Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)
1883-01-26 / 25. szám
Szerkesztőség : Barátok tere, Athenaeuro-épület, Limalet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmenteslen lévőlét csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK agy mist előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. Budapest, 1883. péntek, január 26. 25. szám. REGGELI KIADÁS Kiadó-hivatal : Barátok-tere. Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................... 8 frt. 3 hónapra ........................ .. 6 * 6 hónapra ...................................................... 13 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként .............. ke Budapest, január 24. A részletiv Üzlet szabályozása. Két közlemény. II. A törvényjavaslat szabályozva az ügyletet, meghatározza azt, hogy mikép kell annak létrejönnie. E részben megállapítja a) a kiállítandó okmány kellékeit, b) a könyvelés módozatait és c) az ügylet biztosítására szolgáló alapot, az eladott értékpapír őrzését. Az ezen ügyletnél használt okmány kellékei (5. §.) a következők: az okirat homlokzatán feltűnően a részlet-ivő szó alkalmazandó. Ezt azért volt szükséges megkívánni, mivel az eddig folytatott ügyleteknél ép az a körülmény, hogy mindenfélekép valódi értékpapír alakját kívánták feltüntetni s az ügylet lényege, a mennyire lehetett, elrejtőzve, lehető kis hetükkel és félreeső helyen lett felemlítve, tévútra vezette a közönséget. A többi kellékek, jelesül az okiratnak a cég aláírásával ellátása, az ügylet megkötésének ideje, az eladott értékpapír minősége, száma, névértéke, árfolyama, a vételár összege, a fizetési részletek, a fizetés ideje és helye, végül a törvény szó szerinti szövege, mind olyanok, amelyek által az ügylet világos és tiszta föltüntetése a vevő előtt elérhető. Ezen említett kellékek közül különösen az árfolyamnak föltüntetése igényel tüzetesebb indokolást. Az árfolyam határozott kitétele főkép abból az okból igen czélszerű, mivel ez adja meg a vevőnek a tulajdonképi irányt az egész ügylet értékére nézve. Nem lehet ugyan tagadni, hogy az árfolyamnak fölvétele minden egyes ügyletnél magára a részletüzletre bizonyos nehézséggel vagy legalább is kényelmetlenséggel jár karöltve. Ezen követelmény folytán nem lehet például előre készletben tartani teljesen fölszerelt részletiveket s ez esetleg akkor, ha az ügyletek nem a czég székhelyén, nem a cég főnöke által, hanem a vidéken, ha mindjárt állandó ügynök segélyével köttetik, némi nehézséget okozhat. Tekintve mindazáltal arra, hogy jelenleg a tőzsdei hírek a távirda és a lapok útján a legtávolabb vidékekre is a legnagyobb gyorsasággal hatnak, s a midőn a postaügy helyes kezelése folytán a fővárosi czégek folytonos és sarű érintkezésben lehetnek még oly távol működő ügynökeikkel, — az árfolyam föltüntetésének követelését nem lehet oly akadálynak tekinteni, a mely az ügylet létesítését bármi módon gátolná és pedig annyival kevésbé, minthogy a törvény fogalmazása szerint az árfolyam pontos kitétele bontó hatályú volna, sőt a jóhiszem alapján elkövetett , részbeni hibák vagy mulasztások mindenesetre a bírói megfontolás alapján a törvény által kikötött fenyíték mellőzését, esetleg gyönge mérvben alkalmazását fogják maguk után vonni.Egy további kellék az, hogy a fizetési részletek, valamint az egyes részfizetések közötti időtartamok egyenlők legyenek. (2. §) Ezen intézkedés főleg a 7. §-ban az ügylet megtámadhatósága tekintetéből felvett határozat folytán vétetett föl, amennyiben az által, hogy ha az első részlet aránytalanul nagyobb, a többi (amihez pedig az eddigi gyakorlat alapján nagyon is gyakoriak a példák), vagy pedig ha a részletek fizetése nem egyenlő időszakokban történnék , úgy az ügylet nyereménye aránytalanul az eladó javára emelkedik s így a nyereménymaximum megítélése esetről-esetre változnék; ennek mellőzése czéljából vétetett föl s szóban álló intézkedés. Az ügyletekről rendes könyvezés rendeltetik el (4. §.) , miután a részletügylet iparszervezése kereskedés, és