyoni terhet ró az illető üzletekre. Ha mindazáltal szemügyre vétetik az, hogy már most sem volt rendében, ha valaki ér­tékpapírokat adott el, a­melynek birtokában nem volt, de különösen, ha tekintetbe vétetik az, hogy az eddig szokásos ügyleteknél oly aránytalan nagy rész­letek szoktak fizettetni, hogy az egy év lefolyása alatt még befolyó részletekből bőven megszerezhetők, ez KÖZLEMÉNYEK. A vág­völgyi és bruck-ujszőnyi vonalak átadása és átvétele. A magyar állam tulajdonába átmenő uj­­szőny-határszél­ és az osztrák-magyar vasúttársulat­­nak cserébe adott vágvölgyi vonalak birtokba vételére,­­ illetve az utóbbi vonalak üzletének átadására, vo­natkozólag történt intézkedéseket a következőkben közölhetjük : Az újszőny-határszéli vonal tulajdonjo­gának telekkönyvi bejegyzéséhez szükséges okmányok és adatok az osztrák-magyar vasuttársulat által a m. kir. államvasutak igazgatóságának e hó folyamán fognak átadatni, a többi okiratok és tervek pedig a vonal üzletének átadása, illetve átvétele napjától számított egy hó alatt. A vonal üzletét tudvalevőleg a magyar állam csak akkor szándékozik átvenni, ha a budapest-szőnyi csatlakozó vonal kiépül,­­ addig az üzletet saját számlájára az osztr­ák-magyar vasut­társulat fogja tovább kezelni. A vágvölgyi vonalat ille­tő összes okmányok és tervek az osztrák-magyar vasut­­társulatnak szintén a f. hóban adatnak át. A vágvölgyi vonalon alkalmazott személyzet további intézkedé­sig állásában s szolgálattételében maradt, s a számadástétel folytonossága megszakítást nem szen­vedett, s a vonal tartozékai és üzletével 1882. évi deczember hó 31-én éjjeli 12 órakor az osztrák-ma­­gyar vasuttársulat tulajdonába átadottnak jelentetett ki. Átalánosságban kimondatván, hogy az átadás és átvétel részletes módozataira vonatkozó határozmá­­nyokban kifejezést találó elvek annak idején az uj­­szőny­brucki vonal tényleges átvételénél is alkalmaz­tatni fognak, a részletekre nézve a következő meg­állapodások jöttek létre. A m. kir. államvasutak pozsonyi forgalmi főnökségének elllenőrködése a végrehajtó szolgálat fölött 1882. évi deczember hó 31-én megszűnt, s e főnökség csak a leszámolási és átadási ügyletek lebonyolítása végett marad egy­előre fenn. A mozdonyvezetők kivételével, a külszol­gálatnál évi fizetéssel alkalmazott személyzet, állásá­ban, a m. kir. államvasutakhoz való szolgálati viszony érintetlen fentartásával meghagyatott. Az átengedés tartamára a fegyelmi jog — a letebbités és a fe­gyelmi uton való elbocsátás kizárásával, — az osz­trák-magyar vasuttársulat igazgatósága által fog gya­koroltatni. Az előléptetés és fegyelmi uton kívüli fel­mentés a m. kir. államvasutak igazgatóságának szin­tén fentartatott. A napdijas és rendszeresített állást elfoglaló napbéres személyzetnek a szolgálat a m. k. államvasutak által 1883. évi január hó 15-re felmon­datott. A vágvölgyi vonalon meghagyott hivatalno­kok és szolgák fokozatosan fognak a szőny­brucki vo­nalra áthelyeztetni,­­ a váltó és pályaőrök ellenben kölcsönösen végleg meghagyattak, illetőleg átvétet­tek, de kimondatott, hogyha valamelyik alkalmazott az átvétel ellen felszólalna, az esetre az illető intézet szolgálatában meg fog tartatni. Az átvett őrök nyug­díjra jogosító évei kölcsönösen beszámíttatnak, mi végből a teljesített befizetések a két nyugdíjalap ál­tal egymásnak kiszolgáltatandók. Az átengedett sze­mélyzet illetményei az osztrák-magyar államvas­­ut-társulat által fizetendők, ugyancsak e társulat gondoskodik az egészségügyi ellátásról, saját javára szedvén be a betegsegélyző alap részére történendő levonásokat. Az ideiglenesen átengedett személyze­tet szolgálati ruhával a m. kir. államvasutak látták el, a véglegesen átlépő személyzet ruhája pedig 1883. évi január hó 1-én számított értékkel az osztrák-ma­gyar vasuttársulat által megtéríttetik. A vágvölgyi vonalakon levő kezelési pénztárak, az anyag, leltár, egyezményi számadások és bérjegyzékek 1882. évi deczember hó 31-én éjjeli 12 órakor lezárattak, a számadók e napig a m. kir. államvasutaknak, ezentúl pedig az osztrák-magyar vasuttársulatnak szavatol­nak. Az anyagkészlet 1883. január havában rovan­­csoltatik s a hiányért első­sorban az illető számadók, másodsorban pedig a m. kir. államvasutak felelősek. A mennyiben a becslési jegyzőkönyvben foglalt lel­tár és az 1882. évi deczember hó 31-én lezárt lel­társzámadások között különbözet mutatkoznék, az készpénzben leszen kiegyenlítendő. A készletben levő anyagok értéke az osztrák-magyar vasuttár­sulat által megtéríttetett.