kereskedőknek már a kereskedelmi törvény értelmében rendes könyveket kell vezetniök, a szóban levő §. azért vétetett föl, minthogy ezen ügyletekre nézve még külön intézkedések látszottak szüségeseknek, és minthogy a rendes könyvezés elmulasztását még külön rendbüntetésekkel is kellett sújtani. A külön intézkedések abban állanak, hogy a könyvek az illetékes iparhatóság által hitelesíttessenek, hogy a könyvek ugyanazokat a tételeket tartalmazzák, amelyek magán a kiállított részletiven foglaltatnak és hogy e könyvek a részletivek számára juxtakönyveket képezzenek. Mindezen követelmények az ügylet szabályszerű ellenőrzése czéljából szükségesek. Legnagyobb jelentőséggel bír a törvényjavaslat azon intézkedése, amely az eladót arra kötelezi, hogy azt az értékpárt, amelyet részletekben eladott, az ügylet egész tartama alatt tulajdonában és birtokában tartsa. (6. §.) Ez az intézkedés a vevőre nézve azt a biztosítékot nyújtja, hogy a részleteknek pontos befizetése után tényleg olyasmit szerez, aminek birtokában az eladó van, s amit tehát annak idejében akadályok nélkül átvehet. Ezen biztonság fokozása czéljából talán lehetne követelni azt, hogy a papírok közpénztárban vagy közhelyeken kellő őrizetben tartassanak. De e részben oly nehézségek merülnek fel, melyeket egyelőre elhárítani nem lehet. A kir. adóhivataloknál a letéteményezés jelenleg kivihetetlen. A törvényhatóságokra vagy törvényszékekre nézve meg kell jegyezni azt, hogy azok a mostani személyzet és helyiségek mellett e feladatnak megfelelni képtelenek. Pénzintézeteknél pedig ily letétel kezelése oly rendkívüli nehézségekkel járna, hogy a letéteményezésről már ezek miatt is le kelle mondani. Egyátalában ki kell emelni azt, hogy ha pénzintézeteknél vagy bankoknál volna a letétel eszközlendő, úgy a letéteményezés, valamint a letétben levő értékek visszavétele iránt oly eljárást kellene alkalmazásba venni, amely a vevő fél, illetőleg az ügyletet ellenőrző közhatóság számára kellő biztosítékot nyújt arra, hogy az illető értékek csakugyan a törvényjavaslat által kívánt módozatok szerint fedezik a megkötött ügyletet és az eladó (a bankár) az illető letett papírt csak akkor kapja rendelkezése alá, amikor ezt a törvényjavaslat is megengedi. Ezenkívül fontolóra veendő az, hogy a kormány, illetőleg a hatóság nagy felelősséget vállalna magára azáltal, ha ily letéteményekre egyes bankokat kijelölne , s e felelőssége érdekében mindenesetre oly ellenőrző intézkedéseket kellene az illető bankokkal szemben is alkalmaznia, amelyekre esetleg a bankok alig, vagy csak kellő kárpótlás mellett volnának hajlandók. És mindezek mellett a letéteményezés még sem nyújthatna kellő biztosítékot, miután az eladó bankár a letéti jegyeket adhatná zálogba vagy egészen elárusíthatná azokat s igy a vevő fél érdeke még sem lenne biztosítva. Ez okból czélszerűbbnek látszott az a módozat, amely a törvényjavaslatban fölvétetett s ahol a fél bármikor, esetleg a hatóság igénybevétele mellett meggyőződhetik arról, hogy oly értékpapír megvételére fizet részleteket, amelyek tényleg a vevő tulajdonában és birtokában vannak. Amidőn így a törvényjavaslat az ügylet alakiságait és kellékeit szabályozta, gondoskodnia kellett nemcsak a törvény ellen vétők vagy mulasztók megfenyítéséről (13. §.), hanem súlyt helyezett arra, hogy az üzlet kellő és rendszeres ellenőrzés alatt álljon (11. §.) Ezt az ellenőrzést az iparhatóságra bízta, mégpedig azért a hatóságra, mert ez van leginkább abban a helyzetben, hogy az ellenőrzést a maga területén kellő sikkerrel foganatosíthassa, és hogy a helyszínen megjelenő félnek támogatására lehessen, de különben feladatánál fogva is hivatva van az efféle ügyek figyelembe tartására. Ez okból kellett elrendelni, hogy efféle üzletek az illetékes iparhatóságnál külön bejelentessenek (1. §.), hogy az illető üzleti könyvek e hatóságnál hitelesíttessenek (4. §.), hogy a részletügylet mellett eladott papírok az illetékes iparhatóság területén legyenek (6. §.) Mindezekről és hogy az üzlet rendesen kezeltetik, tartozik az iparhatóság évnegyedenkint vizsgálatot tartani, s annak megtörténtét az üzletkönyvben feljegyezni; tartozik egyúttal indokolt panaszokra a felek felszólitása folytán is közbenjárni s a szabálytalanságok esetén az illető bíróságnál eljárni. — Minthogy pedig az értékpapírok részletüzleténél nagy szerepet játszanak a sorsjegyek, valamint a bélyegilleték, az e részben érdekelt pénzügyminiszternek is a megvizsgálásra jogot kellett adni. Mindezen intézkedések mellett mindazáltal mégis megtörténhetnék az, hogy az üzletnél aránytalanul nagy nyereség mellett adatnának el az értékpapírok ; ez okból az ügyletnek megtámadhatósága mondatott kívánatosnak; csakhogy igen bajos azt a módozatot megtalálni, amely az ügylet természete szerint az ügy érdekében leginkább czélirányos lehetne. A felén túli sérelmet felállítani akkor, a midőn jogéletünk ezt az elvet egyátalában eddig nem ismeri, s a midőn az újabb jogfejlemények a külföldi jogokban is elavultnak tekintik azt, időszerűnek nem mondható. A magyar jogászgyűlés által elfogadott határozat, mely szerint »a részletügylet érvénytelen, ha a vevő megtévesztés vagy a nélkül is lényeges tévedés folytán tetemesen nagyobb szolgáltatást ígért, vagy tetemesen csekélyebb ellenszolgáltatást igértetett magának, mint szándékában volt« — és hogy »azon kérdés megítélésénél, váljon tévedés vagy tévesztés forog-e fenn, a bíró a felhozott közvetlen vagy közvetett bizonyítékok mérlegelését illetőleg a törvénynek a bizonyítékok teljességére vonatkozó szabályaihoz kötve nincs« és amelyhez megközelítőleg az osztrák törvény is elvet tartalmaz , — azért nem látszott fölveendőnek, minthogy meg nem határozta a határt, a melynél az ügylet mindenesetre számszerű alapon megtámadható és az egész ügylet megállhatását a biró belátásának engedi át, a midőn ép ily ügyletek megítélésére biróságaink még most talán kellő jártassággal nem bírnak. Bizonyos évi kamatmaximumot odaállítani, amelyen túl az ügylet megtámadható, ez még leginkább megfelelt volna az üzlet kereskedelmi természetének, tekintve mindazáltal az ezen ügyleteknél előfordulható számos kombinációra és változásokra, s annak következtében a kamatszámításnak legalább a nagyközönség számára meglehetős bonyolult voltára, nem látszott tanácsosnak ezt a módozatot ajánlatba hozni. Ily körülmények közt a törvényjavaslatba az ügylet megtámadhatóságának jellegéül a következő elv vétetett föl: megtámadható az ügylet, ha az értékpapír ára nagyobb, mint az értékpapír árfolyama és annak évi 15 százaléka, akkor számítva ezt az évi 15 százalékot, hogy az az ügylet tartamának megfelelően tehát hat hónapra a tőkeérték 71,2 százaléka, egy évre a tőkeérték 15 százaléka, 18 hónapra a tőkeérték 22 */2 százaléka stb. számíttassák. A számításnál mindazáltal, a kamatozó papíroknál az esedékes szelvények a vevő javára esnek. Ezen számításhoz meg kell jegyezni, hogy az egyrészt biztos alapot ad az ügylet megítélésére; ez alap bárki által s így a fél által is könnyen kiszámítható, ennélfogva az ügylet megítélésére biztos criteriumot nyújt; a laesio enormis tekintetében pedig oly határt szab, amelyen alul a verseny bátran és szabadon mozoghat. A tőke után pro rata temporis számítható 15 százalék talán magas kamatoztatásnak fog látszani, ha mindazáltal figyelembe vétetik az, hogy ez oly határ, amelynél már az ügyletet megsemmisítni lehet; ha továbbá figyelembe vétetik, hogy a részletügyletnél az üzletben fekvő pénz kamatoztatásán felül, nagyszámú üzleti kiadások fedezendők; hogy a részletiv kiállítása, a külön könyvek vezetése, az ügylet megkötésénél esedékes bélyegek, az ügylet megkötésére alkalmazott ügynökök jutalmazása, a felek számára megküldendő sorsolási jegyzékek kinyomatása, az ügylet természetéből keletkező nagyobb és sűrűbb levelezés aránylag szintén tetemes összegeket igényelnek, s hogy végre a kamatokon és üzleti költségek fedezésén felül az ügyletből polgári nyereséget is csak kell hozni, az említett maximum, mint a laesio enormis törvényes határa