­­ A mozdonyok és szerv .­kocsik 70 forint szállítási díjért Kőbányán, a sze­mélykocsik legkésőbb f. hó 15-ig díjtalanul Czeglé­­den, a teherkocsik pedig tekintet nélkül arra, várjon rakottan vagy üresen, s mely állomásról indíttatnak, darabonkint 10 frt szállítási díjért voltak Czegléden az osztrák-magyar vasuttársulat által átadandók. A A hóekék ellenben a tél folyamán a vágvölgyi vona­lon hagyatnak s a tavasz beálltával díjmentesen adandók át Kőbányán. A járműtelep tartalék-alkat­­részei és készlettárgyai kocsikilométerenként 10 kr dij felszámítása, mellett voltak az osztrák-magyar vasuttársulat által Kőbányára szállitandók. A meny­­nyiben a nevezett vasút mozdonyai 1882. évi deczem­ber hó 31-ikének éjjeli 12 órája előtt vagy a magyar királyi államvasutak mozdonyai ezen időpont után tettek vagy tennének a vágvölgyi vonalon szolgálatot, kölcsönösen 35 krajczár vonatkilométerenkinti kár­pótlás számittatik föl. A magyar királyi államvasutak által 1883. január hó 1-je előtt kiállított szabadás kedvezményes áru menetjegyek, a mennyiben érvé­nyességi tartamuk az 1883. év első negyedére töv­edne, az osztrák,magyar vasuttársulat által érvénye­­­seknek elismertettek. Végül megállapittatott, hogy az ujszőny­brucki vonal üzletkezelése iránt külön pótegyezmény fog köttetni. A mezőgazdasági gépgyárosok néhány hóval előbb mozgalmat indítottak meg, hogy az 1885-iki budapesti országos kiállításon leendő képviseltetésük iránt a kellő lépések idejekorán megtétessenek. E czélból aláírási íveket is bocsátottak ki, de miután ez eljárás nem bizonyult czélirányosnak, a kezdemé­nyezők a helybeli gazdasági gépgyárosokat értekez­letre hívják egybe, melyen a teendő lépéseket megbe­szélik és indítványozzák, hogy a gyárosok képvisele­tére külön bizottság választassák. Magyarország és az amsterdami kiállítás. Az országos iparegyesület arról értesül, hogy a Fran­­cziaország-, Németország- és Angolországból a kiál­lításra annyi bejelentés érkezett, hogy a bizottság a Magyarország számára meghatározott, tér egy részét el akarta venni, jóllehet magyar kiállítók is szép számmal jelentkeztek. A kiállítás magyarországi fő­képviselőjének azonban sikerült a magyar osztály számára 1000 négyszögméter tért biztosítani. A kiál­lításon részt venni szándékozók szíveskedjenek beje­lentéseiket a kiállítás képviselőjének neve alatt az országos iparegyesülethez minél előbb beküldeni és pedig a géposztály számára f. hó végéig, a többi cso­­portok számára pedig jövő hó 28-ig, mert a későbbi bejelentések alig lesznek figyelembe vehetők. Azok a művészek, kik a kiállításon részt venni akarnak, ad­dig, míg külön magyar bizottság alakul, bejelentései­ket szintén oda küldhetik. A kiállításon sorsolás is lesz, melyhez a nyereménytárgyak a kiállított tárgyak közül vetetnek meg és magyar kiállítók számának megfelelő nyeremény tárgyak a magyar osztályból szereztetnek be. A bécsi nemzetközi villamos kiállítás. A buda­­pesti kereskedel­mi és iparkamara értesíti az érdekelt köröket, hogy a Bécsben folyó évi augusztus 1-től ok­tóber hó végéig tartandó nemzetközi villamos kiállí­tás programja ja a kamara irodájában (Mária Valéria utcza, új tőzsde­épület) a délelőtti hivatalos órákban betekinthető. A Gazdakörben f. hó 31-én dr. Nemén­yi Ambrus fog értekezni Budapest élelmezéséről. Feb­ruár 7-én Andrássy Jenő értekezése, az otthont mentesítő törvényről létetik vita tárgyává, 14-én pe­dig Andrássy Manó gróf a regalekérdésről érte­kezni. A tanyai iskolák tárgyában összehívandó érte­­kezletre a Gazdakör a földmivelési miniszter felhívá­sára gróf Károlyi Sándor és gróf Dessewffy Aurél tagokat küldte ki. Erdészeti alapítvány. Az országos erdészeti egyesület számára egy székesfehérvári ismeretlen ü­gybarát évi 200 frtos részletekben sorsjegyek által befizetendő 1000 frtos alapítványt tett, melynek ka­mataiból a selmeczi erdészeti akadémián ösztöndíj alapittassék, és kihúzás esetén a nyeremény egyik ré­széből erdészeti iskola létesíttessék, másik része pe­dig az alapító családjának szolgáltattassék ki. A második részlet beérkezvén, a választmány intézke­dett, hogy az alapítvány »egy székesfehérvári isme­retlen alapítványa« czím alatt kezeltessék, az intézkedés még az eladók szempontjából sem mondható túl szigorúnak.