nem fog nagyon magasnak látszani. Ki kell emelni még azt, hogy a törvényjavaslat nem akar intézkedni a felett, hogy kamatozó papíroknál az eladó vagy a vevő legyen-e feljogosítva a papírok kamatjait élvezni. Az üzlet természete szerint a papírok kamatjai mindaddig, amíg a papír járulékaival együtt az utolsó részlet lefizetése után (avagy a kötött szerződés szerint esetleg előbb is a vevőknek tényleg át nem adatik, az eladó tulajdonába tartoznak; ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyezményileg a két fél esetleg máskép ne intézkedjék. De, ha a törvényjavaslat nem intézkedik is a kamatok hovatartozandóságáról, világosan ki kellett emelni a maximum megállapításánál azt, hogy kinek a javára számítandók a kamatok ; a javaslat e részben a dolog természete szerint azt határozta, hogy ezek a kamatok a vevő javára esnek, mert különben a 15°/0-kal megállapított maximum, ha még a kamatok is az eladó javára esnének, magasabbra emelkednék, és így a különböző természetű papíroknál a maximum változékony volna, ami nem czéloztatott. A részletügyletnél, az eddigi tapasztalatok szerint a legnagyobb visszaélések közé tartozott az az eljárás, amely szerint az eladó, ha a vevő a részletek fizetésénél nem volt eléggé pontos, az egész ügyletet felbontottnak jelenthette ki, amely esetben az eddig mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva, befizetett részletek egészen az eladó javára estek. Igaz, hogy ez szerződésileg volt megállapítva s igy kétoldalú akaraton alapult, de az igazságnak és a méltányosságnak épen nem felel meg az, hogy ily mulasztás, illetőleg a vevőnek esetleges pénzhiányban volta, reá ily sok esetben eléggé jelentős hátránynyal legyen karöltve. Ez okból szükség volt fölvenni egy oly intézkedést, amely az eladónak az ügylet megszüntetésére vonatkozó jogát a helyzet természetének leginkább megfelelő módon szabályozza és a vevőt is kellően védelmezi. Az ügylet megszüntetésénél alkalmazásba vehető módozatok iránt háromféle javaslatok kerültek szóba. Az első javaslat oda irányult, hogy az ügylet felbontatván, az eladó a vevő részéről befizetett részletek 20 százalékát megtartja, s a megmaradó összeget a vevőnek kiszolgáltatja. Ez a módozat mindazáltal az ügylet jelenlegi szabályozása mellett nem kellően indokolt. Miután ugyanis az előadó az ügylet megkötésekor kénytelen az illető értékpapírt tulajdonába megszerezni, s azt az ügylet tartama alatt állandóan őrizni, az árfolyam hullámzása folytán az eladó kötelességének mulasztása következtében sok esetben abba a kedvezőtlen helyzetbe jutna, hogy megszüntetésével határozott vesztesége volna. Igaz ugyan, hogy az eladó a szerződés teljesítését követelheti s igy nem köteles az ügylet megszüntetéséhez nyúlnia, ha az tényleg vesztességgel jár; minthogy azonban mégis oly módozatok fölállításáról kell gondoskodni, amelyek mellett az üzlet fölbontásának lehetősége a két fél érdekeinek kellő védelme mellett valószínű, a szóban álló első javaslat mellőzendő. Minthogy az ügylet értékpapírra van irányulva és az értékpapír az ügylet egész tartama alatt az eladó tulajdonában tartandó, leginkább helyesnek látszott, ha ezen tárgy értékesítése a kereskedelmi törvény 352. §-a értelmében megtörténik, s az így kapott érték a méltányosságnak leginkább megfelelő módon a vevő és az eladó közt megosztatik. Ezen módozatot illetőleg ismét kétféle javaslat merült fel. Az egyik az így értékesített papír árából mindenekelőtt 20°/0-ot levon és a levonás után még fennmaradó összeg annyi részre osztatik, a mennyi részletre maga az ügylet eredetileg kötve volt; az igy megállapított részletekből a vevő annyi új részletet kap visszafizetve, a mennyi részletet már törlesztett, az eladó pedig annyi új részletet tart magának, amennyi részlettel még az eladó tartozásban volna. Ezen módozatnál is az eladó, ha a papír árfolyama csökken, tényleg vesztt s így az sem ajánlható. A javaslatba tényleg felvett módozat szerint az eladott értékpapír árából a hátralékos részletek az eladó javára levonatnak és a fölösleg a vevőnek kiadatik. Igaz,hogy ezen eljárásnál az eladó az árfolyam csökkenése alkalmával az első részleteknél még utánfizetést is követelhetne, ezt azonban a törvényjavaslat határozottan kizárja, mégpedig egyrészt azért, minthogy az eladónak tényleg még akkor is, ha a csökkenés 20 százalékos , tehát meglehetős nagy, legfeljebb a 2-ik részletig van pozitív vesztesége, hanem különösen azért, mivel az eladó nem köteles az ügyletet megszüntetni. Miután a harmadik módozat mind az eladó, mind a vevő érdekében legtöbb előnyt nyújt, annak felvétele javasoltatik. A törvényjavaslat czélját csak részben éri el, ha a részletügyleteket csak a jövőre nézve szabályozza. Azon hallatlan visszaélések, amelyek e téren eddig mindennapiak voltak, megkövetelték, hogy az eddig megkötött ügyletek alkalmas lebonyolítása és szabályozása is, legalább részben eszközöltessék. Igaz, hogy a törvényeknek ily értelemben visszaható erőt tulajdonítni és megtörtént magánjogi viszonyokat szabályozni talán a jogosság szoros követelményein túlmenő intézkedés; ha mindazáltal figyelembe vétetik az, hogy a fennálló törvényeken belől, magánegyezkedések útján, mily hajmeresztő ügyletek köttettek ; ha figyelembe vétetik az, hogy ezen ügyletek által számos jómódú egyén a vagyontalanság örvényébe sodortatott: — az eddig megkötött ügyletek tekintetében is intézkedések indokoltaknak fognak tartatni és így a törvény visszaható ereje ellen talán nem lehet mindazokat az okokat felhozni, amelyek különben más magánjogi ügyleteknél egész alapossággal felhozhatók volnának. Egyébként a törvény visszaható erejű intézkedéseinél figyelemmel voltunk arra, hogy amennyire lehet, az üzletek érdekei méltányos tekintetben részesüljenek. Az ezen intézkedéseket magában foglaló 12. §. mindenekelőtt elrendeli azt, hogy azok, kik a jelen törvény hatálybalépése előtt értékpapíroknak részletfizetés mellett eladásával foglalkoztak, kötelesek ezen törvény hatálybalépése előtt kötött azon részletügyekről, amelyeknél a teljesített utolsó részletfizetés óta hat hó még el nem telt, a jelen törvény hatálybalépésétől számított 3 hó alatt az iparhatósághoz részletes jegyzéket bemutatni. Ezen jegyzéknek magában kell foglalnia az eladott értékpapírok számát, azok névértékét, az eladási árt, az okirat keltét és számát. Hogy a törvényjavaslat csak azokat az ügyleteket veszi ezentúl föl, amelyeknél a teljesített utolsó részletfizetés óta hat hó még el nem telt, annak oka abban fekszik, hogy a lebonyolítás az eddig megkötött ügyleteknél szokásos azon kikötésnél fogva, mely szerint az eladó az ügyleteket megszűnteknek tekintheti, ha a vevő a részletek fizetését elmulasztó, még meg nem történt, az mindenesetre leginkább abban leli okát, hogy az eladónak érdekében fekszik az ügyletet még továbbra is hűzni. Miután azonban ily ügyleteknek továbbra is fentartására semmi ok nincs, azoknak rendszeresítése nem kívánatos és csakis a vevő által követelhető felbontásukról kellett gondoskodni, ami ezen. utolsó alineájában meg is történt. Az ekkér bejelentett ügyletekre nézve a törvény hatályba lépésétől kezdve egy év lefolyása alatt az illető értékpapíroknak az eladó tulajdonában és tényleges birtokában kell lenni s igy a törvény 6. §-a az említett módosítás mellett ezen ügyletekre nézve is kiterjesztetik. Első pillanatra ez a rendelkezés felette szigorúnak látszik és nagy vagyoni terhet ró az illető üzletekre. Ha mindazáltal szemügyre vétetik az, hogy már most sem volt rendében, ha valaki értékpapírokat adott el, amelynek birtokában nem volt, de különösen, ha tekintetbe vétetik az, hogy az eddig szokásos ügyleteknél oly aránytalan nagy részletek szoktak fizettetni, hogy az egy év lefolyása alatt még befolyó részletekből bőven megszerezhetők, ez KÖZLEMÉNYEK. A vágvölgyi és bruck-ujszőnyi vonalak átadása és átvétele. A magyar állam tulajdonába átmenő ujszőny-határszél és az osztrák-magyar vasúttársulatnak cserébe adott vágvölgyi vonalak birtokba vételére, illetve az utóbbi vonalak üzletének