­­ Végül még egy visszaható intézkedést kellett­­ fölvenni és ez a vevőnek följogosítása arra, hogy az­­ eddig megkötött ügylettől visszaléphessen. Az a ta­­­­pasztalás ugyanis, hogy az eddig létrejött ügyletek­­ legnagyobb része oly nyomasztó és a vevőkre nézve­­ káros föltételek mellett köttettek meg, illetőleg álla­­­­nak fönn, hogy a vevők legnagyobb előnyére szolgál­na, ha valamikép megszabadulnak az ügylettől. Mi­után pedig — a­mint többször említve volt — az eladók vagylagosan kikötötték maguknak, hogy a részletek nem fizetése esetén vagy a szerződést föl­bontottnak nyilváníthatják, vagy pedig a szerződés teljesítését bírói után is foganatba vehetik — ez utóbbi kikötés veszélye alatt állnak a vevők, daczára annak, hogy világosan belátják, mennyire vannak rá­szedve az illető ügyletben. Ezen indokok szólanak a mellett, hogy a vevő feljogosíttassék az ügylet fel­bontására. De a­midőn ily, mindenesetre a vagyonjogi vi­szonyokban szokatlan visszaható intézkedés létezik, az oly feltételek és módozatok mellett történik,­­ a­melyek az eladó érdekeit, a­mennyire lehet, nem sértik. Ugyanis kimondatik az, hogy a régibb ügyle­teknél, azaz azoknál, a­melyeknél az utolsó részletfi­zetés a törvény életbelépte előtti hat hó folyamában nem történt, a vevő befizetett részletét teljesen el­veszti, tehát az eladó azon joga jut érvényre, a­me­lyet amúgy is kikötött. Az újabb ügyleteknél pedig a vevő befizetett részleteinek egy részét vissza is kapja. Igaz, hogy a visszafizetendő részlet aránytalanul cse­kély, a­mennyiben az első részlet teljes levonása után a fenmaradó részletek egy­harmada jut csak a vevőnek, de miután a főczél az ügylet felbontása, a vevő nem panaszkodhatik, főkép akkor, a­midőn oly szerződést kötött, melynek teljesítése reá nézve any­­nyira hátrányos. Az eladó tekintetében az eljárás annyiban méltányos, hogy az első részlet, mely rend­szerint az ügynökök jutalékát képezte s igy reá nézve bevételül nem szolgál, a visszafizetésnél számításon kívül marad; — továbbá a többi befizetett részletek kétharmada az övé marad, s igy az ügyleteknél netán viselt költségek és a risk­o bőséges fedeze­tet talál. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Január 25. Ámbár a forgalom csekély, az üzlet mégis szilárd irányát megtartja. — Magyar urasági öreg nehéz 59 — 60, fiatal nehéz 62—62 — 63, közép 61 — 62, könnyű 59—60. — Szedett nehéz 58—59, közép 57 — 58, könnyű 56 — 57. — Romániai bakonyi nehéz 80—52 átmeneti, közép 58— 59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti, eredeti nehéz-----át­meneti, könnyű 54—57 átmeneti. — Szerbiai nehéz----­-----átmeneti, közép 58—59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 4°/o levonással 50—56, 2 éves 53—56 — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint, 45 ki. és 4,7o levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megté­ríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Január 25. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) Az üz­let irányzata a délut­án folyamán szilárd volt. El­adatott négy rakomány búza tavaszi szállításra 9.65 írton, és két rakomány tengeri május—jan.-ra 6.17 és 6.18 írtjával. Értéktőzsde. (Esti t­ő­z­s­d­e.) Az angol bank­ráta 5 százalékról 4 százalékra történt leszállítása csak délután jött köztudomásra, és így a délutáni üz­let igen élénk emelkedéssel nyílt meg. Az áremelke­dés azonban nem tartott sokáig, miután az apathia igen nagy volt, az osztrák-magyar bank még mindig konokul fentartván felcsigázott kamatlábát. A jára­dékok nem is emelkedhetnek, míg ez a visszás álla­pot tart. Jegyzéseink a következők : Magyar 4 százalékos aranyjáradék 85.40— 85.45—. — Magyar 5 százalékos papirjáradék 84.90 üzlettelenül. Osztrák hitelintézet 280.40 — 279.60. — Magyar hitelbank részv. 274—273.50. — Magyar leszámítoló bankrészvények 90.75—90.25. Osztrák államvasuti részvények 323. Prolongátió 21/, kr, 5°/0 papirjáradékért 5— 7 %/a kr 4% aranyjáradékért, 50 kr magyar hitelrész­vényekért 60 kr, osztrák államvasutért 10 kr, ingyen leszámítoló bankért. A zárlat 6 órakor csendes, de mindig nagyon szilárd. — Árjegyzések változatlanul szi­lárdak.

Next