átadására, vonatkozólag történt intézkedéseket a következőkben közölhetjük : Az újszőny-határszéli vonal tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzéséhez szükséges okmányok és adatok az osztrák-magyar vasuttársulat által a m. kir. államvasutak igazgatóságának e hó folyamán fognak átadatni, a többi okiratok és tervek pedig a vonal üzletének átadása, illetve átvétele napjától számított egy hó alatt. A vonal üzletét tudvalevőleg a magyar állam csak akkor szándékozik átvenni, ha a budapest-szőnyi csatlakozó vonal kiépül, addig az üzletet saját számlájára az osztrák-magyar vasuttársulat fogja tovább kezelni. A vágvölgyi vonalat illető összes okmányok és tervek az osztrák-magyar vasuttársulatnak szintén a f. hóban adatnak át. A vágvölgyi vonalon alkalmazott személyzet további intézkedésig állásában s szolgálattételében maradt, s a számadástétel folytonossága megszakítást nem szenvedett, s a vonal tartozékai és üzletével 1882. évi deczember hó 31-én éjjeli 12 órakor az osztrák-magyar vasuttársulat tulajdonába átadottnak jelentetett ki. Átalánosságban kimondatván, hogy az átadás és átvétel részletes módozataira vonatkozó határozmányokban kifejezést találó elvek annak idején az ujszőnybrucki vonal tényleges átvételénél is alkalmaztatni fognak, a részletekre nézve a következő megállapodások jöttek létre. A m. kir. államvasutak pozsonyi forgalmi főnökségének elllenőrködése a végrehajtó szolgálat fölött 1882. évi deczember hó 31-én megszűnt, s e főnökség csak a leszámolási és átadási ügyletek lebonyolítása végett marad egyelőre fenn. A mozdonyvezetők kivételével, a külszolgálatnál évi fizetéssel alkalmazott személyzet, állásában, a m. kir. államvasutakhoz való szolgálati viszony érintetlen fentartásával meghagyatott. Az átengedés tartamára a fegyelmi jog — a letebbités és a fegyelmi uton való elbocsátás kizárásával, — az osztrák-magyar vasuttársulat igazgatósága által fog gyakoroltatni. Az előléptetés és fegyelmi uton kívüli felmentés a m. kir. államvasutak igazgatóságának szintén fentartatott. A napdijas és rendszeresített állást elfoglaló napbéres személyzetnek a szolgálat a m. k. államvasutak által 1883. évi január hó 15-re felmondatott. A vágvölgyi vonalon meghagyott hivatalnokok és szolgák fokozatosan fognak a szőnybrucki vonalra áthelyeztetni, a váltó és pályaőrök ellenben kölcsönösen végleg meghagyattak, illetőleg átvétettek, de kimondatott, hogyha valamelyik alkalmazott az átvétel ellen felszólalna, az esetre az illető intézet szolgálatában meg fog tartatni. Az átvett őrök nyugdíjra jogosító évei kölcsönösen beszámíttatnak, mi végből a teljesített befizetések a két nyugdíjalap által egymásnak kiszolgáltatandók. Az átengedett személyzet illetményei az osztrák-magyar államvasut-társulat által fizetendők, ugyancsak e társulat gondoskodik az egészségügyi ellátásról, saját javára szedvén be a betegsegélyző alap részére történendő levonásokat. Az ideiglenesen átengedett személyzetet szolgálati ruhával a m. kir. államvasutak látták el, a véglegesen átlépő személyzet ruhája pedig 1883. évi január hó 1-én számított értékkel az osztrák-magyar vasuttársulat által megtéríttetik. A vágvölgyi vonalakon levő kezelési pénztárak, az anyag, leltár, egyezményi számadások és bérjegyzékek 1882. évi deczember hó 31-én éjjeli 12 órakor lezárattak, a számadók e napig a m. kir. államvasutaknak, ezentúl pedig az osztrák-magyar vasuttársulatnak szavatolnak. Az anyagkészlet 1883. január havában rovancsoltatik s a hiányért elsősorban az illető számadók, másodsorban pedig a m. kir. államvasutak felelősek. A mennyiben a becslési jegyzőkönyvben foglalt leltár és az 1882. évi deczember hó 31-én lezárt leltárszámadások között különbözet mutatkoznék, az készpénzben leszen kiegyenlítendő. A készletben levő anyagok értéke az osztrák-magyar vasuttársulat által megtéríttetett. A mozdonyok és szerv .kocsik 70 forint szállítási díjért Kőbányán, a személykocsik legkésőbb f. hó 15-ig díjtalanul Czegléden, a teherkocsik pedig tekintet nélkül arra, várjon rakottan vagy üresen, s mely állomásról indíttatnak, darabonkint 10 frt szállítási díjért voltak Czegléden az osztrák-magyar vasuttársulat által átadandók. A A hóekék ellenben a tél folyamán a vágvölgyi vonalon hagyatnak s a tavasz beálltával díjmentesen adandók át Kőbányán. A járműtelep tartalék-alkatrészei és készlettárgyai kocsikilométerenként 10 kr dij felszámítása, mellett voltak az osztrák-magyar vasuttársulat által Kőbányára szállitandók. A menynyiben a nevezett vasút mozdonyai 1882. évi deczember hó 31-ikének éjjeli 12 órája előtt vagy a magyar királyi államvasutak mozdonyai ezen időpont után tettek vagy tennének a vágvölgyi vonalon szolgálatot, kölcsönösen 35 krajczár vonatkilométerenkinti kárpótlás számittatik föl. A magyar királyi államvasutak által 1883. január hó 1-je előtt kiállított szabadás kedvezményes áru menetjegyek, a mennyiben érvényességi tartamuk az 1883. év első negyedére tövedne, az osztrák,magyar vasuttársulat által érvényeseknek elismertettek. Végül megállapittatott, hogy az ujszőnybrucki vonal üzletkezelése iránt külön pótegyezmény fog köttetni. A mezőgazdasági gépgyárosok néhány hóval előbb mozgalmat indítottak meg, hogy az 1885-iki budapesti országos kiállításon leendő képviseltetésük iránt a kellő lépések idejekorán megtétessenek. E czélból aláírási íveket is bocsátottak ki, de miután ez eljárás nem bizonyult czélirányosnak, a kezdeményezők a helybeli gazdasági gépgyárosokat értekezletre hívják egybe, melyen a teendő lépéseket megbeszélik és indítványozzák, hogy a gyárosok képviseletére külön bizottság választassák. Magyarország és az amsterdami kiállítás. Az országos iparegyesület arról értesül, hogy a Francziaország-, Németország- és Angolországból a kiállításra annyi bejelentés érkezett, hogy a bizottság a Magyarország számára meghatározott, tér egy részét el akarta venni, jóllehet magyar kiállítók is szép számmal jelentkeztek. A kiállítás magyarországi főképviselőjének azonban sikerült a magyar osztály számára 1000 négyszögméter tért biztosítani. A kiállításon részt venni szándékozók szíveskedjenek bejelentéseiket a kiállítás képviselőjének neve alatt az országos iparegyesülethez minél előbb beküldeni és pedig a géposztály számára f. hó végéig, a többi csoportok számára pedig jövő hó 28-ig, mert a későbbi bejelentések alig lesznek figyelembe vehetők. Azok a művészek, kik a kiállításon részt venni akarnak, addig, míg külön magyar bizottság alakul, bejelentéseiket szintén oda küldhetik. A kiállításon sorsolás is lesz, melyhez a nyereménytárgyak a kiállított tárgyak közül vetetnek meg és magyar kiállítók számának megfelelő nyeremény tárgyak a magyar osztályból szereztetnek be. A bécsi nemzetközi villamos kiállítás. A budapesti kereskedelmi és iparkamara értesíti az érdekelt köröket, hogy a Bécsben folyó évi augusztus 1-től október hó végéig tartandó nemzetközi villamos kiállítás programja ja a kamara irodájában (Mária Valéria utcza, új tőzsdeépület) a délelőtti hivatalos órákban betekinthető. A Gazdakörben f. hó 31-én dr. Neményi Ambrus fog értekezni Budapest élelmezéséről. Február 7-én Andrássy Jenő értekezése, az otthont mentesítő törvényről létetik vita tárgyává, 14-én pedig Andrássy Manó gróf a regalekérdésről értekezni. A tanyai iskolák tárgyában összehívandó értekezletre a Gazdakör a földmivelési miniszter felhívására gróf Károlyi Sándor és gróf Dessewffy Aurél tagokat küldte ki. Erdészeti alapítvány. Az országos erdészeti egyesület számára egy székesfehérvári ismeretlen ügybarát évi 200 frtos részletekben sorsjegyek által befizetendő 1000 frtos alapítványt tett, melynek kamataiból a selmeczi erdészeti akadémián ösztöndíj alapittassék, és kihúzás esetén a nyeremény egyik részéből erdészeti iskola létesíttessék, másik része pedig az alapító családjának szolgáltattassék ki. A második részlet beérkezvén, a választmány intézkedett, hogy az alapítvány »egy székesfehérvári ismeretlen alapítványa« czím alatt kezeltessék, az intézkedés még az eladók szempontjából sem mondható túl szigorúnak. Végül még egy visszaható intézkedést kellett fölvenni és ez a vevőnek följogosítása arra, hogy az eddig megkötött ügylettől visszaléphessen. Az a tapasztalás ugyanis, hogy az eddig létrejött ügyletek legnagyobb része oly nyomasztó és a vevőkre nézve káros föltételek mellett köttettek meg, illetőleg állanak fönn, hogy a vevők legnagyobb előnyére szolgálna, ha valamikép megszabadulnak az ügylettől. Miután pedig — amint többször említve volt — az eladók vagylagosan kikötötték maguknak, hogy a részletek nem fizetése esetén vagy a szerződést fölbontottnak nyilváníthatják, vagy pedig a szerződés teljesítését bírói után is foganatba vehetik — ez utóbbi kikötés veszélye alatt állnak a vevők, daczára annak, hogy világosan belátják, mennyire vannak rászedve az illető ügyletben. Ezen indokok szólanak a mellett, hogy a vevő feljogosíttassék az ügylet felbontására. De amidőn ily, mindenesetre a vagyonjogi viszonyokban szokatlan visszaható intézkedés létezik, az oly feltételek és módozatok mellett történik, amelyek az eladó érdekeit, amennyire lehet, nem sértik. Ugyanis kimondatik az, hogy a régibb ügyleteknél, azaz azoknál, amelyeknél az utolsó részletfizetés a törvény életbelépte előtti hat hó folyamában nem történt, a vevő befizetett részletét teljesen elveszti, tehát az eladó azon joga jut érvényre, amelyet amúgy is kikötött. Az újabb ügyleteknél pedig a vevő befizetett részleteinek egy részét vissza is kapja. Igaz, hogy a visszafizetendő részlet aránytalanul csekély, amennyiben az első részlet teljes levonása után a fenmaradó részletek egyharmada jut csak a vevőnek, de miután a főczél az ügylet felbontása, a vevő nem panaszkodhatik, főkép akkor, amidőn oly szerződést kötött, melynek teljesítése reá nézve anynyira hátrányos. Az eladó tekintetében az eljárás annyiban méltányos, hogy az első részlet, mely rendszerint az ügynökök jutalékát képezte s igy reá nézve bevételül nem szolgál, a visszafizetésnél számításon kívül marad; — továbbá a többi befizetett részletek kétharmada az övé marad, s igy az ügyleteknél netán viselt költségek és a risko bőséges fedezetet talál. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Január 25. Ámbár a forgalom csekély, az üzlet mégis szilárd irányát megtartja. — Magyar urasági öreg nehéz 59 — 60, fiatal nehéz 62—62 — 63, közép 61 — 62, könnyű 59—60. — Szedett nehéz 58—59, közép 57 — 58, könnyű 56 — 57. — Romániai bakonyi nehéz 80—52 átmeneti, közép 58— 59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti, eredeti nehéz-----átmeneti, könnyű 54—57 átmeneti. — Szerbiai nehéz---------átmeneti, közép 58—59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 4°/o levonással 50—56, 2 éves 53—56 — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint, 45 ki. és 4,7o levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Január 25. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) Az üzlet irányzata a délután folyamán szilárd volt. Eladatott négy rakomány búza tavaszi szállításra 9.65 írton, és két rakomány tengeri május—jan.-ra 6.17 és 6.18 írtjával. Értéktőzsde. (Esti tőzsde.) Az angol bankráta 5 százalékról 4 százalékra történt leszállítása csak délután jött köztudomásra, és így a délutáni üzlet igen élénk emelkedéssel nyílt meg. Az áremelkedés azonban nem tartott sokáig, miután az apathia igen nagy volt, az osztrák-magyar bank még mindig konokul fentartván felcsigázott kamatlábát. A járadékok nem is emelkedhetnek, míg ez a visszás állapot tart. Jegyzéseink a következők : Magyar 4 százalékos aranyjáradék 85.40— 85.45—. — Magyar 5 százalékos papirjáradék 84.90 üzlettelenül. Osztrák hitelintézet 280.40 — 279.60. — Magyar hitelbank részv. 274—273.50. — Magyar leszámítoló bankrészvények 90.75—90.25. Osztrák államvasuti részvények 323. Prolongátió 21/, kr, 5°/0 papirjáradékért 5— 7 %/a kr 4% aranyjáradékért, 50 kr magyar hitelrészvényekért 60 kr, osztrák államvasutért 10 kr, ingyen leszámítoló bankért. A zárlat 6 órakor csendes, de mindig nagyon szilárd. — Árjegyzések változatlanul szilárdak.